Kis Ujság, 1951. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-05 / 3. szám
Péntek, január 5 DUNAPENTEL — Mi volt itt régen? — Kukoricaföld meg homokbucka. — S mikor kezdték meg az új város építését? — 1950-ben. Alig több, mint félesztendő alatt új város nőtt ki a földből a pentelei síkságon. Merre is fekszik e föld, e város, amelyet szívébe zárt egész Magyarország, amely felé árad a fiatalok hite, munkája, ahol egy-két esztendő múlva huszonöt-harmincötezer dolgozó fog lakni? Budapesten felszállsz a pécsi vonatra, Pusztaszabolcson átszállsz a paksi szárnyvonalra és leszállsz az ötablakos kicsi pentelei vasútállomáson. Az állomástól sáros út vezet Dunapentelére, amely nagy kiterjedésű, domboldalakra épített, sárbaragadt falu. Végigszaladsz a teherautón a Fő-utcán, a Petőfi-utcán s a falu másik szélétől még jó néhány kilométer vezet az új város első házaiig. Mikor az első házakat meglátod a síkon, a szürke esőfelhők alatt, a fekete föld vendégmarasztaló Sártengerében, elámulsz. Az országút s a Duna szalagja közt alig több, mint félév alatt felépült a Dunai Vasmű üzemeinek dolgozói számára egy új város. Egy esztendő előtt még akadálytalanul nyargalászhatott erre a téli szél, a kiszáradt tarlót seperte végig s még fa is alig állta útját. A pentelei szél most már megakad a síkon: két kétemeletes „Bivaly“-ház, nyolc „Kocka“ lakóház és hat „Csont“-ház áll a terület közepén, a város szívében. Hat új iker-bérházat például azért neveztek el „Csont"-házaknak, mert alakjuk csonthoz hasonlít; idegen bizony könnyen eltévedne a vakolatlan, vöröstéglás épületek, téglák, a sárrényeire fektetett deszkapallók rengetegében. — Gyere fel este hozzám! — kiáltja egy ifjúmunkás. — Hol laksz? — kérdi a másik. — A Csont kettő per háromban. Könyvesbolt, kultúrterem, erdő Persze, a házak nem „nőnek“ ki a földből, hanem vasból és téglából, cserépből és deszkából, malterból és ablakszemekből, gerendákból és huzalokból épülnek — az ember kemény kezemimkájával. Az első építők közt itt dolgozott Maximenko, a szovjet sztahanovista falazó,. Reggel, munka előtt megkérdezte tőle Forgó Imre orvostanhallgató, aki két szigorlatára itt készül s közben dolgozik: — Hány métert húz fel ma, Maximenko elvtárs? A szovjet ember állt a roppant új bérház épülő emeletén, a vakolókanál és a téglaadogatók előtt: — Egy méter... kettő ... hat! S hat méter falat húzott fel egyetlen munkanap. De még azon túl is dolgozott, tanított és fáradhatatlanul sürgette: — Gép ... gép! Mennél több gép! A szovjet emberek ennél is segítettek: a hullámos, magas homokbuckákat talajgyanú beretválta egyenesre, az új épületek alapárkait szovjet árokásó ásta ki, a föld kitermelésében hatalmas bendőjt, talajkiemelő gépek vettek részt. Ember és gép kemény összefogása: ebből születik a Fiatalok Városa. — Mi van még kész a lakóházakon kívül? — kiáltom a szélben, az új házfalak közt. —• A kultúrterem, ahol az Opera művészei játszottak Sztálin születése napján. — És? — Az Ifjú gárda könyvesbolt. A Népbolt. A Büffé ny. helyisége. Kész a telefon, vízvezeték. Van már Újságunk is. És amott... A város széle felé mutál: — Az erdő! Ét mígyár, központi fűtés, gyermekotthon Erdő? Alig látok valamit. Egy napja vagyok csak itt, az én szemem még nem szokott ahhoz a másik, igazi látásmódhoz, amely a jelenben már megpillantja a jövendőt is. Szégyenkezem s kutatok a szememmel. Hát erdö . . . ezt nem látom De amint megyünk közelebb a cuppogó sárban a város széléhez, amint elérjük a síkságot, messziről alig látható vékonyka facsemeték rengetege áll ki a földből. — íme — kiáltják a fiatalok. — Ez lesz a mi erdőnk! A város házai előtt virágágyak illatoznak majd, a gyerekek csecsemőotthonokban nőnek fel, főzni sem kell az asszonynak, mert az ételgyár készíti el a kosztot, mosni sem, mert nagyüzemi mosoda végzi el ezt a munkát. Lesz mozi, gáz, víz, villany, s a bérházakat a Dunai Vasmű elhasznált melegvizével fűtik majd. Tiszta, szép nagy város lesz ez . . . erdővel, virággal ékes, sportstadionnal, úszómedencével, csempészett fürdőszobákkal, ételgyárral, világos nagy ablakokkal, szépen festett tiszta falakkal, kék éggel a város nagy tetői felett és erős, nevető, boldog emberekkel. — Meddig maradsz itt? — kérdem Fehér István csepeli kőművest. Fiatal, csöndes, szemüveges fiú. — Végleg. Itt akarok élni. Több vasat fogunk gyártani, mint egész Magyarország , túl az erdőn, a Duna felé, távol a várostól, ahol a dolgozók élnek, épül Magyarország nehéziparának egyik szíve: a Dunai Vasmű. A pentelei fiatalok büszkén mondják: — Több vasat gyártunk majd 1954-re, mint 1949-ben egész Magyarország. A Vasmű első üzemegysége ebben az esztendőben már kész lesz. 1954-ig elkészül a villamoserőmű, az új kikötő, az új vasmű, amely egyharmaddal több vasat fog gyártani, mint egy éve az egész ország. Hatvan kilométer hosszú új vasútvonal készül, december 21-én, Sztálin születése napján már be is futott az első teherszerelvény a pentelei állomásról a Dunai Vasműhöz. Négy milliárd forintot fordít a magyar népgazdaság a Dunai Vasmű fölépítésére. S a dolgozó magyar nép, a Fiatalok Városának építői több milliárd kemény, nehéz munkaórát. Közöttük állok. Nem szólunk, de a szemünk egymást biztatja. — Nem lesz háború. Uj városok lesznek. Uj gyárak. Uj erdők. Boldog gyerekek. S virág. Sok virág. Kuffy Péter kis Újság Az Ó év átadja az örökséget az Újévnek BÉKE! Egy háziasszony véleménye a lisztről és cukorról: Megszabadultunk az áruhalmozók és árurejtegetők uzsorájától! A dolgozók és családtagjaik nagy megelégedéssel fogadták a minisztertanács rendeletét a cukor és a finomliszt újrendszerű elosztásáról. Hivatalnokok, dolgozó feleségek és háztartásukat vezető asszonyok egyaránt örömmel vették tudomásul, hogy kormányunk gondoskodott élelmezésük zavartalan ellátásáról Erre vonatkozóan beszélgetést folytattunk Hunyadi téri lakásán Szabó Istvánné kétgyermekes anyával, akinek férje a Statisztikai Hivatal tisztviselője. A Szabó ■csalód pártonkívüli. Szabóné az új finomlisztelosztásról a következőket mondotta: — A rendelet a hivatalban is, idehaza is nagy örömet keltett elsősorban azért, mert a beszerzés könnyű lesz. A nap bármily órájában hozzájuthatok szükségletemhez. Ezután időmet úgy oszthatom be, hogy minden háztartási munkát folyamatosan végezhetek s nem kell naponként többször leszaladgálnom, hogy várjon megjött-e már az áru az üzletbe. Ez nagy időnyereséget jelent, ezenkívül nem fáradok ki a folytonos emeletjárásokban. Az adagolással is meg vagyok elégedve. A mi családunk négytagú, miután két gyermekünk van, vagyis 5,90 kg finomlisztet kapunk havonként. Ha egy asszony észszerűen vezeti háztartását és változatosan főz, az adagolás teljesen elegendő. Csak az éjfélig az eszpresszóban ülő asszonyok, akik későn kelnek és ami éppen otthon van, míg a készletből futja, ész nélkül használják fel az egy hónapra eső mennyiséget, jöhetnek zavarba már a hónap második felében. Csak az ilyen asszonyoknak kevés a kiutalt mennyiség. Ezek elfelejtik, hogy milyen nagy munkával épült ki a szocialista termelés. 1946-ban lisztből a fejadag 60 deka volt, de gyakran előfordult, hogy készlet hiányában kötést adtak a jegyre. 1947—48-ban a fejadag papíron 1.20 kg volt, de rendszerint csak a felét tudták beváltani és kukoricás kenyértiszt jutott a fogyasztóknak. A mostani finomliszt súlyánál jóval több értéket képvisel, miután sikérdús búzából lett őrölve és így különleges minőségű, szapora lészta- és rétesliszthez jutnak a fogyasztók. Ezenkívül kenyerünk igen jó, a lekváros- és dzsemes kenyér, valamint az olcsón beszerezhető édes kekszek is kitűnő tésztapótlók a gyermekes háztartásokban— És mi a véleménye a cukorfejadagról? — adtuk fel a kérdést Szafoónénak. — Mi, cukorból havi 3,75 kilogrammot kapunk. Komoly számítást végezve, csak azt mondhatom, hogy kellő beosztással teljesen elegendő lesz. A két gyermek naponként kétszer kap cuki estéjét én kólát és"’"kávézom, férjem este teát fogyaszt. Ha ezt a szükségletet leszámítom, még mindig marad tészta- és süteményfélére havi 120 kilogramm cukor. Ez teljesen elegendő. Itt újból emlékeztetnem kell a könnyűkezű szórakozó asszonyokat arra, hogy a felszabadulás után 8 pengős répaszelethez is nehezen jutottunk, amit kifőztünk, azután emlékeztetek az émelygős szacharinra, amit 1946-ban orvosi vényre adtak. Csak 1947 őszén osztottak Budapesten a jegyre 40, a vidéken 30 deka cukrot. Most Budapesten a hivatali dolgozók, családtagjaik 0.75, a falusi nép 0.55, gyermekeik 0.75 kilogrammot kapnak. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy mindezen felül, a gyermekek és öregek részére mennyi olcsó, finom és vitaminos cukorka áll rendelkezésre az Édesség Boltokban. Amikor Szabóné az előszobán át kikisért bennünket, még a következőket mondotta: — Mi, pártonkívüliek vagyunk s nagy hálával tartozunk az országunkat vezető és építő Magyar Dolgozók Pártjának, hogy könnyűvé tette számunkra e két fontos cikk beszerzését és megszabadított bennünket az áruhalmozók és árurejtegetők uzsorájától. A cukor- és finomliszt-feladatok Budapesten, iparvidékeken, legnagyobb városokban Az ország főbb városában és községében Cukor Finomliszt Cukor Finomliszt 1. Állami Csernek, vilílalatok nehéztesti munkásai, sztahánoktatái, vezétéi műszaki, somasági alkalmazottak, mold H»bbrendü szellemi munkát végzők, kitüntetettek 1.20 kg 2.40 kg 1 kg 2.40 kg 2. Állami üzemek, vállalatok, hivatalok, hatóságok, intézmények dolgozóik» 1.60 kg 80 dkg 1.60 kg 3. Az ország lobbi nem önellátója (nem állami üzemek, vállalatok alkalmazottai, parasztok, kisiparosok, kiskereskedők, szabadfoglalkozásúak, háztartásbeliek, nem dolgozók) 75 dkg 1.20 kg 55 dkg 1.20 kg 12 éven aluli gyermekek 75 dkg 1.20 kg 75 dkg 1.20 kg Terhes és szoptatós anyák Az 1-es csoportba tartozó dolgozó nők (Állami Üzemek, vállalatok nehéztesti munkát, minőségi munkát stb. végző dolgozó női) 1.65 kg 2.40 kg 1.45 kg 2.40 kg A 2-es csoportba tartozó dolgozó nők (Állami üzemek, vállalatok, hivatalok stb. dolgozó női) 1.45 kg 1.60 kg 1.25 kg 1.60 kg A 3-as csoportba tartozó nők (Az országban lévő többi, nem önellátó rud) 1.20 kg 1.20 kg 1 kg 1.20 kg A takarékosság: az egész dolgozó nép ügye A minisztertanács újévi határozata a takarékosságról népgazdaságunk egyik rendkívül fontos, eddig elhanyagolt területére irányítja az ország dolgozóinak figyelmét. A legszélesebb körű takarékosság olyan tényező, amelyet a jövőben nem nélkülözhetünk, ha meg akarjuk tartani eddigi eredményeinket és terveinknek, valamint igényeinknek megfelelően fokozott ütemben kívánjuk fejleszteni népgazdaságunkat. A takarékosság éppen úgy az egész dolgozó nép ügye, nemzeti ügy, mint ahogy ötéves tervünk megvalósítása és a szocializmus építése is a megyar dolgozók egyetemének nagy, közös vállalkozása. A pazarlás elleni küzdelem fokozott jelentőséget kap fejlődésünk mostani szakaszában, amikor az ötéves terv második esztendejének megnövekedett feladatai előtt állunk és e feladatokat csak akkor teljesíthetjük, ha nemcsak minden fizikai és szellemi erőt fogunk össze, hanem a szigorú, következetes takarékosság elvét is érvényesítjük a termelő műnké, az állami és gazdasági élet minden területén. Minden erőt mozgósítunk az ötéves terv sikere érdekében s ez a letté váló törekvés egyben azt is megmutatja, milyen széleskörű lehetőségek nyitnak a takarékoskodásra, milyen jelentősen nagy tartalékok állnak még rendelkezésünkre ezen a téren. A gyárakban és üzemekben még számtalan formája kínálkozik az anyaggal, az energiával és az idővel történő takarékosságnak, a selejt csökkentésének, a felesleges raktárkészletek feldolgozásának és a helyiségek jobb kihasználásának. Különös figyelmet kell fordítani azoknak az anyagoknak lehető takarékos felhasználására, amelyeket külföldről hozunk be, és az olyan népgazdasági szempontból elsőrangú fontosságú nyersanyagok, illetve energiaforrások megtakarításában, mint a szén, a vas, az olaj, a benzin és a villanyáram. A minisztertanácsi határozat részletezi a beruházások és az államháztartás dologi kiadásai területén mutatkozó pazarlást, rámutat a bürokratizmus még meglévő csökevényei következtében az államapparátus egyre növekvő létszámára, továbbá a mezőgazdaságban, az építkezéseknél és a gazdasági, valamint a társadalmi élet sok más területén mutatkozó megengedhetetlen költekezésre. A határozat azonban nem áll meg a hibák felsorolásánál, hanem részletezi azok kiküszöbölésének módját is. A gépek jobb kihasználása és a szemveszteség csökkentése a gabonaneműeknél, az importanyagok pótlása hazaiakkal és a melléktermékek hasznosítása, a hulladékgyűjtés és a termelési folyamatok megrövidítése, a felesleges készletek felhasználása és az adminisztráció egyszerűsítése — mind olyan intézkedés, ami az önköltség csökkentése és a termelés emelése útján sokmilliárdos megtakarítást eredményez a népgazdaságnak. A takarékosság nem néhány száz, TM vagy ezer ember kötelessége, hanem az egész dolgozó népé. Éppen ezért a most meginduló takarékossági mozgalomban minden dolgozónak részt kell vennie a maga munkaterületén, a gyárakban, üzemekben, bányákban, hivatalokban, a mezőgazdaságban és a kutatóintézetekben. A minisztertanács felkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy felvilágosító és szervező munkával tegye a takarékosságot a munkaverseny egyik központi kérdésévé, ugyanakkor felhívja a dolgozókat: tekintsék a takarékosság ügyét az ötéves terv végrehajtása egyik legfontosabb láncszemének. A dolgozók érezzék mindennapi feladatuknak, hogy fokozott takarékossággal növeljék hazánk erejét és ne feledjék, hogy minden tonna szén, vas, minden mázsa gabona és takarmány, minden méter szövet, minden tégla és minden forint megtakarítása előmozdítja népgazdaságunk fejlődését, emeli dolgozó népünk jólétét. Mert a szocializmus felé haladó országban minden megtakarított fillér közvetlenül, vagy közvetve a nép érdekeit szolgálja, a megtakarításból származó összegek az ötéves terv alkotásain, a mezőgazdaság fejlesztésén át a dolgozók javára térülnek meg. Magunknak takarékoskodunk és a takarékossági mozgalom sikere elsősorban a dolgozók milliós tömegének egyéni kezdeményezésétől, ötletességétől és fegyelmezettségétől függ. A háztartás, a családi takarékosság alapja a gondos számvetés, a felesleges kiadások lefaragása és a megtakarított összegek beillesztése távolabbi terveikbe. Dolgozó népünk, ez a soha nem látott egységben összeforrott nyitív család ugyancsak előrelátó számvetéssel, a kiadások csökkentésével és a jövőt építő tervek szüntelen szem előtt tartásával gazdálkodhat okosan, célszerűen.Dolgozó népünk a felszabadulás óta már bebizonyította, hogy jó sáfáta az országnak, amely történelme során most először lett igazán az övé. Népgazdaságunk fejlődése már eddig, is sokszorosan felülmúlta mindazt, amit valósha ebben az országban gazdasági téren termeltek és alkottak. A tőkés rendszerben uralkodó rablógazdálkodáshoz mérten az elmúlt évek alatt éppen a takarékossággal is jelentős eredményeket értünk el a termelésben. Tavaly, az ötéves terv első esztendejében több mint öt százalékkal csökkent az ipari termelés önköltsége. Természetes következménye ez a tervgazdálkodásnak és a szocialista termelés fölényének a tőkés gazdálkodás felett. Most arról van szó, hogy tudatosítsuk a szocialista népgazdaságban rejlő lehetőségeket, köztük elsősorban a népi takarékoskodást s az így feltáruló új erőforrásokat a dolgozó nép államának további felemelkedése érdekében aknázzuk ki. A takarékosság nem átmeneti jellegű mozgalom, hanem mindinkább szervessé váló része kell hogy legyen gazdassági és társadalmi életünknek. Zsdanov szavaival a takarékosság „nem rövidlélekzetű kampány, hanem a szocializmus sajátos gazdálkodási módszere“. Ez a sajátos gazdálkodási módszer nem kizárólag, nem is elsősorban állami feladat, hanem a dolgozók milliós tömegeinek kötelessége, amely azon a belátáson alapul, hogy az ország javai most kerültek először a nép jogos tulajdonába s ezeket a javakat mindenkinek a maga helyén a jó gazda gondosságával kell gyarapítania. Dolgozóinkban mindinkább erősödik az, a tudat, hogy a munkahelyen elért megtakarítás egyenlő jelentőségű és értékű az egyéni takarékossággal és megfordítva: az egyéni megtakarítások ugyanúgy népgazdaságunk fejlődését és az egész dolgozó nép felemelkedését szolgálják, mint az önköltségcsökkentés, az anyag- és energiatakarékosság a termelésben. A takarékosság az építő munka és az a békénarc fegyvere a dolgozó nép kezében és az ipari munkásságon, a dolgozó parasztságon, a néphez hű értelmiségen a sor, hogy ezt a fegyvert öntudatosan, felelősséggel és eredményesen használja ötéves tervünk megvalósítása, a békéért vívott küzdelem győzelme érdekében. Az egykori Fővámházban január 25-re elkészül az új Közgazdasági Egyetem nagyobbik része A közeljövőben adják át rendeltetésének az új közgazdasági egyetemet, amelyet a Dimitrov-téren a volt fővámház épületében helyeznek el. A most korszerűen felszerelt egyetem építési munkálatait 1949-ben kezdte meg az Országos Lakásépítési Vállalat. Az épületben 2500 személyt befogadó aulát építettek, ahol az egyetemi ifjúság ünnepségeit tarthatja. A főbejárattól balra és jobbra előadótermek vannak. Ezek 200—500 személyesek lesznek. Az 500 személyes tantermekben filmbemutatókat is tartanak majd. Ebben az épületrészben az alagsorban épült egy nagy menza, ahol két óra leforgása alatt 2500 egyetemi hallgató ebédelhet. Az első emeleten már rendezik a hatalmas 200 ezer kötetes könyvtárat. A fölötte lévő olvasóterembe felvonó viszi a könyveket. A tanulók szórakoztatásáról és sportolásáról sem feledkeztek meg: teke- és céllövő-pálya is létesült az egyetem épületében. Az egyetemi épület kétharmad részét már január 25-én átadják rendeltetésének. A munka határidő előtti elvégzésében nagy segítséget nyújtott az Újítások és a sztahanovista módszerek alkalmazása, így Kirsehner József újítása, amely a fadúcolást kiküszöbölve nagymennyiségű faanyagot takarít meg. Csupán az egyetem építési munkálatainál 120 ezer forint értékű faanyag-megtakarítást eredményezett ez az újítás népgazdaságunknak. 3 22 p.fóltot műtötttt KÖZEPI decemberben A KÖZÉRT 13 új fűszerfiókot, 3 gyümölcs- és zöldségfiókot, 4 hússzéket és 2 édességboltot nyitott decemberben. Az új fűszerlakók IX., Tolbuchin-körúti csarnokban, XX., Elöl-u. 69, XIII., Wahrmann-u. 45, VI. Szent István-körút 17. III., Bécsi-út 1/1, XI., Szentendrei-u. 1, XI., Tuskán-tér 16. XI., Somlói-út 5. XIV., Hungária-körút 15., XVI. Rákosszentmihály. Rákosi-u. 55. XXI., Völgy-u. 4. XIX., Ady Endre-u. 7. XXI., Határ-u. 1. szám alatt; Az új gyümölcs- és zöldségfiókák X., Bányánkra 18. XIV., Keresjesi-út 148. és IV., Újpest Árpád-u. 78. Sz. alatt; az új hússzékek a., Kőbányai-út 42., X., Füzér-U. 5 h, XXL, Budafok. Mátyás király-u. 54. és XVII., Rákoskert. Mátyás király útja 10. sz. arad: az új édességboltok VlI., Rékóczi-út 57. és III., Plókán-tér* 12. sz. adott nyíltak.