Kis Ujság, 1951. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1951-02-01 / 26. szám
A Szovjet Filmhét rendkívüli sikerét nap-nap után bizonyították a zsúfolt nézőterek. Az ünnepi hét, mint ismeretes, vasárnap befejeződött. Utána megkezdődött a kiértékelés, ennek nyomán megszülettek a filmhét nagy sikerét pontosan és ékesen bizonyító számok: a statisztika. Ennek tükrében így mutatkozik a Szovjet Filmhét sikere, a hatalmas mértékű látogatottság. Január 21—28. között Budapest mozijaiban több mint félmillió dolgozó fordult meg, több mint félmllió ember nézte meg az ünnepi hét során a rá Ing élenjáró és leghaladóbb filmművészetének agg alkotásait, a műsorra került új játék és dokumentációs alkotásokat és az ünnep műsorrendjén szereplő más kiváló szovjet filmeket. Az új filmek látogatottsága az alábbiak szerint alakult: „A nagy hazafi“ című, kétrészes történelmi alkotást több mint 30.000-en látták a fővárosban. Az iránta meg■ nyilvánult hatalmas érdeklődést meggyőzően bizonyítja ez a szám, ez a film ugyanis — bosszúsága miatt — sémlegesen kevesebb előadásban került vászonra, mint az ünnepi hét egyéb filmjei. Több mint 35.000 nézője volt a „J’atyomkin páncélos“ című filmnek. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a „Titkos megbízatás“ iránt, melyet több mint 65.000 dolgozó tekintett meg és hasonlókép a „Bátor emberek“ iránt, melynek látogatói száma meghaladta a 63.000 dolgozót. Ezek az eredmények csak Budapestre vonatkoznak. Az eddig beérkezett jelentések azonban a Szovjet Filmhét nagy vidéki sikeréről is beszámolnak. Máris világos, hogy az ünnepi hét a vidéki városokban és falvakban is eddig soha nem látott sikert aratott. Igen sok vidéki jelentés ad hírt arról, hogy egy-egy városban, mint például: Győr, Sopron, Pécs mozijaiban, külön előadásokat kellett rendezni a Szovjet filmhét folyamán, a dolgozók kívánságára. Sohasem látott sikerrel zárult a Szovjet Filmhét Budapest: több mint félmillió néző, vidékről is hatalmas számokat jelentenek AZ OPERÁBAN nagy sikerrel folyik a Verdi-hét. A megnyitó Don Carlos szép előadásának főszereplői. Székely Mihály, Vargha Lívia, Palánkay Klára, Fodor János, Simándy József, Jámbor László külön-külön és együttesen nagyhatású képet adtak Verdi halhatatlan muzsikájának szépségéről, feszült drámai erejéről Koródy András karmester megadta az előadásnak azt a vonalat, amely minden tartalmi értékét és színét kiemelte a hatalmas drámának. Az összefogott kitűnő teljesítményt sűrű tapsok fogadták. • Kedden délután érdekes eseménye volt az Operaház belső életének. A DISZ szobában összegyűltek mindazok, akik részt vesznek Csajkovszkij Anyeginjének előkészítésében. Az operát rövidesen felújítja dalszínházunk. A Csajkovszkij-dalművetbetanító karmester, Ferencsik János és a kettős szereposztás tagjai, élükön Osváth Júliával, meghallgatták a szovjet Anyegin-lemezeket, amelyek most érkeztek meg az Operaházhoz Moszkvából. A pompás hanglemezek remek képet nyújtottak a szovjet Anyeginelőadások tökéletességéről. A felújítás résztvevői tapasztalataikat hasznosítani fogják a betanulás során. • A Golrdülő Opera tovább járja Briel Bánk bánjával a vidéki városokat. Legutóbb Sopronban és A kaposvárott szerepelt az együttes. Mindenütt nagy siker kíséri Erkel remekének előadásait. Bánkot a legutóbbi előadásokon Király Sándor, Gertrudist Eszenyi Irma énekelte kiemelkedő hatással. Katona Lajos volt Tiborc, Nádas Tibor Biberach, Reményi Sándor Petri. Melindát Lórencz Kornélia, Ottót Lóránt György énekelte. A Gördülő Opera példás munkát végez népi dalműkultúránk fokozása, széleskörű terjesztése érdekében a vidéki Bánk bán előadásokkal. • A Rigotetto előkészületei a háziszínpadon rendezett próbák után már átkerültek a nagyszínpadra. A Verdi hetet ennek a dalműnek új előadásával fejezi be Operaházunk. Nádasdy Kálmán végzi az új rendezést, Blum Tamás végezte a fordítás javítását. Ferencsik János tanítja be újra a darabot. Kettős szereposztással készül fel az együttes a felújításra. Rigolettót Palló Imre és Jámbor László fogják énekelni. Gilda Gyurkovics Mária és Genczy Sári lesz. A mantuai herceg az egyik kiosztásban Simándy József, a másikban Engel József, fiatal tenorista hangján fog megszólalni. Sparafucile Székely Mihály és Bencze Miklós. Magdaléna Palánkay Klára és Németh Anna lesz. Kívülük is az egyik szereposztásban Fodor János, Metis György, Lóránt György, Posze István, Lórencz Kornélia, a másikban Tóth Lajos, Klug Ferenc, Kövecses Béla, Faragó András és Vámos Ágnes lép fel. ZÁPOTOCKY CSEHSZLOVÁK MINISZTERELNÖK „Új harcosok sorakozója“ című regényének filmváltozatát elkészítette a barrandovi filmgyár. Az alkotást a csehszlovák dolgozók februári politikai győzelmének idei évfordulóján mutatják be a prágai és a pozsonyi filmszínházak. A SZOVJET KÖZÖNSÉG NAGY ÉRDEKLŐDÉSE MELLETT vetítik a mozik a legújabb német dokumentumfimet, címe: ,,Fölfelé vezető út“. A szovjet kritika így számol be róla: „Ez a film a német dokumentumfilmgyártás első nagy alkotása. Bemutatja a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak az ország újjáépítésében elért nagyszerű eredményeit.“ „Kész, mehet!...64 Írta: Holly Jenő A vasutasokról gyerekkoromban úgy tudtam, hogy különleges szektát alkotnak, különös életmódot élnek, és valamilyen titkos, más emberek által meg sem érthető nyelvet beszélnek. Mert ha például azt mondotta Brbuch bácsi (aki délelőtt féltizenegytől délután kettőig Stomfa és az osztrák területen fekvő Marchegg közt annak a vonalnak volt egy személyben vonatvezetője és kalauza, amelynek ósdi, hosszúra nyúlt szerelvénye egészen Bécsig futott), hogy a „IlI-es nem kap ma semmit a 386-ostól“, ez úgy hangzott fülemben, mintha asszír nyelven valami állami titkot közölt volna Bereczkyvel, a mozdony fűtőjével. Mert minálunk a faluban mindig csak egy masinát látott az ember az állomáson és éveken át mindig „a“ mozdonyról beszéltek. Ebben az időben arról is meg voltam győződve, hogy a MÁV-nál minden egyes vonatvezetőt és kalauzt Páleniknek hívnak. Hiszen az egész szárnyvonal legfeljebb tíz-tizenöt vasutast foglalkoztatott, főnökkel és pénztárossal, valamint Rozgonyival, a mozdonyvezetővel egyetemben. Pálenik viszont, bár éveken át csak fékező egyenruhát viselt, mégis a legtöbbet emlegetett vasutas volt a „vonalon“, máig sem tudom, hogy miért. Ennek a szárnyvonalnak, amely a Morva partjától nem egészen hat kilométeren át futott a Kis Kárpátok aljáig, különleges forgalmi törvényei lehettek. A vonal, a vasutasok, az állomás, sőt az egész utazók közönség családi vonatkozásokban álltak egymással. Mindenki tudta például, hogy a délelőtti féltizenegyes „vegyes“ nem indul féltizenegykor, ha ugyanakkor Brbuch bácsi az állomástól négyszáz lépésnyire fekvő kocsmában sört iszik a pultnál. Ilyenkor még a Pozsonyba induló és félmázsás batyukat cipelő kofák is meglassították lépteiket, Brbuch bácsi pedig, mintha csak tőle függött volna az egész forgalom, kissé gőgösen és titokzatosan azt fülelte a kíváncsi kérdésekre: „Nem kell sietni, tolatás van"... A tolatás rendszerint a káposztarakodás miatt történt De végül mégis elindult „a“ vonat és nagy kanyar után neki iramodott a dombnak. Ezt a dombot mi, iskolába utazó diákok „vadászlelépő" nek neveztük. A vonat ott is kanyarodott, s olyan lassan, olyan lihegve, hogy a mászti vadászterület bérlői puskáikkal és kutyáikkal együtt, szépen, kényelmesen leléphettek a kocsilépcsőről, amivel legalább három kilométernyi gyaloglást takarítottak meg. Soha senki sem emelt kifogást e szabályellenes vadászmegálló ellen, viszont feltűnt, hogy Rozgonyinak néha két fácánt is dobtak fel a mozdonyára, amikor estetájt, zsákmánnyal tértek vissza a nimródok. Dévénytón aztán — tizenhét percnyi robogás után — megállt a vonat. Erbuch bácsi aki ,örök életében fékező maradt holott ő lyukasztotta az utasok jegyeit is, szalutált az állatíiáselöljárónak, s átadván a menetleveleket a gyakornoknak, szép, ringó, ráérős lépésekkel besétált az állomás melletti restiben, ahol kiáll, a kövér vendéglős szó nélkül kimérte pohár sörét. Ezt a műveletet később a „külföldön“ levő, marcheggi restiben is megismételte. A sör itt is, ott is „járt“ neki. Talán azért, mert Kiállnak Marcheggből szállította a bécsi újságokat és a mellékesen kicsempészett osztrák „Dritte Sorte“ nevű cigarettapaklikat. Az említett Kiáll, hogy el ne feledjük, nem volt mindig vasúti vendéglős. Néha, nyári estéken, amikor a vendéglő fái alatt sokáig várták a Pozsonyból befutó 371-est, egy-egy epizódot mesélt el életéből. Králl ifjúkorában az osztrák Lloyd hajóstársaság „Wien“ nevű tengerjárójának finom, fehér hajóstiszti egyenruháját viselte és mialatt a fedélzeten muzsikált, bejárta a világ kikötőit. — Egyszer — mesélte az öreg — egy amerikai milliomossal volt találkozásom. Éppen Csajkovszkij gyönyörű melódiáit dirigáltam, amikor ez az amerikai, puffadt pénzeszsák, aki egy társasággal pókerezett a fedélzeten, azt szente nekem a hajópincérrel, hogy hagyjam abba „azt a marhaságot“, mert a zene zavarja őt a játékban. Persze, tovább vezényeltem zenekaromat. Erre az amerikai felkelt a játékasztal mellől, egy tízdollárost dobott a lábaim elé és ekkor már erélyesen követelte, hogy azonnal szakítsam meg a zenét Én, mint öntudatos művész, felemeltem a tízest, összegyűrtem, és belehajítottam a tengerbe. Mi lehetett a következmény? Král dí Sanghajban már várta a Trieszti t.lord elbocsátó sürgönye. Azzal az indokolással, hogy megsértette a hajóstársaság egyik köztiszteleben áló, gazdag utasát, így került Králl Kínából a dévényiéi kis restibe. Elég hosszú az út, de Králl nem bánta meg és fiából később zeneszerzőt nevelt. Kis Kicsi a szárnyvonal morvafelöli elsőszámú vasúti őre volt Két fiával sok estét töltöttem el ebben az őrházban. Néha ott is aludtunk a padlásszobában és egyszer, amikor az esti vonat már messziről zakatolt az őrház felé, Kis bácsi helyett én szaladtam ki az őrház elé, hogy lámpással „szabad“-ot jelezzek, mert az öreg éppen sertéseit etette és a sötétben nem tudta kellő gyorsasággal bezárni az ól ajtaját. Ez volt az első nagy vasutas-élményem. A másodikra akkor került sor, amikor megismertem Rottke pályamester szép lányát. Ennek az ismeretségnek a következménye volt, hogy hónapokon át minden különösebb ok nélkül a teljesen kihalt dévénytói állomáson töltöttem el vasárnapjaimat. Az öreg Rottke papa egyszer meg is kérdezte, mit csinálok mindig az unalmas Dévénytón. Nem mertem megmondani az igazat, s azt feleltem, hogy szeretem nézni a mozdonyokat „Nem tudtam — mondta az öreg nevetve —, hogy a lányomat mozdonynak tetszik nézni...“ » De nemcsak a „vonat“, Erbuch bácsi sem volt szürke, karakternélküli jelenség. Igaz, talán túlságosan elnéző volt az utasokkal. Egyszer, amikor egy egész pletykázó társaság ott állt a váróteremben és még mi pedig nem készült felszállni a vonatra, Brbuch dühödten jelent meg a terem ajtajában és harsogva kiáltotta tereferélő társaság felé" „Harmadszor mondom már, tessék beszállni! Ha most se jönnek, én bizony, rögtön elindítom a vonatot!" Ám e kitűnő ember mégis összerúgta a patkót az uradalmi jószágigazgatóval, aki vizslája részére nem váltott kutyajegyet és anélkül szállt be egy elsőosztályú fülkébe Brbuch illendően figyelmeztette, hogy meg kell váltania a kutyajegyet, mire a jószágigazgató a nagyurak gőgjével kijelentette: „Márpedig erre a rövid hat kilométerre nem váltokjegyet a kutyámnak.“ Az ügyből nézeteltérés, majd veszekedés és utóbb szabályos skandalum lett. A jószágigazgató nagy úr volt, kezében volt az állomásfőnök is, ám az öreg Erbuchra ez sem hatott. Leszállította őt a vonatról s kijelentette, hogy egy jeggyel csak egy utas utazhat. Rossz magyarsággal mondotta a köréje sereglett utasok előtt: — Vagy a kutya utazza, vagy a jószágigazgató úr utazza. Kettő együtt egy jeggyel Erbuch Mihállal nem utazza! Később híressé vált egy másik esete is. Egyszer, mielőtt sárgaréz trombitájába fújva, az akkori szokás szerint elindította volna a vonatot, egy szolgálatban levő igazi fékező, jóakaratúan kiálloit a mozdonyvezető Rozgonyi felé: „Kész, mehet!“ Erbuch bácsi, magából kikelve, jogaiban és méltóságában megsértve dühösen rivarlt rá: — Mi az, hogy kész, mehet? . . . Nincs még mehet! . . . Akkor van mehet, amikor én mondom, hogy mehet! . . . Most van mellet! . . . Mehet! És trombitájába fújva elindította azt a régi vonatocskát, amelynek füttyét még most is hallani vélem, közel négyven év messzi távlatairól . . . KIS ÚJSÁG Verdi-est lesz a Zeneakademián A Muzsika a nagy olasz zeneköltő halálának emlékére hangversenyt rendez a Zeneakadémián Verdi műveiből. A MÁV Szimfonikusokat Lukács Miklós vezényli. Verdi legszebb dallamait Laczkó Mária, Svéd Sándor és Simándy József éneklik a koncerten. Áriák, kettősök, tercettek szerepelnek műsoron, a zenekar pedig Verdi híres nyitányait mutatja be. A hangversenyt február elején rendezi a Muzsikét. EGY ANGOL ANYA LEVELÉT közli a Daily Worker. Az anya az Angol Szovjet Társaságnál, mond köszönetet a gyermekfilm-előadásokért. ..Ezek a gyermekelőadások — írja többek között — necsak a kiskorú közönség szórakoztatása szempontjából jelentősek, hanem azért is, mert ellensúlyozzák nyilvános mozikban bemutató filmek romboló hatását.“ MH» POTYOMKIN-PÁRCÉLOS (a ■ szovjet filmművészet halft ■ _ hatatlan alkotása) SZIKRA M nví (Lenin-körút 120) >/s5„ ‘/»7m im 'l-.O. v %3 (prolongálva!) TITKOS MEGBÍZATÁS: (ma Baaaai avarul beszélő szovjet film) VÖRÖS CSILLAG (Lesünkön» 45)/»5, %7. 9, v. *43 -FÓRUM (Kossuth L-u. 18) 4. V*7. hS, v %2 - MÁJUS 1 (Mártírok útja 55)/'-// «7 9 v,tó. - SZABADSÁG (Bartók B.-út 64) 4. V.7. V*9. -• MUNKÁS (Kápolna-u. 3/h) 'U6. (48. V. '/•*. %6, */«8 TÁTRA (Pesterzsébet) (46. 8. v. 3. — ROYAL (Kispest) 6. •/*9. v. 1/*4. ÖRDÖGSZAKADÉK: (lengyel film) FELSZABADULÁS (Flórián-tér 3) 4. 6. 8. v 2. — BRIGÁD (Pestszentlőrinc) 146. •It», V. 'hi TAUKAKOCKÁS: (német film) DÓZSA (Róbert K.-körút 61) Vió, 8/7. 9. v. 'tó. KORZÓ (Újpest) 4. 6. 8. A TRUBADÚR: (Verdi operája) DUNA (Fürst S.-u 7) 145. c!a. 9. v. */«3. DICSŐSÉG A MUNKÁNAK: FÁKLYA d. u. 5-től este 11-ig és vas. d. e. 'All-tól este 11-ig folytatólag. SPORTDICSŐSÉG: ÚTTÖRŐ 48. vas. ». 2, 4, 6. , , , Vihar Grúziában, I. rész: (történelmi film) BÁSTYA (Lenin körút 8) 11, 1, 3, 5, 7, 9 Vihar Grúziában, II. rész: TÁNCSICS (Csepel) 5. •/«. v.43. - SAVOY (Üllői út 4) V.4 946. 8. — BETHLEN (Bethlen tér 5) */a 5. VSZ, S. v. •/a3 — UGOCSA (Ugocsa-u. 16) 4. 6. 3. Kis Katalin házassága: (vígjáték) JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7) 4. VSz. %9 — KOSSUTH (Váci-út 14) 4. l/i7, l/19, v %2. ZUGLÓI (Angol-u. 36) 4. 6. 8. Kárhozott afe Issuces Unvpise: (madárul beszélő színes szovjet film) TINÓDI (Nagymező-u. 8) 1 5. l/V7 1/s9. v. lfc8. — ELIT Szt. István-körút 16) l/u5. Vil V*0. v — PHÖNIX (Rákóczi-út 66.) 11, X. 3, 5. 7. 8. Erdei történel éa Arljek: (raipes szovjet filmek) ADY (Somogyi B.-út 3) 4. 6. 8. 2 (prolongálva!). PLÚTÓ (Kerepesi-ut 44) 4, 6. 8. v 2. — ADMIRAL (Mártírok útja 5) */1 5. V.7. Vél. v. Vő. ALKOTÁS (Alkotás-a. 11) ‘tó. %7. ‘tó. vas. %3. Semmelweis: (német film) PÁTRIA (Népszínház-u. 13) 4. 6. 8. Gát: (cseh film) MARX (Landler J.-n. 39) 'hi. ..ie. 8. Berlin eleste L—H rész: (magyarul beszélő színes szovjet film) BODOGRÁK (Józsefkörút 63) %4. ?17. V. %3. Vs6. */a9. STÚDIÓ (Akácfa-u. 4.5 't6. 'tó. Berlin eleste, n. rési: ELŐRE (Delej-utca 41) 6, 8. V. 4. Az orosz kérdés: (magyarul beszél) GLÓRIA (Thököly-út 56) 4. 6. 8. v. 2. Vidám vásár: (színes zenés film) KRISZTINA (Krisztina-körút 151.) 4. 6. 8. — ÚJLAKI (Bécsi út 69) 4, 6, 8, 8. 2. HIBÁMK MOZI: (Lenin-krt II) 1. Magyar híradó 2- Szovjet sporthíradó. 3. MOSZKVAI DINAMÓ STADION. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. FÉNY (Újpest): 1. Magyar híradó. 2. Szovjet sporthíradó. 3. TABERDÁTÓL KUJHORIG. 4 ELBRUSZ. 5 A NAP VÖLGYE. 6. OROSZLÁN ÉS A NYÚL. Délután 5-től este l/al0-ig folytatólag, vas. d. e. t/éli-kor és d. u. Vsl-től este a l0-ig folytatólag. Csütörtök, február 1 Gózon Gyula kongresszusi felajánlása— minden előadáson ő játssza Miller zenészt ... Miller városi zenész ott áll lihegve, feldúlt lélekállapotban a német lakásának belső emeleti falépcsős feljárata előtt, amint önérzetében megalázva, apai érzéseiben vérig sértve, éppen kiutasította — hallatlan merészség! — a nagyhatalmú kancellárt, mert megrágalmazta ártatlan leányát. Fülemben még a hangja, amelyben remeg a felháborodás a gőgös államhivatalnok ellen, ki azzal fenyegeti, hogy pellengérhez táncoltatja Lujzáját, őt pedig feleségével együtt börtönbe vetteti • A nézőtér csöndjében feszülő izgalom tapsorkánban viharzik fel minden este, amikor az Ármány és szeretem előadásán Schiller költészetének e felfénylő nagy jelenete után — mint színházi nyelven mondják — percekre „megáll“ a játék Minden előadáson — mert bár a színház két szereposztásban játssza a nagy német költő forradalmi szellemű színpadi költeményét, Miller zenész szerepében mindig Gózon Gyula ragadja el a közönséget Erre gondolok, amírt a Magyar Színház művészbejárójának szűk kis helyiségében várom Gózon Gyulát. — Minden percben jöhet — mondja a kapus, amint szobájában kapargat a kis vaskályhában, hogy felszítsa a tüzet a hideg téli estén Jön is, pontosan és gyorsan von magával a lépcsőkön, amelyeken több mint félszázada a könnyű, majd a drámai múzsa annyi nagy színésze sietett fel az öltözőjébe. Itt beszélek vele, a színpad mögött, mielőtt az öltözőjébe lép, hogy magára öltse a XVIII. századi német polgár fodorral díszítette ingét, szárnyas kabátját, térdnadrágját, feszes harisnyáját és kifesse az arcát... és a maszkkal, jelmezzel együtt ..magára vegye“ Miller zenész lelki alkatát is. Ezen az estén nem is csupán a saját énjét kell elcserélnie a Schiller korabeli lázadó polgár személyével, erre céloznak első szavai, amint megszólal: — Most jövök a Rádióból. A Bakui sztrájkban játszottam (egy kisebb szerepet) — a fiatal Sztálinról szól a darab Még mindig mélyen megrendült vagyok, annyira hatott rám, pedig már félórája, hogy végeztünk ... És most az Ármány és szerelem... Megkérdem most a remekbe ábrázolt Miller zenész alakítójától, mit ajánlott fel a Kongresszus tiszteletére. — Az én felajánlásom az, hogy az Ármány és szerelem-nek mind a két szereposztásában én játszom Millert. A közönség, mivel nem ismerős a színházi viszonyokkal, nem is tudhatja, hogy a művészi alkotáson kívül, mely minden előadáson a teremtő képzelet idegmunkájával újra jeleníti Schiller nagy művének legvalóhűbben ábrázolt alakját — még mily nagy és fárasztó munkát vállalt a művész ezzel a felajánlásával. Az első olvasópróbától a jelmezes próbákig mennyi „kínlódást“ kell végiggyötrődnie — mint ő maga is mondja —, míg a bemutatón szétvonják a színész előtt a függönyt és a lámpák fényében a nézők elébe tárul a színpad. A sok próba után a bemutató estén felzúgott a taps és Gózon Gyula — másnap újra kezdhette a próbákat elölről. A második szereposztás szereplőivel ugyanis — míg az első szereposztás művészei közben egy-egy estén pihentek — neki újra végig kellett csinálnia a próbákat a második „bemutatóig“. Most pedig, hogy az Ármány és szerelem közel négy és félórás minden előadásán megeleveníti rembrandti jellemképét, délelőttönként a Nemzeti Színház új magyar színdarabjában (Háy Gyula: Az élet hídja) próbálja legközelebbi szerepét — Mi ösztönözte a felajánlásra? — kérdem — Kötelességemnek éreztem! — feleli. A Kongresszus alkalmából még a felszabadulással kapcsolatos élményei felől faggatom Ezt válaszolja: — Ha csak arra gondolok, mint színész, hogy az öreg nyugdíjas színészek 30 évig nem kaptak nyugdíjat, mert az első háború idején az államnak adták hadikölcsönre nyugdíjalapjukat, a népi demokrácia pedig elhelyezte őket és még a nyugdíjukat is megadja — milyen gyönyörű ajándék és milyen nagy élmény! Minden színész számára _ mondja és egy pillanatra elmélázó szeme előtt megjelenik a Jászai Mari Színészotthon, elöregedett színművészeivel Majd nyilván egy másik kép villan fel képzeletében, mert így végzi szavait: — És a fiatalok! Mindannyiuknak módot kell adni — amint egy beszédemben ezt már leszögeztem —, hogy megmutathassák a tehetségüket, mint most az Ármány és szerelemben: Ferrari, Ruttkai, Horkay .. Most már sietve búcsúzik, hogy öltözzék és maszkot készítsen, berüiről pedig átalakuljon egy hajdani kis német fejedelemség városi zenészévé, mert félóra múlva, amint a függöny szétlebben, kezében a vonóval, csellójára hajolva ő szólal meg először az Ármány és szerelem-ben T. E. A két „ötödik" előadása érdekes eseménye volt zenei életünknek. A Harmónia hangverseny-zenekar igen komoly fejlődésről tett tanúságot, amikor egy estén eljátszotta Beethoven és Csajkovszkij ötödik szimfóniáját. Telt ház hallgatta meg a Közlekedés és Szállítási Dolgozók Szakszervezete zenekarának igen komoly eredményű estjét, amely újabb lépést jelent a közönségnevelés terén is. A műsor egymás mellé ámította a zeneirodalom két nagyjelentőségű szimfóniáját és mind Majorossy Aladár vezénylése, mind a zenekar alapos felkészültsége nagy sikerrel járt. Különösen feltűnt az egyes hangszercsoportok, így például, a fúvók stílusos megszólaltatása, s a vonósok összehangoltsága. Az előadás finom árnyalatokkal, a nagy komponistákhoz méltó stílusban tolmácsolta a remekműveket Majorossy Aladárt külön elismerésű Heti a® együttes betanításáért és a magasszínvonalú este sikeréért. Előfizetési ügyben felvilágosítás, reklamáció VI. Eötvös utca 12 Telefon: a20-100