Kis Ujság, 1951. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-15 / 38. szám

Csütörtök, február 15 Az illemnek nem szabad megtörnie! Ez a jelszó a síkvölgyi-akna bányászai között Síkvölgyi-akna, 1951 február. (A Kis Újság kiküldött munkatársától) Mindössze hét kilométernyire fekszik a Síkvölgyi-akna Tatabányától, de az út, míg odáig vezet, csöppet sem barátságos. Elgyönyörködnénk a táj szép égében, a hegyek-völgyek hullámzásában, a titkokat rejtő téli erdőt is megcsodálnánk, ha autónk nem huppanna időnként nagyokat és nem kellene minden pillanatban attól félni, hogy a kerék falai egyet s az árokban találjuk magunkat. Mintha a kóborfelhők minden páratartalmát, a kúszó köd minden, nedvességét magába szívta volna a salak-útburkolat, mely a sok használatban retinált, amn a csúszós-sáros. Gépkocsivezetőnk vigasztalásként megjegyzi, hogy ez az út télen nyáron egyformán rossz és ők, a gépkocsivezetők is fénk Síkvölgyre indulni, mert a tengelytörés réme állandóan körülöttük lebeg. A Síkvölgyi-akna vezetői is azt hangoztatják, hogy egyik szűk keresztmetszetük a közlekedés. Tatabánya-Síkvölgy között rossz az út, Környebányáról és Vértessomyóról pedig gyalog kénytelenek a bányászok megtenni púponként az utat. Pedig ha ez a kérdés megoldódna, kevesebb lenne a műszak mulasztás. A közlekedési probémák megoldásával közelebb kerülne a munkahely a dolgozók otthonához. Az üzemvezető, Vajk Miklós mérnök a továbbiakban bemutatja az aknát, ahova pár perc múlva majd lemegyek két-háromórás bányajárásra. — Az akna születési éve, 1933. Ahogy megkezdődön benne a munka, a régi rendhez méltóan azonnal a függőleges akna közelébe eső szénpillérek fejtéséhez láttak hozzá, — valóban kapitalista módszer szerint. Számunkra a távolabb eső szénmezők jutottak, ott folyik most a termelés. Egyik nehézségünk tehát az, hogy a távolabbeső szén miatt hosszú vágatokat, földalatti folyosókat kell fenntartanunk, továbbá, hogy kissé vízveszélyesek a munkahelyek. Ennek ellenére erőteljes ütemben folyik a termelés és remélhetőleg még jobb lesz, mégpedig a ciklikus munkamódszer bevezetésével és a munkafegyelem további megszilárdításával. Közben bányajárásra átöltözött már Balázs József körzetvezető aknász is, aki kísérőm lesz a földalatti kiránduláson. Néhány perc múlva zuhan a has velünk, s siklón, földalatti domboldalon igyekszünk megközelíteni a munkahelyeket, így Bús Géza munkahelyét, aki csapatával együtt ciklikus munkamódszer szerint dolgozik. Elmondja a csapatvezető vájár. — Mi a ciklikus munkamódszert egy műszakon belül vezettük be. A módszerünk a következő: két munkahelyünk van. Az első ciklusban az I. számú munkahelyen fejtünk, a II. számú munkahelyen pedig biztosítunk. Ácsolatot készítünk. A második ciklusban az I. számú munkahelyen biztosítunk, a II. számú munkahelyen fejtünk. — S mi ennek a munkamódnak az előnye? — Az egyik helyről mindig küldünk ki szenet. Ellentétben a régi módszerrel, a fejtésen dolgozóknak, de a biztosításban foglalkoztatottaknak is folyamatosan akad munkájuk, nem kell egy percig sem tétienkedniök egy íküknek sem. A műszak minden egyes percét kihasználhatjuk. — S az eredmény? — Még csak a napokban vezettük be ezt a munkamódszert, máris megmutatkozik sikere. Az eddig 10 csille fejenkénti átlagot sikerült már 12— 13 csillérre felemelünk Nagyon jelentős ez a többtermelés terén. Körési István vájár és Iíiyó János vájár, akik ugyancsak a csapat tagjai s a II. számú munkahelyen dolgoznak, közbeszólnak: — Igen jelentős ez a kezdeményezés. Sikere lesz nálunk. Hangsúlyozzák azt is, hogy a robbantás utáni füst-szellőztetés idején is találnak most maguknak munkát, nem vész kárba sok drága perc, amit a múltban kénytelenek voltak tétlenül eltölteni. A csapatvezető vájár még egy szempontra hívja fel a figyelmet: — Régente, ha egy vájár vagy segédvájár gyengébb volt, mint a többi, magáramaradottságában sehogysem tudott előbbre jutni, képtelen volt javítani a munkamódszerén. A ciklikus munkamódszer azonban előbbre viszi a gyengébbeket is Tartja mindenki a munkaütemet, mert különben m megzavarodna a ciklus. Éppen ezért a gyengébbeket tanítjuk, hogy ugyanolyan munkaütemet teljesítsenek, mint a többi. Rigó János rásárosal — A Szovjetuunóban is így van. Ott is nagyon bevált! — Ezt honnan tudja? — Jártam itt. Szívesen beszél erről. Elmondja, hogy a bűnös fasiszta háború őt is a frontra szólította s hadifogságba eset. Szovjet bányába kerületett, mikor megmondotta, hogy ő bányász és a donyecmedencei szénbányákban dolgozott. Ott látott ám csak igazán érdekeset: föl gépismett bányákat, melyek felső fakszersőve a lapzsan résülő-géppé és gumiszalagokkal. Hosszú-hosszú földalatti folyosókon gumiszalag szállította a frontfejtésekből a szenet, de úgy, mint ha egy folyó áradt volna keg és erős sodrással hömpölyög előre. S a különböző munkamódszerek is nagyban segítették a termelés fokozását, így például a ciklikus munkamódszer is. Azért is örül, hogy az elsők között lehet, aki a síkvölgyi aknában már így dolgozik. — Nálunk is így lesz! — szólnak többen. A ciklusnak nem szabad megártania, ütemének nem szabad törést szenvednie, úgyhogy búcsúzunk is az új munkamódszer dolgozóitól. Utunk most más tájakra vezet, megnézzük az ereszke fejtést. Lefelé, a föld mélye felé mélyítenek egy hosszabb folyosót, itt Kral János és Richter János dolgozik. Arról szólnak ők, hogy bizony a gépesítésre igen nagy szükség van. Látják ők ennek fontosságát a saját munkájukban. Míg nem volt „villájuk“ (motor, mely egy dob segítségével a lejtő mélyéből felsőbb szintre húzza fel a teli csilléket s közben az üresét leengedi), addig bizony kínlódtak eleget. Most azonban már nagyszerűen megy a munka. — Mennyi a napi termelésük? — Az előirányzat 9 csille, de megtermelünk fejenként 12—13 csillét is. A pártkongresszus tiszteletére vállaltuk, hogy további fél csillével emeljük a termelésünket. — Sikerül? — Ke', hogy sikerül.'öR. Sik’ón föl, részken le, oldalfolyosókon, légjáratokon át járunk a síkvölgyi aknában. Az egyik munkahelyen valaki utánam kiált: — Hé, adja ide azt a könyvet. Egy lány szólt utánam, aki a földalatti domb aljában a csilléket irányítja. — Nem könyv az, csak füzet. Ja, az kár. De most már nem szabadul olyan olcsón. Bezélgetni kezdünk, elsősorban is arról, hogy minek neki a könyv. Van egy kis szabad ideje néha, akkor szeretne lapozgatni benne, meg este, munka után olvasna. Elfelejtett tegnap hozni a könyvtárból, most estére nem lesz szórakoznivalója. Vigh Máriának hívják ezt a lányt, aki hat hónap óta dolgozik itt lenn, másik aknában is dolgozott hat hónapig, így hátmár egy éve bányászlány. Arra kérdésemre, hogy szereti-e a munkáját, az a válasza: —— Hát lehet ezt nem szeretni. Fele-otthonának érzi a bányát, mint mondja, úgy elszalad egy „sikit“, hogy észre sem veszi. Szeretik a dolgozók, keres is szépen. Hogy meddig marad a bányában? Mint valami nagy titkot súgja meg: — Van valaki, egy tatabányai fiú, tiszt lesz belőle, hátha... S huncutul nevet. Messziről kiáltanak: — Csittel A lány munkához lát. Mi meg indulunk tovább. A Síkvölgyi-akna munkahelyeinek látogatására. Oda, hol a többi szénért harcolnak ... Horváth B. Jenő — kis Újság —. KÖNYVSZEMLE II. Vasziljev: Három év Amerikában. (Szikra-kiadás.) „Utazásaim során kialakult bennem az a meggyőződés, hogy Amerika még az emberiség tegnapját éli“ — írja a szerző, aki három évet töltött Amerikában és 1941-től 1947-ig bőséges alkalma nyílott az amerikai politikai és gazdasági, „kulturális“ és mindennapi élet megfigyelésére. Vasziljev éles szemmel lát, a felületi jelenségek mögött is felfedezi a lényeget és kivételes stíluskészséggel adja vissza benyomásait. Műve éppen ezért az egyik legjobb könyv Amerikáról, az emberiség tegnapját élő országról, amelynek hírverői semmiféle propagandával nem tudják leplezni sokat magasztalt „életformájuk“ embertelenségét és alacsonyrendűségét. Hiába harsog Amerika Hangja, ha ugyanakkor hivatalos statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban minden huszonnegyedik másodpercben történik valamilyen komoly bűntény: minden, századik másodpercben betöréses lopás, minden harmadik percben autólopás, minden kilencedik percben rablás és minden negyvenegyedik percben előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság. A szerző ehhez hasonló adatokat és tényeket sorakoztat egymás mellé, kiegészítve saját megfigyeléseivel, s a történetírói hűséggel és riporteri frisseséggel megírt műve feltárja az olvasó előtt Amerika igazi arcát A kevesek fényűző életét és a tömegek nyomorúságát, az ál-kultúra hangos önreklámját, az amerikai hétköznapok és ünnepek egyazon sivár ürességét — és mindenek hátterében a dollárt, a üzletet. Vasziljev mély történeti társai látják a jobb jövőért vívott harcukat. Mot is ad művének, amikor beton- s Ennek tudható be, hogy az iráni korlátja, milyen változást, jobbratoló Imány a múlt év végén kereskedelmi dúst jelentett Amerika politikájában egyezményt kötött a Szovjetunióval. Roosevelt halála és Truman uralomra, II. Zabozlajeka monográfiája a rajutása. A lápszigeti nép függetlenségi harcát Nem feledkezik meg Vasziljev a másik Amerikáról, a dolgozók Amerikájáról sem, azokról, akik a fasizálódó Egyesült Államokban rendkívül nehéz körülmények között is a haladás és a demokrácia védelmezői, akiknek száma egyre nagyobb és „hangjuk mindinkább bizakodóan és egyre hangosabban csendül meg.“ Nemzetközi kérdések-sorozat (Szikra-kiadás) két új füzete Irán, illetve a Fülöp-szigetek helyzetét ismerteti a második világháború alatt és a háború után. P. Milov Iránról szóló tanulmányában leírja, hogyan kerítette hatalmába ezt a Szovjetunióval határos országot először a hitleri fasizmus, majd az amerikai imperializmus. Irán vezető körei a reakció hálójába kerültek s ezzel párhuzamosan az USA terjeszkedési politikája Iránban is megnyilvánult. De ugyanakkor kifejlődött az iráni demokratikus mozgalom is a munkások, parasztok és nemzeti kisebbségek körében s ezek egyre határozottabb politikai fellépéssel harcoltak a külső és belső reakció egyesült erőfeszítései ellen. A reakciós kormányzat törvényen kívül helyezte az Iráni Néppártot, betiltotta a demokratikus sajtót és százával vetette börtönbe az iráni hazafiakat. Hiába számítottak azonban arra, hogy ezzel megerősítik neyzetüket, Irán népei fokozott erővel foly ismerteti. A japán megszállás a fülöpszigeti tömegek megpróbáltatásának súlyos korszaka volt. De az elnyomatás ugyanakkor felnyitotta a fülöpszigeti dolgozók szemét és az új, amerikai gyarmatosítással szemben a Kommunista Párt vezetésével nemzeti ellenállást szerveztek. Az amerikai imperialisták erőszakkal folytatták gyarmatosító politikájukat, azonfelül katonai, tengerészeti és légi támaszpontokat építettek a Fülöpszigeteken. Látszólag „függetlenséget“ adtak az országnak, de ennek mibenlétére jellemző, hogy az amerikai katonai megszállást 99 évre tervezik. Az imperialisták koreai agressziója után magasra csapott a fülöpszigeti nép szabadságharcának lángja. A fülöpszigeti dolgozók a Kommunista Párt vezetésével sikeres harcokat vívnak országuk felszabadításáért és a béketábor délkeletázsiai szakaszának megszilárdításáért. ti írek nyugatról 5000 fityi kaktuszpánka Végre egy jó hír is érkezett MacArthur főhadiszállására: Nicaragua köztársaság kormánya táviratozott, hogy ők is segítik az ENSZ ügyét Koreában s ha már hajót küldeni nem tudnak (mert mind a nyolc vitorlásbárkára maguknak is nagy szükségük van, lévén pont most nagy szardinicszezon) és ha már katonaságot sem nélkülözhet,nek (mivelhogy a nicaraguán hadfiak még odahaza is inkább csak napozni szeretnek, hajmánt és mezítláb, s idegenkednek mindennemű fegyverforgatástól, pláne jeges távoli vidékeken, ahol megfázhat az ember és még hozzá lövöldöznek is) — nos, ezek után a respublika kormánya elhatározta, hogy mégis megtesz minden tőle telhetőt az amerikaiak támogatására és 5000 (írd és mondd: ötezer) Hier pálinkát küld a macarthuri harcosoknak az egész nicaraguai lakosság szívélyes üdvözlet ve!e ’tetemben s kívánják a S8-ik széles, sört foktájak esetára’n-k — váljék kedves egészségeikre! Ridgeway tábornok fellélegezhet a behavazott koreai harcmezükön: Nicaragua seritt jön az ötezer lityi banántükör, agánépálinka és egyéb pálmasnapsz. Minő új koktéllehetőségek nyílnak a törzstiszti kantinok bármixerei számára nem debar, s minő örvendetes, hogy a propagandacikkekben ezután a has cseppet nyújtó hű Nicaraguát is fel lehet söülni a komoly katonai segítségnyújtásra felsorakozott államok között! Meg is érdemelné a derék köztársrság, hona revánsként !"Marny k’s marshafizáló gyógynasszázsban részesítsék a gazdaságniba fejletlen országokról szóló hírhedt trumani recept szerint. Egyelőre nem látványosak azok a hadműveletek, amelyek csapataim arcvonalán folynak — közölte az amerikai Almond tábornok, egy koreai frontszakasz parancsnoka. Nem tudjuk, mit ért az amerikai tábornok úr látványosság alatt, miért rezeg hangjában szomorkás mélabú, hogy az ő frontszakasza nem elég látványos. A sajtónak tett nyilatkozatából arra kell gondolnunk, hogy az agresszorgenera is irigyli kollégái „látványos sikereit“, a védtelen falvakat felperzselő gyűjtőbombás repülőtámadásokat, a fedélzeti fegyverekkel lekartácsolt pogári lakosság hekatombáit, a képeslapokban közölt kivégzéseket, a földre sorjában elültetett levágott emberfejeket, az amerikaiak koreai harcmodorának egyéb látványosságait... Almond tábornok ne aggódjék. Lesz még része neki is látványosságból. Olyanból, amilyenre nem is vágyott. De amelyet az igazság győzelme fog produkálni. A Zöld Szél Klubjában zsújolt le a legújabb tokiói Elátkozót, amelyen a háborús uszítás 1. számú utazó nagykövete, Jon Foster Dulles némi kis bizalmas politikai erimcserét folytatott a japán szinház legókonzrvatívabb és legfrakelásabb párjának, a Insistu Ryokufukai pórinak vezetőivel. Dulles, akinek lábanyomában agressz lós lé írnok csaptak fel Korea felperes'H fö’djén, ezáltarán né« l őrére alkuszik. A macarthuri fishadi'zá hiíson tett lá,Jo'a'ása után .»letelt át a ja'án Imhi'áh vezérkarához, a dallamosan Zö’d Sei Kin'ja nevet viselő rérthelyiségbe. Hogy ott miről tárgya'tak, arról nem jelent meg hivatalos közlés. A beavatottak azonban már elégedetten * dörzsölhetik kezüket s a tenyerük közé simuló sárga százdollárosok köteleit . , , Amiből nyilvánvaló, hogy a mag as tárgyaló felel? megátlapíthaják «nézeteik“ teljes azonosságát. Ahogyan ez már íy szokás régóta mindennemű zöld szelek klubban a ama lyu' a' ban is, melyből e bolond szelek fujdogálnak. Hírek Tito Jugoszláviájából •Titkos fegyverszállítások Legutóbb nyilvánosságra került, hogy Nyugat-Németországból Ausztria nyugati megszállt övezetén keresztül nyilvánosan és titkosan fegyvereket és hadifelszerelést szállítottak Jugoszláviába. Most újabb részletek kerültek nyilvánosságra: a Jugoszláviába szállított rádiótechnikai felszerelések szállítója a bécsi „Dvorzsik“-üzem és ugyanez az üzem titokban repülőgépmotorokat is akart Jugoszláviába szállítani. A bűnösöket ugyan leleplezték, de az angol és amerikai imperialisták jóvoltából szabadlábon maradtak és lehetővé tették számukra azt, hogy továbbra is fegyvereket szállítsanak Jugoszláviába. A jugoszláv ifjúság védelmezi a nép érdekeit. Nemrégiben tartották meg Belgrádban a titóista ú. n. „Népi Ifjúsági Szövetség“ plénumát. Ezen az ülésen az ismert titóista lakoj, Miljan Neoricsics beszélt. A régebbi dicsekvő beszámolóktól eltérően, Neoricsics ez alkalommal azon kesergett, hogy az ifjúság körében a „demoralizáció“, „aparchia“, „perspektívanélküliség“ hangulata uralkodik. A beszámoló szavai szerint a „lelkesedés hiánya vehető ézre az ifjúságnál azoknak a feladatoknak a megoldása alkalmával, amelyeket a kormány állít az ifjúság elé.“ Ezt a képet Neoricsics egyes kisebb vezetők „gyenge munkájával“ próbálta megmagyarázni. Az ifjúság passzivitásának igazi oka, hogy nem hajlandók résztvenni azokban az akciókban, amelyeket a Tito-klikk tűz az ifjúság elé. Ma, amikor a jugoszláv hadsereget a háborús uszítók zsoldos seregévé változtatták, nincs olyan jugoszláv ifjú, aki önkéntesen és lelkesen építené a katonai repülőtereket, stratégiai vasutakat és utakat, gyárakat és üzemeket, amelyek fegyvert és hadianyagot gyártanak egy vérontáshoz. A jugoszláv ifjúság nem hajlandó az ország felszabadítója, a Szovjetunió ellen harcolni. A jugoszláv ifjúság széles tömegei nincsenek demoralizálva, nem estek apáliába, nem vesztették el a perspektívájukat, hanem éppen ellenkezőleg: egyre határozottabban lépnek a jugoszláv hazafiak harci sorába és egyre inkább tudatában van annak hogy az ország felszabadulásának egyetlen útja a titoista-fasiszta rendszer megdöntéséért folytatott tényleges harc. Az ,,ajándék“-kölcsön Tootandája eddig már több mint 400 milió dollár új imperialista kölcsönt vett fel. Persze, titokban tartják azokat a feltételeket, amelyeknek fejében a kölcsönöket kapták, sőt úgy tüntetik fel a kölcsönt, mintha ajándékok lennének. Ez„az.,hasso!ás azonban nem sikerült A jugoszláv nép saját bőrén JT21. .. ]”. önz óta Titóék imperialista kölcsönöket kapnak, a nép egyre nehezebben él, a nyomor egyre elviselhetetlenebbé válik. Látják, hogy a köcsönök nem jelentenek segítséget, sőt még jobban kirabolják az országot. Hogy milyen súlyosak e kücönök feltételei, arra elég egy példát felhozni. Annak a 300 millió dolláros kölcsönnek, melyet Tito az amerikai kézben lévő Nemzetközi Banktól vett fel, az volt a feltétele hogy Jugoszlávia fizese meg nem csak Amerikának, hanem az összes többi kapitalista országoknak is mindazokat a kölcsönöket, amelyeket a háború előtti Jugoszlávia népellenes rendszere, sőt a valamikori szerb királyság vett fel. Ezek a tartozások a háború előtt több mint egy milliárd 130 millió aranyfrankot, 3 miliárd 160 millió háború előtti francia frankot, 100 millió amerikai dollárt, 35 millió font-stertinget, stb. tett ki. Természetesen az elmarad kamatokat és jutalékokat is ki kell fizetni, így fest az „ajándékként“ kapott kölcsön. És ezt tudja a nép is. Úton-útféten beszélik: „A titóisták úgy eladták az országot, hogy minden gyerek, amikor megszületik, máris tartozik az amerikaiaknak 25 ezer dinárral." Jön! Csütörtöktől Jönt Világos út Est sztahanovista szövőnő története Vidám, zenés szovjet film