Kis Ujság, 1951. május (5. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-30 / 123. szám

4 Minden községben rendszeresen vetítenek filmet az ötéves terv végére „A keskenyfilmet játszó mozik számának 654 százalékos emelésével öt év alatt biztosítani kell, hogy minden községben rendszeresen vetítsenek eidracket.“ (A módosított ötéves terv törvényéből.) Nem lesz hát olyan kicsinyke falu az országban 1954 végére, melynek népéhez is el ne jutna a nevelő, tanácsot adó, szórakoztató filmaszalag — az új barát, meyet a föld dolgozói is megszerettek. Nemcsak traktor lesz több, vagy öntözött terület, több lesz a mozi is. Jobb, gyorsabb a filmellátás. Kerek számban: 3300 vidéki helységet, az egész országot ellátja a módosított ötéves tervmozival. Miért van szükség ennyi filmszínházra, 654 százalékkal több keskenymozira? A faluért! A népért! A gazdasági felemelkedéssel együttjáró szellemi felemelkedésért, melyhez a népnek alkotmányban biztosított joga van. Révai József népművelési miniszter kongresszusi beszámolójában megállapította: „A szocializmus győzelmes felépítése lehetetlen a kultúrforradalom feladatainak megoldása nélkül. Mit jelent a kultúrforradalom?. .. Jelenti azt, hogy dolgozó népünk millióiban kell kifejlesztenünk és tudatosítanunk a munkához, az államhoz, a hazához való új viszonyt, hogy valóban gazdának érezzék magukat az országban Elképzelhető-e, hogy ebből a népet átformáló roppant feladatból ne vegye ki részét a film, mely sokkal töb emberhez szól, mint a könyv és sokkal nagyobb tömegekhez, mint a színház? Vagy, hogy éppen a falun, a múltnak ezen a legjobban magárahagyott parlagán ne végezze el a szellemi, erkölcsi, lelki ugartörés munkáját a film? A film, mely adottságainál fogva a legalkalmasabb a művészetek között, hogy „kultúrforradalmunk egyik legfőbb végrehajtója“ legyen a falun. Ezért van hát szükség annyi sok filmszínházra, keskeny mozira. Ezért a kormányzat bőkezű gondoskodása. A múlt már ezideig is sok történt e tekintetben. A kulákok, kupecek, kocsmárosok kezéből régen megszabadult a falu mozija és már régen a népet szolgálja. Nézzük, milyen a fejlődés mennyiségileg. 1938-ban 300 keskeny mozi működött az országban. 1945-ben, a háború után, 60 keskeny mozival kezdtük. 1950 január elsején, tehát az ötéves terv első évének első napján, 1686 mozival ellátott falu volt Magyarországon. (Ez az adat azt a mintegy 300 úgynevezett normálszélességű filmet vetítő mozit is tartalmazza, mely a keskeny vetítők mellett működik a községekben.) Aztán elindult az ötéves terv és a falusi mozik száma nőtt, mint a vetés a termékeny eső után. Épültek az állandó keskeny mozik, a kiskörzeti, a 4—4 egymás közelében fekvő községet ellátó mozik és a vándormozik, amelyek az állandó és a kiskörzeti mozi nélküli községeket járják. Tavaly 216 állandó és 97 kiskörzeti mozi létesült. 604 új falut kellett ellátniuk a terv szerint. Vívójában 628 falu jutott velük filmelőadáshoz, rendszeres filmelőadáshoz. Tehát terven felül teljesítettek. 1950 december 31-én, az első tervév utolsó napján, 4,155 községben működött a keskeny- és a normál-vetítőgép. Az a fejlődés, amit ezideig a keskenymozikban elértünk, a tavalyi és az idei esztendő közti időszak eredményein mérhető le a legszembeszökőbben. 1950 március 31-én — 451, 1951 március 31-én — 1116 keskenymozival ellátott község volt az országban. A gyarapodás tehát 665 új községet érintett. 665 magyar faluban gyulladt ki a vetítőgép fénye, a kultúra fáklyája a márciustól márciusig eltelt egyetlen év alatt. A jövő Seises szárnyakon repül tovább a fejlődés: 1951 december 31-én: 1495 1952 december 3l-én: 1960 1953 december 31-én: 2420 1954 december 31-én: 3000 községnek lesz keskenyfilmellátása. Azaz — a falvakban működő normálvetítőgépekkel és vándormozikkal együtt — 3300 vidéki helységnek. Ami az egész országot jelenti. Ez a módosított ötéves terv előttünk álló távlata. Percről-percre beteljesedő szép valósága. És ezért nem halottak ezek a számok, ezért élők, lélekzők, elevenek. Parányi részeikben percről-percre megvalósulva, büszkén jelzik kulturális felemelkedésünk újabb és újabb állomásait. Még egy adat: Jelenleg 1,8 millió méter keskenyfilm-szalagot dolgoznak fel a magyar filmlaboratóriumok évi átlagban.. Az utolsó tervév végétől 5,5 millió métert kell majd feldolgozniok a faluért. És még egy utolsó adat: Napjainkban 730 keskeny vetítőgéppel rendelkeznek az iskolák. Belőlük 60 gép hangos. 1954 végén csak a hangosgépek száma 510 lesz a magyar iskolákban. A munka folyik. Részt vesz benne filmes és technikus, kőműves és laboráns, asztalos és lakatos, mérnök és tisztviselő —s az egész ország. A nép. Magának építi. Munkája nyomán válik a film a kultúra egyik bástyájává, hasonlattal élve, a kultúra gépállomásává a magyar vidéken. Román költők antológiája A most megjelent Román Költők Antológiája (Szépirodalmi Könyvkiadó) első ízben tárja fordításokban a magyar olvasók elé korszerű szemlélettel és fejlődésének fővonásaiban a román költészetet. A két nép hajdani kulturális együttműködése a felszabadulásig körülbelül száz esztendőre megszakadt és felújításának ez a száznál több verset egybefoglaló gyűjtemény is egyik jelentős útjelzője. A XVII. századig visszanyúló kulturális együttműködés a török elleni közös küzdelmekben gyökerezett, hogy aztán a kuruc szabadságharcban résztvevő román csapatok kvrtjein — mint az irodalomtörténet följegyzi — épúgy megrendüljön a Rákóczi-nóta, mint a magyar tárogatón. Az erdélyi reformáció ébreszti a protestáns írók román anyanyelvű irodaírnát, megértéssel dolgoznak együtt a két nép humanistái és a felvilágosodás a budai Egyetemi Nyomda révén fűzi egymáshoz a magyar és román népművelési törekvéseket. A Habsburgok hatalmi mest t őrködései bontják meg elsőben a kulturális együttműködést, hogy aztán az urakodó osztályok érdekeinek az értelmiség nacionalizmusával kuszálódó szövevénye a két nép burzsoáziájának ellentéteit végletesen kiélezte. A kulturális együttműködés megszakadása után a nacionalista politika mindkét részről eltakarta a tömegek elől a két nép irodalmának és művészetének igazi arcát. Miként a demokratikus történetírás korszerű szemlélete hivatott e bonyolult folyamatokait, összefüggéseit tisztázni, éppúgy tárja a magyar dolgozók elé e versgyűjtemény a román költészet valóságában eddig nem ismert képét, a cobzarok ( kobzosok, hegedősök) ajkáról felhangzott „régi énekektől" a jelen új versművészetéig. A rendkívül gazdag népköltészet balladái közül, sajnos, mindössze hármat lelünk a gyűjtemény élén, míg egy-egy nagy költőt tíznél több vers is jellemez. A három közül legközelebbről érinti érdeklődésünket „Az argyasi "monostor', amely a magyar népköltészetben Kőműves Kelemen balladájával rokon. A „vitézi balladák“ közül való a „Vitéz Korbea“, melyben az ismeretlen költő a népet soha sem bántó „szegénylegényt“ énekli meg. Komjáthy István megkapó fordítása művészien közvetíti a költői kifejezést és a tartalmi mozzanatok hangulatváltozásait megéreztető, váltakozó ritmusok, versformák eredetiségét. A népdalok fájdalmas és merengő alaphangjából a nép zaklatott, meggyötört, elnyomott életének panasza jajdul fel. A XIX. század első felében kifejlődő román költészet történelmi regényességének korszakát Vasile Tarlova Berzsenyire emlékeztető ódája, a „Targoviste romjai“ képviseli. Grigore Alexandrescu már annak a 48-as forradalmár csoportnak a tagjai közül való (1848-ban Nicole Balcescu lapjának munkatársa), akik kezdik fölismerni, hogy Kossuthtal és a magyar néppel kell együtt küzdeniük a közös ellenség, a Habsburg önkényuralom és a társadalmi elnyomás ellen. A polgári osztállyal szembefordulva kiált fel ,,1840“ című hatalmas költeményében (amelyet Szabó Lőrinc művész nem ültetett át): ,,__rossz és káros reformmal már rég torkig vagyunk... Magamnak tőled, új év, én semmit sem kívánok, sorsom a tömegével, szeretném, egy legyen . ..“ Cézár Bohiac, aki részt vállalt, Kossuth és Bem román szövetségi törekvéseinek megvalósításában, „A jobbágy“, de különösen a „A munkás“ című megrázó és nagylendületű költeményeivel mutat a jövő felé. Vasile Alecsandri, 1848-ban a nemzeti függetlenség költője, nagy erővel kiált népéhez „Románia ébredése, 1848“ című ódájában: „A szabadságra tekintve gyűl a világ büszke napja, és feléje tör testvérhittel, forrón, valamennyi nép .. .“Gyöngéd szerelmi líráját a „Csillagocska“, természet-megjelenítő erejét a „Hóvihar“ mutatja be. Mihail Eminescu költészetét ismertük meg közelebbről leghamarabb a felszabadulás után, külön gyűjteményből. Most az antológiában olvashatjuk világszemléleti versei közül a „Romlott ifjak“-at és’ végre, jól-rosszul átülteted töredékek után, méltó fordításban (Kálnoky László műve) a párizsi kommün hatására fogant hatalmas költeményét, „A császár és proletár“-t, valamint egyik nagy gúnyversét, de helyet talált a gyűjteményben Románia legnagyobb lírikusának nem egy halkszavú, bánatosan merengő verse is. A versalkotás művészete Alexandru Vlahuta lírája is (Csend, Szerelem), az 1907. parasztfelkelésről írt versében pedig a parasztszármazású költő harcos világszemlélete nyilatkozik meg. Vlaicu Barna a közös történelmi hagyományokat eleveníti fel, Dózsáról, 48- ról és Balcescuról, aki Pesten és Debrecenben is járt, hogy Kossuth és a radikális román forradalmárokszövetségéért küzdjön. (Tüzek, Balcescu átmegy a Kárpá- tokon.) A századvég és a századforduló felvilágosult költői ráeszmélneti a nép jövőjét kiharcoló küzdelem főbb irányelveire. Példái ennek George Coșbuc „A szabadságért“, „Meghaltak a kiért?“ című versei is. A „Földet adj!" dübörgő erejű költeményét József Attila hatalmas lendületű átköltésében olvashatjuk. Ion Fuan- Pincio, az értelmiségiből lett szocialista újságíró (Ősz, Május elseje) és D. Th. Neculuta, aki szintén résztvesz a munkásmozgalomban, ugyancsak művészien zendíti versbe lázadó világszemléletét. „... szívükben felgyülemlik mérge minden bajuknak, hogy minden jó a másé s nekik a munka jut csak. A bőség asztalánál hóhéraik henyélnek s őket büntetik egyre, kik a robotok élnek.. .* A múltat a jelennel a 75 éves Alexandru Toma köti össze (Petőfi egyik fordítója), aki 1896-ban a párizsi kommünről énekel, hogy az új században forradalmi verseiben elérkezzék a jelen társadalmi mozgalmait kifejező költészetéhez. Végül megéri, hogy egy boldog kornak énekese lehessen! A munkásmozgalom, az osztályharc hamar talál harsonaszavú, kiváló költőkre és így nem kevés a jelenkori költök közt „az új idők dobosa“, akinek bátor és zenei „dobpergése“ magával sodró erővel hirdeti a nép társadalmi felszabadulásának indulóját. Közülük leginkább Mihai Beniuc emelkedik ki. A hajdani parasztfelkelések ösztönzéséből fellángoló lelkesülséggel zengi a dolgozók új világot teremtő küzdelmét, örömét. A nép harcait, építő küzdelmet énekli Maria Bonus. Arany. Petőfi és más költőink egyik fordítója, Eugen Jabeleanu a kor valóság-költészetét szólartaja meg ódái szárnyalású vers-ciklusában (»A béke pajzsa“): „...az élet ősi íze minden évben megújul és érzi mind az élő a lét gyökereit ... május elseje — égő, vörös zászlóját bontja . . .“ A népköltészet ihletéről tanúskodónak Dan Desliu költeményei. Belőlük valósággal a természet lehet, amelynek urává lett az ember. Egyik legszebb versét (Jó esztendő) Illyés Gyula tolmácsolta költői érzékletesseggel. Veronica Porumbacu az új idők másik jeles új énekese, de társai közül nem marad el mögötte Victor Tulbure sem. Különös érdeklődést kelt Radu Boureanu Budapestről írt két verse és a dolgozó nép érzelmeit, gondolatait közli két „Új népdal“. Költőink és műfordítóink legjobbjai érezhetően vetélkedve tolmácsolják a Köpeczi Béla és Vas István válogatta hatalmas antológia verseit. Áprily Lajos, Dsida Jenő, Jékely Zoltán régebbi átköltésein kívül a nagyszámú fordítók közül, a már említetteken kívül, ki kell emelni Fodor József, Hegedűs Géza, Jankokovich Ferenc, Képes Géza, Kónya Lajos, Lator László, Nedányi Zoltán, Vas István, Takács Tibor és Zcik Zoltán fordítói művészetét. A román költészet szerintünk nem eléggé igényes ismertetése és sajnos, csak a költök egy részének életrajzi adatai egészítik ki a könyvet. Mihályfi Ernő előszavában hangsúlyozza az antológia úttörő jelentőségét és figyelmeztet arra, hogy e gyűjtemény a varsói békeértekezlet kiáltványának szellemében a béke ügyét szolgálja. A népek közötti kapcsolatok megteremtése és megerősítése a kulturális értékek és felvilágosítások cseréjével ugyanis a népek kölcsönös megértésének igazi alapja. T. E. A „DONYECI BÁNYÁSZOK“ című, új szovjet játékfilmről a Pravda hasábjain Papava forgatókönyvíró írt kritikát. Kiemeli a tömegjelenetek nagyszerűségét, a film őszinte humorát és Borisz Csirkov kimagasló játékát. Már az első napon 120.000 nézője volt a filmnek. KIS ÚJSÁG A szovjet rádió műsorából Szerda, május 30. Moszkva I. 18.00: A Moszkvai Maszlov-együttes műsora. 21.00: A Nagy Színház szólistái. 22.05: Ifjú művészek hangversenye. 23.00: Táncszvitek és dalok. — Moszkva II. 21.30: Orosz, dalok. 22.05: Könnyű zene. 22.30: Csajkovszkij: Vonósszerenád. ÚJ GYŐZELMEK FELÉ: ( film a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusáról) SZIKRA (Lenin-körút 120) 6. 8, vas. 5. 7. 9. (prof.) — ROYAL (Kispest) 6. 7.9, vas. *h. TÁVOL MOSZKVÁTÓL: (Katálin-díjjal kitüntetett magyarul beszélő színes szovjet film) VÖRÖS CSILLAG (Lenin-körút 45) 15.7. 9, vas. 143, (prol.) — SZABADSÁG (Bartók Béla út 64) 4. V*7, V9. (prol.) — BRIGÁD (P.-lőrinc) ’/k3, */• 8, vas. V*4. — TAVASZ (R.-palota) 0, 8, vas 4. NAPPALOK ÉS ÉJSZAKÁK: (Szimonov szovjet író nagy sikert aratott könyvének * filmváltozata) FÓRUM (Kossuth L.-u. 18) 4. V*7, K9 - MÁJUS 1. (Mártírok útja 55) V45. */.7, 9. vas. VAS. — KORZÓ (Újpest) 4. V*7. M*9. FELHŐK TITÁNJA: (Fam Cskalov — a hős szovjet pilóta életéről, aki először repülte át az Északi Sarkot) DÓZSA (Róbert Károly-körút 61) 1/s5, *57, 9. vas. V03. — FELSZABADULÁS (Flórián-tér 3) %4, 946, 8. vas. Vi2. KÉT BRIGÁD: Ividám lengyel film) DUNA (Fürst Sándor-u. 7) 5, 7, 9. — MUNKÁS (Kápolna-u. 3/b^ 1'*6, 3,£8. vas. 3. A BENTHIN-CSALÁD: (Német film) TÁNCSICS (Csepel) */s6. YaS. vas. YiA. — TÁTRA (P.-Erzsébet) 6. 8. vas. 4— ÓBUDA (Selmeczi-utca 14) Yi6. Yi7, %9* vas. */.3. TIZENÖTÉVES KAPITÁNY: (Szovjet film Verne Gyula regénye nyomáig) ÚTTÖRŐ :(Bajcsy-Zsilinszky út 38) 4, 6, vas. 10, 2, 4, 6, (prof.). SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ HAZÁNK EGY NAPJA: (Magyar film) Kísérőfilm a Kossuth-mziban. A MUNKA HŐSE: (Film egy sztahanovista szövőnőről) Kísérőfilm az Újlaki-moziban. FÁKLYA (Lenin-körút 88): 1. Magyar híradó. 2. A SZOVJETUNIÓ MA. 3. OROSZ A FÉNY. 4. Művészi fafaragás. 5. Selyemhernyó. 4. Elefánt és a hangya, 15-tól 11-ig, vas. 3/21 1-től este 11-ig folytatólag. Fiúk a rács mögött: (Olasz film) BÁSTYA (Lenin-körút 8) 11, 1, 3, 5, 7, 9 (prof.1). —JÓZSEF ATTILA (Rákospalota) 6, vas. 4, Víz, Vas. Csapda: (Csehszlovák film) STÚDIÓ (Akácfautca 4) 4. Ví 7, %9, vas. */*2. — KOSSUTH (P.erzsébet) */*6, 8, vas. V*4. Ez történt Szakenben: (Derűs szovjet film) ADY (Somogyi Béla-út 3) Vz4, %6, 8. — BETHLEN (Bethlen-tér 3) 4, V«71 %9. — STEFÁNIA (Kispest) lUl, V29. vas. 4. Első start: (Vidám lengyel film) SAVOY (Üllői út 4) V*1. 8. — ELIT (Szent István-körút 16) V«5, V£7. */19. vas. V«3. Legyőzhetetlen város: (Lengyel film) PÁTRIA (Népszínház utca 13) */1 4, 6, V«9. Becsület és dicsőség: (Magyar film) JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7) 4, Ví7, *49. — ADMIRÁL (Mártírok útja 5) V«5, V«7, ’'*9, vas. V«3. — KOSSUTH (R.mihály) V16, V*8, vas. */H. (Cifit. szünnap!) Szembesítés: (Izgalmas, fordulatos magyarul beszélő szovjet film) TINÓDI (Nagymezőutca 8) 4, V‘7, Yi9. vas. %2. — UGOCSA (Ugocsa-u. 10) 6, J/49. vas. 4. V*7. V»9. — CSILLAG (Csillaghegy) */*?. Yj9. vas. *45. Muzsika szárnyán: (Zenés szovjet film) KOSSUTH (Váci-út 14) */*5. %7, 9, v. V«3. — ÚJLAKI (Bécsi-út 69) 4, 40. 8. vas. 2. Erdei történet: (Sztálin-díjas színes szovjet film) OTTHON (Beniczky-u. 3—5) 6, 8, vas. 4. — ÁRPÁD (Kerepesi-út 146) 6,6, */*8, vas. V24. (Csüt. szünnap!) HÍRADÓ-MOZI (Lenin-körút 13): 1. Magyar híradó. 2. A SZOVJETUNIÓ MA. 3. AZ ANYAG SZERKEZETE. 4. Történet a szénről. 5. Kakuk és seregély. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. FÉNY (Újpest): 1. Magyar híradó, 2. A SZOVJETUNIÓ MA. 3. IPAROSÍTÁSSAL A SZOCIALIZMUS FELÉ, 4 Növény és a fény, 5. Irigy állatkák, 5-től *,410-ig, vas. folytatólag. Szerda, május 5. Az óbudai hajógyári sziget tonnás maradványai 1042 éves, kitűnő állapotban levő leletek Hadrian helytartó régi palotájában Világraszóló jelentőségűek régészeti szempontból azok az ásatások és kutatások, amelyek az Óbudai Hajógyár szigetén már hetek óta folynak, és amelyeknek során valóban nagyértékű római leletekre bukkantak. A kutatások a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának hozzájárulásával és tevékeny részvételével folynak ezen a hosszú, az óbudai partokhoz közel fekvő szigeten és röviden szólva négy és félméternyi átlagos mélységben Hadrián császár helytartói palotájának alapzatait tárták fel. Az ásatásokat és feltárásokat régészeti szempontból dr. Thomas Edit, a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának egyik szakértője vezeti, míg adminisztratív szempontból az ásatások a közelfekvő Aquincumi Múzeum hatáskörébe tartoznak, amelynek élén dr. Szilágyi János áll. Hatvankét munkás végzi a munkát 13.000 négyzetméternyi földsávon. Már 1850-ben, amikor a DDSG hajógyárát építették, egy gyári mérnök az építkezéssel kapcsolatban néhány római alapfalra bukant és ezeket jegyzőkönyvében, mint ,,régi romokat“ jegyezte fel. A DDSG azután 1941-ben újból hozzászolt területének kiépítéséhez és akkor néhány négyzetméternyi területen, ahol építkezni akartak, szintén újabb leletekre bukkantak. Az akkori vezetőség nem járult hozzá a kutatások folytatásához. 1943-ban és 44-ben fúrási munkálatokkal kapcsolatban újabb leleteket találtak, de ezt elhallgatták. Csak legújabban találták meg Hadrianus palotájának alfűtéses szerkezetét, amelyet latinul hippocaustumnak neveztek. Az elért eredmények a következők: Az ásatások első napján ötször-öt négyzetméternyi területen olyan mozaikpadlót fedeztek fel, amely teljes szépségében és teljesen épen tárult a kutatók elé. A következő napokon az eredmények még meglepőbbek voltak. A palota központi fogadótermének mozaikpadlóját találták meg 11.60x11.60 négyzetméternyi területen. Egy olyan teremnek a padozatát, amelynek öt bejárata szintén épségben maradt meg. Informátorunk szerint Itálián kívül a régi nyugatirómai provinciákban sehol sem találtak még ilyen ép romokat, úgynevezett ,,felmenő falakat“, amelyeknek alapjai 4,90 méteres mélységbe nyúlnak le. A felmenő falak pedig a meglevő alapok fölött 70—80 centiméternyire nyúlnak és azok alatt egy 30 centiméteres padlórétegben helyezkedik el az oszlopos alfüzesi berendezés. A helytartói palota égetett téglái között rengeteg olyant találtak, amelyeket a régészek „téglabélyegeknek“ neveznek s amelyek minden kétséget kizáró módon bizonyítják, hogy Hadrián császár, aki két éven keresztül, mint római helytartó tartózkodott itt (körülbelül időszámításunk előtt 108. körül), itt építette fel helytartói palotáját, annál is inkább, mert hiszen magas méltóságának elfoglalása előtt, mint önkéntes katona szolgált a szinte kődobásnyira fekvő Aquincumban. Hadrián, amikor Alsó-Pannonia helylakójává nevezték ki, megunta aquincumi szűk lakását s miután a sziget akkor még az óbudai szárazföldhöz tartozott, elhatározta, hogy e partokra építi fel székhelyét. A mai óbudai Dunaág, amely a szigetet nyugatról övezi, csak a IV. század végén tört be erre a helyre. Érdemes megemlíteni, hogy kik vettek részt a palota felépítésében? Nemcsak a katonai római csapattestek, amelyek Aquincumban állomásoztak, így a „Leg. II. Adi“ (a 2. sz. segéd-légió), hanem azonkívül rengeteg rabszolga is. A téglabélyegeken rendszerint a nagy H betű is megtalálható, a téglák maguk egy katonai téglavetőben készültek el és így nagyon sokszor rajtuk találjuk az őket készítő rabszolgának kézjegyét. De kimutatják azt is, hogy az illető rabszolga aznap hány ilyen téglát égetett. Az aggsik életre nézve jellemző, az a megállapítás, hogy az égetés előtt még puha téglákon átfutó kutyáknak lábnyomait is megtalálták... A III. században azután az épületen nagyarányú javításokat és kiegészítéseket hajtottak végre. Ezeket az akkor itt állomásozó breukos néptörzs által végeztették el, amely az Aquincumban felállított VII. római csapattesthez tartozott. Amikor azután a Duna betört e földrészen és szigetet alkotott az eddigi szárazföldből, a helytartó-parancsnokság kiürítette az egész palotát és az óbudai oldalra költözött át. Ezzel fejeződik be a roppant érdekes hajógyári leletek első fejezete. Kiosztották az 1951-es csehszlovák filmművészeti díjakat Csehszlovákiában kiosztották az 1951. évi állami filmművészeti díjakat. A magas állami művészeti díj 7. fokozatát az „Új harcosok születnek“ című film alkotói kapták, köztük: Jiri Fried és A. Dvorek forgatókönyvírók, Jiri Weiss rendező, Jaroslav Tuzar operatőr, Hegerliková filmszínésznő, aki a Csehszlovák Filmhét al halmával a Budapesten járt csehszlovák művész,küldöttség tagja volt, továbbá Ottomar Krejca filmszínész. Ugyancsak a díj 7. fokozatában részesültek a „Megacélozottak“ című film alkotóművészei, köztük Martin Fric rendező. A „Májusban történt“ című filmvígjáték alkotóit a díj II. fokozatával tüntették ki.