Kis Ujság, 1951. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-24 / 170. szám

Ára 60 fillér A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona­­Jenő „A cséplőgéptől a begyűjtőhelyre!“ A magyar falvak népe az idén jól felkén­,ült az aratásra, amelyet békearatásnak nevezett. Az aratási munkák gyors és időben való elvég­zése után azonban, különösen az elmúlt esős napok miatt, a behordás-­ban néhány napos visszaesés mutatkozott s ez késleltette a cséplési mun­kákat is. A zsehordás az utóbbi napokban ugyan országszerte mindenütt meggyorsult s így a cséplési munkák is teljes lendülettel megindultak, de így is szükség van arra, hogy a dolgozó parasztság még jobban meg­szervezze a behordási munkák meggyorsítását s biztosítsa a cséplési munkák zavartalanságát. Dolgozó parasztságunk az egész országban ünnepélyes vállalásokat tett, hogy augusztus 20-ig, Alkotmányunk ünne­péig nemcsak teljesíti ez évi kenyérgabonabeadási kötelezettségét, ha­nem azt túlteljesíti, ennek pedig előfeltétele az, hogy idejében végez­ S­­iánk a csépléssel. Legkésőbb augusztus derekáig az országban el kell végezni a cséplési munkát, hogy dolgozó parasztságunk eleget tehessen az augusztus 20-ra vállalt kötelezettségeinek. A cséplőgépek mellett a cséplőmun­kások feladata is, hogy komoly népnevelő munkával segítsék a begyűjtés eredményeinek fokozását és valóságos tömegmozgalommá szélesítsék a falu vezetőivel együtt, dolgozó parasztságunk körében a cséplőgéptől a begyűjtőhelyre‘*-m­ozgalmat. Ennek a mozgalomnak, amelyben megvalósul dolgozó parasztságunk békebegyű­jtési versenye, minden faluban át kell hatnia a dolgozó parasztságot. A begyűjtési ver­seny jó megszervezése elsősorban a községi tanácsok és a tanács mel­lett működő társadalmi begyűjtési bizottságok feladata. A „cséplőgéptől a begyűjtőhelyre“­­mozgalom Pest megyében is kiemelkedő eredményeket hoz. A váci járásban az elmúlt héten 4,51 mázsa gabonát szállítottak be az elsőnek cséplő gazdák a cséplőgéptől a­ begyűjtő raktárba. Élenjárnak a dunakeszi dolgozó parasztok, akik az elmúlt héten 300 mázsa gabonát szállítottak be. A szobi járásban Lelkesen Bocsner Lukács 7 holdas dolgozó paraszt búzabeadási kötelezettségének teljesí­tésébe 415 kg. „C” jegyre pedig 555 kg búzát vitt be a terménygyű­jtő raktárba. Rozsbeadási kötelezettségén felül ,.G“ vételi jegyre 260 kg rozsot adott be. Szénabeadási kötelezettségé­nek is 100 százalékig eleget tett. Ugyanitt Fehér János 6 holdas dol­gozó paraszt 53 kg széna helyett 410 kg szénát adott be. A szép példát követte A­agy Gyula dolgozó paraszt is, aki­­100 kg széna helyett 700 kg számit adott be. Kismaros községből felvirágozott és felrobogózott kocsik szállították a nógrád verőcei földmű­vesszövetkezet raktárába az első gabonát. A békebegyű­jtési verseny Baranyában napról napra erősödik. A határm­enti Zippó község dolgozó pontit­ól békebegyűjtési­ versenyre hívták­ a szomszédos Nagybudmér község dolgozó parasztságát. Versenykihí­vásukban vállalták, hogy az Alkotmány ünnepére 150 százalékban eleget tesznek beadási kötelezettségük­nek. A nagybudméri dolgozó parasz­tok nagy lelkesedéssel fogadták a lippóiak kihívását és azzal válaszoltak rá, hogy augusztus 20-ra nem 150, hanem 200 százalékra teljesítik begyűj­tési tervüket. A lippói dolgozó parasztok, amikor meghallották a nagybudmériak vá­laszát, elhatározták, hogy nem ma­radnak le versenytársuk mögött és eredeti vállalásukat úgy módosítják, hogy túlszárnyalják a nagybudméri dolgozó parasztok felajánlását is. A villányi járás dolgozó paraszt­jai, akik elsőnek fejezték be Bara­nya megyében a gabona aratását, békebegyű­jtési versenyre hívják ki a siklósi járás dolgozóit. Kihívásuk­ban vállalták, hogy a kenyérgabona beadási­­tervüket az Alkotmány ün­nepére 120 százalékra, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom ünne­pére pedig 140 százalékra, takar­mánybeadási tervüket az Alkotmány ünnepére 110 százalékra, november 7-re 130 százalékra teljesítik. Ötven cséplőgépnél dolgoznak éjjel-nappal Tolna megyében amely Baranyával párosversenyben végzi a nyári munkákat ás a be­gyűjtést. Egy hete értékelték a ver­senyt. Eszerint Baranya befejezte az aratást és a vaásodnövények vetésé­ben is megelőzte Tolnát. A cséplés­­ben, begyűjtésben és tar­óhántásban viszont a tolnamegyeiek értek el jobb eredményt. Az aratásban főleg azért maradtak le a tolnamegyeiek, mert több állami gazdaságban munkaerőhiány­­ mutat­kozott és a gazdaság vezetői nem tettek meg mindent ennek megszün­tetésére. Tolna községben például a tanács jó munkájának eredményeként 17 aratómunkás gyűlt össze, hogy segítse a gerjeni állami gazdaságot, de a gazdaság nem küldött értük kocsit, amiért sok dolgozó nem állt munkába. A másodnövények vetésénél is megvan az oka az elmaradásnak. A tanácsok tagjai a többi munka mellett nem fordítottak elég gondot erre és főleg azt mulasztották el, hogy a dolgozókkal ismertessék, m­i­­lyen növényeket, lehet másodnövény­­kén­t kell vetni, így csak­ az ism­­erteb­­beket vetették. A hibá­t még most sem küszöbölték ki eléggé. A hordást több községben közö­sen szervezték meg. Különösen a paksi járásban alkal­mazták széles körben ezt a mód­szert, és a megyében itt halad leg­jobban a­­ hordás. Katop­ában hor­danak a megye I. típusú csoportjai. Kétyen és Várdombon az I-es cso­­­­port tagjai kezdték meg és fejezték be elsőnek az aratást, most, mivel közösen hordanak, ezt a munkát is rövidesen befejezik. A cséplést mindenütt a faluszéle­ken kezdték meg, és úgy haladnak egyre beljebb a gépek. A közös szerű­ szervezésében Mors mu­at jó példát, itt csaknem minden dolgozó paraszt közös szerűn csépel. Huszonöt termelőszövetkezetben és 25 állami gazdaságban éjjel-nap­pal folyik a cséplés. A verseny különösen a termelő­szövetkezetek és csoportok kö­zött fejlődött ki. Ezek közül több mint 150 áll egymással párosversenyben. A megyében —­ mint egyéb mun­kákban— példát mutatnak a be­gyűjtésben a párttagok és tanács­tagok. Dunakömlődön Va­uska Jó­­zsef párttitkár, 725 száza­lkra tel­jesítette beadási kötelezettségét. Me­zei János 8 holdas fácánkerti ta­nácstag búzabeadását 159, árpa­­beadását pedig 327 százalékban tel­jesítette. Jól halad a beadás Kajda­­cson, alibi Molnár Istvániné­ tanács­elnök irányításával működik a be­gyűjtési társadalmi bizottság. A bi­zottág tagjai nap­ilap után megláto­gatják azokat a dolgozó parasztokat, akiknek gabonájai elcsépeltek és meggyőzik - oket a les­ög­énybea­dás fontosságáról. Kedd, 1951 |15 Molotov az imperialista hatalmak háborús készülődéseiről és súlyos belső ellentéteiről beszélt Varsóban Washingtonban újabb összegeket szavaztak meg katonai támaszpontokra . Tudósítások az angliai Apátságról, a francia és olasz kormányalakítási kísérletekről Varsóban július 21-án ünnepelték Lengyelország felszabadulásának év­fordulóját. Az ünnepi ülésen fel­szólalt Molotov, a szovjet küldött­ség vezetője és tolmácsolta a Bol­sevik Párt, a szovjet nép, a szovjet fegyveres erők és Sztálin személyes üdvözletét. A Szovjetunió miniszter­­tanácsának helyettes elnöke a len­gyel-szovjet barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés jelentőségé­nek méltatása után megemlékezett a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának fontosságáról.­­ Most, amikor az imperialista hatalmak angol-amerikai tömbje az új világháború nyílt előkészítésének politikájára, a közvetlen agressziós cselekedetekre tért át, a Szovjetunió és Lengyelország közötti barátságnak és szövetségnek nagy jelentősége van a béke védelme szempontjából — mondotta Molotov. — Nem hunyha­tunk szemet afelett, hogy a támadó Északatlanti Szövetségig tartozó álla­mok a fékevesztett fegyverkezési verseny útjára léptek és hogy újabb és újabb amerikai haditámaszpontok létrehozása Európában és a Közel- Keleten fokozza a háború veszélyét. Az­ angol-amerikai imperialisták csatló­sa­ikkat m­ár hozzáfogtak Nyugat- Németország újrafelfegyverzéséhez és a japán militarizmus helyreállításá­hoz. Sietve valósítják meg ezeket a reménytelenül kalandor terveket, nem riadva vissza a nemzetközi egyezmé­nyek durva megsértésétől sem. Nem lehet azonban csilkolni il, azt a tényt sem, hogy az imperializmus táborá­ban növekvő belső clientele vannak az­ egyes országokon belül éppen úgy, mint egymás között és az im-­­perialista hatalmak uralkodó körei között élesedik a harc. Ilyen körül­mények között nemcsak fenn kell tartani, de minden erővel fokozni kelll a népek éberségét a háborús ve­szély elhárítása és a béke védelme érdekében. Csak ebben láthatjuk a béke biztosításának megbízható ga­ranciáját. A szovjet fegyveres erők nevében Zsukov marsát­ beszélt. A következő felszólalt: Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság helyettes miniszterelnöke volt. A magyar kül­döttség nevében Szabó István hon­védelmi miniszterhelyettes beszélt. Újabb 5,7 milliárd dollár amerikai katonai építke­zésre és támaszpontokra Washingtonból jelenti a TASZSZ Iroda, hogy, az amerikai képviselő­háznak a fegyveres erők ügyeivel foglalkozó bizo­tsága szombaton elő­zetesen jóváhagyta azt a 5.769.000.000 dollár kiutalásáról szóló javaslatot, amelyet katonai építkezésekre, köz­tük külföldi „titkos“ légi- és hadi­tengerészeti támaszpontok építkezé­sére szántak. A New York Herald Tribune közli, hogy a kiutalások egy részét való­színűleg a barcelonai, valenciai, sevil­lai, madridi és angói spanyolországi repülőterek, továbbá a cartagenai, a cadizi és az el-ferroli spanyol hadi­tengerészeti támaszpontok kibővítésé­re fordítják. A „titkos jegyzékben“ foglalt más fontos földközitengeri támaszpontok között van a marokkói Lyautey-kikötő mellett lévő nagy repülőtér, továbbá a tripoli repülő­tér és egy ezaudi-arábiai repülőtér. Jelentések szerint az amerikai lég­ügyi minisztérium tárgyalásokat foly­tat Angliával, hogy nagyobb repülő­teret építhessen­ Cyprus szigetén. Itt említjük meg, hogy az amerikai Export-Import Bank újabb 7 millió dollár kölcsönt engedélyezett Franco fasiszta kormánya számára. A Washingtoni—Franco­ sz­­övetség és az angol­francia „ellenállás“ A Pravda nemzetközi szemléjében Orjehtm­­megállapítja­, hogy az USA uralkodó körei végleg levetették ez­diztól, mihellvel kétszínűért tejte­­tél; valódi kapcsolataikat Francoval, a spanyol nép fa­siszta hóhérával. Hitlernek és Mussolininek ezt a krea­túráját nyíltan felvették az agresszo­­rok családjába, megígérték neki, hogy védelmezik a fasiszta uralmat Sanyolországban, cserében a spanyol katonai támaszpontokért és a spanyol ágyútöltelékért. Az angol és a francia kormány — népeik felháborodásától félve — formálisan nem vesz részt az amerikai kormány Francoval kö­tött üzletében, sőt úgy akarja fel­tüntetni a dolgot, mintha tiltakoznék az USA katonai szövetsége ellen a francoista Spanyolországgal. Mindenki előtt világos, hogy az USA és Spanyol­­ország katonai szövetsége semmi jót sem jelent Anglia és Franciaország számára, mert ez a szövetség a való­ságban az­ USA további lépése a földköztengeri és afrikai angol és francia pozíciók aláásása felé. A kül­földi sajtó közleményeiből azonban csak arra lehet, következtetni, hogy Anglia és Franciaország jelenlegi vezetői távolról sem akarnak komo­lyan szembeszállni az UJSA spanyol­­országi mesterkedéseivel — állapítja meg a szemleíró. A cikk a továbbiakban kifejti, hogy az USA kormánya Francéval ■szövetségre lépve össze akarja gyűj­teni a fasiszta és náci maradványo­kat Eu­rásiában. Amerikai fennható­ság alatt agresszív katonai „ten­gelyt" akarnak létrehozni, amely­nek főrészét washingtoni terv sze­rint Nyugat-Németország, a francó­­ista Spanyolország és a militarista Japán alkotná. Az amerikai-francó­­ista szövetség nemcsak a békeszerető népek elleni katonai agresszió elő­készítésére irányul, hanem a spa­nyolországi és nyugateurópai demo­kratikus erők elnyomására is. Spa­nyolországban az ország minden de­mokratikus ereje egyesül és fokozza a harcot a francoista uralom ellen. De Gasperi manipulációi Olaszországi jelentésekből meg­­állapítlta­k, hogy az eddigi kormány­koalíció több pártja nem mutat túl­ságos hajlandóságot De Gasperi kor­mányalakítási kísérletének támoga­tására. Valószínűleg erre vezethető vissza, hogy a megbízott miniszter­elnök a Keresztény Demokrata Párt különböző csoportjainak és áramla­tainak összebékítésén mesterkedik és az­ olasz nép akaratát semmibevéve egyszerűen minisztercserékkel akarja megoldani a kormányválságot. Tár­cákat igér a különböző csoportoknak és ugyanakkor arról alkudozik, hogy az ellenzéki hangulat a csoportok kedvéért ki­nek a fejét áldozza fel, kiket hagyjon ki az új kormányból régi miniszterei közük Figyelemreméltó, hogy De Gasperi fogadta Julio Pastorel, a katolikus szakszervezeti központ vezetőjét és Luigi Antoniáit, az amerikai külügy­minisztérium ismert olaszországi­­ gyűrűét. A Pravda nemzetközi szemléje rámutat arra, hogy az olasz­ válság a Keresztény Demokrata Párt egész politikai vonalának , válsága,­ az Olaszországban je­lzi­eg uralkodó rendszer válsága. Ebből a válság­ból miniszterek ide-odatologatásá­­val nem lehet kiutat találni. Csak a háborút és elnyomást­ hozó politi­kával való határozott szakítás, eseti, az igazit bék­epolitika biztosíthatja az olasz nép nemzeti függetlenségét és vezetheti ki Olaszországot a vál­ságból. De Gasperinek az olasz közvéle­ménnyel szemben elkövetett leg­utóbbi provokációs lépése az a meg­állapodás volt, amellyel Livorno­­kikötőjét „kirakodó tárm­aszpont­­ként“ átengedte az amerikaiaknak. Római lapok jelentik, hogy a közel­jövőben nem kevesebb, mint ötszáz amerikai katonai szakértő és több­­száz polgári szakértő érkezi Livor­­nóba, hogy ott állandó operatív tá­maszpontot szervezzenek az Egyesült Államok számára. A livo­rnói ame­rikai parancsnokság megkezdte la­kások, vendéglők és egyéb épületek, köztük iskolák lefoglalását a csa­ládjukkal Livornóba költöző ameri­kai katonák részére. Párizsban kedden szavaznak Mayer miniszterelnökségéről Franciaországban René Mayer foly­tatja kormányalakítási tárgyalásait. Bár a kijelölt miniszterelnök az Egyesült Államok pénzügyi és poli­tikai köreinek bizalmát élvezi, még mindig nem sikerült a többségi pár­tok közt fennálló ellentéteket elsi­mítania. Az ellentétek különösen az egyházi iskolák támogatásának kér­désében és egyes gazdasági problé­mák körül mu­atkoznak. René Mayer kedden kér felhatalmazást kormány­alakításra a francia nemzetgyűlés­től. Valószínűnek látszik, hogy meg­kapja a felhatalmazáshoz szükséges alkotmányos többséget, de ez még mindig nem biztosíték arra, hogy kormányt tud alakítani. A Katolikus Párt és a jobboldali szocialisták csak a képviselőházi bemutatkozás után fognak dönteni, várjon résztvesz­­nek­ e a kormányban. Parlamenti megfigyelők szerint nem lehetetlen, hogy mindkét párt, bár a beiktatás­nál René Mayerre szavaz, végül is megtagadja részvételét a kormány­ban. Ha így lesz, akkor Mayer eset­leg tiszta radikális kormányt alakí­­tana, a kisebbségi kormányt. A L’Humanité megállapítja, hogy Mayer nagy nehézségek előtt áll és ha a nemzetgyűlésen meg is kapná a jobboldali szocialista képvise­ők szavazatát, semmiképpen sem fogja megkapni a francia dolgozók támo­gatását. Pétaín meghalt A francia válsághoz csak távolabbi szálakkal kapcsolódik a hír, amely szerint Philippe Pétaín, a haz­aáruló volt marsall hétfőn reggel meghalt. Vérain az első világháborúban Ver­dun védője, a két világháború között a­ francia hadseregben kifejlődött ■ fasiszta irányzat védnöke volt. Szél­sőséges jobboldali magatartásának és nemzetközi fasiszta kapcsolatainak eredménye volt, hogy Franco mellett francia nagykövet lett. Később, Fran­ciaország náci lerohanása után, mint „államfő“ kapitulált Hitler előtt és együttműködött a megszállókkal. A hitlerista rendszer összeomlása és Franciaország felszabadulása után hazaárulásért felelősségre vonták s elítélték. A Queu­ille-kormány a leg­­utóbbi franciaországi választások ide­jén felhasználta Pétaín személyét, megkegyelmezett az áruló marsallnak, ezzel a gesztussal próbálta megsze­rezni a kormánypártok számára az egykori együttműködők szavazatait. Pétaín csak pár héttel élte túl az amnesztiát. A Trud az angol „munkás­párti“ politika válságáról A Trud hosszabb cikkben foglalko­zik az angliai helyzettel és megálla­pítja, hogy a brit imperializmus régi, alapjáig korhadt épülete egyre inkább az összeomlás felé közeleg. A gyar­mati és félgyarmati országok fel­szabadító mozgalmai egyre erősebbek s közben az erősebb versenytárs, az USA, kezébe kaparintja a régi brit piacokat és nyersanyagforrásokat. Az angliai „munkáspárti“ vezetők az új gazdának, az amerikai monopol­­tőkének udvarolnak, de ezzel csak meggyorsult a labourista politika válsága. Az angol munkásság a leg­különbözőbb módokon juttatja kifeje­zésre Tiltakozását a gigantikus fegy­verkezési programm ellen, amelyet Washington parancsolt Angliára, s amelynek számláját a dolgozóknak kell megfizetni. Az Attlee-kormány politikai irányvonalával szemben a munkáspárton belül erősödik az elé-

Next