Kis Ujság, 1951. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-07 / 156. szám

Szombat, Július 7 ■ ——■— A Sztálini Korszak nagy alk­otásai Támadás a Kara-Kum ellen A síkságon, a puszta mélyébe ve­sző csatorna mentén könnyű sátrak lapulnak a földhöz. Ablakuk az Amu-Darjára t­ekint. A folyó itt szé­lesen hömpölyög. Andrej Jefimovics Kosztyenko, magas, ukrán férfi, az Amu-Darjára nézve a Bug déli fo­lyását képzeli maga elé, ahol a gyermekéveit töltötte. Kosztyenko a háború után Nyiko­­lajev mellett a sztyeppén tavak és víztárolók építésén dolgozott, most pedig családjával együtt eljött ide a Kara-Kumba, hogy építse a Türk­­mén Főcsatornát. Felesége, Ljubov Avexejevna, amikor megérkeztek, azt kérdezte: — De hol vannak itt házak? Nem látok egy üzletet sem . . Mi ident magunk fogunk felépi'eni —­ hangzott férje válasza. — Azért vagyunk mi az építkezés úttörői... Kosztyenko még le sem rakta csa­ládja holmiját a gépkocsiról, ami­kor megrakodva egy egész gépkocsi­oszlop érkezett. Bútort, iparcikkeket, élelmiszert hoztak az építők szá­mára. Rövidesen minden megváltozott. Vidáman füstölögtek, a zöld sátrak kéményei. Megindult az új lakó­házak építése. Negyven nap alatt több­ mint másfélezer négyzetméter­nyi lakást adtak át. A telepen két áruház, fürdő, mosoda és étkezde nyílt meg, s igazi ünnep volt mind­­annyiuk számára, amikor a villany­telepet is üzembe helyezték. Ma már festői látványt nyújt erre a fényárban úszó Tahla-Tat telep. — Megszereztük a hídfőállást a­z iratai? ellen indítandó támadáshoz­­— mondotta egy délután az építke­zési körzet vezetője, azután hozzá­tette: — Ot­t, ahol most a mi ideig­lenes lakótelepünk terül el, egykor kék tenger lesz... Éjszaka van. A víz felől evező­­csapások hallatszanak. A parton dol­gozó fúrósok egy csónakot pillanta­nak meg az Amu-Darján. Kik lehet­­nek ezek a vakmerő emberek? Bizo­nyára fontos, halaszthatatlan ügyük lehet Tahia-Tasban, ha nekigyürkőz­­tek éjjel átkelni a folyón. A csónak belefúródott a homokos partba. Tagbaszakadt ember szállt ki belőle. Szimjon Konsztantyinovics Kalizsnyuk, a Közép-Ázsiai Vízmű­­építkezés vezetője. Azért jött Tahia- Tasba, hogy megnézze, mint rendez­kedtek be itt az építők, mire van szükségük. Azelőtt sátrat verni is nehéz volt a Kara-Kumban. A vízműépítkezés köl­ti klivájának most egész várost kell építenie a sivatagban és 1100 kilométer hosszú csatornát ke­l kiásnia Amikor Kalizsnyuk először repült el Nukuszba, Kara-Kalpahia fővárosába­n egyetlen építőt sem talált ott. Nemsokára azonban már az ország minden részéből özönlöttek ide az emberek. A kis irodában, ahol az építkezés vezetői dolgoztak, mosz­kvaiak, ukránok üzbégek, türkménik adták egymás kezébe a kilincset. Szimjon Konsztantyinovics nem eggyel közülük már együtt dolgozott más víziműépítkezéseknél, mások vi­szont most kaptak először nagyfon­tosságú feladatot. Nem számít. Meg fognak birkózni vele. — Derék, erős emberek gyűltek össze nálunk. Ha rájuk támaszko­dunk, megvalósítjuk terveinket — mondotta Kalizsnyuk, azután még hozzátette: — Az egész ország gon­doskodása és munkájuk fontosságá­nak tudata lelkesíti a mi emberein­ket. Egy kívánsága várt valamey­­nyieknek: mielőbb legyőzni a Kara- Kumot. Megindult a lázas munka. Gépek­kel és felszerelésekkel teli hajók ér­keznek, végeláthatatlan sorban fával megrakott tutajok úsznak le a fo­lyón. Hatalmas exkavátorok lépked­nek az embernemjárta sivatag ho­mokján, talajgyaluk és más gépek jelennek meg itt, hogy kiássák Kara- Kumban a bőség és boldogság csa­tornáját. Kitüntetés, gyorsabb előmenetel a női munkaerők számára A női dolgozók fokozottabb beál­lítása a népi demokrácia életének minden területén, a közigazgatási és adminisztratív munkahelyeken, az iparban és a közlekedés különböző területein egyre jobban kibontakozik. Egy most megjelent rendelet értel­mében a közlekedési és posta­ügyi minisztérium munkaügyi főosztálya fokozottabb mértékben foglalkozik a nőknek a munkába való beállításá­val. A közlekedési tárca területén a munkába állítandó nők tervezett lét­száma minimumnak tekintendő. A női munkaerők megfelelő arányban való munkába állításáért és munkafelté­teleik biztosításáért a vállalatvezető felelős. Június 20-ig olyan felelősö­ket jelöltek ki — lehetőleg termé­szetesen nőket — akik a beállított női munkaerőkkel külön foglalkoz­nak, segítséget nyújtanak nekik a munkába való bekapcsolásnál és gondoskodnak arról, hogy munkahe­lyükön mindenképen meggyökeresed­jenek. Ezzel összefüggésben elhatározták, hogy a már régebben dolgozó, jó munkát végző női munkaerőket ki­emelik és gyorsított ütemben biztosítják előléptetésüket. Kitün­etések alkalmával megfelelő teret fognak biztosítani azoknak a női munkavállalóknak, akik a terme­lésben jól állták meg a helyüket. A női munkavállalók munkájának meg­becsülése által — mondja az említett rendelet — a leghatékonyabban tud­juk megelőzni a lemorzsolódásokat, de hozzá kell látni ahhoz is, hogy a női munkaerők beállítását megfelelő tuda­­kítás előzze meg. Szükséges te­­hát a rendelet szellemének értelmé­ben, hogy a női mink­aválalók mun­kájukat ne telítsék átmenetnek, ha­nem hova ásnak. A közlekedés- és postaügyi minisz­térium felügyelete alá tartozó üze­mek, vállalatok és intézetek foglal­koznak a női munkaerők szociális helyzetének megkönnyítésével is. Az egy műszakban 250 női munkaerőt foglalkozató üzem például, vagy hi­vatal a szoptatós anyák 9 hónapon aluli­ csecsemői részére ezen új kötelesek kljbelcsődét létesíteni. A kisbölcsődét a jóléti keret terhére­ július 5-ig már meg kell nyitni. Ami a női munkaerők hullámzását illeti, ezt olyképpen kell csökken­teni, hogy a munkakörülmények egészségügyi követelményeit megja­vítják. A lemorzsolódás megszünteté­sére arra törekszenek, hogy a női munkaerők lakásukhoz legközelebb eső munkahelyen kapjanak foglalkoz­tatást. A házaspáro­nak pedig egyik munkahelyről a másikra történő át­helyezését úgy hajtják végre, hogy férj és feleség hosszabb időre ne sza­kadjon el egymástól. Melyek azok a területek, amelye­ken a női munkaerők elsősorban ta­lálhatnak munkát? A női munkaerők részére szá­mos és igen változatos lehetőségek áll­nak rendelkezésre a közlekedés különböző területein. Többi között a következő szakmák: gépkocsivezető, kalauz, pénztáros, forgalmi szolgálattevő, távirász, la­katos, kőműves, vasbetonszerelő, he­gesztő, esztergályos, műszerész, gép­­lezelő és villanyszerelő, azonkívül kocsifelíró, vonals­ezelő, jegyvizsgámó, pályaőr, k­­sorompóőr, továbbá a leg­­változatosabb egyéb feladatok és munkahelyek. Nagyjában ugyanez vonatkozik a postaszolgálat minden munkakörére is. A mélyépítő iparban pedig átkép­zés útján különösen kőműveseket, vasbetonszerelőket, betonozó mun­kásokat és segédmunkásokat kíván­nak beállítani különböző üzemekbe. Nagy szerepet játszik majd a Munkaerőtartalékok Hivatala a női munkaerők irányításában. Végezetül hozzá lehet fűzni, hogy a fentemlí­­tett üzemekben eddig is alkalmazott és igénybevett női munkaerők — így a budapesti közlekedési üzemekben is — általánosságban jól állták meg helyüket. Kívánatos tehát, hogy az ezentúl je­lentkező női munkaerők teljes erejük­kel azon legyenek, hogy elsajátítsák szakmájuk követelményeit s egyúttal jelentkezzenek minél nagyobb szám­ban a közlekedés minden területére. Jön! Szombattól jön ! Orlai csomópont Főszereplő : Druzsnyikov SZOMBATTÓL: Duna, Tátra (P.-erzsébet) A szovjet rádió műsorából Szombat, július 7: Moszkva I. 14.30: Szkrjabin: Etű­dök. e­lf1.30: Szvjesnyi- év-énekkar. 17.20: Rimszkij-Korszakov: Arany­kakas, részletek. 18.35: Ljem CSev áriaestje. 21.15: Tánczene. 22.05: Tarkaest. 2­4.00: Rubinstein-operák­­ból. Moszkva 11. 16.00: Dal, törte, muzsika. 17.15: Néptáncok. 18.15: Szovjet szerzők dalai. 19.50: Dal, tánc, muzsika. 22.05: Oborin hangver­senye. 22.35: Könnyűzene. ~ kis Újság-----------------------------------------------------------------1 Van mivel dicsekedniök a ráksiaknak: Somogyország kicsi faluja becsülettel vívja békecsatáját, jól végzi az aratást Ráks­i július (A Kis Újság kiküldött munkatársától) Kis falu Somogyországban: régente errefelé a nagyvilágból bizony csa­k gyalogszerivel jött a hír is, a vasút­vonal elkerülte még a község hatá­rát is. A múlt öröksége még az egykori községháza, ma Tanácsház. Szegé­nyes, olyan nagyon falusias, hosszú évtizedekig elhanyagolt épületecske ez. De a Terv már kul­túrházat s benne a község irányítóinak tisztes­­sége­s irodahelyiséget ígér, mégpedig már őszre. Az irodában a késő al­konyat idején nagy munkában talál­juk Kentli Péternét, a fiatal tanács­elnök-asszonyt és Tihanyi Józsefet, a végrehajtóbizottság titkárát, akik­től elsősorban is azt tudakoljuk, hogyan is tett eleget Ráksi község a tojásbeadási kötelezettségének. sem mivel dicsekednél: a ráksiak­nak. Mert , mint a kimutatások, a statisztika mutatja, becsületbeli ügyüknek tekintették itt, ebben a kis somogymegyei faluban a tojás­beadás maradéktalan teljesítését. Megtudjuk: A község egész évi tojásbeadási előirányzata: 63.180 darab tojás. Beadták: 44.226 darabot, ami az évi előirányzatnak 71 százaléka. Tehát: eleget tettek annak a miniszter­­tanácsi határozatnak, mely előírja, hogy június 30-ig az évi előirányzat 70 százalékát kell teljesíteni. Azonban a számok még másról is szólnak. Mégpedig arról, hogy a falu dolgozó parasztsága nem elégedett meg az előírás teljesítésével, ezen túlmenőek­ az úgynevezett ,,C“ vételi jegyre is bőven adtak be tojást. Az előirányzat szerint a „C“ vételi jegy­re ebben az esztendőben 10.820 da­rab tojásnak kellett volna össze­gyűlnie. Ezzel szemben július első napjáig a ráksiak 37.200 darab to­jást vittek be a begyűjtőhöz, tehát 3-45 százalékos eredményt értek el. Hogy hogyan sikerült mindez így? A végrehajtóbizottság titkára megmagyarázza: " Azzal értük el a nagy ered­ményt, hogy a Tanács június 15-i határidő helyett már június 5-re ki­osztotta mindenkinek a begyűjtési könyvecskét s igy a falu parasztsága pontosan tudta, hogy mennyi tojást kell beadnia egy-egy, mint itt mond­ják, portának. A népnevelők pedig nap-nézp után bekopogtak minden házba, lelkesítettek, buzdítottak, megmagyarázták a kötelezettség tel­jesítésének fontosságát, s rámutattak arra, hogy a tojásbeadás pontos, gyors teljesítésével a parasztság a m­aga érdekét is szolgálja, hisz nyo­mában több iparcikk jut majd a falura. A tanácselnökasszony is közbe­szól. — Minden így igaz, azonban a sikert én nemcsak ezzel magyará­zom. Az igazi mozgatóért­ az volt, hogy az asszonyok vétték kezükbe az ügyet , kitűnő versenyszellemet alakítot­tak ki. S mindannyian érezték, hogy a tojásbeadási kötelezettség mara­déktalan teljesítésével a béke ügyét szolgálják! S az is jelentősen segí­tett, hogy nagyon sokan mutattak jó példát, így Hegedűs Sándor 18 holdas középpara­szt, Valter Imre 16 holdas középparaszt, Lénárd János 7 holdas, Bicsó Ferenc 18 holdas középparaszt­ az elsők közt adta be a tojást, s már az első időkben tel­jesítették az egész évi előirányzatot. A begyűjtőhelyen mondották, még­pedig úgy, hogy annak híre az egész faluba eljutott. A békét akar­juk védeni ezzel is. Közben, míg minderről beszélget­tünk öreg este lett Vállukon kaszá­val, kezükben vizeskorsókkal a me­zőkről érkeznek haza a dolgozó pa­rasztok. S hogy elfogyasztották va­csorázkat, a tanácstagok be-benéz­­nek ide, a Tanácsházba. Mert hát a legnagyobb dolog időben is érdekli őket a falu gondja. Hozzá is szól­nak mindahhoz, amiről­­ beszélge­tünk. Az egyik dolgozó középpa­raszt, tanácstag elmondja: — Nem maradt le a falu másban sem, így a növényápolásban is az élenjár. A második kapálást még az aratás megkezdése előtt befejez­tük, a réteket időben lekaszáltuk, a dolgozó parasztok 60—70 százaléka egyenesen a rétről vitte be a szé­nát a begyű­jtőhelyre. 500 mázsa a szénabeadási előirányzatunk, abból már 328 mázsát beadtunk, tehát a 66 százalékot. Mikor ennek híre kelt a faluban, úgy fellelkesítette a dolgozó parasztságot, hogy egy nap alatt további 10 százalékot juttatott el a begyűjtőhöz, így tehát már 76 százaléknál tartunk. Mindezt örömmel mondják el Ráksi községben. Érezni a szava­kon, hogy büszkék a kötelezettsé­­geik becsületes teljesítésére. Arról is szívesen beszélnek, hogy ezek­ben a napokban az aratás és a cséplés­ előkészü­letek a legnagyobb gondjuk. — Az Őszi árpát már learattuk — mondják megelégedetten. — Sárga érésben került kasza alá, már csépelik is a gépek, sőt 10 mázsa már a magtárban van, a beadási kö­telezettség teljesítéseként. Az őszi árpa után a rozs és a búza aratását is meg­­kezdték Paksi községben. Arra is vigyáznak, hogy minél kevesebb szemveszteség­­gel kerüljön a gabonatábláról a ga­bona a cséplőgéphez. Éppen ezért is csépelnek közös szérűn. Meg azért, hogy kevesebb üzemanyag fogyasztá­sával gyorsabb és jobb munkát vé­gezhessenek. Vigyáznak arra is, hogy valami gonosz tűz ne pusztítson a határban. — Kellő időben megszerveztük a tűzfigyelőszolgálatot. Társadalmi munkával végziik ezt a dolgozó pa­rasztok, szívesen, hisz az életről, a kenyérről van most szó. bbj Kis Levelek a Miért kell egy ffiszerboltot négy hét óta ffiszerbolttá „átalakítani"? Köztudomású tény, hogy a Rózsa­domb egyik legforgalmasabb pontja a Bimbó-út—Felső Ady Endre­ utca— Tapolcsányi­ utcai torkolat. Úgy kell ide a fűszer- és cse­megeáru „sarki­­bolt“, mint a mindennapi kenyér. (Ez a hasonlat annál helyénvalóbb, mert a környékbeli dolgozó családoknak is ebből a boltból kell beszerezniük na­ponként a friss kenyeret!) Volt is itt fűszer- és csemegebolt még egy hó­nappal ezelőtt. Csinos kirakatú, tiszta bolt volt az, helyébe most egy KÖZÉRT-fiók kerü­­l. A bolthelyiség új gazdája — a KÖZÉRT — azonban sem másnap, sem harmadnap nem nyitotta ki a bolthelyiséget. De még negyednap sem. Sőt immáron négy hete annak, hogy a forgalmas kör­nyezetű bolthelyiség újbóli megnyitá­sát hasztalan lesik-várják a környék dolgozói. Négy hét óta mindössze csak annyi „új esemény“ történt, hogy kifüggesztették a KÖZÉRT- táblát. A bolthelyiség még mindig zárva van, a KÖZÉRT még mindig csak „rendezi“, „alakítja“. Kilométert kell gyalogolnia a környékbeli lakók­nak kenyérért, tejért, gyümölcsért, zöldségért, sóért, fűszerért s egye­bekért. Vájjon meddig tart még ez az átrendezés? Meddig folytatják még velünk, rózsadombi dolgozókkal ezt a türel­empróbát. Kérdjük, egyáltalá­ban miért kell oly hosszú ideig „át­alakítani“ egy fűszer- és csemege­boltot — fűszer- és csemegebolttá?! Tisztelettel: Több rózsadombi dolgozó • A szentesi tükörtojás titka Az Utasellátó Vállalat 39-es számú üzemében, a szentesi pályaudvaron a június 29-i étlap szerint egy tükör­tojás 3.40, két tojásból rántotta 6.80. N­em tudom, hogyan jön ki ez a kalkuláció, mikor Szentesen egy tojás szabadforgalomban 80 fillér. Vagy talán elképze­lető, hogy va­lami csodála és bürokrácia folytán az Utasellátó Vállalat Pestről szál­lítja a 1­70-es tojást Szentesre, a nagy mezőgazdasági városba. Öcsödi János agronómus Kis Ujsághoz A konzervkérdéshez Minden KÖZÉRT-­üzlet tele van he­tek óta gyümölcskonzervvel. Lecsfi­­konzerves üvegek sorakoznak a pol­coson. Tele van konzervvel a Lenin körúti Konzervbolt is. Honnan került elő — Tiszt­it Szerkesztőség — most ez a sok konzerv. Télen ugyanis, amikor mindenki szívesen vásárolta volna a finom befőtteket, a borsó­­konzervek­et, a jó bácskai lecsót, se­­h­ol sem lehetett kapni. A konzerv­­boltban néha vö­t és akkor tüleked­tek is érte a háziasszonyok. Most, amikor a piac tele van gyümölccsel, zöldséggel, mind több zöldpaprika és paradicsom éh­­ezik, egyszerre el­án­sztják a várost azok­kal a konzer­­vekkel, amelyekre télen lett volna szükség. Engem, mint háziasszonyt nagyon érdekelne, hogy miért k­ap­ható most cseresznyebefőtt és miért nem volt látható télen. Va­j miért vásárolhatnék most tecsékonzervet, de nem vásárolok, mert szívesebben készítek­­ a cím friss paprikából és paradicsomból, télen azonban nagyon jó lett volna a konzerváru is. G. R.-né Miért nem kapható gyerekcipő? Hároméves kisfiam teljesen el­­nyűtte a cipőjét és hetek óta hiába járom a várost, sehol sem kapok a részére cipőt. Már szandállal is be­érném, habár a gyenge gyermek­lábnak ez nem tesz jót, de azt sem tudok szerezni. A cipőüzletekben azt mondják, hogy most nincs és még ígéretet sem tudnak tenni, hogy mikor lesz gyerekcipő. A L'uin-körúti egyik „Cipőből!“ veze­tője azt mondta, hogy a feleségem a gyerekkel együtt jöjjön majd be az üzletbe, hozzák magukkal a be­jelentőlapot és ha van cipő, akkor a bejelentőlapra majd adnak. Azt azonban nem tudta megmondani, mikor lesz, mikorra hozzák el­ a gyereket, mert ezt ők maguk sem­ tudják. Megjavíttatnám a régi ci­­pőcskét, de ezzel nem érek célt, mert azt a gyerek már kinőtte, egy számmal nagyobbra volna szüksége és sajnos nem tudok semmi megol­dást találni. Most az elnyűtt és ki­nőtt cipőt húzzuk rá naponta a gyerek lábára és úgy visszük el az óvodába. Miért nincsen gye­rekcipő? Erre szeretnénk választ kapni. K. L. műszaki rajzoló Húszforintos bélszín a sétahajón Az egyik forró nyári este felesé­gemmel együtt a „Szabadság“ séta­hajóra szálltunk fel. Kellemes két órát akartunk eltölteni a szép és kényelmes hajón. Mivel a hang­szóró egy-egy zeneszám között az ételek és italok mérsékelt áráról szólt, leültünk a terített a­sztalhoz vacsorázni. Meglepetésben volt ré­szem, am­kor az étlapot a kezembe vettem, a dolgozók részére valóság­gal elérhetetlen magas árak. A rán­tott sertésmáj például, amely egy embernek is alig elég, mert csak néhány szem burgonyát adnak hozzá, 12 forintba kerül, a rántott halfilé 14 forintba, a kélszínszeletek pedig — egyszemélyes adagról van szó! — 20 forintba. Az Halok még drágábbak. A legolcsóbb bor a há­rom és féldecis badacsonyi kék­nyelű 13 forint, a hét declis üvegek ára pedig 25 forint. Kimért bort az étteremben nem lehet kapni és csa­polt sört sem. Kinek a részére tart­ják fenn ezt a nagyon szép és kel­lemes éttermet, ha a dolgozók nem tudják megfizetni a magas árakat? Kerekes András anyagkezelő. Amerika utolsó fegyvere a francia vá­lsztáson, De Gaulle. Hogyan jutnak el egy vidéki ipar­iskola lehetséges tanulói a moszkvai kultúrversenyre Halló Moszkva VIDÁM ZENÉS, TÁNCOS SZOVJET FILM Szombattól: SZABADSÁG

Next