Kis Ujság, 1951. szeptember (5. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-01 / 203. szám

4 » Kultúrforradalmaink újabb és újabb szakaszain jutunk egyre előrébb. A kultúra közkinccsé tételét szolgálja az a szép kis sorozat, amely Szépirodalmi Kiskönyvtár cílen harmincnál több kötetén át a nép kezébe teszi a haladó irodalom kincseit. Az olcsó, csinos, zsebbevaló Sötétkékből álló kiskönyvtár Vörösmarty Mihály a Maxim Gorkijig, Petőfitől Puskinig, Jókaitól a szovjet költők verseiig, Teleki Sándor Bemről szóló emlékiratától Lju Pajjuig, Anna Segherstől Móricz Zsigmondig és Adyig, Howard Fas’tól József Attiláig, a XIX. század elejétől a XX. század közepéig széles sugárkövében önti a mai olvasó elé azokat az irodalmi kincseket, amelyek egész teljességében és frisseségében megvilágítják a múlt harcos törekvéseit. Amelyek a nép felszabadítását szolgálták a szellemi öntudatraébresztés harcos fegyvereivel. A Szépirodalmi Kiskönyvtárban József Attila és Vörösmarty Mihály válogatott versei csak a múlt hetekben, nyár elején jelentek meg. Hogy jutottak közel a felnőttekhez épúgy, mint az ifjúsághoz? Overallok zsebéből kerülnek elő munkások kezébe, villamosmegállótól villamosmegállóig. Nyár elején egyik újságíró cég gyermeküdülő könyvtárának ajándékozott egy-egy példányt a József Attila és Vörösmarty Mihálykötelkéből. Másnap már két 10 éves gyerek betéve fújja a „Petikét“ és József Attila „Medvetánc“-át, vagy gyermekaltató versét. Eredendő gyermeki humorérzékkel és gazdag komikai vénával adják elő egymásnak. Meghallja ezt a táborvezető: „Tábortűz elé a számmal!“ — csap le rájuk és az első műsoros estjük még is gazdagodik vele. De nemcsak ez történik a sorozattal, miden új olvasó beleéli magát a nagy haladó klasszikusok ábrázolta világába. Ezáltal gondolatköre gazdagabbá válik, szélesebben látja meg a múlt elnyomásának mélyebb okait és törvényszerűségeit... Ezért olyan nagyszerű az idáig megjelent. ?.0 kötélén messze túljutott szép sorozatban — hogy csak a legfeltűnőbbet említsük! •— Teleki Sándor: „Emlékek Bemről“! Szabadságharcunk erdélyi hadjáratának legszebb mozzanatait vetíti az új olvasó elé ez a pompa,» emlékirat. Amit erről elmond e nagyszerű kis öregember pennásembere, Teleki Sándor — az az eddig e tárgykörben tájékozatlan olvasónak is kitörölhetetlenül emlékezetébe vési szabadságharcunkat! Nem győzünk örülni azon sem, hogy a sorozat közel egymáshoz kiadta Jókai Mór Sárga rózsáját, amely Móricz Zsigmond Barbárok című remekének talán első ősképe és mintája. Ugyanakkor szerencsés kézzel kiválogatja Móricz elbeszélései közül azokat, amelyekben sikerül e lángeszű alkotónak olyan vonásokat felfedezni a magyar népben s azokkal úgy szíven találni az ololvadót, amilyen motívumokat még senki fel nem fedezett benne. A sorozat hűséggel szolgálja kitűzött célját. Úgy válogatja s olyan szerencsés kézzel párosítja, állítja egymás mellé a szerzőket, hogy a haladó hagyományokat ennél szerencsésebben aligha lehet szolgálni! A válogatásba azonban — mint minden válogatásba — becsúszhat hiba. Míg például Ady válogatott költeményei olyan kiemeléssel tárultak az új olvasó elé, hogy minden vers kommentár nélkül tette egyre élesebbé Ady költői arcélét az új olvasó előtt, ugyanakkor József Attila költeményeinek válogatásában ezt az igényt kevésbé sikerült kielégíteni. Különösen finom érzék szükséges ahhoz, hogy az ilyen kiskönyvtár összeállítója szerencsésen tapogassa ki az új olvasóközönség irodalmi műveltség vágyának eleven áramlását s rátaláljon arra, hogy az először olvasó elé tett költői látomások s bonyolult alkotói formák rögtön a tudatába ivódjanak s gondolkodásának szerves részévé alakuljanak! Ezt az őszinte követelést teszszük magunkévá, amikor hangot adunk annak, hogy a kultúrával, irodalommal, költészettel először megteltkező, abban először elmerülő olvasónak nem nyújthatjuk át József Attila műveinek egy ilyen célra kiemelt antológiáját, az ...Ars poeticáival. Az „Ars poetica“-t az egyetemen az elmúlt tanévben, egy egész esztendőn át elemezték irodalomtudósaink. Mégsem állapodtak meg abban, hogy a szocialista-realista költészet esztétikája volna lefektetve ebben a nagyon szép, ám homályos versben! Egy ilyen nyitóverssel nem lehet felfedni József Attila költői arcélét. Ez a költemény nem tudja szíven találni azt az olvasót, azt az újtípusú embert, aki a szocialista országépítésben a munkához való áldozatos odaadással jelentkezett, és éppen ezért elvárja, hogy tisztán és egyszerűen ragadja meg a költő, a lélek mérnöke! Persze, van ebben a válogatásban sok olyan vers is, amelyet mindenki ismer. A „Tiszta szívvel“, a „Külvárosi éj“, a „Mondd, mit érlel ..„Ha a hold süt“, „A város peremén", „A Dunánál“, „Születésnapomra“, „Hazám" — • — már közkinccsé lett, a dolgozók milliók kincse. A Kiskönyvtár betölti hivatását, terjeszti az irodalmi műveltséget, olcsó áránál fogva mindenkinek hozzáférhetővé teszi irodalmunk kincseit. Széles, nagy életművekből — amelyek olyan társadalmi helyzetben keletkeztek, hogy az írók alkotásai egyenetlenekké váltak és sokszor túlbonyolultan kellett kifejezniük magukat — éppen ezért több megfontolással s még több szeretettel kell kiválogatni az ilyen apró antológiákat. Éppen azért, mert ez a zsebantológia, ez a kiadványfajta csak ízelítőül szolgál. Egész életművek bemutatására amúgy is ott vannak a teljes klasszikus sorozatok. E. J. A Szépirodalmi Kiskönyvtár A SZTRÁJK — először magyar színpadon Az 1919 szept. 0-iki bányászsztrájk vértanúinak emlékére minden év szeptemberének első vasárnapja a „Bányászok Napja“, Strike — ki gondolná hirtelenében, hogy e színdarabéiul a még meg nem magyarosodon sztrájk szó eredeti angol nyelvű alakja. A munkásmozgalom még kezdeti idejét élte ekkor Magyarországon, akár a gyáripar. A strike ugyanis 1871-ben került színre. Ez évben törtek ki nálunk az első sztrájkok és a budapesti munkások, a darab októberi bemutatója előtt, „hűtlenség perrel“ végződő nagy gyásztüntetést rendeztek júniusban a levert párizsi kommün vérengző megtorlása miatt. .. Nyilván ezek az események ösztönözték a szerzőket, Szigligeti Edét és Balázs Sándort, különös műfajú darabjuk megírására, melyben először jelenik meg magyar színpadon a munkáskérdés, hogy aztán évtizedekig ne keltse fel színműíróink érdeklődését. Az irodalomtörténetírók A lelenccel együtt említik futólag Szigligeti száznál több színműve között azzal, hogy e munkában a népélet mélységei felé fordul.» Sok mindenre vet világot A strike. A mai közönség azonban nem ismeri; 1902-ben felújította a Nemzeti Színház — igaz, nem szociális tartalmáért, hanem Blaháné kedvéért, aki ekkor lett örökös tag. .A strike ugyanis — „népszínmű“, legalább is Szigligeti annak szánta. Az „eredeti népszínműnek" — amelyet szerzői így jelölnek a színlapon — igazi tárgya tulajdonképpen a sztrájk. Felerészben valóban vidám népszínmű — felerészben pedig véres, komoly történet egy vidéki gyár munkásainak tragikus végű bérharcáról. Szigligetié volt az ötlet, hogy a sztrájkot szerepeltesse — népszínműben — holott, mint majd meglátjuk, népdrámát kellett volna írnia e tárgyról. Egyik bírálat szerint fia, Józs Sándor hozta számára az anyagot . La Grève des forgerons akkor világhírűvé vált, de Magyarországon még nem ismert francia költeményből. A főjelenet mindenesetre egyezik Francois Coppée örökszép drámai elbeszélő versének, A kovácsok sztrájkjának kalapácspárbaj-jelenetével. A felújításkor már minden műkedvelői előadás műsorán szerepelt a hatásos költemény. A Nemzeti Színház 100 arany pályadíjjal jutalmazta a társszerzők művét. A népszínműbe foglalt drámai történet jelenetei határozottan nagyobb igényűek és hatásosabbak, mint a népszínmű-körítés és valóban fölvetik a munkáskérdést. Ám a közönség Blaháné és a szabólegényből lett híres népszínműénekes. Tamássy József népdalaiért, derűs jeleneteiért tapsolta meg a szokatlan című színdarabot. * „Vadregényes“ vidéken történik „falun és gyárban“ A Strike és amint a függöny fölrepül — Blaháné, mint özvegy korcsmárosné, zöldséget Msztkva dalolja: „sírfalusi torony alatt, Három szál ibolya fakadt . . .“ Ez azonban és a többi dévaj, dalos népszínmű-közhely, csat azért kellett, hogy a szerzők a sztrájk drámáját bemutathassák a színpadon, mert máris megjelenik a deszkákon az erősen németes kiejtésű Anselm. Mekcsinálik ~~ úgymond — mind testvérek, mekcsinálik, hogy senkinek se lenne több, mint a másik . . .“ Ez ellen nemcsak a korcsmárosné, hanem még — a munkások is titakoznak. A másik munkás, Fridrik azonban tisztázza, „hogy mit akarnak“. Azt akarjuk, hogy a munkát illően fizessék, addig pedig streikoltunk — azaz megszüntetjük a munkát, mert Samvérit (a gyáros) csak úgy lehet kényszeríteni.• Ezt aztán mind akarják. — Strejkolunk! Éljen! Gyula, a gyárvezető, Istvánnak, az egyik öreg munkásnak tanult unokája, azonban a „gyámokhoz“, azaz a gyároshoz húz, már csak azért is, mert — szerelmes a gyáros leányába, Angyalkába (!) s le akarja beszélni őket a sztrájkról. Fridrik megmagyarázza, hogy Somvári sok munkát vállalt, váltói járnak le, a föld a báróé és rászáll a gyár is, ha fizetni nem tud. Kétheti munkaszünet erre a sorsra juttatja. Péter küldöttséget javasol és ha a gyáros nem enged, „akkor strikolunk“! Ezt aztán Fridrik indítványára esküvel fogadják. A gyáros elutasítóan fogadja a küldöttséget (felesége — kacagtató figura így kiált fel beléptükkor: „Nyissatok ablakot! olyan csodálatos szag“). Fridrik ekkor emlékezteti Somvárit helyzetére. A gyáros a gyárvezető Gyulát — aki pedig újjáteremtette a gyárat — gyanúsítja üzleti titka elárulásával és haragosan utasítja el a küldöttséget: — Majd meglátjuk, ki bírja tovább!!! — Ezek a koldusok ... Két hét múltán azonban beismeri feleségének, hogy máris 1000 forint naponta a kára. „A felvállalt munka nem készül el“ és minden napért 2000 forint kártérítést kell fizetnie, a váltók lejárnak, hitelt pedig már nem kap. Egyik jelenet István nyomorát (öt szálnak kell kenyeret adnia és kisgyermeke hiába kér enni) mutatja be. Ingadozik, megbánta esküjét, a gyáros éppen betoppanó leánya mégis hiába kínál neki pénzsegélyt, nem fogadja el. András már többedmagával vissza is tért a gyárba... Imhol, a kocsmaudvari „sztrájktanya“ is,ahova Fridrik azzal a hírrel érkezik, hogy a szomszéd kőszénbánya munkásai is csatlakoztak és doronggal, kalapáccsal indulnak az árulók, vagyis a sztrájktörők ellen. Közben István, munkástársai felhatalmazása nélkül, beszél Somvárival és örömmel újságolja, hogy a gyáros „kész a munkabért valamivel fölemelni“. Az egyik fiatal munkás erre indulatosan tiltakozik és pénzt vet a „mindenből kifogyott“ öreg munkástársának. — Vedd hát ezt, ha koldus vagy és fared meg esküdet, vagy gazember vagy Kalapáccsal támadnak egymásra és az öreg halálos csapással leüti fiatal társát. A szerelmes gyárvezető közben a városban járt a katonaságért, mert „a gyárat meg akarják támadni“ a kőszénbánya munkásai, hogy a „sztrájtörőkkel elbánjanak“. Tűz vörös fénye látszik. A gyárat felgyújtották. Az utolsó szín: a gyár romjai. Leégett egyemeletes épület, gerendái még füstölögnek. A főbíró így szól a gyároshoz : Ne féljen, többé nem háborgatják. Szétverték, üldözik, néhány élésért s megsebesült, a többi szétfutott... Majd kipuhatoljuk a gyujtogatókat is. A kocsmárosné jön és megrendítő hírt hoz: „Ezek az István bácsi unokái. Nagyapjuk szörnyethalt. Nénjük a mélységbe rohant s amint hozom e két gyereket, hogy hozzám vigyem, csak itt közel a fal mellett — kit látok vérében? édesatyjukat.“ És itt kezdődik a megszokott népszínműi megoldás, a jó vég. Kiderül, hogy az öreg munkás unokája, a gyárvezető Gyula, megmentette Somvári leányát. A gyáros ,fiam“-nak szólítva, nyomban áldását adja az egymást szerető fiatalokra! A főbíró pedig elmondja kenetes hangon a kor közvéleményének szentenciáját a darab végső szavaiban: „... Szerencsétlenek! Javítani akartak sorsukon, s viszálkodva a balsorsot hívták fel! — aki szelet vet, vihart arat.“ Függöny• E jelenetekben mégis megtaláljuk a munkáskérdés a bérharc minden tünetét. A béremelést kérő küldöttség merev elutasítását, a munkáskizárást és a munkások kényszerű válaszát, a sztrájkot, a munkásösszetartást, munkások csatlakozását a sztrájktörők ellen és a tőkészrendszer eszközét, a katonaság kivezénylését. Megismerkedünk a bérharc utóbb ismerős alakjaival is: látjuk az öntudatos szervezőt (Fridrik), a törtető osztályárulót (Gyula), a sztrájktörőket (István, András), sőt a „lumpenproletárt“ is, egy munkabérálló takács személyében, aki — mint mondja — „mindig strikkol“, azaz sztrájkol. De látjuk a polgári társadalom alakjait is, mégpedig önzően és gúnyos, nevettető jellemképekben, a gyárost, a feleségét és az arisztokraták közé törekvő, semmittevő fiát, meg a tőkésekkel érdekből együttérző jómódú korcsmárosnét. * A kor szinibírálói alig veszik észre, milyen nagyfontosságú kérdést vetnek fel a szerzők kissé pongyola szövegű színdarabjukban. Inkább azt kifogásolják, hogy a városi munkás — nem népszínmű-alak és a „tárgyilagos“ színibírálat módszerével, dramaturgiai szempontból foglalkoznak A strike-vel. A hon azonban — a Széchenyi Könyvtár példányán Jókai barnatintás aláírása jelzi, hogy ő maga, a szerkesztő írta a tárcakritikát! — lekicsinyli ez irányregények és színdarabok műfaját és szerinte „a munkásosztály még, kivált a gyár még nem oly része a nemzetnek, hogy egész költői világ alkotásához alkalmas legyen. A munkáskérdés nálunk még nem oly égető baj, mint ahol a gyáripar magas fejlődés fokán áll...“ Gyulai júl két évvel később írt, Szigligeti és újabb színművei című tanulmányában ugyan megállapítja, hogy nemcsak a falu népe, puszták fia lehet a népszínmű tárgya, de ő is úgy véli: ,,a munkáskérdés nálunk még nincs előtérben annyira, hogy eléggé alkalmas volna színpadra, bár a népszínművekben a demokratikus törekvések jutnak felszínre..." A századelejei közönségre és kritikára egyként jellemző, hogy a felújításkor csak Blaháné szereplése kelt érdeklődést. A színibírálók egyetlen szóval sem emlékeznek meg a darab cselekményéről, a polgári szempontok értelmében mellékes irányba terelve a figyelmet, holott akkor már napi kérdés volt a munkásmozgalom, a tőke és a munka harca. Tamás Era£ Színházak pénteki műsora Margitszigeti Szabadtéri Színpad: Nincs előadás. — Állatkerti Szabadtéri Színpad: Don Carlo,9 (fél 8). — Károlyi-kert: Fővárosi Zenekar hangversenye (E. 7., 8). — Fővárosi Nagycirkusz: Vadállatok a cirkuszban (4, 8). — Rádió: Milliók kenyere, eseményjáték (Petőfi, 21.30). SZEVASZTOPOL HŐSEI: (Snovjat tym Szevasztopol hős védőiről) DUNA (Fürst Sándor-u. 7) 7:5. 9 ÉLNI AKARUNK: (Csehszlovák film) SZABADSÁG (Bartók B.-út 64) Vic. Bkl. 9. -- FÓRUM (Kossuth Lajos utca II) 4, V.7. 7,9. - TÁNCSICS (Csepel) V. 7,8. vas.44. FELHŐKARCOLÓK ÁRNYÉKÁBAN: (Ansot film) VÖRÖS CSILLAG (Zenin-karát 45) %S. 947. 9 (prolongálva). — FELSZABADULÁS (Flórián-tér 3) 7,5, 7:7. 949. — MUNKÁS (Kápolna-u. 3/b) 946, 7:8, vas. 3. BRIGÁD (Pestlőrinc) V.fi, 448, vas. 7:4. - SZABADSÁG (Újpest) 6. V*9. WiNDSOrfl VÍG NŐK: (Német operafilm) SZIKRA (Lenin körút 120) 7:5. %1: 9 (prolongálva) — DÓZSA (Róbert K.körút 61) 7:5. 7:7. 9. — MÁJUS 1 (Mirlfrokálla 85) 4.47. 7:9. — KORZÓ (Újpest) 1.hl. 7:9 A HATÁRON: (Szovjet film) TATRA (Pesterzsébet) 6. )49. vas. 94 (kertmozi). A TRUBADÚR: (Olasz film) ROYAL (Kispest) 6,49, vas. 4. URAL: (Színes szovjet film) Kisérőfilm a FÓRUM- és SZABADSÁG-moziban. IRIGY ÁLLATKÁK: (Színes cseh rajzfilm) Kísérőidőm a DUNA-moziban. LÖSZFALAK MADARAI: (Színes magyar film) Kísérőfilm a MARX-moziban FÁKLYA (Lenin-körül 88): 1. Magyar híradó. 2. A Szovjetunió ma. 3. ARTYEK. 4. FELHŐK KÖZÖTT. 5. Ladogató. 6. Dalol a préri. 445-től 0-ig, vasárnap d. c. 7:11-től este 11-ig. Ördögszakadék: (Lengyel film) TOLDI (laCSY-Zsilinszky út 36) 7:5. 7:7. 7:9. — BÁSTYA (Lenin-körút) 11. 1. 3. 5. 7: 9. A kék kardok: (Német film) KOSSUTH (Váci-út 11) 945, 7:7, 9. Szembesítés: (Magyarul beszélt szovjet film) STÚDIÓ (Akácfa-u. 4) 4. 117, 7:9 — HUNNIA (Bartók B.-út 130) 4, 7:7, V19. A szevillai borbély: (Olasz film) ADY (Somogyi B.-út 3)4. 946. 8. — UGOCSA (Ugocsa-u. 10) 4. 947, 7:9 (prolongálva). — JÓZSEF ATTILA (Rákospalota) 6. 7:9. vas. 4.47. 7:9. Bajazzók: (Olasz film) PÁTRIA (Népszínházai. 13)1. 0.49. — KULTUR (Kinizsi-u. 28) 7:1. 7:0, 8 (kertmozi). — ÉVA (Erzsébet királyné-út 36/b) 4, 5/7. 7:9. RÁKÓCZI (Csepel) 6, VA vas. 944 (kertmozi). Volpone (Francia lüm) JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7) 4. 447, Vrf. Kis Katalin házassága: (Magyar film) TINÓDI (Nagymező-u. 8) 4, 7:7, 7:9. Magas jutalom: (Szovjet film) ELIT (Szent István-körút 16) 445, 7:7. 949. A cárnőcipője: (Vidám szovjet operafilm) ZUGLÓI (Angol-u. 20) 7:5, 7:7, 7:9. Orlai csomópont: (Szovjet film) BODOGRÁF (József-könti 63) 944. S.49. Kőszív: (Német film) ADMIRAL (Mártírok útja 5) 4. 7.7. 7.9. PHÖNIX (Rákóczi út 58) 11. 1. 3. 5. 7, 9. A VESTA (Lenin-körút 39) 10. 12. 2. 4. 11. 8. Szibériai rapszódia: (Színes szovjet film) ROXY dín: 12* ‘/13. */1 7, 0. Bátor emberek: (Magyarul beszélő színes szovjet film) PETŐFI (Rottenbaler-u. 3?) */*4, 6, V49. HÍRADÓ (Lenin körút 13): 1 Magyar híradó. 2. A Szovjetunió ma. ,3. Szovjet úttörő-híradó. 4. FÉMMUNKÁSOK. 5 Bursulinek és a gonosz madarász. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag FÉNY (Újpest). 1. Magyar híradó. 2- A Szovjetunió m... 3. LÓVERSENY. 4. Új élet örömei. 5. Mágnes. 6. Művészi fafaragás. 5*tvll Víló-ig, vas. l/14-től este %10-ig. kis Ujság Szombat, szeptember 1 Színészek a bérletezési akció sikeréért Művész-brigád az Egyesült Izzóban Az Egyesült Izzó dolgozóit felkereste a Honvéd Színház hattagú brigádja: Hulla Elma, Gyurkovics Zsuzsa, Golfi József, Hlatky László, Turgonyi Pál, Basa György, aki egyben a brigádvezető és brigádon kívül Balázs János, ,a Rádió népszerű Gergely bácsija, aki felajánlásul csatlakozott a brigádhoz. Eljöttek a művészek, hogy műsorral kedveskedjenek annak az üzemnek, amely több üzem kultúrmunkásait bérletezési versenyre hívta ki. A művészbrigád látogatása egybeesett az Egyesült Izzó háziünnepségével, amikor az alkotmány évfordulójának tiszteletére tett felajánlási mukaverseny győzteseit jutalmazták meg. A szép, nagy kultúrteremben ünnepi volt a hangulat s többszáz dolgozó tapsviharral üdvözölte a művész-brigádot. Gyurkovics Zsuzsa Petőfi költeményét: „A XIX. század költőihez“ szavalta el. Amikor az üzem egyik dolgozója hatalmas virszgkosíttat nyújtott át neki, a fiatal művésznő meghatódottan mondta el, mennyit köszönhet az üzemek munkásságának, mert az ő munkájuk, a termelésben elért eredményeik is hozzájárultak ahhoz, hogy egyszerű kis falusi leány létére elvégezhette a Színművészeti Főiskolát s ma már egyik budapesti nagy színháznak szerződtetett tagja. Egymásután következtek a vidám jelenetek, versek, mai és klasszikus darabok részletei. A kultúriroda dolgozói voltak a legizgatottabbak az előadás előtt, mert a bérletezés még nagyobb fellendülését várják a művészek látogatásától. De már eddig is nagyon szép eredményeket értek el s elmondták, hogy az üzemnek nem egy dolgozója három-négy, sőt hat bérletet is vásárolt maga és családtagjai számára- Az Egyesült Izzó kutúrmunkásai szívvel-lélekkel dolgoznak a Léketézis sikeréért és egyre több bérletet kérnek a SZOT-tól. S az a kívánságuk, hogy üzemükben, ahol többezer a dolgozók száma, a kultúrirodának adjanak egy központi fekvésű helyiséget, mert a mostani második emeleti, ablaktalan szobát nem szívesen keresik fel a dolgozók. FRANCIAORSZÁGBAN bemutatták a ,Holnap már késő lesz“ című új olasz filmet. Mint a l’Ecrain Francois írja, témájánál fogva igen nagy figyelmet érdemel a film. Azt mutatja be, hogy az álszent polgári nevelés mekkora kárt okoz a gyermekek jellemének alakulásában. A természettudomány szolgálatában Anyagcsere és táplálkozás A Művelt Nép Könyvkiadó népszerű kiadványsorozatában jelent meg A. M. Kuzin szovjet tudós „Anyagcsere és táplálkozás“ című ismeretterjesztő tanulmánya. A címhez híven, a mindennapi étkezésen keresztül világlik meg itt az anyagcsere törvényszerűsége. Elöljáróban is idézhetjük azt, amit a szerző a 42 oldalas füzet végszavában idéz az orosz fizziológia atyja, Iván Petrovics Pavlovtól. Mit is mond Pavlov? „Az evés fölötti mértéktelen és túlzott elragadtatás állati dolog, oktalan viszont az evés gőgös lenézése is; ne kéjeregjünk az evésben, hanem fordítsunk rá olyan figyelmet, amilyenre szükség van.“ E klasszikus érvényű szavakhoz híven világítja meg a szerző — Petrov, Micsurin és Liszenko hű tanítványa — az étkezés és ez anyagcsere viszonyát. Megvilágítja, mit jelent a gyakorlatban az alkotó darwinizmus ama micsurini és üszénkói tétele, hogy a szervezet fejlődését s anyagi állományát atáplálkozáson keresztül tudjuk leghatékonyabban befolyásolni. Rámutat arra, miért nem fontos a tőkés hatalmi érdekeltségű országokban rávezetni a dolgozó tömegeket az észszerű táplálkozásnak s az anyagcsere legkedvezőbb feltételeinek ismeretére. Rámutat arra, hogy miért ajánlják a nyugati áltudomány emberei a dolgozóknak inkább az úgynevezett éhségnormát, mint az észszerű táplálkozás ismeretét s hozzáillő anyagi létfeltételeket. Észszerű táplálkozásnál a bevett anyagok tömegéből átlag 71 százalék esik a szénhidrátokra, 10 a zsírokra, 14 a fehérjékre, 5 százalék ásványi anyagokra és vitaminokra. Az egyes fejezetekben feleletet kapunk, hogyan viselkednek e táplálékelemek az anyagcsere különböző folyamataiban. Megmagyarázza, melyik elemből mikor van több vagy kevesebb szükség a „normánál“, elmagyarázza az elemek alaptermészetét, felhasználásuk folyamatát, az átalakulást végző funkciók és szervek rangsorát, a túlzott fogyasztás vagy a nélkülözésből származó betegségeket s azok elhárítási s gyógyítási módjait. Kimagaslóan sok újat kapnak a szakmailag valamennyire művelt olvasók is „A fehérjék anyagcseréje“ és „Az anyagcsere biokatatizátorai“ című fejezetekből. A szerző egyik fő erénye, hogy a táplálkozás és az anyagcsere viszonyát nemcsak önmagában érteti meg, hanem a lélekzéssel, munkával, pihenéssel stb.-vel való életszerű kapcsolataiban. Az egyes tápélomok anyagcseréjét is egymással való szerves kapcsolataikban tükrözi. A magyar kiadó erénye pedig a jó magyar fordításon kívül s magán a kiadás tényén kívül többek között az, hogy az eredeti orosz kiadvány megjelenése óta fejlődött vagy módosult nézetekkel is megismerteti a csillagalatti kiegészítő jegyzetekben a magyar olvasókat. (n. t.)