Kis Ujság, 1951. október (5. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-16 / 241. szám
A. Hermann Abendroth • Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti-díjjal kitüntetett karmestere a Filharmóniai Társaság vezénylésével kezdte meg nálunk vendégszereplését. Amikor a hatvanas életkorban járó, szálas termetű művész megjelent a pódiumon, a közönség nagy tapssal köszöntötte a német klasszikus muzsika nagynevű, avatott tolmácsolóját. Több évtizedes karmesteri és zenepedagógusi múlt áll Abendroth mögött, nagy sikerek hosszú sorozata, rendkívül sok munkai de kifejező ereje ma is lankadatlan. Mély tudás, tökéletes biztonság, higgadt, világos értelmezés jellemzi vezénylését. Neve összeforrt a klasszikus zene hagyományainak gondos ápolásával, magas színvonalú, méltó tolmácsolásával. Művészete a Bach- és Händel-zene szépségeinek felmutatásában ér a csúcsra. A hangversenyt megnyitó Händel D-dúr Concerto grosso tiszta barokk szellemben zengett". A szólóhangszerek és a vonósegyüttes szembeállítása világos szépséggel érvényesült. Különösen az utolsó tétel, a Menuetto vonzó hangzatai, dallamos, sodró ütemei maradtak emlékünkben. A szólóhangszerek stílusos megszólaltatásával Mészáros György, Dömötör Tibor, Liebner János és Dénes Erzsébet működtek sikerrel közre. Mozart második fuvolaversenyét Hartai Ferenc játszotta virtuóz biztonsággal, majd Brahms negyedik szimfóniájában mutatta meg Abendroth jellegzetes interpretáló erejét. A romantikus mesterek művei közül is azok állnak legközelebb művészegyéniségéhez, amelyek a klasszikus hagyományokban gyökereznek és azokat építik tovább. Az elégikus szimfóniának klasszikusan épített, zárt formái, hangulatai, erővel, művészi biztonsággal szólaltak meg. A harminckét változatú chaconne, Brahmsnak ez a formai remeklése, a negyedik tételben a nagy karmester vezetésével a filharmonikusok zenekarának kiváló tudását is impozánsan mutatta be. A magas színvonalú koncert résztvevőit és a kiváló vendégkarmestert, Hermann Abendrothot a közönség meleg ünneplésben részesítette. Kiváló Vendégkarmesterünk, a Fővárosi Zenekar »Bachtól—Prokofjevig« sorozatának első zeneakadémiai estjét vezényelte. Erőteljes művészegyénisége, amivel a klasszikus és romantikus mesterek alkotásainak lényegét feltárja, az együttes kitűnő teljesítményében volt lemérhető. Bach D-dúr szvitjének nyitánya Abendroth közvetítésében csupa feszülő erő és duzzadó energia, hogy azután az Air-ban leheletfínoman bontakozzék ki a tétel megindító szépsége, utóbb a gavott kecsessége, a franciásan stilizált Bourrée, végül a szvitet lezáró heves mozgású Gigue. Talán még nagyobb hatást ért el az ellenpontozás kiváló mesterének, Regemek, Mozartvariációival, amelyekben az ismeretes Mozart-rész először az oboákon és a klarinétokon jelentkezik, majd a vonósok megismétlik, örömmel fogadták Schumann ritkán hallható D-moll szimfóniáját. Ez az alkotás jellemző módon tárja föl a nagy romantikus mester erényeit: az édes dallamszövést, örömet és bánatot, csüggedést és bizakodást, a zeneköltő lelki életének válságait és a himnikus lendületet. Hermann Abendroth karmestert és a zenekart a koncert befejezte után hosszasan ünnepelte a közönség. FIATAL ÍRÓK ANTOLÓGIÁJA Népművelésünk irányítói az új magyar irodalom fejlődése érdekben megteremtették az írók számára a gondoktól mentes alkotási lehetőséget és megismertetik velük az átalakult magyar élet minden területét. Gondoskodtak arról is, hogy ismeretlen népi tehetségek el ne kallódjanak, mint ez a múltban annyiszor megtörtént. Ezt célozzák a Fiatal írók Antológiája sorozatosan megjelenő kötetei is. A Magyar Írók Szövetségének lektorai állították össze az antológia második kötetét, amelynek végén közük a munkatársak születési, származási, foglalkozási adatait. Megtudjuk így, hogy közülük 14 paraszti, 10 munkás, 5 értelmiségi, 4 polgári és 1 kisiparos családból származik A legfiatalabb 18 éves, legtöbbjük 20—30 év körüli, de van 55 éves is, aki ha nem is fiatal, de új író. (Ilyen utóbb több is akadhat, helyesebb volna tehát az »új írók Antológiája« elnevezés.) Számos egyetemi hallgató és tanuló írt kötetbe, de van köztük földműves, munkás, gyári kapus. Ezek az adatok nem csupán a kezdő írók egy csoportjának szociológiai összetételéről adnak képet Mivel az antológia kötetei tulajdonképpen tehetségkutatással felfedezett kezdő írókat mutatnak be, adataikból következtethetünk arra is, honnan, mily rétegekből várhatjuk a jövendő magyar írókat, új irodalmunk felfrissülését. A számadatokon kívül írásaik több-kevesebb eredetisége, színvonala is ama korábbi megfigyelésünket támogatja, hogy a legtöbb tehetséges új írót, költőt a föld népe adja, ami érthető is, hiszen a népmese, a népköltészet az irodalom anyja. Az újabb gyűjteményről általánosságban azt mondhatjuk, hogy — az első kötethez hasonlóan — számos tehetség figyelemreméltó írásait hozza nyilvánosságra és ezúttal is a prózai munkák közt lelünk több sikerült, jövővel biztató elbeszélést. A munkatársaknak majdnem fele (14) verssel vagy elbeszéléssel szerepelt az előbbi gyűjteményben is, némelyikük munkája határozott fejlődésről tanúskodik (Fülöp János, Galgóczi Erzsébet.) A legsikerültebb prózák a múlt rendszer vétkeit tárják fel, különösen Győri György munkája (Tűz). Egy tűzbiztosítási csalás »nyomozásának« pusztán drámai elevenségű elbeszélésével meg tudja mutatni, hogy miért kellett öszszeomlania a tőkés rendszernek. (A szerző — vasesztergályos.) A tiszaparti falu életének rajzai, alakjainak találó jellemképe, a cselekményt előmozdító párbeszédei fejlődéssel biztatnak. Hustáczi Sándor regényrészlete (Forradalom előtt) az olasz harctérről a forradalom viharszelében hazatérő magyar katonákról ad életeleven, mozgalmas kénét. Nagy Piroska regényrészlete (Károly bácsi) a falu múlt paraszti életének viszonyait tárja fel kitűnő lélekrajzzal, élénkszínű jellemfestéssel, a jövőbe mutatón, valóságkifejező és magával ragadó elbeszélő erővel. A részletek után érdeklődve várjuk a regényeket. A dolgozó parasztok belső átalakulását, öntudatra ébresztését, az öregek és fiatalok összeütközését, a szövetkezeti falu építésének mozzanatait Szálát János, K. Szabó József, Tuti József, Molnár Zoltán és Fábián Zoltán érzékeltetik friss, magyaros nyelvezetű elbeszéléseikben Némely szerző kísérletét az gyengíti, hogy emz eny felvilágosító beszélgetéssel oldják meg a tétovázó, vagy a szocializmus építésével éppen szembenálló főalakjuk öntudatra ébresztését. A versek száma nagy, de alig akad köztük eredeti tehetség egyéni műve. Évek óta rengeteg vers jutott nyilvánosságra, de ezek legtöbbje a közös eszmei tartalmat egymástól alig különböző módon fejezi ki. A kötet versözönéből Kiss Károly két hosszabb munkája emelkedik ki, mondanivalójával és eléggé gondos formájával. Szinte vele látjuk a gyárból elhurcol kommunista lányt, amint: »Ketten kísérték kifelé — / emlékszem, hosszan visszanézett. / Fém csillant összezárt kezén, / mikor a gépkocsiba lépett.« A költővel rendülünk meg és hiszünk fájdalmasan zendülő szavának: »Halotton is, mint életében, / tovább tanított s biztatott emléke vöröslő füzével.« Sebők Éva elbeszélő költeményének (Hübele Balázs) érdeme, hogy népköltészeti elemek ihletében énekli meg paraszti hősét, aki bár eleinte »hübele« módon néz körül a sohasem látott Pesten, hamarosan felismeri az új valóság lényegét: »Mindenhol ott fagy, / Mert tiéd az élet, / Léptennyomon kezed nyomát csodáltam, / Kezed nyomát, a munkát és a rendet, / Mert te vagy a munkás és te vagy az állam«. Szabó László (egyébként külső formában sikerült) »Sztálini korszak«-a viszont újságcikkek megállapításait szedi versbe. Fekete Sándor Meleg szobában című verse az időszerű mondanivaló finom és mélyhatású, közvetett kifejezésére ad példát. Takács Imre mindinkább lesiklik eredeti útjáról, amelyen indulva a népdal felújítására törekedett. Csupán Egy régi újév című tömör, megrázó verse emlékeztet korábbi költeményeire. Donga György, Csoóri Sándor, Szécsi Margit, Eörsi István versei közt tallózva akadunk egy-egy sikerültebb darabra, a többiek verseiben legfeljebb néhány szép sor, megkapó strófa tűnik fel. Kevesebb több lett volna: »Tűzbe felét — Vetem. — újra felét. — Ím. — Harmadikát még. — Lángol az is. — Jer most, vár az olympusi kar.« Kazinczy e Himfyről írt intését ajánljuk a könnyen termő költők és kisigényű lektorok figyelmébe, mert bizony a költészet nemcsak tehetség, kérdése, de »kemény iskola« is. Erre figyelmeztet a nagy szovjet író, írja Erenburg is: »... a valóban nagy költők mindig kivételek, verseik nem futószalagon készülnek«. El kellett ezeket mondanunk, mert úgy látjuk, a költők, sőt a lektorok egy része is félreértette Révai Józsefnek az írók Kongresszusán elhangzott eme szavait: »...légy korod, néped, államod, Pártod szócsöve, szószólója, segítője — ez legyen és ne a műgond a főgondod«. — Igen ám, de azt is mondotta ugyanekkor, hogy »...a tehetség igen kívánatos dolog! De ... nem azonos az úgynevezett őstehetséggel, amelynek jellemzője az, hogy megelégszik önmagával és nem igyekszik fejlődni, csiszolódni, tanulni.« Költőinknek meg kell érteniök, hogy pusztán az eszmei tartalom nem elég arra, hogy koruk, népük, államuk, Pártjuk szószólói, segítői lehessenek — gondolataikat eredetien, művészi erővel kell kifejezniük, mert Bacsányi, Petőfi, Ady és mindazok, akiknek életműve ma tanító haladó hagyomány, így tudták csak, mint népük szószólói, koruk szellemi talaját megtermékenyíteni. A gyűjtemény (amelyet a Szépirodalmi Könyvkiadó adott ki) mégis örvendetes eredmény a tehetségkutatás terén, mert — különösen a mózaírókat tekintve — számos jelentékeny tehetséggel ismerteti meg az olvasót. T. E. kisújság A szovjet rádió műsorából Kedd, X. 16. Moszkva I. 16.30: Üzbég zeneművészek a békeharcban, hangvrseny. — 18.00: Szovjet dalest. 19.00: Fúvószenekar. — 21.00 Az esztrád- zenekar hangversenye. — 22.05: Operaáriák. — 22.30: Népihangszer-együttes. — 23.00: Báhedzanyán: Hősi ballada. — 23.30: Esztrád-hangverseny. Moszkva II. 17.00: Glier-művek. — 17.25: Esztrád-hangverseny. — 19.50: Hangverseny közvetítés. — 20.30: Arenszkij kamaraművei. — 22.35: Strauss- és Lehár-operettekből. . A szentendrei Művésztelep kiállítása i. szentendrei Művésztelep a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja rendezésében kiállítást rendezett a szentendrei Ferenczy Károlymúzeumban. A város, melynek művészi ízlését és kultúráját a művésztelep már évtizedek óta irányítja, néhány hónappal ezelőtt múzeummá gazdagodott. Ez a múzeum a művészi Hagyományokkal átitatott légkörben most még szorosabb kapcsolatot teremt közönség és művészek között. Az első kiállítás, vándorkiállítás keretében, »Az Első Magyar Képzőművészeti Kiállítás« vázlatait mutatta be. Azoknak a képeknek és szobroknak a vázlatait, melyek már új életünket tükrözik. A második kiállítás az elmúlt 150 év művészetének keresztmetszetét adta. A XIX. század elején meginduló és életre ébredő magyar festészet alkotásait, a külföldön élő, vagy külföldi iskolákban tanult mesterek, a nagybányaiak s a modern művészet különböző stílusirányzatait követő művészek képeit láttuk. Ez a két kiállítás teljes képet nyújtott a magyar művészetről napjainkig, melynek most kiegészítője a Művésztelep kiállítása. Szentendre, a héttornyú kis barokk város, zeg-zúgos, hegyre kapaszkodó utcáival, olasz városokra emlékeztető légkörével már a múlt század elején vonzotta művészeinket. Ferenczy Károly töltött itt pályája kezdetén négy évet, mialatt szinte állandóan figurális kompozíciókat festett. Az 1930-as években még Tornyay János kereste fel hoszabb időre Szentendrét. A város majdnem ugyanebben az időben lett állandó lakóhelye festői tájakat kedvelő művészeinknek. A Képzőművészeti Főiskola néhány növendéke telepedett itt le, megalkotta a Szentendrei Festők Társaságát s súlyos anyagi nehézségek ellenére folytatta működését. Később az ideiglenes műtermekből átköltöztek mai telepükre s azóta állandóan itt élnek. Tagjainak száma egyre több lett s művészetükkel, fejlődésükkel a művésztelep hatását bizonyították. A gondosan összeállított és szakértelemmel rendezett kiállítás szentendrei tájakat és jeleneteket mutat be. PerlrottCsuha Vilmos »Szentendrei tájkép«-e dinamikus, eleven színfoltjaival lüktetést, életörömet sugároz. Mellette Gráber Margit alt hangja szólal meg, mély, tompított színeivel. »Kertben« című vásznán lendületes, határozott kontúrokkal keretezi plasztikus alakjait. Czóbel Béla egy Párisban készült »Csendéletvázlat«-tal »vendégszerepelt. Leegyszerűsített formái, ökonomikus színkezelése a sima háttérből erőteljesen kiemelkedő tárgyainak térbeliséget biztosít. Feleségének, Modok Máriának »Kisleány«portréja üde, világos színfolt a sötéttónusú képek között. Diener Dénes Rudolf pasztelljein és »Boglya« című olajfestményén érezzük a művész realista törekvéseit. Barnába ágyazott, élénken vibráló zöldjei vérbeli koloristára vallanak. A zöldek harmonikus skálájából építi fel kompozícióját Fényi Géza is. »Tájképén az erdő fáin keresztülhatoló fénysugár finom árnyalatokra bontja az egyetlen színre alapozott munkát. A Művésztelep fáival találkozunk Miháltz Pál »Kertben« című művén is. Levegős elrendezése, nemes, leszűrt színei, könynyed ecsetkezelése nagy biztonságot árulnak el. Láttuk Barcsay Jenő realista »Munkásait«, Ilosvai Varga István erőteljes »Csendélet«-ét és Bán Béla Ranoult színeire emlékeztető »Műterem« aquarelljét. Csernátonyi Zsuzsa EVA FLEISCHER, a Német Demokratikus Köztársaságból hazánkba érkezett énekművésznő, Heinz Rögner lipcsei zongoraművész kíséretével Gluck, Beethoven, Schuman, Schubert, Brahms és Kodály műveiből dalestét adott a Bartók-teremben. Kellemes, szép színezetű altja különösen a középfekvésben zeng erőteljesen és tolmácsolása a nagy szerzők szellemében, bensőséges hangulati közösséget teremt. Nagy sikere volt a kedvesen botladozó , magyarsággal előadott /Cocá/j/-daloknak, amelyek közül a »Kizrákozy mesé«-t meg kellett ismételnie. Színházak hétfői műsora Operaházi A Kínai Ifjúsági Művészegyüttes előadása: A fehérhajú lány (7). —■ Nemzeti Színház: Bánk bán (7). — Katona József Színház: Viadukt (7). — Madách Színház: Égő híd (7). — Fővárosi Operett: Havasi kürt (7). — Ifjúsági: az úrhatnám polgár (7). — Úttörő: Az ezred fia (4). — Fővárosi Víg Színház: Peleskei nótárius (fél 8). — Vidám Színpad: Ki vagytok értékelve (7). — Zeneakadémia: Fővárosi Zenekar (8). — Adami Bábszínház: Sztárparádé (fél 8). — Artista Varieté: Csipkelődjünk (6, fél 8, 9). Sztojan Daszkalov Dimitrov-díjas bolgár író Magyarországon gyűjt anyagot a felszabadításról szóló új regényéhez Sztojan Daszkalov Dimitrov-díjas bolgár író többhetes tanulmányúton tartózkodik Magyarországon. A bolgár irodalom kiváló képviselője most nyilatkozatban vázolta a bolgár irodalom felszabadulás utáni fejlődését. Bevezetőben Daszkalov elmondotta, milyen segítséget jelentett a szocialista-realista bolgár irodalom megteremtésében az a tény, hogy a bolgár irodalom kezdettől fogva az orosz irodalom hatása alatt fejlődött. A forradalmi demokraták, Csernyisevszkij és társai mutattak utat a haladó bolgár irodalom jeleseinek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kifejlődő szovjet irodalom lelkes visszhangra talált az elnyomott bolgár nép körében. — Szeretném elmondani — folytatta —, hogy Bulgáriában, ahol már évtizedekkel ezelőtt lefordították Petőfi verseit, szívesen és érdeklődéssel olvassák a dolgozók a magyar írók, Illés Béla, Rideg Sándor s a többiek írásait. Most jelent meg bolgár nyelven Petőfi válogatott verseinek új kiadása, előkészületben van egy magyar költészeti antológia s József Attila válogatott verseinek kötete is. Végül magyarországi benyomásairól beszélt. — Egyhónapos tanulmányutamom anyagot gyűjtök készülő regényemhez — mondotta —, amelyben s Magyarország felszabadításáért a Szovjet Hadsereg oldalán küzdött bolgár katonáknak állítok emléket. A felszabadító háború idején a hadsereg soraiban én is jártam Magyarországon s annál nagyobb öröm számomra, hogy a rombadőlt ország helyén virágzó, szocializmust építő Magyarországot találtam. az „Hitet akadtunk tenni igazi hazafisság mellett..." — mondja Kalmár László, a „Déryné“ rendezője A kedvező hírek nyomán, hetek óta nagy várakozás nyilvánul meg az első magyar operaprimadonnáról szóló film, a »Déryné« közeli bemutatója iránt. Ebben az átmelegedett, várakozásteljes premier előtti hangulatban kérdeztük meg Kalmár Lászlót, a film rendezőjét: — A cselekmény a XIX. század elején játszódik, akkor, amikor az ország szívében, Pest Budán, az utcán megfordultak az emberek, ha magyar szót hallottak. A Habsburg-ház és az érdekeit kiszolgáló magyar uralkodó osztály mindent elnémetesített. A magyar mágnás csak annyiban volt »magyar«, hogy ennek a földnek jövedelméből élt. Ezekben a nehéz időkben ébresztették fel a kötők és a színészek a nemzeti öntudatot és a magyar nyelvet. Ők nemesítették és szerettették meg a hazai nyelvet a falvakban és a városokban, hirdetve, hogy a magyar nyelv ápolása, szeretete nélkül nincs erkölcsi megújhodás. Nem lehetséges a nemzeti kultúra megteremtése. — A film főhőse Déryné, akinek fejlődése jelképe a magyar színészet új útjainak. Hazáját szerető, lelkes, áldozatkész magyar asszony. A múlt század elején az igaz magyarság temérdek küzdelmet, nyomort, megaláztatást jelentett de Déryné hű maradt hazájához, magyarságához. Bár tudta, hogy kivételesen szép hangja nemzetközi érték, ellenállt a német és egyéb európai színpadok kecsegtető csábításainak. Társaival együtt nemcsak a magyarországi német színészettel vette fel a harcot, hanem küzdött a magyar nemesség közömbös vagy rosszindulatú rétegeivel is. A magyar színészsors minden keservét vállalták Déryné és társai, a »komédiások«, akiket akkortájt a csavargókkal és csepűrágókkal egysorban emlegettek Déryné és a hozzá hasonlóak, noha nevük az országban visszhangzott, koldusszegényen haltak meg. Déryné és társai kultúrforradalmárok voltak, új korszakot nyitottak meg a nemzet életében. Kapcsolatuk a néppel rávilágít arra, hogy nemcsak a népnekvan szüksége a művészetre, hanem a művészet sem nélkülözheti tiszta forrását, a népet. — A film harcosan derűlátó alkotás. Békefi István forgatókönyve, a szovjet példa nyomán, új utakon haladva, szociális a-realista módon dolgozza fel a komoly mondanivalót és a rendezés is azon igyekezett, hogy a figurák reális megelevenítésével és a színes muzsika révén, híven visszaadja a forgatókönyvet. Híven a történelmi igazsághoz, olyan hősöket akartunk életre kelteni, akik lelkesítő pélái napjaink dolgozó társadalmának és művészetének. Hitet akartunk tenni ezzel a filmmel az igazi hazafiság mellett, hogy újra megvilágítsuk: közösen kell küzdeni az elavult ellen, a polgári csökevények ellen, az áruló kozmopolitizmus ellen, a dolgozó népért — úgy, ahogyan Déryné és társai harcoltak. Kedd, 1951 október 16. VIDÁM SZÜRET: (Szovjet film) SZIKRA (Lenin-krt 120) f5, h7, 9. — MÁJUS 1. (Mártírok utja 55.) 4, n7, f9. — MUNKÁS (Kápolnautca 3/b.) n6, f8, v. 3. NICSA-NAGAR: (Hindu film) DUNA (Fürst Sándor utca 7.) f5, h7, 9. —• BRIGÁD (Pestszentlőrinci f6, h8, v. f4. BOLDOG NYÁR: (Színes, zenés szovjet filmvígjáték) FELSZABADULÁS (Flórián-tér 3.) 4, n7, f9. DONYECI BÁNYÁSZOK:. (Magyarul beszélő szovjet színesfilm) DÓZSA (Róbert Károly körút 61.) f5, h7, 9. — SAVOY Üllői út 4.) 4, n7, f9. — PÁTRIA (Népszínház utca 13.) h4, 6, n9. — SZABADSÁG (Újpest) n7, f9, v. 4. — TAVASZ (Rákospalota) h6, 8, v. 14. POPOV, A NAGY FELTALÁLÓ: (Magyarul beszélő szovjet film) ALKOTMÁNY (SCORZO) (Újpest) 4, n7, f9. — ROYAL (Kispest) 4, n9, v. 4. LESZ MÉG TAVASZ: (Francia film) PUSKIN (FORUM) (Kossuth Lajos Utca 18.) 4, n7, f9. — TÁNCSICS (Csepel) f6. h8, v. n4. — TÁTRA (Pesterzsébet) 6. n9, v. h4. SZIKRÁK: (Kínai játékfilm) SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) 4. n7, f9. — CSILLAG (Csillaghegy) h6. 8, v. f4. FARKASVEREM: (Csehszlovák film) VÖRÖS CSILAG (Lenin-körút 45.) 15, h7, 9. KÍNAI CIRKUSZ: (Színes szovjet film) FÁKLYA (Lenin-körút 88.) 15-től 11-ig, v. fll-től este 11-ig. — FÉNY (Újpest) 5-től fl0-ig, v. f4-től fl0-ig. ÖTÉVES TERV IPARI HÍRADÓ: (Magyar film) Kísérőfilm a SZIKRA. CORVIN FELSZABADULÁS, MUNKÁS. MARX és TÁTRA (Pesterzsébet) mozikban. GAVRILOV TÁNCEGYÜTTES: (Magyar film) Kísérőfilm a TATRA (Pesterzsébet) moziban. KÍNA LÁNYA: (Az első magyarul beszélő kínai film) TOLDI (Bajcsy-Zslinszky-út 38.) 14, h6, 8. GYARMAT A FÖLD ALATT: (Új magyar film) KOSSUTH (Váci-út 14.) 15, h7, 9. — BÁSTYA (Lenin-körút 8.) 11, 1, 3, 5, 7, 9. — UGOCSA (Ugocsa-utca 10.) 14, h6, 8. UTOLSÓ ÁLLOMÁS: (Lengyel film) STUDIO (Akácfa utca 4.) 4, r7, f9. EGY IGAZ EMBER: (Magyarul beszélő A KÉK KARDOK: (Német film) ADY (Somogyi B.út 3.) f4, h6, 8. — BODOGRÁF (József körút 63.) h4, R, n9. szovjet film) JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7.) 4, n7, f9. — MARX (Landler Jenő út 39.) f4, h6, 8. A TRUBADÚR: (Olasz film). ELIT (Szt. István körút 16.) n5, f7, h9. A TÁTRA (Üllői út 63.) 4, n7, f9. ELLENSÉG KEZE: (Német film) BETHLEN (Bethlen G.-tér 3.) 4 n7, f9. NÉGY SZÍV: (Szovjet film) ZUGLÓI (Angol utca 26.) n5, f7, h9 Windmir víg nők: (Német film) GLORIA (Thököly út 56.) 4, n7, f9. — STEFÁNIA (Kispest) n7, f9, v. n5. BAJAZZÓK: (Olasz film) PHÖNIX (Rákóczi-út 68.) 11, 1, 3, 5, 7, 9. — ELŐRE (Del Pintea 41.) f6, h8, v. n4. — HÍRADÓ: (Lenin-körút 13.) 1. Magyar híradó, 2. Szovjetunió ma, 3. GAZDAG ARATÁS, 4. Évszakok változása, 5. Vasutas jazz. Reggel 9-től este 11-ig folyt.