Kis Ujság, 1990. július-december (68. [2.] évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-20 / 51-52. szám
1990. december 20. Pásztorok karácsonyi vesszőhordása Karácsonykor a pásztoroknak különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Ilyenkor a néphitben furcsa varázserővel ruházták fel őket. Sokfelé volt szokásban, hogy karácsony vigíliáján (december 24.) egész nap jártak a pásztorok vesszőkkel, melyből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat. Ezekkel a vesszőkkel hajtották azután ki tavasszal a jószágot. Úgy vélték, ha ezzel megveregetik az állataikat, akkor egészségesek lesznek. Ipolyvárbón a gazdasszony a kihúzott szállal a pásztort ütögette meg, de csak a disznópásztort, hogy a disznai egészségesek legyenek, a tehénpásztort nem, mert úgy tartották, hogy akkor rúgós lenne a tehén. Paláston a tehén-, disznó- és kecskepásztor hosszú nyírfavesszőkkel járt a házakhoz. Ezt a vesszőt ,,aprószentekének hívták. Itt a gazdasszony megcsapdosta a pásztor lábait, ahogy majd úgy táncoljanak borjúk és báránykák, olyan egészségesek és fürgék legyenek majd. A pásztorok a verses vagy énekes köszöntőjükért és a vesszőkért jutalmul bort és kalácsot kaptak. T. ZS Kis Újság HÁZ, OTTHON, ELMÉT VNDÍTÓ ELEGY-BELEGY DOLGOK Ha Karácsony napján zöldek a rétek, hóval fedeztetnek Húsvét napján a házfedelek, ama mondás szerint: Midőn Karácsony hava zöld, Húsvét napján havas a föld. Karácsony éjtszakáján ha esik földre hó, ez reménységet ad, hogy lészen minden jó. Első napján ha Nap fénylik, az esztendő úgy tündöklik, ha második napján fénylik, a drágaságot reményük. Karácsony éjtszakáján ha napkeletről fúj a szél: marhák dögét, ha napnyugatról: emberek halálát jelenti, ha délről: sok betegséget, ha éjszakról: jó esztendőt hoz. Szilveszter éjtszakáján ha esik eső, reggel pedig a Nap fénylik, nincs reménység a termésbe; ha éjtszakája s napja lészen egyenlő, úgy mondja osztán a község. Szilveszter végezte jól nékünk az időt, várhatunk ezután boldog, jó esztendőt. (Győri Kalendáriom, 1749) New York kávéház kivitelezéséhez csak nemes anyagokat, bronzot, márványt használtak. Velencei csillárok szórták fényüket az ünnepélyes hatású csavart márványoszlopokra, eredeti megoldású karzati erkélyekre. A kávéház kulcsát a jókedvű újságírók (Molnár Ferenc és barátai) az első napon a Dunába dobták, hogy éjjel-nappal nyitva maradjon. Az első években igen tarka volt a publikum: kispolgárok és lumpok, pénzemberek és bohémek, mindenfajta művészek, és az első naptól kezdve sok újságíró. A kávéház tintatartót és kutyanyelvet (írópapírt) is szolgáltatott fel. Minden idők legirodalmibb főpincére, Gyula bácsi pedig (akiről több anekdotát faragtak, mint akármelyik neves íróról) korlátlanul hitelezett. A fiatal íróvilág járt először ide. A kávéház alkotóműhelyük és otthonuk volt, „fény, amelybe az albérleti szobák sötétjéből menekülhettek”. A New York a bontakozó modern irodalom jeleseinek nemcsak törzshelye volt, ahova tartoztak, hanem vitafórum és fiókszerkesztőség, harci és játékporond, pihenő és munkahely — egyszóval: irodalmi kávéház volt. Gárdonyi Géza, az egri remete itt pihent meg, ha felrándult Pestre és szemlélődve szívta hosszú csibukját egy csendes sarokban. Krúdy Gyulának számtalan kávéháza között azért volt fontos ez a hely, mert „itt lehetett látni mindenkit”, akiről tudnia érdemes. Bródy Sándornak is volt asztala, itt „ragyog, ágál, hízelkedik, mérget kever, dicsér és mond kritikát” esténként. És siheder koruktól idejárnak fiai, köztük a pesti éjszaka bohém hercege, Hunyady Sándor. A New Yorkban a Nyugat karzatán a nagy szerkesztő, Osvát asztalának helyét emlékplakett jelzi. Innen indult ki a szabadabb, új magyar irodalom. A Nyugat asztalától indult Móricz Zsigmond írói pályája, amikor a Hét krajcár kéziratával 1908-ban itt kereste meg Osvátot. Tersánszky Józsi Jenő, a Nyugat első nemzedékének akkor legifjabb tagja sok derűs epizódot mesélt el a kávéházról Nagy árnyakról bizalmasan című könyvében. A kávéház külön nevezetessége a körúti ablak mellett felállított óriási ellipszis alakú „veseasztal” volt. Itt minden irodalmi és művészeti esemény ítélőszék elé került: ,,vesézték”. A New Yorkban nőtt fel a magyar film- és moziszakma első nemzedéke. A kávéház karzatáról indult el a nagyvilágba Korda Sándor , és Sir Alexander Korda, a világ neves filmrendezőinek egyike lett belőle. A húszas években az írók szétszóródtak. Az irodalmi karzat megszűnt. A Nyugat asztaltársasága visszaköltözött szülőhelyére, a Centrálba. Új korszakot nyitott meg Tarján Vili, az egykori riporter, a pesti éjszaka ismerője. Fantasztikus kártyanyereségéből vette meg a New Yorkot, és átalakítva, újjáépítve nyitotta meg. De a válság, majd a háború miatt a hangulat egyre keserűbb. A kávéházat bezárták. 1945 januárjában viszont ebben az épületben jelent meg az első sajtótermék, a Magyar Hírlap. Azóta is újságpalota maradt. A kávéház sorsa még sokáig válságos volt. A palota műemlék és idegenforgalmi nevezetesség, kávéháza a régi műfajnak megmaradt bástyája. Szólnak róla versek és cikkek. Színdarabok és regények színhelye. Született itt számtalan anekdota, szállóige, szójáték. Sok ezer oldal irodalom örökíti meg. Falaihoz a fővárosi szellemi élet emlékei tapadnak, varázsa azért élő ma is. (Budapest Enciklopédia, 1981) Mit főzzünk az ünnepre? BORLEVES Hozzávalók: 2 dl jó fehérbor, 5 tojássárgája, 15—20 dkg cukor, kis darabka fahéj, citromhéj, 1 db szegfűszeg. A fehérbort 4 dl vízzel a tűzre tesszük a cukorral, fahéjjal és citromhéjjal, melybe beleszórjuk a szegfűszeget. Mielőtt megmelegedne, félreteszünk belőle fél csészényivel. A levesestálban habverővel jól elhabarjuk a tojássárgáját a fél csészényi borral. Mintegy 8—10 percnyi lassú forralás után hozzáhabarjuk a bort a tojássárgájához, a fahéjat és a citromhéjat kihalásszuk belőle, és tálaljuk. TEJFÖLÖS GOMBÁS PONTY Hozzávalók: 1,80 kg ponty, só, 4 dkg liszt, 8 dkg vaj, törött bors, 1 dl tejszín, 2 dl tejföl, 20 dkg gomba, 5 dkg hagyma, 1 csomag zöldpetrezselyem, 1,5 dl fehérbor. A megtisztított pontyot a gerinccsontról lefejtjük, feldaraboljuk, és besózva a tepsibe helyezzük. Ráöntjük a fehérbort, meghintjük a szeletekre vágott gombával, finomra vágott hagymával, vagdalt zöldpetrezselyemmel és törött borssal. Megvajazott fehér papírral befedjük, kevés víz hozzáadásával felforraljuk, és készre pároljuk. Ha a ponty megfőtt, ráöntjük a liszttel összehabart tejfölt és tejszínt, még egyszer felforraljuk, ízesítjük, és tálaljuk. Vajas burgonyát adunk hozzá. GESZTENYÉVEL TÖLTÖTT PULYKA Hozzávalók: 1 közepes nagyságú hízott fiatal pulyka (kb. 2,5—3 kg), 60—80 dkg darált zsíros sertéshús, 80 dkg gesztenye, 2 tojás, 12 dkg zsír, só, bors, 2 dl tejszín. A gesztenyét megtisztítjuk és egy kevés levesben vajjal megpároljuk, majd lehűtjük. A finomra darált húst megsózzuk, megborsozzuk, tejszínt öntünk hozzá, és egy-két tojással jól összegyúrjuk, majd könnyedén hozzákeverjük a gesztenyét. Közben a megtisztított pulyka mellcsontját hegyes, éles késsel óvatosan kifejtjük. A pulyka belsejét besózzuk és az elkészített töltelékkel megtöltjük. A nyílást vékony zsineggel bevarrjuk, megformázzuk, a pulykát besózzuk, a tepsibe tesszük. Ezután olvasztott zsírral leöntve, nem túl forró sütőben többszöri locsolással szép pirosra, puhára sütjük. Zsírjából pecsenyelevet készítünk, hasábburgonyát adunk hozzá. MÉZESKALÁCS-TÉSZTA Hozzávalók: 50 dkg méz, 50 dkg liszt, 20 dkg őrölt pörkölt mogyoró vagy mandula, 4 egész tojás, 5 d rum, kevés fahéj és szegfűszeg, 5 g szódabikarbóna vagy hamuzsír és 5 dkg fehér mandula. Az 50 dkg mézet felforraljuk, majd a tűzről levéve hozzávegyítjük az 50 dkg lisztet. Ezt követően pihenni hagyjuk fél vagy egy napig. Ekkor beletesszük az őrölt mogyorót vagy mandulát, az egész tojást, a rumot, a fűszereket és a szódabikarbónát vagy a hamuzsírt. Jól összegyúrjuk, kidolgozzuk, és akár egyben, akár formákra (pl.: angyalka, betlehemi csillag) szaggatva, lisztezett tepsiben kisütjük. Sütés előtt félbevagdosott fehér mandulát nyomjunk a közepébe. * PÍ8MÍ Szállást keres a szent család, de senki sincs, ki helyet ád. Nincsen, aki befogadja őt, ki égnek s földnek ura. Az idő már későre jár, a madár is fészkére száll, csak a szent Szűz jár hiába Betlehemnek városába. Legalább ti, jó emberek, fogadjátok a Kisdedet! Házatokra szent áldás száll, ha betér az égi király. Ne sírj tovább, Szűz Mária, ne menjetek ma máshova! Szállásunkat mi megosztjuk, a kis Jézust befogadjuk. (Dunántúli betlehemes rigmus) 25 A karácsonyi asztal December 24-e karácsony vigíliája, más néven karácsony böjtje. A hagyományos magyar paraszti életben a házon belül a karácsonyi asztal körül zajlottak az események. A karácsonyi asztalra, alá vagy akár csak a közelébe helyezett tárgyak, eszközök a néphit szerint mágikus hatalommal ruházódtak fel. Magát a karácsonyi abroszt is többnyire csak erre az egyetlen alkalomra használták, ezentúl vetővagy sütőabroszként alkalmazták, hogy a termés bő legyen, a kenyér pedig jól sikerüljön. Mi is került a karácsonyi asztalra? Elsősorban egész kenyér, sőt néhol kalács is, hogy ezekből egész esztendőben bőven legyen. Az asztal alá szénát, szalmát vitt be a gazda, hogy az ünnep elmúltával az állatok alá tegye, s így biztosítsa egész esztendőre az egészségüket. Néhol még szerszámokat, házi eszközöket is tettek az asztal alá, hogy azokban is szerencséjük legyen. A bő termést még azzal is igyekeztek befolyásolni, hogy az asztal alá magvakkal, szemes terményekkel teli szakajtót tettek. A karácsonyi asztal ily módon való előkészítése Dél- és Nyugat-Dunántúlon, a palócoknál és Dél-Alföldön volt szokásban. Nemcsak a jövő év jó termését, az állatok egészségét igyekeztek biztosítani, hanem a személyes boldogulásukat és egészségüket is. Ennek fő eszközei a karácsonyi asztalra kerülő különleges hatással felruházott ételek voltak. Ezeket az ételeket megfelelő sorrendben kellett elfogyasztani. Pl. először szentelt ostyát ettek fokhagymával, borssal, mézzel, azután almát, diót, valamint bojtosan elkészített babot, lencsét és sokfelé mákos gubát. Jászdózsán hétféle ételt ettek: pálinkaivás, fokhagymanyelés után habart bableves, mézesmákos csík, aszalt szilva, aszalt alma, dió és sült tök volt a karácsonyi vacsora. A fokhagymának általában mindenféle rosszat elűző hatást tulajdonítottak. A sokféle étel között mindig szerepelt az alma. Almával jósoltak a lányok Luca-naptól fogva, almáról mosakodtak karácsonykor, hogy szép pirosak és egészségesek legyenek, mint az alma. Almáról itatták a jószágot, hogy egészséges legyen. A palócoknál él az a szokás, hogy a családfő egy szép piros almát annyi gerezdre vág, ahány tagja van a családnak, mindenkinek ad belőle, hogy egész évben összetartson a család, együvé tartozzon, mint ahogy az alma gerezdjei is egybetartoztak. Van olyan vélemény is, hogy ha valaki eltévedne, a karácsonykor közösen evett almára gondolva visszatalál. A karácsonyi dióevés ugyancsak elmaradhatatlan volt. Az egész magyar nyelvterületen ismerik. Mindenki feltör egy diót, akinek hibátlan jut, úgy véli, egész évben egészséges marad, akié rossz, annak betegséget jósol. Különféle magyarázattal volt szokás a diódobálás a szoba négy sarkába. Dióval játszottak is a gyerekek karácsonykor. A hüvelyesek, a sült tök, újabban a hal a következő év pénzbőségét hivatottak biztosítani. A karácsonyi ételek maradékát, az ún. karácsonyi morzsát nagy becsben tartották. Vászonzacskóban őrizték és a beteg embert, állatot ezzel füstölték, mint a szentelményeknek, olyan gyógyerőt tulajdonítottak neki. T. ZS.