Kis Újság, 1999. július-december (2. évfolyam, 26-51. szám)

1999-12-03 / 48. szám

Kis Újság MAGYARORSZÁG Álláspontok egyeztetése Az Ifjúsági és Sportminiszté­rium (ISM) koordinálásával immár második alkalommal tartottak előkészítő értekezletet az elmúlt héten. Ennek célja a Magyar Ifjúsági Konferenciá­val (MIK) kapcsolatos állás­pontok egyeztetése volt. Kohári Nándor, a Független Ifjúság főtitkára lapunknak elmondta: a tervek szerint a MIK egyez­tető, problémafelvető, a határon túli fiataloknak szóló kormány­zati támogatások tanácsadó, esetleg döntéshozó fórumaként fog működni. Kiemelt célja a határon túli fiatalok iskolarend­szeren kívüli önszerveződésé­nek támogatása, ezzel is előse­gítve a szülőföldön maradást. Az értekezlet magyarországi és határon túli résztvevői tartal­mas szabadidős programokban, a helyi hatékony korosztályi érde­kérvényesítés megteremtésében látják a kivándorlás csökkentésé­nek egyik útját. Ezeket a progra­mokat pályázati pénzekkel is tá­mogatni kívánja az ISM. Pontos összeg még nem tudható, de összességében több tízmillió fo­rintos nagyságrendű pályázati alapról lenne szó, amit előre meg­határozott százalékos arányban osztanának szét a régiók között. A tervek szerint Magyarország­ról tizennégyen, minisztériumok és ifjúsági szervezetek delegált­jai - köztük egy fő a Független Ifjúság képviseletében -, Er­délyből kilencen, a Felvidékről hatan, Kárpátaljáról négyen, Hor­vátországból, a Mura-vidékről és Moldvából egy-egy fő, míg a nyugati szórványokból ketten vennének részt az ifjúsági konfe­rencia munkájában. A konferen­cia tagjainak létszáma tovább már nemigen bővíthető, az egyes régiók képviseletében szereplők aránya is vitára adhat okot, de a fentebb vázolt elképzeléstől ko­molyabb eltérés nem várható. Koháritól azt is megtudtuk, a tel­jes körű képviselet és arányosság nehezen kivitelezhető, ezért a szervezők és résztvevők közös szándéka, hogy a MIK ülésein a javaslatok, állásfoglalások, nyilat­kozatok konszenzussal legyenek elfogadva. A legutóbbi előkészítő értekezleten a Független Ifjúságot Balogh Richárd országos elnök képviselte, aki több módosító in­dítványt tett. A MIK-ben részt­vevő tárcákat a Környezetvédelmi Minisztériummal, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesz­tési Minisztériummal kívánja bővíteni. Ezek a tárcák hasznos tanfolyamok, továbbképzések szervezésével szolgálhatják a ha­táron túli magyarság ügyét. Ba­logh szorgalmazta, hogy a felosz­tásra kerülő pénzekből csak hatá­ron túli magyar szervezetek prog­­ramjait támogassák, hiszen a ha­zaiak számára más pályázati ala­pok, források is rendelkezésre áll­nak. Támogatta egy, az ISM-en belül felállítandó, vagy elképze­lése szerint akár önálló intézetként is működhető ifjúság-szociológiai munkacsoport felállítását. Ennek egyik kiemelt feladata lenne a ha­táron túliak körében végzendő fel­mérések készítése, javaslatok, stratégiák kidolgozása. Emellett a Független Ifjúság támogatja azt a kezdeményezést is, hogy jöjjön létre állandó munkabizottság a Magyar Ifjúsági Konferencia és a Magyar Állandó Értekezlet kö­zött, hogy a MIK által megfogal­mazottak magasabb politikai dön­téshozó fórumokon is megjele­nítődhessenek. Kohári Nándor a Független Ifjúság álláspontját tol­mácsolva azt is elmondta lapunk­nak, hogy a MIK alapvető céljai között mindenképpen szerepel­tetni kívánják az oktatásügyet, mind a szülőföldön történő anya­nyelvi oktatáshoz való jog, mind pedig a Magyarországon tanuló határon túli középiskolások, egyetemi és főiskolai hallgatók érdekképviseleti és az anyaor­szágba való visszatelepülési kér­déseit. Ez utóbbi ügyben célszerű lenne egy országos ifjúsági szer­vezetet létrehozni, amely vállalná a kapcsolattartást a Hallgatói Ön­­kormányzatokkal, a Határon Túli Magyarok Hivatalával és egyéb illetékes szervekkel. Zentai Parlamenti sarok Egy nem mindennapi felszólalásról Végre megszületett a megállapo­dás a jövő évi költségvetésről! Hosszú viták után jutottunk el idáig, melyek során a Kisgazda­párt tisztességes megoldásra ju­tott a koalíción belül. Ezért is kértem szót napirend előtt, hogy ebben a fontos kérdésben nem csak a párt, hanem az egész ko­alíció szavazóbázisát tájékoztas­sam, hiszen valóban volt bizo­nyos nyugtalanság, sőt egyes - elsősorban szenzációra vadászó - hírforrások szerint maga a ko­alíció is veszélyben volt. Úgy lát­szik, „az egyes hírforrások” nem képesek attól a rémálmuktól sza­badulni, hogy egy koalíciónak ál­landóan veszélyben kell lennie, mint például az az elmúlt ciklus­ban volt, még akkor is, ha konk­rétan, mint jelen esetben is, ez valójában fel sem merült. Gondosan készültem erre, sok­szor átgondoltam mondandómat, mert, miként felszólalásomban is mondottam: „Az életben vannak fontos és kevésbé fontos, nehéz és kevésbé nehéz kérdések. A po­litikában, vagy a parlamentben, egy kormány életében elvitatha­­tatlanul a legfontosabb és legne­hezebb kérdések egyike az aktu­ális költségvetés. Hogy a költség­­vetés tervezésénél és tárgyalásá­nál vannak viták, az természetes. Hiszen akár a parlamentben is, ki ne tartaná jogosnak a különböző társadalmi rétegek és csoportok többletigényét, ki az, aki nem adna szívesen többet a nagycsa­ládosoknak, a nyugdíjasoknak. A vágyainknak azonban határt szabnak a realitások, a mögöt­tünk lévő nehéz időszak termé­szeti csapásai, a hó, az árvizek és belvizek, s nem feledhetjük a délszláv háború hazánknak oko­zott kárait sem...” Itt tartottam felszólalásomban, amikor elné­mult a mikrofonom. A Ház el­nöke ugyanis úgy vélte: napiren­den lévő kérdést nem illendő na­pirend előtt indokolni, védel­mezni. Kár volt érte, mert mind­ez csak a felvezető akart lenni ahhoz, hogy folytathassam: „A Független Kisgazdapárt - noha maradéktalanul minden célját nem érte el - sikeres munkát végzett és megállapodott koalí­ciós partnereivel a jövő évi költ­ségvetés sarokszámairól. Meg tudta értetni a koalíciós partne­rekkel, hogy a vidék felemelke­dése, a magyar jövő záloga, s el tudta fogadtatni, hogy a mező­­gazdaság jelenlegi állapota nem alkalmas az európai uniós csat­lakozásra...” Nem tagadom, kissé meglepett, hogy az elnök úr arra szólított, felszólalásom to­vábbi részében szorítkozzam az előre jelzett, általánosabb belpo­litikai helyzet taglalására. Nem csak azért, mert a koalíciós part­nerek között nem szokás egymás felszólalásainak keretet szabni, meg egyébként­ az új magyar de­mokrácia kitöltött tíz esztendejé­ben sem akadt még példa arra, hogy a koalíciós partnerek egy­más felszólalás közbeni kiigazí­tására tettek volna kísérletet, ha­nem azért is, mert most is úgy ér­zem, a magyar belpolitika legiz­galmasabb, feszültségektől sem mentes kérdésére kerestem a ma­gyarázatot. Amúgy, mint a Ház elnökének adott rögtönzött válaszomban is jeleztem: a beszéd dramaturgiá­jában is vannak szabályok, s én még csak a bevezetésnél tartot­tam, s nem a tárgyalásnál. Mert tény - folytattam immár a hoz­zászólásomat - hogy: „A vidék talpra állításához a jövő évben rendelkezésre álló összeg keve­sebb annál, amit szerettünk volna, s amelyre talán szükség is lenne. Ugyanakkor azt is tudo­másul kell venni, hogy a vidék és a mezőgazdaság sorsa osz­tozni kénytelen, sőt, elválasztha­tatlan az ország és a kormányzat sorsától. A Független Kisgazda­­párt - immár közel egy évszáza­dos történelme során - mindig is azt bizonyította, hogy kiszámít­ható, megbízható és felelősen politizáló párt. Most is azért ju­tottunk arra a meggyőződésre, hogy a költségvetés megszava­zása a koalíció, s ezzel együtt az ország érdeke. Az ország, s a ko­alíció érdeke pedig a Független Kisgazdapárt érdeke is. És ez azért nem lehet meglepetés sen­kinek sem, mert e helyről már hó­napokkal ezelőtt megnyugtattam az ország nyilvánosságát, hogy mi a koalíció költségvetését fogjuk megszavazni. Ezer évvel ezelőtt országunk történelmének egyik legnagyobb feladatát hajtotta végre, amikor Szent István meg­koronázásával és a kereszténység felvételével Európához csatlako­zott. Mi most ennél kevésbé lát­ványos, de hasonlóan nehéz és ha­sonlóan fontos cél megvalósításán dolgozunk: a következő ezer esz­tendőre szeretnénk beépíteni or­szágunkat a fejlett nyugat-európai országok és népek közösségébe. A 2000. év költségvetése pedig egy lépés efelé!” Természetesen örültem, hogy beszédemet általános elégedett­ség, taps fogadta. Örültem azért is, mert nem csak a jelenlévők, hanem az azóta hozzám érkező számtalan telefonhívás, levél és személyes megkeresés is vissza­igazolta. Látom magam előtt az arcokat, embereket, akiket szere­tek, hogy helyeslik mindazt, amit teszünk. Zavart-e az elnöki kiiga­zítás? - kérdezte tőlem egy ripor­ter a valóban nem mindennapi körülmények között elmondott napirend előtti felszólalásom után. Nem zavart. De mi jobban ismerjük és értjük már egymást annál, mintsem hogy ez a jövőben megismétlődhessen. Bánk Attila 3 Habsburg Ottó Biharban A partiumi településen megkoszorúzták az aradi elítélt Gáspár András tábornok síremlékét Bihar 3000 lélekszámú település Romániában, Nagyvárad mellett. Lakói javarésze magyar, mintegy 2000-en református, és hozzá­vetőleg 500-an katolikus hitvallá­­súak. A fennmaradt félezer fő baptista, illetve ortodox. A telepü­lés emberemlékezet óta lakott. Az avar korszak után a honfoglaló magyarok itt tábort vert csoportja népesítette be. Bunyitay Vince vá­­radi római katolikus segédpüs­pök, a környék jótollú, múltszá­zadi monográfusa alapművében, A váradi egyházmegye történeté­ben mint Szent István-kori püs­­pökségi székhelyet említi. Híres földvára kevés földforgatás nyo­mán még ma is ontja a magyar múlt félremagyarázhatatlan nyo­mait. A község adta történelmi Bi­har vármegyénk nevét is. Gáspár András, az 1848-49-es szabadságharc délceg honvédtá­bornoka 1804-ben, Kecskeméten látta meg a napvilágot. A forra­dalom első hívó szavára, 1848 márciusának második felében az I. Miklós orosz cár ezredtulajdo­­nát képező 9-es huszárok daliás kapitányaként tért haza. Október 6-án, az ozorai bátor helytállás­ért, a győztes csata három hős tisztjét: Görgey Artur és Csapó Vilmos őrnagyokat, valamint Gáspár András századost az Or­szágos Honvédelmi Bizottság ez­redessé léptette elő. Majd a kort­­hatvani diadal napján, 1849. áp­rilis 2-án a herkulesi termetű ez­redes vállapját, bátorsága elisme­réseként, tábornoki parok­ra cse­rélhette fel. A debreceni trón­fosztás tényével nem tudott tel­jes mértékben azonosulni, ezért inaktív állományba helyeztette magát. Ám az orosz invázió hí­rére újból kardot ragadott, melyet aztán augusztus 13-án Világosnál végleg le kellett tennie. Aradon először halálra ítélték, majd a büntetést 12 évi várfogságra mér­sékelték. Ebből mindössze más­fél évet kellett letöltenie. Ennek két oka volt: a trónfosztás meg­ítélése és az a tény, hogy a negy­venes évek kezdetén ő tanította meg a főherceget, a későbbi I. Ferenc József császárt lovagolni. Az amnesztiát követően hitve­sének, Ercsey Emíliának - az ő többszöri közbenjárásának is kö­szönhette az említettek mellett a kegyelmet - bihari birtokára köl­tözött. A föld adta csekély jöve­delmét a helyi postamesterség el­látásával egészítette ki. A kiegye­zést követő évben, 1868-ban a Függetlenségi Párt jelöltjeként országgyűlési képviselő lett. Mandátumát három választási periódusban megőrizte. Legen­dás múltját méltányolandó az Or­szágos Központi Honvédegylet első elnökévé kérte fel. 1878- ban, Gusztáv fia váratlan halálát követően minden közéleti sze­replésről lemondott és teljes visszavonultságban élte le utolsó éveit. 1884-ben, 80 évesen szó­lította magához az Úr. A hálás utókor sírhantjára szürke már­vány obeliszket állítván emléke­zett meg róla. A születésének évfordulóját követő szombaton, 1999. novem­ber 27-én nagy ünnepségre éb­redt a kis bihari község és a kör­nyék magyarsága. A helység köztiszteletben álló lelkésze, Csernák Béla Várszegi Asztrik pannonhalmi nulliusz apát, püs­pök segítségével meghívta Habs­burg Ottót és szűkebb famíliáját. A Páneurópai Unió elnöke nem sokkal korábban visszautasította a román elnök, Emil Constanti­­nescu által felajánlott magas ki­tüntetést. Erre a kedves invitáci­­óra viszont hajlandó volt be­utazni Romániába. A bihari láto­gatást megelőző napon Budapes­ten, a Parlamentben vehette át legmagasabb kitüntetésünket, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Az emlékünnepségre Habs­burg Ottót legkisebb fia, György és annak felesége kísérte el. A 87. életévében járó Habs­burg Ottó a tőle megszokott szel­lemi frissességéről és magyarsá­gáról tett tanúbizonyságot. Gás­pár András síremléke előtt fejet hajtva Ottó és György külön ko­szorút helyezett el. Az ünnepségen rendtársuk, Csernák Béla erdélyi nagyprior kérésére Lehr György nagymes­teri jogerővel felruházott kancel­lár vezetésével jelen voltak a Sár­kány Rend lovagjai is. L. Gy. Kivonulás a templomból: Lehr György, Habsburg Ottó és Csernák Béla. Mögöttük (kissé takarva) Habsburg György és hitvese. Megyei nagygyűlés Tolnában Miniszteri dicséretben részesült a megyei elnök Az elmúlt hétvégén tartották a Független Kisgazdapárt megyei nagygyűlését Szekszárdon. A nagygyűlésen meghívott vendég­ként rész vett Pallag László or­szággyűlési képviselő, frakcióve­zető-helyettes, valamint Kiss Imre László, a Független Kis­gazdapárt Országos Központjá­nak jogásza. Pallag László e je­les napon adta át Tollár Tibornak Torgyán József pártelnök-mi­niszter kitüntető oklevelét a me­gyei elnök kiemelkedő munkájá­ért. Tollár Tibor 56-os mártír, aki több évet töltött politikai elítélt­ként börtönben, de igaz magyar­ságát, lokálpatriotizmusát, sza­badságvágyát soha nem sikerült megtörniük. Tollár Tibor 1994 után kifosztva vette át a megyei pártirodát, ám kitartó munkával összekovácsolta a megyében a pártot. Mára gyönyörűen felújí­tott környezetben dolgozhatnak a kisgazdák, és erős frakciót alkot­nak a megye polgári koalíciós vezetésében. A mezőgazdasági bizottság elnökeként Tollár Tibor rendkívüli erőfeszítéseket tesz a megye mezőgazdaságának tal­pon maradásáért, piacok felkuta­tásáért. A vidékfejlesztés kon­cepciójának érvényesítése érde­kében nem ritkán kemény tár­gyalásokat folytatott a fideszes koalíciós partnerrel, így elérte, hogy a megyében a településfej­lesztési- vidékfejlesztési- kör­nyezetvédelmi bizottságot, a mezőgazdasági bizottságot és a sportbizottságot kizárólag a kis­gazdák irányítják, a koalíciós partner beleszólása nélkül. Tol­lár Tibor éves beszámolójában elmondta, hogy a Kisgazdapárt folyamatosan fejlődik a megyé­ben, a 108 településen több mint 70 szervezet alakult. Tarjányi Lászlóné személyében egy fize­tett alkalmazottja van a megyei irodának, és egy megyei szer­vezőtitkár segíti a pártépítést. Az Országos Ellenőrző Bizottság el­lenőrzést végzett a megyei szer­vezet gazdálkodásával és műkö­désével kapcsolatosan, és azt megfelelőnek és jogszerűnek minősítette. A megyei elnök be­számolójában hangot adott csa­lódottságának, mert nem sikerül a megyei FVM, illetve a Földhi­vatal élére megfelelő személyt kinevezni. További igen jelentős problémát jelent Tolna megye életében a paksi erőmű kérdése, amelynek megoldásához segítsé­get kértek Torgyán József mi­nisztertől is. Az erőmű 67 milli­árdos jövedelemforrása beszámít a megye termelékenységébe, ezáltal a megye a ranglista ötö­dik helyét foglalja el, és nem szá­míthat az állami támogatások egy jelentős részére. Azonban az erőmű jövedelemforrása nem a megye kasszáját gyarapítja, ha­nem az államét, így a megye pénzügyi helyzete igen kedve­zőtlen, a látszatszámok ellenére. (Kanizsai) Tízéves bölcsészkar A jelenleg Nagy Lajos Király Magánegyetemként működő miskolci bölcsészkar 22 sza­kán 3-5 éves kurzusokban, főiskolai és egyetemi szintű képzési rendszerben csaknem ezer hallgató, köztük sok hatá­ron túlról érkezett magyar fia­tal tanul. A szakoknak csak­nem fele rendelkezik akkredi­­tációval. A tíz esztendő igen eredményes volt, hiszen több ezren sajátíthattak el olyan tu­dományokat, amelyek a ma­gyar felsőoktatási rendszerben nem voltak fellelhetők. A felsőoktatási intézmény az eltelt egy évtized alatt is megőrizte rangját, a fiatalok sze­­retetét. Ezt bizonyítja, hogy a kezdeti kísérleti félévben csupán háromszáz hallgatója volt, jelen­leg pedig már mintegy ezren ta­nulnak itt. Az országban egye­dülállóan például csak itt oktat­nak magyarságtudományt és ókori sumerológiát.

Next