Kis Újság, 2000. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
2000-10-20 / 42. szám
10 Szántai Lajos előadása a XVI. kerületi kisgazda székházban Szeptember végén ismét a kerületi Független Kisgazdapárt és a történelmi Kereszténydemokrata Néppárt vendégei lehettek a Zsélyi Aladár utcában történelmünk iránt érdeklődő polgárok. A meghívott előadó Szántai Lajos történész, kutató volt. Melegh Géza elnöki megnyitója után Medve Lajos úgy fogalmazott, hogy igaz történelmi gyökereink megismerésére azért van szükség, mert egészséges gyökér nélkül nem lehet egészséges fát, növényt nevelni. Giczi Gyula pedig emlékeztetett arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát Széchenyi István nem a finnugor, hanem a magyar nyelv és történelem ápolására hozta létre. Ilcsik István ismertette az októberi programot, amelyben Ópusztaszer- és a Szent Korona-látogatás is szerepel. A történelmi hangulat előkészítéseként Balázs Judit Sík Sándor és saját versét, Mire Veronika két dalt, Szakács Gábor pedig két saját szerzeményét adta elő, amelyek közül az Örök Magyarország című Bobula Ida sumerológus versére íródott. Szántai Lajos előadásának témája Koppány és Szent István ellentéte volt. Szántai Lajos elmondta, hogy a pogány fenevadnak beállított Koppány és a tehetetlen bábként szereplő István torzképéért egy 1792-ben, a pesti Német Színházban előadott darab német szerzője a felelős. Erre írta meg válaszként Katona József 1813-ban az István, a magyarok királya című drámáját. A véglegesített torzképet azóta is tovább növesztették és hamisították különféle szerzők. Nem rockoperákból kell történelmet tanulni, figyelmeztetett az előadó. Közben néhány új, sajátos elméletet is hallottunk: többek között hogy Gizella, István felesége nem bajor, hanem avar származású volt; hogy Géza első felesége és István anyja nem az erdélyi fejedelemlány Sarolt volt, hanem Adelheid lengyel hercegnő; hogy Koppányt nem csatában győzte le az idegen csapatokból verbuvált túlerő, hanem tőrbe csalták, mégpedig Sarolttal, akibe szerelmes volt. Bár ilyen időbeli távolságból nem tudhatjuk, hogy Koppány valóban szerelmes volt-e Saroltba, vannak azonban történelmi tények, amelyek megnehezítik a békítést Koppány és István között. Friedrich Klára Szociálpolitika Baleseti rokkantsági nyugdíj Ki jogosult a baleseti rokkantsági nyugdíjra?Aki munkaképességét 67 százalékban - túlnyomóan üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés következtében - elvesztette, ezért rendszeresen nem dolgozik, vagy dolgozik ugyan, de keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél. Mitől függ a baleseti rokkantsági nyugdíj összege? A rokkantság mértékétől, a nyugdíj megállapításakor szerzett szolgálati idő tartamától, az átlagkereset összegétől. Hogyan befolyásolja az ellátás összegét a rokkantság súlyossága? A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a rokkantsági csoportnak megfelelően állapítható meg. I. rokkantsági csoportban a havi átlagkereset 70 százaléka, I. rokkantsági csoportban a havi átlagkereset 65 százaléka, III. rokkantsági csoportban a havi átlagkereset 60 százaléka. A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a szolgálati idő minden éve után a havi átlagkereset 1 százalékával emelkedik. Mikor nem jár a baleseti rokkantsági nyugdíj? - Ha sérülését szándékosan okozta. - Ha szándékosan késlekedett az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével. A baleseti rokkantsági nyugdíjjogosultság milyen esetekben szűnhet meg? Ha a nyugdíjas munkaképesség csökkenése a 67 százalékot, szilikózis, azbesztózis miatt az 50 százalékot már nem éri el. Ebben az esetben a munkaképesség csökkenés mértékének megfelelő baleseti járadékot kell megállapítani. Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjas rendszeresen dolgozik és keresete 4 hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanása előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne. Ez esetben a baleseti sérült részére a baleseti rokkantsági nyugdíj helyett - 4. fokozatú baleseti járadékot kell megállapítani. Mennyi a baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege 2000- ben? - I. rokkantsági csoportban havi 18 150 Ft - II. rokkantsági csoportban havi 17 540 Ft - III. rokkantsági csoportban havi 16 700 Ft. Füzy Mártonná Faragott álmok A Független Női Szövetség és a Független Kisgazdapárt Országos Központjának Értelmiségi Klubja szeretettel meghív minden érdeklődőt Juhász András népi fafaragó kiállítására október 20-án 17 órára a Független Kisgazdapárt Kiállítótermébe (Budapest V, Belgrád rakpart 24.). Az est háziasszonya Korányi Attiláné, a Független Női Szövetség országos alelnöke. A kiállítást Krizsovenszky Lajos, a Pest Megyei Közgyűlés alelnöke nyitja meg. A kiállítás november 5-ig, naponta 10 órától 18 óráig tekinthető meg. HISTÓRIA - LEVELEK Kis Újság Andersen Magyarországon (1842) H. Ch. Andersen (1805-1875), a világhírű, dán meseköltő és író beutazta egész Európát, s járt Afrikában és Ázsiában is. Ázsiából, illetve Törökországból visszatérve, keresztülutazott Magyarországon, s több napot töltött Pest-Budán. Erről a keleti útjáról: En Digters Bazar (Egy költő bazárja) című könyvében számol be. Micsoda kilátás! De hogyan is lehetne ezt szavakkal lefesteni? Hogy volna érzékelhető a napfény, amely beragyogta a szemünk elé táruló látványt. A pesti épületsor: a part mentén, mintha palota állna palota mellett, milyen élet és mozgalmasság! Magyar gavallérok, kereskedők, görögök és zsidók, katonák és parasztok csak úgy tolonganak. Éppen Szent Medárd napi vásár van. A túlsó parton, a magas, pázsitzöld hegy lábánál kisebb tarka házak sorakoznak, egy-két házsor már a hegy lejtőjén húzódik fölfelé. Ez Buda, Magyarország fővárosa, a vár, a magyar Akropolisz, fehér falaival a zöldellő kertek fölé emelkedik. Hajóhíd köti össze a két várost. Milyen tolongás, milyen lárma! A híd meginog, amint a kocsik végiggördülnek rajta, katonák vonulnak, bajonettek villannak meg a napfényben. Paraszti zarándokok processziója megy amott, most értek a híd közepére, a kereszt ragyog, énekszó hangzik el hozzánk. A folyót szinte ellepik a hajók, s a kisebb vízi járművek. De hallga! Zene szól! Csónakosok csoportja evez fölfelé a folyón, a magyar zászlók tucatjával lengedeznek a csónakokból, a part tele emberekkel. Miféle menet lehet ez? A csónakosok mind majdnem meztelenek, de háromszínű sapka van a fejükön. A zene felhangzik, a zászlók lobognak, az evezők meg-megcsobbannak. Vajon mit jelent mindez? Megkérdeztem egy fiatal hölgyet, aki velem együtt nézi az ünnepséget, ő aztán mindent megmagyarázott. A katonai úszóverseny zajlik most le itt, tisztek és kadétok úsznak versenyt a Szent Gellért-hegy irányában, de visszafelé, a folyó sodra ellenében úszniuk lehetetlen volna, ezért zeneszó mellett, zászlókkal díszített csónakokban eveznek fölfelé. Szép és érdekes látvány. Minden csupa ujjongás, csupa ünnep, a harangok zúgnak, pünkösdi hangulat. A partra lépünk, vendéglőt keresünk. A vendéglő tágas és szép,se szemérmetlenül drága. Vásár idején nincsenek itt megszabott árak. Ide-oda bolyongunk Pesten, és úgy érezzük, mintha Bécset vagy legalábbis Bécsnek egy darabját látnánk. Ugyanolyan üzletházak, kirakatok, ugyanolyan cégtáblák, arcképekkel és allegorikus rajzokkal; az embernek kedve támad, hogy szótlanul elálldogáljon előttük. Íme a kávéházakban arany betűkkel áll a felírás, s alatta ott a kép, amely a „mennyei kávéforrást” ábrázolja. Az asztal körül angyalok ülnek, a legszebbik hordja az italt a forrásból, amelyből sötétbarnán, virágok közül bugyog a kávé. Az egyik utcában egy vasfa áll, éppen úgy, mint Bécsben, a Dunamenti őserdő utolsó emléke. Minden vándorló mesterlegény belevert egy-egy szeget a fába, amíg csak akadt hely, ahová beleverhette, s a fából valóban „vasfa” lett, olyan fa, amelyik csupa vasszögből áll. Ilyen dorongja Herkulesnek sem igen lehetett. Már nyomát sem látni a nagy árvíznek, minden ház újra felépült, sőt újabb és szebb lett minden. Budának színháza is van, Pestnek kettő is (nem is szólva a városligeti, nyári színházról). Legnevezetesebb a Nemzeti Színház, amelyben csak magyar színdarabokat játszanak. A színházat koncertteremnek is használják, én meghallgattam itt magyar fordításban Mendelssohn-Bartholdy: Paulus- vagy amint magyarul mondják, Páloratóriumát. A királyi városi színház nagy és szép, de a világítása rossz. A Németországban ünnepelt Emil Devrient mint vendégszereplő játszotta itt Sanchot, Raupach: Die Königstochter ein Bettelweib, és Bolingbroke-ot Seribe: Egy pohár víz című színdarabjában. Természetesség és igazság volt a művész játékában, messzire kimagaslott társai közül. Mégis voltak ott többen, szemlátomást a közönség kedvencei, különösen egy hölgy, akit én nagyon is modorosnak találtam, de minél veszettebbül gesztikulált, annál inkább tapsolt neki a közönség. A Nemzeti Casinóba is bevezettek, ez valóban nagyszabású, kitűnően ellátva könyvekkel és napilapokkal. Az idegent leginkább az ország nyelvén írt, különféle újságok és folyóiratok sokasága érdekli. A legjelentősebb és leghíresebb költőnek Jósikát mondják, különösen Csehek Magyarországon című regényét dicsérik. Kérdezték tőlem, hogy ismerek-e valami magyar munkát dán fordításban, én csak egyet tudtam megnevezni, Széchenyi könyvét a lovakról. Hozzátettem, hogy ezt a könyvet éppen legkedvesebb barátom fordította. A magyarok nagy rajongással beszélnek Széchenyiről és hazája felemelkedésében szerzett érdemeiről; mint legérdekesebb művét, a Hitelt emlegetik. Ennek az írónak a képe ott látható minden könyvkereskedés kirakatában, és az ő képe díszítette annak a gőzhajónak a kajütjét is, amely minket tovább vitt fölfelé a Dunán. De mielőtt folytatnánk utunkat, hadd tegyünk még egy kis sétát a budai oldalon, Gül baba sírjához, a Császárfürdő fölött. A török szentnek Keletről hozunk üdvözletet, a vén Sztambulból, Mohamed zöld zászlójától. De vajon ki fekszik odabenn, arcára borulva? Karimátlan, fehér filckalap borul a homlokára. Nem őt láttam-e már egyszer örvénylő tánc közben, Pera morlevijei között? Valóban ő az, dervis, aki gyalog vándorolt el ide, hegyeken, pusztaságokon át, ide, idegen keresztények városába. Zarándokújának céljához ért. Emlékül még egy tarka fadarabot akaszt a falra, megint arccal borul a földre, úgy mormolja: „Nincs isten, az egy igaz istenen kívül és Mohamed az ő prófétája!” Este van. A nap mint hatalmas, vörös korong száll alá. Hallgatagon lépked Kelet fia a sírból a magas vár felé. A legelhagyatottabb utat, a legfélreesőbb bástyát kereste fel, lehajtja fejét és megint imát mond. Távolabb a nép fia áll, tekintetét az idegenre szegzi, és neki is megvannak a maga gondolatai. Éjszaka, ennyit tud, nincs béke e helyen; éjfél előtt egy órával egy boldogtalan lélek bolyong itt, egy óriás termetű török. Felkapja a legnagyobb ágyút, a vállára emeli, és körüljárja vele a sáncot. Mire az óra elüti a tizenkettőt, visszateszi a helyére az ágyút és eltűnik. Talán ezen az éjszakán az élő a halottal fog szavakat cserélni. Csend van a bástyán és csend a sírkamrában, ahol Gül Baba szunnyad. Trócsányi Zoltán A Felvidéken a hagyományban ma is él még egy elsüllyedt várkastély emléke. A történet népképzelet szülte mesének látszik, azonban gróf Zichy Géza Emlékeim I. kötetében közli a különös esetre vonatkozó írásbeli dokumentumokat is. Az elsüllyedt várkastély a sárosmegyei Tarkő vára volt, amely évszázadokon keresztül a Szirmay grófoknak szolgált lakóhelyül. Vízzel körülárkolt, hatalmas épület emelkedett egy magas domb tetején kéttornyú templomával. Díszes termek sorakoztak az emeleten, melyekben a művészlelkű Szirmay család valóságos múzeumot rendezett be értékes műkincsekből: olasz nagymesterek festményei, remekművű bútorok, malachitasztalkák és konsolok díszítették a termeket. A család levéltárát a földszinten őrizték. A XII. századig visszamenő okmányok kiszámíthatatlan értéket képviseltek a tudomány terén. Templomi kincsei között felemlítésre méltó egy drágakövekkel kirakott szentségtartó, mely oly nehéz volt arany- és ezüstben, hogy három ember is alig bírta megemelni. Az 1813. év augusztus 25. napján - írja gróf Zichy Géza - a torisszai (tarkői) várkastély eltűnt kincseivel együtt; egyetlen éjnek a rémes eseményei eltörölték a föld színéről, nem maradt más belőle, mint a tradíció. Ez úgy hangzik - írja Zichy -, mint valami mese s magam is kételkedve forgatom kezemben az elsárgult levéltöredéket, melyet a torisszai tiszttartó, Sztrázsik Iván írt a várkastély urának, jelentést tévén arról, hogy a várat egy éj alatt elnyelte a föld. „Szemem könnybe lábbad, kezem reszket kegyes jó uram, midőn e sorokat írom. A Mindenhatók Szent Felségének tetszett rejtelmes és borzalmas eseményeket küldeni szegény bűnös fejünkre: Torissza vára nincs többé! Augusztus havának 24. éjjelén a várkastélyt környező vízárokban számtalan források fakadának föl, melyek szökőkutak módjára törtek elő a föld mélyéből...” Az összefüggéstelen mondatokban írt levélből a következőképpen lehet elképzelni a katasztrófa szörnyű részleteit. Éjfélkor egyszerre megkondultak a templom harangjai, tompa kongásokat hallatva egymás után. Mindenki tűzveszélyre gondolt, s midőn a falu lakossága a vár felé rohant, rémülve látta, hogy a templom két tornya órainga módjára inog a magasban. Borzalmas föld alatti moraj reszkettette meg a jéget, a sírbolt ajtaja felpattant s zuhatag tört elő a föld mélyéből. Az ősök koporsói egymás után úsztak ki békés hajlékukból és a vár valamennyi élő lakója a harmincnyolc tagból álló zenekarral élén, sietve menekült a süllyedő várból. A plébános a templomba rohant s a szentséget saját élete veszélyeztetésével melléig érő vízben hozta ki. Ez alatt a várkastély folyton süllyedt a földbe, s mire a nap első sugarai ráestek a dombra, már csak a templom tornyának két keresztje állott ki félölnyire a földből; reggeli hét órára az is eltűnt, a várkastély helyét fénylő sárga homok borította. A várárok közvetlen közelében egy kis kápolna állott, ez a kápolna ma is megvan, valamint a kissé távolabb álló major és istálló szintén sértetlenül maradtak, de a várkastély eltűnt összes műkincseivel, templomostól-tornyostól elnyelte a föld. (Zichy Géza gróf: Emlékeim) Az elsüllyedt várkastély Hajdúsági Ősz 2000 Hatodik alkalommal rendezték meg Hajdúböszörményben a regionális kiállítást és vásárt. Idén a szakmai programok mellett kulturális, szórakoztató és sporteseményeket is rendeztek. A helyi kamara elnöke, Erdős Sándor arról tájékoztatott, hogy most a vállalkozások és az EU-s csatlakozás problémakörét domborították ki a szakmai programok keretében. Szó volt az újraszerveződő kamarák feladatairól, a marketing szerepéről és a szakképzés helyzetéről is. A kezdő vállalkozók, az őstermelők hiteleihez adható kamattámogatásról és a Sapard-program jelenlegi állásáról is elhangzottak előadások. Érdekességként számított még az Erdős Sándorék kezdeményezte 201 méter hosszú cukros májas hurka sütése is, amely Guiness-rekordnak számít. A kétnapos vásárhoz kapcsolódó kulturális és szórakoztató műsorok közül feltétlenül érdekesnek bizonyult a kézművesek bemutatója, a falmászás, a vállalkozók és az önkormányzat közötti focimeccs, a divatbemutató és a sakkbemutató. (b)