Kis Újság, 2001. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

2001-03-16 / 11. szám

Kis Újság KULTÚRA Pósa Zoltán___________ Miért köszöntöm elsőként már­cius tizenötödikét először kortár­sam, régi jó barátom Székely Dezső szelíd szavával? A Ha­rang és kötél című új kötetében a többi között az Évszakok című költeményben üdvözli így a leg­szebb tavaszünnepet: Köszön­töm az ibolyák szavával azt is, ki karddal fenyeget. Mert e gyö­nyörű szép forradalomról min­dig is azt tanultuk: vérontás nél­kül békésen győzött. Akár az 1990-es szabad magyar válasz­tásokon bársonyos rendszervál­toztató forradalmunk. Tüntettek, felvonultak, szavaltak, énekeltek 1848. március 15-én is a már­ciusi ifjak, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és lelkes tekin­tetű társaik. Egyszerűek voltak, kedvesek és elszántak. Még messze vannak az aradi vársán­cok, amely alá reményvesztetten érkeztek 1849 hősei. Ki sejtené akkor még 1849. október hato­­dikájának tragédiáját... A minap a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a kedves igazgatónő, Csorba Csilla kala­uzolt végig bennünket, a forra­dalom és szabadságharc irodal­mának rajongóit, láttam Petőfi Sándor megzenésített Nemzeti dalának kottáját. Ennek fedelén Petőfit a rajz úgy ábrázolja, hogy a Nemzeti Múzeum lép­csőjén áll magasra tartott kéz­zel. A költő valóban ott beszélt március idusán az emelvényen, s gyújtó hangú szónoklatban követelte Magyarország függet­lenségét. Ám a Nemzeti dalt - állítólag - csak később szavalta el, amikor elkészült a nyomta­tott változat. Versét többször is elmondta március 15-e folya­mán, beszélt is a múzeum lépcsőjén - csak éppen ott­­ mondják sokan - nem a költe­ményt szavalta el. A vers és a lépcső összekapcsolódását - több irodalomtörténész szerint is - a kottán található ábrázo­latnak köszönhetjük. Most már akkor is halljuk képzeletünkben Petőfi Sándor halhatatlan sza­vait, a Nemzeti dal, vagy ahogy a szájhagyomány emlegeti: a Talpra magyar refrénjét, vala­hányszor elmegyünk a lépcső előtt: „A magyarok Istenére es­küszünk, esküszünk, hogy ra­bok tovább nem leszünk!”. E költemény egy megható filmet, a rendületlen hazaszeretet örök­becsű példáját is létrehozta. A Nemzeti dal című mozgóképi alkotást egy fiatal, siketnéma filmes, Vincze Tamás mesteré­vel, Buglya Sándor rendezővel, a Duna Tv-ben működő Duna­­táj Alapítvány elnökével együtt készítette. Vincze Tamás elő­ször átírta a verset a siketnémák jelbeszédére. Buglya Sándor ennek nyomán ültette át film­nyelvre Petőfi költeményét. Ju­hász Ferenc siketnéma előadó­­művész híres arról, hogy a si­ketnémák vizuális jelrendszeré­vel csodálatosan eleveníti meg a magyar kötészet legkiemel­kedőbb alkotásait. Ő áll korhű öltözékben, Petőfi Sándor fe­kete atillájának másában a Nemzeti Múzeum lépcsőjén és előadja a verset. Alant hallgatja a tömeg, amely - hogy a film egységes világban kerüljön - ugyancsak siketnémákból áll. A sokaság, akár a hagyomány sze­rint március idusán, a refrént is­métli. A film Buglya Sándor és Vincze Tamás közelképei révén a szemekkel, az arckifejezések­kel is érzékelteti, ahogy a for­radalmi hangulat áthatja a kö­zönséget. Ezt a filmet már lát­hattuk a Duna TV jóvoltából, és döbbenetes hatást tett, siketné­mákra és hallókra egyaránt. Látványkompozícióként is ki­vételes teljesítmény, ahogy a csönd, a gesztusok és az arcok segítségével versszakról vers­szakra, szóról szóra megeleve­nedik előttünk a magyar iroda­lom legszebb forradalmi költe­ménye. „Szentül hiszem, ha a világ / Elfordul is szívemtül, / Ha a vi­lágnak ajakán / Rám átkok átka zendül:/ A te ajkadról akkor is még / Reám csak áldás lebben el / Ha a világ egy kéz lesz, / mely eltaszít, miként dögvé­szest: / Kezed még akkor is ölel”. E versszak Petőfi Sándor Jókai Mórhoz írt költeményéből származik. Jókai Mórt lelkem mélyén a legkedvesebb írómnak tartom ma is. A legnagyobbak közül őt szeretem legjobban. Hi­szen nem csak lelkesedni, küz­deni tudott, hanem végtelenül szeretni is. A megbocsátás, az Is­tenfélő emberek legszebb erénye is megadatott neki. A kőszívű ember fiai című regényében megörökíti a szabadságharc leg­dicsőbb ütközeteit. Ércnél is ma­radandóbb romantikus portrék­ban és jelenetekben rögzíti a bé­csi forradalmat, a szabadságharc legvitézebb csatáit és prózai köl­tészetének erejével énekli meg a nemzet gyászát a szabadságharc eleste után. Regényeivel, És mé­gis mozog a Föld, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Fekete gyémántok, Az új földesúr­­ re­ményt adott nem csak kortársa­inak. Nekünk, a kommunista önkényuralom alatt sínylődők­­nek is erőt adtak a világiroda­lom egyik legnagyobb roman­tikus írójának regényei. A Pe­tőfi Irodalmi Múzeum legszebb, leggazdagabb kiállítását Csorba Csilla, Fábri Anna, Kalla Zsu­zsa rendezte Napfény és hold­fény - Jókai világai címmel. Fogadott leánya, Feszty Árpád felesége, Jókai Róza így idézi meg nevelőapját a Jókai Ott­hona című 1925-ös írásában­ . Alakját, arcát festmények, raj­zok, metszetek és fényképek és karikatúrák sokasága örökítette az utókorra. Ismerjük - önkezé­vel is megrajzolt - ifjúkori vo­násait és öregkori tekintetét. Díszmagyarját és városi bundá­ját.... Elnézhetjük Länderer és Heckenast nyomdája előtt, tol­las kalapjában, amint a Tizen­két Pontot olvassa az esernyők alá húzódó pestieknek 1848. március idusán és 1894-ben, a Kossuth temetés gyászszónoka­ként. Hitvese, az idősödő tra­­gika oldalán, zsakettben és csí­kos nadrágban, majd csaknem aggastyánként, ifjú feleséggel az oldalán egy nápolyi fotográ­fus kamerájába nézve.... Sza­vakba zárt portréi épp ily nagy­­számúak. Mikszáth egész köny­vet, nagyszerű életrajzi regényt szentelt élettörténetének, a róla szóló monográfiák, arcképváz­latok, esszék és szépirodalmi művek­­ összegyűjtve - sok­sok könyvtárpolcot tölthetné­­nek meg”. Ezek közül az arcok közül mégis az az arc él emlé­kezetünkben, az a Jókai-emb­­léma, amelyet Petőfi Sándor, a jóbarát is szeretett, amikor a ti­zenkét pontot olvassa fel már­cius 15-én a legendává híresült nyomda előtt. A márciusi ifjak, Petőfi lírája, életpéldája a mai költők szá­mára is szentség. Buda Ferenc, korunk egyik legjelentősebb végvári költője 1956 forradal­mának debreceni napjain ját­szott Petőfihez hasonló szere­pet. Harcok Debrecenben nem voltak, a nemzetőrség soraiba állt. Ott volt akkor is, amikor október 23-án, a Kossuth utcán ávós sortűz vetett véget két tün­tető forradalmár életének. Há­rom verséért (Rend, Pesten esik a hó, Tizenöt-húsz éves halot­tak) zárták 1957-ben börtönbe. Buda Ferenc, akár Petőfi Sán­dor, azért tornyosodik magasra az írótársadalomból, mert ő is a verseiből kisugárzó tisztaság, hűség, hazaszeretet és humaniz­mus jegyében élt és él ma is. Ti­­szakécskén, Kecskemét mellett. Tanyasi parasztemberek között. Egy sorsot vállalva azokkal, akiknek nevében ír. Köszöntsük tiszta, fényes ünnepeink kelyhét reájuk, a legtisztábbakra, nemes szavú és tekintetű poétáinkra. „Köszöntőm az ibolyák szavával" 1848. március 15-e irodalmi művekben és egy különleges filmen Képünkön Jókai Mór, ahogyan Horovitz Apát látta őt 1888-ban. Két filmbemutatóról Egy dokumentum, egy történelmi pannó Paulus Alajos Karesz végaka­rata című kétrészes dokumen­tumfilmjét március 19-én és 20- án, este háromnegyed kilenctől mutatja be a Magyar­­ Televí­zió. A rendező elmondta, hogy a film egy droghalált halt fiatal­ember és családja sorsán ke­resztül szól arról a halálos ve­szedelemről, amely egyre több fiatal életét fenyegeti, s amely egyre inkább, szinte rákos bur­jánzással hálózza be a magyar társadalmat is. A Gáspár család önzetlen és önkéntes közremű­ködésével, valamint a felaján­lott családi filmanyag felhasz­nálásával készült film a heroin­halálban elhunyt huszonegy éves fiú, Karesz leépülésének folyamatát követve a szenve­délybetegségek elhatalmasodá­sának okait is feltárja. Példázva, hogy a drog rabságából sokszor a legjobb szándékkal sem tud szabadulni a beteg. Karesz édesapja elmondta: a droghalál­ban elhunyt fiú tiszta pillanatai­ban elmondta: szeretne segíteni „testvéreinek”, akik olyanok, mint ő és a heroin rabságából szabadulni már képtelenek. Pe­dig ők is csak úgy kezdték, hogy kipróbálnak egy könnyű drogfajtát. Az apa számára a filmben való közreműködés így nem más, mint Karesz végaka­ratának teljesítése. Legdicsőbb múltunk leg­szebb napjait idézi Koltay Gá­bor Sacra Corona című filmje, amely április 12-én kerül mo­ziba a Budapest­film Kft. for­galmazásában. Koltay Gábor rendező-producer elmondta, hogy a Sacra Corona forgató­­könyvét Nemeskürty István írta, operatőre az Ausztráliában élő magyar művész, Novák Emil. Fő támogatója a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériuma millenniumi filmprogramja, koprodukciós partnere az MTV. Főszerepeit fiatal színészek ala­kítják. Géza filmbeli alakmása Oberfr­ank Pál, Salamoné Hor­­kay Péter, Lászlóé Szarvas At­tila. Szarvas Attilában, a mis­kolci származású fiatal színész­ben a rendező úgy érzi, megta­lálta a magyar Mel Gibsont. A Honfoglalás főszereplője, Ár­pád apánk megszemélyesítője, Franco Nero a Sacra Coronában Szent Gellért püspököt alakítja. A film slágergyanús zenéje Koltay Gergely munkája. (p­ a) Jókai Mór első magyar megfilmesített regénye A Magyar Nemzeti Filmarchí­vum március 10-től március 15- ig nemzetközi filmszemináriu­mot tartott az Örökmozgó Film­múzeumban. A szimpóziumon a régi filmek felújításával fog­lalkozó magyar és európai szak­emberek tartottak előadásokat és filmbemutatókat. Nemzeti ünnepünk tiszteletére mutatták be az első magyar Jókai-film felújított változatát. A restaurá­ciót Balogh Gyöngyi, a filmarc­hívum kutatója irányította. S minthogy az inzertek jelentős részét pótolni kellett, az iro­dalmi forgatókönyvet is - rész­ben - újjá kellett teremteni. Ezt a munkát Jókai Mór regénye nyomán Balogh Gyöngyi vé­gezte el. Az optikai felújítás a Creator 4. Kft. tevékenységét dicséri. A fénymegadó Regéczy Viola, a vágó Kurutz Márton volt. Az első magyar művészfilm­rendezőknek már a kezdetekkor is erős törekvése volt, hogy a magyar irodalom klasszikusait álmodják filmvászonra. Jókai Mór 1864-es regénye vérbeli magyar romantikus mű. Nagy mesélőnk parttalan fantáziája és imponáló történelemismeretei ebben a kitűnő regényben is megsegítik egymást. Címünk­ben azért kellett hangsúlyoz­nunk az első magyar megfilme­sítés tényét, mert 1914 és 1915 telén a Deutsche Bioscop Ge­sellschaft produkciójában került filmvászonra a Szegény gazda­gok című Jókai Mór remekmű. A mire megvénülünk című mű­vet ifjabb Uher Ödön rendezte kiváló színházi rendezőnk, He­vesi Sándor művészeti irányítá­sával. Operatőr Kovács Gusz­táv. Balogh Gyöngyi a restau­rálásról írt és összeállított szép kiállítású könyvben hangsú­lyozza: a Nemzeti Színház főrendezője korának talán leg­tekintélyesebb Jókai szakértőjé­nek számított. Hevesi Sándor írta az első irodalmi forgató­­könyvet, de minthogy a film kó­piája megrongálódott, Balogh Gyöngyinek rekonstruálnia kel­lett a hiányokat is, így akár a film második­­ irodalmi forga­­tókönyvírójának is nevezhetjük a jeles filmkutatót. Hevesi Sán­dor elképzeléséhez híven nem­csak Jókai szelleméhez, hanem a­ regény cselekményfordulatai­­hoz is hűséges volt. Az eredeti mű forgatását 1916-ban kezdték el. Bemutatója 1917. január 15- én volt, január 22-én ismételték, idézve az akkori plakátot: Mire megvénülünk I-II. Filmdráma két részben (nyolc felvonásban) I. Az Áronffy család végzete, II. Tíz év múlva. 1916 Gyártó: Uher. Forgalmazó: Golden­wei­ser. Fő­szerepeit Beregi Oszkár (Áronffy Lóránd) és Mátray El­a­zsi (Cypra) alakította. A filmet fennmaradt 1416 méter hosszúságú nitro-kópia alapján restaurálta 2000-ben a magyar nemzeti filmarchívum. Az új változat jellemzőbb részletei­nek nemzetközi szakmai közön­ség előtti ősbemutatója Jókai Mór és március 15-e tiszteletére 2001. március 10-én, szomba­ton, 14 óra 30 perckor kez­dődött, amely alkalomból Ba­logh Gyöngyi ismertette a munka szakmai részleteit is. (pósa) y Magyar tájak, magyar ecsettel A Károlyi Palotában működő Petőfi Irodalmi Központ 1848. március 15-i évfordulóját kü­lönleges irodalmi és zenei összeállítással ünnepelte. A szabadságharc ír szemmel című rendezvényen március idusán, délután öt órai kezdettel a Bran együttes muzsikája fogadta azokat, akik a megújult kön­tösbe öltöztetett, restaurált díszterembe léptek. Ez a társu­lat Magyarországon működik, és az ír zenei hagyományokat ápolja. Ezután Kovács Gábor­ján előadása hangzott el a ma­gyar-ír negyvennyolcas kap­csolatokról és a Mária him­nuszban található kelta dallam művelődéstörténeti érdekessé­geiről. Magát a Mária him­nuszt Szalóki Ágnes népdalé­nekes adta elő. Az est érzelmi fénypontjaként Hegedűs D. Géza Jászai-díjas, Érdemes művész szavalta el a nagy ír költő, Yeats és Rényi Ferenc hallgatott című versét. A már­cius 15-i megemlékezést a Bran együttes muzsikája és ba­ráti beszélgetés zárta. Balatonföldvár Koós Károly stílusában épült csodaszép mű­velődési háza Bajor Gizi nevét viseli. 2001. február 9-én a Ba­jor Gizi Közösségi Házban ün­nepséget rendeztek­ a nagy ma­gyar színésznő halálának ötve­nedik évfordulója tiszteletére. A művelődési ház igazgatónője, Berkesné Hegedűs Márta meg­nyitójában arra emlékezett, hogy minden idők egyik legna­gyobb magyar színésznője leg­szívesebben Balatonföldváron töltötte minden szabad idejét. A Spur István utcával és a Kvas­­say sétánnyal, a Balaton leg­szebb vízparti andalgójával pár­huzamosan halad egy rejtett, ár­nyas-bokros, fás sétány, Bajor Gizi kedvelt pihentető sétahelye ma már a művésznő nevét vi­seli. Bajor Gizire emlékezünk, a mindenkit segítő, a színpadért rajongó, a közönségnek mindig örömöt szerző igazi tehetségre. Aki Balatonföldvárott a Petőfi utcában jár és látja az emléktáb­lát, néhány pillanatra álljon meg, gondoljon az egyetemes művészet zseniális képvi­selőjére - emlékezett Berkesné Hegedűs Márta. Március 15-ről a város évek óta úgy emlékezik meg, hogy előestéjén, március 14-én nyitják meg a Földvári Tavaszi Fesztivált. Március 15- én este hat órakor a Széchenyi­­szobornál gyülekeznek a város lakói, és fáklyákkal vonulnak át a Bajor Gizi Közösségi Házba. A színházteremben Vértes László mondja el a Nemzeti dalt, Petőfi Sándor halhatatlan költeményét. Márciusban a Játsszunk Operát országos ve­télkedő megyei programja, a Ránki György Emléknap mel­lett a Tudományos és Művé­szeti Napok programjai várják a közönséget. E rendezvényen Fodor József orvosprofesszor halálának és Németh László író, orvos születésének századik év­fordulójára emlékezik a város. A huszadik század egyik legna­gyobb íróegyénisége, Németh László 1901. április 18-án szü­letett Nagybányán és 1975. március 3-án halt meg Buda­pesten. Összeállította: P, Z.

Next