Kis Újság, 2001. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)

2001-10-12 / 41. szám

2001. október 12. KISHISXG Balatoni tévhitek és cáfolatok Előző két cikkemben feltártam, hogy milyen katasztrofális folya­matokat rejt el a Balaton látszólagos tisztasága, milyen elhibázott vízügyi beruházások okozták az elmúlt két év alacsony vízállását, miért veszélyezteti a Balaton megmenthetőségét a déli part berkein átvezetendő sztráda, miért hatástalan, sőt káros a fenékkotrás. M­ost áttekintem azt, hogy milyen látsza­tintézkedések történ­tek és ezekhez kapcsolódóan, a sajtóban milyen tévhiteket ter­jesztettek.­­. Az­ angolnapusztulást a szú­nyogirtószer okozta (?) A szúnyogirtásra használt pi­­retroid hatóanyagú permetező­szer a halpusztulások előtt is több mint tíz éve bevezetett, ál­talánosan használt vegyszer volt. Sőt, a halpusztulások óta is rend­szeresen permeteznek ezzel. Egyszerű, középiskolai szintű számítással, ismerve a kijutta­tott vegyszer mennyiségét, az angolnák tartózkodási sűrűsé­gét, néhány osztás és szorzás segítségével azt a meglepő vég­eredményt kapjuk, hogy 522 helikopter teljes vegyszertartal­mát kellett volna a tó ugyan­azon részébe közvetlenül bele­­permetezni ahhoz, hogy ilyen mértékű halpusztulást okozzon. Ehhez még nem vettük figye­lembe azt a tényt, hogy ez a ha­tóanyag nemcsak biológiailag bomlik gyorsan, de a napsütés hatására is számottevően csök­ken a hatóanyagtartalma. A tó hullámzása, áramlásai szintén tovább hígítanák a szer koncent­rációját. Továbbá az angolnákról köztudott, hogy igen fejlett az ízérzékelésük, hisz ez alapján ta­lálnak vissza a Sargasso-ten­­gerbe ívni, ezért joggal feltéte­lezhetjük, hogy a vízbe kijutta­tott hatóanyagot érzékelik, és ez elől elmenekülnek. Ezek után tegyük félre az összes fenti számítást és tényt, mert az angolnapusztulás okainak vizsgá­latáról szóló egyik beszámoló megdöbbentő adatot közölt: a per­metezést végző cég lejárt szavatos­ságú hatóanyagot használt, annak hatóanyagtartalma időközben el­bomlott és így a permetezés „szenteltvízzel” történt. II. A biológiai szúnyogirtás előnyös (?) A biológiai szúnyogirtás egy bacilusfaj, a Bacillus Thüringi­­ensis Israeliensis felhasználását jelenti. Ez a faj a szúnyoglárvák többségét fejlődésük egy meg­határozott szakaszában pusz­títja, azonban a kifejlett repü­lőrovarra hatástalan. Nyugat-Európában szakszerű használata az alábbiak szerint történik. Megfelelő létszámú kutató­­csoport folyamatosan figyeli a különböző szúnyogkeltető he­lyeken található lárvák fejlettségi állapotát és a megfelelő időszak­ban egy szkafanderszerű védőru­hába öltözött szakember a ható­anyagot közvetlenül a keltető helyre kijuttatja (csak oda!) és a területet táblákkal megjelölik, hogy azt senki meg ne közelítse. Magyarországon ugyanezt a bacilust repülőről, vagy heli­kopterről „égi áldás” formájá­ban a kifejlett rovarokra, nyara­lókra, turistákra permetezik. Gondolom nem vagyok egye­dül azzal a véleményemmel, mi­szerint nem lelkesedem azért, hogy emiatt az immunrendsze­rem egy számára ismeretlen ba­­cilusfajjal találkozzon. III. A nádaratás javítja a tó vízminőségét (?) Egyes állítások szerint a nád téli aratásával nagy mennyiségű növényi tápanyag távolítható el, így érdemben javul a következő nyári vízminőség. A nádszár zöld állapotban va­lóban sok tápanyagot tartalmaz (de ha zöld állapotában learatnák, az a nád pusztulását okozná), ősszel ezeket a tápanyagokat visszaszívja a „gyökerébe” (rhi­­zoma), s ott raktározza, hogy ta­vasszal újra ki tudjon hajtani. A téli, elszáradt nádszár érdemben tápanyagot nem tartalmaz, így annak learatásával alig történik tápanyag eltávolítás, viszont a nádaratás jelenlegi gyakorlata a nádasok felszabdalását, a rhizo­­mák kiforgatását okozza, így nagymértékben hozzájárul a már amúgy is kevés egységes nádas megbomlásához, pusztulásához. Másrészt hivatkoznak arra, hogy a nádat azért kell learatni, hogy a bennük lévő, áttelelő, nádra veszélyes kártevők elpusz­tuljanak. Ez az állítás önmagában igaz, csak egy lényeges informá­ciót nem tartalmaz: az avas nád­ban nemcsak a nád kártevői, ha­nem e kártevők kártevői is átte­lelnek, így az aratással azokat is eltávolítják. Feltehetőleg ez is hozzájárul adott nádbetegségek robbanásszerű elterjedéséhez. Azokon a területeken, ahol nem végezték el a nádaratást, ott a je­lenlegi gyakorlat és a hozzá iga­zodó jogi szabályozás alapján a nádasokat felégetik. Az elégett nád hamuja, ha nem is nagy mennyi­ségű, de vízben azonnal oldódó tápanyagokat tartalmaz, így nem­hogy csökkenti, hanem növeli az eutrofizációt, és a nádban áttelelő élőlények pusztulását okozza. Tehát a nád learatott, vagy le nem aratott volta a nyári vízmi­nőségre és a halpusztulás lehetősé­gére nincs számottevő hatással. A nádaratás jelentőségének túl­­dimenzionálása nagyfokú szak­mai dilettantizmust jelent. Ugyanis nem a nád, mint növény, hanem a nádas, mint jól szervezett életközösség az, amely számot­tevő hatással van a tó ökológiai fo­lyamataira, így a vízminőségre. IV. A vízszintemelés javítja a vízminőséget (?) Egyes illetékesek sajtónyilat­kozatai szerint a vízszintemelés kedvezően befolyásolja a víz­minőséget, hiszen a vízszint­emelés óta nem volt nagy al­gaprodukció. A Balaton átlag vízmélysége 3,3 m, azaz 33 dm. Egy 10 cm­­es , azaz 1 dm-es vízszintemelés hatására a vízmélység 34 dm lesz, tehát a változás mértéke 1/34, az­az kevesebb, mint 3%. Egy ekkora változásnak a tó életére elhanya­golható mértékű hatása van. Vizsgáljuk meg, hogy a víz­magasság és a bezöldülés mér­téke között találunk-e összefüg­gést, vagy az adatok cáfolják-e ezt a kapcsolatot. A bezöldülés mértékét a Kö­zép-Dunántúli Környezetvédel­mi Felügyelőség a Környezetvé­delmi Bizottság tihanyi ülésén becsatolt tájékoztatója 2. sz. mellékletének ábráján találjuk meg. Itt az 1998. és 2000. évek ugyanolyan klorofill-a koncent­ráció maximumokkal lettek jel­lemezve. Köztudott, hogy e két év vízállási adatai egymástól számottevően eltérőek voltak. De ugyanígy választhatnánk az 1994. és 2000. éveket, ahol vi­szont a vízállás volt közel hason­lóan alacsony, de a bezöldülés mértéke lényegesen különbözött. Mindkét példa egyértelműen azt támasztja alá, hogy a kloro­­fill-a koncentráció és a vízszint között nincs közvetlen oksági összefüggés. V. Az német autóklub (ADAC) vizsgálatai is alátámasztják a magyar eredményeket (?) A sajtóhíradásokban többször hivatkoznak arra, hogy a német autóklub alátámasztotta a ma­gyar kutatóhelyek vizsgálati eredményeit. Ez így valótlan állítás, az ADAC önállóan nem végez méréseket, számára az adatokat többek között a Környezetvédelmi Minisztérium biztosítja. Ez egyértelműen kide­rül a Közép-Dunántúli Környezet­védelmi Felügyelőség Tihanyban elhangzott „Tájékoztató a Balaton vízminőségéről” című tanulmá­nyának 6. oldaláról: „... a rendszer lehetővé tette az ADAC német autóklub ré­szére - már több éve megvaló­sított­­ vizsgálati adatáramlás biztosítását.” Idéznék Gabriele Dobrocsi, a saarbrückeni egyetem földrajz szakon végzett friss diplomája egyik megjelent nyilatkozatából: „A korábbiaknak megfelelően közvetlen kapcsolatot tartok fenn az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal és a Kö­zép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőséggel. A tavak vizéről a strandokról tőlük kapott adato­kat összegzem és küldöm tovább a Hydra Intézethez. Az adatok onnan kerülnek a ADAC nyári szolgálatához, ahol automata telefon berendezés és az Internet segítségével folyamatosan hozzá­férhetővé teszik őket az érdek­lődőknek.” Itt és most csak röviden vá­zoltam néhány tévhit megalapo­zatlanságát, és úgy vélem, hogy nem ezek terjesztése, a turisták tévhitben tartása, a problémák elkendőzése a környezetvéde­lem és a vízügy feladata, hanem a vízminőség tényleges megja­vítása, a jól fizető „minőségi” turizmus infrastruktúrájának a mielőbbi kialakítása lenne a cél. Czigler László Vizsgálják a Tiszát Magyar, német, román, szlovák és jugoszláv szakemberekből álló kutatócsoport vizsgálja a német Argus mérőhajóról a Ti­sza hidrobiológiai és vízkémiai állapotát, a folyó teljes hosszá­ban. A tiszai halak egészségi állapotáról szóló mérések fel­dolgozását a wiesbadeni labo­ratóriumban végzik el. A Környezetvédelmi Miniszté­rium, valamint a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium regionális szervezeteinek szakemberei is bekapcsolódtak a munkába, se­gítve az expedíció speciális fel­adatainak ellátását. Petra Stahlsc­­midt-Artner német halbiológus elmondta, hogy magyar kollégá­ival közösen tanulmányozzák a tiszai halak egészségi állapotát. Vidékfejlesztés 7 Szántásban országos első a műszaki vezető Ügyelni kell a barázda mélységére is Sági Gábor, a derecskei KASZ-COOP Kft. 40 éves műszaki ve­zetője a nemrég Bolyban megrendezett országos szántóversenyen a 2-3 fejes ágy ekés kategóriában első helyezést ért el. A mezőgazdasági gép­szerelő szakmával ren­delkező győztes négy éve rendre nyeri kategóriájában a területi versenyeket. 1998- ban a KASZ-COOP Kft. által rendezett versenyen lett területi győztes, s eljutott az orszá­gosra is. 1999-ben Nádudvaron szintén első lett. 2000-ben a hajdúböszörményi területi ver­senyen újrázott, de a KASZ­­COOP Kft-nél megrendezett országos millenniumi szántó­versenyen „csak” második lett. - Hogyan élte meg hazai pá­lyán a szinte kudarccal is fel­érő második helyezést? - Egy kicsit bosszantott a dolog, hiszen mindössze fél ponttal végeztem az első helye­zett mögött. - Idén két területi versenyen is megméretkőzött, s mind­egyiket megnyerte: Jászkísé­­ren, illetve Hajdúszoboszlón. Hogyan készül a versenyekre, hiszen ha jól tudom, ritkán ül nyeregbe, mert munkaköré­ben a gépek üzemeltetését fel­ügyeli a KASZ-COOP Kft. törzsgárda dolgozójaként. - Hobbinak tekinthető szaba­didős tevékenységemnek hétvé­gén és munkaidő után hódolok. - Mire kell figyelni a min­den szempontból tökéletes, hi­bátlan szántásnál? - Elsősorban az egyenes­ségre, a tarlómaradványok alá­forgatására, az előírt szántás­mélységre, ami általában 20-24 centi, a pontos területfogyasz­tásra. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az adott parcellát teljes egészé­ben fel kell szántani, de túlszán­tani nem szabad, s nem marad­hat érintetlen rész sem. Ezenkí­vül ügyelni kell az eke leeresz­tésére és kiemelésére a tábla vé­geinél. Arra is figyelni kell, hogy a szántáson ne legyen észreve­hető, hány ekefejjel dolgozott a versenyző. Ugyanakkor jól kive­hetőnek kell lenni minden egyes barázdának. Nagyon fontos még a nyitó és záró barázda tiszta­sága és egyenessége is.­­ Mivel jár az országos első helyezés? — Indulhatok a jövő évben Hollandiában megrendezésre kerülő világversenyen. Nyíró Gizella Nagy odafigyelést igényel a jó szántás, bizonyítja ezt Sági Gábor, az országos első helyezett Gondozottak és hozzátartozók találkozója Tépén A Hajdú-Bihar megyé­ben található Tépe köz­ség önkormányzata Fogyatékosokat Ápoló Gon­dozó Otthona a napokban nyílt napon látta vendégül az intéz­mény nyolcvan lakójának hoz­zátartozóját. Szabó Károlyné igazgatónő köszöntőjében szólt az elmúlt találkozó óta történt változá­sokról. A legjelentősebb az 1999-ben elkezdett, s idén ja­nuár 18-án átadott 20 milliós beruházás, melynek keretében emeletráépítéssel 7 lakószobát, 2 fürdőszobát, 1-1 nővér-, be­teg-, intimszobát alakítottak ki. A jelentős korszerűsítés ellen­ére sincs meg a 6 négyzetmé­ter terület lakónként - tudtuk meg. Az igazgatónő beszámolt az „Otthonunk Lakóiért Alapít­vány” számlájára érkezett pénzösszeg felhasználásáról, többek között arról, hogy az új épületbe bevezették a kábelté­vét, vásároltak bordásfalat, szobakerékpárt, 30 lakó szá­mára pedig színházjegyeket. Szöllősi Imre polgármester azt tartotta fontosnak elmon­dani, hogy az intézmény az ön­­kormányzat fontos része, s az eddig elért szint megtartását te­kinti irányadónak a képviselő testület. A gondozottak dalban, versben, mókás jelenetben ad­ták elő azt, hol jártak ebben az évben. Ny. G.

Next