Kisalföld, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-03 / 1. szám
1 KISALFÖLD Hajrá ETO! Hajrá zöld-fehérek! A vagongyári sportkör határozata A Tagemgyár sportkör tizennykesc szakosztályának sportolói elhatározták, hogy megbízottaik útján megalakítják a Győri Vasas intézőbizottságát, mely a régi sportköri elnökség mellett működve a sportkör további működési formáját és lehetőségeit dolgozza ki. A sportköri intézőbizottság 1956. december 29-én a következő döntéseket hozta: 1. A sportkör továbbra is szilárdan a szocializmus alapján áll és demokratikus szellemben kíván tovább működni. 2. A sportkör intézőbizottsága elismeri az elmúlt évek sportvívmányait és elismeréssel adózik azokért az anyagi támogatásokért, amelyeket az elmúlt évek kormányzata nyújtott, ezen vívmányokat tovább akarja fejleszteni a sportkör keretein belül is és reméli, hogy a jelenlegi kormányzat még jobban a sport ügye mellé áll. 3. A sportkör intézőbizottsága elveti azonban a Rákosi-féle korszak helytelen sportvezetési irányzatát, amely megfosztotta a sportolókat attól, hogy ők legyenek a sport igazi gazdái és saját ügyeiket önállóan, sportszempontok szerint irányíthassák. Szakít azzal a másik helytelen intézkedéssel, hogy egyes sportkörök csak gyári keretek között működhettek és az egyesület városi és megyei barátait kirekesztették a sportolási lehetőségből és a sportvezetésből. 4. A fentiek alapján a sportkör intézőbizottsága úgy döntött, hogy 1957-től a sportkör kiszélesíti alapjait és annak ellenére, hogy továbbra is elsősorban a vagongyári dolgozók egyesületének vallja magát és továbbra is a Vasas Szakszervezettel a legszorosabban együttműködik, meghívja Győr város és Győr-Sopron megye becsületes sportbarátait az egyesület tagjai és vezetői közé, hogy összefogással munkálkodjanak a város és a megye minőségi sportegyesületének minél eredményesebb és sikeresebb jövőjén 5. A szélesebb összefogás szellemében az intézőbizottság úgy döntött, hogy 1957-től a vagongyári sportegyesület hivatalos elnevezése: Magyar Vagon- és Gépgyár Egyetértés Torna Osztály, Győr lesz. Rövidített neve pedig Győri ETO. Az egyesület színe zöld-fehér, amelyet fokozatosan az új szerelékek beszerzésével kell bevezetni. 6. Az intézőbizottság a változásnak megfelelően az egyesület működését szabályozó alapszabálytervezet kidolgozását határozta el, mely a fent elmondott szempontok mellett egyik fő elveként az egyesületi sportvezetés társadalmi munkában való végzését jelöli meg és az egyes vezetői tisztségekre külön-külön történt jelölést és választást követel. 7. Az intézőbizottság megbízta a régi elnökséget, hogy a lehető legrövidebb időn belül, a lehetőség szerint még 1957 januárjában hívja össze a Győri ETO közgyűlését, ahol megválasztják az új vezetőséget. Az intézőbizottság határozatához szeretnénk néhány gondolatot hozzátenni. Mindenekelőtt őszinte örömmel üdvözöljük a Győri ETO intézőbizottságának döntéseit. Azért üdvözöljük örömmel, mert véleményünk szerint a határozat híven tükrözi az újjáéledni készülő vagongyári sportkör elképzeléseit. Itt nem kizárólag a névváltozásról van szó, hanem arról a tartalomról, amelyről a határozat világosan szól, amikor megállapítja, hogytovábbra is szilárdan a szocializmus alapján áll és demokratikus szellemben kíván továbbműködni. Az intézőbizottság helyes megállapítását szeretnénk azzal kiegészíteni, hogy erre véleményünk szerint minden lehetőség adva van. Végre szóhoz jutnak azok a régi sportvezetők, akik a múltban bizonyospolitikai meggondolásokból fakadóan nem nyilváníthatták szakvéleményüket sportkérdésekben. Feltétlenül helyes a határozatnak az a megállapítása is, mely szerint elvetik az elmúlt évek helytelen sportvezetési irányzatát. A történelem mondotta ki e helytelen sportvezetési irányzatról a maga ítéletét. És az a tény, hogy rendelet intézkedett az OTSB felszámolásáról, az első kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy kormányunk itt is a dolgozók és sportolók jogos követelését hajtotta végre. Nem kívánunk a letűnt rendszer sportvezetési hibáiról és bűneiről szólni. Ezt a Győri ETO háza táján kézzelfoghatóan érezték. Nemcsak azzal, hogyolimpiai szempontok alatt kiejtették az NB I-t,ől a vidék egyik legrégibb és nyugodtan állíthatjuk, legkulturáltabb labdarúgást játszó együttesét, hanem azt is, hogy miként zsugorította évről-évre összébb a sportkört az a »vízfej«, amelyet Vasas sportközpontnak hívtak. Véget kell már vetni végre annak a helytelen és gyakorlatlan módszernek, hogy egy nagymúltú minőségi sportot képviselő egyesület sorsáról Budapesten döntenek aszerint, hogy a pesti szükségletek kielégítése után mennyi piarad, vagy jut a vidéknek. Úgy hisszük, a Győri ETO intézőbizottsága határozata után a közgyűlés olyan vezetőséget választ a vagongyári sportkör élére, kik sportszeretetükkel, szakértelmükkel ismét virágzásnak indítják a sok dicsőséget megért zöld-fehér sportkört. A közgyűlés munkájához magunk részéről azzal szeretnénk hozzájárulni, hogy felhívjuk városunk és megyénk minden sportkörének vezetőségét, hogy az ETO szellemében lássanak munkához, alakítsák meg újra egyesületeiket, induljon meg az élénk, eleven, lüktető sportélet, mert ez úgy hozzátartozik mindennapi életünkhöz, mint a betevő falat kenyér. 000000000000000000<x>00<xx>000cx>000<x>0<>0c<>00j!xx>ő Miért akadályozzák? Az újság arra törekszik, hogy minél jobban, alaposabban tájékoztathassa olvasóit az eseményekről. Ehhez azonban segítségre van szüksége, mert ha nem a hivatalos helyről kapja a tájékoztatást, legfeljebb pletykálhat, de pontos, alapos tájékoztatásról szó sem lehet. A segítséget lapunk általában minden hivatalos helyről megkapja. Sajnálatos kivétel ez alól a megyei ügyészség és a rendőrkapitányság, ahol a lap munkatársai a legkisebb ügytől kezdve a legnagyobbakig olyan aggályoskodással, titkolódzással, merevséggel találkoznak naprólnapra, amely élénken emlékeztet a végre elmúlt időkre. Eseményeket, amelyekről az egész táros beszél, amelyekről mindenki tud, — az újságíró is természetesen —, még mindig hétpecsétes titokként kezelik a rendőrségen és az ügyészségen. Ha az újság foglalkozni akar az eseményekkel, kettőt tehet: vagy ad a pletykákra, a híresztelésekre, s ebben az esetben pontos tájékoztatásról szó sem lehet, — vagy elmegy a hivatalos szervhez és felvilágosítást kér. A rendőrség és ügyészség esetében, ha nem akar lelkiismeretlen lenni, — hallgathat, mert ott titok minden. Titok például Tihanyi tanító és társainak letartóztatása, amelyről már nemcsak a város, de az egész megye beszél, de titok egy vagy kerék po párlopás, egy sima emberesem- epészés is, szóval minden, ami a rendőri, ügyészi vonatkozásban , Győrött és a megyében törté-nik. Azért hangsúlyozzuk, hogy Győrött és a megyében, mert az en újságokat figyelve más városban másképpen áll a helyzet, hiszen a lapok sok rendőr-ségi, ügyészségi anyagot közöl- e nek. Másutt úgy látszik, nem rejtetik véka alá azokat a tényeket, amelyeket jól-rosszul úgyis tud már mindenki, csak az újság- a írónak rem szabad tudnia a győri ügyészség és rendőrség szerint, pedig a rémhírek, az uszítások visszaverésére is jó lenne, ha az olvasók azt látnák, ahogy a lap rendszeresen, az igazságnak megfelelően tájékoz- tatja olvasóit. úgy látszik, a rendőrségen és az ügyészségen még maradt , sok minden a régiből: fölösle- g ges titkolódzásból, a merevség- ö ből és főként a struccpolitiká- á ból, amiről nem beszélnek, az a nincs is . . . Pedig van és ha a rendőrség és ügyészség nem akadályozni, hanem segíteni X akarná a közönség helyes tájé- 9 koztatását, amely nemcsak lap- £, érdek, de rendőrségi és ügyész- 0 séd érdek is, — más mód szó- £ lekhez fordulna. Olyanokhoz, a amely az őszinte, világos, be- 5 zsületes tájékoztatást segítené X elő. Biztos, hogy ez nem akadályozná, ellenkezőleg segítené a rendőrség és ügyészség munkálját is. 9 t. A felkelők egy része megborzadt a szörnyű vérengzéstől, döbbenten látta, milyen szörnyűségnek vált részesévé. Némelyik közülük igyekezett enyhíteni a kegyetlenségeket és megmenteni legalább a polgári személyeket. Az őrség tagjainak kivégzését azonban ők sem merték megakadályozni. A honvédtiszteket nem tudták megmenteni. Megkínozták és megverték a pártbizottság munkatársait is. Kállai Éva, a pártbizottság egyik munkatársa, a gyilkosok elől kiugrott a második emeletről. A véresre vert emberek súlyos sebesülésekkel kerültek kórházba. H. I., a pártbizottság egyik munkatársa így ír e rettenetes órákról: ,,A második emeleten voltam, amikor a tömeg felfelé özönlött a lépcsőkön. Valaki a tömegből rámemelte fegyverét. Egyik vezetőjük azonban rászólt, hogy ilyen nénit ne bántsanak. A kezemben lévő erszényemet és kabátomat eldobálták. Átkutatták zsebeimet, mindent elszedtek tőlem, majd egyikük azzal az utasítással, hogy fedezzem és vezessem őket, előrelökött a folyosón. Épp akkor érkezett a folyosó végére a lépcsőhöz a pártfőiskoláról egy elvtárs. Rugdalni kezdték és közben személyi igazolványát vizsgálták. Ekkor sikerült megszöknöm onnan és eljutni az első emeletig. Itt valaki megint feltartóztatott, valamivel összeverte a vállárnál, rugdosta a lábaimat, majd levezettek a székház előcsarnokába és ott közrefogtak. Itt sebesültek feküdtek. Ezután kivittek a Köztársaság térre, hogy nézzem meg, milyen sors vár barátaimra. Itt hatalmas tömeg gomolygott. Az egyik ÁVH sorkatonát rugdalták, lökdösték, verték, végül a szájába gyömöszölték a zsebében talált párttagsági könyvet. Tőle nem messze feküdt a pártszékház egyik sebesültje. Ezt rugdalták, leköpték, testén ugráltak, szidalmazták, majd kicsit távolabbra hurcolták, ahol már a lábánál fogva felakasztották az egyik elvtársat, h hogy élt-e, azt nem tudom, de vérzett. A kötél nem bírta el, leszakadt. Ekkor újból felhúzták. Szinte őrjöngtek körülötte'’. Hazugság és rágalom Az 1919-es fehér terrorra emlékeztető ellenforradalmi hajszában nagy szerepet játszottak a Köztársaság téri pártszékházzal kapcsolatos alattomos hazugságok. Ilyen volt a székház alatti „titkos kazamatákéról terjesztett képtelen történet. A történet első változata szerint ebbe az állítólagos pincébe szorult az a „töbszáz AVO-os” aki a híresztelés szerint a székházat védte. Ám a székházban, mint tudjuk, mindössze 40 főnyi őrség volt. Hová lett akkor a „több száz?’’ Rémhíreket terjesztettek rejtelmes, „mélyből jövő kopogásokról”, amelyek az állítólag odamenekült „avósoktól” származtak. Ám itt a logika csődöt mondott. Ha ezek az állítólagos ávósok találtak olyan titkos lejáratot, amelyen át lejutottak a titkos pincébe, akkor vajon miért nem találták meg a kijáratot, amelyen át elmenekülhettek volna? Az is különös volt, miért jelezték az „odamenekült” ávósok kopogással, hogy’ ott vannak. Az esztelenség még szerzői előtt is nyilvánvalóvá vált, ezért a történetet módosítani kellett. Ekkor kitalálták a „tíz év óta bezárt politikai foglyokéról szóló rémregényt. Ez a változat már jobban szolgálta az ellenforradalmi propagandát, mert alkalmas volt arra, hogy az ÁVH elleni gyűlöletet a párt elleni általános gyűlöletté változtassa. Még újságírók is akadtak, akik tollukat e becstelen hírverés szolgálatába állították: „Végh Ottó az egyik napilapban „Titkos földalatti börtön a kommunista pártház alatt” címmel már-már valóságként tárgyalta ezt az elemi logikának is ellentmondó hazugságot. Dudásék lapja, a „Magyar Függetlenség” a két mesét egyesítve, egymás mellé helyezte a „titkos pincébe” az eltűnt avasokat és a rejtelmes politikai foglyokat. A rémhírtörténetek hitelesítése és a kommunistaellenes hisztéria fokozása végett végül is nagy felszereléssel ásatásokat kezdtek az épület körül. A rádió többször is közölt felhívásokat, hogy jelentkezzenek az épület építői, a helyzettel ismerős mérnökök. Az „ásatás” természetesen eredménytelen volt, hiszen semmiféle „titkos börtön” semmiféle kommunista pártház pincéjében nincs és nem is lehet. Van azonban mindenféle rémmese, amit ellenforradalmárok tudatosan terjesztettek és terjesztenek, hogy valamiképpen eltereljék a figyelmet saját vérengzéseikről és uszítsanak a kommunisták ellen. Így volt ez a Köztársaság téri pártház „titkos pincéjéről” terjesztett rémmesével is. Íme az MDP Köztársaság téri épület elleni támadás valódi története. mmemmv ’wmMm*********m***mm**mx*xmx:*m***xm**&*.mx*.*. Ellenforradalmi támadás az MDF budapesti pártbizottság székháza ellen Részlet „Az ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben“ című füzetből 1957 január 3. cattárt!) Az Ifjúmunkás ez átmenetileg munkanélkülivé vált fiatalok foglalkoztatásáért A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szíjvétség országos Ideiglenes intéző bizottsága behatóan foglalkozott a várható munkáselbocsátásokkal. Az intéző bizottság úgy határozott, hogy tervet dolgoz ki az átmenetileg munkanélkülivé vált fiatalok foglalkoztatására Az ifjúmunkások küldöttei egyeztetik a SZOT vezetőivel a javaslatokat, amelyeket rövidesen a kormány elé terjesztenek. Minthogy a várható munkáselbocsátások legfőbb oka, hogy nincs elég szén, kevés az energia, ezért az ifjúmunkás szövetség kezdeményezi, hogy az Üzemi munkástanácsok kössenek néhány hónapra szerződést a munkaerőhiánnyal küzdő bányákkal. A fiatalok ilyen módon az átmeneti idő alatt is dolgozhatnak, megkaphatják a kiemelt bányászfizetést és nem szűnne meg munkaviszonyuk a régi üzemükkel. Ez a megoldás megkönnyítené a munkástanácsok helyzetét is, hiszen kevesebb embert biztosabban foglalkoztathatna. Segítenek azokon a családfenntartókon, akik ezáltal megmenekülnek a munkanélküliségtől, mindeenekelőtt pedig az országnak segítenek, mert előbb indul meg a termelés, több fogyasztási cikk kerül a lakossághoz Szó van az ifjúsági lakásépítkezések megindításáról, ifjúmunkás-brigádok szervezéséről az építőanyag kitermelésére és egyéb javaslatokról A Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség vezetői megvitatták a szakmunkás utánpótlás kérdését is és ezzel kapcsolatban több határozatot hoztak. Meghosszabbították az ingyenes ebédakció idejét Lapunk körülbelül egy hónappal ezelőtt hírt adott arról, hogy a Győr Városi Tanács szociálpolitikai csoportja ingyenes ebédakciót indít a város kétszázhúsz szegénye számára. Ez az ebédakció eredetileg mindössze két hónapra, decemberre és januárra szólt. Annak idején arról volt szó, hogy a szegények a Lenin úti városi büfében kapják meg az ebédet. Ez nem vált valóra, mert a büfé kapacitása kicsi ahhoz, hogy még kétszázhúsz embernek tudjon ebédet biztosítani, így a szociálpolitikai csoport elhatározta, hogy az ingyenes ebédakcióra felvett szegényeknek nem ebédet ad, hanem az ebéd árát naponta kifizeti. A közelmúltban az ingyenes ebédakció határideje módosult. Az illetékesek úgy határoztak, hogy a város szegényei nem két, hanem haz hónapig kapnak ingyenes ebédet. E hónapban az eddigi állapotokon változtatni akarnak, vagyis nem pénzt, hanem ebédet szeretnének adni a rászorultaknak. A szociálpolitikai csoport úgy döntött, hogy három konyhát állít fel: egyet Nádorvárosban, egyet a Belvárosban, egyet pedig Újvárosban. A helyiségek már megvannak. Ezeket azonban először rendbe kell hozatni, s mindazokat a feltételeket meg kell teremteni, amelyek biztosítják az egészséges konyha üzemelését. A szociálpolitikai csoport munkához látott, így előreláthatólag még ebben a hónapban a konyhák megkezdik működésüket.