Kisalföld, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-03 / 1. szám

1 KISALFÖLD Hajrá ETO! Hajrá zöld-fehérek! A vagongyári sportkör határozata A Tagemgyár sportkör tizen­­nykesc szakosztályának sportolói elhatározták, hogy megbízottaik útján megalakítják a Győri Va­sas intézőbizottságát, mely a régi sportköri elnökség mellett mű­ködve a sportkör további műkö­dési formáját és lehetőségeit dol­gozza ki. A sportköri intézőbizottság 1956. december 29-én a követke­ző döntéseket hozta: 1. A sportkör továbbra is szi­lárdan a szocializmus alapján áll és demokratikus szellemben kí­ván tovább működni. 2. A sportkör intézőbizottsága elismeri az elmúlt évek sport­­vívmányait és elismeréssel adó­zik azokért az anyagi támogatá­sokért, amelyeket az elmúlt évek korm­ányzata nyújtott, ezen vív­mányokat tovább akarja fejlesz­­teni a sportkör keretein belül is és reméli, hogy a jelenlegi kor­mányzat még jobban a sport ügye mellé áll. 3. A sportkör intézőbizottsága elveti azonban a Rákosi-féle kor­szak helytelen sportvezetési irányzatát, amely megfosztotta a sportolókat attól, hogy ők legye­nek a sport igazi gazdái és saját ügyeiket önállóan, sportszem­­pontok szerint irányíthassák. Szakít azzal a másik helytelen intézkedéssel, hogy egyes sport­körök csak gyári keretek között működhettek és az egyesület vá­rosi és megyei barátait kirekesz­tették a sportolási lehetőségből és a sportvezetésből. 4. A fentiek alapján a sportkör intézőbizottsága úgy döntött, hogy 1957-től a sportkör kiszéle­síti alapjait és annak ellenére, hogy továbbra is elsősorban a vagongyári dolgozók egyesületé­nek vallja magát és továbbra is a Vasas Szakszervezettel a leg­szorosabban együttműködik, meg­hívja Győr város és Győr-Sop­­ron megye becsületes sportbará­tait az egyesület tagjai és vezetői közé, hogy összefogással munkál­kodjanak a város és a megye mi­nőségi sportegyesületének minél eredményesebb és sikeresebb jövőjén­ 5. A szélesebb összefogás szel­lemében az intézőbizottság úgy döntött, hogy 1957-től a vagon­­gyári sportegyesület hivatalos elnevezése: Magyar Vagon- és Gép­gyár Egyetértés Torna Osztály, Győr lesz. Rövidített neve pedig Győri ETO. Az egyesület színe zöld-fehér, amelyet fokozatosan az új szerelékek beszerzésével kell bevezetni. 6. Az intézőbizottság a válto­zásnak megfelelően az egyesület működését szabályozó alapsza­­bálytervezet kidolgozását hatá­rozta el, mely a fent elmondott szempontok mellett egyik fő elve­ként az egyesületi sportvezetés társadalmi munkában való végzé­sét jelöli meg és az egyes vezetői tisztségekre kü­lön-külön történt jelölést és választást követel. 7. Az intézőbizottság megbízta a régi elnökséget, hogy a lehető legrövidebb időn belül, a lehető­ség szerint még 1957 januárjában hívja össze a Győri ETO köz­gyűlését, ahol megválasztják az új vezetőséget. Az intézőbizottság határozatá­hoz szeretnénk néhány gondola­tot hozzátenni. Mindenek­előtt őszinte öröm­mel üdvözöljük a Győri ETO in­tézőbizottságának döntéseit. Azért üdvözöljük örömmel, mert véle­ményünk szerint a határozat hí­ven tükrözi az újjáéledni készü­lő vagongyári sportkör elképzelé­seit. Itt nem kizárólag a névvál­tozásról van szó, hanem arról a tartalomról, amelyről a határozat világosan szól, amikor megálla­pítja, hogy­­továbbra is szilár­dan a szocializmus alapján áll és demokratikus szellemben kíván továbbműködni­. Az intézőbi­zottság helyes megállapítását sze­retnénk azzal kiegészíteni, hogy erre véleményünk szerint min­­den lehetőség adva van. Végre szóhoz jutnak azok a régi sport­vezetők, akik a múltban bizonyos­­politikai­ meggondolásokból fa­kadóan nem nyilváníthatták szakvéleményüket sportkérdések­ben. Feltétlenül helyes a határozat­nak az a megállapítása is, mely szerint elvetik az elmúlt évek helytelen sportvezetési irányza­tát. A történelem mondotta ki e helytelen sportvezetési irányzat­ról a maga ítéletét. És az a tény, hogy rendelet intézkedett az OTSB felszámolásáról, az első kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy kormányunk itt is a dolgo­zók és sportolók jogos követelé­sét hajtotta végre. Nem kívánunk a letűnt rendszer sportvezetési hibáiról és bűneiről szólni. Ezt a Győri ETO háza táján kézzelfog­hatóan érezték. Nemcsak­ azzal, hogy­­olimpiai szempontok alatt kiejtették az NB I-t,ől a vidék egyik legrégibb és nyugod­tan állíthatjuk, legkulturáltabb labdarúgást játszó együttesét, ha­nem azt is, hogy miként zsugorí­totta évről-évre összébb a sport­kört az a »vízfej«, amelyet Vasas sportközpontnak hívtak. Véget kell már vetni végre annak a helytelen és gyakorlatlan mód­szernek, hogy­ egy nagymúltú minőségi sportot képviselő egye­sület sorsáról Budapesten dönte­nek aszerint, hogy a pesti szük­ségletek kielégítése után mennyi piarad, vagy jut a vidéknek. Úgy hisszük, a Győri ETO in­tézőbizottsága határozata után a közgyűlés olyan vezetőséget vá­laszt a vagongyári sportkör élére, kik sportszeretetükkel, szakértel­mükkel ismét virágzásnak indít­ják a sok dicsőséget megért zöld-fehér sportkört. A közgyű­lés munkájához magunk részéről azzal szeretnénk hozzájárulni, hogy felhívjuk városunk és me­gyénk minden sportkörének ve­zetőségét, hogy az ETO szellemé­ben lássanak munkához, alakít­sák meg újra egyesületeiket, in­duljon meg az élénk, eleven, lük­tető sportélet, mert ez úgy hoz­zátartozik mindennapi életünk­höz, mint a betevő falat kenyér. 000000000000000000<x>00<xx>000cx>000<x>0<>0c<>00j!xx>ő Miért akadályozzák? Az újság arra törekszik, hogy minél jobban, alaposabban tá­jékoztathassa olvasóit az ese­ményekről. Ehhez azonban se­gítségre van szüksége, mert ha nem a hivatalos helyről kapja a tájékoztatást, legfeljebb pletykálhat, de pontos, alapos tájékoztatásról szó sem lehet. A segítséget lapunk általában minden hivatalos helyről meg­kapja. Sajnálatos kivétel ez alól a megyei ügyészség és a rendőr­kapitányság, ahol a lap munka­társai a legkisebb ügytől kezd­ve a legnagyobbakig olyan aggályoskodással, titkolódzással, merevséggel találkoznak napról­­napra, amely élénken emlékez­tet a végre elmúlt időkre. Ese­ményeket, amelyekről az egész t­áros beszél, amelyekről min­denki tud, — az újságíró is természetesen —, még mindig hétpecsétes titokként kezelik a rendőrségen és az ügyészségen. Ha az újság foglalkozni akar az eseményekkel, kettőt tehet: vagy ad a pletykákra, a híresz­telésekre, s ebben az esetben pontos tájékoztatásról szó sem lehet, — vagy elmegy a hivata­los szervhez és felvilágosítást kér. A rendőrség és ügyészség esetében, ha nem akar lelkiis­meretlen lenni, — hallgathat, mert ott titok minden. Titok például Tihanyi tanító és tár­sainak letartóztatása, amelyről már nemcsak a város, de az egész megye beszél, de titok egy vagy kerék­ po­ párlopás, egy sima emberesem- e­pészés is, szóval minden, ami a rendőri, ügyészi vonatkozásban , Győrött és a megyében törté-­­­nik.­­ Azért hangsúlyozzuk, hogy­­ Győrött és a megyében, mert az en újságokat figyelve más város­­­­ban másképpen áll a helyzet,­­ hiszen a lapok sok rendőr-­­­ségi, ügyészségi anyagot közöl- e nek. Másutt úgy látszik, nem rejt­e­tik véka alá azokat a tényeket,­­ amelyeket jól-rosszul úgyis tud­­ már mindenki, csak az újság- a írónak r­em szabad tudnia a­­ győri ügyészség és rendőrség­­ szerint, pedig a rémhírek, az­­ uszítások visszaverésére is jó­­ lenne, h­a az olvasók azt látnák, a­hogy a lap rendszeresen, az­­ igazságnak megfelelően tájékoz-­­ tatja olvasóit. úgy látszik, a rendőrségen és­­ az ügyészségen még maradt , sok minden a régiből: fölösle- g ges titkolódzásból, a merevség- ö ből és főként a struccpolitiká- á ból, amiről nem beszélnek, az a nincs is . . . Pedig van és ha a­­ rendőrség és ügyészség nem akadályozni, hanem segíteni X akarná a közönség helyes tájé- 9 koztatását, amely nemcsak lap- £, érdek, de rendőrségi és ügyész- 0 séd érdek is, — más mód szó- £ lekhez fordulna. Olyanokhoz, a amely az őszinte, világos, be- 5 zsületes tájékoztatást segítené X elő. Biztos, hogy ez nem akad­á­­lyozná, ellenkezőleg segítené a rendőrség és ügyészség munkál­­­ját is. 9 t. A felkelők egy része megbor­zadt a szörnyű vérengzéstől, döb­benten látta, milyen szörnyűség­nek vált részesévé. Némelyik kö­zülük igyekezett enyhíteni a ke­gyetlenségeket és megmenteni legalább a polgári személyeket. Az őrség tagjainak kivégzését azonban ők sem merték megaka­dályozni. A honvédtiszteket nem tudták megmenteni. Megkínozták és megverték a pártbizottság munkatársait is. Kállai Éva, a pártbizottság egyik munkatársa, a gyilkosok elől ki­ugrott a második emeletről. A vé­resre vert emberek súlyos sebesü­lésekkel kerültek kórházba. H. I., a pártbizottság egyik munkatársa így ír e rettenetes órákról: ,,A második emeleten voltam, amikor a töm­eg felfelé özönlött a lépcsőkön. Valaki a tömegből rámemelte fegyverét. Egyik veze­tőjük azonban rászólt, hogy ilyen nénit ne bántsanak. A kezemben lévő erszényemet és kabátomat el­dobálták. Átkutatták zsebeimet, mindent elszedtek tőlem, majd egyikük azzal az utasítással, hogy fedezzem és vezessem őket, előre­lökött a folyosón. Épp akkor érke­zett a fol­yosó végére a lépcsőhöz a pártfőiskoláról egy elvtárs. Rug­dalni kezdték és közben személyi igazolványát vizsgálták. Ekkor si­került megszöknöm onnan és el­jutni az első emeletig. Itt valaki megint feltartóztatott, valamivel összeverte a vállárnál, rugdosta a lábaimat, majd levezettek a székház előcsarnokába és ott köz­refogtak. Itt sebesültek feküdtek. Ezután kivittek a Köztársaság tér­re, hogy nézzem meg, milyen sors vár barátaimra. Itt hatalmas tö­meg gomolygott. Az egyik ÁVH sorkatonát rugdalták, lökdösték, verték, végül a szájába gyömö­szölték a zsebében talált párttag­sági könyvet. Tőle nem messze feküdt a pártszékház egyik sebe­sültje. Ezt rugdalták, leköpték, testén ugráltak, szidalmazták, majd kicsit távolabbra hurcolták, ahol már a lábánál fogva fel­akasztották az egyik elvtársat, h hogy élt-e, azt nem tudom, de vérzett. A kötél nem bírta­ el, le­szakadt. Ekkor újból felhúzták. Szinte őrjöngtek körülötte'’. Hazugság és rágalom Az 1919-es fehér terrorra emlé­keztető ellenforradalmi hajszában nagy szerepet játszottak a Köz­társaság téri pártszékházzal kap­csolatos alattomos hazugságok. Ilyen volt a székház alatti „titkos kazamatákéról terjesztett képte­len történet. A történet első változata szerint ebbe az állítólagos pincébe szo­rult az a „töbszáz AVO-os” aki a híresztelés szerint­ a székházat védte. Ám a székházban, mint tudjuk, mindössze 40 főnyi őrség volt. Hová lett akkor a „több száz?’’ Rémhíreket terjesztettek rejtel­mes, „mélyből jövő kopogások­ról”, amelyek az állítólag oda­menekült „avósoktól” származ­tak. Ám itt a logika csődöt mon­dott. Ha ezek az állítólagos ávó­­sok találtak olyan titkos lejáratot, amelyen át lejutottak a titkos pincébe, akkor vajon miért nem találták meg a kijáratot, amelyen át elmenekülhettek volna? Az is különös volt, miért jelezték az „odamenekült” ávósok kopogás­sal, hogy’ ott vannak. Az esztelen­ség még szerzői előtt is nyilván­valóvá vált, ezért a történetet módosítani kellett. Ekkor kitalál­ták a „tíz év óta bezárt politikai foglyokéról szóló rémregényt. Ez a változat már jobban szolgálta az ellenforradalmi propagandát, mert alkalmas volt arra, hogy az ÁVH elleni gyűlöletet a párt el­leni általános gyűlöletté változ­tassa. Még újságírók is akadtak, akik tollukat e becstelen hírverés szolgálatába állították: „Végh Ottó az egyik napilapban „Titkos földalatti börtön a kommunista pártház alatt” címmel már-már valóságként tárgyalta ezt az elemi logikának is ellentmondó hazug­ságot. Dudásék lapja, a „Magyar Függetlenség” a két mesét egye­sítve, egymás mellé helyezte a „titkos pincébe” az eltűnt avaso­kat és a rejtelmes politikai fog­lyokat. A rémhírtörténetek hitelesítése és a kommunistaellenes hisztéria fokozása végett végül is nagy fel­szereléssel ásatásokat kezdtek az épület körül. A rádió többször is közölt felhívásokat, hogy jelent­kezzenek az épület építői, a hely­zettel ismerős mérnökök. Az „ása­tás” természetesen eredménytelen volt, hiszen semmiféle „titkos börtön” semmiféle kommunista pártház pincéjében nincs és nem is lehet. Van azonban mindenféle rémmese, amit ellenforradalmá­­rok tudatosan terjesztettek és ter­jesztenek, hogy valamiképpen el­tereljék a figyelmet saját véreng­zéseikről és uszítsanak a kommu­nisták ellen. Így volt ez a Köz­társaság téri pártház „titkos pin­céjéről” terjesztett rémm­esével is. Íme az M­­DP Köztársaság téri épület elleni támadás valódi tör­ténete. mmemmv ’wmMm*********m***mm**mx*xmx:*m***xm**&*.mx*.*. Ellenforradalmi támadás az MDF budapesti pártbizottság székháza ellen Részlet „Az ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben“ című füzetből 1957 január 3. cattárt!) Az Ifjúmunkás ez átmenetileg munkanélkülivé vált fiatalok foglalkoztatásáért A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szíj­véts­ég országos Ideiglenes intéző bizottsága behatóan foglalkozott a várható munkáselbocsátá­sokkal. Az intéző bizottság úgy határozott, hogy tervet dolgoz ki az átmenetileg munkanélkülivé vált fiatalok foglalkoztatására Az ifjú­munkások küldöttei egyeztetik a SZOT vezetőivel a javaslatokat, amelyeket rövidesen a kormány elé terjesztenek. Minthogy a várható m­unkáselbocsátások legfőbb oka, hogy nincs elég szén, kevés az energia, ezért az ifjúmunkás szövetség kezdeményezi, hogy az Üze­mi munkástanácsok kössenek néhány hónapra szerződést a munka­erőhiánnyal küzdő bányákkal. A fiatalok ilyen módon az átmeneti idő alatt is dolgozhatnak, megkaphatják a kiemelt bányászfizetést és nem szűnne meg munkaviszonyuk a régi üzemükkel. Ez a megoldás megkönnyítené a munkástanácsok helyzetét is, hiszen kevesebb em­bert biztosabban foglalkoztathatna. Segítenek azokon a családfenn­tartókon, akik ezáltal megmenekülnek a munkanélküliségtől, minde­e­nekelőtt pedig az országnak segítenek, mert előbb indul meg a ter­melés, több fogyasztási cikk kerül a lakossághoz Szó van az ifjúsági lakásépítkezések megindításáról, ifjúmunkás-brigádok szervezéséről az építőanyag kitermelésére és egyéb javaslatokról A Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség vezetői megvitatták a szak­munkás utánpótlás kérdését is és ezzel kapcsolatban több határoza­tot hoztak. Meghosszabbították az ingyenes ebédakció idejét Lapunk körülbelül egy hónap­pal ezelőtt hírt adott arról, hogy a Győr Városi Tanács szociálpo­litikai csoportja ingyenes ebéd­akciót indít a város kétszázhúsz szegénye számára. Ez az ebédak­ció eredetileg mindössze két hó­napra, decemberre és januárra szólt. Annak idején arról volt szó, hogy a szegények a Lenin úti városi büfében kapják meg az ebédet. Ez nem vált valóra, mert a büfé kapacitása kicsi ahhoz, hogy még kétszázhúsz embernek tudjon ebédet biztosítani, így a szociálpolitikai csoport elhatá­rozta, hogy az ingyenes ebédak­­cióra felvett szegényeknek nem ebédet ad, hanem az ebéd árát naponta kifizeti. A közelmúltban az ingyenes ebédakció határideje módosult. Az illetékesek úgy határoztak, hogy a város szegényei nem két, hanem h­az hónapig kapnak in­gyenes ebédet. E hónapban az eddigi állapotokon változtatni akarnak, vagyis nem pénzt, ha­nem ebédet szeretnének adni a rászorultaknak. A szociálpolitikai csoport úgy döntött, hogy három konyhát állít fel: egyet Nádor­­városban, egyet a Belvárosban, egyet pedig Újvárosban. A helyi­ségek már megvannak. Ezeket azonban először rendbe kell ho­zatni, s mindazokat a feltételeket meg kell teremteni, amelyek biz­tosítják az egészséges konyha üzemelését. A szociálpolitikai csoport munkához látott, így előreláthatólag még ebben a hónapban a konyhák megkezdik működésüket.

Next