Kisalföld, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-09 / 57. szám
______ «.—ITTIT Kihallgatták a nyolcadik vádlottat Tóth Ilona és társai bűnperében A fővárosi bíróság pénteken folytatta Tóth Ilona és társai bűnügyének tárgyalását. Ezen a napon délelőtt Bagó Gyulát, a bűnper nyolcadik vádlottját hallgatták ki. Bagóval szemben ugyancsak izgatás miatt emelt vádat az ügyészség. A vádlott a tanácsvezetőnek arra a kérdésére, hogy a diáktüntetés előtt tudtak-e arról, hogy fegyverek vannak előkészítve, Bagó így felelt: — Erről egyáltalán nem tudtunk. — Hozzátette: — A diákifjúság felkészült arra, hogy továbbviszi azt az elgondolást, amit elkezdett, még ha lőnek is rá. A továbbiakban a vádlott arról beszélt, hogy az eseményekbe bekapcsolódva jelentkezett az egyetemi karhatalomnál, majd a ferihegyi repülőtéren teljesített szolgálatot. November 3-án a repülőtérről visszament a Hess András téri diákszállóba és ezt követően kapcsolódott be a Gyöngyösi— Tóth Ilona-féle csoport munkájába. Bagó állítása szerint közte és társai között csak fuvarozási viszony volt. Arról nem tudott, hogy az autó mit szállít és milyen céllal viszi a szállítmányokat. A vád és védelem Bagó Gyulához intézett kérdései után a bíróság megkezdte a következő vádlott, Kovács Ferenc kihallgatását. Kovács Ferenc is azt válaszolta a tanácsvezető kérdésére, hogy nem érzi magát bűnösnek sem a gyilkossági kísérletre felbujtás, sem izgatás bűntettében. Kovács egyébként büntetett előéletű. A vallomás befejezése után vádlott társai tettek észrevételeket a Kovács Ferenc által elmondottakra. A tárgyalóterem hallgatósága és a vádlottak körében nagy derültséget keltett Gyöngyösi Miklós kijelentése, amely így hangzott: — Én az életben nagyon megtanultam hazudni. Sohasem szerettem másra hárítani a felelősséget. A mai tárgyaláson kitűnt, hogy Kovács Ferenc nálam sokkal jobban tud hazudni, és ezért Nobel-díjat érdemel. Szembesítéskor Kovács és Gyöngyösi állandóan cáfolták egymás állításait. Tóth Ilona és társai bűnperének tárgyalását a fővárosi bíróság kedden, március 12-én folytatja. 4-4-1A.* — Nincs telitalálat J-JOHO • — 7 darab 4 találatos — Nyeremény 160.810 Ft Az első fogadási hétre 1 millió 500.891 szelvény érkezett. A nyeremény alap 2 millió 251.336 forint, s egy-egy osztályra 562.834 forint jutott. Az öt találatos lottószelvényt senkinek sem sikerült kitölteni. Ez azonban a négyes osztályban jelent előnyt. A telitalálatokra (az öt találatos szelvényekre) járó összeg ugyanis a 4 találatos nyereményeket növeli, így ebben az osztályban 1 millió 125.368 forintot osztanak szét. Négy találatot heten értek el, nyereményük egyenként 160 ezer 810 forint. A három találatosok száma 683, a nyeremény 824 forint. Két találatot 25.414 fogadó ért el, amelyre egyenkint 22 forintot kapnak. A hivatalos nyereményjegyzésk ellenőrzés után szombaton készül el Az ezer forinton aluli nyeremények kifizetését március 13-án, szerdán kezdik meg a totó-lottó irodákban és az OTP fiókokban. Az ennél nagyobb nyereményeket március 18-tól, hétfőtől fizetik. Az ötezer forintot meg nem haladó nyereményeket , ha a szelvényen a név és pontos cím jól olvasható, postán küldik el. A nyeremények a kifizetéstől számított 30 napon belül vehetők fel. Egyik nap így szól hozzám az ELET: — Azok a kőművesek, betonozok, kubikosok, akik ott a Kígyó utcában a szép lakóházat építik, egyszer elkészülnek munkájukkal. A ház felépül, a lakók beköltöznek. A hideg, üres szobákból meleg, vagy fagyos családi otthonok lesznek. A házra ráteszem a kezem. Ez azt jelenti, hogy élnek majd ott boldogok és boldogtalanok, hívők egy jobb életben és reménykedők, vagy kétkedők. Lesznek fiatal házaspárok, turbékoló gyengéd szerelemmel és lehet, hogy élnek majd ottan olyanok is, akik valamelyik szobában csalják meg egymást. Az udvaron, a lépcsőházban gyermekzsivajt hallani, sőt egy napon a kócos Pisti betöri az ablakot, a szem,üveges Gyurka pofonüti a házmester Katiját, mert elárulta, melyikük kötözte fel Fáni néni macskáját az akácfám. — Az építőmunkások ennek az életnek készítik a házat. Most is ott vagyok közöttük. Amíg a kőműves a téglasort lerakja, tudod min töröm a fejét? Vagy a betonozót tudod mivel foglalkoztatom? Amíg a kezek dolgoznak, tudod-e hol futtatom gondolataikat? Nem! Ezért mentem ki a Kígyó utcába. „ Az új ház olyan, mint egy fiatal lány, amikor szépítgeti magát. Az új ház előtt sáros út és az egyik oldalon kicsi roggyant faázzká. Olyan, mint egy anyóka. Ráncos, görnyedt. Púpos hátán az időmarta cserepek olyanok, mint egy nagy fekete vállkendő. Az új ház homlokzata napfényben fürdik — az öreg házé árnyékban. Az épülő ház állványán egy piros svájcisapkás fiatalember dolgozik. A vén ház elé egy anyáké, érkezik, nagy, piros ágytakaróba kötött batyuval. Leteszi a sárba. Nézi a fiatal kőművest. Amikor az észreveszi, felkiált hozzá: — Hé, fiú! Hogy vagy? — Jól, mama. — Aztán van-e már szeretőd? — Van. — Szép-e? — Szebb mint maga! Az anyóka visszahúzódik. Hallgat. Fáj neki a valóság. . . Pedig valaha?! Ah! Valaha. . . — Aztán hány van, te fiú? — Egy. — Az kevés fiam. Nekem három vét. Egyet tartottam az ondolálásra, egyet a kozmetikára, egyet pedig az igazi szerelemre. A fiatalember jóízűen nemzet az új ház építőállványán. Az anyóka felveszi batyuját és eldöcög az öreg ház elől. Rozsdás inakkal, kihűlt parazsakkal, amelyek régen úgy izzattak, olyan lángolóan égtek, mint annak az ágytakarónak piros színe. * Egy épülő transzformátorház tetején állok. Előttem ömlik a beton a szállítószalagról. A munkások lapátjaikkal szétteregetik. Szófiának. Kezük dolgozik. A lapát csikorog a kavicson. Csak ez zenél, meg lentről a keverőgép egyhangú bugása hallik. Az arcok egykedvűek. Vajon mi mehet most végbe a fejekben? Paksi Kálmán betonozót például biztosan ez foglalkoztatja, mit csinálhat odahaza Istvánka? Mert Istvánka »hibás« gyerek. Kéthónapos korában agyvelőgyulladást kapott. Most nyolcéves, de még nem tud járni, és elméje is zavaros. Vitték már mindenüvé — hiába. Ez a sors. . . A felesége ma bejött a városba fogat házalni. A hároméves Kálmánkát beadta a bölcsődébe, mert felügyelet nélkül nem lehet hagyni, Istvánka miatt. Mért vagy hozzávág valamit, vagy nekiesik és megfojtja. Így hát Istvánka egyedül maradt odahaza, a többiek az iskolába mentek. Paksi Kálmán fejében egymást kergetik a gondolatok: »Jaj, nehogy kárt tegyen magában Istvánka. Az anyja moshat rá, ha visszamegy. Mindennap másik ruha kell arra a gyerekre, ugye, tehetetlen magával, csúszik, mászik, leül a sárba, nagyon kopik róla a ruha. Venni kellene újat! De még ott áll öt éhes szájú gyerek. Hattagú családjára ítéli dolgoznia. A pénzt ez a beton adja. Nem is lenne most már baj a fizetéssel, csak így maradna. Hétforintos órabérrel dolgozunk, most áttérünk az akkordra. Ez nem is baj, csak legalább annyit keressünk, mint amennyit most. Akkor lesz Istvánkor a ruha, meg a többi gyerek kezében kenyér.« Elfogy a beton. Megállnak az emberek. — No, ha így lesz az akkordban is, akkor nem leszünk jóba. Ez foglalkoztat most minket — mondja Angyal Ferenc, a betonosok vezetője. — Ha nem áll megfelelő kocsi rendelkezésre, amely szállítja az anyagot, akkor nekünk kell hordani vállunkon a cementeszsákot. A jó akkord az jó dolog. Ha jó, jobb mint az időbér. Mert ugye nem mindenki egyformán dolgozik. Az akkordban az öntudatra alapoznak. De ehhez az kell, hogy óramű pontossággal szervezze a munkát az építésvezetőség és ne legyen fennakadás egy percre sem. Igaza van. Egy hosszú, pirosarcú mícisapkás férfi, Jurik József mondja: — Akkor lesz jó az akkord, ha a forint értéke is meglesz. Jusson a népgazdaságnak is, de a mi pénzünk se vesszen el, hogy családjainkat megfelelően eltarthassuk. Nem kívánnak »horribilis összeget« (ígymondják), csak ne kapjanak kevesebbet, mint mostanában. Azt sem szeretnék, ha az akkord íródeákot csinálna a brigádvezetőből. Feketén, fehéren, világosan mindenki megérthesse, miért mennyit lehet keresni. Ezt akarják. Meg azt, hogy az épületbontásból kikerülő anyagokat becsületes áron megkaphassák, mert ők is szeretnének egy kis családi házat építeni! Egy ajtólapért 100 forintot kellene fizetni, ere a TÜZÉP rátesz még 90 forintot. Csak enynyiért vásárolhatják meg. Hogy miért? Senki sem tudja. Majdnem kétszeres áron vásárolják a bontásból kikerülő tégla és egyéb építőanyagot. Legalább ők, építőmunkások kapják meg jutányosabb áron. Megjött a cement. Újból dolgoznak. Milyen nehéz a beton. A kubikos is megindult talicskájával, az is milyen nehéz. A kőműves téglája sem könnyű. Az ÉLET sugalmazta gondok, amelyek ott motoszkálnak a fejekben míg a kéz dolgozik, nehezebb a betonnál, a sáros, vizes földnél is súlyosabb. Egyszeresek megszűnnek. Mint ahogy annyi gond már a múlté. Békés József * Mit itam,amit hallottam az építőállványokon? XSALFÖLD 1957. március 9. szombat. A székház szokatlanul csendes. Az irodát sem borítja sűrű cigaretta-füstfelhő. Az enyhe idő, a tavaszi napsugár — felsőbb utasítások, körlevelek, felhívások, ellenőrök nélkül is — a határban találja a termelőszövetkezet tagjait. Néhány asszony, három menyecske és egy idősebb néni csinál csak egy kis zajt a széles folyosón. Kukoricát morzsolnak, közben a nyelvük is jár szaporán. Egyszuszra és egymás szavába vágva elmesélik, hogy annak idején a csornai »felkelők« több termelőszövetkezeti tagnál házkutatást tartottak éjszaka, elhúzták a szekrényt is a helyéről és a kéménybe is benéztek. Gál Géza berontott a tsz-irodába és miután már más tönnivalót nem talált, a függönyt szakította le az ablakról — Ha ezeket a csornaiakat nem ette volna a fene — mondja Gábor Imréné — semmi nem lett volna. Ők jártak ki este és éjszaka is nyugtalanítani bennünket. Ők szították a tüzet a faluban. A rábatamási októberi napok története azt mutatja, hogy a lakosság túlnyomó többsége józanul, de passzívan figyelte az eseményeket. Nem hallgattak a »rendet teremteni akaró csornai fegyveres »szabadságharcosokra.« Sőt, mikor egy gyűlésen Nagy Jenőné azt kiabálta: »Mindig volt cselédünk, most meg 18 éves kislányommal dolgoznunk kellett« , visszakiabáltak neki, hogy ezután sem lesz cselédje senki. A termelőszövetkezet tagjai ezekben a napokban egységbe forrtak. A viharos napokban éjjel nappal őrizték a raktárakat és az istállókat. Maguk is csodálkoznak ezen, mikor azelőtt inkább a széthúzás és a veszekedések jellemezték a kollektívát. 14-en léptek ki decemberben a termelőszövetkezetből. Ezzel is inkább erősödtek. A kilépők többnyire olyan emberek voltak, akiket annak idején úgy agitáltak be és nem önként jöttek. Nem érezték ők jól magukat a termelőszövetkezetben. 47 család maradt. Őket azelőtt sem beszélték rá és most sem. Saját elhatározásuk alapján maradtak továbbra is a termelőszövetkezetben. Az elmúlt évek sérelmeit sokat emlegetik az Új Élet tagjai is. A régi vezetés hibái nemcsak az egyénieket sújtották, hanem a termelőszövetkezeti tagokat is. — Nem hagyott bennünket nyugodtan dolgozni s sok ellenőr. Mindenbe beleszóltak. Gyakran olyan emberek utasítgattak bennünket, akiknek fogalmuk sem volt a mezőgazdasághoz. Nem azt vetettünk, amit akartunk, hanem amit a Járási és Megyei Tanácson elhatároztak , így vélekednek az elmúlt évekről az Új Élet tagjai. Mindjárt hozzáteszik azt is »most már nem , így van.« S ha mégis előfordulna olyasmi, hogy valamelyik túlbuzsgó vezető régi, rossz módszerekkel kísérletezne megint, megmondanák neki, kívül tágasabb. ) A jövedelemmel az elmúlt években sem voltak különösebb bajok. Mindig jutott annyi, amiből rendesen megéltek a termelőszövetkezet tagjai. De ehhez is hozzátartozik mindig, »ha hagytak volna bennünket úgy gazdálkodni, ahogy mi aláírtunk, már nem itt állnánk.« Ne gondoljon arra senki, hogy most már mindenki azt csinál, amit akar és fejezetejére állt minden a szövetkezetben, ők helyesen értelmezik az önállóságot és jól is kezdtek önállóan működni. Terveket is készítenek. Ezeket a közgyűlésen vitatják meg. Már ebben az évben is néhány növény vetésterületét emelték, másikét csökkentették. A kertészet területét megduplázták, cukorrépamagot 3 hold helyett 8 holdon termelnek. Ebben az évben hat holdat erdősítenek, fásítják az utakat és négy holdon gyümölcsöst telepítenek. Huszonegy családdal megkezdtéka véhészkedést is. Többen javasolták, venni kellene egy Zetort is, pótkocsival. Már meg is vásárolták. 70 000 forintba került, ebből 40 000 forintot zárszámadáskor a tagok saját pénzükből adtak össze. Az októberi viharos napok után egységbe forrva, önállóan, megnövekedett munkakedvvel, új tervekkel indulnak ezen a tavaszon a nagyobb jövedelem, a holnap felé, a rábatamási Új Élet Termelőszövetkezet tagjai. Cseresznyék István: A Vathöp,fáé.. „ — Látogatás a rábatamási „Új Élet" Termelőszövetkezetben — felhívás: Felhívjuk a közéiletek, intézmények figyelmét a 215— 1954. O. T. sz. utasításra, melynek értelmében az 1957. évi tüzelőanyag megrendeléseiket sürgősen juttassák el vállalatunkhoz. Győr-Tatai TÜZÉP Vállalat Győr, Árpád u. 30. A Győri Útfenntartó Vállalat felvételre keres útmestert iskolai, vagy mélyépítőipari technikumi végzettségű 4—5 éves gyakorlattal rendelkező munkavezetőket, valamint gépészmérnöki képesítésű 4—5 éves gyakorlattal rendelkező, útigépeket jól ismerő gépészmérnököt. A B9 Uta ■ sz• Autóközlekedési Vállalat (Tata II. Egység u. 5. sz.) alkalmaz munkakönyvet igazolható, legalább 2 évi tehergépkocsivezetői gyakorlattal rendelkező szakmásított vagy középfokú végzettségű gépkocsivezetőket azonnali munkábalépés mellett