Kisalföld, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-01 / 230. szám

1959. október 1. csütörtök POZSGAI ZOLTÁN — FÁBIÁN FERENC : Ilis A falu továbbhaladásának kulcsa XI. Égéss szívvel — két késsel EGÉSZ SZÍVVEL — KÉT KÉZZEL Ebben az írásban már nem az egyik, vagy a másik termelőszö­vetkezetben szerzett tapasztalatok­ról szólunk, hanem az általános tapasztalatról, amelyet eddigi írá­saink és a hozzászólók adtak. Az eddigi írások inkább a hi­bákra mutattak rá, mint az ered­ményekre, noha a szövetkezetek többségében elég jól megy a mun­ka. Az eredmények és hibák ki­­dekázása viszont nem lett volna helyes, akkor elmosódtak volna azok a hibák, gyengeségek, ame­lyekre a figyelmet irányítani akar­tuk. Ezen a helyen is — nagyon célzatosan — a hibákat és a tenni­valókat foglaljuk össze elsősorban, ismételten megjegyezve, hogy A SZÖVETKEZETEK NAGYON SZÉPEN ÉS GYORSAN FEJLŐDNEK Ahol gyengébb a termés, késle­kedett vagy késlekedik a betaka­rítás, főképpen munkaerőhiányra panaszkodnak. Néhány helyen csakugyan van hiány munkaerő­ből, főleg ott, ahol a fiatalok vá­rosba mentek dolgozni, mint pél­dául Szilban, Kónyban és több Győr környéki faluban. A legtöbb helyen azonban nem lehet hiány, vagy legalább is nagy hiány mun­káskézből. A határ nem lett na­gyobb, mint azelőtt, amikor min­den munkával időben végeztek, a gazdálkodás sem lett még lénye­gesen belterjesebb, de összehason­líthatatlanul több gép dolgozik Ahol megkéstek a munkákkal, ott elsősorban a munka szervezésé­vel és a munkafegyelemmel volt baj. A címben azt írtuk: „Egész szív­vel, két kézzel." Mert az a legfon­tosabb, hogy minden szövetkezeti tag egész szívvel dolgozzék. Ugyanis fél szívvel és két kézzel dolgozni nem lehet. Tapasztala­taink szerint azok érték el a leg­több munkaegységet — kivéve egyes csalafinta ügyeskedőket —, akik a leghűségesebbek szövetke­zetükhöz. ők két kézzel, vagyis szorgalmasan tudnak dolgozni, mert jókedvűek, lelkesek, nem zavarják őket lehangoló gondola­tok, akkor sem, ha nehézségeket látnak. Mindig bíznak munkájuk­ban, a közösségben, tudják, hogy az a jövőt, a paraszt könnyebbsé­gét, a jobb életet teremti meg. Ezzel tulajdonképpen azt is meg­mondtuk, mi teszi némelyik szö­vetkezeti tagot lehangolttá. Az, hogy még nem bízik eléggé a kö­zösségben, kételkedik, hogy való­ban a biztos felemelkedést hozza-e az az ő számára is. Ne csodálkoz­zunk, hogy ilyen emberek talál­tatnak, hisz a régihez képest óriá­si változás az új paraszti élet: a földeket könnyebb egy tagba szán­tani, mint AZ EMBEREK GONDOLKODÁSÁT MEGVÁLTOZTATNI, beléjük hitet önteni. Ahelyett, hogy szidnánk a még aggályos­kodó szövetkezeti tagokat — pe­dig sok helyen csak szidják őket — inkább türelmesen, de minél előbb értetnénk meg velük, hogy a jobb paraszti élet és a szövet­kezet úgy összetartozik, mint a fa törzse az ágával. Az egyik legna­gyobb hiba ma még az, hogy a szövetkezetek vezetői, pártszerve­zetei, a községi és járási tanácsok, valamint a patronálok mindennel többet törődnek, mint az emberek meggyőzésével, nevelésével. A szövetkezetek megszervezésekor mindenkit „agitáltak”, azóta vi­szont majdnem kizárólag gazda­sági ügyekkel foglalkoznak, legin­kább utasítgatnak a munkára. Bizonyos, hogy a helyes munka­­szervezés önmagában véve is a munkaszeretetet, a szövetkezetbe vetett hitet erősíti. De ez nem elégséges a tagság bizalmának növelésére, kiváltképpen, ha még bajok vannak a munka szervezé­sével. Az idén még nagyon nehéz a munka helyes megszervezése, hisz a földek jóformán mind apró parcellák, másrészt újak a tagok, újak a vezetők, újak a körülmé­nyek. Nagyon szép eredményeket értek el a munka megszervezésé­ben, ahol a vezetőség határozott, ha kell, szigorú is. Sajnos, jóné­­hány helyen túlságosan „jó" em­ber az elnök, majdnemhogy min­denki azt tesz, amit akar. Ha va­laki nem szívesen jár dolgozni, igyekszik mindenféle magyarázat­tal szolgálni, gyakran a szövetke­zetet szidja, az elnök pedig csak türelmesen meghallgatja, nem vi­tatkozik vele, hanem azt panasz­­kodja: „Mit lehet tenni az ilyen emberekkel?” Ezeknek az elnö­köknek nagyon sokat segíthetné­nek a régi, tapasztalt tsz-elnökök, vezetőségi tagok, akiknek sokkal nehezebb volt az­­elmúlt években összetartaniuk a tagságot, hisz csábított a meglévő egyéni gaz­dálkodás, zavarta a munkát, az emberek lelkét a sok ki-belépés. Nincs jobb iskola, mint ezek ta­pasztalataiból meríteni. A falu továbbhaladásának kul­csáról írtunk cikksorozatunkban. Mi ez a kulcs? Többszáz ember tartozik egy-egy termelőszövetke­zethez. Ezek az emberek együtt feltétlenül erősebbek, mint külön­­külön. Százszor erősebbek. De csak akkor, ha egy akarattal, egy­szerre fogják meg a dolog vasta­gabbik végét. Azt elérni, hogy A SOK DOLGOS KÉZ EGYÜTT LENDÜLJÖN! Ilyen szervezettséget, munkaszel­­lemet elérni — ez a falu tovább­haladásának kulcsa! Jónéhány községben ezt már-már elérik. Másutt még nem. Elsősorban a vezetőségeken és a szövetkezeti tagokon múlik, hogy hol, mikor teremtik meg a szervezettségnek ezt a fokát, ha ez meglesz, a ter­melés, a jövedelem ugrásszerűen emelkedni fog. Már szóltunk róla, hogy a falvak határa nem lett kisebb, mióta szövetkezett minden paraszt. Az adó viszont jóval ke­vesebb lett. Többet segítenek a gépek is, mint ezelőtt. Még sok­kal belterjesebb lehet a gazdálko­dás. Csak az kell, hogy minden munkát a maga idejében, minél jobban végezzenek el. Akkor majd mindenki előtt tisztán fog állni a szövetkezés sokat emlegetett előnye. A MÁV számadása a nyárról: három hónap alatt 78 355 000 utast szállítottak a vasúton A nyár elmúltával a MÁV is elkészítette számadását a nyári forgalomról. Ezek szerint 1959- ben a három nyári hónapban a vasúton 78 355 000 utast szállítot­tak, míg 1958-ban 75 322 000, 1957- ben pedig 64 882 000 személy uta­zott. A nyáron 395 IBUSZ vona­tot közlekedtetett a MÁV, 39 vo­nattal többet, mint a múlt év­ben. 1958-hoz viszonyítva 163 új, naponta, illetve a hét egyes nap­jain közlekedő gyors, távolsági és helyi vonatot állítottak forga­lomba. A nyáron lényegesen javult a vonatok menetrendszerinti közle­kedése is. Lényegesen fejlődött az állomások és a személykocsik tisz­tántartása, fénycsővilágítása. Egyébként máris hozzáláttak a nyári forgalom felmérése alapján, a jövő évi forgalom nagyvonalú előkészítéséhez. A következő nyá­ri idényben Magyarország és Csehszlovákia, valamint Magyar­­ország és Románia között mente­sítő vonatok közlekednek. A Ber­lin—Budapest közötti összekötte­tést lényegesen javítja a „Hungá­ria” motorvonat, amely a két vi­lágváros között jár majd. Előszüret Győrszentmártonban A győrszentmártoni Új Utakon Tsz pincéjében szorgalmasan dol­goznak a kádárok. Reggeltől estig mossák a hordókat, a sajtárokat és a fakádakat. A legkisebb hordótól a legnagyobbig valamennyi for­rázva, átmosva, tisztán várja a szüretet. Felvágner Sándor pince­mester és Tréper József, a tsz­­ká­dármestere az irányítók az ezer hektóliter bort befogadó szövetke­zeti pincében, ők mondják meg, hogy Simon János, Tamits János és Baki Ferenc pincemunkások melyik hordót vegyék kezelés alá. A munka most: a hordók kéne­­zése. A baktériumok csírája is el­pusztul a kénezéssel, ez óvja meg a bort az ecetesedéstől. Hat-hét hektoliteres hordók egész utcája sorakozik a betonalapzaton. Ezek még csak a kisebb hordók Mert van 12 abroncsos, 68 hektó­literes hordó is a tsz pincéjében, meg a 350 és 600 hektoliteres ce­ment hordók — üvegtéglákkal bé­lelve — ezek a legnagyobbak Száz méter hosszú a téglaboltoza­tú borospince, bevezet a szentmar­*­toni hegy gyomrába. Nyolcszáz évesre becsülik, az erjesztő részt meg 2—300 évesre. Minden év őszén elérkezik a bo­rospincékben a legfontosabb mun­ka, a szőlőpréselés, a mű­készí­tés és az újbor kezelése. Évtizedek óta szakemberek ebben Felvágner Sándorék. A tsz-ben a múlt hét vé­gén már volt egy kis ízelítő az őszi „édesmunkából“: egynapos előszüret volt a szövetkezet páz­­mándi szőlőjében. A leszedett saszla csemegeszőlőből 26 hektoli­ter 17 cukorfokos mustot csorgat­tak a kádakba. A mustot — utol­só literig — a tsz győri borkimérő­jébe szállították. Ha mennyiségre nem is ad annyit az idén a tsz 46 hold szőlője, mint tavaly, a mi­nőséggel nem lesz baj — mon­dották a szövetkezetiek. Ha min­den jól megy, három hét múlva kezdődik náluk a nagy szüret. Utána bevonul a tsz győri boltjá­ba az újbor, a kedvelt Pannonhal­ma gyöngye, a Rizling és az Ezerjó. (r.) • • Ünnepélyes orvosavatás az Erkel színházban Idős, nagymúltú orvosok, a ma­gyar orvostudomány vezető sze­mélyiségei és az életbe most in­duló fiatal orvosok százai talál­koztak szerdán az Erkel Színház­ban, a Budapesti Orvostudományi Egyetem orvosavató nyilvános rendkívüli tanácsülésén. Dr. Gegesi Kiss Pál rektor üd­vözölte a megjelenteket és az egyetem tanácsa nevében átnyúj­totta a vas, gyémánt és arany díszokleveleket a 65, 60, illetőleg 50 évvel ezelőtt doktorrá avatott orvosoknak. Ezután dr. Tarján Imre, az álta­lános orvosi kar dékánja 261 fia­tal orvost, dr. Balogh Károly, a fogorvosi kar dékánja pedig 37 fiatal fogorvost avatott fel KISALFÖLD A Magyar párt- és állami vezetők üdvözlő távirata a Kínai Népköztársaság 10. évfordulója alkalmából A Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkal­mából Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, dr. Münnich Ferenc, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke üdvözlő táviratot küldött Kiu Sao-csi-nek, a Kínai Népköz­társaság elnökének, Mao Ce-tung-nak, a Kínai Kommunista Párt elnökének és Csou En-laj-nak, a Kínai Népköztársaság Államta­nácsa elnökének. A távirat méltatja országaink, népeink barátságát és együttmű­ködését, azokat az óriási eredményeket, amelyeket a népi Kína az elmúlt tíz év során elért. A távirat hangsúlyozza, hogy a magyar nép és kormánya a leg­határozottabban elítéli a nemzetközi reakció mesterkedéseit, teljes mértékben támogatja a Kínai Népköztársaság következetes béke­­politikáját, valamint jogos harcát az amerikai tmperiatizmus által jogtalanul megszállt Taiwan és a partmenti szigetek felszabadítása érdekében, s követeli, hogy a 680 milliós népi Kína elfoglalja jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Őszinte szívvel kívánunk önöknek, kedves elvtársak, jó erőt, egészséget és országuk öntudatos, áldozatkész, szorgalmas népének további nagyszerű sikereket a szocializmus építésében, a világbéke megvédésében — hangzik befejezésül a távirat. Az évforduló alkalmából dr. Sik Endre külügyminiszter üdvözölte Csen Jit, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterét. A Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága a Kínai Kommunista Ifjú­sági Szövetség központi bizottságának, a Magyar-Kínai Baráti Tár­saság, a Kínai-Magyar Baráti Társaságnak, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa pedig a Kínai Országos Szakszervezeti Szövetség­nek küldött üdvözlő táviratot. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár prototípus-műhelyében Ebben a műhelyben mindig új dolgokat látni, ebben a mű­helyben a szakértő is folyton kérdez. Itt ké­szülnek az új gépek első, kísérleti darab­jai, a prototípusok. Itt látható a „KKA“, az új kukoricaszár­­arató- és kévekötő­­gép prototípusa és 0- szériájának egyik da­rabja. Kender, vagy egyéb magas szálú s­övény aratására is alkalmas. Mi a kü­lönbség a prototípus és a 0-széria között? A 0-szériában már tö­kéletesítették az új gépet. Megkönnyítet­ték a kezelő munká­ját: ültőhelyéből állít­hatja a motollát a ta­lajviszonyoknak és a növényszár magassá­­gának megfelelően. A szárakat ötletes szer­kezet tömöríti és ké­vékbe kötözi. Érdemes-e gyártani a kukoricaszárarató­­gépet? Érdemes, mert nemcsak kukorica­szárat, hanem más, hosszas szárú növényt is lehet aratni vele. Erről gondolkodtunk, miközben megpillan­tottuk a másik újdon­ságot: a kukoricabe­takarító gép prototí­pusát. Ez csövestől vágja a kukoricát. A képünkön nem látha­tó túloldalon van a felhordó rész, ott le­vágja a szárat és fel­viszi a nagy félkör­íves vályú alján lévő csőhöz. Itt letöri a csöveket a szárról. A csöveket a képen lát­ható zárt kanalas fel­hordó viszi a fölső tartályba. A szárat a vágótárcsa 60 milli­méteres darabokra vágja, majd a vágó­tárcsára szerelt dob­­lapátok lökőereje és légsűrítése felhajtja a szecskát a félköríves vályún át a tartályba. Ennek a gépnek jövő­re kezdik el a sorozat­gyártását. Utóljára a rizsara­­tó-gépet nézzük meg, melynek prototípusát most kezdték összeál­lítani. Még csak egy nagy vasládát látni belőle. Olyasféle lesz, mint a többi arató­gép, csak jóval ki­sebb. Nyolcvan centi­méter lesz a vágószé­lessége és négy sort vág le egyszerre. Mö­götte már ott a törpe­­traktor, amelyre rá fogják szerelni. A traktor mellett fe­­küsznek az aratógép kerekei, melyek tal­pát megszélesítették, hogy a gép el ne süly­­lyedjen a talajban. Körülbelül két hét múlva kerül kipróbál­­ásra. L. £* A „KKA", az új kukoricaszárazató- •* kévekötőgép prototípusa A „K. B. 1.”, az egysoros kukoricabetakarító-gép prototípusa

Next