Kisalföld, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-01 / 230. szám
1959. október 1. csütörtök POZSGAI ZOLTÁN — FÁBIÁN FERENC : Ilis A falu továbbhaladásának kulcsa XI. Égéss szívvel — két késsel EGÉSZ SZÍVVEL — KÉT KÉZZEL Ebben az írásban már nem az egyik, vagy a másik termelőszövetkezetben szerzett tapasztalatokról szólunk, hanem az általános tapasztalatról, amelyet eddigi írásaink és a hozzászólók adtak. Az eddigi írások inkább a hibákra mutattak rá, mint az eredményekre, noha a szövetkezetek többségében elég jól megy a munka. Az eredmények és hibák kidekázása viszont nem lett volna helyes, akkor elmosódtak volna azok a hibák, gyengeségek, amelyekre a figyelmet irányítani akartuk. Ezen a helyen is — nagyon célzatosan — a hibákat és a tennivalókat foglaljuk össze elsősorban, ismételten megjegyezve, hogy A SZÖVETKEZETEK NAGYON SZÉPEN ÉS GYORSAN FEJLŐDNEK Ahol gyengébb a termés, késlekedett vagy késlekedik a betakarítás, főképpen munkaerőhiányra panaszkodnak. Néhány helyen csakugyan van hiány munkaerőből, főleg ott, ahol a fiatalok városba mentek dolgozni, mint például Szilban, Kónyban és több Győr környéki faluban. A legtöbb helyen azonban nem lehet hiány, vagy legalább is nagy hiány munkáskézből. A határ nem lett nagyobb, mint azelőtt, amikor minden munkával időben végeztek, a gazdálkodás sem lett még lényegesen belterjesebb, de összehasonlíthatatlanul több gép dolgozik Ahol megkéstek a munkákkal, ott elsősorban a munka szervezésével és a munkafegyelemmel volt baj. A címben azt írtuk: „Egész szívvel, két kézzel." Mert az a legfontosabb, hogy minden szövetkezeti tag egész szívvel dolgozzék. Ugyanis fél szívvel és két kézzel dolgozni nem lehet. Tapasztalataink szerint azok érték el a legtöbb munkaegységet — kivéve egyes csalafinta ügyeskedőket —, akik a leghűségesebbek szövetkezetükhöz. ők két kézzel, vagyis szorgalmasan tudnak dolgozni, mert jókedvűek, lelkesek, nem zavarják őket lehangoló gondolatok, akkor sem, ha nehézségeket látnak. Mindig bíznak munkájukban, a közösségben, tudják, hogy az a jövőt, a paraszt könnyebbségét, a jobb életet teremti meg. Ezzel tulajdonképpen azt is megmondtuk, mi teszi némelyik szövetkezeti tagot lehangolttá. Az, hogy még nem bízik eléggé a közösségben, kételkedik, hogy valóban a biztos felemelkedést hozza-e az az ő számára is. Ne csodálkozzunk, hogy ilyen emberek találtatnak, hisz a régihez képest óriási változás az új paraszti élet: a földeket könnyebb egy tagba szántani, mint AZ EMBEREK GONDOLKODÁSÁT MEGVÁLTOZTATNI, beléjük hitet önteni. Ahelyett, hogy szidnánk a még aggályoskodó szövetkezeti tagokat — pedig sok helyen csak szidják őket — inkább türelmesen, de minél előbb értetnénk meg velük, hogy a jobb paraszti élet és a szövetkezet úgy összetartozik, mint a fa törzse az ágával. Az egyik legnagyobb hiba ma még az, hogy a szövetkezetek vezetői, pártszervezetei, a községi és járási tanácsok, valamint a patronálok mindennel többet törődnek, mint az emberek meggyőzésével, nevelésével. A szövetkezetek megszervezésekor mindenkit „agitáltak”, azóta viszont majdnem kizárólag gazdasági ügyekkel foglalkoznak, leginkább utasítgatnak a munkára. Bizonyos, hogy a helyes munkaszervezés önmagában véve is a munkaszeretetet, a szövetkezetbe vetett hitet erősíti. De ez nem elégséges a tagság bizalmának növelésére, kiváltképpen, ha még bajok vannak a munka szervezésével. Az idén még nagyon nehéz a munka helyes megszervezése, hisz a földek jóformán mind apró parcellák, másrészt újak a tagok, újak a vezetők, újak a körülmények. Nagyon szép eredményeket értek el a munka megszervezésében, ahol a vezetőség határozott, ha kell, szigorú is. Sajnos, jónéhány helyen túlságosan „jó" ember az elnök, majdnemhogy mindenki azt tesz, amit akar. Ha valaki nem szívesen jár dolgozni, igyekszik mindenféle magyarázattal szolgálni, gyakran a szövetkezetet szidja, az elnök pedig csak türelmesen meghallgatja, nem vitatkozik vele, hanem azt panaszkodja: „Mit lehet tenni az ilyen emberekkel?” Ezeknek az elnököknek nagyon sokat segíthetnének a régi, tapasztalt tsz-elnökök, vezetőségi tagok, akiknek sokkal nehezebb volt azelmúlt években összetartaniuk a tagságot, hisz csábított a meglévő egyéni gazdálkodás, zavarta a munkát, az emberek lelkét a sok ki-belépés. Nincs jobb iskola, mint ezek tapasztalataiból meríteni. A falu továbbhaladásának kulcsáról írtunk cikksorozatunkban. Mi ez a kulcs? Többszáz ember tartozik egy-egy termelőszövetkezethez. Ezek az emberek együtt feltétlenül erősebbek, mint különkülön. Százszor erősebbek. De csak akkor, ha egy akarattal, egyszerre fogják meg a dolog vastagabbik végét. Azt elérni, hogy A SOK DOLGOS KÉZ EGYÜTT LENDÜLJÖN! Ilyen szervezettséget, munkaszellemet elérni — ez a falu továbbhaladásának kulcsa! Jónéhány községben ezt már-már elérik. Másutt még nem. Elsősorban a vezetőségeken és a szövetkezeti tagokon múlik, hogy hol, mikor teremtik meg a szervezettségnek ezt a fokát, ha ez meglesz, a termelés, a jövedelem ugrásszerűen emelkedni fog. Már szóltunk róla, hogy a falvak határa nem lett kisebb, mióta szövetkezett minden paraszt. Az adó viszont jóval kevesebb lett. Többet segítenek a gépek is, mint ezelőtt. Még sokkal belterjesebb lehet a gazdálkodás. Csak az kell, hogy minden munkát a maga idejében, minél jobban végezzenek el. Akkor majd mindenki előtt tisztán fog állni a szövetkezés sokat emlegetett előnye. A MÁV számadása a nyárról: három hónap alatt 78 355 000 utast szállítottak a vasúton A nyár elmúltával a MÁV is elkészítette számadását a nyári forgalomról. Ezek szerint 1959- ben a három nyári hónapban a vasúton 78 355 000 utast szállítottak, míg 1958-ban 75 322 000, 1957- ben pedig 64 882 000 személy utazott. A nyáron 395 IBUSZ vonatot közlekedtetett a MÁV, 39 vonattal többet, mint a múlt évben. 1958-hoz viszonyítva 163 új, naponta, illetve a hét egyes napjain közlekedő gyors, távolsági és helyi vonatot állítottak forgalomba. A nyáron lényegesen javult a vonatok menetrendszerinti közlekedése is. Lényegesen fejlődött az állomások és a személykocsik tisztántartása, fénycsővilágítása. Egyébként máris hozzáláttak a nyári forgalom felmérése alapján, a jövő évi forgalom nagyvonalú előkészítéséhez. A következő nyári idényben Magyarország és Csehszlovákia, valamint Magyarország és Románia között mentesítő vonatok közlekednek. A Berlin—Budapest közötti összeköttetést lényegesen javítja a „Hungária” motorvonat, amely a két világváros között jár majd. Előszüret Győrszentmártonban A győrszentmártoni Új Utakon Tsz pincéjében szorgalmasan dolgoznak a kádárok. Reggeltől estig mossák a hordókat, a sajtárokat és a fakádakat. A legkisebb hordótól a legnagyobbig valamennyi forrázva, átmosva, tisztán várja a szüretet. Felvágner Sándor pincemester és Tréper József, a tszkádármestere az irányítók az ezer hektóliter bort befogadó szövetkezeti pincében, ők mondják meg, hogy Simon János, Tamits János és Baki Ferenc pincemunkások melyik hordót vegyék kezelés alá. A munka most: a hordók kénezése. A baktériumok csírája is elpusztul a kénezéssel, ez óvja meg a bort az ecetesedéstől. Hat-hét hektoliteres hordók egész utcája sorakozik a betonalapzaton. Ezek még csak a kisebb hordók Mert van 12 abroncsos, 68 hektóliteres hordó is a tsz pincéjében, meg a 350 és 600 hektoliteres cement hordók — üvegtéglákkal bélelve — ezek a legnagyobbak Száz méter hosszú a téglaboltozatú borospince, bevezet a szentmar*toni hegy gyomrába. Nyolcszáz évesre becsülik, az erjesztő részt meg 2—300 évesre. Minden év őszén elérkezik a borospincékben a legfontosabb munka, a szőlőpréselés, a műkészítés és az újbor kezelése. Évtizedek óta szakemberek ebben Felvágner Sándorék. A tsz-ben a múlt hét végén már volt egy kis ízelítő az őszi „édesmunkából“: egynapos előszüret volt a szövetkezet pázmándi szőlőjében. A leszedett saszla csemegeszőlőből 26 hektoliter 17 cukorfokos mustot csorgattak a kádakba. A mustot — utolsó literig — a tsz győri borkimérőjébe szállították. Ha mennyiségre nem is ad annyit az idén a tsz 46 hold szőlője, mint tavaly, a minőséggel nem lesz baj — mondották a szövetkezetiek. Ha minden jól megy, három hét múlva kezdődik náluk a nagy szüret. Utána bevonul a tsz győri boltjába az újbor, a kedvelt Pannonhalma gyöngye, a Rizling és az Ezerjó. (r.) • • Ünnepélyes orvosavatás az Erkel színházban Idős, nagymúltú orvosok, a magyar orvostudomány vezető személyiségei és az életbe most induló fiatal orvosok százai találkoztak szerdán az Erkel Színházban, a Budapesti Orvostudományi Egyetem orvosavató nyilvános rendkívüli tanácsülésén. Dr. Gegesi Kiss Pál rektor üdvözölte a megjelenteket és az egyetem tanácsa nevében átnyújtotta a vas, gyémánt és arany díszokleveleket a 65, 60, illetőleg 50 évvel ezelőtt doktorrá avatott orvosoknak. Ezután dr. Tarján Imre, az általános orvosi kar dékánja 261 fiatal orvost, dr. Balogh Károly, a fogorvosi kar dékánja pedig 37 fiatal fogorvost avatott fel KISALFÖLD A Magyar párt- és állami vezetők üdvözlő távirata a Kínai Népköztársaság 10. évfordulója alkalmából A Kínai Népköztársaság megalakulásának 10. évfordulója alkalmából Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, dr. Münnich Ferenc, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke üdvözlő táviratot küldött Kiu Sao-csi-nek, a Kínai Népköztársaság elnökének, Mao Ce-tung-nak, a Kínai Kommunista Párt elnökének és Csou En-laj-nak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének. A távirat méltatja országaink, népeink barátságát és együttműködését, azokat az óriási eredményeket, amelyeket a népi Kína az elmúlt tíz év során elért. A távirat hangsúlyozza, hogy a magyar nép és kormánya a leghatározottabban elítéli a nemzetközi reakció mesterkedéseit, teljes mértékben támogatja a Kínai Népköztársaság következetes békepolitikáját, valamint jogos harcát az amerikai tmperiatizmus által jogtalanul megszállt Taiwan és a partmenti szigetek felszabadítása érdekében, s követeli, hogy a 680 milliós népi Kína elfoglalja jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Őszinte szívvel kívánunk önöknek, kedves elvtársak, jó erőt, egészséget és országuk öntudatos, áldozatkész, szorgalmas népének további nagyszerű sikereket a szocializmus építésében, a világbéke megvédésében — hangzik befejezésül a távirat. Az évforduló alkalmából dr. Sik Endre külügyminiszter üdvözölte Csen Jit, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterét. A Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága a Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottságának, a Magyar-Kínai Baráti Társaság, a Kínai-Magyar Baráti Társaságnak, a Szakszervezetek Országos Tanácsa pedig a Kínai Országos Szakszervezeti Szövetségnek küldött üdvözlő táviratot. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár prototípus-műhelyében Ebben a műhelyben mindig új dolgokat látni, ebben a műhelyben a szakértő is folyton kérdez. Itt készülnek az új gépek első, kísérleti darabjai, a prototípusok. Itt látható a „KKA“, az új kukoricaszárarató- és kévekötőgép prototípusa és 0- szériájának egyik darabja. Kender, vagy egyéb magas szálú sövény aratására is alkalmas. Mi a különbség a prototípus és a 0-széria között? A 0-szériában már tökéletesítették az új gépet. Megkönnyítették a kezelő munkáját: ültőhelyéből állíthatja a motollát a talajviszonyoknak és a növényszár magasságának megfelelően. A szárakat ötletes szerkezet tömöríti és kévékbe kötözi. Érdemes-e gyártani a kukoricaszáraratógépet? Érdemes, mert nemcsak kukoricaszárat, hanem más, hosszas szárú növényt is lehet aratni vele. Erről gondolkodtunk, miközben megpillantottuk a másik újdonságot: a kukoricabetakarító gép prototípusát. Ez csövestől vágja a kukoricát. A képünkön nem látható túloldalon van a felhordó rész, ott levágja a szárat és felviszi a nagy félköríves vályú alján lévő csőhöz. Itt letöri a csöveket a szárról. A csöveket a képen látható zárt kanalas felhordó viszi a fölső tartályba. A szárat a vágótárcsa 60 milliméteres darabokra vágja, majd a vágótárcsára szerelt doblapátok lökőereje és légsűrítése felhajtja a szecskát a félköríves vályún át a tartályba. Ennek a gépnek jövőre kezdik el a sorozatgyártását. Utóljára a rizsarató-gépet nézzük meg, melynek prototípusát most kezdték összeállítani. Még csak egy nagy vasládát látni belőle. Olyasféle lesz, mint a többi aratógép, csak jóval kisebb. Nyolcvan centiméter lesz a vágószélessége és négy sort vág le egyszerre. Mögötte már ott a törpetraktor, amelyre rá fogják szerelni. A traktor mellett feküsznek az aratógép kerekei, melyek talpát megszélesítették, hogy a gép el ne sülylyedjen a talajban. Körülbelül két hét múlva kerül kipróbálásra. L. £* A „KKA", az új kukoricaszárazató- •* kévekötőgép prototípusa A „K. B. 1.”, az egysoros kukoricabetakarító-gép prototípusa