Kisalföld, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-24 / 121. szám

1360. oifiae 71­, fea&. KISALFÖLD I . Minden vezetőnek meg kell tanulnia: a munkások is tudnak okosat mondani A­ SZMT kialdott-kö­zgyűlésének vitája . Lapunk szombati számaiban kö­zöltük­ a Szakszervezetek Megyei Tanácsa küldött-közgyűlésének beszámolóját.. Mint jeleztük, a vita, valamint az újjáválasztott SZMT-tagok névsorának ismerte­tésére a mai számunkban kerül sor. Az első felszólaló Bősze Ferenc­­né, a Soproni Selyemipari Válla­lat szakszervezeti bizottságának titkára volt. Az SZMT segítségét kérte ahhoz, hogy az SZTK Sop­ronban rendszeresítsen gyermek­szakorvosi rendelést. A továb­biakban arról beszélt, hogy helyes módszernek tartja, hogy időkö­zönként egy-egy városban össze­hívják a szocialista brigád címért versenyző dolgozókat. Szükséges­nek tartja azonban azt is, hogy legalább félévenként a gazdasági vezetőket is hívják össze, s be­széljék meg velük a tapasztalato­kat, mert egyik-másik üzemben még tapasztalható némi értetlen­ség a gazdasági vezetők részéről a szocialista brigád címért folyó versenyt illetően. Szilágyi András, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár sz. b. elnöke néhány kiegészítő javaslatot tett a határozati javaslathoz. Például a műszaki fejlesztésre vonatkozó pontnál szükségesnek tartja job­ban hangsúlyozni a szakszervezeti feladatokat az újítási mozgalom fejlesztésében, illetve támogatásá­ban. Ki kellene azt is mondani — hangzik tovább a javaslat —, hogy a műszaki fejlesztésnél a szakszervezet feladata, hogy erre építse fel bérezési, valamint a szakmai oktatás rendszerét. Vig István, a Megyei Építőipari Vál­lalat dolgozóinak küldötte arra hívta fel a figyelmet, hogy a szak­­szervezeti bizottságok ne csak azt nézzék, hány újítást fogadtak el, hanem ellenőrizzék az újítások bevezetését is.­­ Sölétormos Ferenc, a Mosonma­gyaróvári Timföld­gyár sz. b. tit­kára véleménye szerint a kong­resszusi verseny azért volt ered­ményes, mert a minisztériumok pontosan meghatározták a tenni­valókat, s ehhez igyekeztek a fel­tételeket is biztosítani. Ezeket a tapasztalatokat ez évben jól hasz­nosították. A továbbiakban az egyetemről kikerülő fiatalok egy részének igényességéről beszélt. Winkler László a textilszakszerve­zet megyei bizottságának titkára elmondotta, hogy egy időben a műszaki fejlesztés egyedüli esz­közének a beruházást tekintették. Ma már lényegesen megváltozott ez a szemlélet; megyénk textil­ipari üzem­ének vezetői, műszaki­­dolgozói egyre inkább keresik a műszaki fejlesztést szolgáló üzemen belüli eszközöket. Köhidi Róbert egyetemi adjunk­tus többek között utalt Sölétor­­mos elv­társ felszólalására. Elmon­dotta, hogy az egyetemeken, fő­iskolákon — tehát Sopronban is — igyekeznek nemcsak oktatni, h­anam nevelni is a hallgatókat. Példaként említette, hogy év ele­jén, amikor az ösztöndíjakat meg­állapítják, levelet írnak a hallga­tók szüleinek. Ebben köztik az ösztöndíj összegét, s tanácsot ad­nak, hogy a szülő mennyivel egé­szítse ki azt. A szülők többsége jólesően veszi tudomásul ezt a fi­gyelmességet. Vannak azonban olyanok, akik nem törődve a ta­náccsal, valósággal tömik a pénz­zel egyetemista fiukat, vagy lá­nyukat. S többnyire ezekből ke­rülnek ki a tudásukat még be sem mutató, de nagy igényeket támasztó fiatalok Török István, a SZOT elnöksé­gének tagja, a Vasas Szakszerve­zet főtitkára a SZOT elnöksége nevében köszöntötte a küldött­­közgyűlés résztvevőit, maj­d a fel­adatokról beszélve elmondotta, hogy igen fontos a terv teljesí­tése , de a kívánt célt csak ak­kor érjük el, ha részleteiben tel­jesítjük a tervet. Az anyagtakaré­kosságra vonatkozóan figyelmez­tetett, hogy jelenleg sok esetben ez csak szalmaláng: az év elején elkészítik az üzemekben az anyag­takarékossági tervet, amit öt hó­nap alatt teljesítenek, s ezzel úgy vétik, e tekintetben egész évre tel­jesítették feladatukat. A gazda­ságos termelés nem kampány­­munka, hanem állandó feladat, s hogy az is legyen, abban a szak­­szervezetek sokat segíthetnek. Csordás Mihály, a Soproni Vas­öntöde sz. b. titkára, a soproni szakmaközi bizottság elnöke a szakmaközi bizottság munkáját ismertette részletesen. Ezután Julius Canas, a bratis­­lavai kerü­let küldöttségének veze­tője kért szót. Miután átadta a küldöttség ajándékát, méltatta a csehszlovák és magyar dolgozók között — különös tekintettel a bratislavai kerület és a megyénk dolgozói között — kialakult ba­ráti kapcsolat jelentőségét. Majd röviden beszámolt a csehszlovák népnek a szocializmus építésében elért eredményeiről közös cél­jainkról s a cél megvalósítása egyik eszközének, a tapasztalat­­csere fontosságáról Szabados László, a Soproni Felsőfokú Óvó­nőképző igazgatója a határozati javaslatnak a dolgozók nevelésére vonatkozó pontja kiegészítésére tett indítványt. Véleménye sze­rint szakszervezeti feladatnak kell tekinteni az ifjúság nevelését, amelynek célja: közelebb vinni az ifjúságot az élethez. Fontos lenne, hogy még több társadalmi ösztön­díjas fiatalt küldenének az üze­mek a főiskolákra. Ily módon fel­tétlenül növekedne a színvonal, mert az üzemek által küldött fia­talok nagyobb felelősséggel tanul­nak. Hajszán György, a kapuvári TÜZÉP-telep dolgozója a kereske­delmi dolgozók nehéz munkájáról beszélt, ami nem mindig talál megbecsülésre a vásárlók között. Sokszor az áruk hibájáért az el­adókat okolják, holott előfordul­hat az is, hogy éppen a méltat­lankodó vásárló „követte” el a se­lejtes munkát. Majd a szakmai oktatás fontosságáról beszélt, s közölte, hogy Kapuváron a 220 kereskedel­mi dolgozó közül ma már mind­össze 30 olyan van, aki eddig még nem szerezte meg a szakmai ké­pesítést. Ezután Lombos Ferenc elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei pártbizottság első titkára emelkedett szólásra. Elmondotta, hogy a beszámolóval egyetért, s megállapította, hogy a termelési eredményeink, biztatóak. Soha annyi élüzeme nem volt a megyének, mint legutóbb, s az üzemeik jól felkészültek az első negyedévre. Ezt bizonyítja többek között,, hogy megyénk szocialista ip­ara az első negyedben 103,2 szá­zalékra teljesítette a tervét. Fi­gyelemre méltó az is, hogy 12,2 százalékkal több bér került kifi­zetésre, mint a múlt év hasonló időszakában. Javult a felvilágo­sító munka a dolgozók között, a műszaki fejlesztéssel is jobban foglalkoznak az üzemekben. Hogy a jövőben is hasonló eredmé­nyekről számolhassunk be, arra is szükség van, hogy az igazga­tók, párttitkárok, szakszervezeti vezetők bátrabban vegyék igény­be az önköltségcsökkentési hitelt, amely ugyancsak egyik eszköze a műszaki fejlesztésnek. Azután jó lenne, ha az illetékes szakszerve­zeti szervek megszüntetnék az összevisszaságot az üzemi étkez­tetés-térítésnél, amit joggal tesz­nek szóvá a dolgozók. A továb­biakban Lombos elvtárs hangsú­lyozta a szerény magatartás fon­tosságát. Minden vezetőnek meg kell tanulni, a munkások is tud­nak okosat mondani. Tehát a munkások véleményére az eddi­gieknél még jobban támaszkodni kell. Végül Lombos elvtárs jó munkát kívánt a szakszervezeti aktivistáknak, s biztosította őket a megyei pártbizottság támogatá­sáról. Dr. Mike Zoltán, a megyei ta­nács egészségügyi osztályának ve­zetője felhívta a figyelmet a táp­pénzcsalásokra, majd a gyógy­szergyűjtőkről beszélt, akik las­san már az egész rokonságukat ellátják gyógyszerrel. Ez ellen a szakszervezeti aktivistáknak is küzdeni kell. A beszámolóra utal­va elmondotta, hogy a balesetek zöme hétfő hajnalban fordul elő, s legtöbb esetben az alkohol az oka. D. Kovács József, a Kisfaludy Színház sz. b. titkára a színházi bérletrendszerről beszélt, majd az öntevékeny színjátszó csoportok támogatásának szükségességét fejtegette. Ezután a színész és munkástalálkozók jelentőségét is­mertette. Végül a színészek prob­lémáiról szólt. Az utolsó felszó­laló Kapusi József, a Lajta-Han­­sági Állami Gazdaság szakszer­vezeti bizottsági titkára volt. Be­számolt arról, milyen segítséget kapott a felső szakszervezeti szer­vektől, majd támogatást kért ah­hoz, hogy állítsák vissza Moson­magyaróváron a szemészeti ren­delést, mert jelenleg Győrbe kell ezért jönni. A vitát követte a választás Az alábbiakban közöljük az új­jáválasztott SZMT tagjainak és póttagjainak, valamint a szám­­vizsgáló bizottság tagjai és pót­tagjainak névsorát. Az SZMT el­nökségének tagjait (e)-vel jelöl­jük. SZMT rendes tagjai: Bartos Ti­bor, Benkő Tibor, Boros Péter, Batár Antalné, Csányi Sándor (e), Cseh Júlia, Csepiga Pálné, Cser Margit, Csordás Mihály, Décsy Gábor, Dovándy Lászlóné, Erős Ferenc, Farkas Lajos (e), Flass István, Hajszán György, Hegyesi Antal (e), Hetyesi Sándor (e), He­vesi János (e), Horváth Imre (e), Horváth Károly, Jankovics István (az SZMT titkára), Kaposi József, Kecskeméthy István, Keszei Ká­roly (az SZMT vezető titkára), Kócza András, Kovács Istvánné, Konczos Antal, D. Kovács József, Kovács Vilmosné, Kozma Elvira, Kőműves József, Köning Gyula, Krausz Sándor (az SZMT elnöke), Krausz Mátyás, Kutsera Ödönné, Mészáros István (e), Mező József, Mező Józsefné, dr. Mike Zoltán, Miszlay József, Németh Elemér, Nagy Béla (e), Nagy Miklós, Ódor János, Pingitzer László (e), Papp Piroska, Pogány Andrásné, Reis­­perger János (e), Sári Sándor, Schreider Rudolfné, Sölétormos Ferenc (e), Strasszmer Sándor, Szabó Gábor, Szilágyi András, Szilágyi Miklós (e), Takács And­­rás, Takács György, Társ Terézia, Újházi Ilona (e), Újfalusi Sándor (az SZMT titkára), Vankó Károly, Varga Istvánné, Vámosi Ernő, Vaskó Miklósné (e), Villám Fe­renc (e), Vécsey Ferenc (e), Vink­ner László (e). Póttagok: Németh Kálmán, Radda Károly, ifj. Sárkösi Béla, Lőre Imre, Szabó Anna, Takó Anna, Tóth Ferencné, Fogl Sán­­dorné. Számvizsgálóbizottsági tagok: Cibók Imre, Kelemen Éva, Lefko­­vits László, Sós Ipoly, Tamás Imre Póttagok: Dr. Istvánffy László­né, Lévai Gyula. Néhány szó a tüzelő- és építőanyagról A tavasz általában a tüzelő- és az építőanyag beszerzésének ide­je. Naponta százával keresik fel a vásárlók a TÜZÉP-telepeket. — Ki tudja-e elégíteni az igé­nyeiket a Győr-Sopron, Komárom megyei TÜZÉP Vállalat? — Szénkészleteink bőségesek — — mondja Debreceni Imre, az áruforgalmi osztály vezetője. — A szállítás folyamatos. A szakszer­vezeti utalványok beváltása zök­kenő nélkül folyik. Az idén már a házhozszállítás is simábban megy, mint eddig. A szállítást az Autó­­közlekedési Vállalat végzi. Ha a vevő úgy kívánja, be is hordják a tüzelőt. Hogy a szénszállítás to­vábbra is zavartalan legyen, he­lyesen tennék a vállalatok, ha a tüzelőutalványokat nem a tulaj­donosoknak, hanem az igénylők névsorával együtt azonnal az Autóközlekedési Vállalathoz kül­­denék, így a vevőnek nem kell na­pokon át sorban állnia, mert a vállalat az utalványokon feltün­tetett időben pontosan szállít. Természetesen előzőleg értesíti a vásárlót. — Van-e elég brikett és fűré­szelt fa? — Brikettkészletünkkel nem di­csekedhetünk. Hogy minél több vevő kaphasson brikettet, megfe­lelő keverési arányban adjuk ki a szenet. A keverési arány május­ban a legjobb. A tüzelőutalványo­kat a feltüntetett időpontban kell beváltani, mert meghosszabbítás­ra nincs mód. Fűrészelt fából bő­séges készletünk van. Legalább kétszer annyi, mint tavaly volt. — Mi a helyzet az építőanyag­gal? — A kislakás-építőkkel általá­ban szerződést köt vállalatunk. Ez a szerződés a vevőnek is, nekünk is előnyös. A megbeszéléskor írás­ban megállapodunk abban, hogy melyik anyagot, mikor szállítjuk, így a vevő tudja, hogy milyen anyagra mikor számíthat, vállala­tunk pedig kötelezi magát a meg­szabott idő betartására, és minden alkalommal értesíti a vevőt.­­ Az építőanyagok szállítása folyamatos, bár a nagy kereslet miatt most zökkenők vannak, fő­ként a cementellátásban. Ezért vállalatunk elsősorban az új la­kások felépítéséhez szükséges ce­mentet csak azoknak tudja kiad­ni, akik hetekkel ezelőtt jelent­keztek. A cementellátás nem kilá­tástalan. Ha a Dunai Cementmű újra üzemel, nem lesznek zökke­nők. Mész és tégla bőségesen van, sőt újabban a téglagyárak meg­kezdték az eddiginél jobb, maga­sított téglák gyártását.­­ Hosszú időn át nem volt te­tőfedő anyag. Kapható-e most? — Tetőfedő anyagból nincs hiány. Cserepet, palát, vastető szerkezetet mindig tudunk adni. Az utóbbi időben ajtók és abla­kok is vannak raktáron. A kül­földről hozott gyártmányokkal a választék is bővült — fejezte be tájékoztatását Debreceni Imre. »INCHID«' »■» a i%i m■ « — ÉS ORVOSI MŰSZEREK A BUDAPESTI IPARI VÁSÁRON A PETŐFI-CSARNOKBAN. Gyermekbénulás elleni védőoltás Győrött Az 1959. augusztus 1.—1960. feb­ruár 29. között született gyerme­keket, akik még gyermekbénulás elleni védőoltásban nem részesül­tek, Sabin-oltóanyaggal védőoltás­ban részesítjük. Az oltások időpontja és helye: 1960. május 24-én fél 12-től fél 1-ig a Kálvinista utca 25. szám alatti körzeti rendelő, fél 12-től 12-ig Köztelek utca 4. szám alatti körzeti rendelő, fél 1-től 1-ig Ró­nai Jácint utca 13. szám alatti kör­zeti rendelő. Május 25-én: fél 1-től 1-ig Somogyi I. utcai körzeti ren­delő, fél 1-től Kölcsey úti körzeti rendelő. Május 26-án, 10 órától 12 óráig Gorkij utca 36. szám alatti körzeti rendelő és ugyanezen a na­pon 10 órától fél 12-ig a Richards Kultúrterem. Az oltási lapot és oltási idézőt mindenki hozza magával, hogy a megtörtént oltást bejegyezhessük. Ugyancsak hozzon minden szülő egy kávéskanalat, mert az oltó­anyagot teába adjuk be. Akik ol­tási idézést nem kaptak és a fenti időben születtek, azokat a szülők az oltási lappal együtt hozzák el az oltóhelyre. Az oltást június 22-én a fenti időpontban és helyen megismé­teljük. Győr Városi Tanács egészségügyi osztály.

Next