Kisalföld, 1961. augusztus (6. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-01 / 179. szám
2 KISALFÖLD 1361. augusztus 1., kedd AZ SZKP PROGRAMTERVEZETE (Folytatás az 1. oldalról) vezet, a kommunistákat passzív várakozásra kárhoztatja, vagy a forradalmi harcban balos, kalandos akciókba sodorja, akadályozza a változó helyzet helyes értékelését és az új lehetőségeknek a munkásosztály, valamint az összes demokratikus erők érdekében való kihasználását. A dogmatizmus és a szektásság egyes pártok fejlődésének bizonyos szakaszában szintén fő veszéllyé válhat, ha nem harcolnak következetesen ellene. Az SZKP abból indul ki, hogy a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság, a leninizmustól való bármiféle elhajlás ellen vívott kérlelhetetlen harc szükséges feltétele annak, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysége tovább erősödjék, hogy a szocialista tábor még szilárdabbá váljék. A nemzeti felszabadító mozgalommal foglalkozó fejezet kimondja: a világ a viharos nemzeti felszabadító forradalmak korszakát éli. A nemzeti felszabadító forradalomnak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az imperializmus pilléreit. A volt gyarmatok és félgyarmatok helyén fiatal, szuverén államok keletkeztek és keletkeznek. Ám a harc még nem ért véget. A kolonializmus bilincseit lerázó népek a felszabadulás különböző fokán állnak. Sokan közülük a nemzeti állam megteremtése után gazdasági önállóságra és a politikai függetlenség megszilárdítására törekszenek. Az össznemzeti feladatok megoldásának az alapfeltétele az imperializmus elleni következetes harc. Az imperializmus arra törekszik, hogy a volt gyarmatokat és félgyarmatokat megtartsa a kapitalista gazdasági rendszerben, s ennek keretei között rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mai kolonializmus fő oszlopa az Egyesült Államok imperializmusa. A nemzeti felszabadító forradalom a politikai függetlenség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség ingatag lesz és fikcióvá válik, ha a forradalom a társadalmi és a gazdasági életben nem vezet mélyreható változásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbevágóan fontos feladatait. A nemzeti felszabadító mozgalmakkal foglalkozó rész kimondja: Az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és félgyarmati igától megszabadult népekkel való testvéri szövetséget. A tervezet a továbbiakban a két ideológia — a kommunista és a burzsoá-ideológia — közötti harccal foglalkozik. Az imperializmus fő eszmei-politikai fegyvere az antikommunizmus, amelynek lényege a szocialista rendszer rágalmazása, a kommunista pártok politikájának és céljainak, a marxizmus-leninizmus tanításának meghamisítása. A programtervezet mélyrehatóan, érvekkel alátámasztva bírálja mindazon ,,elméleteket”, amelyek a burzsoá-rendszer kizsákmányoló természetét álcázzák, a kapitalizmust kendőzik, majd zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fejlődéséhez, valamint, hogy az összes békeszerető népekkel együtt megszabadítsa az emberiséget a világméretű pusztító háborúktól. A szocialista államok külpolitikája, amely a békének, a népek egyenjogúságának, önrendelkezésének, valamennyi ország függetlensége és szuverenitása tiszteletben tartásának elvein, valamint a szocialista diplomácia becsületes, emberséges módszerein nyugszik, egyre növekvő befolyást gyakorol a világhelyzetre. Korunk alapvető kérdése a háború és béke kérdése. A háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a legszörnyűbb bűncselekményre készülődik az emberiség ellen: termonukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztítást okozhat egész országoknak, egész népeket irthat ki. A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békéért síkraszálló valamennyi erő összefogásával a világs tervezet második része, miután leszögezi, hogy a kommunista társadalom felépítése a szovjet nép közvetlen gyakorlati feladatává vált, röviden összefoglalja a kommunista társadalmi rendszer lényegét. A kommunizmusban teljesen megszűnnek az osztályok, a város és a falu közti társadalmi — gazdasági és kulturális — életmódbeli különbségek. Az emberek termelőtevékenységében a szellemi és a fizikai munka szervesen összfonódik. A kommunizmus a társadalmi élet szervezetének legmagasabb formája. Minden termelési sejt, minden önkormányzatú társulás harmonikusan kapcsolódik egymáshoz a tervszerűen megszervezett közös gazdaságban, a társadalmi munka egységes ritmusában. A kommunizmusban végbemegy a nemzeteknek mind nagyobb arányú, minden oldalú közeledése a gazdasági, politikai és szellemi érdekek teljes közössége, a testvéri barátság és együttműködés alapján. Az SZKP programtervezete a továbbiakban A kommunista építés gyakorlati feladataival foglalkozik. Az 1961—1970-es legközelebbi évtizedben a Szovjetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtésével az egy főre jutó termékek termelése tekintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazdagabb kapitalista országot, az Egyesült Államokat. Az 1971—1980-as második évtizedben megteremtjük a kommunizmus anyagi-technikai bázisát, s az egész lakosság számára biztosítjuk az anyagi és művelődési javak bőségét; a szovjet társadalom szorosan megközelíti a szükségletek szerinti elosztás elvének megvalósítását, s megtörténik az egységes köztulajdonra való fokozatos átmenet. A Szovjetunióban tehát lényegében felépül a kommunista társadalom. A kommunista társadalom teljes felépítése az ezután következő időszakban fejeződik be. Az SZKP minden erőfeszítést megtesz, hogy biztosítsa a közfogyasztási cikkek termelésének gyors nö- I velését. A párt megszervezi a mezőgazdaság termelő erőinek I hatalmas fellendítését, amely lehetővé teszi két, egymáshoz szorosan kapcsolódó fel- I adat megvalósítását: e háború megakadályozható. A szocializmus világméretű győzelme végérvényesen kiküszöböli bármilyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés. Az emberiségnek a szocializmus javasolta azt az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszerre való különválásának körülményei közepette az államközi viszonyok felépíthetők: a különböző társadalmi rendszerű államok békés egyes mellett élésének Lenin által javasolt elvét. A szocialista és a kapitalista államok békés egymás mellett élése az emberi társadalom fejlődésének objektív szükségszerűsége. A háború nem lehet a nemzetközi viták megoldásának eszköze, s nem szabad, hogy azzá váljék. A Szovjetunió következetesen síkra szállt és síkra száll a jövőben is a különböző társadalmi ■ rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikájáért. nagyértékű tápanyagok bőségének megteremtését a lakosság, s a nyersanyagok bőségének megteremtését az ipar számára; b) biztosítja a szovjet falunak a kommunista társadalmi kapcsolatokra való fokozatos áttérését. A Szovjetunió az első tíz esztendőben túl fogja szárnyalni az Amerikai Egyesült Államokat az alapvető mezőgazdasági termékek egy főre jutó mennyiségének termelésében. A nép anyagi jólétének emelését illetően az SZKP azt a világtörténelmi jelentőségű feladatot tűzi ki, hogy a Szovjetunióban — bármely tőkés országhoz hasonlítva — el kell érni a legmagasabb életszínvonalat. A párt abból a lenini tételből indul ki, hogy a kommunizmus építésében az anyagi érdekeltség elvére kell támaszkodni. A munkáért fizetett bér a következő húsz esztendőben a dolgozók anyagi és kulturális igényei kielégítésének alapvető forrása marad. A kommunizmus felé haladva azonban a személyi igények kielégítése egyre inkább a társadalmi fogyasztási alapból történik, s ennek növekedési üteme meg fogja haladni az egyéni munkabér növekedésének ütemét. A kommunista elosztásra való áttérés azután történik meg, hogy a munka szerinti elosztás elve teljesen érvényét veszti, vagyis amikor bekövetkezik az anyagi és kulturális javak bősége, s a munka a társadalom minden tagja számára elsőrendű létszükségletté válik. A Szovjetunió nemzeti jövedelme a következő tíz esztendőben két és félszeresére növekszik, húsz év alatt pedig csaknem megötszöröződik. Az egy lakosra jutó reáljövedelem húsz év alatt több mint három és félszeresére nő. A második tíz esztendőben megvalósul az anyagi és kulturális javak bősége az egész lakosság számára, megteremtődnek az anyagi feltételek ahhoz, hogy a rákövetkező időszakban áttérjünk a javak szükségletek szerint történő elosztásának kommunista elvére. Az SZKP feladatul tűzi ki a lakáskérdésnek — a szovjet nép jóléte emelése szempontjából a legégetőbb problémának — a megoldását. A második tíz esztendő végén minden egyes családnak, a fiatal házasokat is beleértve, a higiénia és a kulturált élet követelményeinek megfelelő egészséges lakása lesz. A második tíz esztendő folyamán a lakóházak használata fokozatosan ingyenessé válik minden állampolgár számára. A közlekedési eszközök (villamos, autóbusz, trolibusz, metró) használata a második tíz esztendőben már ingyenes lesz és a második tíz esztendő végére ingyenesek lesznek az olyan közszolgáltatások, mint a víz, gázellátás, a fűtés. Az első tíz esztendő folyamán megvalósul az áttérés a hat órás munkanapra — úgy, hogy hetenként egy pihenőnap lesz — illetve a 34 —36 órás munkahétre, heti két pihencnappal. A föld alatt végzett és az egészségre ártalmas munkakörökben öt órás lesz a munkanap, illetve harminc órás az ötnapos munkahét. A második tíz esztendőben a munka termelékenységének megfelelő növekedése alapján megkezdődik az áttérés még rövidebb munkahétre. Ily módon a Szovjetunióban lesz a világon a legrövidebb, s egyszersmind a legtermelékenyebb és legjobban megfizetett munkanap. Ezzel egyidejűleg növekedni fog a dolgozók évi fizetett szabadságának tartama is. A kitűzött program sikeresen teljesíthető békés viszonyok között. A nemzetközi helyzet bonyolódása és ennek következtében a honvédelmi kiadások elengedhetetlen növelése késleltetheti a népjólét emelésére vonatkozó tervek végrehajtását. A nemzeközi kapcsolatok tartós rendezése, a katonai kiadások csökkentése, különösen pedig az általános és teljes leszerelés megvalósítása megfelelő államközi egyezmény alapján, lehetővé tenné a dolgozók életszínvonalának emelésére vonatkozó tervek jelentős túlteljesítését. A tervezet meghatározza az SZKP feladatait az államépítés és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésében. A szocialista forradalomból megszületett proletárdiktatúra világtörténelmi szerepet játszott és biztosította a szocializmus győzelmét a Szovjetunióban. A szocializmus építésének folyamatában a proletárdiktatúra maga is módosult. A munkásosztály — a történelemben az egyetlen osztály, amely nem tűzi célul, hogy hatalma örökös legyen. A szocializmus — a kommunizmus első szakasza — teljes és végérvényes győzelmének biztosításával és a kommunizmus építésének általánosan kibontakozó szakaszában való áttéréssel a proletáriátus diktatúrája betöltötte történelmi küldetését és a belső fejlődés feladatainak szempontjából szükségszerűsége megszűnik a Szovjetunióban. Az állam, amely a proletárdiktatúra államaként jött létre, egységes népi állammá, az egész nép érdekeinek és akaratának kifejezőjévé vált. A tervezet a továbbiakban rámutat, hogy a munkásosztály diktatúrájának szükségessége előbb szűnik meg, mint ahogy az állam elhal. Az állam, mint egységes népi szervezet, megmarad a kommunizmus teljes győzelméig. A szocialista demokrácia további fejlődésének folyamatában az államhatalom szervei fokozatosan átalakulnak a társadalmi önkormányzat szerveivé. A kommunista építés során fokozódni fog a tanácsok szerepe, amelyek a nép mindent átfogó szervezetévé, a nép egységének megtestesítőjévé váltak. A párt szükségesnek tartja, a népi képviselet formáinak tökéletesítését és a szovjet választási rendszer demokratikus elveinek fejlesztését. A tervezet rámutat arra, hogy a kommunizmus építésének általánosan kibontakozó időszakában fokozódik a társadalmi szervezetek szerepe. Különösen megnövekszik a szakszervezeteknek, a kommunista ifjúsági szövetségnek, a különböző szövetkezeti szervezetek szerepe. A történelmi fejlődés elkerülhetetlenül az állam elhalására vezet. Az állam teljes elhalásához szükséges a belső feltételek — a fejlett kommunista társadalom felépítése, valamint a külső feltételek megteremtése — a kapitalizmus és a kommunizmus közötti ellentmondásnak nemzetközi síkon, a kommunizmus javára történő végleges megoldása. A tervezet a továbbiakban meghatározza az SZKP feladatait a Szovjetunió fegyveres erőinek és védelmi képességének fokozása területén, s rámutat, hogy a békés egymás mellett élés lenini elve a szovjet állam külpolitikájának általános irányelve volt, s az is marad. A nemzetiségi kapcsolatok kérdéséről a programtervezet a többi között a következőket mondja: A kommunizmusnak a Szovjetunióban bekövetkező győzelmével a nemzetiségek még közelebb jutnak egymáshoz, megnövekszik gazdasági és eszmei közösségük, kifejlődnek szellemi arculatuknak közös kommunista vonásai. A tervezet a továbbiakban azokról a feladatokról beszél, amelyeket a pártnak az ideológia, a nevelés, a képzés, a tudomány és a kultúra területén kell megoldania. A tudomány alkalmazása döntő tényezője lesz a társadalmi termelőerők hatalmas növekedésének. Meghatározza a kulturális építés, az irodalom és a művészet területén jelentkező feladatokat is. A programtervezet a következőkben rámutat: Mivel az egyes országokban a szocialista forradalom különböző időpontokban játszódik le és a gazdasági és kulturális fejlődés színvonala is más és más, a különböző országokban nem feltétlenül egyidejű a szociaalizmus építésének befejezése, illetve az áttérés a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének időszakára. Az SZKP és a szovjet nép mindent megtesz azért, hogy a szocializmus és a kommunizmus építésében segítséget nyújtson a szocialista tábor minden népének. A párt életének törvénye — szögezi le a következő részben a tervezet — a pártélet lenini normáinak és a közösségi vezetés elvének következetes betartása. A pártélet lenini elveivel összeegyeztethetetlen a személyi kultusz, s vele kapcsolatosan a kollektív vezetés, a párton belüli demokrácia és a szocialista törvényesség megsértése. A párt továbbra is erősíti sorainak egységét és tömörségét, tisztán megérzi a marxizmus—leninizmus zászlóját. Az SZKP programtervezete ezután hangsúlyozza a párt és a nép közötti kapcsolatok további kiszélesítésének és elmélyítésének szükségességét. Ugyanakkor a Szovjetunió Kommunista Pártja továbbra is erősíti a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, fejleszti testvéri kapcsolatait az összes kommunista és munkáspártokkal. A kommunizmus felépítése a Szovjetunióban — hangzik a programtervezet befejező része — az emberiség sokévszázados történetének legnagyobb győzelme lesz, minden egyes újabb lépés a kommunizmus ragyogó csúcsai felé valamennyi ország dolgozó tömegeit lelkesíti, hatalmas erkölcsi támogatás a minden nép társadalmi és nemzeti felszabadításáért vívott harcban, meggyorsítja a marxizmus—leninizmus eszméinek világméretű diadalát. A kommunista párt kipróbált vezetésével, a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt a szovjet nép felépíti a kommunista társadalmat A párt ünnepélyesen kijelenti: a szovjet emberek mai nemzedéke kommunizmusban fog élni! (MTI) 12. rész: Az SZKP-nak a kommunista társadalom építésével kapcsolatos feladatai ETE A baráti együttműködés okmánya A magyar—ghanai közös nyilatkozat A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására, dr. Kwame Nkrumah, a Ghanai Köztársaság elnöke 1961. július 28-tól 31-ig hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Nkrumah elnök magyarországi tartózkodása folyamán hivatalos tárgyalásokra került sor a két ország képviselői között. A megbeszéléseken a Magyar Népköztársaság és a Ghánai Köztársaság közötti kapcsolatokat vizsgálva mindkét fél örvendetes fejlődést állapított meg, amit a felek közti azon megállapodás is mutat, hogy országaik között diplomáciai kapcsolatokat létesítenek. Az 1961. áprilisában aláírt magyar—ghanai kereskedelmi és hitelügyi egyezmények lerakták a két ország közötti gazdasági együttműködés alanyait. Magyarország lehetőségeihez mérten részt vesz Ghana iparfejlesztési terveinek megvalósításában és fokozza árubehozatalát a Ghanai Köztársaságból. A kulturális egyezmény értelmében ghanai ösztöndíjasok fognak tanulni a magyar egyetemeken. A Magyar Népköztársaság kormánya őszinte elismerését fejezi ki Nkrumah elnöknek és az általa vezetett ghánai kormánynak a nemzetközi kapcsolatok terén folytatott pozitív tevékenységéért. A megbeszéléseken a felek véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet legfontosabb időszerű kérdéseiről. Egyidejűleg megbeszélték a két ország közötti baráti kapcsolatok további fejlesztésének lehetőségét és módozatait is. Mindkét kormány szilárd meggyőződése, hogy az ENSZ szerveiben hatékony és egyenlő képviselettel kell rendelkezniök a semleges országoknak, a szocialista államoknak, valamint a nyugati hatalmaknak s egyetért abban, hogy az ENSZ sikeres tevékenységének elengedhetetlen feltétele a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak helyreállítása az ENSZ-ben. Dr. Kwame Nkrumah, a Ghanai Köztársaság elnöke ghánai látogatásra hívta meg Dobi Istvánt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökét, aki a meghívást elfogadta. A közös közleményt a Magyar Népköztársaság részéről Dobi István a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának elnöke, a Ghanai Köztársaság részéről dr. Kwame Nkruimah, a Ghanai Köztársaság elnöke írta alá. (MTI)