Kisalföld, 1962. március (7. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-01 / 50. szám

2 Az algériai kormány felhatalmazást kapott tűzszü­neti tárgyalásokra A francia közvélemény erélyes lépéseket követel az ultrák ellen Tunisz (MTI). Az Algériai Nemzeti Forradalmi Tanács, az algériai nép ideiglenes parlamentje, felhatal­mazta a szabad algériai kormányt, folytassa tár­gyalásait Franciaország képviselőivel a fegyver­­­ szünet megkötéséről. Az algériai kormány tár­gyalásai immár hivatalos jelleget öltenek, a kormány teljhatalmat kapott arra, hogy megállapodjék a fegy­vernyugvás időpontjában. A nyugati hírügynökségek párizsi kormánykörök véle­ményt idézve lehetségesnek tartják, hogy a fegyverszü­net idei rövid idő kérdése. Mindazonáltal — mutatnak rá — a tűzszüneti egyez­mény aláírása előtt néhány pontot még tisztázni kell. Feltételezések szerint, ha ez megtörténik, a jövő héten sor kerülhet a hivatalos francia—algé­rai záróérte­kezletre. A francia kormány De Gaulle tábornok elnökleté­vel szerdán tanácskozásra ült össze. A szabad algériai kormány csütörtökön tartja meg Tuniszban legközelebbi ülését. Ezután várható, hogy az algériai küldöttség nyom­ban útnak is indul Francia­­országba. Az újabb francia—algériai tárgyalások pontos helyét és időpontját még nem jelölték meg, hírügynökségek értesü­lése szerint ezekre vagy Franciaország, és Svájc ha­tárán, vagy pedig Párizs kö­zelében kerül sor. Megkönnyebbülés Franciaországban Párizs. Azt a Tripoliból érkezett hírt, amely szerint az Algé­­riai Nemzeti Forradalmi Ta­nács jóváhagyta a francia és algériai kormány képviselői között létrejött megállapo­dást, megkönnyebbüléssel fo­gadták Franciaországban. A francia sajtó örömmel üd­vözli az algériai nép képvi­selőinek döntését, amelynek hivatalos bejelentését szer­dán délutánra várták. Iiz GfiS terrorja féktelenül dühöng A fegyverszünet közeli megkötésének reményével szemben az algériai városok­­ban a helyzet egyre aggasz­­tóbbá válik. Az OAS folytat­ja féktelen terrorját annak ellenére, hogy Algírban és Oranban is a karhatalmi erőket katonai járőrökkel erősítették meg. Az elmúlt 24 órában 24 halálos és­­majdnem hatvan sebesült ál­dozata volt a merényletek­nek. A francia demokratikus közvélemény a kormány egyértelmű erélyes fellé­­­pését követeli a fasiszta ultrákkal szemben. ★ A párizsi lapok újabb részleteket közölnek az al­gériai kérdés tervezett meg­oldásáról. A megállapodás főbb pontjai a következők­ben foglalhatók össze: Az átmeneti időszak nem lenne hosszabb hat hónapnál, sőt valószínű, hogy már májusban, vagy júniusban megtartják a népszavazást. Az átmeneti periódusban Algéria francia fennhatóság alatt marad. A fegyverszü­net bejelentése után azon­ban már megalakul az ideiglenes végrehajtó szerv és egy, főleg arabokból álló, körülbelül negyvenezer fő­nyi karhatalmi erő. Az Algéria függetlenségé­ről szóló népszavazás után a francia hadsereg még há­rom évig Algériában ma­rad. A Mers el Kebir-i francia katonai támaszpont fennmaradását 15 évig szer­ződés biztosítja. Megőrzi Franciaország támaszpont­jait a Szaharában is. Ugyan­csak három évben szabták meg azt a határidőt, ame­lyen belül az európai la­kosság eldöntheti, hogy francia vagy algériai állam­polgár akar-e lenni. A nyugati hatalmak megakadályozták a kubai panasz megvitatását a Biztonsági Tanácsban New York. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa kedden este négy és fél órás ülésen vitatta meg, napirendre tűzze-e Kuba pa­naszát. Mint ismeretes, Ku­ba azért kérte a tanács ösz­­szehívását, hogy megvitas­sák a Kuba elleni agresszív amerikai lépéseket, így a Punta del Este-i értekezleten kikényszerített szankciókat és az Egyesült Államoknak azt a törekvését, hogy ráve­gye NATO-szövetségeseit Kuba bojkottálására. A nyugati hatalmak kép­viselői mind­ent megtettek az ülésen, hogy megakadályoz­zák a kubai panasz megvi­tatását. Sir Patrick Dean an­gol küldött javaslatára ügy­rendi vita kezdődött, azon­ban a nyugati hatalmak kép­viselői még azt is megaka­dályozták, hogy ezen Kuba képviselője szót kapjon. A panasz megvitatása mellett foglalt állást felszólalásában . Zorin szovjet küldött és Ghá­na képviselője, aki ki­jelentette, hogy a tanács kötelessége meghallgatni Kuba előterjesztését. Az Egyesült Arab Köztársa­ság küldötte hangsúlyozta, egyetlen tagállamtól sem le­het megtagadni azt a jogot, hogy a Biztonsági Tanácshoz forduljon. Ezután került sor a sza­vazásra. A kubai panasz megvitatása mellett szava­zott a Szovjetunió, Románia, Ghána és az Egyesült Arab Köztársaság, a Tanács má­sik két tagja tartózkodott a szavazástól. Mivel az ügy­rendi szabályok értelmében a kérdés megvitatásához hét szavazat szükséges, az ered­mény azt jelentette, hogy a Biztonsági Tanács nem vi­tatja meg a Kubai Köztár­saság panaszát. (MTI) Kicsúszik a hatalom Ngo Dinh Diem kezéből NEW YORK (TASZSZ) Ngo Dinh Diem dél-viet­nami diktátor kedden, a bombatámadás után új lak­helyre költözött. Innen szerdán megerősített őrség kíséretében a saigoni hadi­tengerészeti támaszpontra ment. A diktátor leghűsége­sebb csapategységei meg­szállták azt a Saigontól húsz kilométerre északra fekvő repülőteret, ahonnan a ked­di légitámadást végrehajtot­ták. ★ PÁRIZS Az Humanité szerdai szá­ma hanoi tudósítója tollá­ból cikket közöl a dél-viet­nami helyzetről: Az amerikaiaknak és Ngo Dinh Diemnek szüksége van egymásra. Az amerikaiak kénytelenek eltűrni Diemet, mint olyasvalakit, aki pil­lanatnyilag képes fékentar­­tani a népharagot. Szolgá­lataiért Diem amerikai se­gélyt kap s megkapja a ső­­következményeit is, a hatalom megosztódását. Az egymásrautaltság mellett azonban harcban is állnak egymással, s e harc követ­keztében Ngo Dinh Diem naponta veszít pozícióiból. A dél-vietnami diktátor pontosan tudja, hogy az amerikaiak dinasztikus ha­talmának rovására veszik fokozottabb mértékben ke­zükbe a dél-vietnami gyep­lőt. A miniszterelnöki hiva­tal felcserélése az elnöki méltósággal fokozatosan ki­veszi Ngo Dinh Diem kezé­ből az ott összpontosított hatalmat. A miniszterelnöki tisztségre az amerikaiak máris kiszemelték maguk­nak a Párizsban élő ame­­rikabarát Nguyen Ton Ho­­ant. Ugyancsak igyekeznek az amerikaiak eltávolítani a hatalomtól Ngo Dinh Diem feleségét és bátyját is.. Ngo Dinh Diem megpró­bál szembeszegülni az ame­rikaiakkal — írja az Huma­nité hanoi tudósítója —, kétséges azonban, hogy meddig teheti ezt. (MTI.) KISALFÖLD Mi eltolta a banovicsi bányászér a­z etlen­felét Szarajevó (MTI) A Szarajevó közelében lé­vő banovicsi szénbánya egyik tárnájában kedden dél­után bekövetkezett szeren­csétlenség ügyében lefolytat­ták a vizsgálatot. A szakér­tői bizottság megállapította,­­­­ogy a szerencsétlenség pil­lanatában 177 bányász tar­tózkodott a tárnában. Közü­lük kedd estig 123 bányászt sikerült megmenteni, 52 bá­nyász pedig életét vesztette. Az elhunyt bányászok sze­mélyazonosságát az éjszaka folyamán megállapították. Tizenegy bányászt a tuzlai kórházba szállítottak, közü­l,­lük kettő súlyos sérüléseket szenvedett, a többi túl van az életveszélyen. A szakértői bizottság el­vetette azt a korábbi felté­telezést, hogy a szerencsét­lenség metánrobbanás kö­vetkeztében történt és meg­állapította, hogy azt a rob­banószerek kéziraktárának felrobbanása idézte elő. A háborús a­rr­rr bűnös Gurevics pere NOVGOROD (TASZSZ) Grigorij Gurevics és Nyi­­kolaj Ivanov háborús bűnö­sök körében a bíróság ked­den újabb tanúkat hallga­tott ki. Andrej Bojkov tanú elmondotta, hogy 1943. augusztus 17-én Gurevics a pszkovi terület több falujá­ban mintegy 20 embert tar­tóztatott le. Zimnyik falu­ban, ahol a büntető zászló­alj parancsnoksága műkö­dött, Gurevics négy embert lőtt agyon géppisztollyal. 1943 őszén Heusinger ren­delkezésére a 667-es büntető zászlóaljat Dániába tették át. Ivan Avgusztovszkij ta­nú, a zászlóalj egykori ír­noka elmondotta, hogy Gu­­revics személyesen agyon­lőtt két katonát, akik nem akartak engedelmeskedni neki. Egy harmadik tanú arról számolt be, hogy látta, amint Gurevics megölte a dániai ellenállási mozgalom egyik résztvevőjét. Kid­erült Doktor Jagan miniszter­­elnök célzások formájá­ban kimondotta, hogy a jenki imperialisták pén­zelték és pénzelik Brit- Guayana jobboldali pucs­­csistáit. Eszerint a képlet a következő: „Az ország népe állami önállóságot akar, függetlenséget Ang­liától. De a belföldi reak­ció irtózik mindentől, aminek bármily csekély köze van a demokratikus haladáshoz. Pontosan így vélekedik a jenki imperia­lizmus is, ezért hajlandó Guayanában elnyomóként felváltani a briteket. Úgy véld, ezt el is érheti ottasti cinkosai révén.” Íme, a neokolonizáció új hajtása. Csakhogy van a „képlet­nek” befejező tényezője is: a nép. Ez azonnal a helyes irányba fog ütni, ha a helyes irány kiderül. Ez pedig — nem kétséges — megint kiderült... —bot— 1962. március 1., csütörtH: Holland főiskolások tüntetése Holland főiskolások tiltakoztak a nyugat irráni katonai hadjárat ellen, az OAS te­vékenysége ellen és követelték az atombombák betiltását. A kép a hágai amerikai követség közelében készült, amit Külföldi Képszolgálat.) A lemorzsolódás - veszteség örvendetes jelenség a fel­nőtt dolgozók tömeges jelent­kezése az esti iskolákba. Az azonban sokkal kevésbé, hogy a beiratkozottak egy ré­sze megtorpan az első aka­dálynál: a negyedévi beszá­moló, vagy félévi vizsga előtt abbahagyják a tanulást, köz­nyelven szólva, „lemorzsoló­dik”. Olyanok is, akik pedig benne vannak az utolsó órákban, azaz vészesen köze­ledik az a határidő, amire meg kell szerezniük a mun­kakörük betöltéséhez kívánt képesítését. Erre rendelet kö­telezi őket. Igaz, eben az esz­tendőben a lemorzsolódás nem közelíti meg az előző évek méreteit, mégis érdemes e jelenséggel s okaival fog­lalkozni. A Soproni Pamutiparban 3 szövő­művezető maradt ki az általános iskola hetedik osztályából. Köztük egyikük sem érte el a negyvenedik életévet. A rendelet szerint 5 éven belül meg kell szerez­niük a technikusi képesítést. Mivel ez az év elveszett, az iskola vezetősége sok hiány­zás miatt törölte őket a hall­gatók névsorából, nem kell különösebb matematikai tu­dás annak kiszámításához, hogy hármukból öt év múlva nem lesz technikus. Pedig a Soproni Pamutiparban hatal­mas rekonstrukciós folyamat kezdődött, amely alkalmasint nem áll meg az új szövöde­­épület felépítésénél, minden bizonyos korszerű gépekkel cserélik ki a jelenlegieket. A korszerű gépekhez korszerű műszaki ismeretekkel bíró emberek kellenek. Megszer­zésük valóban körmükre égett az érintetteknek. Most mégis egy értékes esztendő veszik kárba. Igaz, a tavaly lemorzsolódottakkal találko­zunk az idén, az idén kima­radottakkal újból jövőre. Van olyan felnőtt tanuló, aki har­madszori nekirugaszkodás után, ragad meg végleg az is­kolapadban, s jut el céljához: az általános, illetőleg a kö­zépiskolai bizonyítvány meg­szerzéséhez. — Fontos, hogy végülis si­kerül — mondják aztán fel­lélegezve. — Valóban, a vég­eredmény a fontos, de mivel feladataink nagyok, elveszte­get­ni való időnk meg a leg­kevesebb, jó volna ezeket a veszteségidőket a lehető leg­minimálisabbra csökkenteni. Miként lehetne? A a legfontosabb a tanuló piatszryelme, kitartása. Az ő akaraterején, szor­galmán múlik a leg­több, csak nem min­den. A legfontosabb, hogy a továbbtanulásra jelentkező, mielőtt nekifog, ismerje meg pontosan, mire vállalkozik. Milyen igényeket támaszt iránta a választott iskolatí­pus, mire futja képességeiből, szabad idejéből. Mindezt na­gyon alaposan kell meggon­dolnia, mert ennek megfe­lelően kell alakítania élet­rendjét a következő néhány évben, s esetleg nemcsak ma­gáét, hanem családjáét is. Igen, a családi körülménye­ket is belel kell venni a szá­mításba. Mert, ha például az anya fog hozzá rendszeres el­foglaltságot, lekötelezettséget igénylő, évekig tartó tanulás­ba, a családnak is többé­­kevésbé ehhez kell idomul­nia. Hiszen nem lehet úgy tanulni, hogy közben nem tudni, hol járnak a gyerekek, van-e otthon vacsorájuk, fel­­ügyel-e rájuk valaki. Ott, ahol a család összefogását, támogatását, bátorítását nem érzi a felnőtt tanuló, hamar bekövetkezik a megtorpanás, kishitűség és a megfutamo­­dás. A család együttérzése, érdeklődése és összefogása a nyugodt tanulás feltételeinek megteremtésére nagy hozzá­járulás az eredményhez, s egyik feltétele annak, hogy az első akadályok előtt ne veszítse önbizalmát, s fejét a tanuló­­ben. A tanulókkal főként csak az év elején, a jelent­kezési ív kitöltésekor, s fél­évkor, a bizonyítvány bemu­tatásakor találkoznak. Eset­leg még a tanulmányi sza­badság kiírásakor. Ez a „tö­rődés” édeskevés. Közben sok minden történhet. Pél­dául a dolgozónak gyengéje lehet valamely tantárgy, amellyel elkínlódja a tanu­lásra fordítható idő nagy ré­szét. Segíteni kellene: a tár­gyat jól ismerő szakemberek egyike-másika szívesen vál­lalna társadalmi munkában korepetálást, ha a személy­zeti vagy az oktatási felelős megkérné erre. Az ilyenfajta segítésre egy-két üzem kivé­telével szinte alig van példa, pedig lehetőség mindenütt kínálkozik hasonló megoldás­ra. Bizonyos, hogy a lemor­zsolódás jelentékeny csökken­téséhez vezetne az üzemek­nek ez a támogatása. s munkahelynek nem kis része lehet a jó eredményben, avagy a lemorzsolódásban. A lemorzsolódást eleve alapo­sabb, megfontoltabb kiválasz­tással csökkenteni lehetne. A Pamutiparban az egyik mű­vezető súlyos családi prob­lémája miatt maradt ki az iskolából. Ez a problémája azonban tavaly is megvolt, jövőre is meglesz, (magatehe­tetlen gyermeke), s ha a fele­ségét nem tudják úgy mű­szakba helyezni, hogy mialatt a férj iskolában van, az asz­­szony otthon lehessen, jövőre megint kénytelen lesz lemor­zsolódni. Jó néhány faluról bejáróval is ez a helyzet: a vonatok, buszok menetrendje nem egyezik a tanítások kez­désének, végzésének időpont­jával. Az ilyen tényezőkkel a beiratkozás idején nem szá­molnak eléggé, év közben pe­dig jön a lemorzsolódás. Ál­talában tapasztalat, hogy a vállalati személyzeti és mun­kaügy osztályok összehason­líthatatlanul többet tesznek év elején a beiskolázás, mint év közben a tanulás érdeke­ Sok múlik a felnőtt oktatást vezető pedagógusokon, hogy ők miként tudnak ta­nítványaiknak nemcsak okta­tójukká, de megértő barát­jukká is válni. Nem elnézést, hanem megértést, s megbe­csülést kell tanúsítaniuk azok irányába, akik napi munká­juk után, sokszor családi gondokat terhelve vállalják a tanulással járó lemondást, ál­dozatot Tanár és tanítvány között kialakult kölcsönös tisztelet, bizalom szorosan kötheti a nehézségekkel bir­kózót az iskolához. Egyre több pedagógus tesz szert a felnőttek oktatásában gazdag tapasztalatokra, s lesz gazda­gabb a munkások közöt­telt őszinte jóbarátokkal. S egyre több bizalmas vallomás hang­zik el a meghitt érettségi ösz­­szejöveteleken: — „Ha a ta­nár úr nem biztatott, segített volna annyit, nem jutottam volna el az érettségiig. Hi­szen közben annyiszor elgyá­­vultam”. Tavasz közeleg. Nemcsak a kisdiákok tanulási fegyelmé­re jelent ez veszedelmet. A felnőtt tanulóknál is erős a csábítás, hogy a füstös, poros gyár, zárt levegőjű iroda után az iskola helyett a sza­­badba igyekezzenek. Egy-két órai, néhány napi hiányzást mind nehezebb pótolni, s ezt követi gyakran a kimaradás, s aztán az újrakezdés. Nem haszon ez. Vesztesége az egyénnek, vesztesége a közös­ségnek, annak, akinek esetleg helyét foglalta el a gyenge akaraténak bizonyult hall­gató, a társadalomnak, amely várja az esti iskolákon kép­zett szakembereket, s akik­nek oktatására súlyos össze­geket áldoz. Előre nem látott akadályok természetesen­ köz­bejöhetnek. Tegyünk azon­ban róla, hogy ezeken túl: meggondolatlanság, fegyel­mezetlenség, nemtörődömség ne okozzon veszteségeket. Mhh

Next