Kisalföld, 1963. május (8. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-21 / 116. szám
2 Műszaki szakemberek a B.Yi -n (Folytatás az 1. oldalról) magyar gyógyszeripar eredményeiről. Elmondotta: a gyógyszert exportáló államok világranglistáján a hetedik helyen vagyunk. Közép-Európában pedig vezető helyen szerepelünk. Évi termelésünk 62 százaléka kerül külföldre. Készítményeink mintegy hatvan országba jutnak el a Medimpex Gyógyszer-Külkereskedelmi Vállalat útján. Sajtótájékoztató A vásár alkalmából 20 országból, a tengerentúlról is érkeztek újságírók Budapestre. Mintegy 100 külföldi tudósító számol be a vásár élményeiről. A külföldi újságírókat hétfőn délután a vásárigazgatóság meghívta a Magyar Sajtó Házába, ahol dr. Vitéz András vásárigazgató a budapesti vásárok múltját, fejlődését ismertette. Ezután Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke vázolta a Magyar Népköztársaság kereskedelmi kapcsolatait. Többek között elmondotta, hogy Magyarország az idén 25 külföldi nemzetközi vásáron jelenik meg hivatalos kiállítóként és külkereskedelmi vállalataink 170 szakkiállítást rendeznek külföldön. A szocialista országokkal 1958— 1962 között mintegy 100 százalékkal nőtt forgalmunk. Fejleszteni kívánjuk kapcsolatainkat a tőkés országokkal is. A nyugat-európai országokkal az 1960-ban lebonyolított 400 millió dolláros forgalommal szemben 1965- re 600 millió dolláros árucserét tervezünk. Ezután az újságírók kérdéseire válaszolt. (MTI.) Két gyár közös alkotása A Budapesti Nemzetközi Vásáron a magyar szerszámgépipari pavilonban a Diósgyőri Gépgyár állította ki a képen látható U—20-as típusú hosszlyukfúró célgépet. A gép — amelyet most mutatnak be első ízben a vásárlátogató kül- és belföldi vendégek előtt — a Győri Célgépgyár szakemberei tervezték. A célgép tíz különleges önelőtolású hidraulikus hosszlyukfúró-egységét és elektromos vezérlőművét a Célgépgyár gyártotta és szállította Diósgyőrbe. A vendégkönyv tanúsága szerint nagy sikere van a két gyár közös munkájával megszerkesztett gépnek. Upitz szerette a gyors hajtást, amely mindig ki tudta kapcsolni a napi gondok tömegéből. S a gruppenführer úr idegeire bizony alaposan ráfért a pihenés: csaknem naponta érkeztek a frontról a kellemetlennél kellemetlenebb hírek. Heinz Upitz, a tapasztalt kémfőnök egy idő óta új, rettenetes veszélyt szimatolt. Különben, ami azt illeti, ez a veszély nem is volt olyan új. Régóta tudtak róla, hiszen még abban a pillanatban felütötte a fejét, amint a nácik hatalomra jutottak. Ezt a veszélyt a nép jelentette. Csakhogy azelőtt nyugodtan köphettek a népre, beléfojthatták a szót, félelemben tarthatták, feltétlen engedelmességre kényszeríthették, elbolondíthatták a gátlástalan demagógiával, s a nemzeti érzések és a németek ványainak szemforgató meglovagolásával. Igen, azelőtt mindezt könynyűszerrel meg lehetett tenni. De most, amikor az egész országot egyik szélétől a másikig katonasírok borítják, amikor a Szovjet csapatai már-már Németország keleti határait rohamozzák, a Waterland felett pedig éjjel-nappal az angolok, amerikaiak, oroszok bombázói hasítják, az eget, most az egyszerű németek, már sok mindenen elgondolkoznak. És Upitz — akinek a kezében az ország minden részéből a legobjektívebb és a legteljesebb információ összefutott — világosan látta, hogy az emberek nemcsak gondolkozni kezdenek, hanem cselekednek is, s minden nappal egyre intenzívebben. A frontról közölték: a legjobb német gyárakban készített légibombák, torpedók, lövedékek és aknák sokszor nem robbannak, mert homokkal vagy szeméttel vannak megtöltve. Berlinben a szabotőrök használhatatlanná tették az egyik fegyvergyár legnagyobb üzemrészét. Egy másik gyárban egyszerre leégett valamennyi villanymotor. És mindenütt hasonló ügyek. Nem jobb a szállítási helyzet sem. A fronthoz közel eső egyik zónában a partizánok kisiklatták a Wermacht szerelvényeit, amelyek a szakadékba zuhantak. Mélyen a határország belsejében viszont a német antifasiszták és a koncentrációs táborokból megszökött egyének aknázzák alá a padianyaggal megrakott vonatokat... Telihold ragyogott magasan az égen. Az utat jól be lehetett látni,és Upitz teljes erőből nyomta a gázpedált. A kocsi nagy sebességgel száguldott. A sebességmérő mutatója a 120-as számnál vibrált. Másfél óra múlva egy útelágazáshoz ért a kocsi. A főút tovább vezetett Hamburg felé. Nyugati irányba pedig egy enyhén ereszkedő, lankás út vitt. A gruppenführer körülnézett, s miután meggyőződött, hogy szabad előtte az út, balra fordította a kormánykereket. Egy újabb óra múlva már Ostburg határában, az ellenőrző ponton fékezett Upitz „Mercedese”. Néhány másodpercig állt ott csupán, azonnal továbbengedték. Már várták a magas vendéget. Alig, hogy megállt a kocsi az Abwehr épülete előtt, Bohlm Standartenführer és Becker Sturmbannführer siettek oda hozzá. Alázatoskodva üdvözölték a tábornokot, s bekísérték a lakosztályba, amelyről már jó előre gondoskodtak. A kémelhárító szolgálat épülete melletti villanyaralót bocsátották a vendég rendelkezésére. Bohlm Standartenführer egy jókora bőrmappát vitt a hóna alatt. Ebben gyűjtötték össze a Kurt Krause és Herbet Lange oszburgi megjelenésével kapcsolatos összes anyagot. Az iratok nem váltottak ki valami nagy örömet a tábornokból. Még mindig nem sikerült Herbert Lange útitársának nyomára akadni, noha Bohlm és Becker minden szükséges intézkedést megtett. Az elhunyt Lange házát gondosan figyelték állandóan, s titokban valamennyi látogatót alaposan leellenőriztek. Az Abwehrnél ennek ellenére bizonyosak voltak benne, hogy az az illető, aki a konyhában elrejtett rádióleadót elvitte, aligha megy még egyszer Lange házába. A kémelhárítók ezért Lizelre fordították a fő figyelmüket. Adolf Torp mindennap meglátogatta az özvegyet. De az asszony rendkívül súlyos állapotban volt, a nagyfokú idegösszeroppanásból még mindig nem épült fel. Torp kitartó kérdezősködéseire folyton egy és ugyanazt erősítgette: ezekben a napokban állandóan tele volt a ház emberekkel. Rengetegen jártak náluk, de hogy kik, fogalma sincs. Jóformán semmire sem emlékszik. Vagy nem akar emlékezni? Torpban élt a gyanú, hogy éppenséggel így van. Dehát ez csupán feltételezés volt, semmi több. AzAbwehr felkutatta mindazokat, akikkel a gyárban, ahol Herbert Lange a bevonulásig dolgozott, kapcsolatot tartott, vagy barátkozott. Mintegy húsz embert jegyeztek meg a kémelhárító nyomozói. Otto Stalecker műszerész neve is a listán volt. A további nyomozás kiderítette, hogy ezek csaknem valamennyien ott voltak Herbert Lange temetésén.. A fonal tovább gombolyodott. (Folytatjuk.) Uvatty leittezmuár finístu 25-ki • 40 %-os engedmény! Óriási véleszték! Most egészítse ki hanglemez készletét! A. NAS218CV: (37. folytatás.) KISALFÖLD Kennedy távirata Hruscsovhoz MOSZKVA (TASZSZ) Kennedy elnök táviratban mondott köszönetet Nyikita Hruscsovnak a Gordon Cooper űrhajós sikeres űrrepülése alkalmából kifejezett jókívánságaiért. Az elnök kifejezte azt a reményét, hogy a Fairh—7 repülése fontos állomás lesz a világűr békés meghódításának útján. Ben Bella és Nasszer tárgyalásai KAIRO (MTI) Vasárnap folytatódtak Kairóban az algériai-egyiptomi tárgyalások. A megbeszéléseken algériai részről Ben Bella miniszterelnök vezetésévelöttagú küldöttség vett részt, míg az egyiptomi küldöttséget Nasszer elnök vezette, s tagjai között volt Latif el Baghdadi, az EAK alelnöke, Amer marsall, a fegyveres erők főparancsnoka. Al Szabri, a végrehajtó tanács elnöke. Au Szabri, a végrehajtó tanács elnöke közölte az újjságírókkal, hogy a tárgyalásokon a két országot érintő kérdésekről és az Addis Abeba-i afrikai csúcstalálkozó napirendjén szereplő problémákról tárgyaltak. (MTI) . 1963. majtu SÍ., kedd Franciaország a nyugatnémet militaristák fedezéke A szovjet kormány jegyzéke a francia kormányhoz Moszkva (TASZSZ). Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter május 17-én átnyújtotta Franciaország ideiglenes moszkvai ügyvivőjének a francia kormányhoz intézett szovjet jegyzéket, amely válasz a francia kormánynak a francia—nyugatnémet együttműködési szerződéssel kapcsolatos március 30-i jegyzékére. A szovjet kormány a jegyzékben megállapítja: Franciaország már most betölti egy olyan sajátos fedezék szerepét, amely mögött a Német Szövetségi Köztársaság militarista erői nagy lendülettel készülhetnek újabb háborús kalandokra”. A szovjet kormány visszautasítja azokat a kísérleteket, amelyeknek célja a Szovjetuniót olyan beállításba helyezni, hogy negatív magatartást tanúsít Franciaország és Nyugat-Németország mindenfajta közeledése és együttműködése tekintetében, mint ahogy azt Franciaország jegyzékében teszi. „A szovjet állam egész külpolitikai tevékenysége a béke megerősítésének és a népek barátságának nemes ügyét szolgálta. E tekintetben — hangzik a jegyzék — Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság sem képez és nem képezhet a Szovjetunió számára kivételt. Ha a francia—nyugatnémet szerződés valóban szolgálhatná a népek közeledésének és barátságának ügyét, a Szovjetunió csak támogatná azt”. De „már az első francia— nyugatnémet szövetségi szerződésből is érezhetően árad a puskapor és a tábori kórházak szaga. Nem egyéb ez, mint két ország militarista tömbje a tizenötök katonai tömbjén belül”. A szovjet jegyzék hangsúlyozza, hogy „így értékelik ezt a szerződést mindenütt a világon és nemcsak a szocialista országokban, amelyek ellen irányul elvitathatatlanul ennek a szerződésnek a fő éle. A szovjet kormány felhívja a figyelmet a szerződésnek azokra a tételeire, amelyek szerint Franciaország és az NSZK kormánya tanácskozásokat folytat, mielőtt bármiféle határozatot hozna fontos külpolitikai kérdésekről — beleértve a Kelet és Nyugat viszonyának kérdését —, hogy azonos álláspontot foglalhassanak el. Érintve azt az állítást, mely szerint Franciaország és az NSZK viszonyában a francia politikáé marad a döntő szerep és az NSZK a szerződésre való tekintettel ..kénytelen lesz lehűteni harcias indulatait”, a szovjet kormány kijelenti: „ez nem így van, az NSZK politikájának militarista és revansista szelleme semmivel sem érvényesül kisebb erővel”. A francia kormány — hangzik a jegyzék — szemmel láthatóan nem akar szármolni azzal, hogy a független francia atomerő megteremtésének politikájával mintegy megmutatja Nyugat-Németországnak az atomfegyverhez vezető legrövidebb utat. A szovjet kormány ismételten rámutatott arra az általánosan ismert tényre, hogy a négyoldalú megállapodások alapján a Német Szövetségi Köztársaságnak nem volt és nincs semmiféle joga Nyugat-Berlinre, egyebek között nincs joga kiterjeszteni Nyugat-Berlinre az általa megkötött nemzetközi szerződések hatályát. A szovejt kormány felhívja a francia kormány figyelmét arra a körülményre, hogy a francia—nyugatnémet szerződés és az annak megvalósításából eredő következmények felvetnek olyan fontos kérdéseket, amelyek érintik a szovjet—francia kapcsolatok továbbfejlődésének távlatát. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány kijelenti: Természetesen nem lehet azt várni, hogy a Szovjetunió áldását adja Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság katonai együttműködésére, bármenynyire igyekezzenek is olajágakkal álcázni ezt az együttműködést. Békenagygyűlés Párizsban Saint Coisen (TASZSZ) A francia békeharcosok — a „leszerelési vezérkarok” — kétnapos országos értekezlete vasárnap délután nagygyűlésben ért véget. A különböző politikai és vallási meggyőződést valló békeharcosok Párizs egyik peremvárosának, Saint Couennek sportstadionjában tüntető nagygyűlést szerveztek. A gyűlés szónokai beszéltek a béke és a leszerelés szükségességéről és fontosságáról, s beszámoltak arról, hogy Franciaország különböző városaiban és falvaiban a dolgozók mit tesznek a béke megőrzéséért. A gyűlés résztvevői egyhangúlag elfogadták az országos értekezlet felhívását és határozatát. A felhívás kiveteli valamenyi kormánytól, folytasson békepolitikát és keresse az esetleges a konfliktusok tárgyalások útján történő rendezésének útját. Követeli az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés mielőbbi megkötéset, a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetését. Bírálja továbbá a francia kormány jelenlegi politikáját, követeli, hogy a kormány mondjon le a „nukleáris ütőerő” megteremtésére irányuló szándékáról, kezdeményezze a nemzetközi feszültség csökkentését és aktívan vegyen részt a nemzetközi tárgyalásokon. A határozat végül hangsúlyozza hogy a leszerelési értekezlet új lendületet ad a franciaországi pékeharcnak. 1 Műsorok GYŐRI RADIO (Hullámhossz: 223.88 min., 1340 Ke.) 19.00—20.00 (vezetékes: 18.00— 19.00): Nyugat-Dunántúl életéből — hírek, riportok, tudósítások. A Lipcsei Rádió tánczenekara játszik. Dunántúli kincsek, ritkaságok. Vivaldi: Négy évszak — Nyár. A győri Musica Antiqua együttes műsorából. Bírósági jegyzetek. Új operalemezeinkből. BUDAPESTI TV 18.00: Hírek. 18.05: Ki miben tudós? (A fizika negyeddöntő folytatása). 19.00: Góliát, az óriásdaru — angol kisfilm. 19.10: Süss fel nap . . . 19.30: Tv-híradó. 19.45: Mezőgazdászok fóruma. 19.50: Szép álmokat, gyerekek! 20.00: A sátán temploma — magyarul beszélő NDK film. II. rész. (Csak 14 éven felülieknek.) 21.20: Törzsasztal az Újságíró Klubban. 31.50: Hírek, Tv-híradó (ism.). BRATISLAVAI TV 8.oo: Cronin: Északi fény — tv-feljegyzés. 9.30: Tv-érdekességek. 17.30: Kerékpáros Békeverseny. 18.20: Ifjúsági műsor. 19.10: Mezőgazdasági híradó. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Pontosan 61 vetélkedő. 21.00: A család és a társadalom. 21.20: A Janácek vonósnégyes játszik. 21.50: Tv-híradó. 22.15: Orosz nyelvlecke. A rendőrség felhívása A Szabolcs-Szatmár megyei Rendőrfőkapítányság előzetes letartóztatásba helyezte Tóth Andor, Budapest, VIII. kerület, Szerdahelyi utca 5. szám alatti lakost, aki az ország különböző városaiban és községeiben külföldi tolmácsnak adta ki magát, s összeköttetéseire hivatkozva különféle ügyek intézését vállalta, amiért pénzt és egyéb anyagi juttatásokat kért, illetve vett át. A Megyei Rendőrfőkapitányság kéri azokat a személyeket, akiket a letartóztatott megkárosított, vagy akik enélkül is vele kapcsolatban álltak, hogy a lakóhely vagy a munkahely szerinti rendőrkapitányságon panaszuk, bejelentésük megtétele végett jelentkezzenek. (MTI.)