Kisalföld, 1963. május (8. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-21 / 116. szám

2 Műszaki szakemberek a B.Yi -n (Folytatás az 1. oldalról) magyar gyógyszeripar ered­ményei­ről. Elmondotta: a gyógyszert exportáló álla­mok világranglistáján a he­tedik helyen vagyunk. Kö­­zép-Európában pedig veze­tő helyen szerepelünk. Évi termelésünk 62 százaléka ke­rül külföldre. Készítmé­­nyeink­­ mintegy hatvan or­szágba jutnak el a Medim­­pex Gyógyszer-Külkereske­delmi Vállalat útján. Sajtótájékoztató A vásár alkalmából 20 or­szágból, a tengerentúlról is érkeztek újságírók Budapest­re. Mintegy 100 külföldi tu­dósító számol be a vásár élményeiről. A külföldi új­ságírókat hétfőn délután a vásárigazgatóság meghívta a Magyar Sajtó Házába, ahol dr. Vitéz András vásárigaz­gató a budapesti vásárok múltját, fejlődését ismer­tette. Ezután Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Ka­mara elnöke vázolta a Ma­gyar Népköztársaság keres­kedelmi kapcsolatait. Töb­bek között elmondotta, hogy Magyarország az idén 25 külföldi nemzetközi vásáron jelenik meg hivatalos kiál­lítóként és külkereskedelmi vállalataink 170 szakkiállí­tást rendeznek külföldön. A szocialista országokkal 1958— 1962 között mintegy 100 szá­zalékkal nőtt forgalmunk. Fejleszteni kívánjuk kapcso­latainkat a tőkés országok­kal is. A nyugat-európai or­szágokkal az 1960-ban lebo­nyolított 400 millió dolláros forgalommal szemben 1965- re 600 millió dolláros áru­cserét tervezünk. Ezután az újságírók kér­déseire válaszolt. (MTI.) Két gyár közös alkotása A Budapesti Nemzetközi Vásáron a magyar szerszám­­gépipari pavilonban a Diós­győri Gépgyár állította ki a képen látható U—20-as tí­pusú hosszlyukfúró célgépet. A gép — amelyet most mu­tatnak be első ízben a vá­­sárlá­togató kül- és belföldi vendégek előtt — a Győri Célgépgyár szakemberei ter­vezték. A célgép tíz külön­leges önelőtolású hidraulikus hosszlyukfúró-egységét és elektromos vezérlőművét a Célgépgyár gyártotta és szál­lította Diósgyőrbe. A ven­dégkönyv tanúsága szerint nagy sikere van a két gyár közös munkájával megszer­kesztett gépnek. Upitz szerette a gyors haj­tást, amely mindig ki tudta kapcsolni a napi gondok tö­megéből. S a gruppenführer úr idegeire bizony alaposan ráfért a pihenés: csaknem naponta érkeztek a frontról a kellemetlennél kellemetle­nebb hírek. Heinz Upitz, a tapasztalt kémfőnök egy idő óta új, rettenetes veszélyt szimatolt. Különben, ami azt illeti, ez a veszély nem is volt olyan új. Régóta tudtak róla, hi­szen még abban a pillanat­ban felütötte a fejét, amint a nácik hatalomra jutottak. Ezt a veszélyt a nép jelen­tette. Csakhogy azelőtt nyu­godtan köphettek a népre, beléfojthatták a szót, féle­lemben tarthatták, feltétlen engedelmességre kényszerít­­hették, elbolondíthatták a gátlástalan demagógiával, s a nemzeti érzések és a né­metek ványainak szemforga­tó meglovagolásával. Igen, azelőtt mindezt köny­­nyűszerrel meg lehetett ten­ni. De most, amikor az egész országot egyik szélétől a másikig katonasírok borít­ják, amikor a Szovjet csa­patai már-már Németország keleti határait rohamozzák, a Waterland felett pedig éj­jel-nappal az angolok, ame­rikaiak, oroszok bombázói hasítják, az eget, most az egyszerű németek, már sok mindenen elgondolkoznak. És Upitz — akinek a ke­zében az ország minden ré­széből a legobjektívebb és a legteljesebb információ összefutott — világosan lát­ta, hogy az emberek nem­csak gondolkozni kezdenek, hanem cselekednek is, s minden nappal egyre inten­zívebben. A frontról közöl­ték: a legjobb német gyárak­ban készített légibombák, torpedók, lövedékek és ak­nák sokszor nem robbannak, mert homokkal vagy szemét­tel vannak megtöltve. Ber­linben a szabotőrök használ­hatatlanná tették az egyik fegyvergyár legnagyobb üzemrészét. Egy másik gyár­ban egyszerre leégett vala­mennyi villanymotor. És mindenütt hasonló ügyek. Nem jobb a szállítási hely­zet sem. A fronthoz közel eső egyik zónában a partizá­nok kisiklatták a Wermacht szerelvényeit, amelyek a sza­kadékba zuhantak. Mélyen a határország belsejében vi­szont a német antifasiszták és a koncentrációs táborok­ból megszökött egyének ak­názzák alá a padianyaggal megrakott vonatokat... Telihold ragyogott maga­san az égen. Az utat jól be lehetett látni,é­s Upitz teljes erőből nyomta a gáz­pedált. A kocsi nagy sebes­séggel száguldott. A sebes­ségmérő mutatója a 120-as számnál vibrált. Másfél óra múlva egy út­elágazáshoz ért a kocsi. A főút tovább vezetett Ham­burg felé. Nyugati irányba pedig egy enyhén ereszkedő, lankás út vitt. A gruppen­führer körülnézett, s miu­tán meggyőződött, hogy sza­bad előtte az út, balra for­dította a kormánykereket. Egy újabb óra múlva már Ostburg határában, az el­lenőrző ponton fékezett Upitz „Mercedese”. Néhány másodpercig állt ott csupán, azonnal továbbengedték. Már várták a magas vendéget. Alig, hogy megállt a kocsi az Abwehr épülete előtt, Bohlm Standartenführer és Becker Sturmbannführer siettek oda hozzá. Alázatos­­kodva üdvözölték a táborno­kot, s bekísérték a lakosz­tályba, amelyről már jó előre gondoskodtak. A kémelhárí­tó szolgálat épülete melletti villanyaralót bocsátották a vendég rendelkezésére. Bohlm Standartenführer egy jókora bőrmappát vitt a hóna alatt. Ebben gyűj­tötték össze a Kurt Krause és Herbet Lange oszburgi megjelenésével kapcsolatos összes anyagot. Az iratok nem váltottak ki valami nagy örömet a tá­bornokból. Még mindig nem sikerült Herbert Lange úti­társának nyomára akadni, noha Bohlm és Becker min­den szükséges intézkedést megtett. Az elhunyt Lange házát gondosan figyelték állan­dóan, s titokban valamennyi látogatót alaposan leellen­őriztek. Az Abwehrnél en­nek ellenére bizonyosak vol­tak benne, hogy az az ille­tő, aki a konyhában elrej­tett rádióleadót elvitte, alig­ha megy még egyszer Lange házába. A kémelhárítók ezért Li­­zelre fordították a fő figyel­müket. Adolf Torp minden­nap meglátogatta az özve­gyet. De az asszony rendkí­vül súlyos állapotban volt, a nagyfokú idegösszeroppa­násból még mindig nem épült fel. Torp kitartó kér­­dezősködéseire folyton egy és ugyanazt erősítgette: ezek­ben a napokban állandóan tele volt a ház emberekkel. Rengetegen jártak náluk, de hogy kik, fogalma sincs. Jó­formán semmire sem emlék­szik. Vagy nem akar emlékez­ni? Torpban élt a gyanú, hogy éppenséggel így van. Dehát ez csupán feltételez­és volt, semmi több. Az­­Abwehr felkutatta mindazokat, akikkel a gyár­ban, ahol Herbert Lange a bevonulásig dolgozott, kap­csolatot tartott, vagy barát­kozott. Mintegy húsz embert jegyeztek meg a kémelhárító nyomozói. Otto Stalecker műszerész neve is a listán volt. A további nyomozás kide­rítette, hogy ezek csaknem valamennyien ott voltak Herbert Lange temetésén.. A fonal tovább gombolyo­­dott. (Folytatjuk.) Uvatty leittezmuár fin­ístu 25-k­i • 40 %-os engedmény! Óriási véleszték! Most egészítse ki hang­lemez kész­letét! A. NAS218CV: (37. folytatás.) KISALFÖLD Kennedy távirata Hruscsovhoz MOSZKVA (TASZSZ) Kennedy elnök táviratban mondott köszönetet Nyikita Hruscsovnak a Gordon Cooper űrhajós sikeres űr­repülése alkalmából kifeje­zett jókívánságaiért. Az el­nök kifejezte azt a reményét, hogy a Fairh—7 repülése fontos állomás lesz a világ­űr békés meghódításának út­ján. Ben Bella és Nasszer tárgyalásai KAIRO (MTI) Vasárnap folytatódtak Kairóban az algériai-egyip­tomi tárgyalások. A megbe­széléseken algériai részről Ben Bella miniszterelnök vezetésével­­öttagú küldött­ség vett részt, míg az egyi­p­­tomi küldöttséget Nasszer el­nök vezette, s tagjai között volt Latif el Baghdadi, az EAK alelnöke, Amer mar­sall, a fegyveres erők főpa­rancsnoka. Al Szabri, a vég­rehajtó tanács el­nö­ke. Au­ Szabri, a végreh­ajtó­­ tanács elnöke közölte az új­­j­ságírókkal, hogy a tárgyalá­­sokon a két országot érintő­­ kérdésekről és az Addis Abeba-i afrikai csúcstalál­kozó napirendjén szereplő problémákról tárgyaltak. (MTI) . 1963. majtu SÍ., kedd Franciaország a nyugatnémet militaristák fedezéke A szovjet kormány jegyzéke a francia kormányhoz Moszkva (TASZSZ). Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter május 17-én átnyújtotta Franciaország ideiglenes moszkvai ügyvi­vőjének a francia kormány­hoz intézett szovjet jegyzé­ket, amely válasz a francia kormánynak a francia—nyu­gatnémet együttműködési szerződéssel kapcsolatos már­cius 30-i jegyzékére. A szovjet kormány a jegy­zékben megállapítja: Franciaország már most betölti egy olyan sajátos fedezék szerepét, amely mögött a Német Szövet­ségi Köztársaság milita­rista erői nagy lendü­lettel készülhetnek újabb háborús kalandokra”. A szovjet kormány vissza­utasítja azokat a kísérlete­ket, amelyeknek célja a Szovjetuniót olyan beállítás­ba helyezni, hogy negatív magatartást tanúsít Francia­­ország és Nyugat-Németor­­szág mindenfajta közeledése és együttműködése tekinteté­ben, mint ahogy azt Fran­ciaország jegyzékében teszi. „A szovjet állam egész külpolitikai tevékenysége a béke megerősítésének és a népek barátságának nemes ügyét szolgálta. E tekintetben — hangzik a jegyzék — Franciaor­szág és a Német Szövet­ségi Köztársaság sem képez és nem képezhet a Szovjetunió számára kivételt. Ha a francia—nyugatnémet szerződés valóban szolgál­hatná a népek közeledésé­nek és barátságának ügyét­, a Szovjetunió csak támogat­ná azt”. De „már az első francia— nyugatnémet szövetségi szer­ződésből is érezhetően árad a puskapor és a tábori kór­házak szaga. Nem egyéb ez, mint két ország militarista tömbje a tizenötök katonai tömbjén belül”. A szovjet jegyzék hangsú­lyozza, hogy „így értékelik ezt a szerződést mindenütt a világon és nemcsak a szo­cialista országokban, ame­­lyek ellen irányul elvi­tatha­tatlanul ennek a szerződés­nek a fő éle. A szovjet kormány felhív­ja a figyelmet a szerződés­nek azokra a tételeire, ame­lyek szerint Franciaország és az NSZK kormánya ta­nácskozásokat­ folytat, mi­előtt bármiféle határozatot hozna fontos külpolitikai kérdésekről — beleértve a Kelet és Nyugat viszonyának kérdését —, hogy azonos ál­láspontot foglalhassanak el. Érintve azt az állítást, mely szerint Franciaország és az NSZK viszonyában a francia politikáé marad a döntő szerep és az NSZK a szerződésre való tekintettel ..kénytelen lesz lehűteni harcias indulatait”, a szovj­­et kormány kijelenti: „ez nem így van, az NSZK po­litikájának militarista és re­­vansista szelleme semmivel sem érvényesül kisebb erő­vel”. A francia kormány — hangzik a jegyzék — szem­mel láthatóan nem akar szármolni azzal, hogy a füg­getlen francia atomerő meg­teremtésének politikájával mintegy megmutatja Nyu­­gat-Németországnak az atomfegyverhez vezető leg­rövidebb utat. A szovjet kormány ismé­telten rámutatott arra az ál­talánosan ismert tényre, hogy a négyoldalú megálla­podások alapján a Német Szövetségi Köztársaságnak nem volt és nincs semmifé­le joga Nyugat-Berlinre, egyebek között nincs joga kiterjeszteni Nyugat-Berlin­re az általa megkötött nem­zetközi szerződések hatályát. A szovejt kormány felhív­ja a francia kormány figyel­mét arra a körülményre, hogy a francia—nyugatnémet szerződés és az annak megvalósításából eredő következmények felvet­nek olyan fontos kérdé­seket, amelyek érintik a szovjet—francia kapcso­latok továbbfejlődésének távlatát. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány kijelenti: Természetesen nem lehet azt várni, hogy a Szovjet­unió áldását adja Francia­­ország és a Német Szövetsé­gi Köztársaság katonai együttműködésére, bármeny­nyire igyekezzenek is olaj­ágakkal álcázni ezt az együttműködést. Békenagygyűlés Párizsban Saint Coisen (TASZSZ) A francia békeharcosok — a „leszerelési vezérkarok” — kétnapos országos értekez­lete vasárnap délután nagy­gyűlésben ért véget. A kül­­­önböző politikai és vallási meggyőződést valló békehar­­cosok Párizs egyik perem­városának, Saint Couennek sportstadionjában tüntető nagygyűlést szerveztek­. A gyűlés szónokai beszéltek a béke és a leszerelés szüksé­gességéről és fontosságáról, s beszámoltak arról, hogy Franciaország különböző vá­rosaiban és falvaiban a dol­gozók mit tesznek a béke megőrzéséért. A gyűlés résztvevői egy­hangúlag elfogadták az or­szágos értekezlet felhívását és­­ határozatát. A felhívás ki­ve­­­­teli valamenyi kormánytól, folytasson békepolitikát és keresse az esetleges a kon­fliktusok tárgyalások útján történő rendezésének útját. Követeli az általános és tel­jes les­zerelésről szóló szer­ződés mielőbbi megkötéset, a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetését. Bírálja to­vábbá a francia kormány je­lenlegi politikáját, követeli, hogy a kormány mondjon le a „nukleáris ütőerő” megte­remtésére irányuló szándé­káról, kezdeményezze a nem­zetközi feszültség csökkenté­sét és aktívan vegyen részt a nemzetközi tárgyalásokon. A határozat végül hang­súlyozza hogy a leszerelési értekezlet új lendületet ad a franciaországi pékeharcnak. 1 Műsorok GYŐRI RADIO (Hullámhossz: 223.88 min., 1340 Ke.) 19.00—20.00 (vezetékes: 18.00— 19.00): Nyugat-Dunántúl életéből — hírek, riportok, tudósítások. A Lipcsei Rádió tánczenekara játszik. Dunántúli kincsek, ritkaságok. Vivaldi: Négy évszak — Nyár. A győri Musica Antiqua együt­tes műsorából. Bírósági jegyzetek. Új operalemezeinkből. BUDAPESTI TV 18.00: Hírek. 18.05: Ki miben tudós? (A fizi­ka negyeddöntő folytatása). 19.00: Góliát, az óriásdaru — angol kisfilm. 19.10: Süss fel nap . . . 19.30: Tv-híradó. 19.45: Mezőgazdászok fóruma. 19.50: Szép álmokat, gyerekek! 20.00: A sátán temploma — magyarul beszélő NDK film. II. rész. (Csak 14 éven felülieknek.) 21.20: Törzsasztal az Újságíró Klubban. 31.50: Hírek, Tv-híradó (ism.). BRATISLAVAI TV 8.oo: Cronin: Északi fény — tv-f­eljegyzés. 9.30: Tv-érdekességek. 17.30: Kerékpáros Békeverseny. 18.20: Ifjúsági műsor. 19.10: Mezőgazdasági híradó. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Pontosan 61 vetélkedő. 21.00: A család és a társada­lom. 21.20: A Janácek vonósnégyes játszik. 21.50: Tv-híradó. 22.15: Orosz nyelvlecke. A rendőrség felhívása A Szabolcs-Szatmár megyei Rendőrfőkapítányság előzetes letartóztatásba helyezte Tóth Andor, Budapest, VIII. kerület, Szerdahelyi utca 5. szám alatti lakost, aki az ország különböző városaiban és községeiben kül­földi tolmácsnak adta ki ma­gát, s összeköttetéseire hivat­kozva különféle ügyek intézé­sét vállalta, amiért pénzt és egyéb anyagi juttatásokat kért, illetve vett át. A Megyei Rendőr­főkapitányság kéri azokat a személyeket, akiket a letartóz­­tatott megkárosított, vagy akik enélkül is vele kapcsolatban álltak, hogy a lakóhely vagy a munkahely szerinti rendőrkapi­tányságon panaszuk, bejelen­tésük megtétele végett jelent­kezzenek. (MTI.)

Next