Kisalföld, 1964. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

1964. december L, kedd A tanulmányai nem kirándulás A Statisztikai Hivatal legutóbbi jelentésében olvashattak: egymillió magyar járt külföldön az idén. A legtöbb közülük turista volt, aki világot látni utazott más országokba, és akarva-akaratlan elhozta magával más népek kultúrájának, technikájának hírét, és akarva-akaratlan megmutatott egy kicsit abból, hogyan élnek nálunk az emberek. Jóval kevesebb azoknak a száma, akik éppen ezzel a céllal kapják útleveleiket; tanulmányútra, tapasztalatszerzésre, piacok felkutatására, kereskedelmi tájékozódásra utaznak külföldre. Kevesebb a számuk, de munkájuk sokkal fontosabb és nehezebb is, mert a tanulmányút kemény munkát követel meg a részt vevő mérnököktől és technikusoktól. Tervszerűség A Wilhelm Pieck Járműipari Művekben a nemzetközi együttműködési osztály irányítja ezt a munkát. Tevékenysége három területre terjed ki: a műszaki tudományos együttműködés, a gazdasági együttműködés és a nemzetközi kiállítások, vásárok, konferenciák látogatásának szervezésére. Műszaki tudományos együttműködés valamennyi KGST- országgal van és azokkal a nyugati államokkal, amelyekkel ebben külön megegyeztek. A tanulmányutakat ennek keretében bonyolítják le. A műszaki szakemberek látogatására, cseréjére több gyárral, vállalattal, hosszabb lejáratú szerződést kötnek. (Ilyen szerződésük van a Cigelski Gépgyárral Poznanban, és volt az NDK- beli Amendorfi vagongyárral nyolc éven át.) Ezek egyegy évre előre tervben rögzítik a látogatások idejét, a delegáció tagjainak számát és végül azt az összeget, amely előreláthatólag a tanulmányút során szerzett tapasztalatok hazai bevezetése nyomán megtakarításként jelentkezik. A küldöttség ugyanis nem „körülnézni” utazik, hanem konkrét feladatok, megbízások alapján, így például a kovácsolást, hőkezelést tanulmányozták a Német Demokratikus Köztársaságban, hasonló céllal mennek decemberben Jugoszláviába. Lengyelországban a vagongyártást nézték meg. Mód van arra is, hogy az igényeknek megfelelően két, három, hat hónapra a Szovjetunióba utazzanakvagongyári szakemberek egy-egy gyártmány, technológia hoszszabb tanulmányozására. Jelenleg is tartózkodik egy szakember a Szovjetunióban az autóalkatrészek hőkezelését, végző gyárakban. Hasonló céllal utaztak győriek is Svájcba, a Német Szövetségi Köztársaságba és Ausztriába is. November végéig 83 mérnök és technikus járt tanulmányukon különböző európai országokban. Útijelentés A külföldi tanulmányutakról általában az a téves hit terjedt el, hogy üdülés, kirándulás államköltségen. Igaz, hogy a kiküldetés általában kitüntetésszámba megy, mert olyanok kapják, akik szakmailag a legjobbak között vannak, de komolyan esnek latba az üzem távlati fejlesztésének érdeke, a fejlődés különböző szempontjai is. A tanulmányút résztvevői hazaérve — nem egyszer fáradságos munkával — sokszor 40—50 oldalra rúgó, fényképpel, rajzokkal illusztrált útijelentést írnak, amelyben részletesen közlik, merre jártak, kivel tárgyaltak és mi az, amit hasznosítani lehet a saját üzemükben. A javasolt műszaki intézkedések pénzben várható megtakarításáról pedig negyed- és félévenként gazdaságossági jelentést készít a tervosztály, hiszen a tanulmányutak hasznát betervezték a vállalat gazdasági eredményébe. Előfordul, hogy a tapasztalatszerzés eredménye pénzben nem fejezhető ki — például méréstechnikai módszerek átvétele esetében —, vagy pedig a tanulmányút azért eredménytelen, mert a meglátogatott gyár alacsonyabb színvonalú, mint a Vilhelm Pieck Járműipari Művek. A nemzetközi együttműködési osztály tekintélyes mennyiségű dokumentációt is cserél külföldi gyárakkal. Ebben az évben 1400 rajztechnológiai leírás ment ki hasonló profilú cseh, szovjet és NDK-beli gyárakba, és 2015 érkezett a Wilhelm Pieck Járműipari Művekbe Lengyelországból, Szovjetunióból és a Német Demokratikus Köztársaságból. Angliából például anyagmozgató berendezések dokumentációja érkezett. Szerződések A gazdasági együttműködés a KGST-országokkal két- és sokoldalú szerződések alapján zajlik. Lengyelországgal, NDK-val és Csehszlovákiával gyakorlatilag sikeres a kooperáció. A Járműipari Művek nemzetközi osztálya a KGST egyes szekcióival is szoros kapcsolatot tart. A tapasztalatszerzésnek, a műszaki fejlődés fellendítésének másik jó módszere a nemzetközi kiállítások és vásárok, a világszínvonalú gyártmányok megtekintése. Annál is inkább, mert ez a piackutatást is elősegíti, és tájékozódást ad egy-egy iparág és piacának általános helyzetéről. Az útijelentéseket nemcsak a Wilhelm Pieck-ben ismertetik, hanem a Kohó- és Gépipari Minisztérium illetékes osztályainak és a rokon vállalatoknak is elküldik, hogy a tapasztalatokat másutt is fel tudják használni. Az idén például más vállalat 70 különböző, tanulmányairól készült jelentést kért olvasásra, illetve felhasználásra. G. B. A mezőgazdasági csoport munkája Mosonmagyaróváron A Mosonmagyaróvár városi Tanács vb mellett működő mezőgazdasági csoport munkáját értékelték a napokban Mosonmagyaróvárott. A város határában majdnem 12 000 hold mezőgazdasági ingatlan van, amelyből a Lajta-Hansági Állami Gazdaság több mint 7000, a Dózsa Termelőszövetkezet majdnem 2500, a Kisalföldi Állami Erdőgazdaság pedig mintegy 2100 holdat művel. Egyéni termelők, illetve kétlaki bérlők már jelentéktelen területen gazdálkodnak. A mezőgazdasági csoport egyik fő feladata, hogy az 1981-ben megjelent földvédelmi törvénnyel kapcsolatos intézkedéseket végrehajtsa. A művelési ágváltozás engedélyezésére csak igen alapos okok mellett adnak javaslatot, sőt felülvizsgálták 1962. január 1. óta végrehajtott telepítéseket, és 22 hold visszaállítására javaslatot tettek. Nagy feladatot jelent a csoportnak a termelőszövetkezeti és háztáji szarvasmarha-állomány mentesítése a tuberkulózis fertőzöttségtől. A mosonmagyaróvári Dózsa Termelőszövetkezet szarvasmarha-állományának tbcmentesítése 1965-ben történik, de már az idén mintegy egyharmad részét kicserélték a fertőzött állatoknak. KIS ALFÖJe» ifjúsági segítő brigádok A KISZ Győr-Sopron megyei Bizottsága 1964. augusztus 21-i Végrehajtó Bizottsági ülésén a kongresszus előkészületeinek jegyében tervet dolgozott ki, amelynek alapján a különböző falusi alapszervezetek segítenek a mezőgazdaságnak az őszi munkában. Az alapszervezetek elfogadták a tervet, és hozzáláttak a munka megszervezéséhez. A mezőgazdasági jellegű alapszervezetekben ifjúsági segítő brigádok alakultak. A falun élő, de üzemekben dolgozó fiatalokat is bevonták a munkába. A munkabrigádok leginkább szombaton, vasárnap és munkaidő után nyújtottak segítséget a betakarításban. Sok helyen a brigádokkal együtt dolgoztak az úttörők is. S hogy nemcsak terv volt az őszi munkákban való segítségadás, azt már meg lehet állapítani. A megye KISZ-fiataljai és úttörői 9086 holdról takarították be a kukoricát, illetve a cukorrépát. A KISZ-fiatalok öszszesen 143 907 órát, az úttörők 454 031 órát dolgoztak a földeken. Az úttörők különösen a győri járásban dolgoztak eredményesen: 1500 holdról 14 000 mázsa terményt takarítottak be. A KISZ-bizottságok a traktorokra is küldtek fiatalokat. Az üzemeikből, vállalatoktól 79 traktorvezető gyakorlattal rendelkező fiatal ült szántógépre. Ha belép a kapuvári Gulyáscsárdába, a pincér tisztelettel köszönti, a vendégek pedig összesúgnak a háta mögött. — Mint máskor! — mondja a csaposnak, aki e két szóból is érti, hogy Horváth Tömböl Imre kisfröccsöt kíván. A termete még ma is szálfaegyenes, csak szikárabb, csontosabb, mint valaha számadó gulyás korában, a hangja még a régi, mély zengésű harangkondulás. (A mellettem álló rendőr-törzsőrmester megjegyzi: „Bojtárja voltam az öregnek kamaszkoromban. Legendás hírű gulyás volt. Azt beszélték róla akkoriban, hogy több esze van, mint a hercegnek, meg valamennyi gazdatisztjének együttvéve. Mi bojtárok úgy néztünk rá, mint a félistenre. Igen erős és igazságos embernek ismertük. Egyszer egy csornai marhavásáron az öreg beinvitált bennünket bojtársait a Koronába. Alig mertük követni, mert még sohasem voltunk úri vendéglőben. Imre bácsi határozottan, a nyitkai számadók „fenségével” lépett az étterembe. A pincér eléje sietett, és ijedt arccal mondta, hogy azonnal távozzunk, mert a járás főjegyzői múlatnak az étteremben, és nem látnák szívesen a subás, csizmás embereket. Mi bojtárok nagyon megszeppentünk, és már igyekeztünk volna kifelé, de Imre bácsi ránk förmedt. A pincért félretolta, és bevonult az urak közé. Mi remegve a nyomában. A főjegyzők meghökkenten nézték a nyirkai számadót, aki fölényes gesztussal egy liter bort kért a halálravált pincértől. Egy botladozó főjegyző lépett az asztalunkhoz és dühösen követelte, hogy távozzunk. Imre bácsi erre elővonta ólommal cifrázott furkósbotját, és akkorát vágott vele az asztalra, hogy az menten megrepedt. A főjegyző csendőrséggel fenyegetőzött, de a számadó gulyás nem tágított.”) A Gulyáscsárda vezetője, Orbán József személyesen szolgálja ki az öreget. Néhányan a vendégek közül az asztala mellé telepednek. Kapuvárott csaknem mindenki ismeri Horváth Tömböl Imrét, az „utolsó nyirkait”, aki a lányok és menyecskék kedvence volt valamikor, daliás termetéért, gyönyörű szép nótáiért a Hanság környékén. Híres mulató ember volt ifjú korában, de sohasem ivat többet egy-két pohár bornál. Ám, egy-egy szép nótáért odaadta volna az ingét is. Ha jókedve kerekedett, a nyirkai szél meszsze hordta a gulya mellől a szebbnél szebb népdalokat, a betyárokról, gulyásokról szóló mélabús és vidám énekeket. (Sokan mondják, hogy Tömböl Imre maga is fabrikált nótákat.) Egy pohár sörrel én is az asztalához ülök, és faggatom a régi időkről, a szeszélyes, vizenyős Hanságról, szülőföldjéről. — Hatéves koromban már az apám mellett bojtárkodtam a Hányban, ezért még azt is tudom, ki lőtte le az utolsó farkast a Nyirkán. Akkor még sokszor vizen, sáron át ballagott a gulya, és a csizma meg a gatya a nyakunkba lógott tereléskor. Az apám olyan tekintélyes számadó gulyás volt, hogy még a „tisztiszékben” is helye volt. (Minden második szombaton vésettek a herceg gazdatisztjei.) Ha marhákat vásárolt az uradalom, az én apámat küldték megmustrálni a jószágot, mert igen értett az állatokhoz. Külországba is elküldte a herceg vásárolni. A Nyirkán élt élete végéig. — Nyírfákról nevezték el Nyirkának a mi legelőnket, még a nagyapám idejében. Van ott egy halom, a Mórdomb, amelyet 1819-ben még körülvettek a fekete vizek, és egy honvédtábornok menekült oda a szabadságharc bukásakor. Valami Mór nevezetű. A nagyanyám akkor négyesztendős volt. Mintegy kétezer hold a Nyirka, és ott betyántodtunk mi Horváth-Tömbölök az Eszterházy kenyerén. Mert a gulyás egy kicsit az én időmben is betyárnak számított. Jómagam „főpásztor” voltam, hét-nyolc bujtárral minden esztendőben, és ezer marhát legeltettünk a Hányban. Megismert engem a herceg is mindenkor. Az Eszterházy Pali egy esztendővel fiatalabb volt nálam. Az övé volt a lány, de mi éltünk rajta, és bizony nem is rosszul. Mert ha kevés volt a kereset, szereztünk hozzá a hercegéből. Azért voltunk betyáros gulyások. Ecet, só, pogorika, vöröshagyma, tea mindig volt a tarisznyánkban. Nem szégyelltük elejteni a vadat (puskánk is volt titokban) és a nyúlpaprikáshoz bor is akadt bőségesen. Különösen akkor, ha a tiszttartó a szájfájós marhák részére hordószámra utalta ki az uradalmi bort. Éldegéltünk vígságban és kópéskodtunk sokat. Mert a jó futó csikó, meg a vidám gyerek pusztán születik. Aztán a társaság kérésére rágyújt (talán maga költötte) kedves nótájára: „... Rigó lovam bánatában nem ettem meg a zabot, mert tudta, hogy a gazdája hét végéig rmulatott. Egyél-igyál Rigó, van még zabra való a zsebemben ...” Szapuch András rji.m •# ff & «» rr torulkozo helyett A Műegyetem egyik laboratóriumában a gyakorlatozó hallgatók munka után nem törülközőt használnak, hanem elektromos hajszárítógép alá tartják kezüket és a gép 10—15 másodperc alatt felszikkasztja a nedvességet. (MTI Fotó : Fényes Tamás felv.) Korszerűsítési törekvések a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár egyike azoknak az üzemeknek, ahol gyakran megfordulnak mezőgazdasági szakemberek és mezőgazdasági munkások. külföldiek is. Egy-egy látogatás alkalmával végigjárják az üzemet, megnézik, hogyan készülnek azok a gépek, amelyek talán éppen az ő termelőszövetkezetükben, vagy állami gazdaságukban dolgoznak majd. Ezek a látogatások az utóbbi időben megszaporodtak, hiszen a mosonmagyaróvári szakemberek nagy részt vállaltak az MSZMP Központi Bizottsága és a SZOT mezőgazdasági fejlesztésével kapcsolatos határozatból. A vállalat műszaki vezetősége még az év elején erre külön intézkedési tervet is dolgozott ki. Ebben szerepelt a többi között a gyártmányok minőségének javítása és önköltségük csökkentése. Valamennyi főbb gyártmányukat egyenként felülvizsgálták, ésmegállapították: van mit tenni a gyártmányfejlesztésben, a gyártás jobb megszervezésében. Agrármérnökök a szerkesztésben A hagyományos konstruktőrmérnöki beosztás mellé újabb kategória került agrármérnökök is helyet kaptak az irodán. A gyártmányszerkesztésben ezeknek a mezőgazdasági szakembereknek az a szerep jut, hogy segítsenek a konstruktőröknek már a tervezéskor abban, hogy egyik vagy másik gépen milyen változtatást kellene végrehajtani, hogy nagyobb teljesítményű, jobb gépek kerüljenek a gazdaságokba, így született meg az UTV vetőgépcsalád legújabb tagja, az UTVK 32 soros vetőgép. Ennek teljesítménye 33 százalékkal nagyobb, mint elődjéé, az UTV 24-én. A gép üzembiztosabb, egy csoroszlyára eső súly 1 kilogrammal kevesebb, biztosabban és könnyebben kezelhető a kiemelő szerkezete. A gépeket már kísérletezik és minősítésre bocsátották. Még ebben az évben engedélyt akarnak szerezni a sorozatgyártásukhoz. Kevés a munkáskéz? Segít a gép Különösen nagy elismeréssel fogadták az iparilag fejlett városok környékén a földműveléssel foglalkozók a Mezőgazdasági Gépgyár idei újdonságát, a gyümölcs- és zöldségosztályozó gépeket. Egy-egy ilyen gépsor almából vagy paradicsomból óránként 50—60 mázsát osztályoz, ezért nagy jelentőségű az alkalmazásuk olyan területen, ahol munkaerőhiánnyal küszködnek. A szőlőművelők nehéz munkáján igyekszik könnyíteni azzal, hogy a széles sávú szőlőművelés gépét, az SZ jelű kultivátort és az SZT szőlőművelő tárcsát elkészítették. Nemcsak a hazai, hanem a külföldi tapasztalatokat is összegyűjtötték, mielőtt papírra vetették a gyártás tervét. Sokat várnak a kísérletektől a szakemberek. A gyár összevonása lehetővé tette, hogy a legújabb gyártmányok egyes alkatrészeit ma már nagy sorozatban, korszerű technológiai eljárással készíthetik. Szakosították az egyes gyártmányféleségeket, megszervezték a zárt ciklusú, három műszakos munkát. Mindezt azért tették, hogy a kitűzött célt mielőbb elérjék: minél több és korszerűbb mezőgazdasági gép kerüljön ki a mezőgazdasági gépgyártás egyik legrégibb fellegvárából, Mosonmagyaróvárról. Dicséret a minisztertől És az idei eredmények már a jövő felé is mutatnak. A következendő három év alatt összesen 23 nagyon fontos új gyártmányt akarnak meghonosítani a gyárban. Ezek közül csak néhányat említünk: Pneumatikus szőlősajtoló, szőlőbogyozó és cefreszivattyú, függesztett egyirányú tárcsa, a cukorrépát szemenként vető gép, sertésönetető, baromfinevelő berendezés. A Kohó- és Gépipari Minisztérium bátran bízza ezt a fontos munkát a mosonmagyaróváriakra, hiszen eddigi munkájuk alap a bizalomra. Erről tanúskodik a nemrég érkezett miniszteri levél is, amelyben Losonczi Pál földművelésügyi miniszter megköszöni a gyár kollektívájának, hogy jó gépeivel, korszerű gyártmányaival sikeresen közreműködött az idei nyári és őszi mezőgazdasági munkákban. — Kristóf —