Kisalföld, 1965. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

X s AZ ÉVEK ÓTA tartó háború már ökölbe szorította a kezeket. De a régóta várt forradalom még mindig késett. Az újságok hősökről beszéltek és arról, hogy csapataink hol és hogyan verik az antant haderőket. Az Itthon maradottak csak katonafiaik arcát látták gondolatban, ahogy a fronton fekszenek valahol temetetlen. „Miért?” — kérdezték az emberek, de még mindig kevesen mondták határozott hangon, hogy „elég!” Már mindenki — az uralkodó osztály is — érezte a levegőben: valami robbanni fog, valaminek robbannia kell. A félelem, nem pedig a megértés szülte Moson vármegye főispánjának rendeletét 1917-ben: „Május elsején ott, ahol a munkások kérik, a munkaadók által munkaszünet adandó. A hadsereg részére dolgozó üzemeknél intézkedés történt, hogy a munkásoknak a munkaszünetiránti kérelmét, ( katonai vezetők a munkavezetőségeknél paneljült. De utolsó erejükkel még igyekeztek meggátolni, hogy a munkások együttesen, közös erővel tegyenek valamit. ,M Népgyűlések, tüntető felvonulások tartása tilos lévén, a munkások ilyen bejelentései tudomásul nem vehetők, és azok megtartása karhatalommal is megakadályozandó és büntetendő. Annak azonban nincs akadálya, hogy a munkások egyesületi helyiségükben összejöveteleket tartsanak, a rendőri szabályok betartása mellett szórakoztató ünnepségeket rendezzenek.” EKKOR MÉG sikerült meggátolni, hogy a május elsejei ünnepségen tüntetés, forradalom robbanjon ki. A vármegyében jelentős ipari üzem vagy nagyobb gyár csak a mosoni és a magyaróvári járásban működött. Igaz ugyan, hogy különböző források olyan tendenciáról tanúskodnak, hogy a különböző munkásegyletekbe tömörült dolgozók száma az utóbbi időben emelkedett. A vármegye vezetői azt már annyira veszélyesnek látták, hogy hadakozni kezdtek még az évenként tartott katonai díszszemlék ellen is, mert: „Észlelhető, hogy az évenkénti katonai szemlék is terjesztik a szocializmust, mert a szemlére megjelentek kis népgyűlést képeznek, egy-egy szocialista apostol is akadt köztük többnyire.” Ennek ellenére a munkásság ereje gyenge volt még ahhoz, hogy győzni tudjon. A mosoni május elsejei ünnepségen felszólalt pesti küldött is ezt hangsúlyozta, amint ez a főispánnak írott jelentéséből kiderül: „Jelentem, hogy május elsején a magyaróvári és mosoni munkások előzetes bejelentés után Magyaróvárott a Triest vendéglő kerthelyiségében népünnepélyt rendeztek. A Pestről jött küldött ünnepi beszéde elején méltatta május 1-nek a jelentőségét, majd foglalkozott a háborúban elfoglalt szerepével, végül az orosz forradalom által teremtett helyzettel. Az orosz forradalmat belső rokonszenvvel üdvözölte, és kívánta, hogy a béketárgyalások olyan alapon induljanak meg, melyből a hódítási szándék kirekesztessék és oly béke köttessék, mely után egyik hadviselő se legyen leigázott, letiport ellenfél. Beszédének politikai vonása csupán annyiban volt, hogy a munkásosztály bizton számíthat arra, hogy az őt megillető politikai jogok megnyerése nem késik soká, de ez irányban sem a mai napon, sem a mostani időkben sem idő- és alkalomszerű különösebb akciót indítani, kifejteni.” Ez a „se a mostani időkben”-t már nyilván az ellenőrzés miatt kellett hozzá tenni. S EZT ÍGY ÉRTETTÉK a munkások is. Ezt mutatja az a tény, hogy egy évvel később már ott vannak agitálni a gyárakban, a földeken, és nem kis mértékben nekik köszönhető például az, hogy egy-két termelőszövetkezet alakult a vármegyében. Elszigeteltségükben és pillanatnyi gyengeségükben a bölcsebb utat követték, sündisznóállásba helyezkedtek. „A legkisebb rendzavarás sem történt — állapítja meg az akkori jelentés, de amikor egy évvel később „megbomlott a rend”, már egy társadalmi rendszert döntöttek meg. OROSZORSZÁGBAN 1917- ben a Bolsevik Párt vezetésével a nép megdöntötte a cári elnyomást, és a maga erős proletárhatalmát szervezte meg a helyébe. 1919- ben a példát Magyarország, Szlovákia, majd Bajorország népe is követte, így lett 1919 felejthetetlen május elseje a megvalósult néphatalom első örömünnepe. A győztes orosz forradalom fővárosában, Moszkva Vörös terén Lenin beszélt, Bécsben százezernyi tömeg tüntetett, Berlinben senki sem dolgozott. A háborúban győztes Franciaországban a kormány megtiltott mindenfajta felvonulást. Párizst százezer katona szállta meg. Mégis óriási tüntetés folyt a francia fővárosban, és az egész országban sztrájkkal válaszoltak a kihívásnak. Budapest dolgozói számára örökké emlékezetes 1919 május elseje. A támadó imperialisták fojtó gyűrűjében, mégis a felszabadulás és a harci elszántság ünnepe volt ez a nap. A zászlódíszbe öltözött fővárosban soha nem látott tömeg, mintegy hatszázezer ember vonult fel. AZ 1945-öS május elseje ugyancsak emlékezetes marad mindenki előtt, aki csak részt vett az akkori ünnepségeken. Az ország nyugati fele csupán néhány héttel korábban szabadult fel; az a tavasz a parasztság százezres tömegének hozta meg az ezer éve hiába várt jogot a saját földre. Soha addig ilyen akarás és nekibuzdulás nem volt Magyarországon, mint ezen a szabad ünn nepen. S először az ország történetében — nemcsak a városok, de a falvak is ünnepeltek ezen a napon — az új élet ígérete is volt mindenkinek ez a nap. NEMRÉG ünnepeltük felszabadulásunk 20. évfordulóját; az egész haladó világgal együtt örült népünkkel, pártunkkal. Húsz év alatt nemcsak beváltottuk, de messze túl is haladtuk, amire 1890, 1919 és 1945 májusában fogadalmat tettek a régi harcosok. 1919. Budapest Külföldi távírótok Pénteken délelőtt harmincöt független afrikai ország kérésére összeült a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa a rhodesiai helyzetet. Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken Párizsból visszaérkezett Moszkvába. * Az Egyesült Államok 17 parti őrhajót küld a vietnami vizekre — ,jelentette bi a washingtoni külügyminisztérium. A hivatalos közlemény szerint a húszmilliméteres ágyúkkal felszerelt naszádok „segítséget nyújtanak a dél-vietnami haditengerészetnek a Vietcong utánpótlási vonalainak felszámolásában”. Tito elnök befejezte 20 napos észak-afrikai látogatását és pénteken Kairóból viszszaérkezett Belgrádba. (MTI) KISALFÖLD 1965. május 1.» »omlott A létráról jobban látni Emlékezik a plakátragasztó Győrött, a húspiacon pillantom meg az öreget. A három utcával ölelt kis tér szélén ül hosszú kerékpársor mögött egy kerti széken. Ül, s néz maga elé. Körülötte piaci forgatag. A hideghez öltözött asszonyságok „virágot tessék”-et kiabálnak. Sárga kankalin, vörös tulipán és nárciszok öblös edényben. A földről árvácskákat és palántákat válogatnak a vásárlók. A kifőzdék előtt virágillat keveredik a sült kolbász szagával. Vásárlók, falatozók, bámészkodó gyerekek. Az Aradi vértanúk útján autók és motorok sietnek a Káptalandomb felé. * Az öreg csak ül, a feje felől az akácágról pihent esőcseppek kopognak bőrkabátjára. Néz, s nem látja, nem hallja a körülötte mozgolódó sokadalma! Ki gondolja, aki így látja a 76 éves Hancz Istvánt, a piac kerékpárőrzőjét, hogy huszonegy éve egyike volt Győr legbátrabbjainak. Hancz István volt akkor a város plakátragasztója. Tétován szólítom meg. — Hogy volt bátorsága hozzá? — Nem volt Féltem. Ilyen az élet, a valóság. Mindig egyszerűbb, mint a képzelet. Az ember nagynak, erősnek, rettenhetetlennek hinné a bátort, de Hancz István kicsi és gyenge ember. Félt a németektől, de a horogkeresztes plakátok mégis csak elvétve kerültek ki Győr falaira. Egyszer elkapták a Gestapo-regények. Vallatták, s ő félt. „Hova lesznek azok a szép plakátok, papa? Nem fél? Keresztet akasztunk a nyakába.” Fenyegették, s ő retteget. A lakása tele volt ki nem akasztott plakátokkal. Mi lesz, ha megtalálják? Aztán elmúlt a félelem. Hancz István ragasztotta ki a felszabadult város falaira a Kommunista Párt legelső üzeneteit . Micsoda tavaszom volt! Vannak, akik emlékeznek Győrött az öreg plakátragasztóra, aki kerékpárján rótta a várost. — Az emberek tudták, mikor érkezem Nádorvárosba és mikor Szigetbe. Már vártak. Akkor nagyon frissek voltak a plakátok. Naponta két-három új is megjelent. De jó nyomdaszaguk is volt. Egykét nyalás a falra a kulimájsszal, s rá a papír. A kefével lesimítottam, s már csillogtak is a színes betűk. A létráról jobban látni, az emberek arcáról akkor könynyebb volt olvasni. Érdeklődőbbek voltak az emberek. A plakátragasztó járta a romos Gyárvárost, s vitte a plakátokat a kiégett házakkaltűzdelt belvárosi utcákba. Vitte az embereknek a hírt. A plakát volt akkor az újság, a fórum, s a plakátragasztó a hírvivő s a díszletező. — Április 10-én Gyárvárosban találkoztam egy megvénült képű, szakállas férfival. Akkor bújt ki a bunkerból. Tőlem tudta meg, hogy felszabadult Győr. Megindult az élet, az újjáépülés, s én ráragasztottam a „Kitelepülök, eljött a kitelepülés ideje”-re, a „Felépítjük a romokból az országot, a munkásoknak építjük fel az országot” plakátokat. „Egy szív, egy akarat, tőletek függ a jövő”. „Magyarok tőletek függ a jövő!” — Gyönyörűek voltak ezek a plakátok! Rövidek, tömörek. Nem volt rajtuk fölösleges szó. Emlékszem, az egyiken egy óriási munkáskéz volt, s a két sarkában nagy pocskú, törpe gyárosok Ez a szöveg volt alatta: „Ezeké legyen az ország, vagy a mienk?” Naponként friss híreket ragasztottam fel. Fogadnak a közhivatalok, nyitnak az üzletek. * — Áprilisközepén már nem volt könnyű a dolgom. Megjelent az után a konkurrencia is. Szerencse, hogy könnyű kis létrám volt, a magasra ragaszthattam az emyímeket. Ki hinné, hogy még a plakátragasztásnak is van fortélya A konkurrernció plakátját úgy takartam el az enyéimmel, hogy egész más értelme lett. Sok volt akkor a munkám. Az öreg plakátragasztó járta a várost, és díszítette a házakat. A régi városháza háromszögű orommal, a város címerével díszített falaira ezt ragasztotta: „Ki a reakciós közhivatalnokokkal!” A Halközbe, a piac felé vezető utcácskába: „Új gazdák, véd benneteket a Kommunista Párt!" A nyalókára a fiatalok már nem emlékeznek. Enyves volt a tenyérnyi kis lap hátulja, csoda ötletes szövegük volt. — Na, nézze csak, kisütött a nap. A végén még szép májusunk lesz. Húsz éve is az volt. Ferenczi József k A SZORGALOM DICSÉRETE A gazda Rákóczi Ferenc, egyenes tartású, ősz halántékú parasztember, szíves mosollyal fogad bennünket. — Tessék, beljebb, az új házba... A régi ház hátsó udvari része megmaradt. Kíváncsian nézzük hófehér oszlopos tornácát. Mosó- és nyári konyha. — Ezen a portán születtem — magyarázza Rákóczi Ferenc. — Hét gyereket nevelt fel az apám, a fiúk közt én voltam a legöregebb. Én lettem a gazda a szülőházban ... De hát tessék beljebb menni, az új épületbe. Nemrég építettük, százhúszezer forintos költséggel. Az új ház tágas ablakával, magas, modern homlokzatával az utcára néz. A falak frissen festve. Mindenütt rend. Az udvaron, a konyhán, a szobákban. Rákócziné szelíden mosolyog. — Mindennek rend a lelke, az ember élete is akkor jó, ha rendezett. Nem tűrhettem meg magam mögött a legcsekélyebb rendetlenséget sem. A fiaimat is így neveltem. Nincs is panasz rájuk a munkahelyen. Értük dolgoztunk, s dolgozunk ma is. Ne higgyék, hogy ta- valy azt az 542 egységet csak az ember hozta össze. Sokat stapáltam, hiszen 1700 öl cukorrépa, 500 öl mák, 600 öl cikória, 1800 öl kukorica és 400 öl burgonya megmunkálását vállaltuk ... Az uram fogatos. — A saját lovaimat hajtom — mondja a gazda, aki az újkori tsz egyik legszorgalmasabb embere —, a Büszkét meg a Rudit, hároméves csikó korukban vittem őket a közösbe. Most már kilencévesek, de még jó erőben vannak. Igaz, néha a háztáji takarmányom is bánja... De hát igen szeretem őket. Két fiúnk van Sopronban, mindkettő keres már. Taníttattuk őket. Én is szerettem volna tanulni, a tanító úr mondta az apámnak, hogy küldjön polgáriba, de az én szegény édesapám alig várta, hogy vége legyen az ismétlő iskolának. Már tizenkét éves koromban odaállított az ekeszarva elé, és tizennégy éves legénykeként kaszálni vitt a lóhérföldre. Meg is kérdezték az utcán: „Hova viszi a kasza azt a gyereket?” Hozzászoktam a dologhoz, most is bírja a derekam meg a karom. A nagyobbik fiam felsőfokú mezőgazdasági technikumot végez levelezőként. Amikor érettségizett, nem mertük. tovább taníttatni, mert akkor léptünk be a termelőszövetkezetbe, és sokan mondogatták, hogy kenyerünk sem lesz... A következő évben építettük ezt a házat. — Ma „hetes trágyás” vagyok. Váltjuk egymást hetenként mi fogatosok. Az istállóból a határba hordjuk a trágyát. Tavaly télen a hófúvásban mi ketten a „báró bácsival" mindig nekivágtunk a határnak. Nem jó az, ha felhalmozódik a hordani való. Akkor azt mondták a gondozók: „A vonatok nem közlekednek, s ti mégis mentek?”__ Tanácstag vagyok a községben, ellenőrző bizottsági elnök a közösben, és tizenegy esztendeje tűzoltóparancsnok. (Erre a tisztségemre igen büszke vagyok.) Kapást az idén is vállaltam annyit, mint tavaly, majd csak elboldogulunk vele, ha egészségünk lesz, és zárszámadáskor megvehetjük a nagyobbik fiúnknak a Pannónia motorkerékpárt. Igen fáj rá a foga a gyereknek. A múlt hónapban kombinált bútort vásároltunk 12 000 forintért az utcai szobába. Aztán majd televízió is kellene, hogy esténként itthon is láthassunk valamit a nagyvilágból. Szapudi András A népgazdasági tervek teljesítését, a város fejlődését segítik a MTESZ soproni munkabizottságai A MTESZ Sopron városi intézőbizottsága választmányi ülésen vizsgálta meg az egyesületek munkabizottságainak tevékenységét. Megállapították, hogy a jövőben még több olyan témát kell választani, melyek megoldása segíti a népgazdasági tervek teljesítését, az önköltség csökkentését, a termelékenység fokozását. Az idei tervekben is szép számmal szerepelnek olyan témák, melyek ezek megvalósítását célozzák. Az egyes munkabizottságok 53 téma kidolgozását vállalták. Nagy munkát vállalt maga az intézőbizottság, melynek munkabizottságai egyebek között a fertőrákosi kőfejtő szobrász művészteleppé fejlesztését, soproni művésztelep kialakítását a Szélmalom utca 17. számú házban, Balf fürdő gyógyvizeinek további feltárását és hasznosítását határozták meg feladatul. A geodéták a magyar geodéziai bibliográfia feldolgozását vállalták, a gépipariak Sopron ipari és városfűtési igényeinek kielégítésével foglalkoznak. A közlekedéstudományi egyesület sok témát vállalt erre az évre. Az egyik fontos munkája a soproni fűtőház üzemi vízellátásának biztosítását célozza. Az agrártudományiak „A szőlő magasművelése és a magasművelésű szőlőtőke kialakítása” című témakörökben tevékenykednek. A kémikusok Sopron és környéke vegyészeti múltjának történeti feldolgozását vállalták. Az erdészetiek a Tanulmányi Erdőgazdaság szállításszervezési munkáját segítik. A textilesek nyolc témájából a varrógépre szerelhető részautomaták alkalmazási lehetőségeinek kutatása emelkedik ki. A hidrológusok a brennbergi alsó víztároló beruházási programját dolgozzák ki, és a fertői gyógyvízforrások feltárásával, továbbá a fertőrákosi Hidrológiai és Meteorológiai Kutatóállomás továbbfejlesztésével és üzemeltetésével is foglalkoznak. Foglalkozott a választmány az oktatás és továbbképzés ügyével is. A vidéki mérnök- és technikus-továbbképzés még ma sem megoldott. Az Erdészeti és Faipari Egyetemen több ízben is volt ilyen vonatkozású kezdeményezés kisebbnagyobb sikerrel. Sok MTESZ-tag vesz részt egyetemi levelező oktatásban, közép- és szakiskolai, esti és levelező tanfolyamokon. Kevés szaktanfolyam volt az elmúlt négy évben: mindössze 22. A MTESZ vállalta a szakmunkás-továbbképző tanfolyamok szervezését és rendezését is, bár ez a szakszervezetek elsődleges feladata lenne. Az egyesületek tagjai segítik a megye más intézményeit is. Elsősorban az iskolareform végrehajtásában és a politechnikai oktatás problémáinak megoldásában működnek közre. Segítik a továbbképzést a tanulmányutak. Négy év alatt 50 belföldi és 6 külföldi tanulmányúton 1707 tag vett részt. Sopronban 1500 MTESZ- tag van, akiknek a továbbképzéséről gondoskodni kell. Fontos feladat az ifjú műszakiakkal való foglalkozás. A továbbképzésben az intézőbizottság a reá háruló feladatokat igyekszik teljesíteni (rado)