Kisalföld, 1965. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

­ Feszültség Cipruson Mcosiából érkező hírek szerint a „Ciprusi Harcosok Szövetsége” elnevezésű szer­­vezet olyan felhívásokat, sőt „parancsokat".’ terjeszt a cip­­­­rusi hadseregben, amelyek Makariosz letartóztatására és mint árulónak, bíróság elé állítására szólítanak fel. Az utóbbi időben teljesen nyíl­tan támadta a kormányt a jobboldal szócsöve, az Ethni­­ki című lap is. Jelentések szerint e lap szerkesztősége egy, a NATO által pénzelt kémszervezet fedez, különö­sen a tisztek között toboroz­za híveit.. Megfigyelők való­színűnek tartják, hogy a cso­port kapcsolatban áll az „idea” elnevezésű reakciós görögországi tiszti szervezet­tel. Jelentések szerint a kor­mány elrendelte a bírósági vizsgálatot a „Ciprusi Harco­sok Szövetsége” ellen. (MTI.) Szovjet - j­ug­oszláv barátsági gyűlés A Kremlben, a kongresz­­szusi palotában szerdán szovjet-jugoszláv barát­sági gyűlést tartottak. Az elnökségben Tito jugoszláv elnökkel együtt helyet fog­laltak az SZKP és a szov­jet állam vezetői. A gyűlésen Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke mon­dott beszédet. Kijelentette: „a Szovjetunió és Jugoszlá­via kapcsolatai szakadatlanul erősödnek, és mindaz kikü­szöbölődik, ami valaha ár­nyékot vetett e kapcsola­tokra”. Mikojan megállapította, hogy a két ország gazdasági kapcsolatai jelentősen kibon­takoztak, új formákkal és tartalommal gazdagodtak, gyors ütemben növekszik a szovjet—jugoszláv áruforga­lom.­­ A Szovjetunió, Jugoszlá­via és a többi szocialista or­szág együtt halad ott, ahol a népek békéjének, szabadsá­gának és függetlenségének érdekeit védelmezik, síkra­­szállnak a gyarmati rend­szer és a neokolonializmus megszüntetéséért, a nemzet­közi együttműködés kibon­takoztatásáért. Ezután Tito elnök mondott beszédet. Kijelentette: „Ko­moly válságok fenyegetik a békét és a biztonságot az egész világon”. — A nemzetközi feszültség kiéleződésének alapvető okait mi abban látjuk — mutatott rá a továbbiakban .—, hogy az imperialista és reakciós erők a világ egyes részeiben fenn akarják tartani idejét­­múlta gyarmati­ és egyéb po­zícióikat, értelmetlen szívós­sággal arra törekednek, hogy megállítsák a nemzetek poli­tikai és gazdasági felszabadu­lásának történelmi folyama­tát. E politika legszembetű­nőbb példája az Egyesült Ál­lamok dél-vietnami fegyveres beavatkozása, a Vietnámi De­mokratikus Köztársaság bom­bázása.­­ A neokolonialista erők tovább tevékenykednek Afri­kában és Közel-Keleten. E körzetekben veszély fenyegeti a felszabadult országok füg­getlenségét. Tito kijelentette, hogy az európai helyzet valamennyire javult. Hangsúlyozta, hogy a német kérdés megoldása csak a két német állam létezésé­nek elismerése alapján lehet­séges. ift A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége, a szov­jet kormány és az SZKP Központi Bizottsága szerdán a Nagy Kreml palotában fo­gadást adott Joszip Broz Tito jugoszláv elnök tiszteletére.­­ A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége Joszip Broz Titonak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság elnökének, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetsége főtitkárának, Jovan­­ka Broznak, a jugoszláv kül­döttség tagjainak és a kísé­retükhöz tartozó személyisé­geknek, akik részt vettek a német fasiszta bitorlók ellen vívott harcban, átnyújtotta azt a jubileumi emlékérmet, amelyet a Nagy Honvédő Há­borúban aratott győzelem 20. évfordulója alk­almából léte­sítettek. Az emlékérmeket Akasz­tasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke nyújtotta át a Kremlben. Szerdán a Kremlben Leo­­nyid Brezsnyev, az M SZKP Központi Bizottságának első titkára, Akasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Jo­szip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége fő­titkára aláírta a szovjet—ju­goszláv közös nyilatkozatot. (MTI.) Az US és az ANZUS WASHINGTONBAN alig­hanem fellélegzéssel veszi­ tudomásul: az ANZUS, az USA, Ausztrália és Új-Zé­land katonai-politikai hár­masszövetsége — végre az Egyesült Államok szájíz­ szerint értékelte a délkelet­­ázsiai helyzetet. Ez a fellé­legzés részben nagyon is in­dokolt. Az utóbbi néhány hónapban ugyanis az ameri­kai szövetségi rendszer há­rom alappillérén (NATO SEATO, CENTO) egy­arán éles repedések jelentkeztek Washington vietnami kalan­dorpolitikája miatt. Másrész azonban indokolatlan a fel­lélegzés, hiszen az ANZUI pontosan azt adta, most va­sárnap­ hétfői rendes évi ér­tekezletén, amit papírforma szerint várni is lehetett tőle Véletlen ugyan, de jellegze­tes, hogy . . ez ‘43. egyetlen tömb, amely már nevénél rövidítésében (ANZUS) hor­dozza lényegét —, hogy tud­niillik az Egyesült Államot (US) csendes-óceáni hatalmi politikájának eszköze. Ha visszalapozunk a mos­tanihoz hasonló rendes évi értekezletek történetében tanulságos képet kapunk er­ről. 1962. május: Az ANZUS miniszteri tanácskozása „tel­jes mértékben támogatja a dél-vietnami nyugat-barát kormány megsegítését célzó rendszabályokat”. 1963. június: A külügymi­niszterek egységesen állást foglalnak az atomfegyver­mentes övezetek gondolata ellen. 1964. július: A tagállamok képviselői „aggodalmukat fe­jezik ki a délkelet-ázsiai fej­lemények miatt”, és „újabb konkrét lépéseket” helyez­nek kilátásba. EZEK a „konkrét lépések” azóta megtörténtek. Az Egyesült Államok fokozta vietnami agresszióját, s ehhez az ANZUS másik két tagja, Ausztrália és Új-Zé­­land katonai egységeivel is asszisztál. Az „ANZ” kon­tingens Vietnamba vezény­lése természetesen nem arra hivatott, hogy megfordítsa a szennyes háború kimenete­lét. Azért van ott, hogy je­lenlétével is kimutassa a két kormány szolidaritását az Egyesült Államokkal. Még­pedig olyan pillanatban, amikor szövetségeseinek többsége elfordul az Egye­sült Államoktól, de lega­lábbis aggodalommal szem­léli délkelet-ázsiai manőve­reit. Az idei ANZUS-értekez­­letnek így külön is pikáns színezetet kölcsönöz, hogy a miniszterek egyenesen Lon­donból, a Brit Nemzetközös­ség értekezletéről érkeztek a washingtoni tanácskozásra. Az ellentmondásos alaphely­zetből, hogy Ausztrália és Új-Zéland, mint nemzetkö­zösségi ország, olyan pak­tumban vesz részt az ANZUS keretében, amelynek maga Nagy-Britannia nem tagja, további ellentmondá­sok következnek. Ismeretes, hogy Wilson brit miniszter­­elnök úgynevezett vietnami békemissziója, amelyet nem­zetközösségi tagállamok kép­viselőiből állítottak fel, jó­részt azon szenvedett hajó­törést, hogy ugyanakkor, amikor a testület öt tagálla­ma közvetíteni indult volna, két másik tagállam az ag­­resszor oldalán harcolt Viet­namban. AZ ANZUS-ÉRTEKEZLET ezt az ellentmondást most ismét reflektorfénybe állí­totta .. . (sp) KISALFÖLD Álgyúzzák Da Nang-ot A csütörtökre virradó éj­jel a dél-vietnami partizánok ágyúzni kezdték a Da Nang-i amerikai támaszpontot. Da Nang körülbelül 500 kilomé­ternyire északkeletre fekszik Saigontól és az egyik legna­gyobb amerikai légibázis, amelyen légelhárító rakétá­kat is tartanak. A fontos ka­tonai létesítményt többezer amerikai tengerészgyalogos őrzi és több négyzetmérföl­­des biztonsági övezet veszi körül. A támaszpontot a lak­ha­jtásos amerikai gépek fel­szállására alkalmas kifutópá­lya déli szegélyén érte elő­ször aknatűz és két C— 1308-as katonai szállítógép azonnal elpusztult, egy pedig kigyulladt. A támaszpont kö­rül gyalogsági tüzelés hal­latszik — jelenti a UPI. Molnár István 1913-1965 Néhány napja még lát túl őt az árvízvédelemnél a töb­bi munkásőrrel együtt. — Első a kötelesség — vála­szolta, amikor elvtársai ag­gódva figyelmeztették, hogy nem az ő gyenge egészségi állapotának való a nehéz szolgálat Kedden délután hirtelen halál vetett véget Molnár elvtárs életének. Melegszívű, példás család­apát, hűséges, áldozatkész, szerény pártmunkást gyászo­lunk Molnár elvtárs elvesz­tésével. Munkatársai, a Nyu­gat-magyarországi Üzem­élelmezési Vállalat dolgozói — akiknek személyzeti ve­zetője volt — szerették ben­ne a megértő, derűs lelkű embert, aki mindig kész volt másokon segíteni. Mint a Győr városi Pártbizottság tagja, nem létezett számára kis és nagy pártmegbízatás. Valamennyit egyforma lelki­ismeretességgel, odaadással látta el. A munkásőrségnek­­ megalakulásától fogva tagja­­ volt. Többszörös kiváló dol­­l­gozó, és életének szinte az­­ utolsó percéig szívósan tá-­­ mitt. Molnár István elvtársat az MSZMP Győr városi Bizott­sága és a munkásőrség győri parancsnoksága saját halott­jának tekinti. Temetése pén­tek délután öt órakor lesz a győri új köztemetőben. Soproni ünnepi hetek csütörtöki műsora 20 órakor: a Petőfi Színház­ban a bécsi Filharmoni­kusok kamarazene-együt­tesének (Wilhelm Hübner hegedű, Karl Stierhof brá­csa, Emanuel Brabec cselló, Johann Krump nagybőgő) és RYOKO OHNO zongoraművésznő (japán) hangversenye. Műsoron: Mozart: D-dúr va­riációk, Schumann: g­moll szonáta, Chopin: cisz-moll cherzo (Ryoko Ohno), Schubert: Forrel­­lersquintett (Ryoko Ohno és a kamarazene-együt­tes). A rendezőség felhívja az érdeklődők figyelmét, hogy a július 5-re hirdetett go­kart verseny," melyen az egész magyar élgárda részt vesz, július 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik. Ryoko Ohno, az idei ün­nepi hetek nagyhírű ven­dége, japán zongoraművész­nő, pénteken este a soproni szimfonikusokkal hangver­senyez. Ryoko Ohno Mozart, d-m­oll és Liszt­ Esz-dúr zon­goraversenyét játssza.­­*■ Sok bel- és külföldi ven­dég hallgatta meg hétfőn este a Bányászati Múzeum Haydn-kertjében a „Muzsi­káló századok” című kama­razenei hangversenyt. A sop­roni zeneiskola muzsikusai kitettek magukért. A rende­zés kezdeti nehézségei elle­nére is nagyszerűen muzsi­káltak, és a lelkes közönség sűrű tapssal jutalmazta játé­kukat. A műsort július 8-án m­égis lártitte. ~ #­Hat jazz-, illetve tánczene­kar jelentkezett a július 7-i fesztiválra, melyet este 6 órakor kezdenek a Petőfi Színházban. A zenekarokat zsűrizik, és a legjobbakat jutalmazzák. Szöul - Tokió - Washington - Párizs A négy főváros nevét ez­úttal nem valamiféle új légi útvonal kapcsolja össze. A Szöul—Tokió—Washi­­­gton— Párizs „négyszög” újabb ki­fejezője a nyugati belhar­­coknak, bonyolult érdekszö­vevényeknek, amelyek Dél­­kelet-Ázsiába húzódnak. Az új tömb bábát Szöult és Tokiót néhány nap óta szerződés kapcsolja össze. Tizennégy esztendei huzavona után végre sike­rült tető alá hozniuk a japán —dél-koreai egyezményt A csaknem másfél évtizedes vajúdás nem a véletlen mű­ve volt, ez a megállapodás ugyanis egyik ország érde­keit sem szolgálja. Igaz, a dél-koreai diktatúrának gaz­dasági megtámogatást je­lent az a 900 millió dollár, amelyet jóvátételként és kü­­lönböző kölcsönökként To­kiótól kap. Ennek fejében viszont kimondott minden kárigényről ,­ pedig a ja­pán gyarmatosítás és meg­szállás csillagászati szá­mokkal kifejezhető vesztesé­geket okozott a koreai nép­nek, nemcsak Dél-Korea, h­a­nem­ egész Korea nevében. Ugyanakkor Szöul beengedi partmenti vizeire a japán halászokat, akik fejlettebb technikájukkal s valóságos rablógazdálkodásukkal egy csapásra érzékeny vesztesé­get mérnek majd az egyik legfontosabb koreai gazda­sági ágazatra. Megnyílik a dél-koreai be­hatolás útja a japán nagy­tőke előtt is. Az igazi ve­szélyt azonban mindkét or­szág számára a politikai kö­vetkezmények jelentik. Az Egyesült Államok össze akar­ja kovácsolni a SEATO északkelet-ázsiai partját, a NEATO-t, aminek alapja Japán és­­Dél-Korea lenne. Ezért volt Washington a szerződés legfőbb bábuja. Az amerikai politika remélte, hogy a két civakodó szövet­séges erőszakos összebékíté­­sével most már megnyílik az út az új tömb felépítéséhez. Japán számára a szerződés aláírása tehát azt a fenye­getést rejti magában, hogy formálisan is bevonják egy ilyen jellegű katonai szö­vetségbe, még jobban bele­hajszolják Washington dél­kelet-ázsiai útvesztőibe. A szerződés ára Ezért állott elő az a kü­lönös helyzet, hogy a szer­ződés ellen egyaránt tüntet­tek Szöulban és Tokióban. A dél-koreai főváros utcáin kedden diákok ezrei vonul­tak fel és keveredtek véres közelharcba a rohamrendőr­séggel. Hasonló jelentések érkeztek Japánból is. Alig­ha véletlen, hogy mindkét országban a tüntetők az amerikai nagykövetség felé tartottak. Ha valaki ugyan­is szívből üdvözölte a japán —dél-koreai együttműkö­dést, az az Egyesült Államok volt. Az amerikai sakkhúzások közé tartozik különben a két ország erőteljesebb be­kapcsolása a dél-vietnami kalandba is. Szöul máris küldött segédcsapatokat, de az amerikaiak 15 000 főnyi dél-koreai elit-tengerészgya­­logságot szeretnének a viet­nami harcterekéin látni. Ja­pán szerepe egyelőre a fi­nanszírozás lenne: Japán pénzével, fegyvereivel, ha­jóival történnék a szállítás. Torpedó Párizsból Ennél a pontnál kapcsoló­dik be a negyedik, Párizs Köztudomású, hogy Fran­ciaország nem egy ízben ke­resztezte az amerikaiak poli­tika törekvéseit a Távol-Ke­­leten. A SEATO-ból való visszavonulást, a népi Kíria elismerését, a Vietnam jö­vőjével kapcsolatos realisz­tikusabb felfogást tegnap óta egy koreai politikai lé­pés is kiegészíti. Még a dics­telen koreai háború öröksé­geként létezik Szöulban egy úgynevezett ENSZ-parancs­­nokság. (E háborúban a vi­lágszervezet zászlajával lep­lezték az Egyesült Államok­nak és tizennégy szövetsége­sének beavatkozását.) Párizs tegnap hivatalosan bejelen­­tette, hogy otthagyja ezt az ENSZ-stábot. Gyakorlati je­lentősége ennek olyan érte­lemben nincs, hogy változ­tatna a helyzetképen, hiszen Dél-Koreában már régóta egyértelmű amerikai „üzlet­ről” van szó, az ENSZ-főha­­diszállásra nincs hatásköre. Viszont elvileg mégiscsak fontos, hogy a francia kor­mány szükségesnek látta új­ra látványosan elhatárolni magát az amerikai magatar­tástól. Az amerikai próbálkozá­sok Dél-Korea felértékelésé­re­­ megkapták az első francia torpedót. Az igazi nehézséget természetesen a szerződés ellen küzdő dél­koreaiak és japánok jelentik számukra. Valamint a másik Korea, a KNDK nyilatkoza­ta, amely hatálytalannak bélyegzi a szerződést, s ele­ve tiltakozik az ellen, hogy Korea ügyét mások próbál­ják intézni Réti Ervis — DIPLOMAOSZTÁS A LUMUMBA EGYETEMEN — Moszkva: a Kreml kong­resszusi termében megtarto­tt ünnepségen adták át a di­plomát a Lumumba Egye­tem első végzős hallgatóinak. Képünkön: Sz. Rumjancev, az egyetem rektora be­­.A Mellette Koszigin szo­vjet miniszterelnök. (Telefoto — Mii Külföldi Képszolgálat) 1965. július 1., csütörtök

Next