Kisalföld, 1965. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-01 / 153. szám
Feszültség Cipruson Mcosiából érkező hírek szerint a „Ciprusi Harcosok Szövetsége” elnevezésű szervezet olyan felhívásokat, sőt „parancsokat".’ terjeszt a ciprusi hadseregben, amelyek Makariosz letartóztatására és mint árulónak, bíróság elé állítására szólítanak fel. Az utóbbi időben teljesen nyíltan támadta a kormányt a jobboldal szócsöve, az Ethniki című lap is. Jelentések szerint e lap szerkesztősége egy, a NATO által pénzelt kémszervezet fedez, különösen a tisztek között toborozza híveit.. Megfigyelők valószínűnek tartják, hogy a csoport kapcsolatban áll az „idea” elnevezésű reakciós görögországi tiszti szervezettel. Jelentések szerint a kormány elrendelte a bírósági vizsgálatot a „Ciprusi Harcosok Szövetsége” ellen. (MTI.) Szovjet - jugoszláv barátsági gyűlés A Kremlben, a kongreszszusi palotában szerdán szovjet-jugoszláv barátsági gyűlést tartottak. Az elnökségben Tito jugoszláv elnökkel együtt helyet foglaltak az SZKP és a szovjet állam vezetői. A gyűlésen Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke mondott beszédet. Kijelentette: „a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatai szakadatlanul erősödnek, és mindaz kiküszöbölődik, ami valaha árnyékot vetett e kapcsolatokra”. Mikojan megállapította, hogy a két ország gazdasági kapcsolatai jelentősen kibontakoztak, új formákkal és tartalommal gazdagodtak, gyors ütemben növekszik a szovjet—jugoszláv áruforgalom. A Szovjetunió, Jugoszlávia és a többi szocialista ország együtt halad ott, ahol a népek békéjének, szabadságának és függetlenségének érdekeit védelmezik, síkraszállnak a gyarmati rendszer és a neokolonializmus megszüntetéséért, a nemzetközi együttműködés kibontakoztatásáért. Ezután Tito elnök mondott beszédet. Kijelentette: „Komoly válságok fenyegetik a békét és a biztonságot az egész világon”. — A nemzetközi feszültség kiéleződésének alapvető okait mi abban látjuk — mutatott rá a továbbiakban .—, hogy az imperialista és reakciós erők a világ egyes részeiben fenn akarják tartani idejétmúlta gyarmati és egyéb pozícióikat, értelmetlen szívóssággal arra törekednek, hogy megállítsák a nemzetek politikai és gazdasági felszabadulásának történelmi folyamatát. E politika legszembetűnőbb példája az Egyesült Államok dél-vietnami fegyveres beavatkozása, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság bombázása. A neokolonialista erők tovább tevékenykednek Afrikában és Közel-Keleten. E körzetekben veszély fenyegeti a felszabadult országok függetlenségét. Tito kijelentette, hogy az európai helyzet valamennyire javult. Hangsúlyozta, hogy a német kérdés megoldása csak a két német állam létezésének elismerése alapján lehetséges. ift A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a szovjet kormány és az SZKP Központi Bizottsága szerdán a Nagy Kreml palotában fogadást adott Joszip Broz Tito jugoszláv elnök tiszteletére. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Joszip Broz Titonak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkárának, Jovanka Broznak, a jugoszláv küldöttség tagjainak és a kíséretükhöz tartozó személyiségeknek, akik részt vettek a német fasiszta bitorlók ellen vívott harcban, átnyújtotta azt a jubileumi emlékérmet, amelyet a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. évfordulója alkalmából létesítettek. Az emlékérmeket Akasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke nyújtotta át a Kremlben. Szerdán a Kremlben Leonyid Brezsnyev, az M SZKP Központi Bizottságának első titkára, Akasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkára aláírta a szovjet—jugoszláv közös nyilatkozatot. (MTI.) Az US és az ANZUS WASHINGTONBAN alighanem fellélegzéssel veszi tudomásul: az ANZUS, az USA, Ausztrália és Új-Zéland katonai-politikai hármasszövetsége — végre az Egyesült Államok szájíz szerint értékelte a délkeletázsiai helyzetet. Ez a fellélegzés részben nagyon is indokolt. Az utóbbi néhány hónapban ugyanis az amerikai szövetségi rendszer három alappillérén (NATO SEATO, CENTO) egyarán éles repedések jelentkeztek Washington vietnami kalandorpolitikája miatt. Másrész azonban indokolatlan a fellélegzés, hiszen az ANZUI pontosan azt adta, most vasárnap hétfői rendes évi értekezletén, amit papírforma szerint várni is lehetett tőle Véletlen ugyan, de jellegzetes, hogy . . ez ‘43. egyetlen tömb, amely már nevénél rövidítésében (ANZUS) hordozza lényegét —, hogy tudniillik az Egyesült Államot (US) csendes-óceáni hatalmi politikájának eszköze. Ha visszalapozunk a mostanihoz hasonló rendes évi értekezletek történetében tanulságos képet kapunk erről. 1962. május: Az ANZUS miniszteri tanácskozása „teljes mértékben támogatja a dél-vietnami nyugat-barát kormány megsegítését célzó rendszabályokat”. 1963. június: A külügyminiszterek egységesen állást foglalnak az atomfegyvermentes övezetek gondolata ellen. 1964. július: A tagállamok képviselői „aggodalmukat fejezik ki a délkelet-ázsiai fejlemények miatt”, és „újabb konkrét lépéseket” helyeznek kilátásba. EZEK a „konkrét lépések” azóta megtörténtek. Az Egyesült Államok fokozta vietnami agresszióját, s ehhez az ANZUS másik két tagja, Ausztrália és Új-Zéland katonai egységeivel is asszisztál. Az „ANZ” kontingens Vietnamba vezénylése természetesen nem arra hivatott, hogy megfordítsa a szennyes háború kimenetelét. Azért van ott, hogy jelenlétével is kimutassa a két kormány szolidaritását az Egyesült Államokkal. Mégpedig olyan pillanatban, amikor szövetségeseinek többsége elfordul az Egyesült Államoktól, de legalábbis aggodalommal szemléli délkelet-ázsiai manővereit. Az idei ANZUS-értekezletnek így külön is pikáns színezetet kölcsönöz, hogy a miniszterek egyenesen Londonból, a Brit Nemzetközösség értekezletéről érkeztek a washingtoni tanácskozásra. Az ellentmondásos alaphelyzetből, hogy Ausztrália és Új-Zéland, mint nemzetközösségi ország, olyan paktumban vesz részt az ANZUS keretében, amelynek maga Nagy-Britannia nem tagja, további ellentmondások következnek. Ismeretes, hogy Wilson brit miniszterelnök úgynevezett vietnami békemissziója, amelyet nemzetközösségi tagállamok képviselőiből állítottak fel, jórészt azon szenvedett hajótörést, hogy ugyanakkor, amikor a testület öt tagállama közvetíteni indult volna, két másik tagállam az agresszor oldalán harcolt Vietnamban. AZ ANZUS-ÉRTEKEZLET ezt az ellentmondást most ismét reflektorfénybe állította .. . (sp) KISALFÖLD Álgyúzzák Da Nang-ot A csütörtökre virradó éjjel a dél-vietnami partizánok ágyúzni kezdték a Da Nang-i amerikai támaszpontot. Da Nang körülbelül 500 kilométernyire északkeletre fekszik Saigontól és az egyik legnagyobb amerikai légibázis, amelyen légelhárító rakétákat is tartanak. A fontos katonai létesítményt többezer amerikai tengerészgyalogos őrzi és több négyzetmérföldes biztonsági övezet veszi körül. A támaszpontot a lakhajtásos amerikai gépek felszállására alkalmas kifutópálya déli szegélyén érte először aknatűz és két C— 1308-as katonai szállítógép azonnal elpusztult, egy pedig kigyulladt. A támaszpont körül gyalogsági tüzelés hallatszik — jelenti a UPI. Molnár István 1913-1965 Néhány napja még lát túl őt az árvízvédelemnél a többi munkásőrrel együtt. — Első a kötelesség — válaszolta, amikor elvtársai aggódva figyelmeztették, hogy nem az ő gyenge egészségi állapotának való a nehéz szolgálat Kedden délután hirtelen halál vetett véget Molnár elvtárs életének. Melegszívű, példás családapát, hűséges, áldozatkész, szerény pártmunkást gyászolunk Molnár elvtárs elvesztésével. Munkatársai, a Nyugat-magyarországi Üzemélelmezési Vállalat dolgozói — akiknek személyzeti vezetője volt — szerették benne a megértő, derűs lelkű embert, aki mindig kész volt másokon segíteni. Mint a Győr városi Pártbizottság tagja, nem létezett számára kis és nagy pártmegbízatás. Valamennyit egyforma lelkiismeretességgel, odaadással látta el. A munkásőrségnek megalakulásától fogva tagja volt. Többszörös kiváló dollgozó, és életének szinte az utolsó percéig szívósan tá- mitt. Molnár István elvtársat az MSZMP Győr városi Bizottsága és a munkásőrség győri parancsnoksága saját halottjának tekinti. Temetése péntek délután öt órakor lesz a győri új köztemetőben. Soproni ünnepi hetek csütörtöki műsora 20 órakor: a Petőfi Színházban a bécsi Filharmonikusok kamarazene-együttesének (Wilhelm Hübner hegedű, Karl Stierhof brácsa, Emanuel Brabec cselló, Johann Krump nagybőgő) és RYOKO OHNO zongoraművésznő (japán) hangversenye. Műsoron: Mozart: D-dúr variációk, Schumann: gmoll szonáta, Chopin: cisz-moll cherzo (Ryoko Ohno), Schubert: Forrellersquintett (Ryoko Ohno és a kamarazene-együttes). A rendezőség felhívja az érdeklődők figyelmét, hogy a július 5-re hirdetett gokart verseny," melyen az egész magyar élgárda részt vesz, július 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik. Ryoko Ohno, az idei ünnepi hetek nagyhírű vendége, japán zongoraművésznő, pénteken este a soproni szimfonikusokkal hangversenyez. Ryoko Ohno Mozart, d-moll és Liszt Esz-dúr zongoraversenyét játssza.*■ Sok bel- és külföldi vendég hallgatta meg hétfőn este a Bányászati Múzeum Haydn-kertjében a „Muzsikáló századok” című kamarazenei hangversenyt. A soproni zeneiskola muzsikusai kitettek magukért. A rendezés kezdeti nehézségei ellenére is nagyszerűen muzsikáltak, és a lelkes közönség sűrű tapssal jutalmazta játékukat. A műsort július 8-án mégis lártitte. ~ #Hat jazz-, illetve tánczenekar jelentkezett a július 7-i fesztiválra, melyet este 6 órakor kezdenek a Petőfi Színházban. A zenekarokat zsűrizik, és a legjobbakat jutalmazzák. Szöul - Tokió - Washington - Párizs A négy főváros nevét ezúttal nem valamiféle új légi útvonal kapcsolja össze. A Szöul—Tokió—Washigton— Párizs „négyszög” újabb kifejezője a nyugati belharcoknak, bonyolult érdekszövevényeknek, amelyek Délkelet-Ázsiába húzódnak. Az új tömb bábát Szöult és Tokiót néhány nap óta szerződés kapcsolja össze. Tizennégy esztendei huzavona után végre sikerült tető alá hozniuk a japán —dél-koreai egyezményt A csaknem másfél évtizedes vajúdás nem a véletlen műve volt, ez a megállapodás ugyanis egyik ország érdekeit sem szolgálja. Igaz, a dél-koreai diktatúrának gazdasági megtámogatást jelent az a 900 millió dollár, amelyet jóvátételként és különböző kölcsönökként Tokiótól kap. Ennek fejében viszont kimondott minden kárigényről , pedig a japán gyarmatosítás és megszállás csillagászati számokkal kifejezhető veszteségeket okozott a koreai népnek, nemcsak Dél-Korea, hanem egész Korea nevében. Ugyanakkor Szöul beengedi partmenti vizeire a japán halászokat, akik fejlettebb technikájukkal s valóságos rablógazdálkodásukkal egy csapásra érzékeny veszteséget mérnek majd az egyik legfontosabb koreai gazdasági ágazatra. Megnyílik a dél-koreai behatolás útja a japán nagytőke előtt is. Az igazi veszélyt azonban mindkét ország számára a politikai következmények jelentik. Az Egyesült Államok össze akarja kovácsolni a SEATO északkelet-ázsiai partját, a NEATO-t, aminek alapja Japán ésDél-Korea lenne. Ezért volt Washington a szerződés legfőbb bábuja. Az amerikai politika remélte, hogy a két civakodó szövetséges erőszakos összebékítésével most már megnyílik az út az új tömb felépítéséhez. Japán számára a szerződés aláírása tehát azt a fenyegetést rejti magában, hogy formálisan is bevonják egy ilyen jellegű katonai szövetségbe, még jobban belehajszolják Washington délkelet-ázsiai útvesztőibe. A szerződés ára Ezért állott elő az a különös helyzet, hogy a szerződés ellen egyaránt tüntettek Szöulban és Tokióban. A dél-koreai főváros utcáin kedden diákok ezrei vonultak fel és keveredtek véres közelharcba a rohamrendőrséggel. Hasonló jelentések érkeztek Japánból is. Aligha véletlen, hogy mindkét országban a tüntetők az amerikai nagykövetség felé tartottak. Ha valaki ugyanis szívből üdvözölte a japán —dél-koreai együttműködést, az az Egyesült Államok volt. Az amerikai sakkhúzások közé tartozik különben a két ország erőteljesebb bekapcsolása a dél-vietnami kalandba is. Szöul máris küldött segédcsapatokat, de az amerikaiak 15 000 főnyi dél-koreai elit-tengerészgyalogságot szeretnének a vietnami harcterekéin látni. Japán szerepe egyelőre a finanszírozás lenne: Japán pénzével, fegyvereivel, hajóival történnék a szállítás. Torpedó Párizsból Ennél a pontnál kapcsolódik be a negyedik, Párizs Köztudomású, hogy Franciaország nem egy ízben keresztezte az amerikaiak politika törekvéseit a Távol-Keleten. A SEATO-ból való visszavonulást, a népi Kíria elismerését, a Vietnam jövőjével kapcsolatos realisztikusabb felfogást tegnap óta egy koreai politikai lépés is kiegészíti. Még a dicstelen koreai háború örökségeként létezik Szöulban egy úgynevezett ENSZ-parancsnokság. (E háborúban a világszervezet zászlajával leplezték az Egyesült Államoknak és tizennégy szövetségesének beavatkozását.) Párizs tegnap hivatalosan bejelentette, hogy otthagyja ezt az ENSZ-stábot. Gyakorlati jelentősége ennek olyan értelemben nincs, hogy változtatna a helyzetképen, hiszen Dél-Koreában már régóta egyértelmű amerikai „üzletről” van szó, az ENSZ-főhadiszállásra nincs hatásköre. Viszont elvileg mégiscsak fontos, hogy a francia kormány szükségesnek látta újra látványosan elhatárolni magát az amerikai magatartástól. Az amerikai próbálkozások Dél-Korea felértékelésére megkapták az első francia torpedót. Az igazi nehézséget természetesen a szerződés ellen küzdő délkoreaiak és japánok jelentik számukra. Valamint a másik Korea, a KNDK nyilatkozata, amely hatálytalannak bélyegzi a szerződést, s eleve tiltakozik az ellen, hogy Korea ügyét mások próbálják intézni Réti Ervis — DIPLOMAOSZTÁS A LUMUMBA EGYETEMEN — Moszkva: a Kreml kongresszusi termében megtartott ünnepségen adták át a diplomát a Lumumba Egyetem első végzős hallgatóinak. Képünkön: Sz. Rumjancev, az egyetem rektora be.A Mellette Koszigin szovjet miniszterelnök. (Telefoto — Mii Külföldi Képszolgálat) 1965. július 1., csütörtök