Kisalföld, 1965. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
1965. december 12., vasárnap Nagyvonalúság nélkül A szólásmondás szerint mindenki annyit érdemel, amennyit meg tud becsülni. A munkával szerzett értékek ésszerű, takarékos felhasználása egy kicsit az önbecsülésnek is mércéje. Nincs olyan gazdag ország, amelynek ne lenne gondja saját javaira és ne takarékoskodna nemzeti értékeivel. Mégis most, hogy még szigorúbb takarékosságra törekszünk, egyesek „rendkívüli állapot”-ról beszélnek. Pedig az 1965-ös esztendő takarékossága nem átmeneti jellegű kampány, hanem fontos lépés a minden tekintetben beosztóan gazdálkodó közszellem meghonosításához. A takarékosság korszerű értelmezése nem szorítkozik kizárólag a felhasználások és ráfordítások mechanikus csökkentésére. A minőség javítása, a műszaki fejlesztés meggyorsítása még átmeneti költségnövekedés esetén is kívánatos és gazdaságos lehet. Az idei tervekből félreérthetetlenül kitűnik: nem elegendő a mennyiség figyelemmel kísérése a termelésben. De nem uralkodhat el valamiféle sajátos mennyiségi szemlélet a takarékosságban sem. Okosan gazdálkodó, számvető tevékenység szükséges a társadalom által létrehozott értékek megőrzésére és gyarapítására. Sokrétű tennivalóink közül vegyünk csak egyet: az import-takarékosságot. Minden kereskedő állam a rendelkezésére álló eszközökkel a kivitel serkentésére és a behozatal korlátozására törekszik. Nekünk igazán nyomós okunk van erre, hiszen a nemzeti jövedelem jelentős része a külkereskedelemben realizálódik, s tavaly az exportot meghaladó mértékben vásároltunk külföldön. Nemcsak gazdasági kérdés, fontos politikai feladat is a külkereskedelmi egyensúly megteremtése a tőkés országokkal. Mégis megengedhetetlen nagyvonalúság tapasztalható az import-termékek felhasználásában. A magyar ipar minden színesfém szükségletét — az alumíniumot kivéve —■ importból kénytelen kielégíteni. Ezért célszerű a színesfém ésszerű helyettesítése más anyagokkal. Az ólombronz csapágyaknál tartósabb, jobb például a műanyag csapágy. Gazdaságosabb ez a megoldás. Igen nagy népgazdasági tartalék rejlik a színesfémhulladék gyűjtésében. Egy tonna ón világpiaci ára 2800 dollár, a rézé formánként 800, a horganyé 300, az ólomé 200 dollár. Mégis több vállalatnál a színesfémhulladékot, amely sohasem keveredve, hanem mindig külön-külön keletkezik, együtt, ömlesztve tárolják. A vállalat az ilyen vegyes hulladékért alig egytizedét kapja, mintha különválogatva nyűjtené. Évente 1500 —2000 tonna ilyen színesfém „műhelysöpredéknek” mintegy 40 százaléka az újrafeldolgozás során veszendőbe megy. A felújított épületekben feleslegessé vált, használaton kívüli ólomcsöveket — mintegy 100 tonnányit éven-te — az érvényes rendelkezések ellenére, befalazzák a tatarozások alkalmával. Vitathatatlan, a korszerű gyártmányok kibocsátása, a műszaki fejlesztés sok, idehaza nem gyártott speciális anyagot, különleges alkatrészt, bonyolult berendezést igényel külföldről. Televíziós képcsőballonokat, különleges félvezetőket, műszereket importálunk. Ám ahhoz, hogy a leghatékonyabban hasznosíthassuk deviza lehetőségünket műszaki fejlődésünk meggyorsításában, tervezőink nem támaszthatnak indokolatlan luxusigényeket a külkereskedelemmmel szemben. Gyakori jelenség, hogy szerkesztőink — a külföldi katalógusokat lapozgatva — előszeretettel adnak rendelést importra, amikor hazai cégek is gyártanak hasonló terméket. Előfordul idegenkedés, oktalan előítélet is a hazai termékeinkkel szemben. A kutatók és kísérletezők az alkotás hevében gyakran elrugaszkodnak a lehetőségektől „Fő a gyorsaság és a korszerűség” —mondják — és a prototípus, a kísérleti darab alkatrészigényét importból biztosítják. „Ez a néhány dollár nem jelenthet gondot a népgazdaságnak” — teszik hozzá. Ez a „prospektusszemlélet” nemcsak azért káros, mert sok kicsi sokra megy, hanem a tömeges behozatal lavináját indítja el a kísérleti darab majdani sorozatgyártásában. "Ellenkező esetben a kísérleti darabot a gyártás előtt át kell neevezni, így, amit nyertünk a réven időben, többszörösét elveszítjük a vámon anyagban. Ezért a gyors és korszerű fejlesztő munka első lépései is feltételezik a reális közgazdasági megfontolásokat. Számtalan módszere van még a céltudatos import-takarékosságnak : a selejt, a hulladék csökkentés, a kifizetődő cikkek hazai termelésének meghonosítása, vagy a KGST-országok közötti szakosított gyártása, stb. Érdemes valamennyi módszerrel behatóan foglalkozni és újabbak után kutatni. Kovács József Két ügyet tárgyalt a Pattogatott Kukoricát Csomagoló V állaim fegyelmi bizottsága. Elsőnek Balambér Tihamér anyag- és áruforgalm osztályvezető ügye került terítékre. — Nemhallgathatom el — mondotta Galamb Adamér igazgatóhogy súlyos mulasztást követett e Balambér azzal, hogy a pat Lagatol kukoricát a szabad ég alatt tároltatta, és husz vagon áru az esőzés következtében megpenészesedett. A hanyagság miatt három körzet üzleteiben hiába keresik a nagyon fontos népélelmezési cikket. Arról nem is beszélve, hogy Balambér gondatlansága a vállalatnak 15 millió 567 001 forint kárt okozott. — AZ igazgató kortárs mondanivalóját — vette át a szót Csutorc Tóbiás, a személyzeti osztály vezetője — én csak azzal akarom kiegészíteni, hogy a súlyos kár azért keletkezett, mert Balambér felöntött garatra, részegen intézkedett arról hogy a pattogatott kukoricát felesleges a raktárban tárolni. — A teljes kénhez tartozik — egészítette ki a vádat Kecskés Kázmé szakszervezeti vezetőségi tag, hogy Balambér a munkafegyelmet is lazította, hiszen az ivást követően három naáig távol volt az üzemtől. A súlyos szavak hallatára Bálámhéz elszomorodva, mélyen magára szállott. És mivel régi igazság az hrony a roblóauikus is megkapja védekezési jogát, Balambér is megszólalt. — A tényeket nem akarom tagadni csupán a valóságot, akarom ábrázolni. A pattogatott kukoricát a vállalati érdekből tároltattam a szabad ég alatt. Azt akartam, hogy az éjszaka párát szívja magába a pattogatott kukorica, és így nyolc-tíz százalékkal nagyobb súlyú árut értékesíthessünk. Igaz, hogy a párásított pattogatott kukorica nemcsak nehezebb lesz, hanem a frissességét is elveszíti, de ezért legfeljebb a fogyasztó méltatlankodik, viszont a vállalat sokat nyer... — Arról az isten nem tehet — folytatódott a védekezés —, hogy az éjszakai szokásos pára helyett ötórás zivatar keletkezett, és azért penészetlen meg a pattogatott kukorica. — A háromnapos igazolatlan hiányzás valóban megtörtént, de ebből csak két napot voltam részeg. A harmadik napra azért volt szükségem, hogy frissen folytassam a munkát, így hát egy napot becsületből áldoztam fel. — Túlzottnak tartom a vádló szarvakat, mert a kár, a 15 millió 567 000 forint valóban tetemes, ám több is veszett Mohácsnál! A részegségről pedig annyit, hogy a négylábú ló is botlik időnként, és én, a kétlábú ember is, sajnos, megtántorodtam. — Különben is — hangoztatta Balambér —, ki figyelmeztetett engem arra, hogy késő ősszel a szokásos pára helyett Zivatar is keletkezhet. Kedves kartársak, erre engem senki sem figyelmeztetett. — Balambér szavaiban sok az igazság — kezdte a fegyelmi ügy öszszefoglalását Galamb igazgató. — Nem kétséges, hogy cselekedetét vállalati érdek diktálta. Mégis szükséges felette pálcát törni. Figyelembe véve azt is, hogy büntetve még csak egyszer volt, amikor három, évvel ezelőtt két vállalati szállítógépet véletlenül a bizományi áruházban eladott, így hát úgy határoztam: írásban figyelmeztetem Balambért arra, hogy a népgazdasági érdekeket a jövőben gondosabban szolgálja. A fegyelmi bizottsági ülés második részére Kovács János üzemlakást idézték meg. — A fegyelmi vétsége Kovácsnak — ismertette Galamb igazgató — teliesen tisztázódott. Munkaidőben vállalati amagból lakása ajtajához kulcsot készített. A másfél órás munka és anyag minden egyéb más költséget is összeszámítva, százötven forintnyi értéket képvisel. Ennyivel károsította meg a közösséget. A munkaságyetem megsértése természetesen az anyagiaknál is nagyobb mértékben esik latba. A személyzeti osztályvezető hozzászólásában megerősítette az igazintó állításait. — F.nire tárték én is — fól.idattá a ’pgi’elmi indoklást Kecskés kartárs — hogy Kovács János megsértette a ,,,,,, l-nfr-on-l— *-t és kárt is okozott. Mégis úgy vélem, hogy az ügyet fegyelmi tárgyalás nélkül is el lehet intézni. Elegendő lenne, ha az igazgató a saját hatáskörében döntene Kovács kortárs ügyében. — Valóban hibát követtem el — ismerte be Kovács János, és ígérem, hogy munkám javításával kiköszörülöm a becsületemen esett csorbát. Munkámban — e fegyelmi vétségen kívül — eddig sem mutatkoztak fogyatékosságok. Ezután még szorgalmasabban akarok dolgozni. Szeretnném kérni, hogy az igazgató kartárs méltányos ítélettel sújtson. — A fegyelmi határozat meghozatala előtt meg akarom jegyezni — , kezdte Galamb igazgató a második , ügy lezárását — hogy Kecskés kartárs tévesen ítéli meg Kovács cselekedetét. Szakszervezeti vezetőségi , tagként sem gondol arra, hogy a kicsiből lesz a nagy. A károsat, csirájában szükséges irtani. Különben én is méltányolom Kovács őszinte beismerését. Az összes körülményeket figyelembe véve úgy határozok, hogy ■ Kovács munkabérét fél évig két kategóriával csökkentem, és mert a népgazdaság nem károsodhat, az általa okozott kárt fizetéséből ugyancsak le kell vonni. —Mindenki tanuljon— szólott az igazgatói zárószó — Balambér és Kovács esetéből Ezért az egész gyári munkás kollektíva előtt a legközelebbi termelési értekezleten fegyelmi ügyüket ismertetem. Szükség van erre azért, hogy a dolgozók győződjenek meg arról, a vállalat vezetője személyekre való tekintet nélkül, mennyire megfontoltan, igazságosan ítélkezik. Lányai Sándor A felelősségrevonás Észt csillagászok Tartutól húsz kilométernyire, Tiravenban talált otthonra az észt csillagászok, atmoszféra-kutatók és csillagászati műszerkészítők tudományos központja, a tiraven obszervatórium. A csillagászati centrum jellegzetes kupolája alatt most az úgynevezett ezüstfelhők természetét, tanulmányozzák. Az észt csillagászok tudományos munkáit, — nemzetközi csere keretében — megküldik a világ valamennyi csillagászati kutatóközpontjának, obszervatóriumának. A tiraveri obszervatóriumban javarészt fiatalok dolgoznak — a tartui egyetem egykori növendékei. Hetenként egyszer az obszervatórium megnyitja kapuit az iskolások előtt, ilyenkor ők maguk is belenézhetnek a bűvös távcsövekbe. A kis diákok egyébként a közeli Niu helység iskolájából jönnek ide. Bentlakásos iskolájuk osztályaiban ugyanis csillagászati tagozat is működik. Az obszervatórium így e sajátos politechnikai gyakorlatok bázisa. A látogatások egyébként kölcsönösek: hetenként egyszer az obszervatórium munkatársai „kiszállnak” az iskolába, hogy csillagászati szakórát tartsanak, a jövendő űrhajós- és űrkutató jelöltjeinek. Jak Lokk, tH'"’"«védik osztályos tanuló az obszervatórium teleskópjánál. (B. Kaufman felvételei) KISALFÖLD A gazdasági irányítás fejlődése hazánkban A GAZDASÁGI IRÁNYÍTÁS komplex, összefüggő rendszerének reformját azért határozta el a párt, mert az elmúlt években hazánk termelőerői — (az iparban, a mezőgazdaságban) — és termelési viszonyai — elsősorban a mezőgazdaságban — jelentősen fejlődtek, s mert a nemzetközi munkamegosztás, a műszaki-technikai forradalom eredményeinek hasznosítása, gazdaságfejlesztésünk intenzív fejlesztése megköveteli a gazdaság irányításának fejlettebb módszereit. Az elvek, amelyek e reforrmok alapját képezik, már korábban kialakultak és a forradalmi munkás-paraszt kormány 1957. évi nyilatkozatában is megtalálhatók. Megvalósításukért az elmúlt években sok erőfeszítés történt, melyeket jelenlegi tennivalóink helyes megítélése céljából érdemes röviden áttekinteni. Gazdaságirányítási rendszerünk lényeges módosítását jelentette a mezőgazdaságban a kötelező terménybeszolgáltatás megszüntetése és helyette a szabad árufelvásárlás bevezetése. Ezt követően bevezették az új, egységes mezőgazdasági árrendszert, s ez elősegítette a mezőgazdaság szocialista átszervezését, érdekeltebbé tette a termelőket az árutermelés fokozásában. Ez a lépés számottevően fokozta a piaci módszerek jelentőségét, gazdasági ultra terelte több olyan fontos feladat megoldását — például az árutermelés növelését — amelyeket korábban utasításokkal akartak végrehajtani. A GAZDASÁGI ESZKÖZÖK kiterjedtebb alkalmazását és ezzel egyidejűleg a vállalatok önállóságát növelte tervezési rendszerünk fejlesztése, a kötelező tervmutatók számának csökkentése. Ezt követően bevezették az értékesítési irányok — külkereskedelem, beruházások — szerinti tervezést, amely fokozta a tervben meghatározott célok és a szükségletek összhangját. A tervezésben — egyre szélesebb körűen — alkalmazásra kerültek a különféle gazdaságossági számítások. Igen lényeges a vállalati gazdálkodás fejlődése is a nyereségrészesedési rendszertől a mai devizaérdekeltségig bezárólag. A nyereség különböző formáinak alkalmazása elméletileg és gyakorlatilag is igazolta, hogy a tervgazdálkodásban létjogosultsága van a gazdaságosságnak, a jövedelmezőségnek, a nyereségnek. Megnőttek a vállalatok pénzügyi alapjai, illetve teljesen új, gazdaságilag célszerű alapokat képeztünk, így a műszaki fejlesztési, a garanciális, az exportfejlesztési alapot. Fontos lépés volt a termelői árak rendezése, amikor is megszüntették a gazdasági tisztánlátás zavaró és pazarlásra módot adó szubvenciókat. Magyarországon talán éppen az árképzésben értük el a legnagyobb eredményeket. Jelzi ezt az is, hogy több iparágban — például a műszer-, a gyógyszer-, a műanyagfeldolgozó iparban — rugalmas árképzést vezettünk be, s áraink a ráfordítás arányokon túl a használhatóságot, a műszaki színvonalat is figyelembe veszik. Fokozott gyártmányfejlesztésre ösztönöz a gyártmányfejlesztési árkiegészítés és az árkiegyenlítési forgalmi adó. Jelentős lépés volt az eszközlekötési járulék bevezetése. Fogyasztói árrendszerünk is lényegesen rugalmasabb (lásd: az alkalmi árleszállításokat, áremeléseket), a divatcikk piacrabobása ösztönző (divatfelár, stb.). A munkaügyi gazdálkodásban az 1957 előtti béralapellenőrzéssel szemben előrehaladást jelentett az átlagbérellenőrzési rendszer és ezzel egyidejűleg a különböző bérformák rugalmas alkalmazása. Szinte évről évre módosult, fejlődött a prémiumrendszer, a legutóbbi minisztertanácsi határozatot erről éppen a közelmúltban közölte a sajtó. Az anyag- és készletgazdálkodás korábban merev rendszere is rugalmasabb lett, nőtt a raktári kiszolgálás köre és aránya, egyes területeken egyszerűsödött a megrendelési rendszer, differenciált hitel- és kamatpolitikát alakítottunk ki. Ebben az évben pedig teljesen szabad kereskedelmi módszereket alkalmaznak a feleslegessé vált készletek hasznosítására. E tények felsorolására is elegendő bizonyíték, hogy: a) 1957-ben gazdasági irányításunkban gyökeres változások történtek; b) a gazdasági irányítás — gyorsabb,lassúbb ütemben —le állandóan fejlődött, tökéletesedett. Egyesek kérdezhetik, miért nem vezettük be már annakidején azokat a módszereket, amelyekről most szó van? Nos, azért, mert a felismerés, folyamat, a fejlődés eredménye, a gyakorlati tapasztalatok általánosítása. Természetesen van más oka is, mégpedig az, hogy hét-nyolc évvel ezelőtt mások voltak gazdasági viszonyaink (szétaprózott, egyéni gazdálkodáson alapuló mezőgazdaság, kevésbé fejlett ipar, stb.) és — nem utolsósorban — gazdasági vezető kádereink képzettsége és gyakorlata is más színvonalon állt MOST, a megváltozott körülmények lehetővé és szükségessé teszik, hogy a gazdasági irányításnak nemcsak egyes elemeit, hanem egészét tovább fejlesszük, tökéletesítsük. Most sem azzal az igénynyel, hogy „tökéleteset” alkossunk. Az állandó fejlődés kizárja az „abszolút,tökéletes” irányítási rendszer létrehozását. A lényeges: olyan módszerek kialakítása, amelyek előrelendítik a fejlődést é hatékonyabbá teszik az egész gazdálkodásunkat. Új dinár A Borba hírül adta, hogy a jugoszláviai gazdasági reform értelmében kibocsátandó új bankjegyek 1966. január 4-én kerülnek forgalomba.. A lap szerint ekkor 5, 10 és 50 dináros címletű papírpénzt, valamint 5, 10, 20 és 50 para, továbbá 1 dinár címletű ércpénzt bocsátanak ki. Egy új dinár értéke száz régi dinárral lesz egyenlő. A lap hozzáfűzte, hogy az új dinárt fokozatosan vezetik be, úgyhogy a régi bankjegyek, illetve ércpénzek még 4-5 évig hivatalos fizetési eszközül szolgálnak.