Kisalföld, 1965. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

1965. december 12., vasárnap Nagyvonalúság nélkül A szólásmondás szerint mindenki annyit érde­m­el, amennyit meg tud becsülni. A munkával szer­zett értékek ésszerű, takaré­kos felhasználása egy kicsit az önbecsülésnek is mércéje. Nincs olyan gazdag ország, amelynek ne lenne gondja saját javaira és ne takaré­koskodna nemzeti értékeivel. Mégis most, hogy még szigo­rúbb takarékosságra törek­szünk, egyesek „rendkívüli állapot”-ról beszélnek. Pedig az 1965-ös esztendő takaré­kossága nem átmeneti jelle­gű kampány, hanem fontos lépés a minden tekintetben beosztóan gazdálkodó köz­szellem meghonosításához. A takarékosság korszerű értelmezése nem szorítkozik kizárólag a felhasználások és ráfordítások mechanikus csökkentésére. A minőség ja­vítása, a műszaki fejlesztés meggyorsítása még átmeneti költségnövekedés esetén is kívánatos és gazdaságos le­het. Az idei tervekből félre­érthetetlenül kitűnik: nem elegendő a mennyiség figye­lemmel kísérése a termelés­ben. De nem uralkodhat el valamiféle sajátos mennyi­ségi szemlélet a takarékos­ságban sem. Okosan gazdálko­dó, számvető tevékenység szükséges a társadalom által létrehozott értékek megőrzé­sére és gyarapítására. Sokrétű tennivalóink közül vegyünk csak egyet: az im­port-takarékosságot. Minden kereskedő állam a rendelke­zésére álló eszközökkel a ki­vitel serkentésére és a be­hozatal korlátozására törek­szik. Nekünk igazán nyomós okunk­­ van erre, hiszen a nemzeti jövedelem jelentős része a külkereskedelemben realizálódik, s tavaly az ex­portot meghaladó mértékben vásároltunk külföldön. Nem­csak gazdasági kérdés, fontos politikai feladat is a külke­reskedelmi egyensúly megte­remtése a tőkés országokkal. Mégis megengedhetetlen nagyvonalúság­ tapasztalható az import-termékek felhasz­nálásában. A magyar ipar minden színesfém szükségle­tét — az alumíniumot kivéve —■ importból kénytelen kielé­gíteni. Ezért célszerű a szí­nesfém ésszerű helyettesítése más anyagokkal. Az ólom­bronz csapágyaknál tartó­­sabb, jobb például a mű­anyag csapágy. Gazdaságo­sabb ez a megoldás. Igen nagy népgazdasági tartalék rejlik a színesfém­hulladék gyűjtésében. Egy tonna ón világpiaci ára 2800 dollár, a rézé formánként 800, a horganyé 300, az ólomé 200 dollár. Mégis több vállalatnál a színesfémhulladékot, amely sohasem keveredve, hanem mindig külön-külön­ keletke­zik, együtt, ömlesztve tárol­ják. A vállalat az ilyen ve­gyes hulladékért alig egyti­­zedét kapja, mintha különvá­­logatva nyűjtené. Évente 1500 —2000 tonna ilyen színesfém „műhelysöpredéknek” mint­egy 40 százaléka az újrafel­dolgozás során veszendőbe megy. A felújított épületek­ben feleslegessé vált, haszná­laton kívüli ólomcsöveket — mintegy 100 tonnányit éven-­­te — az érvényes rendelke­zések ellenére, befalazzák a tatarozások alkalmával. V­itathatatlan, a korsze­rű gyártmányok kibo­csátása, a műszaki fej­lesztés sok, idehaza nem gyártott speciális anyagot, különleges alkatrészt, bonyo­lult berendezést igényel kül­földről. Televíziós képcső­ballonokat, különleges félve­zetőket, műszereket importá­lunk. Ám ah­hoz, hogy a leg­hatékonyabban hasznosíthas­suk deviza lehetőségünket műszaki fejlődésünk meg­gyorsításában, tervezőink nem támaszthatnak indokolat­lan luxusigényeket a külke­­reskedelemmmel szemben. Gyakori jelenség, hogy szerkesztőink — a külföldi katalógusokat lapozgatva — előszeretettel adnak rendelést importra, amikor hazai cégek is gyártanak hasonló termé­ket. Előfordul idegenkedés, oktalan előítélet is a hazai termékeinkkel szemben. A kutatók és kísérletezők az alkotás hevében gyakran elrugaszkodnak a lehetősé­gektől „Fő a gyorsaság és a korszerűség” —mondják — és a prototípus, a kísérleti da­rab alkatrészigényét import­ból biztosítják. „Ez a néhány dollár nem jelenthet gondot a népgazdaságnak” — teszik hozzá. Ez a „prospektus­­szemlélet” nemcsak azért ká­ros, mert sok kicsi sokra megy, hanem a tömeges be­hozatal lavináját indítja el a kísérleti darab majdani soro­zatgyártásában. "Ellenkező esetben a kísérleti darabot a gyártás előtt át kell neevez­ni, így, amit nyertünk a ré­ven időben, többszörösét el­veszítjük a vámon anyagban. Ezért a gyors és korszerű fej­lesztő munka első lépései is feltételezik a reális közgazda­­sági megfontolásokat. S­zámtalan módszere van még a céltudatos im­port-takarékosságnak : a selejt, a hulladék csökken­tés, a kifizetődő cikkek hazai termelésének meghonosítása, vagy a KGST-országok kö­zötti szakosított gyártása, stb. Érdemes valamennyi módszerrel behatóan foglal­kozni és újabbak után ku­tatni. Kovács József Két ügyet tárgyalt a Pattoga­tott Kukoricát Csomagoló V állaim fegyelmi bizottsága. Elsőnek Balam­­bér Tihamér anyag- és áruforgalm osztályvezető ügye került terítékre. — Nem­­hallgathatom el — mon­dotta Galamb Adamér igazgató­­hogy súlyos mulasztást követett e Balambér azzal, hogy a pat Lagatol kukoricát a szabad ég alatt tároltat­ta, és hu­sz vagon áru az esőzés kö­vetkeztében megpenészesedett. A ha­nyagság miatt három körzet üzletei­ben hiába keresik a nagyon fontos népélelmezési cikket. Arról nem is beszélve, hogy Balambér gondatlan­sága a vállalatnak 15 millió 567 001 forint kárt okozott. — AZ igazgató kortárs mondani­valóját — vette át a szót Csutorc Tóbiás, a személyzeti osztály veze­tője — én csak azzal akarom kiegé­szíteni, hogy a súlyos kár azért ke­letkezett, mert Balambér felöntött­­ garatra, részegen intézkedett arról hogy a pattogatott kukoricát feles­leges a raktárban tárolni. — A teljes kénhez tartozik — egé­szítette ki a vádat Kecskés Kázmé szakszervezeti vezetőségi tag­, hogy Balambér a munkafegyelmet is la­zította, hiszen az ivást követően há­rom naáig távol volt az üzemtől. A súlyos szavak hallatára Bálám­héz elszomorodva, mélyen magára szállott. És mivel régi igazság az hrony a roblóaui­kus is megkapja vé­dekezési jogát, Balambér is megszó­lalt. — A tényeket nem akarom tagadni csupán a valóságot, akarom ábrázol­ni. A pattogatott kukoricát a válla­lati érdekből tároltattam a szabad ég alatt. Azt akartam, hogy az éjszaka párát szívja magába a pattogatott ku­korica, és így nyolc-tíz százalékkal nagyobb súlyú árut értékesíthessünk. Igaz, hogy a párásított pattogatott kukorica nemcsak nehezebb lesz, ha­nem a frissességét is elveszíti, de ezért legfeljebb a fogyasztó méltat­lankodik, viszont a vállalat sokat nyer... — Arról az isten nem tehet — folytatódott a védekezés —, hogy az éjszakai szokásos pára helyett öt­órás zivatar keletkezett, és azért pe­nészetlen meg a pattogatott kukori­ca. — A háromnapos igazolatlan hi­ányzás valóban megtörtént, de eb­ből csak két napot voltam részeg. A harmadik napra azért volt szük­ségem, hogy frissen folytassam a munkát, így hát egy napot becsület­ből áldoztam fel. — Túlzottnak tartom a vádló szar­vakat, mert a kár, a 15 millió 567 000 forint valóban tetemes, ám­ több is veszett Mohácsnál! A­ részegségről pedig annyit, hogy a négylábú ló is botlik időnként, és én, a kétlábú ember is, sajnos, megtántorodtam. — Különben is — hangoztatta Ba­lambér —, ki figyelmeztetett engem arra, hogy késő ősszel a szokásos pá­ra helyett Zivatar is keletkezhet. Ked­ves kartársak, erre engem senki sem figyelmeztetett. — Balambér szavaiban sok az igazság — kezdte a fegyelmi ügy ösz­­szefoglalását Galamb igazgató. — Nem kétséges, hogy cselekedetét vállalati érdek diktálta. Mégis szük­séges felette pálcát törni. Figyelem­­be véve azt­ is, hogy büntetve még csak egyszer volt, amikor három, év­vel ezelőtt két vállalati szállítógépet véletlenül a bizományi áruházban eladott, így hát úgy határoztam­: írás­­ban figyelmeztetem Balambért arra, hogy a népgazdasági érdekeket a jö­vőben gondosabban szolgálja. A fegyelmi bizottsági ülés máso­­dik részére Kovács János üzemlaká­­­st idézték meg. — A fegyelmi vétsége Kovácsnak — ismertette Galamb igazgató — teliesen tisztázódott. Munkaidőben vállalati amagból lakása ajtajához kulcsot készített. A másfél órás mun­­ka és anyag minden egyéb más költ­­séget is összeszámítva, százötven fo­rintnyi értéket képvisel. Ennyivel károsította meg a közösséget. A munkaságyetem megsértése termé­szetesen az anyagiaknál is nagyobb mértékben esik latba. A személyzeti osztályvezető hoz­­zászólásába­n megerősítette az igaz­in­tó állításait. — F.nire tárték én is — fól.idattá a ’pgi’elmi indoklást Kecskés kartárs — hogy Kovács János megsértette a ,,,,,, l-nfr-on­-l— *-t és kárt is okozott. Mégis úgy vélem, hogy az ügyet fe­gyelmi tárgyalás nélkül is el lehet intézni. Elegendő lenne, ha az igaz­gató a saját hatáskörében döntene Kovács kortárs ügyében. — Valóban hibát követtem el — ismerte be Kovács János, és ígérem,­­ hogy munkám javításával kiköszö­rülöm a becsületemen esett csorbát. Munkámban — e fegyelmi vétségen­­ kívül — eddig sem mutatkoztak fo­gyatékosságok. Ezután még szorgal­masabban akarok dolgozni. Szeretn­­­­ném kérni, hogy az igazgató kartárs méltányos ítélettel sújtson. — A fegyelmi határozat meghoza­­t­­ala előtt meg a­karom jegyezni — , kezdte Galamb igazgató a második , ügy lezárását — hogy Kecskés kar­­­­társ tévesen ítéli meg Kovács csele­kedetét. Szakszervezeti vezetőségi , tagként sem gondol arra, hogy a ki­­­­csiből lesz a­ nagy. A károsat, csirá­jában szükséges irtani. Különben én is méltányolom Kovács őszinte beis­­­­merését. Az összes körülményeket fi­gyelembe véve úgy határozok, hogy ■ Kovács munkabérét fél évig két ka­tegóriával csökkentem, és mert a népgazdaság nem károsodhat, az ál­­­­tala okozott kárt fizetéséből ugyan­csak le kell vonni. —Mindenki tanuljon— szólott az igazgatói zárószó — Ba­lambér és Kovács esetéből Ezért az egész gyári munkás kollektíva előtt a legközelebbi termelési értekezleten fegyelmi ügyüket ismertetem. Szük­ség van erre azért, hogy a dolgozók győződjenek meg arról, a vállalat vezetője személyekre való tekintet nélkül, mennyire megfontoltan, igaz­ságosan ítélkezik. Lányai Sándor A felelősségrevonás Észt csillagászok Tartutól húsz kilométer­nyire, Tiravenban talált ott­honra az észt csillagászok, atmoszféra-kutatók és csilla­gászati műszerkészítők tudo­mányos központja, a tiraven obszervatórium. A csillagá­szati centrum jellegzetes ku­polája alatt most az úgyneve­zett ezüstfelhők természetét, tanulmányozzák. Az észt csillagászok tudo­mányos munkáit, — nemzet­közi csere keretében — meg­küldik a világ valamennyi csillagászati kutatóközpontj­á­­nak, obszervatóriumának. A tiraveri obszervatórium­ban javarészt fiatalok dolgoz­nak — a tartui egyetem egy­kori növendékei. Hetenként egyszer az obszervatórium megnyitja kapuit az iskolá­sok előtt, ilyenkor ők maguk is belenézhetnek a bűvös táv­csövekbe. A kis diákok egyébként a közeli Niu hely­ség iskolájából jönnek ide. Bentlakásos iskolájuk osztá­lyaiban ugyanis csillagászati tagozat is működik. A­z ob­szervatórium így e sajátos politechnikai gyakorlatok bá­­zisa. A látogatások egyébként kölcsönösek: hetenként egy­szer az obszervatórium mun­katársai „kiszállnak” az is­kolába, hogy csillagászati szakórát tartsanak, a jövendő űrhajós- és űrkutató jelölt­jeinek. Jak Lokk, tH'"’"«védik osztályos tanuló az obszervató­rium teles­kópjánál. (B. Kaufman felvételei) KISALFÖLD A gazdasági irányítás fejlődése hazánkban A GAZDASÁGI IRÁNYÍ­TÁS komplex, összefüggő rendszerének reformját azért határozta el a párt, mert az elmúlt években hazánk ter­melőerői — (az iparban, a mezőgazdaságban) — és ter­melési viszonyai — elsősor­ban a mezőgazdaságban — jelentősen fejlődtek, s mert a nemzetközi munkamegosztás, a műszaki-technikai forrada­lom eredményeinek hasznosí­tása, gazdaságfejlesztésünk intenzív fejlesztése megköve­teli a gazdaság irányításának fejlettebb módszereit. Az elvek, amelyek e refor­­rm­ok alapját képezik, már ko­rábban kialakultak és a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány 1957. évi nyilatkozatá­­ban is megtalálhatók. Meg­valósításukért az elmúlt években sok erőfeszítés tör­tént, melyeket jelenlegi ten­nivalóink helyes megítélése céljából érdemes röviden át­tekinteni. Gazdaságirányítási rendszerünk lényeges módo­sítását jelentette a mezőgaz­daságban a kötelező termény­beszolgáltatás megszüntetése és helyette a szabad árufel­vásárlás bevezetése. Ezt kö­vetően bevezették az új, egy­séges mezőgazdasági árrend­szert, s ez elősegítette a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezését, érdekeltebbé tette a termelőket az árutermelés fo­kozásában. Ez a lépés szá­mottevően fokozta a piaci módszerek jelentőségét, gaz­dasági ultra terelte több olyan fontos feladat megoldását — például az árutermelés növe­lését — amelyeket korábban utasításokkal akartak végre­hajtani. A GAZDASÁGI ESZKÖ­ZÖK kiterjedtebb alkalmazá­sát és ezzel egyidejűleg a vál­lalatok önállóságát növelte tervezési rendszerünk fejlesz­tése, a kötelező tervmutatók számának csökkentése. Ezt követően bevezették az érté­kesítési irányok — külkeres­kedelem, beruházások — sze­rinti tervezést, amely fokozta a tervben meghatározott cé­lok és a szükségletek össz­hangját. A tervezésben — egyre szélesebb körűen — al­kalmazásra kerültek a külön­féle gazdaságossági számítá­sok. Igen lényeges a vállalati gazdálkodás fejlődése is a nyereségrészesedési rend­szertől a mai devizaérdekelt­ségig bezárólag. A nyereség különböző formáinak alkal­mazása elméletileg és gya­­korlatilag is igazolta, hogy a tervgazdálkodásban létjogo­sultsága van a gazdaságosság­­nak, a jövedelmezőségnek, a nyereségnek. Megnőttek a vállalatok pénzügyi alapjai, illetve teljesen új, gazdasági­lag célszerű alapokat képez­tünk, így a műszaki fejlesz­tési, a garanciális, az export­­fejlesztési alapot. Fontos lépés volt a terme­lői árak rendezése, amikor is megszüntették a gazdasági tisztánlátás zavaró és pazar­lásra módot adó szubvenció­kat. Magyarországon talán éppen az árképzésben értük el a legnagyobb eredménye­ket. Jelzi ezt az is, hogy több iparágban — például a mű­szer-, a gyógyszer-, a mű­­anyagfeldolgozó iparban — rugalmas árképzést vezettünk be, s áraink a ráfordítás ará­nyokon túl a használhatósá­got, a műszaki színvonalat is figyelembe veszik. Fokozott gyártmányfejlesztésre ösztö­nöz a gyártmányfejlesztési árkiegészítés és az árkiegyen­­lítési forgalmi adó. Jelentős lépés volt az eszközlekötési járulék bevezetése. Fogyasz­tói árrendszerünk is lényege­sen rugalmasabb (lásd: az al­kalmi árleszállításokat, ár­emeléseket), a divatcikk piac­­rabobása ösztönző (divatfelár, stb.). A munkaügyi gazdálkodás­ban az 1957 előtti béralap­ellenőrzéssel szemben előre­haladást jelentett az átlag­bérellenőrzési rendszer és ez­zel egyidejűleg a különböző bérformák rugalmas alkal­mazása. Szinte évről évre módosult, fejlődött a prémi­umrendszer, a legutóbbi mi­nisztertanácsi határozatot er­ről éppen a közelmúltban kö­zölte a sajtó. Az anyag- és készletgazdál­kodás korábban merev rend­szere is rugalmasabb lett, nőtt a raktári kiszolgálás kö­re és aránya, egyes területe­ken egyszerűsödött a megren­delési rendszer, differenciált hitel- és kamatpolitikát ala­kítottunk ki. Ebben az évben pedig teljesen szabad keres­kedelmi módszereket alkal­maznak a feleslegessé vált készletek hasznosítására. E tények felsorolására is elegendő bizonyíték, hogy: a) 1957-ben gazdasági irá­nyításunkban gyökeres válto­zások történtek; b) a gazdasági irányítás — gyorsabb,lassúbb ütemben —­­le állandóan fejlődött, töké­letesedett. Egyesek kérdezhetik, miért nem vezettük be már annak­idején azokat a módszereket, amelyekről most szó van? Nos, azért, mert a felismerés, folyamat, a fejlődés eredmé­nye, a gyakorlati tapasztala­tok általánosítása. Természe­tesen van más oka is, mégpe­dig az, hogy hét-nyolc évvel ezelőtt mások voltak gazda­sági viszonyaink (szétapró­zott, egyéni gazdálkodáson alapuló mezőgazdaság, ke­vésbé fejlett ipar, stb.) és — nem utolsósorban — gazda­sági vezető kádereink kép­zettsége és gyakorlata is más színvonalon állt MOST, a megváltozott kö­rülmények lehetővé és szük­ségessé teszik, hogy a gazda­sági irányításnak nemcsak egyes elemeit, hanem egészét tovább fejlesszük, tökéletesít­sük. Most sem azzal az igény­nyel, hogy „tökéleteset” al­kossunk. Az állandó fejlődés kizárja az „abszolút,tökéletes” irányítási rendszer létrehozá­sát. A lényeges: olyan mód­szerek kialakítása, amelyek előrelendítik a fejlődést é­­ hatékonyabbá teszik az egész gazdálkodásunkat. Új dinár A Borba hírül adta, hogy a jugoszláviai gazdasági re­form értelmében kibocsá­tandó új bankjegyek 1966. január 4-én kerülnek forga­lomba.. A lap szerint ekkor 5, 10 és 50 dináros címletű papírpénzt, valamint 5, 10, 20 és 50 para, továbbá 1 dinár címletű ércpénzt bocsátanak ki. Egy új dinár értéke száz régi dinárral lesz egyenlő. A lap hozzáfűzte, hogy az új dinárt fokozatosan vezetik be, úgyhogy a régi bankje­gyek, illetve ércpénzek még 4-5 évig hivatalos fizetési eszközül szolgálnak.

Next