Kisalföld, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

január 8., vasárnap Az alkotó munka új feltételei jönnek létre az ember és a mechanizmus A gazdasági mechanizmus reformjának sokrétű, bonyo­lult és izgalmas kérdései közül a legérdekesebbek emberi vonatkozásai. Ho­gyan hat majd életünkre, gondolkodásunkra, közvéle­ményünkre, emberi kapcso­latainkra? Egy írás kere­tében — és hozzátehetjük, mai ismereteink mellett — persze aligha vállalkozha­tunk a teljesség igényével e nagy kérdés megválaszolá­sára. Kétségtelen, hogy a re­form szelleme és majdani gyakorlata akkor válik tény­leges anyagi erővé, ha a bonyolult közgazdasági kér­déseket mindennapi életünk emberi nyelvezetére fordít­va értelmezzük és alkalmaz­zuk. Nem érthetünk egyet azzal az arisztokratikus ál­lásponttal, mely a reform tényleg nem mindig egy­szerű kérdéseinek megvála­szolását, feladatainak meg­oldását szűk szakmai réteg­re korlátozza. A gazdasági reform valamennyi jövőbeni eredménye csakis a nép­tö­megek műve lehet, és nem valamiféle szűk közgazdász vezető rétegé. A közgazdá­szok és vezetők felelőssége persze nem lebecsülhető, hiszen fontos feladatuk a reform szellemének alkal­mazása és konkretizálása az adott területre, a helyi kol­lektíva számára is érthető módon, hogy a dolgozók szívvel-lélekkel és kezdemé­nyező készséggel tevékeny­kedhessenek a sok szem­pontból új és korszerű ten­nivalók végrehajtásán. Az új módszerek és esz­közök fő célkitűzéseinket, a szocializmus teljes felépíté­sét, a dolgozó milliók anya­gi és munkakörülményeinek javítását, népünk boldogabb életét szolgálják. Ezek a vál­tozatlan alapelvek tartalmi­lag gazdagodnak, s megfog­hatóbb módon, hatékonyab­­ban érvényesülnek majd. Olyan ismert fogalmaink, mint például a verseny és a kezdeményezés, a piaci módszerek érvényesülésével eredményesebben szolgálhat­ják a dolgozó embert, a fo­gyasztó, a felhasználó szük­ségleteinek jobb kielégíté­sét, a minőség javítását, a választék bővítését, a mű­szaki színvonal emelését. S az általános jelszószerű kívánságon túl gazdasági ösztönzés, s mondhatnánk úgy is, gazdasági kényszer hat ebbe az irányba. Az eredményes kezdemé­nyezést és versenyt a hazai, a külföldi fogyasztó, a piac anyagilag is méltányolja. Az a termelő vállalat, amely a szükségleteket magasabb színvonalon elégíti ki, több jövedelemhez jut, több munkabért és nyereségré­szesedést fizethet, mint az, amelyik csupán mennyiségi látszateredményeket ér e. A vállalatokon belül az egyes műhelyek és osztá­lyok dolgozóinak keresete között is növekednek a kü­lönbségek, elsősorban a je­lenleg meglévő bérszínvo­nalon felüli jövedelem­nö­vekedés valósul meg ilyen módon, a tényleges eredmé­nyeknek megfelelően. A jól dolgozó vállalatok és mun­kások anyagi helyzete és létbiztonsága tehát tovább­­Javul a fegyelmezetlen, nemtörődöm emberek, s az ésszerűtlenül dolgozó üze­mek pedig jobb belátásiba, eredményesebb, fegyelme­zettebb munkára kénysze­rülnek. A reform módszerei és eszközei nemcsak célrave­zetőbbek és hatékonyabbak, de feltétlenül igazságosab­bak, és szociálisabbak az eddigieknél. Megvalósításuk csu­pán a gazdasági élet de­mokratizálásával, a helyi önállóság és felelősség lé­nyeges növelésével képzel­hető el, így aligha lehet majd a felettes szervek uta­sítására hivatkozva, magya­rázni az ésszerűtlen, a ha­szontalan munkát. Ez két­ségtelenül segíti a ma még előforduló bürokratikus fo­nákságok, önállótlanság, túl­szabályozottság felszámolá­sát. A kellő ismeretek bir­tokában hozott döntésekkel a személyi tévedések ható­köre is csökken. Vagyis: a gazdasági ala­pokon végbemenő változá­sok mélyen kihatnak majd gondolkodásunkra, emberi, társadalmi kapcsolatainkra, gyarapodik a szocialista tu­lajdon, s erősödik a tulaj­donosi felelősségtudat, ha a reform szelleme minden szinten áthatja a dolgozók tevékenységét. A nagyobb helyi önállósággal és felelős­séggel a kommunista alkotó munka új feltételei jönnek létre. Úgy is fogalmazha­tunk, hogy a gazdasági ér­vek, az anyagi helyzet kényszerít majd vezetőt és vezetettet alkotó gondolko­dásra. A gondolkodás nem sza­bályozható és írható elő munkaköri kötelezettségek­ben technológiai utasítások­ban. De ha a vállalat léte és jobbléte az egyes vezetők és munkások boldogulása nagy­ Húsz éven át hirdettek pá­lyázatokat. A zsűri ugyan díjazta a terveket, de min­denki érezte: senkinek sem sikerült tökéletesen felújíta­ni Prága déli részének bom­bázás következtében tönkre­tett jellegzetes épületét, az Emaury templomot. Frantisek M. Cerny mű­építész, a XIV. századból származó korai gót stílusban épült templomra fehér be­tonból készítendő harminc­­méter magas, 40 cm széles, két öblös, egymást átszelő vitorlára emlékeztető épít­ményt javasolt. Először fordul elő a törté­nelmi emlékekkel teli Prá­gában, hogy műemlék épü­letek felújításánál egy­éb­mértékben függ majd a ru­tinná egyszerűsödő napi munka közben a mit miért, hogy kérdéseitől és az ezekre adott válaszoktól, akkor bi­zonyára nem felejtünk majd el odafigyelni. A szüntelen gondolkodás és az alkotó cse­lekvés egyébként fárasztóbb, mint a mechanikus, lélekte­len munka. De örömet, bol­dogulást, egyéni és társadal­mi hasznot csak­ az ilyen szüntelen többre, jobbra tö­rekvő igényes alkotó munká­ban találhat az ember. Most, hogy a bátor gon­dolkodáshoz, az alkotó mun­kában minden tekintetben kitárulkoznak a lehetőségek, az is nyilvánvalóvá válik: nem lesz könnyű hozzászok­ni az új módszerekhez, a fe­lelősségteljes kezdeménye­zéshez. Az évek során kiala­kult, sokféle, helytelen, meg­kövesedett fakorláton kell változtatnunk a központi irá­nyítás rendszerében csakúgy, mint saját magunkban. A reform friss szellemében érdemes tehát mindenkinek ciános önvizsgálatot tartania, hogy mind több váljék való­sággá a mai lehetőségeinkből, hiszen csak így lehet oko­sabb és gondolkodóbb, fele­lősségteljesebb és örömtelibb mindenki számára a munka az új mechanizmusban. Kovács József rektumon­­kapcsolják össze a régi és modern építészeti elemeket. A Moldva folyó felett emelkedő épületeket a XVII. században barokk stí­lusban átépítették. Ekkor emelték a templom tornyait, amelyeket a múlt század vé­gén új gótikus stílusban át­építettek. A háború alatt a templomban volt a Vörös­­kereszt gyógyszer­raktára és az épületekre amerikai bom­bák estek. A kolostor ma a Tudomá­nyos Akadémia tanulmányi központja. A templomnak csak a tetejét javították ki, a toronycsonkkal a műépí­tészek húsz évig nem tud­tak mit kezdeni. A mostani merész tért­’ kapcsolja harmonikusan egyetlen egységbe az eredeti korai gót stílusban emelt épületet a legkorszerűbb építéstechnikával és anyag­gal. A terv a templom tete­jét terasszá alakítja át. A megoldás gót stílusból indul ki, de sziluettje sejteti a barokk és az új gót stílusú átépítéseket is. A megoldás eredeti. Az Emaury templom te­hát újjáéled. Orgonahang­versenyek színhelye lesz. Bi­zonyára érdekelni fogja a Műépítészek Nemzetközi Kongresszusának résztvevőit is, akik 1967-ben Prágában találkoznak. I­étr Prusíka Házszerkezet és F. M. Cerny műépítész a templom modelljével és a héjszerkezet egy részével KISALFÖLD Az új fuvarozási rend első tapasztalatai Rövid ideje jelent meg a rendelkezés, amely bizonyos árucikkek rövidtávú szállí­tására vonatkozik. A ren­delkezés szerint 50 kilomé­teren belül a vasút nem szál­lít állati tápszert, cementet, cukrot, gabonát, egyéb őr­leményeket, talajjavító sze­reket, pamut- és fonalárut, műtrágyát, kötszövöttárukat és egyéb textilipari terméke­ket. A szállításokat ezen a határon belül az autóközle­kedési vállalatok végzik, háztól-házig. Ha a fedett vasúti kocsik jelentős része 50 kilométeren belül végez szállításokat, sok az állásidő, ezáltal el­vonja a távolsági teherfuva­rozástól a kocsikat. Amióta megkezdték az AKÖV-ök a rövidtávú fuvarozást, napon­ként 150—160 fedett vasúti tehervagon szabadult fel. A közúti áruszállítás foko­zásával hamarabb jut el az áru a fogyasztóig és meg­szűnik az időt rabló és gaz­daságtalan átrakás. Egyelőre csak meghatáro­zott árucikkeket szállítanak 50 kilométeren belül, de van­nak olyan áruk is, — mint például a cukor —, amely­nek a szállítása távolabbi országrészekből is tehergép­kocsi-szállításokra terelődött át, így Hatvanból, Selypről és Szolnokról cukrot Buda­pestre fuvarozni csakis te­hergépkocsin szabad. Selyp­­­­ről a liszt szállítására is ez a rendelkezés vonatkozik. Nyomda és papíripari ter­méket Budapest—Vác, Bu­­d­apest—­Cegléd, Hatvan, Jászberény, Székesfehérvár, Lábatlan-felső és Szolnok között, illetve vissza is csakis gépkocsival lehet szállítani. Ugyanígy szállítható az alu­mínium áru Inota és Székes­­fehérvár, valamint Székes­­fehérvár és Budapest között A fuvardíjakat úgy szab­ták meg, hogy a rövidebb tá­von a közúti fuvarozás, a hosszabbon a vasúti szállí­tás legyen olcsóbb és gazda­ságosabb. (Zs.) * Hogyan élünk? Vad­ egy közgazdasági fogalom, amelynek aligha­nem képesítés nélkül is, min­denki avatott ismerője, s ez­ az életszínvonal. Nem árt mindjárt azt is hozzáten­nünk, hogy az életszínvonal kérdéskomplexumának ko­rántsem elhanyagolható té­nyezője éppen ez a tömeges „hozzáértés’’, más szóval: a mindenkit közvetlenül érin­tő hatás. A társadalmi közér­zet, az életkörülmények ala­kulásának mindennapos és milliók által történő ellenőr­zése olyan tényező, amellyel — a statisztikailag, tudomá­nyosan érzékelhető és nyo­mon követhető életszínvo­nal emelkedés mellett is — messzemenően számolni kell. Mégsem szorul bizonyítás­ra, hogy az életszínvonal egyéni­ családi megítélésé­nek látószöge nem ad min­dig pontos támaszpontot az országos helyzet, az egész lakosságot jellemző irányza­tok áttekintéséhez. Bár igaz, hogy az országos összkép az egyéni életkörülmények mil­liónyi mozaikjából kereke­dik egésszé, azért a megbíz­ható tájékozódáshoz érdemes olykor az átfogó tények-ada­tok magaslatából nézve is megismerkedni valamennyi­ünk életszínvonalának irány­zataival, növekedési ütemé­vel. Mostanában különösen kedvező „magaslati pont” adódik ehhez a széles hori­zontot átfogó vizsgálódáshoz. Két ötéves terv hozzávetőle­ges határvonalán élünk; a második ötéves tervidőszak véget ért, a harmadiknak pe­dig csak első esztendeje telt el. Mindez alkalmas időbeli keretet ad a múlt, illetve jövő időben fogalmazott kér­déshez: hogyan élünk? Az elmúlt öt év alatt a nemzeti jövedelem — az új érték tehát, amelyet mun­kánkkal előállítottunk, s amelyből végeredményben az életszínvonal emelése is fe­dezhető —, jelentős ütem­ben, évi 4,6 százalékkal nőtt. Ez az önmagában véve nem csekély nemzeti jövedelem­­emelkedés azonban mégis el­maradt az eredeti ten'' éven­kénti 6,3 százalékos előirány­zatához képest. Hadd említsük meg közbe­­vetőleg az elmaradás egyik karakterisztikus okát, amely az életszínvonal alakulásával is szorosan összefügg, öt év során a népgazdaságban ösz­­szesen lényegében nem nőtt a foglalkoztatottak száma, ezen belül azonban­ a mező­­gazdaságban jelentős volt a létszámcsökkenés , a mező­­gazdaságon kívüli ágazatok­ban pedig a növekedés. Mi­vel a népgazdaságban álta­­lában kiapadtak a nemzeti­ jövedelem úgynevezett exten­­­zízt — tehát létszámnövelés­bez fedezhető — forrásai: ezt a termelékenység emelkedé­sének, más szóval: az egy fő­re jutó termelés bővülésé­nek kellett volna ellensú­lyoznia. Ez viszont csak mér­sékelten valósult meg, s ez­zel függ össze a nemzeti jö­vedelem viszonylag lassúbb emelkedése. Ami már most köz­vetlenül az életszínvonal mu­tatószámait illeti, kezdjük a sort a reáljövedelmek jellem­zésével. (Ezek az adatok tar­talmazzák a különböző bé­ren kívüli juttatásokat, a la­kosság szociális-kulturális stb. „bevételeit”, valamint a foglalkoztatottság változásai­ból eredő jövedelmeket is.). Érdemes külön is vizsgál­nunk társadalmunk két dol­gozó osztályának jövedelmi viszonyait. A munkások és alkalmazottak egy főre jutó, úgynevezett személyes ren­delkezésű reáljövedelme az eredeti előirányzatnál 16—17 százalék — némileg gyor­­­­­sabban emelkedett: egészé­ben 18,4 százalékkal nőtt. A parasztság életviszonyait jól kifejező adatsor: a nettó pénzbevétel és a saját ter­mésből eredő fogyasztás bő­vülése nagyjából a munkás­­alkalmazotti népesség jöve­delem-emelkedésével azonos: 13 százalék. Kevésbé kedve­ző viszont a reálbérek hely­zetképe. Bár a növekedés itt is jelentős: 9 százalékos —, de kevesebb az előirányzott 13 százaléknál. (Az egy kere­sőre jutó reálbérről van szó, amely — köznapibban szól­va — jelzi, hogy a munka­bérért milyen mennyiségű áru, szolgáltatás vásárolha­tó.­ Hadd zárjuk az elmúlt év életszínvonal-emelkedését jellemző adatsort még egy érdekes ténnyel: a lakosság egy főre jutó összes fogyasz­tása ugyancsak mintegy 10 százalékkal növekedett. Tekintsünk most már a bevezetőben említett „ma­gaslati pontról” előre: ho­gyan alakul az immár szám­­szerű előirányzatokban rög­zített életszínvonal a har­madik ötéves terv időszaká­ban? Ahhoz, hogy erre vála­szolhassunk, mindenekelőtt két alapelvre kell utalnunk — mindkettő szorosan össze­függ a holnap életszínvona­lával. Az egyik többé-kevés­­bé ismert, de azért nem árt hangsúlyozni: természetes, hogy az életszínvonal emel­kedését­ a jövőben is a nép­gazdaság lehetőségei, a gaz­dálkodás eredményei hatá­rolják, másrészt természetes az is, hogy a­ — képletesen szólva — nagyobb népgazda­sági „bevétel” szükségképp javuló életszínvonallal jár együtt. (Törvényerőre emel­ve így rögzíti ezt a harma­dik ötéves terv: „A fejlett ■szocialista gazdaság építé­sével együtt rendszeresen emelkedjék az életszínvo­nal ...”). A másik fontos alapelv: a harmadik ötéves terv idő­szakában kezd működni az új gazdaságirányítási rend­szer, amely egyszersmind az anyagi érdekeltség korsze­rűsítését, tehát a végzett munka mennyiségéhez és mi­nőségéhez jobban igazodó jövedelemelosztás érvényesí­tését is jelenti. A terv — amely elsősorban a közvet­­len, bérjellegű, s kevésbé a közvetett juttatásokkal emeli az életszínvonalat —, egé­­széken a reálbérek mintegy 9—10 százalékos, a re­ájö­vedelmek 14—16 százalékos növelésével számol. Elmélke­dik a fogyasztás színvonala — a kiskereskedelmi forga­lom mintegy 19—21 száza­lékkal bővül­t, s ezen belül különösen gyors emelkedés várható a különböző tartós fogyasztási ckkek értékesí­tésében. (öt évre hozzávető­leg 800 ezer darab hűtőszek­rény, 850 ezer darab mosó­gép, 1 millió tv-készülék for­­galombahozatalát rendezik). Az életszínvonal emelke­désének e hozzávetőleges körvonal rajza, természetesen csak a fő irányokat jelzi, s korántsem jelenti, hogy a társadalom minden rétegé­nek és minden családjának­­keresőjének egyforma mér­tékben javulnak az életkö­rülményei. Ez, különben, el­­lentmondana a munka sze­rint, elosztás szocialista el­vének is, amely közismer­ten, nem azonos az egyenlős­­divel. Más kérdés viszont, hogy a következő években — természetesen a népgazda­ság eredményeivel, a gazdál­kodás színvonalának­ emel­kedésével párhuzamosan —, néhány dolgozó­ réteg életkö­rülményeit célszerű az átla­gosnál jobban javítani. Enyhítenünk kell elsősor­ban a sokgyermekes csalá­dok gondjait — ez különben az ország demográfiai mér­legének javításához, a szü­letések számának emelkedé­séhez vezető út is. Ide so­rolható általában­ a do­gozó nők helyzetének könnyítése, illetve a nők munkavállalá­si lehetőségeinek bővítése (például olyan, számukra kedvező módszerekkel, mint a bedolgozó­ rendszer vagy a részmunkaidejű foglalkoz­tatás kiterjesztése), másrészt anyagi támogatást érdemel­nek azok a családok is, ahol az anya, gyermekei nevelése miatt, nem vállalhat mun­kát. A következő, ponto­sabban: a már elkezdett tervidőszak — amely a gaz­daságirányítás új rendszeré­nek nyitánya is —, a fejlő­dés országos számain, átfo­gó adatain belül a kedvezőbb családi költségvetések, eny­hülő gondok terve is. 1 . A.

Next