Kisalföld, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 7. szám
január 8., vasárnap Az alkotó munka új feltételei jönnek létre az ember és a mechanizmus A gazdasági mechanizmus reformjának sokrétű, bonyolult és izgalmas kérdései közül a legérdekesebbek emberi vonatkozásai. Hogyan hat majd életünkre, gondolkodásunkra, közvéleményünkre, emberi kapcsolatainkra? Egy írás keretében — és hozzátehetjük, mai ismereteink mellett — persze aligha vállalkozhatunk a teljesség igényével e nagy kérdés megválaszolására. Kétségtelen, hogy a reform szelleme és majdani gyakorlata akkor válik tényleges anyagi erővé, ha a bonyolult közgazdasági kérdéseket mindennapi életünk emberi nyelvezetére fordítva értelmezzük és alkalmazzuk. Nem érthetünk egyet azzal az arisztokratikus állásponttal, mely a reform tényleg nem mindig egyszerű kérdéseinek megválaszolását, feladatainak megoldását szűk szakmai rétegre korlátozza. A gazdasági reform valamennyi jövőbeni eredménye csakis a néptömegek műve lehet, és nem valamiféle szűk közgazdász vezető rétegé. A közgazdászok és vezetők felelőssége persze nem lebecsülhető, hiszen fontos feladatuk a reform szellemének alkalmazása és konkretizálása az adott területre, a helyi kollektíva számára is érthető módon, hogy a dolgozók szívvel-lélekkel és kezdeményező készséggel tevékenykedhessenek a sok szempontból új és korszerű tennivalók végrehajtásán. Az új módszerek és eszközök fő célkitűzéseinket, a szocializmus teljes felépítését, a dolgozó milliók anyagi és munkakörülményeinek javítását, népünk boldogabb életét szolgálják. Ezek a változatlan alapelvek tartalmilag gazdagodnak, s megfoghatóbb módon, hatékonyabban érvényesülnek majd. Olyan ismert fogalmaink, mint például a verseny és a kezdeményezés, a piaci módszerek érvényesülésével eredményesebben szolgálhatják a dolgozó embert, a fogyasztó, a felhasználó szükségleteinek jobb kielégítését, a minőség javítását, a választék bővítését, a műszaki színvonal emelését. S az általános jelszószerű kívánságon túl gazdasági ösztönzés, s mondhatnánk úgy is, gazdasági kényszer hat ebbe az irányba. Az eredményes kezdeményezést és versenyt a hazai, a külföldi fogyasztó, a piac anyagilag is méltányolja. Az a termelő vállalat, amely a szükségleteket magasabb színvonalon elégíti ki, több jövedelemhez jut, több munkabért és nyereségrészesedést fizethet, mint az, amelyik csupán mennyiségi látszateredményeket ér e. A vállalatokon belül az egyes műhelyek és osztályok dolgozóinak keresete között is növekednek a különbségek, elsősorban a jelenleg meglévő bérszínvonalon felüli jövedelemnövekedés valósul meg ilyen módon, a tényleges eredményeknek megfelelően. A jól dolgozó vállalatok és munkások anyagi helyzete és létbiztonsága tehát továbbJavul a fegyelmezetlen, nemtörődöm emberek, s az ésszerűtlenül dolgozó üzemek pedig jobb belátásiba, eredményesebb, fegyelmezettebb munkára kényszerülnek. A reform módszerei és eszközei nemcsak célravezetőbbek és hatékonyabbak, de feltétlenül igazságosabbak, és szociálisabbak az eddigieknél. Megvalósításuk csupán a gazdasági élet demokratizálásával, a helyi önállóság és felelősség lényeges növelésével képzelhető el, így aligha lehet majd a felettes szervek utasítására hivatkozva, magyarázni az ésszerűtlen, a haszontalan munkát. Ez kétségtelenül segíti a ma még előforduló bürokratikus fonákságok, önállótlanság, túlszabályozottság felszámolását. A kellő ismeretek birtokában hozott döntésekkel a személyi tévedések hatóköre is csökken. Vagyis: a gazdasági alapokon végbemenő változások mélyen kihatnak majd gondolkodásunkra, emberi, társadalmi kapcsolatainkra, gyarapodik a szocialista tulajdon, s erősödik a tulajdonosi felelősségtudat, ha a reform szelleme minden szinten áthatja a dolgozók tevékenységét. A nagyobb helyi önállósággal és felelősséggel a kommunista alkotó munka új feltételei jönnek létre. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a gazdasági érvek, az anyagi helyzet kényszerít majd vezetőt és vezetettet alkotó gondolkodásra. A gondolkodás nem szabályozható és írható elő munkaköri kötelezettségekben technológiai utasításokban. De ha a vállalat léte és jobbléte az egyes vezetők és munkások boldogulása nagy Húsz éven át hirdettek pályázatokat. A zsűri ugyan díjazta a terveket, de mindenki érezte: senkinek sem sikerült tökéletesen felújítani Prága déli részének bombázás következtében tönkretett jellegzetes épületét, az Emaury templomot. Frantisek M. Cerny műépítész, a XIV. századból származó korai gót stílusban épült templomra fehér betonból készítendő harmincméter magas, 40 cm széles, két öblös, egymást átszelő vitorlára emlékeztető építményt javasolt. Először fordul elő a történelmi emlékekkel teli Prágában, hogy műemlék épületek felújításánál egyébmértékben függ majd a rutinná egyszerűsödő napi munka közben a mit miért, hogy kérdéseitől és az ezekre adott válaszoktól, akkor bizonyára nem felejtünk majd el odafigyelni. A szüntelen gondolkodás és az alkotó cselekvés egyébként fárasztóbb, mint a mechanikus, lélektelen munka. De örömet, boldogulást, egyéni és társadalmi hasznot csak az ilyen szüntelen többre, jobbra törekvő igényes alkotó munkában találhat az ember. Most, hogy a bátor gondolkodáshoz, az alkotó munkában minden tekintetben kitárulkoznak a lehetőségek, az is nyilvánvalóvá válik: nem lesz könnyű hozzászokni az új módszerekhez, a felelősségteljes kezdeményezéshez. Az évek során kialakult, sokféle, helytelen, megkövesedett fakorláton kell változtatnunk a központi irányítás rendszerében csakúgy, mint saját magunkban. A reform friss szellemében érdemes tehát mindenkinek ciános önvizsgálatot tartania, hogy mind több váljék valósággá a mai lehetőségeinkből, hiszen csak így lehet okosabb és gondolkodóbb, felelősségteljesebb és örömtelibb mindenki számára a munka az új mechanizmusban. Kovács József rektumonkapcsolják össze a régi és modern építészeti elemeket. A Moldva folyó felett emelkedő épületeket a XVII. században barokk stílusban átépítették. Ekkor emelték a templom tornyait, amelyeket a múlt század végén új gótikus stílusban átépítettek. A háború alatt a templomban volt a Vöröskereszt gyógyszerraktára és az épületekre amerikai bombák estek. A kolostor ma a Tudományos Akadémia tanulmányi központja. A templomnak csak a tetejét javították ki, a toronycsonkkal a műépítészek húsz évig nem tudtak mit kezdeni. A mostani merész tért’ kapcsolja harmonikusan egyetlen egységbe az eredeti korai gót stílusban emelt épületet a legkorszerűbb építéstechnikával és anyaggal. A terv a templom tetejét terasszá alakítja át. A megoldás gót stílusból indul ki, de sziluettje sejteti a barokk és az új gót stílusú átépítéseket is. A megoldás eredeti. Az Emaury templom tehát újjáéled. Orgonahangversenyek színhelye lesz. Bizonyára érdekelni fogja a Műépítészek Nemzetközi Kongresszusának résztvevőit is, akik 1967-ben Prágában találkoznak. Iétr Prusíka Házszerkezet és F. M. Cerny műépítész a templom modelljével és a héjszerkezet egy részével KISALFÖLD Az új fuvarozási rend első tapasztalatai Rövid ideje jelent meg a rendelkezés, amely bizonyos árucikkek rövidtávú szállítására vonatkozik. A rendelkezés szerint 50 kilométeren belül a vasút nem szállít állati tápszert, cementet, cukrot, gabonát, egyéb őrleményeket, talajjavító szereket, pamut- és fonalárut, műtrágyát, kötszövöttárukat és egyéb textilipari termékeket. A szállításokat ezen a határon belül az autóközlekedési vállalatok végzik, háztól-házig. Ha a fedett vasúti kocsik jelentős része 50 kilométeren belül végez szállításokat, sok az állásidő, ezáltal elvonja a távolsági teherfuvarozástól a kocsikat. Amióta megkezdték az AKÖV-ök a rövidtávú fuvarozást, naponként 150—160 fedett vasúti tehervagon szabadult fel. A közúti áruszállítás fokozásával hamarabb jut el az áru a fogyasztóig és megszűnik az időt rabló és gazdaságtalan átrakás. Egyelőre csak meghatározott árucikkeket szállítanak 50 kilométeren belül, de vannak olyan áruk is, — mint például a cukor —, amelynek a szállítása távolabbi országrészekből is tehergépkocsi-szállításokra terelődött át, így Hatvanból, Selypről és Szolnokról cukrot Budapestre fuvarozni csakis tehergépkocsin szabad. Selypről a liszt szállítására is ez a rendelkezés vonatkozik. Nyomda és papíripari terméket Budapest—Vác, Budapest—Cegléd, Hatvan, Jászberény, Székesfehérvár, Lábatlan-felső és Szolnok között, illetve vissza is csakis gépkocsival lehet szállítani. Ugyanígy szállítható az alumínium áru Inota és Székesfehérvár, valamint Székesfehérvár és Budapest között A fuvardíjakat úgy szabták meg, hogy a rövidebb távon a közúti fuvarozás, a hosszabbon a vasúti szállítás legyen olcsóbb és gazdaságosabb. (Zs.) * Hogyan élünk? Vad egy közgazdasági fogalom, amelynek alighanem képesítés nélkül is, mindenki avatott ismerője, s ez az életszínvonal. Nem árt mindjárt azt is hozzátennünk, hogy az életszínvonal kérdéskomplexumának korántsem elhanyagolható tényezője éppen ez a tömeges „hozzáértés’’, más szóval: a mindenkit közvetlenül érintő hatás. A társadalmi közérzet, az életkörülmények alakulásának mindennapos és milliók által történő ellenőrzése olyan tényező, amellyel — a statisztikailag, tudományosan érzékelhető és nyomon követhető életszínvonal emelkedés mellett is — messzemenően számolni kell. Mégsem szorul bizonyításra, hogy az életszínvonal egyéni családi megítélésének látószöge nem ad mindig pontos támaszpontot az országos helyzet, az egész lakosságot jellemző irányzatok áttekintéséhez. Bár igaz, hogy az országos összkép az egyéni életkörülmények milliónyi mozaikjából kerekedik egésszé, azért a megbízható tájékozódáshoz érdemes olykor az átfogó tények-adatok magaslatából nézve is megismerkedni valamennyiünk életszínvonalának irányzataival, növekedési ütemével. Mostanában különösen kedvező „magaslati pont” adódik ehhez a széles horizontot átfogó vizsgálódáshoz. Két ötéves terv hozzávetőleges határvonalán élünk; a második ötéves tervidőszak véget ért, a harmadiknak pedig csak első esztendeje telt el. Mindez alkalmas időbeli keretet ad a múlt, illetve jövő időben fogalmazott kérdéshez: hogyan élünk? Az elmúlt öt év alatt a nemzeti jövedelem — az új érték tehát, amelyet munkánkkal előállítottunk, s amelyből végeredményben az életszínvonal emelése is fedezhető —, jelentős ütemben, évi 4,6 százalékkal nőtt. Ez az önmagában véve nem csekély nemzeti jövedelememelkedés azonban mégis elmaradt az eredeti ten'' évenkénti 6,3 százalékos előirányzatához képest. Hadd említsük meg közbevetőleg az elmaradás egyik karakterisztikus okát, amely az életszínvonal alakulásával is szorosan összefügg, öt év során a népgazdaságban öszszesen lényegében nem nőtt a foglalkoztatottak száma, ezen belül azonban a mezőgazdaságban jelentős volt a létszámcsökkenés , a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban pedig a növekedés. Mivel a népgazdaságban általában kiapadtak a nemzeti jövedelem úgynevezett extenzízt — tehát létszámnövelésbez fedezhető — forrásai: ezt a termelékenység emelkedésének, más szóval: az egy főre jutó termelés bővülésének kellett volna ellensúlyoznia. Ez viszont csak mérsékelten valósult meg, s ezzel függ össze a nemzeti jövedelem viszonylag lassúbb emelkedése. Ami már most közvetlenül az életszínvonal mutatószámait illeti, kezdjük a sort a reáljövedelmek jellemzésével. (Ezek az adatok tartalmazzák a különböző béren kívüli juttatásokat, a lakosság szociális-kulturális stb. „bevételeit”, valamint a foglalkoztatottság változásaiból eredő jövedelmeket is.). Érdemes külön is vizsgálnunk társadalmunk két dolgozó osztályának jövedelmi viszonyait. A munkások és alkalmazottak egy főre jutó, úgynevezett személyes rendelkezésű reáljövedelme az eredeti előirányzatnál 16—17 százalék — némileg gyorsabban emelkedett: egészében 18,4 százalékkal nőtt. A parasztság életviszonyait jól kifejező adatsor: a nettó pénzbevétel és a saját termésből eredő fogyasztás bővülése nagyjából a munkásalkalmazotti népesség jövedelem-emelkedésével azonos: 13 százalék. Kevésbé kedvező viszont a reálbérek helyzetképe. Bár a növekedés itt is jelentős: 9 százalékos —, de kevesebb az előirányzott 13 százaléknál. (Az egy keresőre jutó reálbérről van szó, amely — köznapibban szólva — jelzi, hogy a munkabérért milyen mennyiségű áru, szolgáltatás vásárolható. Hadd zárjuk az elmúlt év életszínvonal-emelkedését jellemző adatsort még egy érdekes ténnyel: a lakosság egy főre jutó összes fogyasztása ugyancsak mintegy 10 százalékkal növekedett. Tekintsünk most már a bevezetőben említett „magaslati pontról” előre: hogyan alakul az immár számszerű előirányzatokban rögzített életszínvonal a harmadik ötéves terv időszakában? Ahhoz, hogy erre válaszolhassunk, mindenekelőtt két alapelvre kell utalnunk — mindkettő szorosan összefügg a holnap életszínvonalával. Az egyik többé-kevésbé ismert, de azért nem árt hangsúlyozni: természetes, hogy az életszínvonal emelkedését a jövőben is a népgazdaság lehetőségei, a gazdálkodás eredményei határolják, másrészt természetes az is, hogy a — képletesen szólva — nagyobb népgazdasági „bevétel” szükségképp javuló életszínvonallal jár együtt. (Törvényerőre emelve így rögzíti ezt a harmadik ötéves terv: „A fejlett ■szocialista gazdaság építésével együtt rendszeresen emelkedjék az életszínvonal ...”). A másik fontos alapelv: a harmadik ötéves terv időszakában kezd működni az új gazdaságirányítási rendszer, amely egyszersmind az anyagi érdekeltség korszerűsítését, tehát a végzett munka mennyiségéhez és minőségéhez jobban igazodó jövedelemelosztás érvényesítését is jelenti. A terv — amely elsősorban a közvetlen, bérjellegű, s kevésbé a közvetett juttatásokkal emeli az életszínvonalat —, egészéken a reálbérek mintegy 9—10 százalékos, a reájövedelmek 14—16 százalékos növelésével számol. Elmélkedik a fogyasztás színvonala — a kiskereskedelmi forgalom mintegy 19—21 százalékkal bővült, s ezen belül különösen gyors emelkedés várható a különböző tartós fogyasztási ckkek értékesítésében. (öt évre hozzávetőleg 800 ezer darab hűtőszekrény, 850 ezer darab mosógép, 1 millió tv-készülék forgalombahozatalát rendezik). Az életszínvonal emelkedésének e hozzávetőleges körvonal rajza, természetesen csak a fő irányokat jelzi, s korántsem jelenti, hogy a társadalom minden rétegének és minden családjánakkeresőjének egyforma mértékben javulnak az életkörülményei. Ez, különben, ellentmondana a munka szerint, elosztás szocialista elvének is, amely közismerten, nem azonos az egyenlősdivel. Más kérdés viszont, hogy a következő években — természetesen a népgazdaság eredményeivel, a gazdálkodás színvonalának emelkedésével párhuzamosan —, néhány dolgozó réteg életkörülményeit célszerű az átlagosnál jobban javítani. Enyhítenünk kell elsősorban a sokgyermekes családok gondjait — ez különben az ország demográfiai mérlegének javításához, a születések számának emelkedéséhez vezető út is. Ide sorolható általában a dogozó nők helyzetének könnyítése, illetve a nők munkavállalási lehetőségeinek bővítése (például olyan, számukra kedvező módszerekkel, mint a bedolgozó rendszer vagy a részmunkaidejű foglalkoztatás kiterjesztése), másrészt anyagi támogatást érdemelnek azok a családok is, ahol az anya, gyermekei nevelése miatt, nem vállalhat munkát. A következő, pontosabban: a már elkezdett tervidőszak — amely a gazdaságirányítás új rendszerének nyitánya is —, a fejlődés országos számain, átfogó adatain belül a kedvezőbb családi költségvetések, enyhülő gondok terve is. 1 . A.