Kisalföld, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
1967. augusztus 19., vasárnap Előnyük a fiatalság A MUTS LMM# fflIMTEIM . Mi ünnepeltetjük a világot. Ólombetűk és éji emberek. Mienk az ország, hatalom dicsőség.. .* (Ady Endre: Oda a betűkről) Hagyományai vannak Győr-Sopron megyében a nyomdászatnak. Különösen Sopronban, ahol a leghíresebb, a Röttig-Romwalterféle nyomdai műintézeten kívül nyolc-tíz kisebb-nagyobb nyomda működött. Bécs közelsége felvirágoztatta és éltette a soproni nyomdaipart, a monarchia számos jogi kiadványa Sopronban hagyta el a sajtókat. Győrött dr. Kovács Pál lapjában, a Hazánkban jelent meg első ízben Petőfi Sándor Kutyakaparója, a Falu végén kurta kocsma és az Egy gondolat bánt engemet című költeménye. A felszabadulás előtt Sopronban, Mosonmagyaróvárott és Győrött külön-külön jelentek meg újságok, tehát a lapkiadók is állandó megrendelői voltak a nyomdáknak. Mire férfivá érnek Az öreg gépekből napjainkban csak elvétve talál az ember. Inkább a soproni és a mosonmagyaróvári nyomdákban dolgoznak olyanokkal. Győrött a Pannónia, a Baross, a Nitsmann, az Egyházmegyei, a Pohárnok és a Gross- testvérek nyomdájának államosítása után egy helyre, az Árpád útra telepítették a nyomdát. A megyei vállalattá fejlődött cégnél csupán egy régi gép működik. A többi frissebb keletű, sok közöttük az új, mint a múlt héten felszerelt csehszlovák gyártmányú Graphonness automata tégelysajtó. Idős emberek szakmája volt a nyomdászat a háború után másfél évtizedig- A törzset az ötven-ötvenöt évesek alkották. Néhányuk még ma is dolgozik, mint Schlitt Rudolf, a mosonmagyaróvári telepvezető. (Rudi bácsi fürgeségével, kiváló szaktudásával túltesz bármelyik fiatalon.) Az utóbbi hat-hét esztendőben kezdett fiatalodni megyénkben a nyomdászság. Akármelyik ágát nézzük is az iparnak — kézi- és gépszedő, klisékészítő, gépmester, berakónő, könyvkötő, stb. — az arány kétharmadegyharmad az ifjak javára. Az idén rekord volt: tizenkét szakmunkástanuló végzett a nyomdában. Tavaly feleennyi, jövőre ugyancsak öt-hat fiatal szabadul. Körülbelül öt év múlva nyugdíjazási hullám kezdődik a vállalatnál, akkor búcsúztatják majd az egykori gerincet. Addigra a mostani fiúk is férfivá érnek, letöltik katonaidejüket. Gyorsan, pontosan, szépen A létszám az igények függvénye. Ahogy gyarapodtak a megrendelések, úgy gyarapodott a nyomdászok közössége is. Ma már nemcsak a megyei kiadványokat készíti: dolgozik a Nyomda Vállalat a Magvető, a Gondolat, a Műszaki, valamint a Közgazdasági és Jogi Kiadónak is. Sok ipari, kereskedelmi vállalat keresi meg a győrieket szerte az országból, mivel kitűnő minőségű termékeikkel és a rövid szállítási határidejükkel komoly versenytársává lettek a nagy nyomdáknak. Tizenötmillió forintos tervet teljesítenek az idén a Győr-Sopron megyei nyomdászok; 780 tonna papírt használnak fel, és sok-sok millió betűt szednek kézzel, géppel........A bálványok vajon miből kannának / Szent gerjedést, vad honfiharagot, Jelszavakat, hogyha nem volnának / Apró, kiformált ólomdarabok.” Ma még sok helyen újdonság az a bérezési rendszer, amit a Győr-Somon megyei Nyomda Vállalatnál már régóta alkalmaznak. Ugyanazon szakmában elég nagy a szóródás. Nem az eltöltött idő után emelkedik az emberek fizetése, hanem azért, mert egyikük-másikuk jobban, szebben és többet dolgozik a megszokottnál. Sok fiatal gépmester órabére tíz forint. Előfordult, hogy egy berakónő órabére évekig a legalacsonyabb volt, mert hanyagul végezte munkáját. Egy szép nyomtatványért egyik napról a másikra ötven fillérrel emelkedett a keresete. „Megáldjuk a fekete betűket” Az egyenlősdi rossz elméletének és gyakorlatának elűzése öszönzi a nyomdászokat a szakmai önképzésre. A tehetséges ifjakat tanulni küldik a Győr-Sopron megyei Nyomda Vállalat vezetői az ország híres nyomdáiba. Az idén az egyik gépmester például a Révai Nyomda színes osztályán van tapasztalatcserén. Országos hírű szakemberek Győrbe járnak szakmai továbbképző előadásokat tartani. A MTESZ egyik tagegyesülete, a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesületének helyi csoportja ugyancsak fóruma a tudásukat gyarapítóknak. Szakmai folyóirata, a Magyar Grafika például sok évi hallgatás után éppen az egyik győri nyomdász javaslatára jelent meg újra. Lendületet adott az ön- és továbbképzéshez a KISZ- szervezet irányításával folyó ,,szakma ifjú mestere” mozgalom. Számos Győr-Sopron megyei nyomdász fiatal szerezte meg az arany, az ezüst vagy a bronz fokozatot. E jelvények birtokosainak órabére ötven—harminc —húsz fillérrel emelkedett. Nagyon tárgyilagosan nyilatkozott az egyik idős győri nyomdász a mai fiatalokról: „Sokkal többet tudnak a mai ifjú szakmunkások a mesterség fogásaiból, mint mi ötven esztendővel ezelőtt. Fogékonyabbak a technika, a tudományok iránt. Nekünk egyetlen előnyünk van már csak: a tapasztalatunk- Gyerekeinknek viszont a mindennél értékesebb fiatalságuk. Nem féltem tőlük a nyomdászat jövőjét, jó kezekben van.” ..........A sziveinkben eválnak szent tüzek S megáldjuk üdvünk, kárhozásunk. Megáldjuk a fekete betűket !. .. ” (Ady Endre: Oda a betűkről) (Kulcsár) KTS Aipnto t az idegenforgalom mostohagyermeke: Szigetköz Szigetköz fogalom. Aki szereti a természetet, a nyugalmat, megdobban a szíve, ha hall erről a tájról. Dúsan termő földek, árnyas erdők, ligetek, holt ágak, csatornák. Kis és nagy vizek, ártéri erdők. Romantikus foglalkozások: halászok, vadászok, hajósok. Itt-ott még aranymosó is akad. Legalábbis utód, aki valamikor még elkísérte a Dunára aranyat mosni apját vagy nagyapját. A szigetközi romantika minden évben felbukkan a lapokban, a televízióban. Gyönyörűeket lehet írni a tájról, és a kényelmes karosszékekben ülő nézők kerekre nyithatják a szemüket ennyi szépség láttán. A riporterek, az operatőrök, ha addig élnek is, megkeresik a romantikát, az érdekességet. A kérdés csak az, hogy ebben mennyi része lehet a vállalkozó szellemű turistának. Lényegében semmi. I konyha vasárnap zárva A Nyugat-dunántúli Intéző Bizottság legutóbb Szigetközben, Novákpusztán ülésezett- Sok mindenről szó esett. A vita hevében vélaki leírt néhány sort és elküldte a bizottság titkárának. Ez állt rajta: „Arról is beszéljetek, miért nem lehet Szigetközben vasárnap ebédelni”. A bizottság ugyan nem tárgyalt erről, mert zsúfolt volt a napirend. Nem is volna helyes emiatt a Nyugatdunántúli Intéző Bizottságot elmarasztalni. De érdemes foglalkozni Szigetköz idegenforgalmával. Elsősorban olyan szempontból, hogy mennyit beszélünk róla és mi történik. Is turista éhezik. Elemi dolog az idegenforgalomban — akár külföldiekről, akár belföldiekről legyen szó —, hogy a turista meg is éhezik. Győrtől Mosonmagyaróvárig a Szigetközt átszelő főútvonal mentén nincs egy valamire való étterem. Győrzámolyon nagy költséggel átépítették az italboltot, modern büfé-falatozó lett — konyha nélkül. Ez történt Ásványrárón is, ahol egy szűk helyiségben hétköznapokon előfizető vendégeknek főznek, vasárnap a konyha zárva. Ezután még sok község következik, de a turista hiába akar ebédelni, ■vacsorázni. Doborgaznál egy festői Duna-ág partján régi halászházban italbolt van. Szerdán, pénteken és vasárnap általában kap meleg ételt az errefelé tévedt vándor- Az italbolt átépítését tervezik Hangulatos csárdát ,lakóinak majd ki. Ha már megnyílt volna, sem hamarkodták volna el. Dunarermeténél ellenben már nyílt egy csárda a part közelébe- Tulajdonképpen ez az első említésre méltó ilyen esemény évek óta. Halat, vadat, s mi jó falat... H’at, vadat, s mió falat, ad a Szigetköz gazdagon termő földje. A vizek erdős partjai a legjobb pihenő helyek. Mégis kinek adatik meg gyönyörködni e táj gazdagságában az itt lakókon kívül? Keveseknek. Nagyon, nagyon keveseknek. Évente 100—100 külföldi vendégvadász és lovas látogat ide. Pedig tábortűznél bográcsban halászlét főzni és nyárson halat sütni, felejthetetlen élmény, nagyszerű mulatság. Mennyire más ez is a maga szürke valóságában, amikor a televíziósok kedvéért húzzák nyársra a ha- t . Az erdei tisztáson lobogó tábortűz ragyogóan szép. A néző elgyönyörködik benne a képernyő előtt- Ezt a romantikát azonban csak így élvezheti. Hiába keresné a helyszínen. Hát ezért mostohagyermeke ma még Szigetköz az idegenforgalomnak. A jelenlegi létesítmények még a helyi lakosság ellátását sem biztosítják tökéletesen. Hiányoznak a partmenti csárdák, a táborozó helyek, amelyek a Duna túlsó partján, Csehszlovákiában enynyire népszerűek. A turista a magyar oldalon ma még lényegében el van zárva Szigetköztől. E kedves vidéknek igazi idegenforgalmi értéke akkor lesz, ha nemcsak kevesek, hanem sokak élvezhetik kivételes szépségét. Cseresznyék István * Árnyékban (Saabé Zs. felvéte!*) s Fokozódó közérdeklődés Jó magyar szokás szerint már elég régóta szálldogálnak sajátos útjaikon a szolid, vagy csípős, esetleg egyenesen mérgező szójátékok, lapos ötletek s erőltetett „viccek” arról, hogy mi lesz nálunk a következő évtől. E „változatokat’’ mindenki saját vérmérséklete szerint fogadja. A minap hallott, kérdésbe csomagolt megjegyzés azonban nem sorolható e kategóriába. Az érdeklődő így fogalmazott: „Mondja már meg valaki röviden, világosan, hogy mi is tulajdonképpen az új gazdasági mechanizmus? Annyi mindent hallani, de hogy nálunk az üzemben hogyan érvényesül hatása, következménye, arról csak homályosan szólnak. S ami már egyszer homályos, az bizonytalan. A bizonytalanság pedig kételyeket ébreszt, sőt a félelem is könnyen velejárója lehet.” Egészen más jellegű megjegyzések is elhangzanak például a gyümölcs- és zöldséges boltokban, mondjuk amikor csak hosszas délutáni utánjárás után lát végre görögdinnyét az ember az üzletben. Igaz, hogy sápadt, igaz, hogy szeletnyit adnak, de mégis valami annak, aki aznap éppen ilyen dinnyét gondolt gyümölcsnek vacsora mellé. Nos, ilyenkor meghallhatja, aki odafigyel. ..Mi lesz itt később, ha már a bevezetés előkészítése idején ebben is a maszek uralja a piacot. Itt sorbaállunk a silányért, ott meg kedvére válogathat a vevő , ha nem sajnála érte a több pénzt.” Szélsőségesek a példák? Azt viszont valószínűleg jelzik, hogy mindenütt szóba kerülnek hasonlók. Ilyen vagy olyan formában mindenki várja, hogy alakul saját munkahelyén, egyénileg milyen gyakorlati következményekkel jár. Ki-ki a maga módján s lehetőségei szerint érdeklődik, vagy kimondatlanul is várja,hogy tájékoztassák, hogy minél kevesebb rejtélyes vagy egyszerű kérdőjel maradjon. A múlt hónapokban már szerencsére felszívódtak a korábbi mindentudók „minden világos" okfejtései, amelyek éppen a szélsőséges leegyszerűsítéssel okozták egy-egy kollektívában a legtöbb zűrzavart, bizonytalanságot. S főleg az utóbbiból — a túlzott leegyszerűsítésből fakadó bizonytalanságból — következtek az egyéni értelmezések, amelyek sejtettek öncélú kapzsiságot, feltételezni engedték a szubjektivizmus valósággal korlátlan érvényesülési lehetőségét. Az időközben megjelent rendeletek, határozatok szerencsére már befagyasztottak mindenféle szubjektivizmus kivirágoztatásáról táplált reményeket — éppen a demokratizmus erősítésének hangsúlyozásával. A fokozódó s mindenütt kitapintható közérdeklődés további erősödésével számolhat minden olyan szerv, amely a folyamatos tájékoztatásra, felvilágosító munkára, ismeretterjesztésre hivatott. S könnyen elképzelhető, hogy az ilyen célra készült tervek a későbbi hónapok gyakorlata során módosulnak, kiegészülnek — a mindennapok által támasztott igények szerint. Még akkor is, ha ezek a tervek, elgondolások előrelátóak, hosszas tanácskozások előzték meg a végleges formába öntést. Erre lehet következtetni az egyik legutóbbi tanácskozás tapasztalataiból is. Ugyanis hétfőn a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Győr-Sopron megyei Szervezetének és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának kezdeményezésére összehívott győri üzemi aktívaértekezleten nem egy meggondolandó javaslat elhangzott. (S ilyen tanácskozást tartanak minden városban.) Szinte az első számú követelménynek nevezhető a legfontosabb igény a tudományos ismeretterjesztéstől: a napi gyakorlati feladatok megvalósítását segítse, sajátos eszközeivel, lehetőségeivel működjön közre a műszaki és közgazdasági ismeretek elsajátításában — az új gazdasági mechanizmus elvei szerint. Olyan előadásokat várnak, amelyek hozzásegítenek a vállalati önállóság minden oldalú s maradéktalan kibontakoztatásához. Az előadássorozatokban váljanak uralkodóvá a műszaki, közgazdasági, világnézeti témák. Ugyanakkor számítanak a kötetlenebb formák, lehetőségek hasznosítására is. Mint például az üzemlátogatással, kollektív tapasztalatcserével egybekötött kirándulások. Jogos igény a szemléltetés megjavítása, a különböző előadásoknál és egyáltalán a tartósabb üzemi, vállalati szemléltetés mozgékonyabb felelevenítését is szükségesnek látják. Az ismeretterjesztés egyik fontos bázisa a munkásakadémia. Eddigi gyakorlatának legjobb ismerői javasoltak hatékony változtatást szervezési módszerben. A munkásakadémia kötött tematikával működik olyan hallgatókkal, akik maguk vállalták ezt az ismeretterjesztési formát. Egy ilyen munkásakadémia huszonötharminc hallgatót jelent — gyakorlatilag mindenkor valamivel kevesebbet, hiszen betegség, hivatalos elfoglaltság, szabadság miatt rendszerint akad hiányzó. A munkásakadémia rendezvényei előtt időben értesítették a tagságot. Viszont a gondosan összeállított és menet közben is mozgékony tematika egy-egy előadása nemcsak a munkásakadémia hallgatóságának érdeklődésére tarthat számot. Tehát kézenfekvő, logikus a javaslat: minden jelentősebb, érdekesebb rendezvényt előzzön meg széleskörű hatásos propaganda munka, hogy minél többen tudjanak róla. És ami hasznos, érvényes a munkásakadémiák gyakorlatában, ugyanúgy megszívlelendő és megvalósítható a tudományos ismeretterjesztés egész ténykedésében. A TIT Győr-Sopron megyei Szervezete az idén valóban gondosan készül az új ismeretterjesztési évadra , az új feladatoknak megfelelő változatosan árnyalt elképzelések alapján. Különböző vezető testületei különkülön megvitatják városuk, járásuk sajátos feladatait, az új gazdaságirányítási rendszer propagálásával kapcsolatos tudományágankénti tennivalókat. Gondoskodnak a műszaki és közgazdasági TIT-előadók folyamatos továbbképzését is jelentő rendezvényekről. Győrött a szabadegyetem közgazdasági tagozatán belül rendszeresen megtárgyalják az új gazdaságirányítási rendszer konkrét üzemi feladatait — neves fővárosi előadók közreműködésével. A megyei tanáccsal és a Hazafias Népfronttal közösen megindítják az agrárszakemberek szabadegyetemének második évfolyamát. A TIT megyei szervezete előadói segédanyagokkal — a gazdasági mechanizmus kérdéseiről — is segíti a járási, városi közgazdasági szakcsoportok tagjait. Az előadók zavartalan felkészítését szolgálja a megyei könyvtárral vállalt munka is; elkészítenek egy bibliográfiát a gazdasági mechanizmussal kapcsolatos dokumentumokról, forrásmunkákról. Továbbá az „Ismeretlen észt ő’* című megyei szaklapban megfelelő időben neves szakemberekkel iratnak olyan cikkeket, amelyek felhasználása valamennyi TIT-előadó munkáját segíti. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tehát jól élt eddig is a megyei pártbizottságon kapott elvi gyakorlati segítséggel, jól kihasználták az új évadot előkészítő időszakot-Rövidesen elkövetkeznek a rendezvények gyakorlatának hétköznapjai, amelyeknek sikeres, célra vezető volta azonban már nem elsősorban a TIT-munkásokon múlik, hanem mindazokon, akik tulajdonképpeni gazdái — helyben mih- t-n rendezvénynek. E gazdák feladata sem kevés: mindenkor alapos szervezés és tömegmozgósító propaganda munka, hogy valóban hatékony legyen a tudományos ismeretterjesztéstől elvárt tevékenység az új gazdasági mechanizmus helyi és átfogó lényegének megértetésében. JF.