Kisalföld, 1968. szeptember (13. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-17 / 218. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1968. SZEPTEMBER 17., KEDD , XXIV. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM Ára: 70 fillér A tartalomból: Mindenki gyermekéért A vásár ürügyén Szívből és nem színből Kapuvár még veretlen Testvérmegyénk Erfurt NDK-beli pártmunkás-küldöttség érkezett megyénkbe Tegnap délután Budapes­ten, a Keleti pályaudvaron fogadta Zámbó József, a Győr-Sopron megyei Pártbi­zottság titkára és Kovács György, a pártbizottság osz­tályvezetője azt a pártmun­kás-küldöttséget, amelyik a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Német Szocialis­ta Egységpárt Központi Bi­zottságának megegyezése ér­telmében látogatott el me­gyénkbe. A küldöttséget Adolf Wick­­lein, a NSZEP erfurti kerü­leti pártbizottságának má­sodtitkára vezeti. Tagjai: Gisela, Bartschat, az erfurti ruhagyár pártbizottságának titkára, Hans Heinemann, az erfurti kerület pártbizottsá­gának alosztályvezetője, Er­win Lorenz, az apoldai já­rás pártbizottságának titká­ra és Joachim Vogt, a gothai vagongyár pártbizottságának titkára. Vendégeink Győr-Sopron megye pártmunkásainak ta­valy augusztusi látogatását viszonozzák,­ Győr-Sopron megye és az NDK-beli Er­furt kerület egymás testvér­megyéi. Hétfőn este Pataki László, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Győr-Sop­ron megyei Pártbizottság el­ső titkára fogadta a küldött­séget. Tájékoztatta a megye politikai, gazdasági és társa­dalmi helyzetéről. Az erfurti pártmunkások kilenc napot töltenek ná­lunk. Ez idő alatt tanulmá­nyozzák a megye üzemeinek, termelőszövetkezeteinek, ál­lami gazdaságainak szocia­lizmust építő munkáját, va­lamint a társadalmi szerve­zetek tevékenységét. Ellátogatnak a többi kö­zött a Magyar Vagon- és Gépgyárba, a Pamutszövő- és Műbőrgyárba, a Soproni Ruhagyárba, a Lajta-Hansá­­gi Állami Gazdaságba, a Ka­puvári Húsüzembe. Megte­kintik a fertődi kastélyt, a Balaton-környék és a fővá­ros nevezetességeit. Arany és gyémánt Itt állnak, esküre készen Újak és régiek. Az újak hajlékony derekú, fehér blú­­zos lányok (főként lányok), akik néhány hónappal ezelőtt az érettségi bizonyítványt szorították a szívükhöz, s azt mondták: „Tanító sze­retnék lenni!” Most itt áll­nak esküre készen, és azt mondják magukban: „Tanító leszek”. Régiek, nehézkes járású, ezüst hajú nők és férfiak. Évtizedeken át taní­tottak városon, falun, ta­nyán, egy-egy tanterem ajtó­­kiliötése megfényesedett, megkopott a kezük érintésé­től. Nyugdíjasok, ők azért jöttek, hogy még egyszer mindent átfogó pillantást vessenek az elmúlt idő fény- és árnyrengetegére, hogy át­vegyék a „középhad” kezé­ből, fiaiktól az arany-, illet­ve a gyémántdiplomát. Tegnap a Győri Tanítókép­ző Intézetben ünnepélyes ta­­nácsülésen 76 elsőéves hall­gató tett esküt, és 29 idős pedagógus vette át az arany-, illetve a gyémántdiplomát. Az utóbbiak tulajdonképpen 58-an vannak, de sokan Sop­ronban, illetve Veszprém megyében kapták meg a ki­tüntetést a győri intézet igazgatójától. A tanévnyitón a többi között részt vett Pavlák Tibor, a Művelődés­­ügyi Minisztérium pedagó­gusképző osztályának mun­katársa, Jankovits György, a megyei művelődésügyi osz­tály vezetője, Kollár Tibor, a KISZ Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára. Ünnepi beszédet mondott Gesztesi József, a Tanítókép­ző Intézet igazgatója. Egye­bek között megemlékezett a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának tíz évvel ezelőtt hozott törvényerej­ű rendeletéről, amely a tanító­­képzés újjászervezéséről ha­tározott. A középfokú vég­zettségre épülő felsőfokú ta­nítóképzéssel kapcsolatos rendelet a pedagógusképzés történetét szinte végigkísé­rő, reménytelennek látszó vi­ta eredményes befejezését jelentette, megvalósította a tanítók legjobbjainak, legha­ladóbb képviselőinek jogos kívánságát. A győri felsőfo­kú intézet eddigi munkájá­nak eredménye: több mint 500 tanító, nappali és levele­ző tagozaton oklevelet szer­zett pedagógus. Valameny­­nyien értékes, alkotó mun­kásaivá váltak Győr Sopron megye és más megyék isko­láinak. Az állam jelentős szociális és tanulmányi tá­mogatásban részesíti a hall­gatókat. Több mint egymil­lió forint az ösztöndíj, a szo­ciális támogatás, valamint az étkeztetés évi összege. Ezen­kívül a népköztársasági ösz­töndíj első fokozatát Kováts Gombos Marianna és Mátrai Éva harmadéves, a II. foko­zatot Pék Katalin, Lados Ro­zália, Hebe Jolán harmad­éves és Szabó Erzsébet má­sodéves hallgatók kapták meg. Gesztesi József ünnepi be­széde után Pavlák Tibor, a Művelődésügyi Minisztérium képviselője, majd Szabó Jó­zsef, az intézet KISZ-szerve­­zetének titkára szólt az ün­nepség résztvevőihez. Az­után az első éves hallgatók esküje következett, ezt kö­vetően az idős pedagógusok átvették az arany-, illetve gyémántdiplomát. Sz. A. Az érdemes években . T. ...és az ifjúi reményben gazdagok Napfény váróban Fogják az Ikvát Petőházi vizes próba Ma még víz folyik a Pető­házi Cukorgyár berendezé­seiben, vizet főznek a le­párlóban, és vizet csapolhat­nának a cukormolnárok. Má­hoz egy hétre azonban már új cukrot fog termelni a gyár. Éppen hét nap múlva kezdi meg az 1968. évi idé­nyét az ország, egyik legré­gibb cukorgyára. — Az üzemi próba a mű­szakiak, tervezők és kivitele­zők, mérnökök, technikusok, lakatosok, villanyszerelők vizsgája — mondja a gyár főmérnöke, Cirfusz Miklós. — Jó fél éven át készülünk rá, mindig sok gonddal és nem kis izgalommal. A pró­ba „kiszámíthatatlanságával” és a tervezett munka bizton­ságával. Az üzemi próba alatt állítjuk be az újonnan beszerelt készülékeket. Egy­szóval ez az a hét, amikor az összeszerelt gyár ez a nagy gépezet megint moz­gásba jön. Termelés és karbantartás: valamennyi cukorgyárban törvényszerűen váltogatja egymást ez a két munkafo­lyamat. A cukorrépa-termés­től függően még a két mun­kafolyamat ideje is többé­­kevésbé évről évre megegye­zik. Az idei felújítási idény azonban merőben más volt Petőházán, mint az eddigiek. Erről a gyár főmérnöke a következőket mondja. — Februártól mostanáig 20 millió forintot költöttünk az üzemre. Ebből a temér­dek pénzből legkevesebbet a felújításra fordítottunk. Mindegyik idényre gazdago­dott valamivel az üzemünk. Az idén azonban merőben más meggondolás vezette az üzemet, mint eddig. — A gazdaságirányítás ja­nuárral bevezetett új rend­jében lehetőségünk nyílt ar­ra, hogy felülvizsgáljuk gyá­runk termelését, és szükség esetén változtassunk megszo­kott gyakorlatunkon. Gyá­runk eddig rengeteg ener­giát használt fel a termelés­hez. Cáfolhatatlan „tanul­mányt” készítettünk annak bizonyítására, hogy nem is túl nagy befektetéssel az ed­digieknél lényegesen olcsób­bá tehetjük az energiater­melésünket és felhasználá­sunkat, vagyis a gyártásun­kat. --­— A karbantartási idény­ben átépítettük energiater­melő berendezéseinket, a cu­korlepárlót és cukorkristá­lyosítót. Húsz vagonnyi ócs­kavasat vittünk ki a gyár­ból, s helyükbe ugyanennyi új gépet építettünk be. Az önköltségcsökkentést ered­ményező beruházásra vissza­térítendő hitelt kaptunk a banktól. Hogy befektetésünk nem volt pénzpocsékolás, ar­ra bizonyság a következő há­m szám: új energiarend­szerünkkel évente 4 millió forintot takarítunk meg, költségeink négy év alatt té­rülnek meg, és a most beál­lított gépek élettartama öt­ven évre tehető. Víz folyik még Petőházán a cukorgyártó gépekben, és a napokban megkezdték az üzem tavának duzzasztását. Ahogy a helybeliek mond­ják: „Fogják az Ikvát”. Szükség lesz rövidesen rá, mert a víz is a cukorgyártás nélkülözhetetlen feltételei közé tartozik. Mindenesetre jó előjel az idénykezdésre, hog­y az Ikva most bővizű. A hét végére megérkeznek a gyárba az első vagon cu­korrépa-szállítmányok az Al­földről. A gyártók örömére, az idén katasztrális holdan­ként átlagosan 180 mázsa termés várható. Bőségesen lesz munkájuk a gyártók­nak. Petőházán tavaly 30 000 vagon répát dolgoztak fel. Az idén 32—33 000 vagon répá­ból gyártanak majd cukrot. Akkor lenne azonban tel­jes a Petőháziak öröme,, ha az ősz hosszúra nyúlna, s ha a nap nem fukarkodna me­legjével. A répa cukortartal­ma ugyanis most még cse­kély, s fontos, hogy „nektá­­rosodjék”. Az üzem most még a tavalyi „hókristály cukrot” csomagolja. Rövide­sen azonban már az új, hó­fehér cukrot szállítják Pető­­házáról az üzletekbe. A gyár igazodik a ,,hókristály” nö­vekvő keresletéhez: többet csomagol belőle, mint ed­dig. F. J. Holmes admirális Az „ezüst torony” parancsnoka A­merikában Nixon győzelmét jósolják Közeleg november 5. az amerikai elnökválasztás nap­ja. Mint ismeretes, a két mammutpárt már megvá­lasztotta elnökjelöltjét és a szavazók tulajdonképpen csak a republikánus Nixon és a demokratapárti Humph­rey között „válogathatnak”. Sőt, az urnák elé járulók még akkor sem közvetlenül a jelöltekre adják voksukat, hanem afféle közvetítőkre, úgynevezett elektorokra — minden állam annyi elektori szavazatot kap, ahány kép­viselője van a központi tör­ vényhozás két házában. A győzelemhez 270 ilyen sza­vazat szükséges és a legfris­sebb közvéleménykutatások szerint Richard Nixon volt alelnök e pillanatban maga­san vezet a jelenlegi alel­­nökkel szemben: legalább 330 elektori szavazatot sze­rezne, ha a választásokra most kerülne sor. Az ok meglehetősen vilá­gosnak tűnik: az amerikai tömegek megcsömörlöttek a Johnson-féle demokratapár­ti kormányzástól, amelyben vezető szerepet vitt Nixon novemberi ellenfele, Hubert Humphrey mostani alelnök. Ami Európát illeti, konti­nensünkön — a Pravda fo­galmazása szerint elsősorban az imperializmus Csehszlo­vákiával kapcsolatos remé­nyeinek meghiúsulása miatt — megélénkült az agresszív észak-atlanti tömb tevé­kenysége. Nyugat-Németo­r­­szágban megkezdődött a so­kat emlegetett, „fekete orosz­lán” fedőnevű hadgyakor­lat. Emlékezetes, hogy ezt az akciót eredetileg Csehszlo­vákia határai közelében ter­vezték, nyilvánvalóan provo­katív célzattal. A nyugatné­met kormány augusztus kö­zepén taktikai okokból elha­lasztotta a „fekete oroszlán” fenyegető mozgását, most azonban — úgy tűnik —fel­adott minden diplomáciai megfontolást. A „fekete oroszlánnal” egyidőben nagyszabású ten­geri hadgyakorlat kezdődött „ezüst torony” fedőnéven, kilenc atlanti ország több, mint száz hajójának és sok repülőgépének részvételével .4. parancsnok természetesen egy amerikai tengernagy, E. P. Holmes admirális... A provokatív amerikai maga­tartás iskolapéldájaként idé­zik az Izvesztyija tudósítói azt az értesülésüket, hogy az NSZK-ból felszálló ameri­kai katonai helikopterek rendszeresen megsértik Csehszlovákia légiterét. De­­vera ezredes, a csehszlovák néphadsereg politikai főcso­portfőnökhelyettese, mintegy válaszolva a nyugati provo­kációkra, kijelentette: a csehszlovák hadseregnek to­vábbra is megvannak a ma­ga fontos feladatai a Varsói Szerződésen belül. A vasárnap megtartott svéd választásokon az im­már 22 esztendeje a bár­sonyszékben ülő E­rlander miniszterelnök szociálde­mokrata pártja pontosan egy tucat új mandátummal nö­velte eddigi parlamenti többségét. Európa egyik leg­régibb kormányfője maga is bevallotta, hogy szoros küz­delemre, esetleg vereségre számított. Mint a megfigye­lők megállapítják, a megle­petés­­ tulajdonképpen nem meglepetés: a három nagy ellenzéki burzsoá párt a választási kampány során semmiféle választ nem tu­dott adni a svéd fejlődés ál­tal felvetett bonyolult kér­désekre. Nyolcvan százalék Bezosztása A mosonmagyaróvári já­rás termelőszövetkezetei nagy gonddal készültek az őszi vetésre. Eddig több mint 6000 holdon fejezték be a ve­tőszántást. A járásban összesen 19 100 holdon vetnek a gazdaságok búzát, rozsot, őszi árpát és takarmánykeveréket. Ked­vező tapasztalataik vannak az erős szárú, jó termést adó, az időjárás viszontag­ságait jól bíró Bezosztája 1-es búzáról, ezért a 15 000 hold nyolcvan százalékán ezt vetik, a többin pedig a Fer­­tődi 293-as fajtát. A gazdaságok eleget tettek a jó vetés másik feltételé­nek is: mindenütt megtör­tént a vetőmag vizsgálata. Losonczi Pál, Dobi István Barcson Megalakulásának 20. év­fordulója alkalmából vasár­nap ünnepi közgyűlést tar­tott a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet. A jubi­leumi ünnepségen rés­zt vett Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, a nagyhírű tsz egykori alapító tagja és el­nöke, Dobi István, az Elnöki Tanács, nyugalmazott elnö­ke, az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke. Az ünnepségen felszólalt Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke. Tolmácsolta a párt és a kormány, s külön Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának személyes üdvözle­tét is, további sikert kívánt a Vörös Csillag tagságának. Szakszervezeti vezetők találkozója Szeptember 15-én Buda­pesten Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Ma­gyarország, az NDK és a Szovjetunió szakszervezeti központjainak vezetői talál­koztak Renato Bitossival, az SZVSZ elnökével, és Pierre Gensous-al, az SZVSZ fő­titkárhelyettesével, és tájé­koztatták őket, a hat ország szakszervezeteinek szeptem­ber 14-én folytatott megbe­széléseiről és az azon elfo­gadott nyilatkozatról. A hat szakszervezeti központ és az SZVSZ képviselői konzultá­ciót folytattak azokról a fel­adatokról, amelyeket közös erővel, az SZDSZ aktivistái­nak fejlesztése érdekében kell megoldani.

Next