Kisalföld, 1970. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

2 A nap eseményeiről ígéret tizenh­atszor Miért fütyülték ki Nixont? Nasszer két feltétele Tizenhatszor mondott be­szédet a vietnami háborúról Nixon elnök, amióta átvette­­Johnsontól a fehér házi hi­vatalt. Ez egyúttal azt is je­lenti, hogy tizenhatszor ígérte meg az amerikai népnek a háború mielőbbi befejezését, a ka­tonák mielőbbi hazahozata­lát stb. És ha a sok fogadkozásból és ígéretből annyit valóra váltott is, hogy néhány tíz­ezer katonát csakugyan ha­zarendelt már (a több mint félmillióból!), a háború befe­jezéséért semmilyen igazán hathatós lépést nem tett. Lo­kalizálás helyett inkább ki­terjesztette (Kambodzsa) azt. A május el­seji kambodzsai beavatkozás, illetve az ugyan­akkor történt ken­ti egyetemi sortűz óta most először mert ismét diák­közönség előtt be­szélni Nixon. Nem csoda, hogy lelkesítőnek szánt, pa­­tetikus, az ifjúságnak udvarló beszédének hallgatósága nem dőlt be, és sűrű füttykoncert­tel kísérte az elnök szavait. Hiszen ezek a fiatalok is vé­gighallgattak vagy­­olvastak már tizenhat Nixon-beszédet a vietnami háborúról­­, szóbeszéd helyett most már tényleges tetteket, a hábo­rú valódi befejezését vár­ják. Fontos eseménye volt még a napnak Nasszer elnök khartoumi beszéde, amelyet a Szudán fővárosában rende­zett kis arab­ csúcs (Egyip­tom, Szudán, Líbia) értekez­let befejezése utáni nagygyű­lésen mondott. Nasszer megköszönte a Szovjetunió katonai segít­ségét. Azokat a kifejezetten (mint mondta), védelmi fegyvereket, amelyeket az EAK és a többi arab ország minden politikai feltétel nélkül kapott, csak azért, hogy megfelelően védekez­hessenek a további izraeli támadások és azok kiter­jesztése ellen. Fontos része volt Nasszer beszédének az a két pont, amelyet a közel-keleti konf­liktus rendezése feltételei­ként jelölt meg. Izrael kivo­nulása az általa 1967 júniu­sában megszállt arab terüle­tekről — ez az egyik. Helyre­állítani a palesztinai arab nép törvényes jogait — ez a má­sik. Minthogy ezek a felté­telek lényegében megegyez­nek a Biztonsági Tanácsnak a közel-keleti viszály megol­dására hozott — és voltakép­pen az egész világ által he­lyesnek tartott — 1967. no­vember 22-i határozatával, tehát nyilvánvaló, hogy a vi­lág közvéleménye a most el­hangzott Nasszer-beszédet is helyeslően fogadja. (RS) Esti telex BUDAPEST Apró Antal és Mihail Le­­szecsko miniszterelnök-he­lyettesek péntek este a Par­lament épületében aláírták­ a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormány­közi bizottság XX. ülésének jegyzőkönyvét. A norvég kormány meghí­vására Péter János, a Ma­gyar Népköztársaság külügy­minisztere hivatalos látoga­tást tesz Norvégiában június 2—5. között. KAIRÓ Pénteken befejezte egyiptomi látogatását az a három tagú ma­gyar küldöttség, amely Harmati Sándornak, a Magyar Szolidaritá­si Bizottság elnökének, az Orszá­gos Béketanács alelnökének ve­zetésével részt vett a Kairóban megrendezett laoszi szolidaritási értekezleten. ★ Az egyiptomi légelhárítás pén­teken nagyszámú izraeli repülő­gép támadását tartóztatta fel. A gépek a Szuezi-csatorna központi szektorában támadták és a Sa­faga környéki egyiptomi támasz­pontot próbálták megközelíteni Szueztől délre. Az egyiptomi fegyveres erők szóvivője szerint a támadásokat meghiúsították. MOSZKVA A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány pénteken a Kreml nagypalotájában vil­lásreggelit adott I. Hailé Szelasszié etiópiai császár tiszteletére. BUENOS AIRES A Reuter hírügynökség Buenos Aires-i irodáját, valamint a Sa­­poriti argentin hírügynökséget pénteken este telefonon többen felhívták és a magukat megne­vezni nem akaró telefonálók kö­zölték, hogy „néhány órán belül agyonlövik” Aramburu tábornok, volt argentin elnököt, akit a nap folyamán ismeretlen tettesek el­raboltak. A névtelen telefonálók az em­berrablásért a felelősséget a nemzeti felszabadítás országos parancsnoksága elnevezésű szer­vezetre hárították. A rendőrség köreiből szerzett értesülések szerint a nap folya­mán megtalálták azt a — felte­hetően lopott — gépkocsit, ame­lyen az ismeretlen tettesek Aram­­burut elrabolták. (MTI) KISALFÖLD Az Elnöki Tanács ülése Díjtalan kórházi ápolás időbeni korlátozás nélkül A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Megtárgyalta és elfo­gadta a dolgozók betegségi biztosításáról szóló 1955. évi 39. számú tvr. módosítását, amelyet a Szakszervezetek Országos Tanácsa kezdemé­nyezett. E szerint július 1-től a, betegségi biztosítás kereté­ben a dolgozók, valamint csa­ládtagjaik — az eddigi 90 nap helyett —, időbeli korlá­tozás nélkül kaphatnak díj­talan kórházi, gyógyintézeti ápolást. Az Elnöki Tanács felhatal­mazása alapján a kormány ezzel egyidejűleg rendeleté­ben kiterjesztette a fentieket a nyugdíjasokra és azok csa­ládtagjaira is, akik tehát jú­lius 1-től a betegségi bizto­sítás keretében szintén idő­beli korlátozás nélkül jogo­sultak díjtalan kórházi, gyógyintézeti ápolásra. Az Elnöki Tanács továbbá területszervezési ügyekben döntött. Megállapította, hogy a közis­tanács, mint szerve­zeti forma bevált, segíti a kisközségek tanácsainál a he­lyi gazdasági és szellemi erők koncentrálását, a falusi la­kosság ellátásának javítását. Az Elnöki Tanács tizenhat megyét érintő, községi közös tanácsok szervezésére vonat­kozó határozata július 1-én lép hatályba. Az Elnöki Tanács Hajdú­­vid községi tanácsot Hajdú­­böszörmény városi, Nagyhe­gyes községi tanácsot Hajdú­szoboszló városi, Balatonfűz­­fő nagyközségi közös taná­csot pedig Veszprém városi tanács irányítása alá rendel­te. Az Elnöki Tanács 5 megye területén 16 község egyesíté­sét határozta el. Az Elnöki Tanács végül egyéb, időszerű kérdéseket tárgyalt. (MTI) Megkezdődött Sopronban a Magyar Irodalomtörténeti Társaság vándorgyűlése Sopronban tart vándor­­gyűlést a Magyar Irodalom­történeti Társaság hazánk felszabadulásának 25. év­fordulója alkalmából. A ne­gyedszázada mártírhalált halt irodalomtörténészekre emlékezik. Tegnap délután a Liszt Ferenc Művelődési Házban Bart­a János egyete­mi tanár mondott megnyitó beszédet. — Az idei örömünnepek sorában talán különösen hangzik az olyan ünnepély, amely gyászolva emlékezik. Mégis kötelességünk, hogy visszagondoljunk rájuk, méltassuk életművüket. Olyanok szólnak róluk, akik barátaik, kollégáik, tanítvá­nyaik voltak annak idején. Vagyunk még néhányan, akik együtt dolgoztak, tanul­tak, kutattak velük, és tud­juk, hogy van még bőven felidézni valónk. — A személyes gyász 25 év után is nyomasztó, de nekünk nemcsak így, hanem tudóstársaság tagjaként is van tennivalónk. Szerb An­tal, Kerecsényi Dezső, Ha­lász Gábor, Bálint György, Radnóti Miklós alkotó ereje teljében pusztult el­, mind­­annyiuk kettétört pálya­munkája arra figyelmeztet bennünket, hogy gondoljunk az örökségükkel. Egy egész nemzedék dőlt ki akkor, akikre az épülő új társada­lom is számíthatott volna. Így kell értékelnünk, beso­rolnunk őket a magyar iro­dalomtörténet hagyományai közé, őrizzük meg emlékü­ket itt, szenvedéseik színhe­lye közelében! Ezután Szabolcsi Miklós, Keresztury Dezső, Tolnai Gábor, Koczkás Sándor és Molnár Ferenc emlékezéseit hallgatták a vándorgyűlés résztvevői. Befejezésül a Soproni Óvónőképző Intézet kamarakórusa adott rövid műsort. Az Irodalomtörténeti Tár­saság vándorgyűlése ma folytatja munkáját. g. b. Kánikula előtt a melegről (Folytatás az 1. oldalról.) Ma Győrött 2600 lakás fű­téséről gondoskodik a válla­lat, s évente megközelítően kétszeresére gyarapszik teen­dője. Szolgáltatásának ügy­menetét azonban eddig sem­milyen rendelet nem szabá­lyozta. A Hőszolgáltató Vál­lalat szervezetileg a tanács irányítása alá tartozik, való­jában azonban az „űrben le­beg”, túlságosan magára van hagyatva. Ennek bizonyítására elég szembetűnő példa: még ta­nácsért sincs a vállalatnak kihez fordulnia. Ez a magá­­rahagyatottság sok pénzébe kerül az országnak. A hő­­szolgáltató vállalatok üzemel­tetésének költségeire döntően hat, hogy milyen arányban használnak munkájukhoz műszereket. Az évi fűtési költség 31,7 százalékát meg­takaríthatja az a vállalat, amelyik a külső hőmérséklet­hez igazítja munkáját. Kiaknázatlan erő A Győri Hőszolgáltató Vál­lalatnak ma jóformán még nincs műszere hőközpontjai­ban. Ha lenne is a vállalat­nak pénze a drága berende­zésekre, nem tudná, hol sze­rezze be azokat. A Fővárosi Távfűtő Vállalat az évi fűtési költségének tetemes százalékát fordítaná műsze­rek vásárlására. Ennyire megérné a befektetést a mű­szerek vásárlása. A győriek szeretnének eredményeseb­ben gazdálkodni, de a válla­lat még nem tudja beváltani a létrehozásához fűzött re­ményeket. A következtetések levonása kézenfekvő: valamikor azért kellett vitatkozni, hogy be­bizonyosodjon a távfűtő vál­lalatok előnye. Ma már senki sem kételkedik ebben, de azt is tisztán kell látni, hogy ezek az új vállalatok csak úgy működhetnek igazán eredményesen, ha van kire támaszkodniuk. A Győri Hőszolgáltató Vál­lalat évente egyharmadával kevesebbet költhetne tüzelő­anyagra, mint most. Milliók­ról van szó, mégis csupán a győri vállalat számolgatja a ma még kéménybe engedett milliókat. A fűtést dotálja az állam, a megtakarítás a népgazdaság számára lenne hasznos. S ha ez így van, mé­giscsak meg kell tenni min­dent a még megtakarítható milliókért. F. J. A Duna mellől érkeztek (Folytatás az 1. oldalról.) Kólap. Fiatalok és idősebbek birkóznak a homoktól duz­zadó zsákokkal. Rakják a fa­lat, sietnek. A töltés belső, védett oldalán katonák gázol­ják a szivárgó vizet, és éber szemekkel keresik, nem tört-e fel buzgár? A Maros-torkolathoz, ahol töltik a zsákokat, már egy másik kocsival, Hegedűs Fe­renc novákpusztai sofőrrel in­dulunk vissza. — Szintén csütörtökön ér­kezett? — Igen, együtt jöttünk Böjtivel. Jó kolléga, ismeri is az országot, hisz’ régen távol­sági fuvarban járt. Én még rá is szorulok az irányításá­ra, mert először vagyok a Tisza mentén. — Milyennek látja ezt a vi­déket? — Nekünk, kisalföldieknek olyan, mintha otthon len­nénk .. . Még abban is ha­sonlít, hogy birkózni kell a vízzel. Szeged szép város le­het békés időkben, rendezett­nek, könnyen megismerhető­­nek látszik. Szívesen eljönnék egyszer a szabadtéri játékok­ra — teszi hozzá, s ebben alighanem benne van az is: csak nem lesz tán nagyobb baj az ár miatt... — Mit üzen haza? — né­zek kérdőn Hegedűsre. — Legyenek nyugodtak! Jó szállásunk van, kipihenjük magunkat rendesen. Lehetet­len teljesítményt senki sem kér tőlünk. Szegedre visszaérkezve vé­gigsétálok a Tisza-parton. A homokzsákokkal megtámasz­tott mellvéd mellett, amely a belvárosi sétányt övezi, kato­nák állnak őrségben, hogy visszatartsák a kíváncsiskodó szegedieket. A zöldparolinás, határőr-tisztiiskolások között is találkoztam Győr-Sopron megyeivel. Molnár Imre elsőéves nö­vendék második hete teljesít szolgálatot. Ebből a Maros mentén, Makó térségében, mióta meg Szeged a veszélye­sebb góc, itt ad őrséget. — Éppen a vizsgaidőszakot zavarta meg az ár. Egy kol­lokviumon sikeresen túl va­gyok, a többi még hátra van. — Részt vett a makói, rész­leges kiürítésben is? — Igen, ott voltunk vala­mennyien az iskoláról. Mond­hatom, soha nem volt részem nehezebb feladatban. Ismeret­len férfiak, nők kérdezték tő­lem, nem láttam-e, melyik kocsira szállt fel a családjuk? Mintha én, a Győrszentiván­­ról ideérkezett ismerhetném a makóiakat... De rendben, fennakadás nélkül lezajlott minden. A lakosság többsége fegyelmezetten viselkedett. Persze, jó lenne, ha még egy­szer nem kerülne sor kitele­pítésre. Inkább beállunk mi is gátat magasítani, hogy minél biztonságosabban tartsák a vizet a védők. Három arc a Duna mellől a Tisza partjára érkezett sok közül. Nem is sikerült azok­kal beszélnem, akik a legtöb­bet dolgoztak már eddig, hi­szen a Maros mellett több, mit tíz napja harcolnak a makóiakkal együtt azok a gépkocsivezetők, akik a ve­szély első napjaiban jöttek. Azt azonban úgy hiszem, si­került érzékeltetni, hogy ezek­ben a napokban nemigen van­nak a Tisza gátjain szegediek, tápéiak. Emberek vannak, akik bárhonnan érkeztek is ide, egymás mellé álltak, hogy közösen legyőzzék a támadó vizet. És nincs nagyobb vá­gyuk, minthogy ez sikerüljön. Minél hamarabb, mert azért az otthon hiányzik vala­mennyiüknek. Bedő Nándor K­loss kapitány, mint Mikulski (Folytatás az 1. oldalról.) — Emlékeztetnem kell ar­ra, hogy a megszállás elején — közvetlen élményeimből is tudom — a németek nem tekintették igazi ellenfélnek a civil lakosságot. Nem té­telezték fel, hogy szembe merünk velük szállni. 1940- ben apámat letartóztatták, börtönbe vetették, de 9 éves húgom és én bejárhattunk hozzá, egyszer még levelet is becsempésztünk neki. Csak a későbbi időben jöttek rá a németek arra, hogy a gye­rekek is veszélyt okozhat­nak. Ma már (most 41 éves Mikulski) a fia nagyobb, mint ő volt akkor: 14 éves, s van egy 9 éves kislánya is. A felesége jelmeztervező a filmgyárban. Mindketten nagyon elfoglaltak, régen nem találkoztak, ezért külön örülnek a magyarországi meghívásnak: végre pár na­pot együtt tölthetnek. Nincs szerepálma, az idén választhatott Hamlet és Macbeth között, s ő az utób­bit választotta. Legfontosabb feladatának érzi, visszasze­rezni Kloss után Mikulski arcát. Moziba ritkán jut el, a magyar filmeket csak a sajtóból és kollégái közvetí­tett élményeiből ismeri — ezek alapján Jancsó Miklóst tartja a legjelentősebb ren­dezőnek. Tekintve, hogy a SZŰR, a színész—újságíró rangadó egyik főszereplője lesz, a kérdések között elhangzott az is, milyen szurkoló. Ne­vetve válaszolt: Lodz­ban született, s hű maradt szü­lővárosa csapatához, bár az csak NB II-es csapat és rá­adásul elég gyenge. Szeretne-e gólt rúgni a SZÜR-on? Nem. Mi lesz az eredmény? Döntetlen! —dmi — 1918. május 30., szombat Gyermeknapi előzetes Holnap nemzetközi gyer­meknap. Lázasan készülőd­nek a gyermekek köszönté­sére a vállalatok, az iskolák, a felnőttek. A kedveskedő műsorok, rendezvények már megkezdődtek. Elsőként a győri Centrum Áruházban. Csütörtökön este lányka és fiúruhákat mutattak be a szigeti és a Nagy Jenő utcai Általános Iskola úttörői és kisdobosai. A műsor második részében a Mező Imre megyei Úttö­­rőház bábszakkörének tagjai szerepeltek. A kirakat előtt álló apróságok örömére ked­ves tréfás bábdarabokat mu­tattak be. Az úttörőház bábszakkö­rének tagjai kedves vendé­geket fogadnak szombaton. Megérkeznek Dunaszerda­­helyről azok a pajtások, akik még a télen a csehszlovákiai vendégszereplésen őket lát­ták vendégül. A szlovák gyermekek három napot töl­tenek Győrött. Megtekintik a Xantus János Múzeumot és a város történelmi neveze­tességeit. Vasárnap délelőtt a termálfürdőbe látogatnak, délután 3 órakor pedig részt vesznek a gyermeknap al­kalmából rendezett vidám műsoron Győrött, az úttö­rőházban. A késő délutánt és­­ estét győri pajtásaik lakásán töltik. Valószínű, hogy a magyar pajtások legizgalmasabb ak­ciójában, az „R—25—100” fedőnevű akcióban is részt vesznek. Mi is lesz az „R—25—100” akció? Titkos riadó, amelyet az ország minden pajtása szá­mára a Magyar Úttörők Országos Szövetsége hirde­tett. Tegnap este öt és hat óra között mondta be a Kossuth rádió és a Televízió a titkos a­kció utasításait. A figyelő őrsök már napokkal előbb készülődnek. Nem tudták, mi lesz a feladatuk, csak annyit sejtettek, hogy a péntek este és a szombat délután vidám harci játé­kokkal lesz tarkított. A riadóparancs vétele után az őrsi figyelők riadó­láncot alkottak. Minden pajtást értesítettek, és síel­tek a gyülekezőhelyre, az is­kolába, ahol a csapatvezető­ségek akkorra már parancs­nokságokká alakultak. Az őr­sök megkapták a „menetle­velet”, benne a további pa­rancsot a feladatokkal együtt. Ma, szombaton ezek szerint majd harci túrára indulnak az őrsök. A háromnapos izgalmas akció minden úttörőcsapat­nál vasárnap ünnepélyes csapatgyűléssel ér véget. A harci induló után értékelik az akció eredményeit, az égés­ évi munkát és meg­beszélik a következő tanév úttörő feladatait. Az akció legjobbjait a csapatvezetők megjutalmazzák. Győr-Sopron megye álta­lános iskoláiban az ünnepé­lyes csapatgyűlésen rendezik meg a kisdobosok és az út­törők avatását is. A legérdekesebb és legiz­galmasabb csapatgyűlés a mosonszentjánosi iskola út­törőcsapatánál lesz vasárnap délután 2 órakor. A moson­szentjánosi pajtások ugyan­is a lelkes, kitartó úttörő­munka jutalmaként vasár­nap kapják meg a KISZ Központi Bizottságának vö­rös selyemzászlaját. Ez a legmagasabb kitüntetés, amit úttörőcsapat elérhet. Sopronban az Orsolya téri általános iskola úttörői hét­főn zárják az ünnepségsoro­zatot. A gyermeknapi ren­dezvények koronája lesz számukra az az ünnepélyes pillanat, amikor felavatják a csapatotthont. Az ízlésesen berendezett, több helyiségből álló csapatotthont a pedagó­gusok és a szülői munkakö­zösség tagjai társadalmi munkában készítették az út­törők számára. (Sindular) Szüntelen segítség Az árvízkárosultak megse­gítésére ajánlkoztak a Győr- Sopron megyei Gyógyszertári Központ dolgozói is. Röz­­gyűlésen határozták el, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei lakosoknak egyhavi fizetésük három százalékát küldik el. A központ dolgozóinak elha­tározásához valamennyi gyógyszertár csatlakozott a megyében. Kiemelkedő felajánlást tet­tek a mosonmagyaróvári 5/422-es gyógyszertár szocia­lista brigádjának tagjai: a dolgozók valamennyien havi fizetésük tíz százalékát aján­lották fel az árvízkárosultak részére. Harmadik hírünk is mo­sonmagyaróvári: a Moson­magyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár dolgozói havi fizeté­sük három százalékával segí­tenek. A MEZŐGÉP KISZ-bizottsága és a munkásőr­­szakasza tízezer forintot utal át az árvízkárosultak csekk­számlájára. Az I. számú megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dol­gozói egynapi fizetésükét­ől 000 forintot ajánlottak fel az árvízkárosultak megsegí­tésére. A pénzt tegnap már átutalták. A vállalat dolgo­zói négy árvízkárosult család gyermekét egész nyáron ven­dégül látják. Az Észak-dunántúli Rövid- és Kötöttáru-nagykereskedel­mi Vállalat dolgozói szintén egynapi keresetüket ajánlot­ták fel a bajba jutott árvíz­károsultaknak. A 18 000 fo­rintból több mint 1000 gyer­mek és női alsó ruhaneműt vásároltak, melyet már el­küldtek a Szabolcs-Szatmár megyei Tanácsnak.

Next