Kisalföld, 1970. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

A tartalomból: Jelentés a folyókról ★ Olvasóink rovata ★ Honnan fúj a szél ? VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1970. MÁJUS 23., SZOMBAT , XXVI. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM Vásár a javából Ezt a jelzőt adnám a teg­nap megnyílt Budapesti Nem­zetközi Vásárnak: vásár a javából. Mert a szó átgondol­tabb értelmében is piaci a BNV, a történetében 45. vá­rosligeti kiállítás. Pedig a teg­napi nyitásig sokan és sok­szor hangoztatták, hogy nem elsősorban az azonnali érté­kesítés, eladás fórumának te­kintik a BNV-t, hanem puha­tol­ózó, kapcsolatokat teremtő, későbbi nagyobb eladásokat előkészítő alkalomnak. A ke­reskedők, ipari szakemberek találkozójának, együttműkö­déseik megteremtését szolgáló fórumnak. És ezt bizonyítja ■ mindjárt az is, hogy tegnap a BMV megnyitásának napjára az NDK Minisztertanácsa elnök­­helyettesének vezetésével ke­reskedelmi küldöttség érke­zett hazánkba a baráti or­szágból. Gazdagodó vásárunk hozta létre ezt a találkozást, amely tovább gyarapíthatja a hazánk és az NDK között meglévő árucsere-forgalmat, és várhatóan új kapcsolatok kialakulásához vezet majd. Helyt kell tehát adni a szakemberek érvelésének: a BNV nem közvetlenül akar piacot teremteni, megújult vásárunk nem filléres adás­vételre akarja lefokozni nem­zetközi kereskedési helyün­ket. Megbecsüljük a BNV- nek ezt a szolgálatát is, de többre érdemesítjük ennél, többet várunk tőle. Hogyan mondom mégis, hogy igazi vásár a BNV? Mert a nagy ipari seregszem­lén részt vevő szakemberek láthatóan minden idegszáluk­kal piacra törekszenek. Ezt bizonyítja a felsorakoztatott, az eddigieknél jóval több új termék, az áruk csomagolása, kínálása, a kínálás készsége. De bizonyítja a szakemberek tárgyalókészségét és azt is, ahogyan ma már szakembe­reink képesek tárgyalni. Szembetűnő, hogy a gyárak, üzemek elsősorban hosszabb távon akarnak jól keresked­ni. Ha ezt elfogadjuk, s mint tényt el kell fogadnunk, rög­vest adódik belőle egy másik következtetés: ezt az újfajta BNV-t, ezt az újfajta keres­kedést újfajta gazdálkodás hozta létre­ és serkenti ma. A gazdaságirányítás ésszerűség­re, piaci értékesítésre, eladás­ra ösztönző intézkedései. Ez befolyásolja ilyen kedvezően a gyártási, eladási, tanulási kedvet. A változásnak nem éppen a látványos oldala az értékes, de ez sem mellékes. Az új­fajta gazdálkodásnak, keres­kedésnek köszönhető, hogy a már rég kinőtt városligeti ki­állítási területen a vizet is megtalálta az élelmes győri Műbőrgyár a bemutatkozásra. A BNV-ről hely hiányában kiszorult kőbányai MIRKÖZ Ksz az üzemháza előtt építet­te fel kiállítási csarnokát, s végül így is megtalálta a módját a bemutatkozásra. Még értékesebb azonban a megváltozott gazdálkodás tar­talmi haszna. Ma már az üze­mek érzik, hogy csak a min­denhol megfelelő, minőségi­leg kifogástalan, új haszná­lati értékeket tartalmazó árukkal kereskedhetnek ered­ményesen idehaza és külföl­dön is. A BNV-nek ezek az új vo­násai igazán értékesek, ezek vonzzák­ hazánkba a szakem­bereket, ezek teremthetnek kamatozó kapcsolatokat, fe­ledtethetik a látogatókkal, hogy országunk már kinőtte a városligeti kiállítási helyet. Kinőtte? Minőségében túlnőt­te azt. Az idei BNV hasznát a tavalyi sikeres bemutatko­zás garantálta, s ma azon kell fáradoznunk, hogy jövőre és azután is szívesen jöjjenek hozzánk. S nem csupán el­adóként jöjjenek a külföldiek, hanem vásárlóként is. Arra kell törekednünk, hogy meg­szokjék partnereink: tudunk újat nyújtani mindenki szá­mára. A régi BNV-n egy új vá­sár mutatkozik be, vásár a javából. F. J. ARA: 80 fillér „Női hírben és becsben, gyönyörű Szigetköz” Megkezdődtek az ünnepi napok Bizony kedvelhették az is­tenek Mosont és Óvárt, hi­szen e két „méltó koszorú­val” ékített város „dicső munkát kedvelő nagyokat” adott a világnak a pén­tek este bemutatott Moson­magyaróvári Oratórium szö­vege szerint. Tegnap azon­ban nem látszott e kegyes­ség: borús, könnyes, szürke idő ült a városra a sziget­közi napok megnyitásának napján. Hangos­bemondó hirdette a rendezvénysorozat első műsorát, este hatkor a lova­sok ünnepi zenés felvonulá­sát. Délutánra kisütött a nap, s a felkete,piros kabátos, fehér nadrágos lovasok ki­vonultak a várból. Csapa­tuk előtt a Mosonmagyar­óvári Gimnázium és a 402-es Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola diákjai vit­tek zászlókat, végig a Ma­gyar és a Lenin utcán. A lovasok tiszteletköre után hét órakor a megnyitó ün­nepségre került sor. A várkapunál az ünnepi napok szignálja és a Him­nusz elhangzása után dr. Adorján József, a városi ta­nács vb-titkára ünnepi be­szédében történelmet idé­zett. Olyan helyen rendezik most meg másods­zor a szi­getközi napokat, ahol valaha tatár és besenyő lovak szá­guldottak, római légiók so­rai vonultak, nádasok rej­tették a bujdosókat, itt íród­tak Tinódi Lantos Sebes­tyén hiatóriás énekei. Hu­nyadi Mátyás prágai fogsá­gába erre vonult, Szigetköz népéhez Kossuth Lajos itt beszélt, a szabadságharcról itt verselt tüzes sorokat Nikolaus Lenau. Az ország e nyugati részére is fényt árasztott a Tanácsköztársa­ság, elért a világháború szén­edése és rávirradt a felszabadulás is; a történe­lem során egyre gyarapodott a város. — A szigetközi napok je­lentősége abban rejlik, hogy kihasználjuk azokat az adott­ságokat, melyekkel vidé­künk és városunk ipari, me­zőgazdasági, tudományos és kulturális élete rendelkezik — mondta dr. Adorján Jó­zsef, és felhívta a megnyi­tó ünnepség közönségét és a Szigetköz lakóit, ismerjék meg környezetük értékeit, védjék és fejlesszék tovább. E tájnak sajátos kulturális légköre van, ezt hivatott bi­zonyítani minden érdeklődő előtt a szigetközi napok két­hetes rendezvénysorozata. A várost dicsérni Halmos László, Mosonmagyaróvári Oratóriumát adta elő a vá­­os egyesített énekkara és a soproni Liszt Ferenc Szimfo­nikus Zenekar a Győri Ze­neművészeti Szakközépiskola igazgatójának, Jancsovics Antalnak vezényletével. Fél kilenckor az érdeklő­dők már az első rendezvé­nyen, egy hangversenyen vehettek részt, az Agrártu­dományi Főiskola dísztermé­ben. Telemann, Bach, Hal­­mos-Tyutcsev és Halmos- Juhász műveket adtak elő­­Prőhle Henrik (fuvola), Földi Bence (zongora), dr.­­Meláth Ottó (ének), Beharka­­ (zongora) és a soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar tagjai Jancsovics Antal vezényletével. (tk.) vas ember a víz elé éli öregapám sosem látott újfehértói parasztházát idé­zem, a fehérre meszelt tornácot, a keservesen nyikorgó pitvarajtót. És idézem azt a másik képet, amikor ezt a szabadkéményes házat lángok nyaldosták, öregapám tűzbe meredő, fénytelen szemét és kiszáradt torkából reccsenő hangját, amint odaszól nagyanyámnak: — Hagyjuk magára, asszony, nem érdemli meg ez a ház, hogy nézzük, amiért így elbánt velünk! — Nagy­­anyám elindult apámék után a homokos dűlőúton, az öreg meg csak nézte az összeroskadó, recsegő házat, az­tán ő is hátat fordított a keserves látványnak, szegény­ségük pusztulásának. És mert nem tudott meglenni ví­gasztalás nélkül, fennhangon maga elé mondta: — Jobb a tűz, mint a víz, örökre felfalja a szegény­séget. Aztán meg lehet fékezni... — Eszébe sem jutott, hogy neki nem sikerült szembeszállnia a tűzzel. Hogyan sikerülhetett volna az egyetlen házas nyírségi tanyáján. Elindult hát az öreg a családja után, új meg új, ismeret­len keservek felé. Én ezt a történetet elbeszélésből ismerem, és mert most a Budai Nagy Antal leszármazottain, nagyapám késői fiain, a szatmári Móricok utódain a sor, felidé­zem. És nézem a történethez a mostani, valódi képet, a hamarjában ácsolt asztalok mellett kanalazó gyereke­ket, asszonyokat. Árvízi kép. Lehangoló a kiszolgáltatott­ság, de odanyomul a képhez a tucatnyi többi: száz, négy­száz kilométerekről nyújtják ismeretlen emberek kezüket a névtelen szabolcsi, szatmári emberek után. Aki ezt a képet is látja, annak megmelegszik tőle a szíve. Ezt nézzük hát, csak ezt! Móricz Zsigmond is ez után a kép után kutatott, hiába. Az ököritós földijei, az én földeim is, becsukódtak szo­morú, magányos pajtájukba, és az elszigeteltség lángja emésztette el őket. A máskor víz után kiáltó szabolcsi, szatmári homokos földeken most gyilkos vízbőség. És közben már áramlik a keleti országrész felé a vizet fel­szárító melegség árja. Vizet ritkán látó, vizet tisztelő és vizet félő őseim, nagyapám és öregszülém öregapja, látnotok kellene, hogy a zsigereitekben félt víz, a megfékezhetetlennek hitt ár elé most odaáll az együttérzés, a szeretet árja, öreg­szülém, ma azt kellene látnod, hogy a honi vidéken egy­féle csoda történik: az ember a víz elé áll, a másik ember mellé. (Ferenczi) Aki gyorsan ad, kétszer ad A soproni üzemek, vállala­tok, intézmények szakszerve­zeti bizottságainak titkárai pénteken összegyűltek az Ady Endre Művelődési Házban, és tolmácsolták munkatár­saik együttérzését az árvíz sújtotta lakossággal. Elmond­ták segíteni akarásuk mi­kéntjét Újfalusi Sándornak, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa főtitkárának és Csor­dás Mihálynak, a soproni szakmaközi bizottság titkárá­nak. Újfalusi Sándor javasol­ta, hogy a társadalmi és tö­megszervezetek egy-egy he­lyen közös megegyezéssel együttesen végezzék a hasz­nos és tiszteletre méltó gyűj­téseket.­­ Az Erdészeti és Faipari Egyetem dolgozói, nevelői és hallgatói 100 000 forintot, az Autófelszerelési Vállalat pe­dig 25 000 forintot ajánlott fel a rászorulóknak. A Ru­hagyár árvíz-műszakot tart szombaton és vasárnap. Munkájuk értékét, 80 000 fo­rintot jövő héten eljuttatják a Felső-Tisza vidékieknek. A pénzen kívül jó állapotban levő ruhaneműt is felajánlot­tak. A Lakástextil Vállalat munkásai szabad szombatju­kon dolgoznak, a műszaki és adminisztratív dolgozók pe­dig egynapi bérüket adják. A többi szb-titkár elmon­dotta, hogy a kérdőívekre a dolgozók már ráírták az ön­ként vállalt, szívesen adott összeget. A jövő héten ők is csatlakoznak a segélyt nyúj­tó soproni lánchoz. (u.) ★ Egyheti tízóraijuk értékét (körülbelül 3000 forintot) és kifogástalan állapotban levő, kinőtt ruhaneműt ajánlottak fel a győri Zalka Máté Ál­talános Iskola tanulói tu­­nyogmatolcsi árvízkárosult pajtásaik megsegítésére. A község az iskola névadójá­nak szülőhelye. Tunyogma­­tolcs súlyos károkat szenve­dett az árvíztől. A rábakecöli Rába menti Tsz 100 000 forint anyagi se­gítséget ajánlott fel az árvíz­­károsultak támogatására. A lébényi Lenin Tsz 3 va­gon, a mosonszentmiklósi Új Élet Tsz 4 vagon bálázott szénát küld a rászoruló gaz­daságoknak az árvíz sújtot­ta területen. Ezer forintot ajánlott fel a Magyar Vagon- és Gép­gyár Horgászegyesülete a ti­szai árvízkárosultak megse­gítésére. (d.) Izzik a segítség Páter Mihály arcán veríték cso­rog. Százhatvan kiló ácskapcsot ka­lapál ki gépével egy műszak alatt.­­ Az emberi érzés diktálja, most min­denkinek többet kell dolgoznia. Vas tüzesedik az izzó szénben, erős karok fogják csipeszbe a vöröslő anya­got. Szapora ütések formálják a vasat. A Győri Szegkovács Kst dolgozói most még szorgalmasabban végzik mun­kájukat, mint máskor. Többlet feladatot vállaltak, ötven mázsa ácskapcsot kül­denek az árvízkárosultaknak összedőlt házaik újjáépítéséhez.­­ — Segíteni jó, meg kötelesség is! — mondja Horváth József. Társai, az egész­­műhely így gondolja. Maguktól mentek a főnökhöz az újsághírek után. ..Baj van az Alföldön, segíteni kell!” (Bal­oldalt.) « (N. É. felv.) ­ „Mindenki, szíve szerint..." Hajnal óta zuhog az eső, mindenki tudja Peren, hogy a földeken dolgozni nem le­het. Az emberek mégis úgy gyülekeznek, ahogy máskor szoktak, de most nem mun­káról beszélnek, hanem a szív hangja szólal meg: — Hallottad a televízió tegnap esti felhívását? — Hallottam, és ezért va­gyok itt. Fiatalok és nyugdíjasok, a téesz pártszervezete és veze­tősége s a szocialista brigá­dok tagjai húzódtak az eső elől a lábas szín alá, reggel fél hétkor. Szervezni nem kellett a röpgyűlést, kimon­datlanul érezték valameny­­nyien: „Segíteni kell az ár­vízkárosultakon. A Haladás Téesz hírnevéhez méltóan kell segítenünk ...” Sok szó nem hangzott el, mert bizonygatásra nem volt szükség. Az együttérzés dik­tálta a határozatot: „A péri Haladás Termelő­szövetkezet pártszervezete és vezetősége, egyetértésben a szocialista brigádokkal, az üzemágakban dolgozókkal és a nyugdíjasokkal, május 22- én tartott röpgyűlésén elha­tározta, hogy anyagi erejé­hez mérten segíti a Felső-Ti­sza vidéke egyik községének termelőszövetkezetét az élet helyreállításában. Bár az új­ságok nem írtak részletesen az állatállományban bekö­vetkezett károkról, úgy érez­zük, hogy nemcsak pénzt, ha­nem természetbeni juttatást is kell küldenünk a Termelő­­szövetkezetek Országos Ta­nácsa útján az arra rászo­rulóknak. Negyven­kéthóna­pos vemhes kocát ajánlunk fel a TOT által kijelölt köz­ség termelőszövetkezetének, amelyek most kilencven, száz kiló súlyúak. Vállaljuk a tar­tásukat addig, amíg az anya­állatokat a helyszínre szállít­hatjuk.” A röpgyűlés további ha­tározatokkal folytatódott: „A péri Haladás Termelő­­szövetkezet ugyanezen köz­ség lakosságának ötvenezer fo­­nt értékű gyorssegélyt ad ruházat és élelem beszerzé­sére. Kérjük, mielőbb ke­ressenek meg bennünket a segélyezést országosan és megyénkben intéző szervek. Ezen a segítségen kívül a téesz­ tagsága egy teljes napi munkájának értékét, körül­belül 25—30 000 forintot ajánl fel testvéri segítség­ként az elemi csapás miatt bajba jutottaknak.” A tudósításhoz csak egy rövid kiegészítést. A szövetkezet 4500 holdon dolgozik, felajánlása tehát példát ad másoknak is, ugyanúgy, ahogy néhány nappal ezelőtt a győri Új Élet kezdeményezése. (r.)

Next