Kisalföld, 1970. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

Szem előtt, az élen munka dicséretét, a szép szavak bokrétáját kellene ,nost átnyújtanom, ez illene az építők napján. De örül­nének-e a kőművesek, burkolók, erős ínű téglacipelők egy kívülálló dicsérgetésének? Nem hiszem. Ahogy örökös vitapartnerem, az ácsból magát építésvezetővé felküzdött ba­rátom is berzenkedne a szép szavak ellen. Ilyesmit vágna a fejemhez: „tagadban meg közben azt gondolod, hogy nincs nagyobb lógás nálunk a földkerekségen.” Ezért választom hát az ünnepre az elmélkedést, kimondom nyíltan, amit gondolok, barátomtól meg idézem rá — a sokszor hallott válaszokat. Ha már leírtam, kezdjük a lógósokkal. Azt mondja a konok építésvezető, azért szidják a kőművese­ket, mert szem előtt vannak. A gyári munkás az üzemfél mögött henyél, az építőket mindenki látja az állványon, így igaz, de nem a bizonyítottság, ami megálljt követel. A mi­nisztérium nemrég összegezte, hogy az ország építkezéseiről naponta 17 000 munkás késik el igazolatlanul. Nincs helye a szépítő összehasonlításnak. Az építőket való­ban mindenki láthatja, de úgy is szem előtt vannak, hogy mostanság jobban számítunk munkájukra, mint más szakmák képviselőinek dolgára. Azt gondolom, hogy sokan éppen ezt a szakmai felelősséget és kötelezettséget nem érzik át. Amikor barátomat érveimmel megszorítom, maga mondja, hogy rengeteg a lógós a szakmában, s mindjárt igazolja állí­tását: a nem éppen serények áramlanak a szakmába. Tízez­reknek kell ez ellen tiltakozniuk. Nem igaz, hogy született lógósok kerülnek az építkezésekre. A rossz példák, a szer­vezetlenség neveli rá az embereket arra, hogy kerüljék a munkát. Ha egyik nap anyaghiány miatt állnak a kőműve­sek, és az ácsorgásért jól megfizetik őket, némelyek másnap is elvárják ezt. Ami meg a lógósokat illeti, nem ők a meg­határozók. Míg azonban a szakmából nem küldik el a fe­gyelmezetlen, rosszul dolgozó embereket, a többiekre is jut a kellemetlen jelzőkből. Eddig a munkafegyelemről érveltem, se szeri, se száma a megvitatható témáknak. Barátomnak odabököm, hogy ami nincs, azt nem lehet tapasztalni: a szakmában a 44 órás munkahetet négy és fél napos hétre túlteljesítették sok helyen. Mondja is rá azonnal: de hétközben azért tizenkétóráznak az emberek, hogy péntek délben letehessék a szerszámot. Nemrég Bondor József felelt meg erre: „Ez nem más, mint az emberek kizsigerezése. Amikor én kőműves voltam — mondta a miniszter —, örültem, ha nyolc óra után leülhettem.” M­arad hát a sok hiedelem eloszlatására a szakma nagyobb megbecsülése, a munka szeretete. Amikor a vitában eddig érünk, barátom elcsendesül. Nem mondja, hogy laikus okoskodás a daruról, a jobb munkaszer­vezésről beszélni, pedig csakugyan laikus érvelés ez. De a kívülállónak is lehetnek hasznos meglátásai. Az biztos, hogy a törődés, százezrek, milliók örökös figyelme nem okvetet­­lenkedés. Szem előtt vannak az építők és az élen. Bevallom, azt szeretném az ünnepen, ha még előbbre jut­nának az építők, mindnyájunk hasznára és érdekében. Ferenczi József : A Duna mellől érkeztek Beszélgetés a Szegedet vidd kisalföldiekkel Tudósítónk jelenti a hely­színről: Vízhez szokott, áradat elle­ni küzdelmekben edzett em­berek a Győr-Sopron me­gyeiek. És bár bizonyára szí­vesen lemondanának ezekről a jelzőkről, most Szeged és Makó térségében nagy szük­ség van a korábbi években otthon szerzett tapasztalataik­ra. Dicséretükre legyen mond­va: nem is takarékoskodnak vele. A lázas munka forgata­gában egykettőre feltalálják magukat és ha éppen úgy adódik, beállnak a védelmi munka első vonalába. Mint például azok a gépkocsiveze­tők, akik csütörtökön érkez­tek Szegedre. — Meg volt rakva a kocsim békés áruval, amikor utasítást kaptam, hogy azonnal ürít­sek, és menjek Rajkára, a Csehszlovákiából érkezett zsákokért. Éppen csak annyi időm maradt, hogy útközben beugorjak a családhoz Halá­sziba — mesélte Szegedre ke­rülésének körülményeit Böjti Károly, a 19-es AKÖV mo­sonmagyaróvári kirendeltsé­gének dolgozója, amikor be­ültem mellé a vezetőfülkébe, hogy beszélgessünk, amíg ko­csiját megrakják homokzsák­kal. — Mit mondott a család­nak, mikor megy haza? — Tizenkét éve vagyok TEFU-s, néhány árvízvédel­met is megjártam már, így tudtam előre, hogy csak bi­zonytalan dátumot mondha­tok az asszonynak. Abban maradtunk, majd megyek, ha a körülmények engedik. A plató hamar megtelt. Böjti Károly megkapta a pa­rancsot: menjen a tápéi gátra, ott majd irányítják pontosab­ban. Így hát elindulunk, s közben folytatjuk a beszélge­tést: — Milyen munkát hagyott félbe otthon? — Nemrég épült fel a há­zam. Az egyik szoba parket­tázásával elkészültem. Már csak csiszolni kéne. A másik­hoz viszont éppen most kezd­tem volna ... Bizony, nagy a felfordulás emiatt. De majd csak lemegy ez a víz, s akkor befejezem a parkettázást. -1 — Közben elérjük a tápéi elágazást. Át a falun, fel a gátra. Egy darabig tart a régen megépített műút, aztán meg a sok kocsitól erősen ösz­­szevágott koronán haladunk. A gép küszködik a laza talaj­jal, a vezetőnek nemigen ma­rad ideje a beszélgetésre, mert menet közben még a környéket nem ismerő, bi­zonytalankodó kollégákat is irányítania kell. Vagy két kilométert megyünk még. A Tisza félelmetesre duzzadt. A rendkívüli magas gátból alig félméternyi van szárazon. Ép­pen ezért kellenek a homok­zsákok, ezekkel magasítják a töltést, számítanak a további áradásra. Amikor megállunk, pillanatok alatt ellepik a ko­csit az emberek, s mire körül­néznénk, már üres is a rakó­(Folytatás a 2. oldalon.) SZEGED NEHÉZ ÓRÁI. Szegednél minden eddig észlelt maximumnál magasabb a Tisza vízállása. A támfal biztosítására a Tisza-parti Móra Ferenc-sétányon több, mint 150 000 homokzsákot helyeztek el. (MTI foto — Kácsor László felvétele — K.S.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1970. MÁJUS 30., SZOMBAT * XXVL ÉVFOLYAM, 125. SZÁM Ülést tartott a megyei pártbizottság Tegnap délelőtt Pataki Lászlónak, a Központi Bi­zottság tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának elnökletével ülést tartott az MSZMP Győr-Sopron me­gyei Bizottsága. Elsőnek a vállalati belső mechanizmus fejlesztésének feladatairól tárgyalt a megyei pártbizottság és a tíz nagy gyár meghívott igazgatója. Az írásos jelentést Horváth Imre, a megyei pártbizottság titkára egészítette ki. A be­számolót és a vitát vasárnapi számunkban részletesen is­mertetjük. A második napirendben az ifjúságpolitikai kérdések megvalósításának feladatter­vét fogadta el a megyei párt­­bizottság. Az ülés harmadik részében a végrehajtó bizott­ság előterjesztette javasla­tát az ez évben megtar­tandó megyei pártértekez­letet előkészítő munkacso­portok létrehozására. A má­sodik és a harmadik napi­rend előadója Zámbó József volt, amelyet ugyancsak egy­hangúlag elfogadott a megyei pártbizottság. A megyei pártbizottság személyi kérdéseket is tár­gyalt. Nagy Gyulát, a megyei pártbizottság titkárát saját kérésére felmentette megyei párt-végrehaj­tó bizottsági tag­sága és titkári funkciójából. Nagy elvtársat tegnap dél­után a Munkaügyi Miniszté­rium, valamint a megyei és a városi pártbizottság vezetői beiktatták a győri 400. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatói tisztségébe. A megyei párt-végrehajtó­bizottság javaslata alapján a pártbizottság behívta tagjai sorába Port Árpádot, a Ma­gyar Vagon- és Gépgyár pártbizottságának titkárát, és titkos szavazattal megválasz­totta a megyei párt-vb tagjá­nak, majd a megyei bizott­ság titkárának. A Magyar Vagon- és Gép­gyár pártbizottsága — érde­meinek elismerésével fel­mentette Port elvtársat az üzemi párttitkári beosztásá­ból, és helyette titkárnak megválasztotta Varga Tibort, aki jelenleg a párt politikai főiskolájának utolsó évfolya­mát végzi. A főiskola befe­jezéséig a pártbizottság meg­bízta Terjék Istvánnét a va­gongyári pártmunka irányí­tásával. A megyei párt-végrehajtó­bizottság javaslata alapján a pártbizottság — érdemeinek elismerésével — felmentette a megyei pártbizottság me­zőgazdasági osztályvezetői tisztségéből Horváth Imrét. A megyei tanács végrehajtó bizottsága megbízta Horváth elvtársat a megyei tanács elnökhelyettesi funkciójának ellátásával. A megyei pártbizottság megbízta Szóka Józsefet, a megyei pártbizottság munka­társát a mezőgazdasági osz­tály ideiglenes vezetésével. ARA: 80 fillér AZ ELNÖKI TANÁCS ÜLÉSE Díjtalan kórházi ápolás időbeli korlátozás nélkül (7. oldal) Üdülőtelepek Sopronban Pénteken tartotta ülését Sopron Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Meg­tárgyalta az üdülőtelkek be­építésével, rendezésével kap­csolatos javaslatokat. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter a pénzügy­­miniszterrel együtt rendeletet adott ki az állami telekvásár­lásról és értékesítésről. A Sopron városi Tanács V. B. építési és közlekedési osztá­lya ennek alapján jelölte ki Sopronban az üdülőtelkeket. A Tómalom-fürdőn csak egyszintes, legalább 12, leg­feljebb 60 négyzetméter alap­­területű nyaralók létesíthe­tők úgy, hogy azoknak sza­badon kell állniuk. Minden háznál az építési hatóság ál­tal meghatározott nagyságú előkertet kell hagyni. Enge­délyezhetik kivételes esetben ezen a területen ikerház épí­tését azzal a feltétellel, hogy mindkét házat egyszerre épí­tik fel, összevonhatnak telkeket is, azon vállalati üdülőt építhet­nek, de csak a tanács által meghatározott tervek szerint Már most kikötötték, hogy vállalati üdülő sem lehet na­gyobb 200 négyzetméternél. A területen garázs építését is engedélyezik. Az építkezést csak akkor kezdhetik meg, ha áram- és vízszolgáltatás is lesz, és megépül a csatorna­­rendszer. Sopron egyik legszebb üdü­lőtelepe az Egeredi dombon lesz. Azt a Kitaibel Pál utca és a Manninger utca, továb­bá a Szabadság körút között alakítják ki. A feltételek ugyanazok, mint a Tómalom­­fürdőn, de ott vállalati üdü­lők építését nem engedélye­zik. Ugyanezek vonatkoznak a Zerge úti üdülőtelepre is. A Sopron Virágvölgyi úti üdülőtelepen legfeljebb 40 négyzetméter alapterületű üdülőépületek létesíthetők. A végrehajtó bizottság a telkek árát is megállapítot­ta azok helyétől és a közmű­vesítéstől függően. A Tómalom­ fürdőn 390, a Kitaibel Pál utca és a Man­ninger utca között 20, a Sza­badság körút és a Kitaibel Pál utca között 3, a Zerge út mentén 13, a Virágvölgyi út mentén 15 üdülőtelket ad­nak el. Mindazoknak, akik hétvégi házaikat az ÉVM-típusterv alapján építik meg, a hasz­nálatba vételi engedély alap­ján a telekárból 10 százalék engedményt adnak. A telkeket öt évig nem le­het eladni. ib. Kánikula előtt a melegről Pénzt kereső műszerek, műszereket kereső vállalat Lelkesen éljenezni kellene, hogy a Győri Hőszolgáltató Vállalat, amelynek megala­kulásáért négy éven át ír­tunk lapunkban, immár egy éve működik. Méghozzá a lakosság megelégedésére. Miért fogja vissza mégis a krónikás a hangját? Még ma sem tapasztalható a vállalat létrehozásától remélt számos előny. Vegyük sorjában az egykori ígéreteket, és szem­besítsük őket a tényekkel! A győri gépész és energe­tikai szakemberek tíz éve hangoztatják, hogy az ipari központokból száműzni kell a házi széntüzeléses kályhá­kat és a kazántelepeket. Tu­catnyi példával bizonyították az érvelők az elavult fűtési eljárások gazdaságtalanságát, a környezetre gyakorolt ká­ros voltát. És a kifogásolt kormot okádó kályhák, kazá­nok helyett mindjárt jobbat javasoltak. Győr volt a vidé­ki városok sorában az első, ahol elszaporodtak az olajtü­zelésű tömbkazánok. Egy lépés előre A szakemberek ezt a meg­oldást sem tartották végle­gesnek, s mindjárt hozzá­kezdtek újabb vita­hadjára­tukhoz (az újért való küzde­lemben meg kellett tartani a szigorú fokozatokat). Az olajtüzelésű, 100—200 lakást kiszolgáló kazántelepek sem megfelelőek, drága a sok kis­üzem, nincs hozzájuk szak­ember, nem megfelelő és gazdaságtalan a kiszolgálásuk — vitáztak a gépészek. Számos tanulmánytervet elkészítettek a szakemberek addig, míg meggyőzésük eredményeként végre meg­alakult Győrött a Hőszolgál­tató Vállalat. Nem éppen mellékes körülmény volt lét­rejöttében, hogy a Gazdasági Bizottság is szorgalmazta a korszerű tüzelési eljárások bevezetését. A lényeg végül mégiscsak az, hogy a megye­székhelyen is egy kézbe ke­­rült a fűtés ügye. Jogosan várták a vállalat­tól a győriek, hogy valóra váltsa az ígért előnyöket. Va­lamikor azt írtuk: a hőszol­gáltató vállalat megalakulá­sával kialakulhat majd Győr fűtési rendszere. Az első év­ben a vállalat csupán a ná­dorvárosi központi fűtéses házak és a Hungária-tömb üzemeltetését vette át. A Ná­dorvárost a Belvárossal ösz­­szekötő forróvizes vezeték ki­építésének idejét évekkel el kellett halasztani. Kerékkötő a pénztelenség Mindjárt kezdetben bebi­zonyosodott ugyanis, hogy a vállalat fejlesztéséhez pénz­re lenne szükség. A szűkös lehetőségek akadályozták a vállalatot a jobb gazdálkodá­sában. Annyit azonban már az első évben a javára kellett írni, hogy jól összehangolta teendőit. Most azonban már egyre inkább kiütköznek az ifjú vállalat „gyengéi”. (Folytatás a 2. oldalon.) Az „Indulásiban indult Kloss kapitány, mint Mikulski Jó hangulatú, családias légkörben mutatkozott be az újságíróknak csütörtökön este Budapesten, a Magyar Sajtó Házában Stanislaw Mikulski lengyel színész, a nálunk is rendkívül népsze­rű Kockázat című tv-filmso­­rozat főhőse. A fotósok és kérdések kereszttűzében baráti köz­vetlenséggel válaszolt a kér­désekre. Elmondta, hogy kö­zépiskolás korában az Indu­lás című ifjúsági film fő­szerepére választotta ki egy rendező, ez volt az első sze­repe. Ámbár nem készült színésznek, műegyetemre akart menni gépészmérnöki karra. A Kockázat forgatása előt 15 év alatt 50 színpadi és 20 filmszerepet játszott, de a közönség a Kloss első adása után fogadta kedven­cei közé Lengyelországban is. A szinte példátlan méretű érdeklődés — külföldi tele­víziókat is beleértve — miatt lett az eredetileg hat­részes sorozatból 18 folyta­tás Rengeteg levelet kapott és kap még mostanában is Bulgáriából és Csehszlová­kiából is. A napi átlag száz levél, a rekord eddig 250 volt. A felesége olvassa és rendszerezi őket (törékeny termetű, csinos, barna nő, és nem féltékeny.) Arra a kérdésre, hogy nem mutatja-e túl naivak­nak a film a németeket, így válaszolt: (Folytatás a 2. oldalon.)

Next