Kisalföld, 1970. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

(Nagy Éva felv.) Építők napján Az építőmunkásokat köszöntik ezekben a napokban szerte az országban. Különösen ünnepi számunkra ez az év, hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileuma, szakmánknak is olyan negyedszázadát jelenti, amelyben nagyobbat lépett előre, mint előtte évtizedek alatt. A feladatok nagyok vol­tak és az építőmunkás akarata semmivel sem kisebb. Joggal állapíthatták meg a MÉMOSZ szegedi csoportjának alakuló ülésén, 1945. január 9-én: „...ökölbe szorul a kéz. Az ország­ban rom minden.” Azok az évek következtek, melyekben az építők társául szegődött az ország. Bontottuk a romokat és építettük az újat. Lelkesen, kipirulva, magunknak. Felépültek a romok helyén az új otthonok, az új gyárak, mindenkinek rengeteg tenni-­ valója volt a negyedszázad alatt, de senkinek sem olyan sok, mint az építőmunkásoknak. Volt-e az országnak egyet­len olyan fontos dolga, mely nem a kubikos munkájával kezdődött, a kőműves, a betonozó alkotásával folytatódott, melyet nem a burkoló, a víz-, gázszerelő, a villanyszerelő tett használhatóvá? Kinőttük lakásainkat, és házgyári elemekből ezrével épí­tünk újakat. Bátran állíthatjuk, hogy ez az elszánt, lelkes újjáépítő sereg becsülettel helytállt A mai építő nemzedék nagy része átélte, részese volt annak a hatalmas méretű munkának, amelyre most visszatekinthetünk a 21. építők napján. Az elkészült alkotások önmagukért beszélnek. Me­gyénk, városaink arculata változott, fejlődött, megszépült az építőmunkások keze nyomán. Közben megritkultak a verejtékes testű kubikosok sorai, már gépek marják a földet, tűnőben a maltert hordó lányok, és helyettük daruk szállítják a terhét. Mert nemcsak fel­adatokat adott a párt a magyar építőmunkásoknak, hanem mind több és több gépet, lehetőséget a jobb munka végzé­séhez. A múlt az emlékek és tanulságok forrása. A negyedik ötéves terv előkészítésének évében már az új feladatokra kell gondolnunk. Az építőipar beruházási programjára, a 400 000 lakás felépítésére. Többet kell adnunk és többet is fogunk adni. Ezt kívánja a munkásbecsület és a szervezett dolgozók tisztessége. Építők napján illesse elismerés az épí­tőket fáradságos munkájukért. Köszöntjük megyénk építő­munkásait, tervezőit, a fizikai és műszaki dolgozókat, a fa­ipar és építőanyag-ipar, az útépítések dolgozóit, az építőipari szállítómunkásokat! Ünnepeljük az építők napját abban a tudatban, hogy az ország büszke alkotó-építő munkánkra. Ez azonban nemcsak elismerést, hanem kötelezettséget is jelent a jövőre. Igye­kezzünk tehát megőrizni népünk és pártunk bizalmát az építés nehéz, felelősségteljes hétköznapjaiban is. Szabó Ferenc, az Építők Szakszervezete Győr-Sopron megyei bizottságának titkára Vépi babér­ gépen rendezték 27—28— 29-én a gyümölcs- és dísznö­vénytermesztő tanulók orszá­gos versenyét. A „szakma ki­váló tanulója” címért a sop­roni és győri Mezőgazdasági Szakmunkásképző iskolából hatan versengtek. A 29 gyümölcstermesztő ta­nuló országos versenyében a soproniak a 7., 9. és a 18. helyet szerezték meg. Horváth József és Pehacsek Mária 46 pontot Hoksári László pedig 40 pontot ért el. Teljesítmé­nyük meghaladta a 40 pontot, amely szükséges volt a jeles szakmunkás-bizonyítványhoz. A dísznövénytermesztők versenyében szintén 29-en álltak rajthoz. A győri Csányi János a negyedik lett, ő kap­ta kézhez a szakmunkás-bizo­nyítványt. Barmas Éva a 15., Tóth Katalin a 23. helyen végzett. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1970. MÁJUS 31. VASÁRNAP * XXVI. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM ARA: 1.- F1 11 vállalati belső mechanizmus fejlesztésének feladatai Az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának üléséről Szombati számunkban hírt adtunk arról, hogy ülést tar­tott az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága. A megyei pártbizottság egyebek között megvitatta. „A vállalati b­első mechanizmus fejlesztésének feladatai” című napirendet. E napirend előadója, Horváth Imre, a megyei pártbizottság titkára az írásos jelentést számos észrevétellel egészítette ki. A szóbeli és írásos jelentés egyebek között a következő­ket tartalmazta. — A Központi Bizottság 1968. december 4-i ülése már felhívta a figyelmet a válla­lati belső irányítási rendszer kialakítására. Ez azért volt szükséges, hogy az üzemek mindinkább alkalmassá vál­janak alapvető feladataik megvalósítására.­­ A megyei párt-végre­hajtó bizottság az elmúlt két és fél évben számos alkalom­mal foglalkozott a vállalati belső mechanizmussal, és ha­tározatokat hozott. A belső mechanizmus átfogó vizsgá­lata azonban most először történik. A jelentés arra tö­rekszik, hogy a vállalati belső mechanizmus tapasztalatai­nak értékelésével alkalmaz­ható javaslatokat tegyen. A vállalati vezetés és szer­vezettség továbbfejlesztése nélkül — folytatódik a jelen­tés — nem lehetséges a gaz­dasági mechanizmus céljai­nak következetes megvalósí­tása. A vezetés­ i tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a megyében műkö­dő vállalatok irányítási rend­szerében találhatók általáno­sítható módszerek. A haszno­sítható tapasztalatokkal együtt azt is szükséges látni, hogy a fogyatékosságok kikü­szöbölésénél minden sematiz­must célszerű elkerülni. A termelés és értékesítési folyamatok optimális hatásá­nak elérése minden vállalat­nál szükségessé tette az új körülményekhez alkalmazko­dó szervezeti szabályzat el­készítését. A vállalatoknak jelentős része azonban a leg­utóbbi időkig sem rendelke­zett megfelelő működési sza­bályzattal. Az előrehaladást az irányí­tás korszerűsítésében az is lassítja, hogy a vezetők meg­terhelése túlságosan nagy. A vállalati vezetői apparátus nagy része — esetenként 40— 50 százaléka — az igazgató közvetlen irányítása alatt dol­gozik. A távlati tervezési fel­adatokkal való foglalkozásra az igazgatók munkaidejének csak 20—25 százaléka jut. A túlzott operativitás fékezi az alárendelt gazdasági egysé­gek önállóságát, kezdeménye­zési lehetőségeit is. A Győri Pamutszövő- és Műbőrgyárhoz hasonlóan több vállalatnál törekvés mutatkozik az intenzív gaz­dasági fejlődésnek olyan szervezésére, amely rendszer egy szűk körű centrumra korlátozódik, és a területi ve­zetőkből szerveződik. Ez a szervezettség magasabb szin­ten képes ellátni a vállalaton belüli vezetési feladatokat. (Folytatás az 5. oldalon.) „Gyermekemként vigyáznék rá” Kisalföldiek adják nagyalföldieknek Se vége, se hossza annak a segélyáradatnak, amely a Kisalföld gyáraiból és üze­meiből, vállalataitól az al­földi árvízkárosultak részére érkezik. Tegnap tucatnyi se­gélyvállalásról kaptunk is­mét hírt. Az emberek együtt,­érzésének most egy újfajta változatával is találkozni: mind több az olyan család, amelyik szerkesztőségünk se­gítségét kéri, juttassuk el számukra azoknak a szabol­csi családoknak a címét, akiknek a mostani nehéz helyzetben gondot okoz a gyerekek élelmezése, elhelye­zése és nevelése. A FERROVILL győri ke­reskedelmi vállalat dolgozói 27 000 forintot ajánlottak fel a szabolcs-szatmáriak meg­segítésére. A Győri Ingatlan­kezelő Vállalat 24 000 forin­tot küld az árvízkárosultak megsegítésére, s megkezdték a vállalat dolgozói a nélkü­lözhető ruhák összegyűjté­sét is. A Győr-Sopron megyei Gyógyszertári Központ mun­katársai havi fizetésüknek 3 százalékát ajánlották fel. Csatlakoztak a győri gyógy­szerészek mozgalmához me­gyei kollégáik is. A moson­magyaróvári 5­42-es számú gyógyszertár szocialista bri­gádjának tagjai havi fizeté­sük 10 százalékát küldik el az árvízkárosultaknak. A Mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Gépgyár vala­mennyi dolgozója csatlako­zott ehhez a már országos segítési mozgalomhoz. A me­zőgépgyáriak havi fizetésük 3 százalékát ajánlották fel. A vállalat KISZ-esei és mun­kásőrei 10 000 forintot utal­nak át az árvízkárosultak csekkszámlájára. A Győri Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói ugyancsak csatlakoztak a segélyezők­höz. Jóformán óránként érkez­tek az üzemekből a bejelen­tések az újabb és újabb ado­mányokról, s közben jelent­keztek olvasóink is szemé­lyesen, levélben. Az együtt­érzés gyönyörű példái ezek. Az ásványrárói Papp Zsuzsa levele, aki szülei nevében ír­ta, hogy örömmel látnának otthonukban a nyári szün­időre egy szabolcsi kislányt. Vagy itt van az araki Nagy Kálmánná értesítése: „Négy gyereket felneveltünk — ír­ja. — Igazán nem lenne te­hertétel egy ötödik kislány.” (Folytatás a 3. oldalon.) É­DES gyermekeink A nemzetközi gyermeknap immár egyik leg­szebb az ünnepeink sorában. Ha nálunk legfőbb érték az ember, akkor ez a gyermekekre hatvá­nyozottan vonatkozik. Hisz mindent, amit épí­tünk, alkotunk, értük tesszük. Munkánkkal akar­juk biztosítani, hogy felettük mindig felhőtlen le­gyen az ég. őket köszöntjük most, hogy szerete­­tünket ma és az év minden napján érezzék.

Next