Kisalföld, 1970. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
1970. augusztus 2., vasárnap Hazaérkezett a győri Rába táncegyüttes Belgiumból Rengeteg tapsot arattunk Andenne-ben, a belga kisvárosban az idén harmadízben rendezték meg a nemzetközi ének- és népi táncfesztivált. A rendező bizottság a győri Rába Táncegyüttest hívta meg, hogy a magyar nép művészetéből, érzelemvilágából a tánc és ének nyelvén adjon ízelítőt. Az együttes a múlt hét csütörtökön tért vissza kéthetes vendégszerepléséről. Egy nap múlva már Balatonföldváron táncoltak. Az évad utolsó előadását pedig most pénteken este tartották Győrött a Rába Művelődési Házban. Míg a lányok a hajukat fésülik, bemehetek az öltözőbe. Az élményekről faggatom őket. Egyik a skót dudásról mesél, másik a tengerről, Brüsszelről, a brugge-i szép épületekről. Az előadás csak fél óra múlva kezdődik. Pál Ferenc, az együttes művészeti vezetője a hosszú útról, a szereplések sikeréről beszél egy csendes sarokban. — Július 8-án délután öt órakor indultunk Győrből egy farmotoros Ikarusszal, amely két napig volt az otthonunk. Pénteken délután érkeztünk szép tájakon, városokon keresztül Anderme-be, a fesztivál színhelyére. A várostól pár kilométerre gyermekek részére fenntartott intézetben telepedtünk meg. Több nemzet követeinek adott szállást a gyönyörű, rendezett park közepén lévő modern intézet. Mi a skótokkal laktunk együtt. — Tizenegyedikén léptünk fel először. Az előadás után egy menedzser keresett meg bennünket, és meghívta az együttest a jövő évi fesztiválra. A vasárnapi előadások után a siker elismerése jeléül újabb meghívásokat kaptunk Angliába, és a kapelle-i II. nemzetközi fesztiválra. Az utóbbinak eleget is tehettünk. Együttesünk műsorát legszebben az egyik belga lap kritikusa értékelte: a Rába táncegyüttes műsora művészien mutatta meg a magyarok gazdag népi hagyományait. Legsikeresebb számaink a Rábaközi sarkantyús, a Szatmári csizmaverő és a leánytáncok voltak. Tetszettek a közönségnek a fiatal táncosok. A lányokon, fiúkon nem látszott a fáradtság. Mindig jókedvűek, üdék voltak, és nagyon szépen énekeltek. — A legjobb közönségünk a szovjet nagykövetség kultúrtermében tartott előadásra gyűlt össze — mondotta Lengyel Sándor, az együttes táncosa. — A szocialista országok külképviseletének családtagjai nézték meg műsorunkat. A hatalmas palotát, amelyben a szovjet követség székel, egy belga herceg adományozta, akinek családját a fasiszták kivégezték. Végrendeletében arra az államra hagyta kastélyát, amely a legtöbbet tett a fasizmus elleni harcban. — Az emberek megállítottak bennünket az utcán, hogy gratuláljanak — emlékezik Horváth Teréz. Előadásainkon mindig telt ház volt. Rengeteg tapsot kaptunk. Nagyon szép út volt. Nem felejtjük el Andenne-t, Amszterdamot, az ott megismert barátokat. Az ország, a fellépések, a fogadások, a siker csodálatos emlék marad. (f. s.) Nyugdíjasok háza Nagy érdeklődést váltott ki az idős emberek körében a nyugdíjasházak építésére vonatkozó terv, amely szerint a főváros a negyedik ötéves terv időszakában az új lakótelepeken a nyugdíjasok részére 1000 lakást építtet. A Fővárosi Tanácsnál elmondották, hogy a nyugdíjasházak építésével kettős célt kívánnak szolgálni: a lakásgondok enyhítését és az öregekről való fokozott gondoskodást. A nyugdíjasotthonok lakóinak ugyanis körülbelül havi 400—500 forint térítést kell majd fizetniök. Ebben azonban nemcsak a távfűtéses, hideg-melegvizes, fürdőszobás, beépített bútorral ellátott lakás bére van benne, hanem az is, hogy hetente egy alkalommal nagytakarítást végeznek lakásukban. A nyugdíjasházak lakóit hetenként hívás nélkül is felkeresi majd otthonukban a körzeti orvos. A nyugdíjasházak benépesülésével egyidejűleg felszabaduló lakásokkal azután a tanácsok a legsürgetőbb lakásigényeket elégítik ki. (MTI) Győr, a hidak városa A krajcáros A régi Rábca-meder fölött még egy híd kötötte össze Szigetet Újvárossal. Győrsziget község lakóinak nagy része a városiban dolgozott. A városba a Híd utcai hídon át jártak, ahol a szigetieknek vámot kellett fizetniük. Emiatt a község képviselőtestülete 1874. január 22-én tartott ülésén elhatározta, hogy az újvárosi „Fehér ló" vendégfogadó és a mellette álló kincstári épület irányába (a mai Ecet utca tengelyében) a gyalogos forgalom lebonyolítására hidat építtet. 1875-ben már készen állt a 2 méter 30 cm széles, 40 méter hosszú híd. Díszes rácsozatú korlátjáról „cifra" hídnak, a vámszedés miatt pedig „krajcáros” hídnak nevezték. Általában inkább ez utóbbi néven emlegették. A városiak és az újvárosiak személyenként egy krajcár, személy által vont kétkerekű kocsi után két krajcár vámot fizettek. A szigeti hídfőnél állt a hídvámszedő bódéja és egy kis texrmérés. Az ötnyílásos fahidat 1908- ig, a Rábca-meder betöltéséig aztán lebontották. A Rábca-meder áthelyezésével kapcsolatban még egy dologról kell megemlékezni. Abda és Pinnyéd felől a gyalogosforgalmat biztosítani kellett addig, míg a hidat áthelyezték. Emiatt a forgalomból már 1903-ban kivont régi, dunai hajóhíd egy részét a Temető utca végéhez vontatták, s újra használták. Ez volt a dunai hajóhíd hattyúdala, mert a vashíd áthelyezésével már feleslegessé vált, lebontották. Czigány Jenő Majdnem egyéves, augusztus 20-án ünnepli születésnapját. És amikor avatták, még a „mosonszentjánosi gyűjtemény" nevet kaphatta — időközben tűnt el a közigazgatási térképről a Mosonszentjános községnév —, mint a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum fiókja. Létrehozásához a községi Hazafias Népfronton és tanácson kívül Pusztai Rezső, a Hansági Múzeum igazgatója és Váray Lászlóné, a Xántus János Múzeum muzeológusa is hozzájárult. A helyi szervek ügyszeretettel és anyagiakkal, a szakemberek tudásukkal és környékbeli néprajzi anyaggal, értékes régészeti leletekkel. S utoljára hagytam Eöri Istvánnét, a gyűjtemény kezelőjét. Nem volt nyitvatartási idő aznap, mikor ott jártam — hetente két hivatalos nyitvatartási nap van —, a lakására mentem. A nagymama szólt be a szobába, keresnek. — Azonnal jövök, csak nehezen tudok felkelni. Se a nagymama, se ő nem kérdezte, hogy ki vagyok, miért keresem. Nyilvánvalónak találták, hogy a gyűjteményt akarom megnézni. Kicsit sápadt, szökés asszony jött ki a szobából, s ő kért elnézést: a dereka fáj, biztos idegzsába, de máris veszi a kulcsot. Alig tudtam meggyőzni arról, hogy nekem van elnézést kérni valóm, hiszen szünnap van. — Ugyan — legyintett. — A délelőtt is voltak itt külföldiek, németek, örülök, ha jönnek, nemhogy valakit ne engednék be. De jönnek is, majdnem ezren látták a múlt esztendőben. Néhányan, akik rég elkerültek innen, még meg is könnyezik — beszéli, míg átsétálunk —, gyerekkori emlékeiket idézi egy-egy korsó, a köpülő, tőzegvágó vagy az utolsó, még éneklő éjjeliőr fényképe. Odaérünk: két szoba. — Már szűk a két helyiség — tájékoztat Eöriné. — Raktáron is van már anyagunk, s én is folytatom a gyűjtést. Kellene majd itt a hátsó szoba mögé ragasztani még egyet. Hely van, és nem ii kerülne nagyon sokba. helytörténeti — Maga gyűjtött azelőtt is? — Persze. Nagyon szép dolog, s bizony már hamarabb el lehetett volna kezdeni De még most is érdemes. Nekem otthon is van pár értékem, néhányat már be is hoztam, s még mást is fogok ideajándékozni. — Tősgyökeres mosonszentjánosi? — Igen. Apám itt volt pedagógus, az őseim vendéglősök. A férjem egyszer elment Gönyüre, ott dolgozott egy ideig, de én nem akartam elmenni innen, visszajött ő is. Ide a környékre szívesen eljárok, el is megyek nemsokára Rajkára, Lébénybe, Levélre, mert textíliát, ruhaneműt meg kellene szerezni, ebben szegény a gyűjtemény. Látja, csak ez az egy vitrin van, „maxi" női felsőruha, néhány fehér blúz, s a bőrnadrág, mely most szintén „divatos” — egy életre elég volt egy-egy gazdának. A háztáji, mezőgazdasági munkaeszközök tárgyi anyaga szépen összegyűlt, viszont a tálakat, tálasokat — XVIII. századiak — a múzeumtól kaptuk, néhány festett faszobor restaurálásra vár. S van itt — a festett szekrény aljából emeljük ki, melyen az évszám 1838 — egy érdekesség, nemrégen találtuk, jókora salakdarab, rendkívül nehéz öntvényselejtnek tetszik, nagyon magas hőfokon izzhatott. Lehet, hogy római kori? Nem tudom. Meg akarom nézetni régésszel. Kifelé jövünk az első terembe. A középső, asztali vitrinben a Klafsky Katalin emlékeket helyezték el. A foltozóvarga 1855-ben született lánya Európahírű drámai szoprán énekesnő lett. Mosonszentjánosról ment előbb Sopronba, majd Bécsbe szolgálni, ott figyeltek fel csodás hangjára. Huszonegy évesen már a Lipcsei Stadttheatre tagja lett. Főleg Wagner-operákban aratott sikert híres színpadokon, Hamburgban temették el. Ma is élnek rokonai a községben. Fényképek reprodukciói, levelek, korabeli kiadványok emlékeztetnek rá. A másik nagy szülöttje a községnek dr. Friedrich Lebemmel, akinek 1850- ben jelent meg könyve: 20 év tapasztalatai falun, szegény betegek között. Neve összeforrott az 1831-es kolerajárvánnyal, fáradhatatlanul küzdött a kór ellen, de emléktábláját hiába keresnénk , még a házát is lebontották, sajnos. A pestis (1714) idején épült kis kápolnában azonban látható egy festmény — feltehetően osztrák mester munkája —, amely Lebemmel doktort ábrázolja, amint benyit betegei közé egy kórterembe. Eöriné szeretne mihamarabb egy egészségügyi vitrint vagy sarkot is berendezni, megkapná ide a festményt is, melyen felirat hirdeti: augusztustól októberig 186-an haltak meg kolerában; egy Schemmel-könyvet is tudna szerezni, s a gyógyszertár történetéhez is lenne anyag. Fali vitrinekben láthatók a Timárdombi ásatások leleteiből néhány karperec, gyűrű, fülbevaló, római kori temető sírleletei, melyeket szintén a Hansági Múzeumtól kapott a gyűjtemény. A vendégkönyvek bejegyzései általában csak fenntartásokkal fogadhatók el. Ezúttal teljes egyetértéssel továbbíthatom a vissza-visszatérő mondatot: minden község így kellene, hogy ápolja, óvja, őrizze kincseit. De ehhez egy-egy Eörmnére is szükség volna, aki ennyi szeretettel, ilyen lelkiismeretesen óvja és gyarapítja a gyűjteményt. IW. I. almoss KIS ALFÖLD 5 „Vad gonoszsággal, könyörtelenül...’ Mit ir Hitler bizalmasa? A jelzők tömkelegében keresgélek, amikor szeretném felvillantani az olvasók előtt Hermann Rauschning nemrég magyar nyelven is megjelent könyvét, amelynek címe: „Hitler bizalmasa voltam”. A jelzők sokaságában sem találok egyetlen egyet sem, amely illenék arra, amit Hitler az elképzeléseiről bizalmasaival közölt. Csupán egy-egy mondatra is illik a döbbenetes, a félelmetes, a rémséges, a borzalmas és az elképzelhetetlen jelző, e führersége viszont el tudta képzelni, sőt el tudta mondani, egy részét a Mein Kampf-ban le is merészelte írni. Persze akkor, amikor azokat a kétségbeejtő kép„Meg kell szabadítanom a világot történelmi múltjától — harsogta Hitler egy csendesnek induló kávézásnál. — Össze kell kevernem a nemzeteket, magasabb rendű formába kell őket átöntenem... Ennek a feladatnak végrehajtásához a faj fogalma egészen jól használható ... A horogkereszt a faj fogalmából kiindulva viszi forradalmát el egészen a világ új rendjének megszervezéséig. Itt tulajdonképpen nemcsak a zsidókról és az ellenállási mozgalom harcosairól van szó, hanem az egész világ emberiségének kiirtásáról. Mert erre készült: SS- és SA- legényeiből akarta a szó szóMegdöbbentőek azok a képzelgések is, amelyekben „rátenyerel” nemcsak egész Európára, Ázsiára, Afrikára, de Észak- és Dél-Amerikára is, Mexikó központtal. Amikor egyik bizalmasa, Albert Forster, a danzigi gauleiter megkérdezte: hogyan képzeli el ezt, führerem békeidőben? — Hitler cinikusan vágta oda: „Bérenceink, ártatlan pofájú turisták segítségével.” Vagyis a führer őket szerelte volna fel baktériumfegyverekkel. A katonai megszállás csak amolyan formaság lett volna. Mert szerinte: „a háború kimenetele sohasem a hadianyagtól, hanem mindig az emberanyagtól függ... Találunk majd elég önkéntes zelgéseket elmondta, amelyeket Rauschning feljegyzett, a „führer” még nagyon kisfiú volt. Akkor még menekülésre gondolt. S nem véletlen, hogy Danzig Szabad Város szenátusának elnökével, H. Rauschninggal igyekezett jó barátságban lenni. Nem önzetlenül tette. A „führer” sohasem volt önzetlen. Még bizalmasairól is így beszélt: „az idióták” — persze csak a hátuk mögött. Ha szemtől szembe tette volna, talán bársonyszékbe sem kerül. Mit is jelent a nácizmus? Annyit, mint Hitler neve. Ez a név pedig egyenlő viselőjének ördögi képzelgéseivel. A temérdek közül íme néhány ízelítőül: ros értelmében „kitenyészteni a felsőbbrendű fajt”, és miattuk és velük kiirtani az egész emberiséget, meghagyván pár milliót, akiket mindig „modern rabszolgákénak emlegetett, akik kiszolgálták volna a felsőbbrendű fajt. A tömegmészárlásnál a zsidókat és a munkásmozgalom nagyjait követték volna a papok, akiket a führer mindig csak „ostoba csuhásoknak” emlegetett. Kiirtásukra azért lett volna szüksége, mert akadályozták az eltervezett óriási „kultúrkampfot”. Ahogy üvöltötte bizalmasainak: „Nem fogok semmiféle különbséget tenni barát és ellenség között!.. .” vállalkozót, elég olyan embert, mint amilyenek a mi SA-legényeink, némák és mindenre készek... Gyűlölöm a szemérmeteskedést! Vasöklű emberekre van szükségem, akik nem rágódnak erkölcsi elveken, mielőtt agyoncsapnak valakit...” És agyon is „csaptak” nem valakit, hanem több mint ezer olyan nácit is, aki bármilyen formában is ágálni merészelt Hitler ellen. Ez volt a „hosszú kések éjszakája” 1934. június 30-án. „... Az eljövendő háború gigászi, mindent összezúzó kalapácsütések sorozata, csak ezt látom magam előtt, s nem gondolok a következményekre... Én fogom vezetni a háborút ... Ez lesz az én feladatom. S ha a siker már a kezemben lesz, vele együtt enyém lesz a jog is, hogy halálba hajszoljam az ifjúságot Nekem fölfordulás kell. A fölforgatás elméletét tettem politikám alapjául.. . A háború én vagyok!... Ami Napóleonnak nem sikerült, nekem sikerülni fog... Ha kell, hatszor is megszegem az eskümet naponta .. Panoráma Hitler fejéről Miért is írhatta le ezeket a sorokat Hermann Rauschning az 1932-, 33- és 34-ben történt bizalmas beszélgetésekről? Hogyan is jelenhetett meg könyve 1939-ben? Hiszen ő maga is a náci párt alapítótagja volt...? Menekülnie kellett, az utolsó órában, mert Hitler csak addig „bízott” benne, amíg nem volt teljhatalmon, amíg arra számított, hogy alkalomadtán Danzigon keresztül, Rauschning segítségével, elhagyja Németországot, ha a politikai vihar úgy kívánja. De nem kívánta úgy, és ezért Rauschningnak kellett menekülnie, még 1934-ben, végső kiábrándultságának idején Svájcba. Rauschning műfaja különleges műfaj. Élethű panorámát ad Hitler Adolf „fejének belsejéről”. A könyv rendkívüli, kitűnő a megírási módja. A szerző úgy tagadja meg Hitlert, hogy közben hasonló eszmei alapon áll. Sokkal alaposabban megismerte Hitler fejét belülről Rauschning, a kulturált, porosz nemes földbirtokos és állattenyésztő, semmint azt a bizalmasok baráti köre elképzelte volna. Goebbels, a félelmetes Kik tartoztak a baráti, bizalmas körhöz, akiknek Hitler elfecsegte fennhangon ördögi terveit? Linsmayer, a fiatal SA-főnök, Feder, a náci párt hivatalos tervkovácsa, Rudolf Hess, Hitler magántitkára, a különleges becsvágyó Darré, a biológiai vizsgálatok szorgalmazója, Himmler és Hitler titkos ellenlábasa, a félelmetes Goebbels. A führer velük kávézott, nekik üvöltötte ördögi terveit, de ha valamelyik távol volt, olyan „hirtelen ejtette, hogy az hátborzongató ...” S ezeknél a „villanásoknál” döbbent meg először Rauschning és kezdte talaját veszíteni a nácik között. Milyennek látta Hitlert a könyv szerzője? A tömegőrület szimbóluma „Bennem, tisztán emlékszem rá, vegyes érzelmeket keltett... semmi sem maradt a hírhedt hordószónokból, jelentéktelen kispolgárrá zsugorodott. Semmi sem volt körülötte, amin az egyéniség bélyege meglátszott volna ... akkortájt a párttagok s a velük rokonszenvezők egyébről sem fecsegtek, mint mélykék szeméről. Hát kérem, a szeme se nem mély, se nem kék. Pillantása hol meredt, hol fakó. Hiányzik belőle a fény, a csillogás, a lélek visszatükrözése ... nem volt soha, sehol a világon vezetőféle ember, aki olyan vad gonoszsággal, olyan könyörtelenül, olyan bosszúszomjasan cselekedett volna, aki olyan kicsinyesen alantasnak mutatkozott volna elszenvedett vagy vélt igazságtalanságok megtorlásában, mint Hitler... Korunk gyötrelme testesedik meg benne, s örökre a tömegőrület korszakának szimbóluma marad, akárcsak a rejtély, hogy miként találhattak benne a bárgyak valami „lenyűgözőt” .. . A párt elitjének összetartása egyszerűen bűnrészesség volt. Mindenki kezében volt mindenkinek .. . Azt kérdi, mit jelent az elnéptelenítés? — kérdezte egy alkalommal Rauschningtől Hitler. — Vajon az-e a célom, hogy nemzeteket kiirtsak? Nos, igen, ilyesmiről van szó ...” Ez volt Hitler gengszterevangéliuma. A kétségbeejtő terveket leírni, összegezni lehetetlen. Hitler bizalmasának könyvét el kell olvasni. Még akkor is, ha a tervek kovácsolói már régen porrá és hamuvá lettek, és a führer tervét megsemmisítette az emberiség hőseinek roppant véráldozata. Az utókornak azonban meg kell tudnia, milyen volt és mit akart valójában Hitler. És nagyon jó, hogy egyik bizalmasának leírásából tudja meg. A könyv kiadásáért — ha nagyon későn is — csak elismerés illetheti a Zrínyi Kiadót. (Sindulár) A tenyésztett faj Rátenyerel a világra A GYŐRI NÖVÉNYOLAJGYÁR férfi magraktári segédmunkásokat, kazánfűtőket, lakatosokat, csőszerelőket felvesz. Jelentkezés: a vállalat munkaügyi osztályán, GYŐR, Bercsényi liget 18.