Kisalföld, 1970. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

1970. december 18., péntek TORMA A legjobbak Győrött Szerdán délután a Győr városi Testnevelési és Sport­­szövetség rendezésében ke­rült sor a III. Rába-kupa or­szágos tornaversenyre. Ha­gyomány, hogy a magyar tornasport legjobbjai az idény utolsó versenyét Győ­rött rendezik. Célja a torna széles körű népszerűsítése vidéken. A színvonalas via­dalra népes közönség volt kíváncsi, s az érdeklődők nem csalódtak, ragyogó be­mutatóknak voltak a tanúi. A Bem téri tornacsarnok­ban 1 pontban öt órakor a versenylők bevonulásával és bemutatásukkal kezdődött a viadal. Rövid bemelegítés után két szeren, lovon, gyű­rűn és talajon mutatták be először tudásukat a részve­vők. A nézők lélegzetvissza­fojtva figyelték a gyakorla­tokat, mert látnivaló volt bő­ven. A tornasport legjobbjai nem kímélték magukat, gya­korlataik összes szépségét és nehézségét bemutatták. Az országos verseny kor­lát-, nyújtógyakorlatokkal és­ lóugrással folytatódott. A tornasport válogatottjai, a Központi­­ Sportiskola hall­gatói ízelítőt adtak tudásuk­ból, a nézők hosszan tartó tapssal jutalmazták gyakor­lataikat. A nézők között vol­tak a sport iránt érdeklődő kicsik, nagyobbak és felnőt­tek. A verseny kitűnően szol­gálta a torna népszerűsíté­sét. A résztvevők csak azt sajnálták hogy győri tornász nem képviseltette magát ezen a versenyen. Sági László, a Rába ETO kitűnő, válogatott versenyzője most épült fel sérüléséből, így nem állhatott még rajthoz.­­ Rock Samu edző szerint tehetséges serdülők és kez­eik bontogatják szárnyaikat a­ győri tornaszakosztályban. (Sieber) Bordán Dezső (II. Dózsa) magyar válogat­ottn­ak lógyakorlata a győri versenyen. Tervek, célok Az olimpiai sportágak fejlesztése 1971-ben EVEZÉS Emlékezetes évet zár a ma­gyar evezős sport, de nem azért, mintha a legjobbak fényesen szerepeltek volna a különböző nagy erőpróbákon. A tatai női Európa-bajnokság eredményes lebonyolítása hozta ugyanis eb­ben az esztendőben a legna­gyobb sikert, kissé kárpótolva a szakvezetőket a várt, de elma­radt jó eredményekért. Érthető tehát, hogy Bartók Ernő, a vá­logatottak szakvezetője sem nyugtázza pozitívan az 1970. évet, s ő is már szívesebben gondol 1971-re . .. — Csak az átlagok javulása, az alap szélesedése és a váloga­tott keretnek tehetséges fiatalok­kal való kibővítése jelenthet a most záruló évben némi ered­ményt — mondta. A legfonto­sabb 1971. évi célunk, hogy ki­alakítsunk a férfiaknál 5, a nőknél 4, „ütőképes” egységet, s megtaláljuk már a müncheni férfi­­­csapatot. A feltételek megvannak, a sportág minden támogatást megkap, kiváló a felszerelésünk is. A versenyző­kön a sor, hogy bizonyítsanak és az elmúlt években mutatott néhány biztató eredmény után ne torpanjanak meg. Következ­zen a jó folytatás! A sportág jövő évi fő ese­ményei: Június 1­2­—13.: Ratzeburg, 19—20.: Berlin és Pöstyén. Július 3—4.: Brandenburg, 10—11.: Luzern, 16— 18.: Moszkva (Barátság-ku­pa ifjúsági seregszemle). 17— 18.: Budapest vagy Tata és Varsó, 24—25.: Duisburg, 27—31.: Bled: férfi ifjúsági vi­lágbajnokság. Augusztus 13—14.: Koppenhá­ga: női Európa-bajnokság, 18—22.: Koppenhága: férfi Eu­rópa-baj­nokság. Szeptember 3—3.: Budapest: magyar bajnokság. KAJAK-KENU­ ­Így látszik végleg „révbe jutott” a magyar kajak-kenu sport, mert a mexikói olimpiai sikereknek az idén a koppen­hágai világbajnokságon volt a méltó folytatása. Wichmann és társai minden számban értéke­sen szerepeltek, aranyérmekkel és nagyszerű helyezésekkel tér­tek haza a dán fővárosból, s ami a szakvezetőknek a l­egörven­­detesebb: az olimpiai számok­ban is ragyogóan helytálltak. — Túl az eredményeken, an­nak is örülünk, hogy nem val­lottak szégyent a válogatottba idén bekapcsolódott fiatalok, bi­zonyítva, jó az utánpótlás — mondta Cseh Lajos, a szövetség főtitkára. — 1971 nagyon fontos esztendő számunkra, mert már szeretnénk kialakítani a „mün­cheni csapatot”. Nem ilyen jó a helyzet a szö­vetséghez tartozó ka­jak-kenu­ slalom sportban, amely olimpiai szám lett. Egy év alatt nem sok történt, s még mindig tisztázat­lan, hogy érdemes-e nagyobb gondot fordítani rá, keresni azokat, akik esetleg München­ben indulhatnak. A kérdésre a választ most már csak 1971 ad­hatja meg. A kajak-kenu 1971. évi nagy versenyei: Május 29—39.: Szófia. Június 5—6.: Moszkva. 19—20.: Prága. 26—27.: Bydgoszcz. Július 10—11.: Snagov. július 17—18.: Brandenburg. Augusztus 14—15.: Snagovi if­júsági Európa-bajnokság, 216—29.: Jajce, világbajnokság. Szeptember 19—20., Budapest: magyar bajnokság. (MTI) Népi táncosokat képeznek az Állami Balett Intézetben Az Állami Balett Intézet a hivatásos együttesek utánpót­lására az 1971/72. tanévben népitáncos-képzést szervez. Felvételre jelentkezhetnek azok a Leányok és fiúk, akik az 1970/71. tanévben fejezik be az általános iskolát, és ked­vet éreznek a táncos pálya iránt. A jelenkezők felvételi vizsgát tesznek, ennek idő­pontjáról az intézet írásban értesíti a jelentkezetteket A tanulmányi idő négy év, a növendékek a szakképzés­sel egyidejűleg gimnáziumi oktatásban is részesülnek. Tanulmányaik befejeztével szakmai oklevelet és érettségi bizonyítványt nyernek. A jelentkezési kérelmet 1971. január 31-ig az Állami Balett Intézet címére (Buda­pest, VI., Népköztársaság út­ja 25.) kell eljuttatni. KISALFÖLD ­gsport krónika A labdarúgó EVK-ban, a leg­jobb nyolc közé jutásért szer­dán késő este még két mérkő­zést játszottak. Az Arsenal és az FC Twente is helytállt a visz­­­szavágón és­ továbbjutott. Így már , csak két hely kiadó az EVK nyolcas mezőnyében. A Liverpool és a Hibernian (az első mérkőzést idegenben 1:6-ra nyerte a Liverpool) december 22-én, a Setubal és az Ander­­­lecht (az Anderlecht 2:1-re ve­zet) december 23-án játszik. A már továbbjutott csapatok: FC Köln, Bayern München, Leeds United, Arsenal, Juven­tus és FC Twente. (MTI) A* A t­ómező lassan emelkedő dombján állunk, a vasúti töltés szomszédságá­ban. Szép az idő. Süt a nap, s a szél is onnan fúj, amerre­ a sugarak érkeznek. Előttünk a Csereb­el és a Szanpienj hegység között, mint az em­ber tenyerén nyújtózik a fa­lu, Vilmány. Ide látszik a há­zakon, tornyokon túl a Her­­nád csillogása. Közelebb az úton traktor dohog, még kö­zelebb juhnyáj legel, lábunk előtt meg ott feketéllik Bo­gár, a puli. Mellettem áll, s nyolcvanegy esztendejének súlyával botjára támaszkodik Krajczár Mihály tsz-nyugdí­­jas, aki most Bacsót, a ju­hászt helyettesíti Fekete, megviselt, szemére húzott ka­lapján ökörnyál ezüstlik, ősz a rövid haja, s kis bajusza is. Színtelen szemével a tá­volba néz, aztán meglendíti botját: — Ez a föld, ahol állunk, gyerekkoromban a nemeseké volt. Erre járt a gyerek Kraj­czár Mihály, egyik kezében vitte a félliteres üveget, má­sikban a hét krajcárt, a pá­linka árát. Pásztoremberek voltak szülei, s a kilenc test­vér közül ő, a legidősebb, ha­mar munkához törődött. A gyenge borjakat őrizte. — Híres volt a Becsali csárda, mint az egyik pipám, amelyiken megrakott szekér ment keresztül, s meg sem repedt, A csárdában megfor­dultak a betyár­ok is. Itt hal­lottam először azt a nótát, amit azóta sem felejtettem és de sokat énekeltem: „Környes körül veres az ég [alja, Szeretőmnek nem tudom, [mi a baja Akármerre fordítom meg [az ölemben, Nem szól semmit, bánatos [a szíve.” __r- —•■•ztán legyint: — Nem kell már, nóta. Megöregedtem. Nézze — húzza elő zsebéből a zseb­kendőt és bontja ki belőle a sípot —, az unokám vette, hogy szólni tudjak vele a pu­linak, mert Rittyenteni már nem tudok, mivel nincs fo­gam. Minek kellene már ne­kem a nóta? — sóhajt na­gyot Nincs a hangjában szemernyi szomorúság sem. Nézi a falut, ahol szülei szü­lettek, ahol ő dolgozta le ed­digi életét, ahol gyerekei. Unokái, dédunokái élnek. Úgy nézi a falut, mint életének részét mint tulajdonát. Hir­telen meglendíti botját. — Ez a föld, amit tetszik belátni — mutatja a teljes horizontot —, valamikor az úré volt. Mi cselédek, keve­­sek voltunk csak itt. Ott lak­tunk az Angyalföldön, a ré­gi malom mellett... Eddig azt hittem, nekünk csak egy Angyalföldünk volt. A nyomoráról, embertelen lakásviszonyairól hírhedt és a forradalmi munkásmozgal­máról híres budapesti. Pedig a felszabadulás előtt sok An­gyalföld volt Magyarorszá­gon­, s ebből a cselédek, ké­pesek egyik telepe valóban ezt a nevet viselte Vilmány­­ban. — 1922-ben építettünk itt házat néhányan — mondja. — A földesúr adta a telket. Egy négyszögölért egy kiló búzát kellett fizetni. A 240 négyszögöl ára 2 mázsa 40 kiló búza volt. Mocsaras, sá­ros rész volt ez a föld, a régi vízimalom mellett. A Her­nádiból vezetett csatornát ak-. kor mán befújta a szél ho­mokkal, egy részén azonban meambi'. 'U a víz. Ezt nevez­i-------- lónak.. Márciusban kezdtük a munkát. Ástuk, raktuk, döngöltük, vertük a földet a lánccal szorított deszkáik közé. Eladtuk egyet­len tehenünket, meg kútásás­­ból lett az a pénz, ami kel­lett, hogy a lucernás földön ott álljon a ház, benne az el­ső ház, a pitar, a hátsó ház, az istálló, meg a szénke, ahol a tüzelőt tartottuk. Mikor el­készült, ez volt az én első boldogságom. Hátunk mögött elro­bog a vonat. Zaja elnyomja az öreg hangját, s talán ma­gával is vitte, mert sokáig nem szól. Csak néz maga elé, a bot végével tapogatja a földet, mintha keresne va­lamit a zörgő szalmaszálak között, mintha vallatná, kér­dezné a rögöt gumicsizmája előtt. Úgy való ilyenkor, hogy ne szóljak. Cigarettával kí­nálom, de rázza a fejét. Pi­pát vesz elő, megtömi, meg­gyújtja, megszívj­a. A szél magával rántja a pipafüstöt, s vele szótlanságát is, mert ismét beszélni kezd. — Mondom, ez a föld, ahol állunk, ez a föld gyermekko­romban a nemeseké volt, az­tán meg az úré, a tekintetes úré. Nekünk angyalföldiek­nek ebből mértek földet negyvenötben. Én is itt kap­tam. Azon a nagyon nehéz és nagyon szép tavaszon, amikor tehénkével szántot­tunk, és magunkat fogtuk a korona elé, úgy éreztük, meg­dolgoztunk ezért a földért, cselédként, köpésként, gu­lyásként, pásztorként. Nem ingyen kaptuk Az a nap, amikor levertük itt a karó­k­at, az a nap volt az én má­sodik boldogságom . .. A pipa még füstölög, de az öreg hangja elmarad mellőle. Valami huncut, tavas­zk­ás mosoly suhan át arcán, ahogy rámveti tekintetét. Hangjá­ban is ezt érzem: — Mostanában gyakran eszembe jut egy mese, amit még gyerekkoromból őrzök A mese azt mondja, hogy a becsületes, dolgos emberek­nek három boldogságuk van az életben. Nekem már ket­tő volt. Úgy látszik, lassan kitelik az életem. De én vá­rom még harmadik boldogsá­gomat. Vajon mi lehet az? Ott lakunk most is az An­gyalföldön, de mindenünk megvan. És már régen nem kell félni a kastélyt, a tekin­tetes urat, aki egyszer elha­jított. Nem kell félni az időt, a holnapot, mert van munka, jut belőle mindennap min­denkinek, még nekem, öreg­embernek is. Állunk az Alsómező las­san emelkedő dombján, a vasúti töltés szomszédságá­ban. Szép az idő. Süt a nap, s a szél is onnan fúj, amer­­ről a sugarak érkeznek. Előt­­tünk a Cserehát és a Zerztp­­léni hegység között, mint az ember tenyerén nyújtózik a falu. Vilmány, benne, de in­kább a szélén, ott dobog a szíve a volt zsellérek, cselé­dek, juhászok, pásztorok te­­­lepe, Angyalföld. Ott van Krajczár Mihály második boldogsága. Mellettem áll az öreg, s nyolcvanegy esztende­jének súlyával botjára tá­maszkodik, s talán azon gon­dolkozik,­ mi lesz az ő har­madik boldogsága. Oravec János Krajczár Mirály film­sája Petreszjnn? Fischer? vagy... A Nemzetközi Sakkszövetség tiszteletbeli elnöke és négy nem­­zetközi nagymester válaszolt , a TASZSZ szovjet hírügynökség sportrovatának két kérdésére: 1. Hogyan értékeli a Palma de Mallorcán befejeződött világ­bajnoki zónaközi versenyt? 2. Ki mérkőzik Szpasszkijjal az elsőségért, és ki lesz a győz­tes? A válaszok: F. Bogard (Svédország), a Nemzetközi Sakkszövetség tisz­teletbeli eln­ö­ke: 1. Nagyszabású, érdekes ver­seny zajlott Parina de Mallor­cán. Az utolsó fordulókig nyílt volt a küzdelem és csak Fischer lehetett biztos a továbbjutás­ban. 2. Pia Fischer részt vesz a to­vábbi versenyeken — azért mon­dom, hogy „ha”, mert az ame­rikai versenyzőnél sohasem le­het tudni, hogy nem lép-e visz­­sza, nem sértődik-e meg, — ak­kor valószínűleg ő lesz a végső győztes. M. Najdorf (Argentína), nem­zetközi nagymester: 1. Valamennyi olyan mérkő­­zéssorozaton amelyen Szpasszkij és Petroszjan nem ül asztalhoz, Fischer az esélyes, így volt Pal­ma de Mallorcán is. 2. Fischer elsőségére szava­zok, de Petroszjan és Szpassz­kij esélyei sem sokkal kisebbek. M. Bobocov (Bulgária) nem­zetközi nagymester: 1. Számomra a­­ legnagyobb meglepetés Forticchi mérsékelt szereplése és Hübner kirobbanó formája. 2. Szpasszkij vetélytársa Per- Foszjan vagy Fischer lesz. Vagy . . . vagy talán Larsen! És Gellerre is számítani lehet. V. Korcsnoj (Szovjetunió) nem­zetközi n­a­gy­mester: 1. Sikeresen szerepeltek a szovjet versenyzők a zónaközi tornán, de a külföldi vetélytár­­sak is nagyon feljavultak. Ez fi­gyelmeztető jel számunkra. Honfitársaim közül ketten vé­geztek a legjobb hat között, mindketten nagy ellenfelek. Hort, Polugajevszkij és Portisch kiesése váratlan esemény. Hüb­ner bebizonyította, hogy a Nyugat legjobbja. 2. Fischer vagy Petroszján..ját­szik Szpasszkij­jal. A. Kotov (Szovjetunió)­­-nem­zetközi nagymester: 1. A várakozásnak megfelelő a zónaközi verseny eredménye. 2. Szpasszkij ellenfele csak két versenyző közül kerülhet ki: Petroszjan vagy Fischer vetél­kedhetnek a világbajnoki címért. (MTI) If ■ II A­S Vasárnap Tatabányán III. osztályú női tőrvívóversenyt rendeztek. A Rába ETO ví­vói is részt vettek ezen a versenyen, ahol 24 fiatal női tőröző döntötte el az elsőség sorsát. A döntőben Rózmann Anna a 3. helyen végzett, és ezzel II. osztályú minősítést szerzett. A 8. helyre Németh Zsuzsanna került. ­ Ma Ma idei utolsó edzését a Győri Dózsa Január 27-én lesz az első előkészített mérkőzés A Győri Dózsa NB II-es labdarúgó­csapata ma tartja idei utolsó, levezető edzését a Bercsényi ligeti sporttelepen. Az őszi idény befejezése óta hetenként kétszer tartott ed­zést Pálfi Antal edző, a mai naptól kezdve szabadságra mennek a játékosok és ja­nuár 5-éig élvezik a jól meg­érdemelt pihenőt. — Január 5-e után elkezd­jük a felkészülést a tavaszi idényre — tájékoztatott az edző. — Az időjárástól füg­gően tornatermi és szabadté­ri edzések váltják egymást. Januárban négy hétig alapo­zó edzést tartunk, akkor igyekszünk majd ledolgozni a felesleges kilókat, és ezzel egyidejűleg olyan erőállapot­ba hozni a játékosokat, hogy a tavaszi rajt jól sikerüljön számunkra. — Mikor láthatja ö­nöket a szurkolótábor először nyilvá­nos mérkőzésen? — A Rába ETO csapatával folytatott tárgyalásunk alap­ján biztos, hogy január 27-én az ETO lesz az ellenfelünk. Ez tehát az első alkalom, amikor a tavaszi idényre ké­szülőben bemutatkozhatunk szurkolóinknak. — Nem a legkönnyebb az ö­nök sorsolása sem ... — Igaz, hogy a listavezető Pécsi Ércbányász ellen kez­deni nem éppen könnyű fel­adat. De a folytatás sem lesz könnyebb, mert utána a Do­rog látogat el hozzánk, majd mi utazunk Szombathelyre a Savaria ellen. Ez a sorozat is meghatározza felkészülé­sünk ütemét, erősségét. — A tartalmi munka leg­főbb mozgatója az a felisme­rés, hogy bele akarunk szól­ni az NB II. nyugati csoport­jában a bajnokság kérdésébe. Az őszi idény végén a haj­ránk nem sikerült. Fáradtság meg egyéb gondok is vissza­vetették játékosainkat, és ez­­ bizony azt eredményezte, hogy csak a harmadik helyet tudtuk megszerezni. Sokan arról beszélnek, hogy a Pécsi Ércbányász már utcahosszal vezet a bajnoki táblázaton. Nekünk az a legfontosabb, hogy csapatunk a március 21- én kezdődő bajnoki nyitányra a lehető legjobb formába le­gyen. Edzéstervünk Változa­tos és alaposan megfontolt ah­hoz, hogy a játékosok egyénileg is, és csapat is ütő­képes együttessé formálód­jék. — A felkészülés idején döntő tényező a játékosok el­határozása. Mi a véleménye erről? — Meggyőződésem, hogy a Gy. Dózsa minden játékosa tudatában van annak, hogy a bajnoki cím elnyerése egész embert kíván. Ez a felisme­rés nagyban segíteni fogja mind az alapozó, mind a for­mába hozó időszak munkáját. Jól ismerjük az NB II. nyuga­ti csoportjának mezőnyét, a csapatok játékerejét, techni­kai és taktikai tudását. Ép­pen ezért úgy szeretnénk fel­készülni, hogy már az első, és talán a legnehezebbnek vélt akadályt is sikerrel vegyük- Pintér István

Next