Kisalföld, 1971. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-25 / 47. szám

2 Losonczi Pál látogatása egy harckocsizó alakulatnál Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke — Czinege Lajos vezérezredes, honvé­delmi miniszter társaságában — szerdán ellátogatott nép­hadseregünk egyik harcko­csizó alakulatához. A vendé­geket érkezéskor a tapolcai helyőrségi klub épülete előtt ünnepélyesen, katonai tiszte­letadással fogadták. Az ünnepélyes fogadtatást követően Kálazi József ve­zérőrnagy adott tájékoztatást az alakulat életér®, munká­járól, feladatairól. Az Elnöki Tanács elnöke és a társaságá­ban lévő személyiségek ez­után megtekintették a harc­kocsizók egyik kiképzési bá­zisát. Losonczi Pál a látogatás ta­pasztalatairól nyilatkozott az újságíróknak. — Megállapíthattuk a láto­gatás alkalmával, hogy az it­teni alakulat legénysége — a parancsnokok irányításával — kiválóan sajátította el azo­­kat a műszaki ismereteket, amelyeket a sorkatonai szol­gálat ideje alatt meg kell sze­rezniük ahhoz, hogy felada­taikat megfelelően elláthas­sák. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy katonáink be­csülettel teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Meggyő­ződtünk arról is, hogy a ka­tonai nevelésben is nagysze­rű eredményt értek el az itte­ni parancsnokok — mondot­ta. Kállai Gyula Heves megyében Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az országgyűlés elnöke szerdán Heves megyébe láto­gatott. Gyöngyösön Oláh György, a Heves megyei Pártbizottság első titkára, Fe­kete Győr Endre, a megyei tanács vb-elnöke, valamint Vadász József, a városi párt­­bizottság titkára fogadta a vendéget. Együttesen felke­resték az Egyesült Izzó gyön­gyösi félvezető- és gépgyárát, a Kampós­­i Növénytermeszté­si és Talajvédelmi Kutatóin­tézetet, és megtekintették Eger nevezetességeit. Tanácsk­a a tóparton A Centropress szerda esti kommentárja: A KONFERENCIÁK váro­sában, a Genfi-tó partján újabb jelentős tanácskozás kezdődött: megnyílt a lesze­relési értekezlet ez évi ülés­szaka. A munkában huszon­öt ország vesz részt és ez a szám önmagában is jelez va­lamit. Mindenekelőtt azt, hogy a világszervezet által hivatalosan kijelölt leszerelé­si bizottság egyik tagja, Fran­ciaország változatlanul hiány­zik a genfi zöld asztal mel­lől. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy másik, nukleáris fegyverekkel rendelkező nagyhatalom, a Kínai Nép­­köztársaság sem vesz részt a leszerelési megbeszéléseken, máris előttünk áll a témával kapcsolatos egyik legfonto­sabb feladat: el kell érni azt, hogy előbb-utóbb legalább a legérdekeltebbek, a nagyha­talmak teljes számban kép­viseltessék magukat. Ehhez természetesen még sok mindennek kellene tör­ténnie. Francia viszonylatban annak, hogy Pompidou le­mondjon az általában pozi­tív De Gaulle-i külpolitika e negatív örökségéről, kínai vi­szonylatban pedig egy ilyen folyamatnak alighanem a teljes jogú ENSZ-felvétellel kellene kezdődnie. Hosszú esztendők kemény — és nem utolsósorban a gen­fi Nemzetek Palotájában a szovjet delegáció által vég­zett — munkája nyomán ma már olyan eredményekre em­lékeztethetünk, mint az 1968 ban megkötött atomstop­­egyezmény,­ a világűrről és legutóbb a tengerfenék atommentesítéséről kötött moszkvai megállapodások. Az osztrák fővárosban rövidesen folytatódnak a SALT-tanács­­kozások és ez a tény önma­gában is jelentős vívmány, beszédes érv amellett, hogy az erőfeszítések nem remény­te­lnek. Nem véletlen, hogy sok éven át még részmegállapo­­dásokra sem volt kilátás és szinte valamennyi lényeges haladás az utóbbi fél évti­z­ed­­re esik. Addig, amíg Wa­shington még egyáltalán meg­próbálhatta fenntartani a nukleáris erőfölény illúzióját, a Potomac partjáról csak nemleges válaszok érkeztek minden szovjet javaslatra. A változás oka ezen a fontos területen is az erőviszonyok látványos és visszavonhatat­lan módosulása. AZ EMBERISÉG jövőjének alternatívája az atomháború, vagy az atombéke. A tóparti tanácsteremben is azért har­col a szocialista diplomácia, hogy ez a hamleti nagyság­­rendű kérdés valamennyiünk javára, az élet győzelmével oldódjék meg. Sajtotajékoztato a feszi!» (Folytatás az 1. oldalról.) hangszeres szólistákat, kama­rakórusokat is hoznak ma­gukkal, akik itt bemutató­kat tartanak. A Szombat­helyre és Kőszegre tervezett kirándulás is a zene szolgá­latában áll: az előbbi város zenei életével való ismerke­dést a Jurisics-várban rende­zett hangverseny követi majd. A felmérés szerint körül­belül 600 vendég érkezik Győrbe az ország minden ré­széből, sőt külföldről is. Az előzetes jelzések alapján né­hány külföldi zenetanár is részt vesz a konferencián, köztük olyanok, akik több­kevesebb időt már töltöttek Magyarországon, s olyanok is, akik csak most ismerked­nek a külföldön is ismert ma­gyar zenepedagógiai módsze­rekkel. Ismét mások a Ko­­dály-módszer alkalmazásá­nak külföldi tapasztalatairól számolnak be. Így például 30 tagú észt nemzetiségű kama­rakórus érkezik Győrbe, az Egyesült Államokból pedig 10 gyerek tart bemutatót a szol­fézsoktatás ottani színvonalá­ról. Egyébként a zenei nevelési konferencia alkalmával mu­tatják be először azt az öt zenekari művet, amelyet a város felkérésére mai magyar szerzők írtak. Néhány nap múlva elké­szül a konferencia nyomta­tott programja, és ezt 6000 példányban elküldik az or­szág zenepedagógusainak tá­jékoztatás céljából. A jelent­kezéseket április 30-áig vár­ják. S. b. KISALFÖLD Befejeződtek a magyar-csehszlovák tárgyalások Szerda délután az Ország­­házban, a Minisztertanács ta­nácstermében befejeződtek a magyar—csehszlovák tárgya­lások. Az eszmecserén ma­gyar részről részt vett Fock Jenő, a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány el­nöke, Puja Frigyes, a külügymi­niszter első helyettese, Vince József hazánk prágai nagy­követe, dr. Várkonyi Péter, a kormány Tájékoztatási Hiva­talának elnöke, Drecin Jó­zsef, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese és Perczel A tárgyalásokon a kor­mányelnökök tájékoztatták egymást országaik belső hely­zetéről. Megelégedéssel álla­pították meg, hogy a két szo­cialista ország széles körű kapcsolatai szilárd bázist ké­peznek az együttműködés bő­vítésére és hatékonyabbá té­telére számos területen. Ma­gasra értékelték a népgazda­sági tervek egyeztetésében, a hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény előkészítésében, valamint a magyar—cseh­szlovák gazdasági együttmű­ködési vegyesbizottság tevé­kenységében elért pozitív eredményeket. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya kü­lönleges fontosságot tulajdo­nít a Szovjetunióval és a töb­bi testvéri szocialista ország­gal való barátság elmélyíté­sének és az együttműködés szakadatlan fejlesztésének. A nemzetközi helyzetről folytatott véleménycserében a kormányelnökök nagy fi­gyelmet szenteltek az euró­pai béke és biztonság kérdé­seinek. Egyetértően megálla­pították, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi országainak, a béke híveinek állhatatos törekvései eredmé­nyeként az európai biztonsá­gi értekezlet összehívásának gondolata szilárdan teret nyert kontinensünk népeinek tudatában és egyes nyugati hatalmak kormányaink obst­­rukciós tevékenysége ellené­re mind nagyobb támogatás­ra talál. László, a Külügyminiszté­rium főosztályvezetője. Csehszlovák részről részt vett a tárgyaláson dr. Lubo­­mír Strougal miniszterelnök, Karel Kurka, a külügymi­niszter első helyettese, Fran­­tisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete, Karol Újházy, az Országos Tervhi­vatal elnökhelyettese Vratis­­lav Vlk, a miniszterelnökség külügyi főosztályának veze­tője és dr. Jan Kolar, a mi­niszterelnöki kabinet munka­társa. A tárgyalások befejeztével közös közleményt adtak ki. A kormányelnökök újra megerősítették, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság azonos nézeteket vall a müncheni egyezmény érvénytelenítésének kérdésé­ben. Reményüknek adtak ki­fejezést, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság is rea­lista álláspontot fog elfoglal­ni és elismeri a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvénytelenségét. A kormányelnökök elítél­ték a Német Demokratikus Köztársaság ellen továbbra is folytatódó diszkriminációt az országok közötti kapcsolatok­ban és a nemzetközi szerve­zetekben. Az Egyesült Államok indo­kínai népek elleni agresszió­jának kiszélesítése tovább élezi a veszélyes délkelet­ázsiai helyzetet. A Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság kormánya határozottan elítéli ezt az agressziót, amely komolyan fenyegeti a világ­békét, s a világ közvélemé­nyének jogos tiltakozását váltja ki. A kormányelnökök megvi­tatták a Közel-Keleten kiala­kult komoly helyzetet, elítél­ték az izraeli kormány és a nyugati imperialista körök magatartását. Dr. Lubomír Strougal cseh­szlovákiai hivatalos, baráti látogatásra szóló meghívást adott át Fock Jenőnek. Fock Jenő a meghívást köszönettel elfogadta. Dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság Szövetségi kormányának elnöke, aki Fock Jenőnek, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének meghívására háromnapos hivatalos baráti látogatást tett Ma­gyarországon, feleségével együtt szerdán este elutazott Buda­pestről. Vele együtt utaztak el kíséretének tagjai. (MTI) Nagyjaink emlékének áldozunk A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítási anyagát évek óta vándorkiállítások formájában ismerheti meg az ország lakos­sága. Az Arany János emlék­kiállítás a napokban Győrbe is eljutott. A tablókat a Rába Városi Művelődési Központ­ban állították fel, a kiállítást Miklós Róbert, a Petőfi Iro­dalmi Múzeum munkatársa nyitotta meg. Elmondta, hogy a köztu­­datban irodalmunk nagyjai egy idő után szoborrá mere­vednek. Az irodalomértők és irodalombarátok feladata, hogy az alkotók személyisé­gét, munkásságát életközelbe hozzák a ma embere számá­ra. Ezzel a céllal ragadott ki néhány epizódot Arany pá­lyájából. 1851 ősze elevenedett meg a művelődési ház nagytermé­ben. Az az időszak, amikor a jegyző Arany János a család­jával Nagyszalonta zárt vilá­gából átköltözött a polgáro­­sult Nagykőrösre, mert meg­hívták a gimnáziumba taní­tani. Gond, bizonytalanság gyötörte és a kialakulatlan jövő. Ekkor fogamzott benne a „Vigasztaló” című vers, amelyben tetten érhetjük a költ® felelősségtudatot, a költői hivatás nyílt vállalását A nagykőrösi gimnázium­ban nagy szellemek találkoz­tak. Világos után meghalt Pesten a kulturális élet, és az elnyomatás éveiben a vi­déki gimnáziumok lettek a nemzeti érzés fellegvárai. Ezekben az években a gim­názium tanári karában hat akadémiai tag tanított. A nagykőrösi évek a költői termékenység évei voltak Az új környezetben kristályosod­tak ki a szülőföld közegének élményei. Az előadás után Szentpál Monika mondott verseket. A művésznő sokszínű előadás­módját a különböző felfogá­sú versek összeállításával bi­zonyította. A meditatív jelle­gű „Magányban” című vers után a „Vörös Rébék” és a „Hídavatás” előadásával meg­elevenítette a balladák szug­­gesztív világát. Arany humo­rát feltáró „írószobámban” című költeményével, és az élet­ bölcsességét kifejező öregkori forgácsokkal zárta műsorát. m. zs. 1971. február 25., csütörtök Péter János megkezdte megbeszéléseit KOPPENHÁGA Szerdán délelőtt Koppenhágában aláírták a Magyar Nép­­köztársaság kormánya és a Dán Királyság kormánya közötti első államközi kulturális egyezményt. Magyar részről a megállapodást Péter János külügyminisz­ter, dán részről pedig Poul Hartling külügyminiszter írta alá. A 15 cikkelyből álló megállapodás aláírása — mint a ma­gyar külügyminiszter kíséretében lévő személyiségek el­mondották — a jelenlegi hivatalos látogatás egyik fontos eredménye. A skandináv országok közül hazánknak eddig csupán Finnországgal volt hasonló jellegű megállapodása s az a készség, amellyel a dán fél ennek az egyezménynek a létrejöttében közreműködött, meggyőző bizonyítéka a két­oldali kapcsolatokban feltáruló további lehetőségeknek is. Az öt évre szóló magyar— dán kulturális megállapodás aláírása után Péter János megkezdte hivatalos tárgya­lásait Paul Hartlinggal. A másfél órás eszmecserén a két miniszter egyetértett abban, hogy a kétoldalú kap­csolatok fejlesztését semmi­féle zavaró tényező nem aka­dályozza s tovább kell fej­leszteni az országaink közötti kulturális, gazdasági és ipa­ri, valamint a két nép és kor­mányai közötti személyes kapcsolatokat egyaránt. Péter János felhívta a figyelmet ar­ra, hogy az ipari kooperáció for­májában létrejövő együtt­működés a kereskedelmi kap­csolatoknál is erősebb és tar­­tósabb összekötő kapcsot je­leníthet a két ország gazdasá­ga között.. Magyarország, amely megkülönböztetés nél­kül folytat gazdasági együtt­működést minden országgal, különösen érdekeit a skandi­náv országokkal való ipari kooperációs tárgyalások foly­tatásában.. A külpolitikai kérdések kö­zül az eszmecserék során a legnagyobb figyelmet­­ az európai kontinens problémái­ra fordították. Poul Hartling hangoztatta, hogy Dánia támogatja a biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet összehívására vonat­kozó indítványokat. Külön említést tett arról, hogy Dá­nia támogatásáról biztosította­ azt a finn kezdeményezést, amelynek értelmében a kon­ferenciát Helsinkiben rendez­nék meg. Az eszmecserét követően Péter János udvariassági lá­togatást tett IX. Frigyes dán királynál, majd a koppenhá­gai tőzsdepalotába hajtatott, ahol D. Brömer, a dán keres­kedelmi kamara elnöke adott ebédet külügyminiszterünk tiszteletére. Délután a magyar külügy­miniszter a dán külpolitikai társaságban tartott előadást. Foglalkozott a két ország kapcsolatainak kérdéseivel és elismeréssel emlékezett meg a délelőtt aláírt magyar—dán kulturális megállapodásról, amely az 1909-ben létrejött ötéves kereskedelmi egyez­ménnyel együtt biztosítékot nyújt az együttműködés tor­­ábbi sokoldalú fejlesztésére. Az előadás második részé­ben Péter János a Magyar Népköztársaság és a szocia­lista országok külpolitikájá­nak főbb vonásait ismertette. Megemlékezett egyebek kö­zött a Varsói Szerződéshez tartozó államok, külügymi­nisztereinek legutóbbi buka­resti találkozóján elfogadott álláspontról. (MTI) Tanácskozás a megyei pártbizottságon (Folytatás az 1. oldalról.) fent és lent egyformán kell tenni a bérezési aránytalanságok, a nők munkában való foglal­koztatásának megoldá­sáért. Sokszor szóba kerülnek a női dolgozók szociális és munkakörülményei, legtöbb­ször a három műszak­i ter­melés eredményessége miatt egyelőre nem lehet szó a har­madik műszak megszünteté­séről. De jó néhány üzem tett már azért erejéhez, le­hetőségeihez képest, hogy a sokgyermekes édesanyákat, a gyermekét egyedül nevelő édesanyákat felmentse az éj­jeli műszak alól. Sőt, eseten­ként anyagi segítséget adnak az ilyen asszonyoknak. Ezeket a törekvéseket csak dicsérni lehet, és az ilyen célra köl­tött pénz a lehető legjobb helyre jut. Kevesebb az ilyen jó példa a termelőszövetkeze­teikben. A vitaindító előadásban foglalkozott Pál elvtárs a nő­­bizottságo­k, a nőfelelősök tennivalóival, módszertani se­gítséget adott a munkavég­zéshez. A vitában valameny­­nyi résztvevő örömmel kö­szönte meg ezt a lehetőséget a beszélgetésre, szóltak eddi­gi tapasztalataikról, gond­jaikról. Igaz, hogy javítani kell a vezetésben a nők arányát, de ez nem azt jelenti, hogy csak a statisztikán kell javítani, hanem azt, hogy a vezetésre alkal­mas nőket kell foglalkoz­tatni. Sok helyütt baj van még az egyenjogúság értelmezésével is, igen hosszantartó, türel­mes m­unká­t kell végezni a lányok és asszonyok között éppen a nők érdekében. Vál­lalati vezetők segíteni akará­sára szép példát mondottak el a soproni elvtársak. A ru­hagyárban a nyugdíjkorha­tárhoz közel álló munkásnők, attól függetlenül, hogy a 100 százaléknál kevesebb a telje­sítményük, erejük csökkené­se miatt a fizetést százszá­zalékos teljesítés szerint kap­nak. Falusi asszonyokról, és azok nevében is szóltak a ta­nácskozáson. Itt a legtöbb gond és ami egyben legfon­tosabb feladat is a szemlélet­­formálás. Palotás elvtárs elsősorban a lelkesedést értékelte, a ta­nácskozásom részt vevők ügy­­buzgalmát, tenni akarását. Mint említette, a nőkérdés mindig is nehéz vita volt, el­sősorban a szemlélet, gondol­kodásmód miatt, ezt máról holnapra nem is lehet meg­változtatni. A nők vezetői tisztségviselésével kapcsola­tosan megjegyezte, hogy elsődleges tennivaló fo­kozni a nők társadalmi aktivitását, hogy társa­dalmi munkagyakorlatot szerezzenek, egyben bizo­nyítsák is a vezetésre való rátermettségüket. Jó néhányan említették: ez a tanácskozás egyben a biz­tonságérzetet is növelte, hogy a­mit eddig tettek a határozat végrehajtásáért, az jó volt. A további munkához sok hasznos tanácsot szereztek, kicserélhették tapasztalatai­kat. Kérték a megyei pártbi­zottság vezetőit, hogy ilyen kölcsönös eszmecserére más­kor is teremtsen lehetőséget. gszm

Next