Kisalföld, 1971. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-02 / 27. szám

—re. renruär 2., kedd Ötletes szolgáltatás Győrben az Adyvárosban lakók a napokban stencillel sokszorosított lapot találtak a levélszekrényben. Fel­adó: a Posta Megyei Hírlap­osztálya, Győr. Az értesítő egy ötletes szol­gáltatás bevezetéséről tájé­koztatja a lakókat: a levél­­szekrénybe bedobott előfize­téses sajtótermékeken kívül bármilyen más újságot is le­het igényelni, amelyeket ki­zárólag munkaszüneti napo­kon kézbesítenek az alkalmi árusok az igénylő lakására. Az Adyvárosban nincs új­ságárusító pavilon. A lakók­nak aránylag sokat kell gya­logolni, hogy kedves vasár­napi lapjaikat megvegyék. Az ötlet megvalósítása az igé­nyek számától függ. A Posta Megyei Hírlap osztálya a la­kók kényelmét akarja szol­gálni, és azt ígéri, hogy az űrlapon kért lapokat minden körülmények között kézbe­síti. Nincs felelős 111 adott szó sem ér semmit ? Lapunk tavaly rangjának kijáró módon méltatta a bu­dapesti Április 4. Gépgyár dolgozóinak munkáját. Ki is­­jár a dicséret ennek a koros, szellemében mégis fiatalos, rangos üzemnek, amely fej­lődésében eljutott az óriás turbinák gyártásáig. A budapesti gépgyár elért rangja annál inkább kötelez­né valamennyi beosztottját, hogy ne ígérgessen ötletsze­rűen. Győr Város Tanácsa meg­rendelésére az Április 4. Gép­gyár szereli a Győri Hőszol­gáltató Vállalat 50 millió kalóriás, szovjet gyártmányú kazánjait. A munka beruhá­zója a Budapesti Épületberu­házási Vállalat. A kazánte­lepnek még tavaly el kellett volna készülnie a sokadik ha­táridőre. A legutolsó hivata­los határidő december 15-ére írta elő a kazán átadásának napját. Az átadás ügyében az egyik megbeszélés a másikat követ­te. Ekkor adják át, aztán ak­kor — ígérgetések, időhúzá­sok. Ma még mindig fontos műszerek hiányoznak a te­lephez, nincsenek rendben a szivattyúk és a szigetelések. Annyi biztos, hogy még feb­ruárban sem lehet szó át­adásról. Pedig nagy szükség lenne rá! A telep átadását ígérő gépgyári vezetők min­denesetre hálásak lehetnek az időjárásnak, és még in­kább a Győr-Adyváros köz­ponti fűtést élvező lakói. A Győri Hőszolgáltató Vál­lalat ugyanis mínusz 10 fokos hidegben aligha győzne ener­giával a mostani kazántele­pen; nem jutna elég meleg annak a 4200 lakásnak, ame­lyiket a vállalat meleggel el­lát. De ha az idén valahogy ki is húzza a telet a hőszolgál­tató vállalat, jövőre minden­képpen szüksége lesz a szov­jet kazánokra. Ha nem ké­szülnek el májusra, nem tud­ják beszabályozni, kipróbál­ni. Pedig az őszre elkészül a kazántelepet a belvárossal összekötő vezeték, és erről fű­tik majd a Tanácsköztársa­ság úti lakásokat is. Jobban mondva csak fűtenék, ha az új kazánt addigra egyáltalán átadják. Hogy végre elkészül-e az Április 4. Gépgyár munkája, azt nem tudni. ígérgetés most is van, csakhogy ez már elértéktelenedett. Hogy mi az oka a gépgyár mulasztásá­nak? A kívülálló nem tud ebbe beleszólni. Lehet, hogy messze­ van Budapest Győrtől, s a köz­pontból nem tudják elég ke­ményen irányítani a Győr­ben dolgozó szerelőket. Bár­hogy van is, a gépgyárat így is kötelezi megbízottainak adott szava, kötelezettségvál­lalása. Mert a mulasztásért mindenképpen az egyébként jól dolgozó gépgyárat ma­rasztalják el, s nem a fele­lőtlen ígérgetőket. A győri kazánra szü­kség van, mégpedig minél előbb. Lehet ugyanis, hogy még az idén használatba kell venni, hiszen csupán február 2-a van! F. J. BIZALMAT KAPNAK A NŐK A tapasztaltai társtól hasznos útravaló Megtörtént a szakszerveze­ti bizottságok újjáválasztása a megye áf­észeinél is. A ta­nácskozások tapasztalatairól érdeklődtünk Villám Ferenc­­től, a KPVDSZ megyei bi­zottságának titkárától. A párt megtisztelő figye­lemmel kíséri a szervezett dolgozók képviselőinek mun­káját. Hogyan érvényesült ez a választási munkában, kap­tak-e elvi és gyakorlati se­gítséget a pártszervezetektől a szakszervezeti tisztségvise­lők? — A szakszervezeti bizott­ságok a választások előkészí­tésében majdnem mindenütt számíthattak a pártszerveze­tek segítségére. — mondatta Villám elvtárs — Sok he­lyen — csak néhányat em­lítve: Csornán, Kapuváron, Fertődön, Pannonhalmán, Ménfőcsanakon, Jánossomor­­ján pártvezetőségi gyűlésen tárgyalták meg a szakszerve­zeti választásokkal kapcsola­tos feladatokat, és meghatá­rozták a párttagok feladatait.­ Segítették a szakszervezeti­­ bizottságokat a beszámoló el­készítésében, a mozgósítás­ban és személyesen részt vet­tek a szakszervezeti bizottsá­gok választó, tag- és kül­döttértekezletein. Igen hasz­nos segítséget kaptunk a já­rási pártbizottságoktól, a kongresszusra való készülés mellett is rendszeresen tájé­kozódtak a választások előké­szítéséről, lebonyolításának­ tapasztalatairól. Amikor a­ pártszervek támogatásáról van szó, hangsúlyozni kívá­nom, hogy nem beleavatko­­zást kértünk és kaptunk. A tapasztalt, a politikus hasz­nos tanácsait vártuk és kap­­­tuk. — Volt-e panaszos hozzá­szólás a csoportértekezlete­ken? — A csoportértekezletek jelentős események voltak, az eddigieknél nagyobb szám­ban jelentek meg a dolgo­zók és mondtak véleményt, javaslatot. A hozzászólások a bizalmiak munkájával, a munkáskörülmény­ek alaku­lásával, szociális, kulturális és bérezési problémákkal foglalkoztak. Egyéni sérelme­ket csupán egy-két helyen tettek szóvá. Kérték a tájé­koztatás rendszerességét. Pa­naszkodtak,­ hogy a sok bolt­ból és községből összetevődő bizalmi csoportokban körül­ményes a rendszeres munka. Sok helyen panaszkodtak a rendszertelen áruszállítások­ra, a néhol fűtetlen munka­helyekre. A munkaidő-csök­kentés ugyancsak szóba ke­rült. A kereskedelmi dolgo­zók munkabére aránylag ke­vesebb az ipari munkásénál. Emiatt sokan az iparban ke­resik meg kenyerüket, el­hagyva szakmájukat. — Hogyan alakult az új vezetőség összetétele az áfé­­szek szakszervezeti bizottsá­gainál? — A 30 áfésznél 16 titkár­változás történt. Kedvezően alakították a szakszervezeti bizottságok összetételét. Az eddigiinél több bizalmat kap­tak a fiatalok és a nők. A 16 új titkárból tíz a nő.­­ Alapos előkészítő mun­kájukat bizonyítja az a tény is, hogy a javaslataikat és jelölésüket minden tag- vagy küldöttgyűlésen jóváhagyták. (Dömötör) Győrött rendezik az IFAC-DISCOP tanácskozását Az IFAC-DISCOP világ­­szervezet az ipari automati­zálással foglalkozik. A Ma­gyar Tudományos Akadémia az egyre jobban fejlődő ma­gyar iparra való tekintettel, már évek óta tervezi az em­lített szervezet világkong­resszusának megrendezését. A legutóbbi IFAC—DISCOP- tanácskozás Tokióban volt. A szervezet most értesítet­te a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy 1971-ben Magyarországon rendezik meg az automatizálással fog­lalkozó tudósok világösszejö­vetelét. Dr. Pallagi Iván professzor, az MTA osztály­vezetője a napokban Győrött járt. Megtekintette a várost, az elszállásolási lehetősége­ket, elismerően nyilatkozott a szebbnél szebb barokk mű­emlék házakról és közölte, hogy az Akadémia döntése alapján az idei IFAC— DISCOP-tanácskozást Győ­rött rendezik meg szeptem­ber 6-a és 10-e között. Konrád Miklós, a Győr- Sopron megyei Idegenforgal­mi Hivatal győri kirendelt­ségének vezetője elmondta, hogy mintegy 500 tudós ér­kezik családjával a világ minden tájáról Győrbe erre az alkalomra. A tanácskozá­sokat a Rába Művelődési Központban és a Rába Film­színházban angol nyelven tartják. A tudósok megtekin­tik a Magyar Vagon- és Gép­gyárat, majd ellátogatnak Pannonhalmára, F­ertődre, Sopronba és Fertőrákosra. Szeretnének programjukba il­leszteni egy balatoni kirán­dulást is. KISALFÖLD E­GY SZÜRKE HÉTKÖZNAP FERTŐSZENT­­MIKLÓSON éppen úgy süt a nap, mint bárhol. Aki a fény felé fordít­ja az arcát, egyformán kap az éltető sugár­ból... Az útmenti rét haj­lataiban egy cigányasz­­szony elengedi a ba­tyuval megrakott kézi­kocsi rúdját. Körülnéz, nincs-e útjában vala­kinek? Szoknyája mel­lől öt gyerek szalad szét. Nem szól rájuk, mert tudja: a gyomruk rövidesen visszahozza őket. Valamivel odébb, az étterem előtt osztrák rendszámú Mercedes fékez. A kiszálló közép­korú férfi hanyag ele­ganciával löki be maga mögött az ajtót, int a feleségének és a gye­rekének, hogy várja­nak. Az étterembe megy, egy perc múlva visszatér. Véletlenül nyitva felejti az étte­rem ajtaját. A cigányasszony piszkos-szürke bátyú­ból fazekat vesz elő. Egyik gyereke horpadt alumínium tejeskanná­val vízért roham. Az or­szágút szélénél megáll, mert... ... a Mercedes szá­guld el előtte Sopron felé. Egy piros masmis kislány ujját szopogat­va bámul ki belőle a nagyvilágba. A JORDAN egymás­ba karolva fiatal pár siet. A fiú a Mercedes után fordul. — Mennyire odavasz­­nak vele! Mintha ne­künk nem is lehetne ilyesmink... — Majd, ha felépí­tettük a házat — mond­ja a lány­. — Anyám nincs otthon, én meg ma nem főztem. Ugye, nem haragszol? Eszünk valami finomat az ét­teremben. Két rozsdás konzerv­doboz közé rozsét tör­del a cigányasszony, a tetejére odaállítja a fa­zekat. Nehezen gyullad a tűz, a házak és a je­genyék között magas­ra száll a füstje. Az egyik maszatos gyerek húsz méternyire, a fű­­■tőolrfi töl­tő­állomásnál bámészkodik. A tankautó olajat hoz, azt eresztik át a nagy tartályba. Valaki nevetve mondja: — Ennyivel az egész falunak befűthetnénk! A bámészkodó gye­rek fázósan húzza ösz­­sze magát. Egy férfi ke­rékpározik el mellette, a csomagtartón gázpa­lackot visz. A cigányasszony dü­hös. Az az átkozott ro­zsé alig ég, a bableves nem a­kar forrni. Há­rom kicsi az anyja kö­rül sürgölődik. A má­sik kettő? Az asszony int, itt vannak valahol a környéken, majd előkerülnek. Meg az apjuk is csak-csak megérkezik már. Meg­lehet, hogy valamelyik háznál kap ebédet. . . — Még mindig ke­mény vagy, te bab? AZ ELŐBBI fiatal pár visszafelé sétál. Hallani, amit a lány mond. — Micsoda beszéd, hogy szégyellsz nálunk enni? Maholnap úgyis a családhoz tartozol... Mondd csak, nem ad­tál túl sok borravalót a pincérnek? — Ugyan. Legfeljebb három forintot. A cigányasszony kö­hög a füsttől. Nagyob­bik fia léleksza­kadva rohan le az útról. — Egy nénitől kap­tam pénzt! Szétnyitja a markát, az izgalomtól izzadt te­nyeréből húszfillérese­ket szed ki az anyja. — Jól van — mo­tyogja. — Majd veszek rajta valamit. MÁR NEM szalad­nak szét a gyerekek. Figyelik a tüzet, a füs­tös, kormos fazekat. Várják a bablevest. Az asszony maga elé néz, gondolkodik. — Hét­köznap van. Szürke, egyhangú hétköznap. Jutasi Ferenc Új részleg A Győri Építőipari Kft dolgozói a múlt évben a 19 millió forintos termelési ter­vüket 98 százalékra teljesí­tették. Az építők munkáját nagymértékben akadályozta az év eleji, hosszan tartó rossz időjárás, majd a tégla- és ce­menthiány, ezért az építke­zések kis részét az év vé­géig nem tudták befejezni. A tervek szerint az idén 20 millió forint értékű mun­kát kívánnak elvégezni a szö­vetkezet dolgozói, ennek majdnem fele a lakosságtól kapott megrendelés. A 65 la­kásból, amelyeken az idén dolgozni fognak, 45-öt sze­retnének teljesen felépíteni. Az alvállalkozók helyett az idén már a 7 dolgozótól álló lakatosrészleg végzi el az építkezések vasipari munkáit ­ Több mint 20 éves a Ka­puvári Asztalos Kisipari Szö­vetkezet, s azóta nagy utat tett meg. Talán a­z alapító hét tag sem gondolta 1949- ben, hogy két évtized múlva százan szorgoskodnak majd a szövetkezetben. A kisipari jelleget felváltotta a gépesí­tett üzem, a lőtáblák helyett magas fényű és poliésztert, bútorokat készítenek. Bizalom a vörösdiplomásnak A vállalat főkönyvelője, Zsemlye Sándor példákat mond a termelési érték nö­vekedéséről (a múlt évben 9,5 millió forint volt) arról, miként változott, erősödött a szövetkezetben a tagság kap­csolata. A növekvő gazdasági feladatok átgondoltabb veze­tést, jobb szervezést kíván­ta­k a szövetkezet irányítói­tól, nagyobb felelősséget, fe­gyelmezettebb, minőségi munkát a dolgozóktól, önálló pártszervezet, szo­cialista brigád, szakszervezet — amely a párt gazdaságpo­litikájának ismertetésével, az agitációs politikai felvilágo­sító tevékenységgel segített volna — húsz évig nem volt a szövetkezetben. Évekig csupán két párttag dolgozott az asztalosok között, 1969- ben három. Az utóbbi három évben több fiatal szakmunkás jött a szövetkezetbe, közülük ta­valy tavasszal hárman kér­ték felvételüket a pártba. A nyáron már hat kommunista volt, megalakították az alap­­szervezetet­ , Baranyai Luká­csot — fiatal szakmunkás — választották párttitkárnak.­­ 1961-ben a KISZ gartai szervezetében ismerkedett az ifjúkommunista mozgalom­mal. Amikor ipari tanuló lett, titkárnak választották. Vö­rösdiplomás szakmunkás bi­zonyítványával az Asztalos­­ipari Ksz dolgozója lett. A szövetkezetből vonult be ka­tonának, leszerelése után ide tért vissza dolgozni. Fegyelmezett tanita — Az alapszervezet létre­jötte nagy visszhangot vál­tott ki a munkahelyen — mondja Baranyai Lukács. — Sokféle véleményt mondtak és várakozással tekintettek munkánk elé. Kezdettől azon fáradoztunk, hogy a párt gazdaságpolitikájáról tájé­koztassuk a szövetkezeti ta­gokat. Azt magyaráztuk, hogy a nagyobb önállóság, a termelés növelése, tőlünk is jobb munkát, nagyobb fe­gyelmet kíván. A jó értéke­sítésben is elsősorban mi, a dolgozók vagyunk érdekel­tek. Ha kellett példákat mondjunk, az előző évről, amikor minőségi hiba miatt a kereskedelem nem vette át gyártmányainkat.­­ A másik nagyon, fontos feladatnak a munkafegyelem szilárdítását tartottuk. Erről is sokszor beszélgettünk a brigádok tagjaival. — A szövetkezet vezetősé­gével együtt dolgozunk a gaz­daságpolitikai feladatok meg­valósításában. Novemberben, a X. kongresszus napjaiban rendszeresen tájékoztattuk a dolgozókat, beszéltünk a leg­fontosabb felszólalásokról, egyidejűleg mozgósítottunk az 1970. évi termelési terv teljesítésére. Az eredményekről a kívül­álló meglátásával a főköny­velő így beszélt: A pártszervezet politikai irányító, szervező munkáját már a negyedik negyedben éreztük. Még egyetlen évben sem sikerült ennyire jól mozgósítani a szövetkezet dolgozóit. December 20-ára befejeztük bútorkészítési ter­vünket, a minőséggel sem volt gond. Beszélgetés a demokráciáról — Az alapszervezet meg­alakulásakor elhatároztuk, hogy állandó munkának te­kintjük a pártépítést — mon­dotta a titkár. — Már két fia­talt felvettünk a pártba, Varga Istvánt, aki két évig az NDK-ban dolgozott, Né­meth Miklóst, aki a győri Va­gongyárból pártolt haza. Régóta ismertük egymást. Együtt kezdtük a mozgalmi munkát a KISZ-ben. Most nyolcan vagyunk, de újabb két felvételi kérelem érke­zett hozzánk. — Már minden munkabri­gádban dolgozik egy párttag. A napi agitációban az a fel­adatuk, hogy munkatársai­kat tájékoztassák a politi­kai eseményekről. A teendő­ket rendszeresen megbeszél­jük. Tobler János brigádvezető — fiatal párttag — így fog­lalja össze a napi politikai munkát: — Tavaly, a pártkongresz­­szus irányelveiről beszélget­tünk, majd a kongresszuson elhangzottakról tájékoztattuk a pártonkívülieket. Sok szó esett a munkafegyelemről. Példamutatással, a közösség erejével nevelünk a fegye­lemre, a pontosságra. I­­ind többen látják, hogy ez a bri­gád érdeke. Minden brigád­nak jár újság. Olvastuk, tag­gyűlésén is megbeszéltük a lengyelországi eseményeket, válaszoltunk munkatársaink kérdéseire. — Most a szövetkezeti ve­zetőség újjáválasztására ké­szülünk. Elnökünk nyugdíj­ba megy. Sokat beszélgetünk arról, hogy kiket javasol­nak a szövetkezet vezetőségé­be. Új brigád egyetértése Terveikről így beszélt a párt,­titkár: — A politikai felvilágosító munka, a pártoktatás szerve­zése és természetesen az alap­szervezet további erősítése a cél. A szövetkezetben sok a fiatal, közülük nem egy moz­galma munkát végez a KISZ- ben, s nevelődik az utánpót­lás. — Rövid idő alatt jó tapasz­talataink vannak. Pártonkí­­vüli munkatársaink, az öt bri­gád dolgozói támogatják tö­rekvéseinket, elfogadják ja­vaslatainkat. Bizalmukra alapozva szeretnénk még jobb eredményeket elérni. Horváth Irma Nyolcan kommunisták Formálók a fiatalok

Next