Kisalföld, 1974. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-01 / 178. szám

­ Az első lépés A Centropress szerda esti kommentárja ÉRTHETŐ MÓDON a világ közvéleményét kedd este óta el­sősorban az foglalkoztatja, hogy milyen fogadtatásra talál a Genfben aláírt ciprusi megállapodás. Miközben a szigetor­szágból nem érkeztek nyugtalanító hírek, vagyis a szemben­álló felek nem szegték meg a tűzszünetet, a genfi, három­hatalmi nyilatkozat vegyes visszhangot keltett. Callaghan angol külügyminiszter szerda reggel a londoni repülőtéren egyetlen szóval, szokatlanul tömören fejezte ki véleményét, amikor megkérdezték, sikeresnek tekinti-e a genfi tanácskozásokat. Válasza így hangzott: „igen”. Jó jel, hogy Cipruson az élet lassan visszatér a normális kerékvágásba, kinyitottak a bankok, és megindult a közle­kedés. Denktas, a ciprusi török közösség vezetője „jó hírnek” nevezte a genfi megállapodást. Egyben hangsúlyozta: a cip­rusi probléma rendezésében továbbra is a föderatív megol­dás híve marad. Kleridesz ügyvezető ciprusi elnök üdvözölte­­a genfi megállapodást, amely véget vetett a harcoknak. Nagy figyelmet keltett Ecevit török miniszterelnök szerdai üzenete a török fegyveres erők vezérkari főnökéhez. A kor­mányfő szerint a genfi megállapodás megteremtette „a cip­rusi törökök jogait biztosító új ciprusi rend alapját”. Véle­ménye szerint Törökország Genfben tanúsított szilárdságá­nak a legfőbb forrása a török fegyveres erők Cipruson ara­tott győzelme volt. Ugyanakkor a szélsőjobboldali Török Nemzeti Jólét Pártjának vezetője — Ecevit miniszterelnök koalíciós partnere — bírálta a megállapodást. Aggodalmát arra alapozta, hogy a genfi megállapodás bizonyos cikkelyei­nek helytelen értelmezése esetén Törökország mindent elve­szíthet Cipruson. Karamanlisz görög kormányfő első nyilatkozatában hang­súlyozta: a megállapodás kiindulópontot jelent a ciprusi kérdés igazságos rendezéséhez. „Ennek megoldása biztosíta­ná a kapcsolatok helyreállítását Görögország és Törökország között, és szavatolná a békét a világnak ebben a térségben” — mondta a miniszterelnök. Makariosz ciprusi elnök — Londonban tartózkodik — óva­tos fenntartással fogadta a genfi megállapodás hírét, örö­mének adott kifejezést, hogy a tűzszüneti megállapodás vé­get vet a vérontásnak, ugyanakkor rámutatott: a török csa­patok Ciprusról történő kivonásáról rendkívül homályosan intézkedik a megállapodás. GENF tulajdonképpen az első lépés a ciprusi rendezés út­ján. Ez derül ki a nyilatkozatok többségéből, mint ahogy a a reális adottságok is további tárgyalásokat, az érdekeltek újabb eszmecseréit feltételezik. (RS) Esti jelentések BUDAPEST. Apró Antal az országgyűlés elnöke távirat­ban üdvözölte Nicolae Gio­­sant a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzet­­gyűlése elnökévé történt megválasztása alkalmából. CORNEL PINZARU román nehézipari miniszterhelyettes szerdán Budapestre érkezett. — A magyar—román autó­ipari együttműködésről Asz­talos Lajos kohó- és gépipari miniszterhelyettessel folytat megbeszéléseket. DUBNA: A dubnai Egyesült Atomkutató Intézet tudósai felfedezték a Mengyelejev­­féle periódusos táblázat 106. elemét. A kísérletek során az ólom atommagjainak gyorsított nehéz részecskék­kel — króm—54 ionokkal — történt bombázásakor olyan atommagok képződtek, me­lyeknek bomlási ideje ki­sebb a másodperc századré­szénél. A tudósok vélemé­nye szerint a jelenséget az új, 106-os atomszámú elem radioaktív bomlása okozta. MOSZKVA: Szerdán rövid látogatásra a szovjet fővá­rosba érkezett Petr Mlade­­nov, a Bolgár KP Politikai Bizottságának póttagja, kül­ügyminiszter, PRÁGA. A szlovákiai Szliá­­cson (Sliac) szerdán cseh­szlovák S NDK tárcaközi tár­gyalások kezdődtek a sze­mélygépkocsigyártási koope­ráció további elmélyítésének lehetőségeiről. LISSZABON: Befejezett tényként kezelik szerdán a portugál lapok, hogy Guinea- Bissau a legrövidebb időn belül formálisan is független állam lesz Lisszabon számá­ra is. Guinea-Bissau terüle­tének jelentős része a fel­szabadító mozgalom kezében van, a PAIGC megszervezte a közigazgatást és a külön­böző társadalmi szolgáltatá­sok rendszerét, s a múlt év őszén kikiáltotta már­­ füg­getlenségét. Az önálló álla­mot eddig már az ENSZ 86 tagállama elismerte. MOSZKVA: A Partyinnaja Zsizny („Pártélet”) az SZKP Központi Bizottságának ha­vonta kétszer megjelenő fo­lyóirata legújabb számában közölte Katona Imrének, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Budapesti Párt­­bizottság első titkárának cik­két a kommunisták eszmei­­politikai nevelésének kérdé­seiről. A Mozambikból érkezett je­lentések szerint teljes a fegyverszünet, sőt a portu­gál hadsereg katonái a fel­szabadító erők harcosaival együtt kezdték meg egyes aknamezők felszámolását. A FRELIMO követelésének megfelelően a portugál ka­tonai kormányzat ígéretet tett arra, hogy megakadá­lyozza az ultrakolonialista kisebbség esetleges provoká­cióit. (MTI) Kisalföld Kitüntetés A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa dr. Lőrinc Imre nehézipari minisztériumi állam­titkárnak több évtizedes eredményes gazdasági munkássága és politikai tevékenysége elismeré­séül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Ér­demrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. A kitün­tetés átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Szekér Gyula nehézipari miniszter. (MTI) Tiltakozó táviratok a chilei juntához A magyar közvéleményben széles körű tiltakozást vál­tottak ki a chilei terrorhad­járat legutóbbi fejleményei, a légierő hadbíróságának törvénytelen és gyalázatos ítéletei. A magyar társa­dalom felháborodását tolmá­csolva, különböző magyar szervezetek Pinochet tábor­nokhoz és Jose Berdichews­­ki katonai bíróhoz tiltakozó táviratot intéztek. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság távi­rata hangsúlyozza: Követel­jük az alapvető emberi jo­gok biztosítását, és a legele­mibb emberi méltóságot be­mocskoló ítéletek azonnali felülvizsgálását, valamennyi haladó szellemű politikai ül­dözött azonnali szabadonbo­­csátását! Társadalmunk tiltakozásá­nak adott kifejezést távira­tában a­­ Magyar Országos Béketanács Elnöksége, és a Magyar Nők Országos Ta­nácsa is. (MTI) Forró Watercrcate-napok A washingtoni forró nyár kellős közepén felforrósodott az oly hosszú ideje húzódó Watergate-ügy. Ezen a héten számos olyan esemény tör­tént, amelyek már lehetővé teszik egy valószínű „menet­rend” felvázolását. Ez a me­netrend azzal lenne kapcso­latos, hogy Nixon elnök „al­kotmányos vád alá helyezé­se” (angolul: impeachment) mikor és milyen feltételek között következhet be. Mielőtt a menetrend tárgy­szerű ismer­tetéséhez fognánk, előre kell bocsátani: az Egyesült Államokon kívüli országokat a Watergate-ügy elsősorban abból a szempont­ból érdekli, hogy milyen ha­tása lehet a nemzetközi eny­hülés irányzatára. Senkinek sem voltak illúziói arról, hogy a pénz és a korrupció milyen szerepet játszik hosz­­szú évtizedek óta az ameri­kai politikában, tekintet nél­kül az elnök pártállására vagy személyes tulajdonsá­gaira. Épp ilyen kevéssé lep­te meg Európát és a világot az, hogy a hatalom a maga belpolitikai céljainak eléré­sére titkosszolgálati módsze­reket vagy — az elektronikus korszak kellős közepén — lehallgató készülékeket vesz igénybe. Éppen ezért az Egyesült Államokon kívül sokan értetlenül szemlélték és álszentnek tartották Ni­xon elnök ellenfeleinek mo­rális felháborodását. Úgy vélték — és­ némi joggal —, hogy a megelőző évtizedek­ben alkalmazott módszerek lényegében nem változtak; a különbség most csupán az, hogy az adminisztráció em­berei ügyetlenek voltak, a manipulációk nyilvánosságra kerültek, és ez módot nyúj­tott Nixon és a republikánus adminisztráció ellenfeleinek egy páratlan hevességű poli­tikai hadjárat megindítására. Nixon, aki belpolitikai ér­telemben egész életében az amerikai politikai színkép jobbszárnyához tartozott, külpolitikájában az utóbbi években számos pozitív lé­pést tett. Ez nyilván nem egyéniségének változásából fakadt , hanem abból a nem értéktelen tulajdonságá­ból, hogy képes volt tudomá­sul venni és felismerni a nemzetközi helyzetben bekö­vetkezett változásokat. Ezért egészében realista külpoliti­kát folytatott, ami egyik té­nyezőjévé vált a nemzetközi enyhülés irányzatának. Az enyhülés szempontjából Ni­xon személyes sorsának ala­kulása nem közömbös, de nem is döntő. Az enyhülés irányzatát a nemzetközi erő­viszonyok személyektől füg­getlen fejlődése váltotta ki. Ezt az irányzatot az Egyesült Államok vezető politikai sze­mélyiségeinek többsége tá­mogatja. Ráadásul: Nixon 1976-ban, tehát valamivel­ több mint két év múlva egyébként is végleg távozik a Fehér Házból, az enyhülés politikája pedig nem­ rövid lejáratú taktikai manőver, hanem történelmi tendencia. Persze nem mindegy, hogy a Watergate-ügy mennyire bénítja meg a Fehér Ház külpolitikai cselekvőképessé­gét. Vagy éppen: mennyire teszi lehetővé az enyhülés ellenségeinek, hogy zsarolják a belpolitikailag szorult hely­zetben lévő adminisztrációt, és megakadályozzák, hogy az ésszerű nemzetközi kompro­misszumokat kössön. Ebből a taktikai — de nem elhanya­golható jelentőségű — szem­pontból az enyhülés folya­matát kétségtelenül zavar­hatja, illetve lassíthatja a Watergate-ügy felduzzasztása. A hét eseményei kedvezőt­lenek voltak­­ Nixon elnök számára. A nyomás fokozó­dását már jelezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság — tagjai­nak jó részét maga Nixon nevezte ki — egyhangúlag kötelezte az elnököt: szol­gáltassa ki az ügyet vizsgáló Sirica szövetségi bírónak a Fehér Házban folytatott be­szélgetések még meglévő magnetofonszalagjait — szám szerint hatvannégyet. A Leg­felsőbb Bíróság döntése olyan taktikai vereséget jelentett Nixon számára, amely befo­lyásolta az ügyet vizsgáló képviselőházi bizottság mun­káját. Ez a harmincnyolc ta­gú bizottság (teljes nevén: a képviselőház jogügyi bizott­sága) fogalmazza meg a Ni­xon elleni alkotmányos, vád­emelés cikkelyeit és szavaz arról, hogy ajánlja-e a kép­viselőháznak a vádemelést. Az első lényeges cikkelyt megfogalmazták és az „az igazságszolgáltatás akadályo­zásával” vádolta az elnököt a Watergate-ügy kapcsán. A második cikkelyt, amely „a hatalommal való visszaélés­sel” vádolja az elnököt, ugyancsak jóváhagyták. Az első cikkelyt a bizottság 27:11 arányban, a másodikat 28:10 arányban fogadta el. Ez azt jelenti, hogy az első esetben hat, a második esetben hét köztársaságpárti képviselő is a vádemelést ajánlotta. Így gyengének tekinthető Ford alelnöknek az az érvelése, hogy a Watergate-ügyet a de­mokraták „pártpolitikai cé­lokra” akarják felhasználni. Miután a jogügyi bizottság befejezte munkáját, körülbe­lül tíz nappal később kerül az ügy a képviselőház elé, ahol augusztus utolsó hetére várható a szavazás. A képvi­selőházban egyszerű szótöbb­séggel döntenek. Ez — figye­lembe véve a jogügyi bizott­ság republikánus tagjainak magatartását — valószínűvé teszi, hogy a képviselőház is a vádemelés mellett szavaz. Ennek azonban Nixon elnök­szempontjából (noha termé­szetesen súlyos politikai csa­pás) még mindig nincs döntő jelentősége. A képviselőház esetleges Nixon-ellenes dön­tése ugyanis a szenátus elé kerül, amely bírósággá ala­kul át, s dönt az alkotmányos vádemelésről. Ez nem bün­tetőjogi, hanem kifejezetten alkotmányjogi kérdés. Amennyiben a szenátus mint bíróság az elnököt bű­nösnek találja, akkor távoz­nia kell hivatalából, és he­lyét Ford jelenlegi alelnök venné át — természetesen csak 1976-ig, a következő el­nökválasztás időpontjáig. Eh­hez a döntéshez azonban már nem egyszerű többség kell, hanem kétharmados többség. Kétes, hogy — ha­csak időközben valamilyen elsöprő erejű új bizonyíték nem merül fel — a szenátus­ban Nixon ellenfelei elérik-e ezt a többséget. Amennyiben nem, Nixon hivatalban ma­rad, és az ügy lezárul. , Természetesen óriási e­rők csapnak össze ezekben a he­tekben az amerikai belpoliti­ka kulisszái mögött. Az ösz­­szecsapásokban a világot el­sősorban érdeklő külpolitikai kérdések alárendelt szerepet játszanak. Sokkal inkább személyi, párttaktikai és a novemberi részleges válasz­tásokkal összefüggő pozíció­harcról van szó. Emellett je­lentős szerepe lesz annak is, hogy a szenátus tagjainak jó része — személyes vélemé­nyétől függetlenül — magá­nak az elnöki hivatalnak a tekintélyét kívánja majd megóvni. Mindez a Nixont napjainkban érő súlyos poli­tikai csapások ellenére a Wa­tergate-ügy vitáját továbbra is teljesen nyílttá teszi. Ügyeleteseinké a szó (Folytatás az 1. oldalról.) jebbek lesznek mától. A Csa­ládi Ünnepeket Rendező Iro­da szerződést kötött a győri Városgazdálkodási Vállalat­tal, és esküvői csokorról is gondoskodnak. A­­világ zene­­irodalmának és költészeté­nek gyöngyszemeiből válo­gatott műsor hallható az es­küvő alatt, magnetofonról és kívánságra szólóének, szóló­­hangszer, kamarakórus, or­gonamuzsika és szavalat is emeli az ünnepélyességet. Tervbe vették a pezsgős koc­cintás bevezetését is. Az egyre szebbé és hangu­latosabbá váló házasságköté­sek valóban kellemessé téte­léhez csak a légkondicionálás hiányzik. Tényős öröm A szépen fejlődő kereskedel­mi hálózat egyik nagy nehéz­sége a községek külső ré­szein lakó emberek ellátása. Nagy területeken aránylag kevesen élnek, s a kereske­delmi központoktól távol eső üzletek friss árukészlettel való feltöltése is drágább, nehezebb, mint a városok­ban. A tényői hegyen ilyen kis élelmiszer- és csemege­boltot nyitottak tegnap dél­előtt. A Ménfőcsanaki Áfész FORFA-elemekből épített üz­lete a helybélieknek nagyobb öröm, mint a városlakóknak egy nagy áruház. Sopronhorpács: fiatalok találkozója A soproni járásban az idén negyedszer rendezik meg az áfészeknél dolgozó fiatalok találkozóját. Legelőször Sop­ronban, majd Fertődön ke­rült sor hasonló találkozóra. A rendezvények sikerein fel­buzdulva úgy határoztak a járási KISZ-bizottság mun­katársai, az áfészek szak-, politikai és ifjúsági vezetői, hogy a találkozót minden esztendőben érdemes meg­rendezni. Tavaly a lövői áfész fiataljai voltak a há­zigazdák. Az idén augusztus 8-án Sopronhorpácson ren­dezik meg a találkozót, amelyre harminc KISZ-es fiatal utazik Lövőről. Karsai Antaltól, a lövői áfész elnökétől hallottuk, hogy július elején tárgyaltak az áfészek vezetői, párt-, szakszervezeti, valamint if­júsági megbízottai az idei találkozó terveiről. A sport-, kulturális vetélkedőkön kí­vül szerepel az idei tervben a Sopronhorgácsi Kutatóin­tézet megtekintése is. A sop­roni járás áfész-fiataljain kí­vül az idén először meghív­ták a találkozóra a kapuvári fiatalokat is. Az idei találkozó utolsó előkészületeiről ma tárgyal­nak Sopronhorpácson az áfé­szek KISZ-alapszervezetei­­nek vezetői. A napközisek szünidőben A nyári szünidőben is láto­gatják az úttörők és kisdobo­sok a győri Mező Imre Út­­törőház rendezvényeit. Győr általános iskoláinak ötven­­hatvan diákja keresi fel na­ponta az úttörőház foglalko­zásait. A pedagógusok vezetésével hétfőn körzeti sportvetélke­dőn vesznek részt a gyere­kek, összemérik erejüket lab­da- és ügyességi játékokban. Kedd a szellemi vetélkedők és a mesedélutánok napja. Pénteken a szabad ég alatt, a kiskúti napközis tábor te­rületén találkoznak az úttö­rők és kisdobosok. Nem hi­ányzik a nyári tervekből a természetjárás sem. A fo­lalkozások résztvevőinek egy csoportja elkerekezett a nyúli dombokra és tervezik az augusztusi kerékpártúrát is Szigetközbe. Az úttörőházban hallottuk, hogy a gyerekek körében leg­népszerűbbek a szabadban töltött órák. A foglalkozáso­kon azok a kisdiákok jelen­nek meg, akik a tanévben a délutánokat a napköziben töltik, mert szüleik dolgoz­nak. Tüzek a földeken Itt a kánikula, s meghatvá­nyozódott a tűzveszély is a földeken, ahol az aratásban sok munkagép dolgozik. A meleg és a szárazság miatt még a szokottnál is jobban meg kell tartani a tűzvédel­mi előírásokat, mert pilla­natok alatt bekövetkezhet a baj. „Jó” példák erre a hétfőn és kedden történt tűzesetek. 29-én a kapuvári Lenin Téesz területén gyulladt meg a tarló, majd elégett 10 mázsa szalma. A tüzet a kapuvári és a hövelyi önkéntesek, va­lamint a kapuvári állami tűzoltók fojtották el. (A sop­roni tűzoltókat is riasztották, de az ő közreműködésükre végül is nem volt szükség.) A kár nem jelentős, mind­össze 200 forint, de a tűz keletkezésének szomszédsá­gában mintegy 35 hektár lá­bon álló búza volt, valamint értékes munkagépek. A vizs­gálat eddigi eredménye sze­rint a tüzet egy tehergépko­csi kipufogója okozta, amely­ből izzó kokszréteg esett ki. Július 30-án Nyúl határá­ban ütött ki tűz. A helyi ön­kéntesek és a győri állam­ tűzoltók által eloltott tűz martaléka lett 100 mázsa ösz­­szehordott alomszalma. Az elpusztult érték itt sem volt jelentős (1500 forint), de gyors beavatkozás nélkül veszélye­sebbé válhatott volna a hely­zet. Az illetékesek vizsgálják a keletkezés okát, illetőleg a felelősség kérdését. Az már biztos, hogy a tűz egy trak­torra szabálytalanul felsze­relt kipufogó miatt keletke­zett. Horváth L.—Varga L.— Csiszka A. 1974. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK

Next