Kisalföld, 1976. február (21. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
Magyarország -köztársaság HARMINC ÉVVEL ezelőtt a magyar történelem egyik jelentős, mindaddig megoldatlan vitakérdése dőlt el: a köztársasági államforma. Nem véletlen,hogy a demokratikus Magyarország megteremtéséért folyó harcok oldották meg az évszázados pert — Magyarországot az 1946. évi I. törvény köztársasággá nyilvánította. A társadalomtudományokban, a már régebben megindult vita lényege a népi demokratikus fejlődés első időszaka politikai hatalmának meghatározása körül alakult ki. A politikai hatalomnak ebben az időszakában hajtottuk végre a földreformot, államosítottuk a bankokat, a bányákat, a legjelentősebb ipari üzemeket. Ebben az időszakban hoztunk létre olyan társadalmi, állami szervezeti megoldásokat, amelyeken keresztül a nép végre beleszólhatott a hatalom gyakorlásába. Erre az időszakra jellemző volt a munkásosztály és a szegényparasztság fokozódó politikai vezetőszerepe a társadalomban és a munkáspártok az államhatalomnak is jelentős, egyre meghatározóbb tényezőivé váltak. Egyre inkább a munkáspártokat és a parasztpártot összefogó Baloldali Blokk akarata határozta meg a fejlődést. Milyennek kell tehát minősíteni a fenti tények alapján ennek a kornak politikai hatalmat? A kérdésre való visszatérést ma már nemcsak a magyar történelem lezárult szakaszának hű értékelésére való törekvés indokolja, hanem azok a viták is, amelyek a kapitalizmusból a szocializmusba vezető békés átmenet lehetőségét kutatják. A népi demokratikus út a kapitalizmusból a szocializmusba vezető békés út sajátos példája. De minden korszak sajátos, a szovjet út is sajátos a népi demokratikus úthoz képest, mert egy más korszak határozta meg a cselekvés lehetőségét. De minden sajátos útban van általános jellemvonás, tapasztalat is. A szovjet út általánosítható tapasztalata segítette a népi demokratikus fejlődés lényegének megértését, a népi demokratikus út általánosítható tapasztalata segítheti a ma forradalmi mozgalmait. Ezért is érdemes erről a ma már történelemmé szelídült múltról gondolkodni. Az 1946. évi magyar köztársasági törvényt is ebben a történeti keretben érdemes szemlélni. Intézkedéseit, jelentőségét ilyen aspektusból érdemes vizsgálni. A TÖRVÉNY az állami berendezkedés alapvető szabályait határozta meg. E szabályok adta államszervezeti és jogi lehetőségek keretén belülfolyt az az osztályharc, amely végül a munkásmozgalom, az egységes munkáspárt egyértelmű hatalomra kerülését eredményezte. A törvény szervezeti, jogi megoldásait tekintve, nem jutott túl a polgári demokratikus államszervezeti és jogi kereteken. Minden megoldás a polgári parlamentarizmus megoldása, egyetlen rendelkezés sem lépi túl az ott megismert szabályokat. De ez politikai okokból nem is lehetett másként. A köztársasági törvényt megelőzően 1945 novemberében voltak Magyarországon az első nemzetgyűlési választások. A választások során a koalíció jobbszárnyán elhelyezkedő kisgazdapárt (amelynek vezetését 1945 végén párton belüli jobbszárny vette át) tudatosan vállalta, hogy az illegalitásból alig előlépő és bizonyos mértékben ezért elszigetelt munkásmozgalommal szemben összefogjon minden politikai erőt. Ez a választások során jórészt sikerült, hiszen a két munkáspárt és a kisgazdapárt körül polarizálódtak a társadalom erői. (A többi párt összesen 16 -n szavazatot sem kapott.) A kisgazdapártot támogató nagyon is sokszínű politikai erőket a szocializmussal szembeni tudatos vagy nem tudatos állásfoglalás fogta össze. A jobboldal arra törekedett, hogy a „kapitalizmus vagy szocializmus” kérdésfeltevésre egyszerűsítse a politikai ellentmondásokat és ezzel teremtsen viszonylagosan stabil helyzetet a maga számára. A tulajdonnal rendelkező parasztságot — tulajdona elvesztésének veszélyét hangoztatva — próbálta a szocializmus, a munkásmozgalom ellen hangolni. A szocializmus igazi céljait nem ismerő széles kispolgári tömegeket a szabadság, a tulajdon, az egyéniség, a vallási hit eszményeinek védelmezőjeként próbálta maga mellé tömöríteni, állítva, hogy a munkásmozgalom ennek megsemmisítésére tör. A MUNKÁSMOZGALMAT — amelynek nehézségeit a megosztottság csak fokozta — az a törekvés vezette, hogy ne absztrakt módon hirdessen kapitalizmust vagy szocializmust, hanem az akkori társadalom valóban égető kérdéseire adjon valódi választ — ez volt politikailag a feladata. Ezek a kérdések pedig a fasizmus maradványai elleni harc, nem a demokrácia általában, hanem a tömegek valódi részvételének megteremtése, nem a tulajdon általában, hanem a földreform, mint égető társadalmi szükségszerűség, a finánctőke megsemmisítése, a bankok államosítása és ezek sorában a köztársaság megteremtése voltak. Ez a kérdésfeltevés volt képes csak a szocializmus melletti többséget létrehozni, bebizonyítani, hogy az adott társadalom igazi nagy kérdéseit csak a munkásmozgalom képes megoldani, a polgári politika csak visszafelé tud lépni. A köztársasági törvény ilyen politikai feltételek függvénye. A királyság vagy köztársaság kérdésfeltevése a demokrácia erőit a reakcióval állította szembe. A kérdések reális megközelítése alapján a jobboldalt osztotta meg, mert elszakította a törvényjavaslatot támogatni kénytelen kisgazdapárttól a legitimizmus erőit. A köztársasági törvény a baloldalt erősítette, mert egyértelműen megmutatta, hogy a köztársaság legkövetkezetesebb híve a munkásmozgalom. A KÖZTÁRSASÁGI törvény egyik példája annak a politikai harcnak, amely ebben a korban végbement. Jelentősége, hogy megvalósította azt a demokratikus átalakulást, amelyért a magyar nép legjobbjai évszázadokon át küzdöttek. E demokratikus átalakulás segítségével a társadalom olyan politikai struktúráját teremtette meg, amely lehetővé tette a politikai erőviszonyok átrendeződését, végső soron a szocialista társadalom felépítését. Dr. Schmidt Péter 2 KIXALFOID Leszerelési menet Amerikában San Franciscóból szombaton elindult az a menet, amelyet a leszerelés és a társadalmi igazságosság támogatása érdekében szerveztek. A menet fő célja: mozgósítani az amerikaiakat az elnyomás és a faji megkülönböztetés felszámolásáért, a társadalmi egyenlőségért és igazságosságért, a leszerelésért vívott küzdelemre. Az úticél Washington, ahova a résztvevők terv szerint októberben fognak megérkezni. Több, mint öt és félezer kilométert tesznek meg, 12 állam területét érintve. A menet előkészítésében az Egyesült Államok számos társadalmi szervezete vesz részt. A menet támogató politikai és közéleti személyiségek között kiemelkedő békeharcosok találhatók, mint például Benjamin Spock, Ralph Abernathy és Cora Weiss. Elnöki üzenet Ton Duc Thang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke szombaton a vietnami holdújévalkalmából, üzenettel fordult az egész ország lakosságához és a katonákhoz. Az elnök a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága, a Nemzetgyűlés, a Kormány és a Hazafias Front nevében köszönetet mondott a szocialista országok, valamint Laosz és Kambodzsa népeinek, amiért segítséget nyújtottak Vietnamnak, mind az imperializmus ellen, a létfenntartásért vívott háború éveiben, mind pedig a gazdaság helyreállításának szakaszában. Az üzenet megállapítja, hogy az 1975-ös nagy győzelem lehetővé teszi az ország egyesülését, és azt, hogy egész Vietnam meginduljon a szocializmus útján. A VDK elnöke végezetül felszólította a lakosságot, hogy minden erejét állítsa a boldog és virágzó társadalom felépítésének szolgálatába. LONDON A Reuter angol hírügynökség legfrissebb jelentése szerint a Nyugat-Szaharában kirobbant algériai-marokkói viszályban elhallgattak a fegyverek. Marokkói hivatalos forrás szerint a marokkói egységek győzelmet arattak az algériai alakulat fölött. A hírt Algéria eddig nem erősítette meg. NAIROBI Sangoule Lamizana tábornok, Felső-Volta köztársasági elnöke szombaton bejelentette, hogy feloszlatta az ország katonai kormányát. A jövő héten megalakuló új kormány miniszteri tisztségeit túlnyomórészt civil politikusok foglalják el, a kormánynak csupán egyharmadát alkotják katonák. Egyhangú BT-határozat Dél-Afrika nem fogadja el Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken este egyhangúlig hozott határozatában előírja, hogy Namíbiában szabad választásokat kell tartani a világszervezet védnöksége alatt. A BT törvénytelennek minősíti a Délafrikai Köztársaság namíbiai jelenlétét és azt, hogy Pretoria támaszpontként használja fel az ország területét a szomszéd országok ellen irányuló támadásaihoz. A határozat felszólítja a Dél-afrikai Köztársaságot, hogy vonja ki fegyveres erőit Namíbia területéről. Botha, dél-afrikai ENSZ- küldött felszólalásában megismételte, hogy kormánya nem ismeri el az ENSZ illetékességét Namíbia kérdésében. A választások végső határidejét 1976. augusztus 31-ben szabta meg a Biztonsági Tanács. Ma a Dél-afrikai Köztársaság nem teszi lehetővé a szabad választások lebonyolítását, az ENSZ alapokmányának szellemében megfelelő intézkedéseket tesz — mondja ki a határozat. Bányásztragédia A Mecseki Szénbányák Vállalat szászvári bányaüzemében az ötödik szinten január 30-án 21.10-kor eddig ismeretlen okból keletkezett gázkitörés következtében Bálint László vájár, Guth János csapatvezető-vájár Kádár Ferenc aknász, Sebestyén László csillés életüket vesztették. Kovács Árpád segédvájárt a mentők a kórházba szállították, állapota kielégítő. A Nehézipari Minisztérium, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete, a Belügyminisztérium szerveinek részvételével a vizsgálatot megkezdte. Szolidaritási küldöttség Az afro-ázsiai népek szolidaritási szervezete február 2. és 4. között az angolai nép igazságos harcának támogatására nemzetközi konferenciát rendez Luandában. Nagy Richárdnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Magyar Televízió elnökének vezetésével a konferencián részt vesz a Magyar Szolidaritási Bizottság küldöttsége is. A küldöttség szombaton elutazott Budapestről. Heti világhíradó HÉTFŐ: Összeült az OPEC miniszteri értekezlete Párizsban. — A Balkán államainak konferenciája Athénban. KEDD: Rabin izraeli miniszterelnök tárgyalásai Washingtonban. — Az USA megvétózta a Biztonsági Tanácsban többségre került közel-keleti határozatot. SZERDA: Trudeau kanadai miniszterelnök Havannában Fidel Castróval tárgyalt. — A namíbiai kérdés vitája a Biztonsági Tanácsban. CSÜTÖRTÖK: Újra Genfben a szovjet és az amerikai küldöttség a SALT folytatására. — Algériai—marokkói öszszetűzések a volt Spanyol-Szahara területén. PÉNTEK: Bécsben folytatódtak a haderőcsökkentési tárgyalások. — Fasiszta merényletek Portugáliában. SZOMBAT: Trudeau Venezuelában. — Kínában a „tavasz ünnep” kezdetén közölték, hogy rövidesen összeül a parlament. — Lázas diplomáciai tevékenység az algériai— marokkói viszály megszüntetésére. Konferenciák, találkozók, békítő tárgyalások Ezekben a napokban a genfi új konferenciaközpont előtt éppúgy, mint Bécsben, a Hofburgban, vagy Párizsban, a Kiéber sugárúton százszámra gyártottak fényképeket és híradóba illő tudósításokat. A svájci városban folytatódott a SAHT. Bécsben a haderőcsökkentési konferencia, Párizsban pedig az olajexportáló országok miniszterei találkoztak, egy másik tárgyaláson pedig az „észak-déli párbeszéd” résztvevői. Nos, egyik ülésen sem jött létre igazi fordulat, nem történt alapvető megegyezés, mégis érdemes mindegyikre odafigyelni. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásoknak, amelyek a hadászati fegyverek korlátozását célozzák, láthatóan lökést adott Brezsnyev és Gromiko előző heti találkozása Kissingerrel, bár a SALT újra felvétele még nem hozhatott számottevő előrehaladást a részletkérdésekben. Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek dolgában folyó tárgyalásokon most hangzott el az első megjegyzés a szocialista országok részéről a NATO egy új elképzelésére. (Emlékezetes, hogy a múlt év decemberében, az Észak-atlanti Tanács brüsszeli ülésén vitatták meg azt az amerikai indítványt, amely szerint az USA kivonna ezer nukleáris robbanófejet és 29 000 katonát Közép-Európából, ha a Szovjetunió cserébe 1700 harckocsival és 68 ezer emberrel csökkentené haderőit ebben a térségben.) A nyugatiak elképzelése még mindig az úgynevezett „aszimmetriához” ragaszkodik, az egyenlőtlen csökkentéshez. Az egyetlen új dolog benne az, hogy végre a NATO-országok is elismerik annak szükségességét: a csökkentésbe be kell vonni a nukleáris fegyverekket is, ahogyan ezt a szocialista országok sürgetik. Egészen decemberig a NATO országai hallani sem akartak erről. Ami az izraeli miniszterelnök washingtoni látogatását illeti, szinte arra is ráillenék a jelző, hogy rutinszerű. A jól ismert izraeli álláspontot ismételte Rabin Ford elnöknél csakúgy, mint a nevezetes nemzeti sajtóklubban: a genfi értekezleten Izrael a palesztinokat csak a jordániai küldöttség tagjaiként hajlandó tárgyaló partnerként elfogadni. Az szintén sokszor ismétlődő elem volt az eddigi tárgyalásokon, hogy Izrael növekvő amerikai katonai és gazdasági segélyt kért. A Tel- Aviv-i kormány a jelenlegi költségvetési évben összesen 2 és negyed milliárd dollárt kap Washingtontól. Az arab világban a libanoni válság után, most az algériai—marokkói viszály szerepel az arab diplomácia tevékenységének középpontjában. Ahogyan mondani szokás: igazán „lázas tevékenységnek” tanúja a világ. A „telefondiplomácia” volt előbb: Bumedien, algériai elnök számos arab vezetővel, így Szadat elnökkel beszélt telefonon, aztán Hasszán marokkói király is fogta a telefonkagylót és sorban felhívott számos államfőt. Ezt követően a közvetítői diplomáciára került sor. Többek között Irak egy minisztere ment előbb Rabatba, majd Algírba, hogy a Spanyol-Szahara sorsa körül kirobbant marokkói—algériai viszály megszüntetésével próbálkozzék. Arafat, a Palesztinai felszabadítási szervezet vezetője Rumedien elnökhöz és Hasszán királyhoz egyformán üzenetet intézett, megkérve őket, tegyék félre ellentéteiket. Algériával együtt Líbia is a Polisario elnevezésű, szaharai felszabadítási szervezetet támogatja, ez indokolta Dzsallud, líbiai miniszterelnök algíri látogatását. Angolában a Népi Köztársaság serege folytatja az FNLA és az UNITA csapatainak kiszorítását. Igen értékes katonai sikert értek el Lobito város elfoglalásával, amely fontos utánpótlási kikötő volt a szakadár szervezetek számára. Angoláról szó esett azon a tárgyaláson, amelyet Kubában folytatott Trudeau kanadai külügyminiszter. Fidel Castro egy, a kanadai vendég jelenlétében megrendezett nagygyűlésen elmondott beszédében újra értésre adta, hogy Kuba segíti az angolai népet önrendelkezési jogának érvényesítésében, szemben azokkal, akik fegyveres erőszakkal próbálják ebben megakadályozni. Különben a kubai—kanadai kapcsolatok erőteljesen fejlődnek. Trudeau látogatása bizonyította, hogy végleg megszűnt a szocialista szigetország elleni imperialista blokád. (A kanadai kormányfő volt az első, aki Ais atlanti világból érkezett Kubába.) Végül egy érdekes hír Kínából: a most folyó, négynapos „tavasz ünnep” előtt, gazdasági vezetők említést tettek arról, hogy nemsokára összehívják a parlamentet az ötéves terv jóváhagyására. 1964 óta nem vittek népgazdasági tervet az Országos Népi Gyűlés elé. A kínai „parlamentarizmus” újjáélesztésére szolgál jelzéssel az a hír is, hogy Csou En-laj utódjának, vagyis az új miniszterelnöknek a kinevezése szintén parlamenti eljárás formájában történik meg. Pálfy József 1976. február 1., vasárnap