Kisalföld, 1976. február (21. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
Ki vezet biztonságosan? Az Építőipari Szállítási Vállalatnál már hagyománynyá vált, hogy minden évben megrendezik a gépkocsivezetők ügyességi, szellemi vetélkedőjét. A verseny célja, hogy a többnyire nagy súlyú, speciális járművek vezetőit egyre magasabb fokú szakmai ismeretek elsajátítására ösztönözze. E szakmai továbbképzésnek is beillő közlekedésbiztonsági versenyeknek nagy része van abban, hogy a vállalatnál évről-évre kevesebb a közúti balesetek száma. A győri üzemegység kocsijai például tavaly év elején 0,9 balesetet okoztak 100 ezer kilométerenként, s ezt év végére 0,74- re csökkentették. Ez az arány lényegesen jobb más szállítási vállalatok hasonló mutatójánál. Pénteken rendezték meg Győrött az idei verseny üzemegység döntőjét. Nyugat-Dunántúl öt megyéjének építőipari fuvarozói — 750 gépkocsivezetők közül az előversenyek után a legjobb 20 került a győri döntőbe. A gyakran nehéz terepen vezető EPFU-s „pilótákat” alaposan próbára tette a verseny, nagy felkészültséget követelt. Vetélkedésükből végülis Kutrovics Ferenc győri gépkocsivezető került ki győztesen. Rajta kívül Rózsa László, Kammerhoffer János és Kecskeméti Tibor jutott az országos döntőbe. Mind a húsz versenyzőt megjutalmazták. Reflektorfényben az V. ötéves terv (V.) Intenzív külkereskedelem -növekvő export Gazdasági előrehaladásunk egyik kulcskérdése miként alakulnak nemzetközi gazdasági kapcsolataink. A terv a nemzetközi munkamegosztásban való részvételük további dinamikus — a külkereskedelmi áruforgalom legalább 10—50 százalékos — növekedésével számol. Milyen eredményekkel jár a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel fokozása? Egyszerű példával élve: a KGST-országok közül Magyarországon a legköltségesebb a széntermelés, geológiai adottságaink miatt. A Német Demokratikus Köztársaságban, Csehszlovákiában, illetve Lengyelországban lényegesen kisebb munkaráfordítással értékesebb szenet lehet felszínre hozni. Nálunk ugyanakkor a mezőgazdasági termékek termeléséhez kedvezőbbek a feltételek. Nyilvánvaló, hogy a munka hatékonyságát javítja, ha a kedvezőbb termelési előfeltételekkel rendelkező országokból növeljük az energiahordozók és villamosenergia behozatalának arányát és olyan termékekre koncentráljuk erőforrásainkat, amelyeket mi tudunk kedvezőbben előállítani, értékesíteni. A nemzetközi munkamegosztás tehát lehetővé teszi a rendelkezésre álló nyersanyag és munkaerő gazdaságosabb hasznosítását, a munkaráfordítások csökkentését, a belföldi termelés gazdaságosságának fokozását. Elősegíti továbbá, hogy lépést tartsunk a gyorsuló műszaki fejlődéssel. A kutatási feladatok megosztása nyomán szűkíthetjük az általunk folytatott kutatások körét, így szellemi, anyagi erőforrásainkat a számunkra legkedvezőbb területekre irányíthatjuk. Fő célunk az V. ötéves terv időszakában is a szocialista nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése, az ebben rejlő lehetőségek kihasználása. Számunkra a KGST keretében megvalósuló együttműködés nyújtotta és nyújtja a jövőben is hazai építőmunkánk szilárd, nemzetközi támaszát. Erőteljesebben munkálkodunk a KGST komplex programjának megvalósításán, a szocialista gazdasági integráció eddiginél gyorsabb ütemű fejlesztésén. Szélesítjük a termelési együttműködést, a kooperációt, a kereskedelmi kapcsolatokat, a szakosodást a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Részt veszünk azoknak a célprogramoknak a megvalósításában és kidolgozásában, amelyek arra irányulnak, hogy hosszú távra megalapozzuk a szocialista közösség nyersanyag- és energiaszükségletének kielégítését. Részt veszünk a Szovjetunió területén a celluloid, azbeszt, foszforit, vasérckoncentrátumok és terroötvözetek gyártását szolgáló kapacitások kiépítésében és az orenburgi gázvezeték megépítésében. Az ötödik ötéves terv során, az előző ötéves terv összforgalmához viszonyítva, a KGST-országokkal több, mint 40 százalékkal növekszik külkereskedelmi forgalmunk, ezen belül a gépkereskedelem 60 százalékkal. Kialakulóban vannak a gépiparban azok a fő termékcsoportok, amelyekre anyagi és szellemi erőinket koncentrálva, a technikai haladás követelményeinek megfelelhetünk. Ide tartozik például a fényforrásgyártás, a vákuumtechnikai gépgyártás, a nehéz híradástechnikai berendezések gyártása, az orvosi műszergyártás, az automatikai és telemechanikai berendezések, valamint az autóbuszok és egyes járműegységek gyártása. Mintegy 60 százalékkal növeljük az energia és energiahordozók behozatalát, döntően a Szovjetunióból. A vegyipari termékek importja 30—35 százalékkal emelkedik, amelynek jelentős része szakosítási kooperációs, illetve termékcsere-megállapodásokon alapul. Az egyéb anyagok behozatala 28 százalékkal növekszik. Erősítjük gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal, mindenekelőtt azáltal, hogy az eddiginél nagyobb mértékben bekapcsolódunk gazdaságfejlesztési programjaikba. A békés egymás mellett élés elveiből kiindulva, a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeire építve, fejlesztjük kapcsolatainkat a tőkés országokkal. A tervek szerint 60—65 százalékkal növeljük a tőkés országokba irányuló exportunkat, s 40 százalékkal importunkat. Ez utóbbi jelzi azt is, hogy az ötödik ötéves tervben fokozott erőfeszítéseket teszünk a tőkés import helyettesítésére. A tőkés országokkal folytatott gazdasági kapcsolataink fejlesztése lehetővé teszi, hogy megteremtsük a termelés tervezett bővítéséhez szükséges — és más forrásokból be nem szerezhető — energiát és nyersanyagot, valamint gépeket és technikai berendezéseket. Továbbra is kiemelt feladatként szerepel középtávú tervünkben a tudományos kutatás és fejlesztés magasabb színvonalra emelése. A felszabadulás előtt tudományos intézetként mintegy ötven intézményt tartottak számon hazánkban. Ezek többsége is csupán néhány szakemberrel dolgozott. Főként mezőgazdasági és élelmiszeripari kutatásokat folytattak. Az egyetemeken valamivel több, mintegy 100 tanszéken végeztek tudományos munkát. Egyéb helyeken — például a termelési szférában — alig volt tudományos kutatás. Összességében : 1938-ban mintegy másfélezer ember dolgozott Magyarországon kutatási, fejlesztési munkakörben, s a kutatásra fordított összeg nem érte el a 100 millió forint értéket. . Az ötödik ötéves terv kutatásra és fejlesztésre a továbbiakban is a nemzeti jövedelem 3 százalékát irányozza elő. A tudományos kutatásban és műszaki fejlesztésben rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat az eddiginél racionálisabban használjuk fel a társadalmi termelés hatékonyságának fokozását eredményező feladatokra. Erőteljesebben hasznosítjuk a nemzetközi kutatási és fejlesztési eredményeket, fokozzuk az együttműködést a szocialista országokkal, különösen a Szovjetunióval. A terv számol azzal is, hogy gyorsul a hazai kutatási eredmények hasznosítása a termelésben, illetve szélesebb körűvé válik a licencek és gyártási eljárások átvétele, meghonosítása. Karvalics László „A megye, népessége az V. ötéves terv időszakában a demográfiai előrejelzések szerint 434 000 főre növekszik. A munkaképes korú népesség 500 fővel lesz több, mint 1976. január 1-én. Az aktív keresők számának növekedése meghaladja a 2000 főt a tervidőszak alatt. A munkaviszonyban lévő nők létszáma csökken... Az V. ötéves terv időszakában is biztosítani kell a megye gazdaságának dinamikus fejlődését. A vállalatok az új követelményeknek megfelelően alakítják ki az intenzív gazdálkodás komplex szemléletét és módszereit. Az élőmunka termelékenységének emelésével párhuzamosan fokozódjon az eszközhatékonyság... Az intenzív gazdálkodás biztosítása és a foglalkoztatottak számának korlátozott növelési lehetősége megköveteli a munkaerőgazdálkodás magasabb színvonalra emelését, a munkahelyek számának csökkentését... A központilag és a megyei szinten meghatározott célok nagyok, de hatékony és az eddiginél szervezettebb munkával teljesíthetők...” (AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK GAZDASÁGPOLITIKAI IRÁNYELVEIBŐL.) MUNKAERŐ.» MUNKAERŐ... flfokozódó igények és a Patyolat szolgáltatása A temérnök a fejéhez kap, amikor meglát. Udvariasan tiltakozik, aztán ezt mondja: — Miért teszi torkomra a kést ilyen hirtelen, csak így, minden bevezetés nélkül? Hogyan is tudnám pár mondatban összefoglalni temérdek gondunkat, amely évek óta szorongat bennünket? A gondok megoldásával sohasem lehet végezni, hiszen ezek állandóan újratermelődnek. Legfeljebb csak lépést tartani velük, hogy az egyéni, a vállalati és a népgazdasági érdek összhangban legyen . . . Olyan időket élünk (de jó, hogy végre ilyeneket élünk!) amikor mindig, mindennel takarékoskodni kell, csak az ésszel nem. Úgy is mondhatnám: a közgazdasági szabályozók, a különféle gazdasági és politikai határozatok, irányelvek arra késztetnek bennünket, hogy használjuk a fejünket, az eszünket. Amikor a munka- és üzemszervezés, a lakosság rohamosan növekvő igényeit említem, akkor mondja a fentieket Veres József, a Győr- Sopron megyei Patyolat Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, a vállalat főmérnöke. Távol áll tőlem, hogy ,,a kést bárkinek is a torkára tegyem”, de az tény, hogy a lakosság színvonalas ellátása az egyénnek, a vállalatnak és a népgazdaságnak alapvető érdeke. Közismert, hogy nem vagyunk gazdagok. Az V. ötéves terv idején sem dúskálhatunk a javakban. A munkaerőhiány meg különösen nagy gond. A feladatok viszont egyre növekszenek a Patyolatnál is. Ezt a számok bizonyítják. A lakossági igény szinte évente megkétszereződik. A múlt éveket említve, 1970-től 1975-ig a lakosság mosási igénye megötszöröződött. A Patyolat munkáslétszáma a következő években sem gyarapszik jelentősen. A vállalat hogyan tart lépést a rohamosan növekvő feladatokkal, a mennyiségi és minőségi elvárásokkal ? A teljesség igénye nélkül adom közre most azokat az igencsak figyelemre méltó elképzeléseket, terveket és bevált gyakorlati tapasztalatokat, amelyekkel a Patyolatnál a munka- és üzemszervezést tanulmányozva találkoztam. Kétségtelenül nagy előny az új 40 millió forintos beruházás. A belga, olasz, NSZK-beli és magyar gépek használata korszerűvé, termelékennyé tette a munkát. A hatalmas üzem, amely összesen 2488 négyzetméteresalapterületen fekszik, alig nagyobb a régi, korszerűtlen üzemnél, ahol a vállalat az államosítástól , 1975. március 1-ig működött. Még egy év sem telt el a költözés óta, de már alig értik a szakemberek, hogy a régi, rossz körülmények között hogyan is tudták kielégíteni a lakosság igényeit? A modern üzemrészekben, a mosodában, a vegytisztítóban, a kelmefestőben, a bőrfestő- és tisztítóban, a szőnyegtisztítóban öröm dolgozni. „Könnyű is a Patyolatnak — mondják néhányan a kívülállók közül — hiszen náluk gombnyomásra működik minden.” (Folytatjuk) Sindulár Anna 1976. február 1., vasárnap — Na, ugye, én már mikor megmondtam! — és ránk néznek cinkos hunyorítással, önteltségük, önbizalmuk teljes fegyverzetével. Bár nem ott mondták el értesüléseiket, ahol azokat valóban el kellett volna mondani, és nem is voltak egészen igazak ezek az értesülések, de ők mindig megmondják. Már régen, hetekkel, hónapokkal előre megjósolják, mi fog történni, és hiába nem válnak be a soha meg nem nevezett forrásból szerzett híresztelések, nem zavartatják magukat. Vagy hallgatnak, ám ez a ritkább eset, vagy pedig újabb titokzatos értesülésekkel igyekszenek megmagyarázni jóslataikat, és elhitetni mindenkivel, hogy nekik van igazuk, csak ők, csakis ők értenek igazán a gazdasági ügyekhez, a városfejlesztéshez, a bel- és külpolitikához, a sporthoz, az orvosláshoz, egyszóval mindenhez, ami körülöttünk és általunk történik. És soha nem általuk és nem is egészen körülöttük. Mert nemcsak jósolgatni, híresztelni, pletykálni szeretnek, hanem szeretnek a háttérben maradni is, legalább olyan titokzatosnak maradni, mint amilyen titokzatosnak tüntetik fel értesüléseiket, jóslataikat. És különösen szeretnek a háttérben maradni akkor, ha nyilvános, hivatalos alkalommal kell véleményt mondani és egyben a véleményért, javaslatért felelősséget vállalni. Általában nagyon jól értik, miként és mikor lehet elmondani a pletykát, híresztelést, éttermi sörözések közben, vendégségben két-három pohár bor után, uszodában két karcsapás között vagy sétálgatva-unatkozva délutánonként a belvárosban. S híreszteléseiknek, jósolgatásaiknak legalább annyira nincs értelme, tartalma, mint amennyire ők maguk húzódoznak mindentől, ami közösségi és ami közös cselekvést kíván. És valljuk be, hogy nemegyszer — mindezek ellenére — mégis hiszünk nekik. Hiszünk nekik, mert természetes emberi tulajdonság, hogy tudni akarunk mindenről, ami körülöttünk van és történik. Tudni szeretnénk, és véleményt akarunk mondani mindenről, meghallgatjuk hát őket is, a rosszindulatú híreket terjesztőket, a jósolgatókat, így lassan, anélkül, hogy észrevennénk, önmaguk köré emeljük ugyanazt a falat, amelyet a híresztelők, a jósolgatók emeltek önmaguk köré félremagyarázott értesüléseikkel, titokzatoskodó véleményeikkel. És már talán csak azt vesszük észre, hogy nem általunk, és nem is egészen körülöttünk történik minden. Tesszük ezt ahelyett, hogy vitatkoznánk a híresztelésekkel, a jóslásokkal, megcáfolnánk a pletykát, és mi magunk is cselekednénk azért, hogy ezek a rossz beidegződések megszűnjenek. Szalay Antal Száz vagon zöldség (Folytatás az 1. oldalról.) mel. Ezt a munkafolyamatot teljesen gépesítették. Idén, mintegy öt holdon, kísérletképpen zöldbab lesz. Amenynyiben a szedését a borsókombájnok átalakításával sikerül megoldaniuk, a zöldbab vetésterületét jelentősen megnövelik. A ménfőcsanaki termelőszövetkezetről és a városellátásról szólva, feltétlenül meg kell említeni a téesz baromfitelepét. Jelenleg 35 000 hybro szülőpár van a telepen. Ezek az idén mintegy 5 millió tenyésztojást tojnak, amelyből a BOV-val, az Új Kalász Termelőszövetkezettel és a Győri Áfésszel együtt létrehozott társulásbanmintegy 4 millió csirkét keltetnek. A téesz az idén még 15 000 hybro szülőpár beállítását tervezi. A központi telepen három, modern rácsos tojóházat építenek. A termelőszövetkezetben húshasznú szarvasmarhák tartását határozták el pár esztendővel ezelőtt. A város tejszükségletének biztosítására azonban megváltoztatták az eredeti elképzelést és áttértek a tejhasznosítású tehéntartásra. Tavaly 350 ezer liter tejet adtak át a tejiparnak. Az idén már félmillió literre számítanak. Ha a háztájit is hozzávesszük, akkor a Ménfőcsanakról begyűjtött tej meghaladja a 800 000 litert. — A háztáji gazdaságok nemcsak a tejtermeléssel veszik ki részüket a város ellátásából — mondta a téeszelnök. — Jelentős mennyiségű zöldséget termelnek tagjaink a kertekben. Tavaly 20—25 vagonnyi zöldséget, gyümölcsöt, állatot szállítottunk be a piacra. A tagok kérésére a háztájiból a málnát is felvásároljuk, idén mintegy 50 vagonra szerződtünk. Tavaly a tagjaink 600 sertést is a téeszen keresztül értékesítettek. A háztáji termelést különféle kedvezményekkel úgy kívánjuk irányítani, hogy a város ellátásához szükséges, nagyüzemben nehezenmegtermelhető növényféleségek választéka is bővüljön. Igyekszünk a terület fejlődését is segíteni, a tervidőszakban Győr-Méntfőcsanakon új iskola építését tervezik, amelyhez a termelői szövetkezet hatszázezer forintot ad. Szeretnénk, ha a melléküzemágunk is a város hasznát szolgálná, ezért vállaltuk, hogy a földgázra való átállás keretében 1200 lakás belső szerelési munkáit elvégezzük. A felsorolt eredmények ellenére is van még mit tenni, mind a győr-ménfőcsanaki, mind a többi Győr környéki téeszben a városellátás javításáért. A több mint százezer lakosú város igényeit nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is ki kell elégíteni. Ezt pedig csak úgy lehet megvalósítani, ha a tsz-ek vezetői és tagjai állandóan érzik, hogy a város közelsége többre kötelezi őket. Németh Endre KIIMPOID 3