Kisalföld, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-11 / 8. szám
Vallomás a hivatásról Hamari Júlia vendégszereplése Győrött A győri Zeneművészeti Szakközépiskola hallgatóinak énekelt, beszélt életéről, pályafutásáról tegnap délelőtt az NSZK-beli Stuttgartban élő Hamari Júlia operaénekesnő. Tizenhat éves korában kezdett énekelni, s fél év múlva már volt egy nyilvános koncertje. Tizennyolc éves amikor felvételizik a Zeneművészeti Főiskolára — sikerrel. Tanárai voltak: Maleczky Oszkár és dr. Sípos Jenő. A diploma megszerzése után került az NSZK-ba — ösztöndíjjal. Máig a világ szinte valamennyi operaszínpadán énekelt. Olyan kiváló művészekkel lépett fel, mint Lore Fischer, vagy Dietrich Fischer-Diescau... Énekesi pályájáról így vall: — Az éneklés számomra nem módszertani, hanem gyakorlati kérdés. Természetes úton kell felszabadítania, irányítania az embernek a saját hangját. Nem a nagy művészeket kell utánozni, hisz az ember csak úgy válhat naggyá, ha önmagát adja. Én máig is azt csinálom, amit tizenhat évesen felfedeztem magamban — egy kiváló tanárom segítségével. Az ember is egy hangszer; én „ráhangolódtam” saját adottságaimra. .. — Milyen operákban énekelt? — Nagyon sokban... Hogy a fontosabbakat említsem: Rossini, Bellini, Donizetti, Mozart operái__ — Koncerteken? — Bachtól Bartókig szinte mindent. Az énekesnő gyakran szerepel hazai közönség előtt. A közelmúltban az Opera színpadán Rossini Sevillai borbélyában lépett fel; a Zeneakadémián két koncertje volt. Áprilisban ismét Magyarországra látogat, áriafelvétele lesz a rádióban; júliusban lemezfelvétele. Terve, hogy a közeljövőben tanítani fog. A kiváló mezzo operaénekesnő hangját eddig negyvenhét hanglemezfelvétel őrzi. S hogy az operák, koncertek — amelyeken fellépett — hány ember emlékezetében élnek, az kideríthetetlen. A szakközépiskolában Schumann-dalokat éneklő művész emléke a diákokban sokáig fog élni. H. A. Olvasóink kérdezték: Hogyan segíthetik a Radnóti-emlékhely építését? A napokban a győri Praktikum Bőrfeldolgozó Ipari Szövetkezet Radnóti szocialista brigádja kereste meg szerkesztőségünket Hivatkoztak korábbi cikkünkre, amelyben az atrdai Radnóti-emlékhely építéséről szóltunk. Arról érdeklődtek, hogy a tervek megvalósulnak-e, és hogyan segíthetnek, miként csatlakozhatnak a társadalmi összefogáshoz? Megkerestük a Hazafias Népfront Győr városi Bizottságának titkárát, Belovicz Károlyt, akitől az alábbiakat tudtuk meg: Az emlékhely építéséhez az előkészületek megtörténtek. .Abdán a kijelölt helyen megkezdték a parkosítást. Az ősszel 54 darab 3—4 éves, a tavasszal már virágzó fát ültettek. Az ültetést és szállítást, a tereprendezést segítették a szocialista brigádok, a hazánkban ideiglenesen állomásozó egyik szovjet alakulat katonái, tisztjei. Az emlékhely parkosítását, útjainak építését a tavasszal folytatják, a munka kivitelezője és szervezője a Győri Városgazdálkodási Vállalat. Az emlékhely építéséhez szép számmal csatlakoztak győri és a megyei szocialista brigádok, munkaközösségek. Minden további segítséget, társadalmi munkafelajánlást, anyagi támogatást, örömmel fogad a város. Olvasóink kérdésére közöljük, hogy azok a közösségek, amelyek társadalmi munkával kívánnak az emlékhely rendezéséhez hozzájárulni, szándékukat bejelenthetik a Hazafias Népfront Győr városi Bizottságán, a Győr városi Tanács tervosztályán (a társadalmi munkát szervező főelőadónál), és a Győri városgazdálkodási Vállalat (Újlak utca 13.,) társadalmi munkafelelősénél. Az adományozott összeg befizethető a 693—3231—01 számú, Győr megyei városi Tanács számláján. A csekken az öszszeg rendeltetése rovatában tüntessék fel: „Radnóti emlékmű”, H. I. II háború és a felszabadulás krónikája Hét számában közölte a Soproni Szemle Hiller István és Németh Alajos munkáját a második világháború soproni véres napjairól. Most, hogy megjelent az utolsó részletet közlő januári szám, napvilágot látott 500 példányban, 208 oldal terjedelemben, számos képpel, dokumentummal a különlenyomat is, amely könyv alakban tartalmazza a helytörténeti folyóiratban közölt részleteket. A szerzőknek „A háború és a felszabadulás krónikája” címen most elkészült munkája könyvárusi forgalomban nem kapható. A város könyvtáraiban azonban fellelhető, de cserepéldányokként az ország más könyvtáraiba is eljut a soproni esztendők krónikája. 1980. január 11., péntek Az Édes Anyanyelvünk 4. Száma Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának Nyelvünk védelmében című írása a közélet, a közízlés és a nyelv egy-két összefüggésére irányítja a figyelmet. Majd — majdnem a címe Lőrincze Lajos cikkének, amelyben egy nyelvi pongyolaság dolgában ad eligazítást, Czétsy László viszont a nyitott szó elburjánzása ellen emeli fel a szavát és terel helyes irányba. Mai nyelvünkben múltunkat kutatja Tompa József, nyelvünk helyét keresi a nyelvek világában Pásztor Emil. Púderozzunk? — kérdezi Marossy Ágnes, és érdekes cikkében az ifjúság nyelvteremtő erejét vizsgálja. Babits Jónás könyvének nyelvi varázsába mélyed Velcsov Mártonná cikke, Gósy Máriáé a gyermeknyelv fejlődésének egyes sajátosságait kutatja. Péchy Blanka hozzászólása a hasonulások vitájához, az idegen földrajzi nevek ejtéséről szóló polemikus írás, valamint az Ember és helyesírás című. Ebben Nagy Ferenc azt kutatja, miként tükrözi a helyesírási szabályok megsértése az ember személyiségének egynémely vonását. Nincs rá igény? Költők, írók népszerűsítése szűkebb hazánkban Hozzászólás és válasz Érdeklődéssel olvastam a „Költők, írók szűkebb hazánkban” című tudósítást a Kisalföldben, amely a baráti találkozóról adott hírt, amit a megyei pártbizottságon rendeztek megyében élő költőink, íróink tiszteletére. Acikk többek között ezt közli. . . megvizsgálják, hogyan lehetne a megyében élő írók és költők műveit irodalmi esteken, iskolai, üzemi műsorokon népszerűsíteni”. Elgondolkodtam. Néhány versmondó barátommal együtt — a Győri Theatrum Színpad tagjaival — második éve foglalkozunk a megyében élő alkotók megismertetésével, népszerűsítésével. Hat szerzői estünk volt eddig, s a bemutatók anyagából készült válogatást Budapestre, a Fiatal Művészek Klubjába is meghívták, ahol szép sikerrel szerepeltünk. Ezt a műsort mutattuk be Győrött, a megyei művelődési központban, ugyanazon a napon, amikor az említett találkozón művészeink helyzetéről, lehetőségeiről szó esett. Irodalmi estünkre a meghívott alkotók közül egy, a hivatalos szervek képviselői közül szintén egy személy jelent meg. A művelődési intézmény alkalmazottai közül — akik főállású népművelők, s patronálóul szegődtek vállalkozásunkhoz — senki, még az ügyeletes sem volt jelen. Egyébként nézők, hallgatók sem jöttek. Kérdezem én, ha az alkotók, s a kultúra terjesztőinek hivatott (fizetett) munkásai ilyen magatartást tanúsítanak egymás és az őket népszerűsítő előadók munkája iránt, akkor mit várhatunk a közönségtől?! Megemlíteném még, hogy e két éve tartó — nem kis fáradságot, időt igénylő — munkánkhoz jóformán semmiféle segítséget nem kaptunk. A sajtó és a rádió állt csak mellénk biztató, jó szóval. Ez elég kevés. Különösen azoknak, akik nemcsak akarni, tenni is szeretnének valamit a megye közművelődéséért. Vagy valóban nincs rá igény?! P. Nagy Gabi előadóművész Nem magyarázkodás céljából válaszolunk P. Nagy Gabi megjegyzéseire, elmarasztalására. Erre a Megyei Közművelődési Központnak nincs szüksége. Fontosnak tartjuk viszont leszögezni, hogy messzemenően nem értünk egyet a bűnbakkereséssel. P. Nagy Gabi leírja, hogy másfél éves tevékenységük egyik állomása volt a december 21-i est, amelynek a Megyei Művelődési Központ adott helyet. Valóban csak helyet adott,, és nem rendezte az eseményt. Az irodalmi műsort P. Nagy Gabi maga szervezte, a meghívók küldését sem bízta senkire. Hogy a címzettek miért maradtak távol, milyen" elfoglaltság miatt nem vettek részt a műsoron, nehéz lenne kideríteni. Egy biztos: nem valószínű, hogy a bűnbakkereső, szemrehányó cikkek után máskor nagyobb sikerre számíthat a szervező. Mindannyian tiszteljük a Győri Theátrum néhány tagjának fáradozásait, elismeréssel gratulálunk nemrég vizsgázott, új hivatásos előadóművészünknek, P. Nagy Gabinak. Sikereihez azonban neki magának több türelemre lenne szüksége. És valóban, több támogatóra. Ennek jegyében kívánunk újabb sikereket, jó eredményeket P. Nagy Gabinak. A megyében élő költők, írók műveit népszerűsítő irodalmi estek rendezői és közönsége előtt pedig — mint eddig is — ezután is nyitva áll házunk ajtaja. A Megyei Művelődési Központ munkatársai Ahol a szobrok születnek A szobrász kőbe, márványba, bronzba álmodja művét. Ha fémeket választ anyagául, szakemberek, szoboröntők kezébe kerül az eredeti modell, a művész által többnyire gipszből formázott minta. Magyarországon az egyetlen szoboröntő üzem a Képzőművészeti Vállalat kőbányai öntödéje. Itt kapja meg a szobor végső formáját. A eredeti gipszmodellt két félre bontva homokkal döngölik körül. (A nagyméretű, közterekre szánt plasztikákat feldarabolják, és részletekben öntik fémbe.) A homokmintát szárítják, és egy magot, az eredeti, modellnél valamivel kisebbre faragott változatot készítenek hozzá. Ennek a magnak szögvasakból hegesztett váz adja meg kellő merevségét. A homokágyhoz Székesfehérvár környékéről hozzák az alkalmas anyagot. A homokréteget fakalapác- csal döngölik a modell minden négyzetcentiméterére. Késekkel faragják, igazítják, a fölösleget sűrített levegővel távolítják el róla. Az utolsó művelet a cizellálás. A fémöntvényt csiszolják, savakkal maratják, attól függően, milyen patinát, színt, felületet szánt művének a szobrász. Nyolcvanan dolgoznak a szoboröntödében, a legtöbben rokonszakmákból jöttek, vassal acéllal dolgoztak koráb- ban. Az utánpótlás a Képzőművészeti Szakközépiskola tanulóiból verbuválódik, akik már a gyakorlatokon teljes értékű munkát végeznek. Monumentális köztéri szoborból legföljebb harminc, kisplasztikából körülbelül háromszázötven készül évente. A munkához tartozik még az éremöntés és a restaurálás is. Mindez nemcsak változatos: az alkotóművész által kijelölt forma szerint műalkotás születik — mindnyájunk örömére. Bartók Béla szobra végső felületkezelésre vár. Ecsettel kezelik az öntőmintát. — KKtH?DU-----5