Kisalföld, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-19 / 142. szám

Közművelődési bizottságok tevékenysége Sopronban Az üzemi valóság talaján Véleményeznek — javasolnak — összehangolnak A közművelődési törvény megjelenését követően vállalati közművelődési bizottságok alakítására hozott határozatot az Országos Közművelődési Tanács és a SZOT Elnöksége. A bi­zottságoknak azt a feladatot szánták a létrehozók hogy le­gyenek a vállalatvezetés ama jóra kalauzoló szövetségesei, akik javaslataikkal segítik elő a munkahelyi közművelődés fejlődését. Ám ahhoz, hogy tartalmas, elvileg és anyagilag is alátá­masztott javaslatok születhessenek, megfelelő összetételű, az üzemi valóságot és a közművelődés eszköztárát ismerő bi­zottságra, s tervszerű bizottsági munkára van szükség. Megvalósult-e mindez 1976 óta? Hol tartanak a munkás­­műveltség fejlesztésében a város munkahelyei? Mire volna még szükség a jobb eredményekhez? — ezekre keresett vá­laszt legutóbbi ülésén az MSZMP Sopron városi Pártvégre­hajtó Bizottsága. A soproni üzemek közel felében gyűjtött tapasztala­tok szerint a kép vegyes, az eltelt időben végzett munkát eredmények és hiányossá­gok tarkítják. Egyik fontos jellemzője a helyzetnek, hogy a közmű­velődési bizottságok elsősor­ban a nagyobb, az önálló vállalatoknál alakultak meg. Néhány gyáregységben és a kisebb üzemekben, főleg ve­zetési-szemléletbeli okok mi­att a közművelődés szellemi vezérkarának létrehozása még várat magára. A bizottságok összetétele akkor megfelelő,­­ ha tagjai­val az egész üzemet átfogja, intézkedőképes emberekből áll, szakmai ismereteknek sincs híján és alkalmazni képes a közművelődés ka­pun kívüli és kapun belüli lehetőségeit. A soproni munkahelyeken működő bizottságok nagyobb része megfelelő összetételű, kisebb részében azonban sem a gazdasági, sem a társadalmi vezetés nem kap alkalmas képviseletet. Hiányzik a bi­zottságokból a közművelő­dési szakember, noha a sok­­csatornás felnőttnevelés át­tekintésére, az eszközök meg­felelő kihasználására, a jó módszerek meghonosítására számítani nélkülük aligha lehet. Noha a bizottságok akkor láthatják el megfelelően véle­ményező, javaslattevő, koor­dináló (sőt szervező) felada­taikat, ha a vállalat céljai­val összhangban cseleksze­nek, a munkatervek­­több esetben is elkülönülnek a fő tevékenységtől. Kevés he­lyen gondoskodnak például a célokat jól elősegítő álta­lános és szakmai képzésről, továbbképzésről. Jó oldala a közművelődési bizottsági munkának a po­litikai képzéssel való törő­dés Eléggé következetesen igénylik a munkahelyek a TIT és a MTESZ tájékozta­tó, továbbképző munkáját. Foglalkoznak szinte minden­ütt a szabadidő hasznos el­töltésének megszervezésé­vel lehetőségeinek gazdagí­tásával. Növekedett az in­tenzív művelődést nyújtó csoportok, szakkörök száma. Eredményes a könyvtári te­vékenység, az olvasómozga­lom és a könyvterjesztés. A legtöbb bizottság igényli a Liszt Ferenc Művelődési Központtal való folyamatos vagy esetenkénti kapcsola­tot. Ez ugyan elsősorban a művelődési központ rendez­vényeinek látogatását jelen­ti, ám az AFIT és a GySEV már a tartalmi munkát elő­segítő együttműködést is megteremtette. Kevés ezzel szemben az üzemi kiállítás, író-olvasó találkozó, művészeti rendez­vény. Csak sajnálható, hogy megalakulása után hamaro­san feloszlott a közművelő­dési bizottságok titkárainak klubja ahol pedig korszerű szakmai ismereteket, szerve­zeti áttekintést, hasznos ins­pirációkat szerezhettek vol­na, de nem eléggé termé­keny még ez a kapcsolat sem, amely az üzemi közmű­velődési bizottságok és a vá­rosi tanács művelődési osz­tálya között eddig kialakult. A vállalati kulturális alap felhasználása is megérde­melné a bizottság nagyobb figyelmét. Megvitatva a tapasztalato­kat, több feladatot is meg­határozott a városi párt-vég­rehajtó bizottság. Ahol még nincs, indokolt megfontolni a közművelődési bizottságok alakításának lehetőségét, s törekedni kell azok megfe­lelő összetételére. Felkéri a testület a nagyüzemeket, vizsgálják meg az önálló közművelődési előadó foglal­koztatásának indokoltságát A pártszervezetek nagyobb figyelemmel kísérjék ezután az üzemi közművelődést! Javasolta a végrehajtó bi­zottság, hogy a városi tanács művelődési osztálya, a Liszt Ferenc Művelődési Központ és a közművelődési bizottsá­gok építsenek ki rendszere­sebb munkakapcsolatot. A szakmaközi bizottságtól a közművelődési bizottságok­­ titkárai klubjának újjászer­vezését és a rendszeres mű­ködés előmozdítását kérte a testület. Farkas Imre A jövő tanév rendje A Művelődési Minisztérium közzé tette az 1981—82-es tanév munkarendjét. Eszerint az általános- és középiskolák­ban szeptember 1-én, az álla­mi zeneiskolákban szeptem­ber 1—5. között tartják a tanévnyitó ünnepséget. A dolgozók általános- és közép­iskoláiban szeptember 7-én kezdődnek a foglalkozások.­­ Az alsó- és középfokú ne­velési-oktatási intézmények nappali tagozatán az első ta­nítási nap szeptember 2-­a. A téli szünet december 21-től 1982. január 3-ig tart. Az első félév január 30-án fejeződik be, a félévi osztályzatokat 1982. február 5-én közlik a tanu­lókkal. A tavaszi szünet áp­rilis 3. és 13. között lesz. A középiskolák valamennyi tagozatának IV., valamint az egészségügyi szakiskolák III. osztályos tanulói — a végző­sök — számára május 8-án tartják az utolsó órákat, ek­kor lesz a ballagás. A gim­náziumi fakultatív gyakorlati tárgyak záróvizsgáit május 10. és 15. között, az állami zeneiskolákban a beszámoló­kat legkorábban május 17-től tartják. Az érettségi írásbeli vizs­gák a nemzetiségi gimnáziu­mokban május 14-én, a gim­náziumok és a szakközépis­kolák nappali tagozatán má­jus 17-én kezdődnek. A gim­náziumok és a szakközépis­kolák esti és levelező tagoza­tán május 31-e az érettségi írásbeli vizsgák kezdetének napja. Az érettségi-egyetemi, főiskolai felvételi közös vizs­gadolgozatokat május 24-én és 25-én írják a tanulók. A gép- és gyorsíróiskolákban június 14-én, 16-án, 17-én, 18-án és 22-én kell megtarta­ni a vizsgákat. Az utolsó tanítási nap az alsófokú nevelési-oktatási in­tézményekben, a középiskolák I—III. osztályaiban, a szak­munkásképző iskolákban, a gép- és gyorsíró iskolákban, valamint az egészségügyi szakiskolák I—II. osztályai­ban június 12-e, a dolgozók középiskolái I—III. osztályai­ban május 29-e. Az ötnapos munkarend ki­próbálásában részt vevő isko­lákra vonatkozóan a minisz­térium külön intézkedik. 1981. június 19., péntek Műemlékek helyreállítása A műemlék épületek, vá­rosrészek valamennyiünk közös értékei. Szervesen hoz­zátartoznak egy város arcu­latához emelik vonzerejét. Ám — régi, esetleg több száz éves épületekről lévén szó — megóvásuk, fenntar­tásuk sok gonddal, s nem kevés pénzzel jár. A mos­tani tervidőszak némileg kedvez a felújításoknak, helyreállításoknak. Győr műemléki rekonst­rukciójának helyzetét tanul­mányozta tegnap és tegnap­ előtt Tíz Országos Műemléki Felügyelőség. Menetelő Fe­renc a felügyelőség igazga­tója és Kriszt György a hivatal területi referense a győri városi tanács illetéke­seivel tanulmányozta a me­gyeszékhelyen az ötödik öt­éves tervidőszak műemléki rekonstrukciós eredményeit, és értékelte az új tervidő­szak helyreállítási célkitűzé­seit, különös tekintettel Győr belvárosának úgynevezett tömbrekonstrukciós elkép­zeléseire. Azzal, hogy nem elszórtan újítják fel az egyes épületeket, hanem egész ut­casorokat, tömböket korsze­rűsítenek, nemcsak egységes, szép műemléki városképet nyerhetünk, hanem jó szer­vezéssel, összehangolt mun­kával csökkenthetők a költ­ségek is. ■ A győri Széchenyi Patikamúzeumban, a Xantus János Múzeum és a budapesti Semmelweis Orvos- és Gyógyszerész Történeti Múzeum anyaga látható. A múzeum anyagát Győr és a környező falvak lakói is gyarapítják, így plakettekkel, gyógyszertári edényekkel, eszközökkel súlyokkal százéves vöröskeresztes kötvényekkel, régi oltási bizonyítványokkal és írásos emlékekkel. Hamletét Cserhalmi Györggyel! Shakespeare a győri színpadon Beszélgetés Bódy Gábor filmrendezővel Klasszikus a láthatáron. A győri Kisfaludy Színház Bódy Gábor filmrendező rendezésé­ben, Cserhalmi Györggyel a címszerepben mutatja be ősszel, az új színházi évad­ban Shakespeare Hamletjét. A próbák már megkezdődtek, nemsokára megszakadnak és ősszel folytatódnak. Bódy Gá­bor, aki aligha keveredett még ki négy évig tartó mun­kájának, a hazai és nemzet­közi sikert aratott Psyché cí­mű filmnek a hangulatából, máris benne él egy másik vi­lágban, a Shakespeare-i drá­ma légkörében, amely való­színűleg szintén sokáig elkí­séri. Próba előtt zajlik a beszélgetés, ő közben jelme­zeket rajzol. Ez nem afféle pszichológiai módszer az esz­mecsere eredményességének a fokozására, m­ég kevésbé ud­variatlanság, hanem a teen­dők sürgősségének a jele. Aki Shakespearet rendez, tudja, hogy a „tett halála az okos­kodás". Először bemutatko­zásra kértük Bódy Gábort. — 1946-ban születtem. Böl­csészkaron végeztem filozófia —történelem szakon, majd a színművészetin rendezői dip­lomát szereztem. A diploma­filmem az Amerikai anziksz volt, amely a mannheimi fesztivál fődíját nyerte el. Évekig a Balázs Béla Stúdió tagjaként kísérleti filmeket forgattam, majd elkészítettem a Psych­ét. A filmet három hónap alatt négyszázezer em­ber tekintette meg. Külföldön is nagy az érdeklődés. Öt fesztiválra hívták meg. Egyet­len filmben eltöltött négy év után felfrissülés, ajándék a színházi munka, én legalábbis úgy érzem. Mikor Szikora János felkért, hogy rendezzek Győrött, örültem az ajánlat­nak, majd válaszoltam is: — Hamletet Cserhalmival! — Az utóbbi időben több­ször vagyunk tanúi, hogy filmrendezőket ösztökélnek színházi, színpadi munkára Ez olyan automatikusan megy, hogy a filmrendező fogja ma­gát, aztán elkezd dolgozni a színházban? — Való igaz, hogy rend­szerré kezd válni filmrende­zők színházi munkája. A fil­mesekben nagy az érdeklődés a színház iránt. Ennek oka talán az is, hogy a hatvanas és a hetvenes évek filmjei eléggé szerzői jellegűek. .En­gem nagyon érdekel a szín­ház, hiányzik az itt folyó munka. Az már a véletlen, hogy az én készségem, érdek­lődésem találkozik a prózai tagozatot erősíteni kívánó győri igénnyel, valamint az is, hogy a technikai megoldá­sok iránti vonzalmamat, a látványigényemet kelégíthe­­tem a győri színházban és konkrétan választott produk­cióban. Nem hiszem külön­ben, hogy film és színház között áthidalhatatlan kü­lönbségek volnának. Meg­egyező és eltérő eszközökkel mindkettő ugyanazt a célt szolgálja. — Volt már színházi ren­dezése? — Az Ódry Színpadon ren­deztem egy Kisfaludy-egy­­felvonásost, a Csiliben Genet Cselédek­iát Monor Lilivel és Ruttkai Évával. Ez utóbbi nagy feltűnést keltett. A te­levízióban rendeztem Lenz Katonák-ját és a Krétakör eredeti, kínai változatát. A filmben és a tévében na­gyobb, élesebb a munkatem­pó, ott rögtön produkálni kell hiszen a jeleneteket, a beál­lításokat azonnal filmre ve­szik. A színházi munka in­kább elnyúlik, s a rendező, ha nem vigyáz, könnyen vá­lik türelmetlenné. De hang­súlyozom, lényegében nem tér el a színház a filmtől. A feladat itt is, ott is az, talpra kell állítani egy pro­dukciót. — A színházi „katekizmus” szerint a klasszikusokat idő­ről időre be kell mutatni, hogy minden nemzedék él­ménye legyen az adott mű. Ez az indok azonban talán kevés egy klasszikus színre­­állításához. — Valóban. Igaz ugyan, hogy az örök értékeket min­den időben fel kell mutatni. Ez a mindenáron való törek­vés azonban rossz előadáso­kat is szült. A klasszikusok rendkívül alkalmasak arra, hogy tehetségtelen emberek rájuk akaszkodjanak, mert bármennyi fantázia nélküli a rendezés, a hozzáállás, a szö­veg akkor is csillog. A mi esetünkben sokkal többről van szó. Nem klasszikus Hamletet fog látni a közön­ség. A Hamlet­ben nemzedéki, generációs drámát látok. Jan Kott, a neves Shakespeare­­szakértő szivacshoz hasonlítja a Hamletet, amely mintegy magába szívja az adott kor sajátosságait, ennélfogva mindig időszerű. Az én nem­zedékem most jutott a hamle­ti korba. Döntenie kell a té­­pelődés és a cselekvés között, el kell szánni magunkat a cselekvésre. Cserhalmi György, mint színész ugyan­ennek a nemzedéknek a tagja eljutott oda, hogy megérett a nagyszerű szerep el­játszásá-­­ra. A színésznek fel kell nő­nie a Hamlethez. Cserhalmi beleviheti saját idegességét, feszültségét a szerepbe, alkal­mas rá, hogy egy eddig soha nem látott Hamletet keltsen életre. A dolgot ő is így látja, mert a szerepért egy tízszer jobban fizető televíziós film­sorozat"­ főszerepét u­tas­í­totta el.­­ Sir Ifor Evans, a lon­doni egyetem professzora azt írja, hogy a Hamlet színész­­jeleneteinek szövege szerint Shakespeare érezte a szerep­lők képességénk korlátozását az interpretálásban és a hall­gatóság intelligenciájának korlátozását a megbecsülés­ben, a fogadtatásban. Ám a kortárs közönséggel állt szemben, az ő igényeire vála­szolt, ezért olyan drámát szerkesztett, amelyet az ud­var is becsült és a közönség is élvezett. Hogyan próbálja a győri Hamlet kiaknázni Sha­kespeare drámáinak többszó­lam­úságát? — Mint mondtam, nem klasszikus előadás lesz.. Sze­retnénk nagyon látványossá tenni, szándékosan apellá­lunk az általános érdeklődés­re. Eléggé fantasztikus Ham­letet lát majd a közönség. Közreműködik a produkció­ban Bachmann Gábor, a Psy­ché látványtervezője, Vi­­dovszky László a Psyché ze­neszerzője és Tabea Blumen­schein, nyugatnémet jelmez­­tervező. Amolyan pszicholó­giai jelmezek lesznek Bosch és Brueghel hatások alapján állati sajátosságokkal, ufó­­szerű effektusokkal, hogy az egész jövőidejűnek is elkép­zelhető legyen. A darab társ­rendezője Sz­ikora János. A főbb szerepeket Mester Já­nos, Bán János, Martin Már­ta, Ujlaky L­ászló, Úri István, Szolnoki Tibor és Leviczky Klára alakinak. A dramaturg Kozma György. Egyébként a Magyar Televízióval kopro­dukcióban tévéjáték is készül az előadásból ugyanazokkal a szereplőkkel és változatlan díszletek között. Ez egyedül­állónak tekinthető. A győri Hamlet alkotógár­­dája rövidesen megkezdi a nyári szabadságot. ...A két hónapban a színész el tud mélyülni a szerepében. El­juthat a tudat szintjétől az ösztönök szintjéig” — mo­ndta Bódy Gábor, akivel már konkrétan a Hamlet problé­máiról ősszel folytatjuk a nyilvános párbeszédet Pákovics Miklós KIXMPOID 5

Next