Kisalföld, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

Merénylet Teheránban Meghalt az elnök és a kormányfő Mohammad Ali Radzsai iráni elnök és Mohammad Dzsavad Bahonar miniszter­­elnök életét vesztette. A két magas rangú tisztségviselő annak a merényletnek esett áldozatuk amely vasárnap történt a teheráni miniszter­elnöki hivatalban. A merény­letet a kormányzat ellensé­gei nagy erejű pokolgéppel hajtották végre. A hírt­­ hét­főn hajnalban hozták­ nyilvá­nosságra teheráni hivatalos források, köztük a Pars hír­ügynökség szóvivője és az Iszlám Köztársasági Párt hi­vatalos lapja. Az AFP hír­ügynökség jelentette, hogy a merényletet a Modzsahedin Khalk nevű szervezet vállal­ta magára. A vasárnapi jelentéseik be­számoltak ugyan a merény­letről, ám közvetlenül a rob­bantás után még nem közöl­tek értesüléseket a halottak és sebesültek számáról, azok kilétéről. A Pars hírügynök­ség vasárnapi első jelentése öt halottról és 15 sebesültről adott hírt, de az államfő és a miniszterelnök sorsáról még nem tett említést. Behzad Nabavi kormányszóvivő ak­kor arról tájékoztatott, hogy Radzsai és Bahonar a sebe­sültei­ között volt, s hogy mindkettőt kórházban ápol­ták. A legújabb jelentésekből kitűnik, hogy a robbanás pil­lanatában — vasárnap, ma­gyar idő szerint 13.30 órakor — tíz személy tartózkodott a miniszterelnöki irodában. A merényletnek végül­­— a Pars hírügynökség szerint — hét halálos áldozata és tizen­három sebesültje volt azok­kal együtt, akik más, közeli helyiségekben voltak. A rob­banás áldozatainak holtteste elszenesedett, s így nehéz volt pontosan felismerni őket. Az elnök és a miniszterelnök holttestét fogsoruk alapján sikerült végül azonosítani. Nyilatkozatban kommen­n­tálta hétfőn reggel Masszud Radzsavi, a Modzsahedin Khalk iráni szervezet veze­­tője — aki a múlt hónapban­­ Baniszadrral együtt menekült Franciaországba — a teherá­ni merényletet, amely az új köztársasági elnök és a mi­niszterelnök életébe került A modzsahedinek vezetője „teljesen természetesnek és elengedhetetlennek” nevezte az akciót azzal szemben, amit a „modern világtörténelem­ben példátlan terrorrend­­szeri’-nek nevezett. Radzsavi kijelentette: „Khomeininek távoznia kell és hamarosan távozni is fog. Az iráni nép és a modz­sehedinek már most sem engedik meg neki, hogy végrehajtsa mindazt, amit határtalan szadizmusa dik­tál”. A modzsehidin vezető azt mondotta, hogy az iráni siép „demokráciát, független­séget, társadalmi-gazdasági fejlődést és békét követel”, és az iráni kivégzések, a 12 ezer iráni politikai fogolyra kény­­szerített súlyos körülmények elleni tiltakozásra szólította fel a nemzetközi közvéle­ményt, a külföldi állam- és kormányfőket. „A vasárnapi merénylet előre látható volt, természe­tes dolog, hogy az erőszak szervezői akciójuk áldozatá­vá válnak” — jelentette ki hétfőn az Europe 2 1 rádió­ban­ Abol Hasszán Baniszadr, a franciaországi emigrációban élő volt iráni államfő. Ba­­niszadr azonban hozzáfűzte, hogy a merénylet előkészíté­sében semmiféle szerepet nem játszott, és megállapítá­sát „szociológiai megfigyelés­nek” minősítette. Baniszadr formulája szerint utódának és Mohammad Bahonar mi­niszterelnöknek a halála egyfajta öngyilkosság volt, amennyiben ők maguk készí­tették elő azokat a feltétele­ket, amelyek a merényletet kiváltották.­­ Az iráni ideiglenes elnöki tanács, amely Radzsai elnök és Bahonar miniszterelnök halála miatt vette át az ál­lamfői teendők intézését, hét­főn hivatalos közleményben szólította fel a kormány mi­nisztereit: továbbra is lássák el tisztségükből fakadó fel­adataikat az új miniszterel­nök kinevezéséig. A főváros­ban eközben több százezres tömeg gyűlt össze a Medzs­­lisz (parlament) előtt, hogy részt vegyen a két meggyil­kolt iráni vezető temetési szertartásán. A Pars hírügynökség hét­főn közzétette az iráni kor­mány közleményét, amely­ben az iráni vezetés azzal vádolja Sapur Bakhtiar volt miniszterelnököt és Baniszadr volt államfőt, hogy részük volt a vasárnapi robbantásos merényletben. A belügyminiszter nyilat­kozatban szólította fel a biz­tonsági erőket, hogy tegye­nek meg mindent a rend fenntartása érdekében. A mi­niszter ugyanakkor a lakos­ságot arra intette, hogy őriz­ze meg nyugalmát és tartóz­kodjék a szenvedélyektől fű­tött rendbontásoktól. A teheráni miniszterelnökség épületében bekövetkezett rob­banás következtében életét vesztette Mohammed Ali Radzsai iráni államfő (balról) és Bahonar miniszterelnök. 2 m­inify» Brezsnyev távirata Castrónak Leonyid Brezsnyev az el nem kötelezettek mozgalmá­nak napja alkalmából táv­iratot intézett Fidel Castro­­hoz, a mozgalom soros elnö­kéhez, és ebben a szovjet nép és a maga nevében szí­vélyes jókívánságait fejezi ki neki, valamint az el nem kötelezett országok összes vezetőinek és népeinek. A távirat a többi között megállapítja: a Szovjetunió az el nem kötelezettek moz­galma fennállásának 20 éve során, hűen a nemzeti fel­­szabadulásukért küzdő erők­kel való szolidaritás erősí­tésének lenini elvéhez, olyan erőnek tekintette és tekinti a mozgalmat, amely a fel­szabadult országoknak azt a természetes törekvését feje­zi ki, hogy együttesen szán­janak szembe az imperialis­ta, a gyarmatosító, a fajül­döző és a hegemonista erők­kel, és megvédjék drága áron kivívott függetlenségüket, szabadságukat. Az el nem kötelezettek mozgalma — hangsúlyozza a távirat — különösen fontos szerepet tölt be most, ami­kor az imperializmus ag­resszív körei szembeszegülnek a történelmi fejlődés objek­tív menetével és az erő po­zíciójából igyekeznek meg­oldani a világ problémáit, „saját érdekszférájuknak” kiáltják ki a világ különbö­ző térségeit és „nemzetközi terrorizmusnak” minősítik a nemzeti felszabadulásukért küzdő népek harcát. Ezért szükség van a világ összes békeszerető erőinek együt­tes harcára a béke megvé­dése érdekében. Leonyid Brezsnyev vége­zetül reményét fejezi­­ ki, hogy az el nem kötelezet­tek mozgalma, az imperia­lizmus és mindenfajta ag­resszív törekvés elleni harc alapelveit követve, fokozza tevékenységét és növeli be­folyását a nemzetközi hely­zetre a­ béke megszilárdítása érdekében. Cheysson Szíriában A Szíriában tartózkodó Claude Cheysson francia kül­ügyminiszter hétfőn újabb megbeszélést tartott szír kol­legájával, Abdel Halim Khad­­dammal, s a nap folyamán fogadta őt Asszad elnök is. „Lehetséges a politikai pár­beszéd Franciaország és Szí­ria között, még ha a helyzet­­értékelések eltérőek is” — je­lentette ki vasárnap este Cheysson, mii­után megérke­zett Damaszkuszba. Hétfőn a francia vendég Khaddam külügyminiszter kíséretében Lataki­ába érke­zett, ahol az elnöki nyaraló­ban kétórás eszmecserét foly­tatott Hafez Asszaddal a két­oldalú kapcsolatok kérdésé­ről és a közel-keleti helyzet­ről. A tárgyalásokról részle­teket nem közöltek. I­gazi tragédia kezdődött 1939 szeptem­ber elsején, különösen az európai né­pek számára: a hitlerista hadihajók nehéz ágyús tüzet nyitottak a Gdansk északi szegélyén húzódó keskeny félsziget, a Wes­­terplatte lengyel helyőrségére. Ez az ágyútűz jelezte a második Világháború kezdetét. Mi­re a háború végigperzselte Európát, s tüze­ az atombombák robbanásával kirobbant Ja­pánban, több mint 50 millió halottat szám­láltak össze a harcmezőkön, a hátországok­ban. Ez volt az emberiség legpusztítóbb, leg­nagyobb áldozatot követelő háborúja. De vajon ez volt-e az utolsó? — tették fel a kérdést már a háború után közvetlenül, s te­szik fel — sajnos, nagyon jogosan — ma is. Jóformán még eltemetni sem érkeztek a második világháború halottjait, mikor az Egyesült Államok militarista körei már nem az óriási áldozatok árán kivívott békére, ha­nem világhatalmi terveik megvalósítására gondoltak. Ennek következtében az emberi haladást, az országok és a népek békés kap­csolatait zavaró hidegháborús évek következ­tek. A békeszerető emberiségnek és kormá­nyoknak óriási erőfeszítések árán sikerült csak a 60-as és a 70-es évek fordulóján pa­lackba zárni a hidegháború szellemét. Ez a küzdelem történelmi jelentőségű áttörést eredményezett az enyhülési politika felé. A jelenre is érvényes tanulság, hogy a nagy fordulat az enyhülés irányában a né­pek összefogásával sürgetett két- és többolda­­lú­ tárgyalások eredményeként jött létre. A Szovjetunió és a többi szocialista ország kez­deményezése nyomán elsősorban Nyugat- Európával kialakult az államközi kapcsolatok új elve. E politika térnyerésének hatására az Egyesült Államok is változtatott kapcsolatain a Szovjetunióval és az európai szocialista or­szágokkal. Ez az út vezetett el a helsinki konferencia záróokmányához, amelyben az aláíró országok — köztük az Egyesült Államok is — ünnepélyesen megfogadták: erőfeszíté­seket fognak tenni, hogy az enyhülés állandó, átfogó és egyetemes méretű folyamattá vál­jon. A záróokmány reményt és lehetőséget adott arra, hogy katonai enyhüléssel támasz­szák alá a politikai enyhülést, s hogy meg­szilárduljon a bizalom légköre Európában. A helsinki záróokmány aláírása után azon­ban rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy bi­zonyos amerikai politikai körök, s a mögöt­tük álló, a fegyverkezésben érdekelt mono­póliumok nem nyugszanak bele a béke meg­szilárdítására tett erőfeszítések sikereibe. A hetvenes évek második felére már éles harc alakult ki az új és a régi politika hívei kö­zött. Egy ideig az enyhülés még együtt erő­södött a fegyverkezési hajszával, de 1978-ban a NATO már a század végéig tartó, nagysza­bású fegyverkezési programot hirdetett meg. Ekkor Európa népeinek tiltakozása még ve­reséget mért Carter elnök tervére, amely a neutronfegyver gyártását célozta, de 1979- ben Washington újabb lendületet adott a fegyverkezésnek: nyomására a NATO úgy döntött, hogy amerikai közepes­ hatótávolságú rakétákat és szárnyas rakétákat telepít Nyu­­gat-Európába. Ennek már szinte logikus kö­vetkezménye, hogy Carter 1980-ban elhalasz­ta­tta a SALTA II szerződés ratifikálását, s olyan doktrínával állt elő, amely meghirdet­te az Egyesült Államok katonai jelenlétét a világ minden térségében, és aláírt egy uta­sítást, amely megszabja az atomháború foly­tatásának „rendjét” a Szovjetunió ellen. A Reagan-kormányzat még drasztikusabb lépé­seket tett a hidegháború és a fegyverkezés felé. Ennek legfrissebb jele az amerikai el­nök döntése a neutronfegyverek tömeges gyártásának elkezdéséről. Ez példátlan ci­nikus kihívás az emberiség, de különösen Európa népei ellen, hiszen az amerikai veze­tés Európában szeretné megvívni az általa korlátozottra tervezett és remélt atomháborút Érthető, hogy Európa népei tiltakozó moz­galmat kezdtek az amerikai rakétatelepítési program és a neutronfegyvergyártás ellen. A szocialista országok ismételt kezdeményezé­sei nyomán napjainkban megelevenednek a NATO-országok vezetői által feledésre kár­hoztatott javaslatok az észak- és dél-európai atommentes övezet létesítéséről, a neutron­fegyverek gyártásának, felhalmozásának és felhasználásának betiltásáról. A fegyverkezés megfékezésére, a katonai és politikai enyhülés erősítésére, az országok és a népek közötti jó kapcsolatok, a bizalom javítására irányuló szovjet javaslatok ismét sürgető tárgyalási témákká váltak. Az erősödő tiltakozó mozgalom hatására az amerikai vezetők is elkezdték hangoztatni, hogy az Egyesült Államok is érdekelt a tár­gyalásokban. De, hogy milyen megbeszélé­sekre készülnek, azt világosan jelzi: a jöven­dő tárgyalások amerikai résztvevőit a legszél­sőségesebb fegyverkezéspárti személyekből válogatják össze. Nem titkolják azt sem, hogy olyan fegyverkorlátozási intézkedéseket akarnak a Szovjetunióra kényszeríteni, ame­lyek biztosíthatnák az amerikai katonai fö­lényt. Ez azonban hibás számítás. A szovjet veze­tők számtalanszor leszögezték: semmiféle diktátumot nem fogadnak el, s csakis az egyenlőség, az egyenlő biztonság alapján haj­landók tárgyalni. Ahhoz, hogy a világ, és kü­lönösen Európa ne félelemmel, hanem nyu­godtan, bizalommal nézhessen a jövőbe, a je­lenlegi szinten kell befagyasztani a fegyver­kezést. És ezután tárgyalások sorozatán át el lehetne jutni olyan helyzethez, amelyben nem kell rettegni egy új, minden eddiginél pusz­­títóbb háborútól E­urópa népei a második világháború­­ után: „Soha többé háborút!” jelszó­val megfogadták, hogy megakadályoz­zák az újabb világégést. Lényegében ez az ér­telme a helsinki ígéretnek is. A háborús em­lékekből, a hidegháborúból és az amerikai kormányzat jelenlegi politikájából leszűrt ta­nulságok egyaránt arra intenek, hogy sürgő­sen tárgyalásokat kell kezdeni, elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok között — mint Kalevi Sorsa, finn politikai vezető mondta — a „megsemmisülés veszélyének enyhüléséről”, a megromlott nemzetközi poli­tikai légkör javításáról, Európa és a világ bé­kéjének tartós megőrzéséről. Kovács István Emlékezés, tanulságokkal Elítélő nyilatkozat Az arab országok auszt­riai külképvis­eleteinek veze­­tetői hétfőn közös nyilatko­zatban ítélték el a bécsi zsi­nagóga elleni terrortámadást. A bűntett — hangzik a nagy­követek nyilatkozata — csakis azok érdekeit szolgálhatja, akik ellenzik a Bruno Kreisky vezette osztrák kormánynak a közel-keleti helyzettel, azon belül is a palesztin kérdéssel kapcsolatos helyes és objek­tív politikáját. Az arab or­szágok nagykövetei sajnálko­zásuknak adnak ugyanakkor hangot amiatt, hogy a szom­bati merénylet kapcsán az osztrák tömegtájékoztatási eszközök széles arab-ellenes kam­ion­­t indítot­tak. Hétfőn délután gyász­­szertartást rendeztek a szom­bati terrortámadás színhe­lyén. I. pápa békefelhívása II. János Pál pápa a náci Németország agressziójának, a második világháború kitö­résének évfordulója alkal­mából békefelhívásban for­dult a világ valamennyi nem­zetéhez, politikai rendszeré­hez, az államférfiakhoz és a haderők vezetőihez. Castel­­gandolfóban, mintegy 14 ezer zarándok előtt mondott szo­kásos vasárnapi beszédében, a leszerelésre szólított fel és valamennyi nukleáris fegy­ver sürgős betiltását java­solta. Emlékeztetett a Hirosimá­ban és Nagaszakiban tett feb­ruári látogatása alkalmából elhangzott felhívásra, s arra a tényre, hogy az első atom­bomba ledobása óta a nuk­leáris fegyverek mind meny­­nyiség­ükben, mind minősé­gükben, mind pusztító ere­jükben jelentősen nőttek. — Most ismét újra erőteljesen hangsúlyozni kell, hogy min­den erő összefogására szük­ség van a béke biztosításá­hoz — mondotta II János Pál Lengyelországi helyzetkép A LEMP kielcei vajdasá­gi bizottságának plénumán nagy hangsúlyt kapott az a gondolat, hogy a jelenleg fo­lyó politikai harcban egyet­len párttag sem lehet az ese­mények egyszerű „megfigye­lője”.­­ Ennek megfelelően szakszervezeti hovatartozás­ra való tekintet nélkül min­den párttagnak rendelkeznie kell a bátorsággal ahhoz, hogy nemet mondjon a párt, a szocialista állam ellen irá­nyuló akcióknak — hangoz­tatták a vajdasági plénu­­mon. Lengyelországban hétfőn — a korábbi bejelentést, majd a széles körű társadal­mi konzultációt követően — életbe léptek az új kenyér­árak, amelyek nyomán szá­mos pékáru száz-kétszáz szá­zalékos, egyes fajták eseté­ben ennél is nagyobb mérté­kű a drágulás. Az intézkedés célja az önköltség valóságos tükrözése, a pazarlás meg­szüntetése, s az, hogy a ke­nyeret kizárólag fogyasztás­ra alkalmazzák. Az áreme­lést a kormány általános, havi 160 zlotys bérkiegészí­téssel ellensúlyozza. Azok a nyugdíjasok, akiknek jöve­delme 3500 zloty alatt van, havi kétszáz zloty kiegészí­tést kapnak. Az intézkedést elvben a Szolidaritás szak­­szervezet is elfogadta, de az utóbbi időben egyre gyak­­r­abban hangoztatja, hogy kevésnek találja a kormány által biztosított bérkiegészí­tést. A varsói városi tanács döntése alapján szeptember­ elsejétől csak azok vásárol­hatnak jegyükért húst- és húskészítményeket Varsó­ban, akik a fővárosban lak­nak, vagy állandó jelleggel ott dolgoznak. A számukra kiadott jegyeket külön jel­zéssel látják el. Korábban vidékiek is Varsóban vásá­roltak jegyeikre húst, s rész­ben ez okozta, hogy a fővá­ros számos lakosa még júliu­si-augusztusi jegyét sem tudta árura váltani. Ugyancsak szeptembertől Varsóban és a varsói vajda­ságban "külön alkohol-, illet­ve cigarettajegyek lépnek ér­vénybe a vajdaság lakosai számára megkezdődik a mo­sópor adagolása is. Egy hónapja tart a speku­láció elleni fokozott akció, amelyet a rendőrség, külön­féle intézmények, a szak­­szervezetekkel együtt foly­tatnak. Részt vesznek az ak­cióban a Lengyel Néphadse­reg katonái is. Mint a PAP hírügynökség jelentette, az egy hónap alatt huszonegy millió zloty értékű rejtege­tett árut foglaltak le, s több­ezer személy ellen indítottak eljárást. 1981. szeptember 1., kedd

Next