Kisalföld, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-01 / 204. szám
Merénylet Teheránban Meghalt az elnök és a kormányfő Mohammad Ali Radzsai iráni elnök és Mohammad Dzsavad Bahonar miniszterelnök életét vesztette. A két magas rangú tisztségviselő annak a merényletnek esett áldozatuk amely vasárnap történt a teheráni miniszterelnöki hivatalban. A merényletet a kormányzat ellenségei nagy erejű pokolgéppel hajtották végre. A hírt hétfőn hajnalban hozták nyilvánosságra teheráni hivatalos források, köztük a Pars hírügynökség szóvivője és az Iszlám Köztársasági Párt hivatalos lapja. Az AFP hírügynökség jelentette, hogy a merényletet a Modzsahedin Khalk nevű szervezet vállalta magára. A vasárnapi jelentéseik beszámoltak ugyan a merényletről, ám közvetlenül a robbantás után még nem közöltek értesüléseket a halottak és sebesültek számáról, azok kilétéről. A Pars hírügynökség vasárnapi első jelentése öt halottról és 15 sebesültről adott hírt, de az államfő és a miniszterelnök sorsáról még nem tett említést. Behzad Nabavi kormányszóvivő akkor arról tájékoztatott, hogy Radzsai és Bahonar a sebesültei között volt, s hogy mindkettőt kórházban ápolták. A legújabb jelentésekből kitűnik, hogy a robbanás pillanatában — vasárnap, magyar idő szerint 13.30 órakor — tíz személy tartózkodott a miniszterelnöki irodában. A merényletnek végül— a Pars hírügynökség szerint — hét halálos áldozata és tizenhárom sebesültje volt azokkal együtt, akik más, közeli helyiségekben voltak. A robbanás áldozatainak holtteste elszenesedett, s így nehéz volt pontosan felismerni őket. Az elnök és a miniszterelnök holttestét fogsoruk alapján sikerült végül azonosítani. Nyilatkozatban kommenntálta hétfőn reggel Masszud Radzsavi, a Modzsahedin Khalk iráni szervezet vezetője — aki a múlt hónapban Baniszadrral együtt menekült Franciaországba — a teheráni merényletet, amely az új köztársasági elnök és a miniszterelnök életébe került A modzsahedinek vezetője „teljesen természetesnek és elengedhetetlennek” nevezte az akciót azzal szemben, amit a „modern világtörténelemben példátlan terrorrendszeri’-nek nevezett. Radzsavi kijelentette: „Khomeininek távoznia kell és hamarosan távozni is fog. Az iráni nép és a modzsehedinek már most sem engedik meg neki, hogy végrehajtsa mindazt, amit határtalan szadizmusa diktál”. A modzsehidin vezető azt mondotta, hogy az iráni siép „demokráciát, függetlenséget, társadalmi-gazdasági fejlődést és békét követel”, és az iráni kivégzések, a 12 ezer iráni politikai fogolyra kényszerített súlyos körülmények elleni tiltakozásra szólította fel a nemzetközi közvéleményt, a külföldi állam- és kormányfőket. „A vasárnapi merénylet előre látható volt, természetes dolog, hogy az erőszak szervezői akciójuk áldozatává válnak” — jelentette ki hétfőn az Europe 2 1 rádióban Abol Hasszán Baniszadr, a franciaországi emigrációban élő volt iráni államfő. Baniszadr azonban hozzáfűzte, hogy a merénylet előkészítésében semmiféle szerepet nem játszott, és megállapítását „szociológiai megfigyelésnek” minősítette. Baniszadr formulája szerint utódának és Mohammad Bahonar miniszterelnöknek a halála egyfajta öngyilkosság volt, amennyiben ők maguk készítették elő azokat a feltételeket, amelyek a merényletet kiváltották. Az iráni ideiglenes elnöki tanács, amely Radzsai elnök és Bahonar miniszterelnök halála miatt vette át az államfői teendők intézését, hétfőn hivatalos közleményben szólította fel a kormány minisztereit: továbbra is lássák el tisztségükből fakadó feladataikat az új miniszterelnök kinevezéséig. A fővárosban eközben több százezres tömeg gyűlt össze a Medzslisz (parlament) előtt, hogy részt vegyen a két meggyilkolt iráni vezető temetési szertartásán. A Pars hírügynökség hétfőn közzétette az iráni kormány közleményét, amelyben az iráni vezetés azzal vádolja Sapur Bakhtiar volt miniszterelnököt és Baniszadr volt államfőt, hogy részük volt a vasárnapi robbantásos merényletben. A belügyminiszter nyilatkozatban szólította fel a biztonsági erőket, hogy tegyenek meg mindent a rend fenntartása érdekében. A miniszter ugyanakkor a lakosságot arra intette, hogy őrizze meg nyugalmát és tartózkodjék a szenvedélyektől fűtött rendbontásoktól. A teheráni miniszterelnökség épületében bekövetkezett robbanás következtében életét vesztette Mohammed Ali Radzsai iráni államfő (balról) és Bahonar miniszterelnök. 2 minify» Brezsnyev távirata Castrónak Leonyid Brezsnyev az el nem kötelezettek mozgalmának napja alkalmából táviratot intézett Fidel Castrohoz, a mozgalom soros elnökéhez, és ebben a szovjet nép és a maga nevében szívélyes jókívánságait fejezi ki neki, valamint az el nem kötelezett országok összes vezetőinek és népeinek. A távirat a többi között megállapítja: a Szovjetunió az el nem kötelezettek mozgalma fennállásának 20 éve során, hűen a nemzeti felszabadulásukért küzdő erőkkel való szolidaritás erősítésének lenini elvéhez, olyan erőnek tekintette és tekinti a mozgalmat, amely a felszabadult országoknak azt a természetes törekvését fejezi ki, hogy együttesen szánjanak szembe az imperialista, a gyarmatosító, a fajüldöző és a hegemonista erőkkel, és megvédjék drága áron kivívott függetlenségüket, szabadságukat. Az el nem kötelezettek mozgalma — hangsúlyozza a távirat — különösen fontos szerepet tölt be most, amikor az imperializmus agresszív körei szembeszegülnek a történelmi fejlődés objektív menetével és az erő pozíciójából igyekeznek megoldani a világ problémáit, „saját érdekszférájuknak” kiáltják ki a világ különböző térségeit és „nemzetközi terrorizmusnak” minősítik a nemzeti felszabadulásukért küzdő népek harcát. Ezért szükség van a világ összes békeszerető erőinek együttes harcára a béke megvédése érdekében. Leonyid Brezsnyev végezetül reményét fejezi ki, hogy az el nem kötelezettek mozgalma, az imperializmus és mindenfajta agresszív törekvés elleni harc alapelveit követve, fokozza tevékenységét és növeli befolyását a nemzetközi helyzetre a béke megszilárdítása érdekében. Cheysson Szíriában A Szíriában tartózkodó Claude Cheysson francia külügyminiszter hétfőn újabb megbeszélést tartott szír kollegájával, Abdel Halim Khaddammal, s a nap folyamán fogadta őt Asszad elnök is. „Lehetséges a politikai párbeszéd Franciaország és Szíria között, még ha a helyzetértékelések eltérőek is” — jelentette ki vasárnap este Cheysson, miiután megérkezett Damaszkuszba. Hétfőn a francia vendég Khaddam külügyminiszter kíséretében Latakiába érkezett, ahol az elnöki nyaralóban kétórás eszmecserét folytatott Hafez Asszaddal a kétoldalú kapcsolatok kérdéséről és a közel-keleti helyzetről. A tárgyalásokról részleteket nem közöltek. Igazi tragédia kezdődött 1939 szeptember elsején, különösen az európai népek számára: a hitlerista hadihajók nehéz ágyús tüzet nyitottak a Gdansk északi szegélyén húzódó keskeny félsziget, a Westerplatte lengyel helyőrségére. Ez az ágyútűz jelezte a második Világháború kezdetét. Mire a háború végigperzselte Európát, s tüze az atombombák robbanásával kirobbant Japánban, több mint 50 millió halottat számláltak össze a harcmezőkön, a hátországokban. Ez volt az emberiség legpusztítóbb, legnagyobb áldozatot követelő háborúja. De vajon ez volt-e az utolsó? — tették fel a kérdést már a háború után közvetlenül, s teszik fel — sajnos, nagyon jogosan — ma is. Jóformán még eltemetni sem érkeztek a második világháború halottjait, mikor az Egyesült Államok militarista körei már nem az óriási áldozatok árán kivívott békére, hanem világhatalmi terveik megvalósítására gondoltak. Ennek következtében az emberi haladást, az országok és a népek békés kapcsolatait zavaró hidegháborús évek következtek. A békeszerető emberiségnek és kormányoknak óriási erőfeszítések árán sikerült csak a 60-as és a 70-es évek fordulóján palackba zárni a hidegháború szellemét. Ez a küzdelem történelmi jelentőségű áttörést eredményezett az enyhülési politika felé. A jelenre is érvényes tanulság, hogy a nagy fordulat az enyhülés irányában a népek összefogásával sürgetett két- és többoldalú tárgyalások eredményeként jött létre. A Szovjetunió és a többi szocialista ország kezdeményezése nyomán elsősorban Nyugat- Európával kialakult az államközi kapcsolatok új elve. E politika térnyerésének hatására az Egyesült Államok is változtatott kapcsolatain a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal. Ez az út vezetett el a helsinki konferencia záróokmányához, amelyben az aláíró országok — köztük az Egyesült Államok is — ünnepélyesen megfogadták: erőfeszítéseket fognak tenni, hogy az enyhülés állandó, átfogó és egyetemes méretű folyamattá váljon. A záróokmány reményt és lehetőséget adott arra, hogy katonai enyhüléssel támaszszák alá a politikai enyhülést, s hogy megszilárduljon a bizalom légköre Európában. A helsinki záróokmány aláírása után azonban rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos amerikai politikai körök, s a mögöttük álló, a fegyverkezésben érdekelt monopóliumok nem nyugszanak bele a béke megszilárdítására tett erőfeszítések sikereibe. A hetvenes évek második felére már éles harc alakult ki az új és a régi politika hívei között. Egy ideig az enyhülés még együtt erősödött a fegyverkezési hajszával, de 1978-ban a NATO már a század végéig tartó, nagyszabású fegyverkezési programot hirdetett meg. Ekkor Európa népeinek tiltakozása még vereséget mért Carter elnök tervére, amely a neutronfegyver gyártását célozta, de 1979- ben Washington újabb lendületet adott a fegyverkezésnek: nyomására a NATO úgy döntött, hogy amerikai közepes hatótávolságú rakétákat és szárnyas rakétákat telepít Nyugat-Európába. Ennek már szinte logikus következménye, hogy Carter 1980-ban elhalasztatta a SALTA II szerződés ratifikálását, s olyan doktrínával állt elő, amely meghirdette az Egyesült Államok katonai jelenlétét a világ minden térségében, és aláírt egy utasítást, amely megszabja az atomháború folytatásának „rendjét” a Szovjetunió ellen. A Reagan-kormányzat még drasztikusabb lépéseket tett a hidegháború és a fegyverkezés felé. Ennek legfrissebb jele az amerikai elnök döntése a neutronfegyverek tömeges gyártásának elkezdéséről. Ez példátlan cinikus kihívás az emberiség, de különösen Európa népei ellen, hiszen az amerikai vezetés Európában szeretné megvívni az általa korlátozottra tervezett és remélt atomháborút Érthető, hogy Európa népei tiltakozó mozgalmat kezdtek az amerikai rakétatelepítési program és a neutronfegyvergyártás ellen. A szocialista országok ismételt kezdeményezései nyomán napjainkban megelevenednek a NATO-országok vezetői által feledésre kárhoztatott javaslatok az észak- és dél-európai atommentes övezet létesítéséről, a neutronfegyverek gyártásának, felhalmozásának és felhasználásának betiltásáról. A fegyverkezés megfékezésére, a katonai és politikai enyhülés erősítésére, az országok és a népek közötti jó kapcsolatok, a bizalom javítására irányuló szovjet javaslatok ismét sürgető tárgyalási témákká váltak. Az erősödő tiltakozó mozgalom hatására az amerikai vezetők is elkezdték hangoztatni, hogy az Egyesült Államok is érdekelt a tárgyalásokban. De, hogy milyen megbeszélésekre készülnek, azt világosan jelzi: a jövendő tárgyalások amerikai résztvevőit a legszélsőségesebb fegyverkezéspárti személyekből válogatják össze. Nem titkolják azt sem, hogy olyan fegyverkorlátozási intézkedéseket akarnak a Szovjetunióra kényszeríteni, amelyek biztosíthatnák az amerikai katonai fölényt. Ez azonban hibás számítás. A szovjet vezetők számtalanszor leszögezték: semmiféle diktátumot nem fogadnak el, s csakis az egyenlőség, az egyenlő biztonság alapján hajlandók tárgyalni. Ahhoz, hogy a világ, és különösen Európa ne félelemmel, hanem nyugodtan, bizalommal nézhessen a jövőbe, a jelenlegi szinten kell befagyasztani a fegyverkezést. És ezután tárgyalások sorozatán át el lehetne jutni olyan helyzethez, amelyben nem kell rettegni egy új, minden eddiginél pusztítóbb háborútól Európa népei a második világháború után: „Soha többé háborút!” jelszóval megfogadták, hogy megakadályozzák az újabb világégést. Lényegében ez az értelme a helsinki ígéretnek is. A háborús emlékekből, a hidegháborúból és az amerikai kormányzat jelenlegi politikájából leszűrt tanulságok egyaránt arra intenek, hogy sürgősen tárgyalásokat kell kezdeni, elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok között — mint Kalevi Sorsa, finn politikai vezető mondta — a „megsemmisülés veszélyének enyhüléséről”, a megromlott nemzetközi politikai légkör javításáról, Európa és a világ békéjének tartós megőrzéséről. Kovács István Emlékezés, tanulságokkal Elítélő nyilatkozat Az arab országok ausztriai külképviseleteinek vezetetői hétfőn közös nyilatkozatban ítélték el a bécsi zsinagóga elleni terrortámadást. A bűntett — hangzik a nagykövetek nyilatkozata — csakis azok érdekeit szolgálhatja, akik ellenzik a Bruno Kreisky vezette osztrák kormánynak a közel-keleti helyzettel, azon belül is a palesztin kérdéssel kapcsolatos helyes és objektív politikáját. Az arab országok nagykövetei sajnálkozásuknak adnak ugyanakkor hangot amiatt, hogy a szombati merénylet kapcsán az osztrák tömegtájékoztatási eszközök széles arab-ellenes kamiont indítottak. Hétfőn délután gyászszertartást rendeztek a szombati terrortámadás színhelyén. I. pápa békefelhívása II. János Pál pápa a náci Németország agressziójának, a második világháború kitörésének évfordulója alkalmából békefelhívásban fordult a világ valamennyi nemzetéhez, politikai rendszeréhez, az államférfiakhoz és a haderők vezetőihez. Castelgandolfóban, mintegy 14 ezer zarándok előtt mondott szokásos vasárnapi beszédében, a leszerelésre szólított fel és valamennyi nukleáris fegyver sürgős betiltását javasolta. Emlékeztetett a Hirosimában és Nagaszakiban tett februári látogatása alkalmából elhangzott felhívásra, s arra a tényre, hogy az első atombomba ledobása óta a nukleáris fegyverek mind menynyiségükben, mind minőségükben, mind pusztító erejükben jelentősen nőttek. — Most ismét újra erőteljesen hangsúlyozni kell, hogy minden erő összefogására szükség van a béke biztosításához — mondotta II János Pál Lengyelországi helyzetkép A LEMP kielcei vajdasági bizottságának plénumán nagy hangsúlyt kapott az a gondolat, hogy a jelenleg folyó politikai harcban egyetlen párttag sem lehet az események egyszerű „megfigyelője”. Ennek megfelelően szakszervezeti hovatartozásra való tekintet nélkül minden párttagnak rendelkeznie kell a bátorsággal ahhoz, hogy nemet mondjon a párt, a szocialista állam ellen irányuló akcióknak — hangoztatták a vajdasági plénumon. Lengyelországban hétfőn — a korábbi bejelentést, majd a széles körű társadalmi konzultációt követően — életbe léptek az új kenyérárak, amelyek nyomán számos pékáru száz-kétszáz százalékos, egyes fajták esetében ennél is nagyobb mértékű a drágulás. Az intézkedés célja az önköltség valóságos tükrözése, a pazarlás megszüntetése, s az, hogy a kenyeret kizárólag fogyasztásra alkalmazzák. Az áremelést a kormány általános, havi 160 zlotys bérkiegészítéssel ellensúlyozza. Azok a nyugdíjasok, akiknek jövedelme 3500 zloty alatt van, havi kétszáz zloty kiegészítést kapnak. Az intézkedést elvben a Szolidaritás szakszervezet is elfogadta, de az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatja, hogy kevésnek találja a kormány által biztosított bérkiegészítést. A varsói városi tanács döntése alapján szeptember elsejétől csak azok vásárolhatnak jegyükért húst- és húskészítményeket Varsóban, akik a fővárosban laknak, vagy állandó jelleggel ott dolgoznak. A számukra kiadott jegyeket külön jelzéssel látják el. Korábban vidékiek is Varsóban vásároltak jegyeikre húst, s részben ez okozta, hogy a főváros számos lakosa még júliusi-augusztusi jegyét sem tudta árura váltani. Ugyancsak szeptembertől Varsóban és a varsói vajdaságban "külön alkohol-, illetve cigarettajegyek lépnek érvénybe a vajdaság lakosai számára megkezdődik a mosópor adagolása is. Egy hónapja tart a spekuláció elleni fokozott akció, amelyet a rendőrség, különféle intézmények, a szakszervezetekkel együtt folytatnak. Részt vesznek az akcióban a Lengyel Néphadsereg katonái is. Mint a PAP hírügynökség jelentette, az egy hónap alatt huszonegy millió zloty értékű rejtegetett árut foglaltak le, s többezer személy ellen indítottak eljárást. 1981. szeptember 1., kedd