Kisalföld, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-29 / 124. szám

Az igazi nagy művek sohasem unalmasak Beszélgetés Nemeskü­rty Istvánnal — Bárdossy László miniszterelnök napirend előtt kért szót­­az 1941. júniusi országgyűlésen, és bejelentette, hogy Ma­gyarország hadiállapotba lépett a Szovjetunióval. Tudni kell, hogy kisebb bejelentéseket szoktak így megtenni — és ami ilyenkor elhangzik, arról nincs szavazás. Törvény volt rá pedig, hogy a kormányzó, vagy miniszterelnök egyedül nem dönthetnek arról, hogy magyar hadsereg határainkon kívül harcoljon ... Bárdossy László miniszterelnök nyilván­valóan félt, hogy a hadbalépést nem szavazná meg az or­szággyűlés. A Szovjetunió elleni magyar hadüzenet tehát csaláson alapult... Nem, ne tessék azt hinni hogy valamiféle kiragadott részletet idéztem. ..in médiás rés”. Nemeskü­rty István fel­állt, és ezeket a tényeket, mint valami bíróságon, egy­szerűen közöl­te az író-olvasó találkozó közönségével. Sajá­tos, magas hangján, ténysze­rűen, de nem mentesen a szenvedélytől. Maga sem tagadná: nyilván kiszámított, megszerkesztett szándék volt, hogy ezekkel, a dolgoknak rögtön közepébe vágó mondatokkal köszöntöt­te a közönséget. Könyvei alapján is ilyennek ismer­jük — és többek között ép­pen ezért olvashatja könyveit tulajdonképpen mindenki iz­galommal, élvezettel. Igazi, forró hangulata volt ennek­ a soproni városi könyvtárban rendezett talál­kozónak. Itt aztán senkit nem kellett hátulról böködni, hogy szóljon hozzá. És ez persze, elsősorban a vendég személyének és munkáinak volt köszönhető. Egy szemü­veges, okos kisdiák a törté­nelemtanárával való vitáját szerette volna eldönteni; egy, a Don-kanyart megjárt, volt katonatiszt egykori élményei­nek sorolásába melegedett bele. — Ez rendkívül érdekes — mondta, bár ő volt az egyetlen, aki nem sok újat hallhatott. Sok hozzászóló úgy­ érezte, itt az alkalom, hogy­­ minden történelmi problémát és félreértést hely­­rete­gyünk. A majdnem kétórás be­szélgetés után az író még de­dikált vagy félezer könyvet, angyali türelemmel megtu­dakolva mindenkitől, hogy milyen nevet írhat bele, ki­nek dedikálja és fáradtan, de a lehető legkészségesebben állt az újságíró rendelkezésé­re. Nemeskürt­y István vég­zettsége szerint magyar é— olasz szakos tanár, beosztása szerint a Budapest Filmstú­dió igazgatója. Én pedig — természetesen — a történe­lemhez való szenvedélyes vi­szonyáról kérdezem. — Nemcsak mondom, de ez nekem nagyon komoly, átélt véleményem; saját hazája történelmét ismerni, átélni minden embernek kötelessége. A történelmi tudat a múlt eseményei iránti erkölcsi fe­lelősséget is jelent, ebből pe­dig már következik a felelős­ség a jelen és a jövő iránt... De át kell éreznünk olyan történelmi pillanatokat is, amelyekért nem vagyunk fe­lelősek. Mi, magyarok mindig többes szám első személy­ben beszélünk történelmünk­ről — és ez egy nagyon erős közösségi tudatot jelent... □ Egy Nemeskü­rty-könyv megjelenése mindig ese­mény, mindig vitákat ka­var. .. — A történelmi igazságokat hitelesen kell kezelni, ez er­kölcsi kérdés. A könyveim körüli viták nem is tényeken, hanem felfogásbeli különbsé­geken alapulnak. Elferdíteni nem szabad a történelmet, de szabad sőt szükséges is át­élve, tűnődve értelmezni. [] Ez a tűnődés és átélés az egyik titka könyvei si­kerének. Ugyanis beszél­get ezekről a dolgokról például baráti körben is? — Baráti társaságban na­gyon ritkán esik szó ezekről. Barátom például Mándy Iván, vele szinte soha nem beszélünk egymás művei­ről. Vagy Ottlik Géza, ővele legnagyobb élvezettel a hollywoodi filmről tudunk be­szélgetni. De ez valószínűleg azért van így, mert lényegé­ben azonos a felfogásunk... □ Ugyanezt szeretném most megkérdezni a családjával kapcsolatban. Gyermekre nyilván nem maradhat ha­tástalan az apa ilyen szen­vedélye. .. — Igen, nagyon örülök, hogy ezt megkérdezte. A lá­nyom magyar—német szakot végzett az egyetemen, és va­lóban az apja ,,nyomdoka­in” halad. A magyar és a né­met kultúra kölcsönhatását vizsgálja a barokk korban. □ Van tehát egy szenvedé­lyes, nagy célja Nemes­­kürty Istvánnak, a törté­nelmi tudat gazdagítása­­ápolása, és megvan az eszköze is hozzá; élvezetes, fordulatos írói stílusa. De mi volt az első adottság a kettő közül, melyik volt a kiindulópont? — Erre már nem tudok pontosan válaszolni, de a stílus és az elv egymástól elválaszthatatlan. Nekem meggyőződésem hogy egy unalmas mű — rossz. Az iga­zi nagy műveik soha sem unalmasak... □ A kö­nnyed stílus vajon ugyanolyan, magától érte­tődően könnyed írói mun­kával jön létre? — Igen, ezt nagyon sokan így hiszik, pedig rendkívül nehéz nekem az írás. Eldo­bott fejezetek, újrafogalma­zott mondatok — egy megje­lent könyv a jéghegy csúcsa csak... Nagyon szívósan meg kell dolgozni a könnyedsé­gért. De ez elengedhetetlenül szükséges; azért nem szere­tik a gyerekek a történelem­­órát, mert unalmas. Ezzel pe­dig az a tanár rettentő nagy kárt okoz... — Az embernek először is önmagától kell nagyon sokat követelni. Csak az lehet jó író, aki jó olvasó is... Meg kell tudni érteni a művet, a gond la fait­a kort, amelyben született. Csak azt tudom mondani, egyre gyakrabban látom, hogy az emberek rossz olvasók — ez pedig igen nagy baj. Az olvas jól, aki közben „beszélget” az hóval... Muck Tibor Kemping­készülődés Bár még nincs itt az igazi kemping­szezon, a budapesti kempingek már teljes ké­szültségben várják a vendé­geket faházaikba, sátorhelye­ikre. A római-parti kempingben nagy munka folyt az utóbbi hónapokban: festettek, má­zoltak, parkosítottak, friss zöld pázsittal, színes vi­rágokkal tették hangu­latosabbá a környéket Vár­hatóan az ellátással sem lesz gond a szezon folyamán: csemege-üzlet, presszó, étte­rem, zöldség-gyümölcs áru­sító hely áll a vendégek ren­delkezésére. Gondoltak azok­ra is, akik maguk szeretnék elkészíteni ebédjüket, vacso­rájukat, újdonságként két szabadtüzű grillsütő helyet létesítettek. A kempinget a május elsejei nyitás óta már birtokba vették a turisták, a hazai, főleg iskolás csoportok mellett megérkeztek az első külföldi, csehszlovák, finn, holland, lengyel, NDK és NSZK-beli, valamint olasz és svéd sátorozók, lakókocsisok. A hárshegyi kempingben felújították a mosdó­épülete­ket, festettek, mázoltak, ahol szükség volt rá kicserélték a bútorokat, a függönyöket. 1922. május 29., szombat Majális Kapuváron Igyekeznek emlékezetessé tenni május utolsó vasárnap­ját a gyermekek számára Ka­puváron is. A városi úttörő­­elnökség szervezésében a KSE pályán gyermeknapi majálist rendeznek, a gazdag programmal. Az „ünnepelte­ket” Varga Erzsébet, a váro­si pártbizottság első titkára köszönti, majd tornabemuta­­tóval, sportversennyel folyta­tódik a 9 órától kezdődő ren­dezvénysorozat. Tíz óra után családi futóversenyt tartanak, minden iskolából 2 kisdobos, 3 úttörő és 5 szülő által alkotott csapatok in­dulnak. Apukák és fiúk fo­­cimérkőzésére is sor kerül, majd 11 óra­kor felavatják Domonkos Béla Karikázó gyermek című szobrát a 3. számú általános iskola előtt. Több helyszínen játékos délelőttel folytatódik a ma­jális. Kerékpár-, görkorcso­lya-, úszó-, aszf­a­lra­­­z- v­ers­e­­­nyeken, bábelőadáson, könyvről és zenéről szóló ve­télkedőn izgulhatnak a gyere­kek. Délután kettőtől az év során a kulturális seregszem­léken aranyérmet nyert elő­adó és csoportok adnak mű­sort, közben divatbemutató szórakoztatja az érdeklődő­ket. Fél öttől utcabállal és discóval zárul a gyermeknapi majális. A programot a vá­ros állami és társadalmi szervezetei, több gazdasági egység is segíti, a díjazáshoz — gyermekekről lévén szó — hozzájárult a Győr-Sopron megyei Tejipari Vállalat is. Erfurti jegyzetek TESTVÉRLAPUNK SAJTÓÜNNEPÉN , Berlin, 1949. október 7., Leipziger Strasse: Minisztériumok Házának díszterme. Wilhelm Pieck ve­zetésével ott ülésezik a Né­met Népi Tanács, amelyet 1949 májusában a III. Népi Kongresszus választott. A 330 küldött egyhangúlag el­határozta a Német Demok­ratikus Köztársaság Ideigle­nes Népi Kamarájának meg­alakítását. Életbe léptették a Német Demokratikus Köz­társaság alkotmányát, ame­lyet már hónapokkal előbb az egész országban megvitattak. Az alkotmány rögzítette an­tifasiszta demokratikus for­radalom történelmi vívmá­nyait, többi között azt, hogy az államhatalmat a munkás­­osztály és szövetségesei gya­korolják; a monopóliumok és a nagybirtok felszámolását; az állampolgároknak a mun­kához és a művelődéshez va­ló jogát. Október 11-én Wilhelm Piecket választották meg az NDK első elnökévé. Bemutat­kozó beszédéből idézünk. ..Ma a német történelem forduló­pontjánál állunk. Hála a né­met nép legjobb erői által végzett fáradhatatlan mun­kának, hála a szovjet kor­mány nyújtotta hatalmas se­gítségnek, megtehetjük az első lépést a német némi ál­lam önállósága felé”. És a folytatás? Erre talán a legjobb választ az író, Hermann Kant adta meg: „Amiért ma küzdünk, már régóta ellentmondás: amit megoldásként elfoga­dunk, azzal hamarosan nem elégszünk meg. A jelent csak akkor ítélhetjük meg helye­sen, ha nem feledjük, hogy mi volt tegnap s hogy mi volt tegnap s hogy mi legyen a jövőben.” A krónikás 1982. május 21-én az erfurti repülőtéren kilépve az IL 18-asból azt látta: kedves barátaink, az NDK állampolgárai tanultak a múlt harcaiból ,az 1949 óta szerzett tapasztalataikat olyan jól hasznosították, hogy az az állam, amelynek ellenségei kezdettől fogva jósolták, hogy napjai meg vannak számlál­va — és ezért maguk is min­dent elkövettek —, ma a vi­lág egyik legjobban fejlett ipari országa. Erfurtban és Erfurt megyében járva azt tapasztaltam, hogy az üzletek telve áruval, az éttermek, vendéglők, sörözők tiszták és az étlapok bőséges választé­kot kínálnak. A Német De­mokratikus Köztársaság pol­gárai békében és békesség­ben éln­ek... Ennek a békességnek és a bé­kének évenkénti megnyilvá­nulása a saj­tóünnep, amelyet az idén húszon­hetedszer ren­deztek meg Erfurtban május 22. és 23-án, az IGA a nem­zetközi virágkiállítás több mint száz hektárnyi területén. Virág és virág mindenütt. A világ minden részén talál­ható növénykülönlegességek csodálatos kavalkádja. Szökő­kutak, kiállítási pavilonok, szabadtéri színpadok, hatal­mas csarnokok. Nemcsak Er­furtban, hanem az egész me­gyében hatalmas plakátok hirdették a „Sajtóünnep 1982” megrendezését. Nem hi­ába. Szombaton, május 22-én valóságos népvándorlás in­dult meg az IGA felé. Villa­mosok, személygépkocsik, au­tóbuszok hozták az érdeklő­dőket. Már szombat délig több mint százezer ember váltotta meg a belépőjét. Délután hat órakor mintegy kétszázez­ren voltak jelen. Minden év­ben meghívnak valakit a rendezők a szocialista orszá­gok államférfiai közül. Az idén eljött a sajtóünnepre és részt, vett a megnyitón Bab­rak Karmai, az Afgán De­mokratikus Köztársaság For­radalmi Tanácsa Elnökségé­nek elnöke. Ott volt Gerhard Müller, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizott­ságának tagja, az Erfurt me­gyei pártbizottság első titká­ra és Richard Gothe, Erfurt megye Tanácsának elnöke is. Werner Hermann, testvér­lapunk, a Das Volk főszer­kesztője nyitotta meg az ün­nepséget, méltatva a sajtóün­nep jelentőségét. ..Ez a nap a sajtó ünnepe. Az olvasó két napig együtt él az újságjá­val, együtt csinálják a lapot az újságírókkal, együtt be­szélik meg közös gondjaikat, együtt szórakoznak, ünnepel­nek. Röviden úgy is mond­hatnánk, hogy a párt és a nép egységét példázza a sajtóün­nep.” A megnyitó után kitűnő műsor következett Megható volt, amikor a neves ameri­kai énekes, Dean Reed ismert­­békedalát énekelte, majd Babrak Karmaihoz fordul­va német nyelven kívánt az afgán népnek sikert ország­építő céljainak megvalósítá­sához. Ezután Babrak Kar­mai megölelte a színpadról lelépő énekest. A jelenlévők felállva tapsoltak... Amikor végül felcsendült az Inter­­nacionálé, ezer békegalamb repült a levegőbe... Két napon át non stop mű­sor folyt a szabadtéri színpa­dokon. Az egyiken Karl Edu­ard Schnitzler, az NDK tele­víziójának vezető kommentá­tora válaszolt kül- és belpo­litikai kérdésekre. Magyaror­szág életéről, gazdasági hely­zetünkről, idegenforgalmunk­ról is többen érdeklődtek. Má­sutt neves NDK katonai veze­tők katonapolitikai kérdésekre válaszoltak. A nők pavilonjá­ban kozmetika, tanácsadás volt, majd divatbemutató. Természetesen vásár minde­nütt. A másik pavilonban Wolfgang Ursinus professzor, az NDK leghíresebb szív­­specialistája beszélt az in­farktusról. Távolabb minia­tűr gépeken a Das Volk munkatársai által a helyszí­nen írt sajtóünnep-híradót nyomták. Számtalan kis pavilonban főzték a híres türingiai étel­különlegességeket, csapolták a finomabbnál finomabb sö­röket. Ihattak a résztvevők Dorf-Singen sörgyárának sár­ga nedűjéből. Sörgyár? Las­san múzeum lesz, mert egy személy — ,a hetven esztendős serfőzőmester — készíti ott a sört (Ez a világ legkisebb sörgyára)... Az 1132. évben épült, először apácakolostor­ként működő Gabon­na­ire ét­teremben magyar borokat szolgáltak fel... Vasárnap este kétszázezren tekintették meg a káprázatos tűzijátékot majd kart karba­­öltve, dalolva, énekelve bú­csúztak egymástól az embe­rek, búcsúztak a 27. sajtóün­neptől. (Következik: A virágok vá­rosa) Imre Béla Babrak Karmait, a sajtóünnep díszvendégét Dean Recd amerikai énekes köszönti. A Das Volk munkatársai találkoznak olvasóikkal. Újdonságok a Petőfi Irodalmi Több értékes kézirattal gyarapodott a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeum. Fischer Ernő nyugalmazott főiskolai tanár, festőművész a múzeumnak adta el 12 da­rabból álló gyűjteményét. Előkerült Petőfi Sándor 1847-ben írt,­­ Széphalom cí­mű versének tintaírásos má­sodik kézirata, amelynek lé­tezéséről eddig nem tudtak. A kollekció része Jókai Mór A kétszarvú ember című re­gényének csaknem hiányta­lan kézirata. Kuriózum Eöt­vös József — valószínűleg az 1830-as évek elejéről szárma­zó — levele Dessewffy Jó­zsefhez, az akkori konzerva­tív körök ismert alakjához. Sajtótörténeti érdekesség az a levél, amelyet Széchenyi Isléss szept­ember 26-án írt ugyancsak Dessewfy József­nek, a felső-magyarországi Minerva című irodalmi folyó­irat tulajdonosának. Rendhagyó „irodalomtörté­neti emlék” is szerepel a megvásárolt gyűjteményben­ Kazinczy Ferenc hajtincse, melynek hitelességét a hoz­zátartozók néhány soros írá­sa szavatolja. 1 CE2EI2 3 —5

Next