Kisalföld, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

Újra fiatalodik a falu KÖZMŰVELŐDÉS SZILSÁRKÁNYBAN — A közművelődésről Szilsárkányban? — kérdez vissza Demjén Ferencné, a szilsárkányi közös tanács elnöke. — Ha egy mondattal kellene válaszolni, azt mondhatnám: nem va­gyunk vele elégedettek. Igaz, klubkönyvtárunknak szakkép­zett vezetője van, pedagógus, sok próbálkozása, kezdeménye­zése volt már, a látogatottság mégis alacsony. Mivel nemcsak egy mon­datot ér meg a község köz­­művelődésének helyzete, mi­vel sok tanulsággal szolgál­hatnak a szilsárkányi ta­pasztalatok, folytattuk a be­szélgetést. Mindjárt a leglé­nyegesebbel, a falu lakóinak összetételével. A közelmúlt­ban végzett felmérés tanúsá­ga szerint a lakók több, mint egynegyede a nyugdíjas ko­ron túl van. Sokan foglal­koznak háztáji gazdálkodás­sal, korán kelnek, korán fek­szenek, fáradtak ahhoz, hogy a művelődési programokat látogassák. A Kisfaludy Szín­ház kamaraprogramjain, a 70-es évek elején még telt­ház volt minden előadáson, de mivel annak nem volt folytatása, hát a téesz, az is­kola szervez színházlátogatá­sokat Csornára, Győrbe. Ha van elég jelentkező, így old­ják meg a színházi igénye­ket. Kell a mozi? Szilsárkányban január 1- től megszűntek a mozivetí­tések. Nem véletlenül: kor­szerűtlen, zajos géppel, re­csegő hangszórókkal dolgoz­tak a vetítők, sokszor élvez­hetetlen volt az előadás. A mozi­gépész is felmondott: családot alapított, nem ma­radt ideje a vetítésre. Az öreg épületben egyedül a könyvtár népszerűsége vál­tozatlan. Elsősorban a fiata­lok, az iskolások látogatják, de tudják jól: megbízzák őket az idősek, a szülők is, egy-egy könyv kikölcsönzésé­re. Hogy mit terveznek a jö­vőre, arról így szól a tanács­elnök asszony: — A klubkönyvtár épüle­tét fel kell újítanunk. A pén­zünk meg is lesz hozzá, rendbetesszük a tetőt, a mel­lékhelyiséget, festetünk. Bő­vítésre sajnos még nincs szükség, a 150—200 embert befogadó épület egyelőre bő­ven elég a 830 lakosú község igényeinek ellátására. Ha az idő rosszra fordul, az iskolá­sok tornaóráit is a nagyte­remben tartják. Amíg mozi volt, a takarítónak nehéz volt a dolga — ki-be kellett rakodni a székeket télen. Most, hogy nincs mozi, ez megszűnt. De az élet válto­zásával szeptemberben újra kérnünk kellett, hogy indít­sák be a vetítéseket. Az uta­zási költségek megnőttek, ritkábban mozdulnak ki a környékre az emberek. Mo­ziba sem szívesen mennek Csornára. A másik ok: úgy tűnik, olyan folyamat indult el a közelmúltban, amelynek eredményeképpen újra fia­talodni kezd a falu. Csorná­ról, Győrből, Nyergesújfalu­ról készül most visszaköltöz­ni egy-egy család, fiatalok. A városi élet ma már nem egyértelműen kedvező szá­mukra, jobban jönnek ki, ha itthon építkeznek. A telkek iránt megnőtt a kereslet, nemcsak hazajönnek a fia­talok, de fontos változás: nem mennek el. A változásnak feltehetőleg még egy oka is van. Szilsár­kány január 1-től városkör­nyéki községi státuszt kapott. Egyelőre még nem érezni a változást, de sokat várnak a csornai irányítástól, a Csor­nához tartozástól, hiszen egy városnak több lehetősége van a fejlesztésre, a fejlődés támogatására, mint a járás­nak. Azt is remélik többek között, hogy most már a csornai rendezvények pla­kátjait, műsorfüzeteket is el­juttatják a faluba, eddig ugyanis csak az újságból ér­tesülhettek a programokról. S ami még fontosabb, re­ménykednek az infrastruk­túra megteremtésében, hi­szen ahhoz, hogy helyben maradjanak a fiatalok, szük­séges a vízellátás, az étkez­tetés és más hasonlók meg­oldása c­tak a lakók. Az áfész áru­bemutatóján is nagy volt az érdeklődők száma. De ha ér­dekes, eljönnek a TIT-elő­­adásokra is. De megy a haj­tás, fáradtak az emberek, igazán jól elő kell készíteni a rendezvényeket, ha közön­séget akarnak. Most jobb időket vár a kultúrás, hiszen ahogy fogy a mezőgazdasági munka, úgy szaporodnak a programokon a látogatók. Főleg a könyvtárban. A be­szélgetésből azért mégis ki­tűnik: elsősorban a gyere­kekre épít a pedagógus-nép­művelő. Rajtuk keresztül persze a szülőket is érdeklő­dővé lehet tenni. Még egy dologra panasz­kodik Ivánkovics Lászlóné Működött pávakör Szilsár­kányban három éve alatt ezüst fokozatnál rosszabbat nem kapott a minősítőkön. Pedig nem nagy a falu, min­denkit ismernek. A páva­körösök közül a szókimon­dóbbak azt mondták: „Nem értékelik ebben a faluban az ilyen munkát”. — A több­ségük téesztag volt — mond­ja a népművelő —, az elnö­köt felkérték hát arra, le­gyen a pávakör vezetőségé­nek tagja. Elzárkózott. Itt vagyok tizenhárom éve, s azt tapasztaltam, régen töb­bet tettek a faluért az em­berek. Tűzoltóknak tanítot­tam a színdarabot, lelkes kö­zönség előtt játszották. Ma belefeledkeztek a munkába az emberek, ez köti le őket Lehetőségek a jövőben Hozzátehetjük: a falu la­kóinak hetven százaléka el­jár dolgozni a környező iparcentrumokba. Sokan há­rom műszakban dolgoznak. S valóban megvan minde­nütt a háztáji is. Egyetér­tünk Ivánkovics Lászlóné­­val: nem lehet elvárni tő­lük, hogy kimozduljanak es­ténként. Hogy változik-e a helyzet azzal, ha fiatalodik a község? Ez még a jövő titka. De egy biztos, a mos­tani tanácsi vezetés fontos témának tartja a kultúrát. Saját erőből igyekeznek szak­embereket keresni a község népi barokk műemlékeinek, házainak felújítására, rend­szeres tanácskérők a műem­léki felügyelőségnél is. Ez a tény, valamint a falu fiata­­lodása együtt mindenesetre biztató. CPic) Kubai filmhét kubai filmhetet rendeznek november 15. és 20. között a budapesti Filmmúzeumban. A Karib-tengeri ország filmmű­vészete kevéssé ismert Ma­gyarországon. Néhány évvel ezelőtt egy hasonló rendez­vényen számos kubai filmet mutattak be, filmszínházaink műsorán azonban csak elvét­ve találunk kubai filmalkotá­sokat, így a filmmúzeum ve­títései jó alkalmat adnak a tájékozódásra. A filmmúzeum vetítésein két dokumentumfilmet te­kinthet meg a közönség: Ro­­lando Diaz Rodriguez Base­llaidról szóló alkotását, a Ke­rek és szögletes kapuba érke­­zik-et, valamint Humberto Solás 1974-ben készült Sim­­parele című munkáját, amely Haitiről szól. A kubai film­héten hét játékfilmet mutat­nak be. Fogy a munka er — no a látogatottság Ivánkovics Lászlónét, a művelődési ház vezetőjét az iskolában sikerült elérnünk. Mint mondja, honismereti szakkört vezet, kollégái se­gítenek más szakkörök — bé­lyeggyűjtő, néptánc — veze­tésében. Aminek szerinte ma sikere van a faluban az a képzőművészeti vásár, az árubemutató. A Képcsarnok Vállalat árusítással egybekö­tött bemutatóján hatvanezer forint értékű képet vásárol­ Győr-Sziget fürdőkörnyéke Sikeres volt a tervpályázat Lapunkban már közöltük, hogy az Építésügyi és Város­­fejlesztési Minisztérium Győr város Tanácsával közösen tervpályázatot hirdetett Győr-Sziget fürdőkörnyéké­nek rendezésére. A tervpá­lyázaton kilencen vettek részt. A pályaművek bírála­tára október 8—9—10-én ke­rült sor Győrött. A pályázat igazolta, hogy a terület al­kalmas a kiírásban rögzített elképzelések színvonalas megvalósítására idegenfor­galmi központként is. A pá­lyatervek összességében meg­felelő támpontot adnak a to­vábbi tervezéshez. A bíráló bizottság azt is megállapítot­ta tervpályázat alapján, hogy a városrész kialakult szerke­zetében, illetve az általános rendezési tervben lényeges változtatásokra nincs szük­ség. Az idegenforgalmi központ legcélszerűbb helyeként a pá­lyatervek a Keksz- és Ostya­gyártól délre fekvő, a város­­központtal és a termálfürdő­vel, valamint a strandfürdő­vel egyaránt jó kapcsolatban lévő területet jelölték meg Az is nyilvánvaló lett, hogy valódi idegenforgalmi köz­pont csak akkor alakítható ki, ha az egyes létesítmények minden szempontból harmo­nikus, szerves egységet ké­peznek. Az idegenforgalmi központ előnyös építészeti megoldá­sainak főbb szempontjai a pályatervek alapján a Híd utcának gyalogos utcává tör­ténő alakítása, a központot a Keksz- és Ostyagyár, vala­mint a Stromfeld utca felől megfelelő zajvédelmet nyúj­tó zöldterülettel és épülettel történő lezárása. Fő törekvés a Híd utcai városkép vala­mint a meglévő értékes épí­tészeti és környezeti létesít­mények megőrzése, amelyek intim patinás fürdőhelyszerű hangulatot nyújtanak. A bí­ráló bizottság azokat a terve­ket ítélte meg kedvezőbben, amelyek a többi között lehe­tővé tették a Bercsényi liget egybefüggő zöldterületként­ hasznosítását. A bíráló bizottság 150 ezer forintos első díjban részesí­tette Kiss István és munka­társa, Nenádor Mihály sze­gedi lakosok pályaművét. A 120 ezer forintos második dí­jat Szabó Sándor, Mátéffy György, Könczey Gábor, László Zsolt, Novák Ildikó, Papp Mihályné, Sike Péter budapesti lakosok munkája kapta. Ugyancsak 120 ezer fo­rintos díjban részesítette a bizottság azt a pályaművet, amelyet Aczél Gábor, Pál Ist­ván, Lombár István, Luko­­vich Tamás, Füleki Erzsébet, Guzsiák Éva és P. Nyírő Ka­talin budapesti pályázók ké­szített. A 70 ezer forintos harmadik díjat kapta Róth János, Szalay Tihamér, Wei­ner Judit, Szálka Miklós, Kecskés Tibor műve. Ugyan­csak harmadik díjat (70 ezer forint) kapott Koczka István, Szász László, Stojanov Mik­lós, Andrásné Bárány Klára, Rálish Erika és Egedyné bu­dapesti pályázók által készí­tett pályamű. Végül 60 ezer forintos negyedik díjat ka­pott Jurcsik Károly, Bolbe­­ritz Henrik, Csejtei György győri építészek által készített pályamű. A díjazásban ré­szesített pályaművek Győr város Tanácsa tulajdonába kerülnek, ezáltal a tervekben szereplő javaslatokat ezután ellenszolgáltatás nélkül fel­használhatja. IB. 1982. november 13., szombat ■ Tóvári Tóth István Munkácsy-díjas festőművész a Győri Keksz- és Ostyagyár kul­túrtermében rendez kiállítást november 29-én. Az érdeklődők mintegy 35 olajfestményt lát­hatnak majd a tárlaton. Köztük jónéhány kép már a Budapesten 1984-ben megrendezendő életműkiállításon is szerepelni fog. Felvételünkön a művész a Hévízi padok című képével látható. Ilz eszperantista mozgalom megyénkben Nyelvtanfolyamok, utazások, világkongresszus A Magyar Eszperantó Szövetség országos választmánya az 1982. évi őszi ülésén megvitatta a mozgalom előtt álló fel­adatokat. A mozgalom céltudatos tevékenységet kíván ki­fejteni a következő területeken: információ-propaganda, nyelvoktatás, tudományos és gyakorlati nyelvalkalmazások, valamint mozgalomszervezés. A feladatok közül kiemelkedő jelentőségű mind szélesebb tömegek, elsősorban a szocialista brigádmozgalom segítségé­vel, a munkások számára is lehetővé tenni az eszperantó nyelv elsajátítását, egyebek között a nyelvtanfolyamok szer­vezésével. Hasonló fontosságú az általános, közép-, szakmun­kásképző, illetve a felsőoktatásban részt vevő fiatalok ré­szére lehetővé tenni az eszperantó nyelv elsajátítását. En­nek jegyében folynak jelenleg megyénkben az őszi nyelvtan­folyam-szervezések. Hazánkban eddig mintegy 600 pedagógus tett különbö­ző fokozatú eszperantó nyelvvizsgát és eredménye­sen oktatja az eszperantó nyelvet iskolákban, úttörő-, ifjúsági- és művelődési há­zakban. A Magyar Eszpe­rantó Szövetség Győr-Sop­­ron megyei bizottsága ezen kívül rendszeresen hirdeti, népszerűsíti az úgynevezett nonstop-jellegű levelező tanfolyamot azok részére, akiknek nem áll módjában a hagyományos nyelvtanfo­lyamokat látogatni. Az eszperantó nyelv álta­lános iskolai oktatása, gya­korlása az úttörőfoglalkozá­­sokon is történhet. A tudo­mányos-technikai úttörő­­szemle keretében szervezett eszperantó vetélkedők lehe­tővé teszik, hogy a kispaj­tások szervezett formában tegyenek próbát felkészült­ségükből. Középiskolások ré­szére második idegen nyelv­ként tanítható az eszperan­tó nyelv, illetve eszperantó érdeklődési körök szervez­hetők a középiskolákban. A felsőoktatásban résztvevők részére nyelvtanfolyamok, klubok szervezésével lehet biztosítani a szakmai, tudo­mányos eszperantó nyelv­használatra történő felkészü­lést. A fiatalok részére kor­osztálytól függetlenül az eszperantó az internaciona­lizmusra való nevelés eszkö­zeként is szolgálhat. Hazánk eszperantistái szá­mára az 1983. évi, Budapes­ten megrendezésre kerülő 68. Eszperantó Világkong­resszus, és a Debreceni If­júsági Világkongresszus elő­készületei, megszervezése je­lent szép és nemes felada­tot. Már megkezdődtek és f­olytak az előszervezési munkák. Természetesen az érdeklődők sok-sok hazai és külföldi rendezvény közül válogathatnak az igen gaz­dag eszperantista program­tervből. Ilyenek például a nemzetközi számítástechni­kai tudományos konferencia, amelynek munkanyelve az eszperantó; a hagyományos szilveszteri, budapesti prog­rammal párhuzamosan, or­szágos ifjúsági találkozó Ka­posvárott; a májusi békehó­nap alkalmával számos me­gyében békehónapi eszpe­rantó találkozó lesz: a szo­kásos eszperantó nyári egye­tem Gyulán, középiskolás tá­borozás Balatonszemesen, és a legkisebbekre is gondolva, nemzetközi eszperantista út­törőtáborozás a zánkai úttö­rővárosban. A Magyar Eszperantó Szö­vetség és az Expressz Uta­zási Iroda közötti megálla­podás jegyében az Expressz Bulgáriába és Lengyelor­szágba szervez speciális nyelvhasználó, nyelvgyakor­ló utazásokat. Az eszperantó helyi cso­portok Sopronban, Moson­magyaróváron és Győrött a művelődési házakban, vala­mint a MESZ Győr-Sopron megyei Bizottsága a Petőfi Sándor Városi Művelődési Központban minden érdek­lődőt készségesen tájékoz­tat és hozzásegít az eszpe­rantó nyelv tanulásához, gya­korláshoz, és biztosítja a mozgalomhoz csatlakozás le­hetőségét. Novemberben héthónapos kezdő eszperantó nyelvtan­folyam indul Győrött a mű­velődési központban. Jelent­kezéseket ugyanitt fogadnak el a már megindult közép­fokú, társalgó tanfolyamok­ra is november 15-ig. Ugyan­csak itt lehet jelentkezni a nonstop-rendszerű, progra­mozott levelező nyelvokta­tásra is. Eőry István az eszperantó szövetség megyei bizottságának titkára

Next