Kisalföld, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-17 / 142. szám

Kezdődik a Győri zenei nyár Opera, hangversenyek, lézer ha­lett, revü örvendetes tény, hogy az eddigi évekhez hasonlóan az idei nyáron is tartalmas és gazdag programokkal várják a szórakozni és művelődni vágyókat országszerte. Külön öröm, hogy Budapest és a Balaton mellett ma már a vidéki városok is országos fi­gyelemre méltó rendezvé­nyekkel jelentkeznek a nyári időszakban. Gondoljunk csak Szegedre ahol éppen jubileu­mot ünnepelnek, a szabadtéri játékok felújításának ne­gyedszázados évfordulóját. Vagy a Gyulai színházi nyár­ra, amelynek Közép-Európa egyetlen épen maradt közép­kori téglavára ad otthont. Ti­zenötödik évadjához érkezik az idén a szentendrei Teát­rum is. Az Egervári nyári es­téket a Nádasdy-várkastély udvarában rendezik meg, a Zalaegerszegtől tizenhárom ki­lométerre fekvő Egervár köz­ségben. És folytathatnánk to­vább a sort, a kisvárdai vár­­színházi estékkel, a kőszegi Várszínházzal, a nyírbátori Zenei napokkal és a többivel. Lokópatriotizmussal átha­tott nem kis büszkeséggel mondhatjuk, hogy rangos te­kintélyt vívott ki magának Győr-Sopron megye két nagy nyári rendezvénye is, a június 24-től július 17-ig tartó Sop­roni ünnepi hetek és a mai nappal kezdődő Győri zenei nyár. Ez utóbbi, a megyeszékhely programsorozata közel két év­tizedes múltra tekint vissza Az elsőnek 1966-ban a Kisfa­ludy Színház kicsi és korsze­rűtlen épülete adott otthont Később a Rábán felállított ví­ziszínpad volt a Győri zenei nyár rendezvényeinek a szín­tere. Azóta nemcsak a feltéte­lek lettek jobbak az új Kisfa­ludy Színház épületének át­adásával, hanem a rendez­vény korszerűsödött, fgénye­­sedett tartalmában is. Míg kez­detben kizárólag a könnyű-­ műfaj, ezen belül is elsősor­ban az operett és a tánczene hódított, az utóbbi évtizedben egy tudatos törekvés nyomán egyre inkább kibontakozott a Győri zenei nyár jelenlegi profilja. A komolyzene és a népművészet-folklór mellett természetesen a szórakoztató műfajok sem tűntek el vég­legesen, ezek igényesebb vál­tozatával találkozhatunk az idén is, így üdvözölhetjük Győrött a budapesti Rock Színház társulatát és az Üvöl­tés-Farkasok című produkció­ját, a Benkó-dixielandot és Ez Dél-Amerika című show-mű­­sorát, továbbá a Lézerbalett 2000 és az R-Go show részt­vevőit. A Győri zenei nyár olyan művészeknek és produkciók­nak­­ is bemutatkozási lehető­séget ad, amelyekkel a me­gyeszékhely közönsége ritkán találkozhat. Gondoljunk csak a Magyar Állami Operaház vendégjátékra, a Fülöp-szige­­tekről érkezett Tánc- és Re­vüegyüttes fellépésére. Emel­lett még kellemes és tartal­mas nyári estet ígér a Győri Filharmonikus Zenekar 1. századi győri muzsikából ösz­­szeállított hangversenye, a Kisfaludy Színház zenés tago­zatának új bemutatója és a győri kórusok egyesített ka­rának Beethoven-estje. Az idei zenei nyár prog­ramjából felvillantott néhány részlet hűen bizonyítja, hogy a rendezők — a városi tanács művelődési osztálya, a Petőfi Sándor Városi Művelődési Központ és a Kisfaludy Szín­ház — tartalmas és sokszínű műfajokat és azok kiemel­kedő képviselőit hívják Győr­be. Az Országos Idegenforgal­mi Hivatal révén nemcsak belföldi hanem külföldi turis­tákat is vár a vizek és a zenei nyár városa. I K. T.l Szobrot avattak Győrben Nimród A cselekvő ember emlékezete A néhai királyfiról, Vajk­ról szóló történettel kezdő­dött tegnap délután egy ün­nepség Győrben: Dunavecz­­ki Anikó, a Kazinczy Gim­názium frissen érettségizett diákja Timaffy László nép­rajzkutató szigetközi gyűjté­séből adott elő részletet, mondhatnánk, felrajzolt egy vadászportrét. Utána Wer­­nerné Csordás Éva, a győri városi tanács elnökhelyette­se állt a mikrofon elé, kö­szöntve elsőként Pusztai Gabriellát, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus igazgatóját, aki a szobor­­avatón megjelent. Mert tegnap egy új szo­borral gazdagodott a város: Somogyi József Kossuth-dí­­jas szobrászművész Nimród című munkáját ezentúl a győri Kőtár előtt, a Káp­talan dombi feljárónál lát­hatjuk. Szűkebb szülőföldünk, a Kisalföld és a Szigetköz gaz­dag, változatos, páratlan ér­tékű vidék. A Duna építette évezredeken át ezt a tájat. Ez a szobor jelzi, jelképezi most azt, hogy mögötte egy olyan vidék kezdődik, amit füzek, nyárfák, erdős-bokros szigetek tesznek gazdaggá. A hatvanas éveit taposó művész, Somogyi József ezen a tájon élt gyermekként, ezen a vidéken nőtt ember­ré. Az itt és csak itt meg­szerezhető élményeket ma­gában hordozza ma is. Az egykori gyermekben hagyott nyomokból, a valóság és a mesevilág összekapcsolódásá­ból, az emlékekből és az érett ember művészi gondo­lataiból, szobrász­­tehetségé­ből jött létre e mű, a Nim­ród. Somogyi József ezzel a vidék egykori halász-vadász -aranyász emberének állít emléket. A vízmost a faágon álló férfit, aki a szerszámot, a munkaeszközt és a szarvast tartja a kezében, ezt a szob­rot ajánlotta a városnak. Az olyan férfi jelképét, aki a megélhetésért vadászni in­dul, és ugyanő, az edzett és erőtől duzzadó ember a ter­mészet erőivel szembesze­gülve végül megmenti a szarvas életét. — Somogyi József a táj iránti szeretetét, az itt élő ember iránti tiszteletét és mindkettőhöz szóló ragasz­kodását közli velünk — mondotta Wernerné Csordás Éva avatóbeszédében. Jólesik nekünk és megtisztelő a művésznek ez a hazatérése. Értékes és nemes jele an­nak, hogy a Kossuth-díjas szobrász kötődik hozzánk, a Kisalföldhöz. A mester figu­ráira jellemző egyenes tar­tás, az ember erejét felmu­tató feszesség és biztonság, amely az értelmes emberi élet feltétele: ez sugárzik az alkotásból. A biztonság, a megformált, pillanat, azon­­ban nem mozdulatlanság. Beszél a mű arról, hogy alaksa a pillanat előtt is küzdő és cselekvő ember van. Sugallja azt is, hogy e pillanat­ után is kénes és kész tenni mindazért, ami lét­­biztonságát adja." A most által inspirált szobor ezért a ma emberének is szól, hisz az amit kifejez, örök érvényű. A városi tanácselnök-he­lyettes avató beszéde után a művész, Somogyi József lé­pett a mikrofonhoz. — Ez a második szobor­­avató, ahol életemben meg­szólalok — mondta a mű­vész. — Számomra az első pillanattól kezdve komoly feladat volt, hogy egy ilyen történelmi atmoszférát su­gárzó térre milyen alkotás szülessen. A nagy­, történel­mi korokat nem motivál­ják kicsinyes emberi gondola­tok, a szellemi életet nem lehet élőről kezdeni.. Azt csak folytatni lehet és kell. Ha szobromban ez sikerült, akkor annak örülök, és ezennel életem egy darab­ját szeretettel ajánlom a vá­rosnak. H. A. 1983. június 17., péntek Úri István Kazinczy-díja Tisztán beszélni, tisztán élni „Legkisebb gyerek voltam, sokat bújt velem össze az édesanyám beszélgetni — az ő anyanyelvén, így aztán gondban voltam az iskolában, alig tudtam magyarul.” Aki mindezt elmesélte: Úri István, a győri Kisfaludy Színház művésze. A dolog pikantériája az, hogy éppen a nemrég átadott Kazinczy­­díjáról, azaz a szép magyar beszédéért nyújtott elisme­résről ültünk le beszélgetni. Igaz, aztán nem bizonyult rossz iskolának a magyar nyelv tanulására Debrecen, az a város, ahol mindig is szé­pen lassan, tisztán beszéltek az emberek. Bélig orosz származását csupán gesztusai, sajátosan elegáns mozdulatai árulják el Úri Istvánnál. Magyar szí­nész é­ s hat évi győri mun­kálkodása jogán mondhat­juk: győri színész. A Ka­­zinczy-díj átadásakor külön örömmel nyugtázta, hogy vi­déki színészre is odafigyel­tek a díj odaítélői. S ha ko­rábban kapott is egyszer Ka­­zinczy-dí­jat vidéken dolgozó művész, már zsebében volt a budapesti szerződése. — Én nem megyek vissza — mondja határozottan. — Riasztó számomra az a kö­zeg amelybe bekerülni csak komoly áldozatok árán le­hetne. Középszerűként, haj­lott derékkal meg nem sze­retnék vegetálni több pénzért sem. Ilyen alapon zöldséges­nek is mehetnék. Ha van egy jó rendező, aki mellé érde­mes elszegődni, senki sem nézi hol az a színház, ahol dolgozik majd, így volt ez Zalaegerszeggel Rusz­t. Ka­posvárral Zsámbéki jóvoltá­ból. Mindenütt, van egy tér egy kis templom, ahol jól érzi magát az­ ember. Győrött Bor József az, akiért érdemes volt elsze­gődni. Különösen, ha tudjuk: Úri István felesége Magyar Mária, a színház primadon­nája, s mindketten sok szén feladatot kaptak már Győ­rött. Az elmúlt évadban hat­hat produkcióban szerepel­tek, s Úri István külön sze­rencséje, hogy egyszerre há­rom olyan szerepben lépett színpadra — Szakhmary, Don Quijote, Malvolio —, amilyen ritkán adódik színésznek egy évadban. Jövőre az Éjjeli me­nedékhely bárójára készül nagy izgalommal, amely ugyancsak a szerepálmok kö­zé tartozik. Egyéni tervei is vannak: ősztől a Rába Szálló presszójában este tíz után kávéházi komédiák előadá­sáért buzgólkodik. Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Szép Ernő, s mások darabjai mel­lett sanzonokkal, korabeli kuplékkal tarkítaná az estet Igazi csemege lenne a prog­ram az esti szórakozást ke­veset kínáló városban. Mégsem színpadi tevékeny­ségéért kapta a Kazinczy-dí­­jat. Kritikusok szakemberek ritkán jutnak el Győrbe, nem olyan divatos hely, mint, Ka­posvár, vagy Miskolc. Amire felfigyeltek, az a Z. Szabó László tanárral kéthetenként jelentkező irodalmi műsor a Győri Rádióban, amelyben Úri István tolmácsolta a ver­seket, prózai részleteket. — Kis gázsi* színész ko­romban sokat hívtak a rádió­ba. Megtanultam jól blattál­ni, gyorsan alkalmazkodni Ezért vállalkoztam rá Győ­rött is. Verset mégsem mon­danék közönség előtt, hiszen az más alkatot kívánna. Na­gyon magányos dolog egye­dül kiállni a függöny elé. Én játszani szeretek társakkal színpadon. Ez az életem. Amit még csendben hozzá­vesz. ..Tudom, ebből nem szerzek vagyont. De tartást belső nyugalmat ad, ha az e­mber nem fut a pénz után ha nem kell a lehetőségekért feladnia az elveit, árulni a becsületét.” Úri István tehát nemcsak beszélni de élni is tisztán szeret. M­illenno út tüntetéséno­v­ íziót Simon Bolivar emlékülés • Simon Bolivar, a nagy la­tin-amerikai forradalmár szü­letésének 200. évfordulója al­kalmából a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, a Magyar Po­litikatudományi Társaság, a Magyar Külügyi Intézet és a hazánkban korábban megala­kult Simon Bolivar Emlékbi­zottság emlékülést rendezett csütörtökön a Budapesti Párt­­bizottság Villányi úti oktatási igazgatóságán. Az emlékülés elnökségében foglalt helyet Péter János, az MPT és az emlékbizottság elnöke, Falu­­végi Lajos, ai Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Pach Zsigmond Pál, az MTA alel­­nöke, az emlékbizottság alel­­nökei, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Anto­nio Casas Salvi, a Venezuelai Köztársaság budapesti nagy­követe. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja, állami, po­litikai, kulturális életünk szá­mos képviselője. Péter János elnöki megnyi­tójában egyebek között rámu­tatott: Latin-Amerika mai ag­gasztó viszonyai növelik an­nak indokoltságát, hogy Ma­gyarország is fokozott érdek­lődéssel vegyen részt a Simon Bolivar történelmi hagyatéká­val foglalkozó megemlékezé­sekben. A mai nemzetközi vi­szonyok között az, ami a vi­lág egyik részén történik, érezteti hatását a föld másik táján is. Ezután a hazai tör­ténelemtudományok, iroda­lomtudományok, közgazda­ságtudományok jeles képvise­­­­lői elemezték Bolivar munkás­­­­ságát, hatását. VAKÁCIÓ Nehéz és egyre nehezebb táskát raknak le a diá­kok egy-egy tanév befejeztével. Szó és kép tökélete­sen aligha adja vissza azt a megkönnyebbülést amit a tanuló érez az utolsó tanítási napon a vele szom­szédos első szünidei percben. Ki-ki maga tudja, mennyire érdemli meg a pihenést pontosabban nem is érdem­ez hanem létszükséglet. Régi bevett szokás, hogy ilyenkor, amikor nem kellene a közelgő a vár­ható a minden eddiginél nagyobb feladatok hírével ijesztgetik a diáksereget Semmi szükség rá Fedezzék fel a vizet a zöldet, a futballgályát a kül- és belföl­det, a szülői ház melegét a kánikula dacára egyszó­val élvezzék a nyár, a vakáció örömeit Nyaralni sem olyan egyszerű mint egyesek gondolják. Könnyű az iskolatáskát a sarokba hajítani. És aztán? De taná­csot se adjunk. Jó pihenést mindenkinek! HU­MFotl* 5

Next