Kisalföld, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-10 / 136. szám

Genfi kilátások az áttörés még messze van Valamivel nagyobb rugal­masság, ugyanakkor további bizonytalanság jellemzi az új amerikai tárgyalási pozíciót Genfben. Ezt állapítják meg Washingtonban a hadászati fegyverkorlátozás kérdéseivel foglalkozó szakértők Reagan elnök szerdai nyilatkozata után. Az elnök és Edward Row­ny, az amerikai küldöttség vezetője azt állította, hogy az Egyesült Államok most kész minden szovjet indítványt komolyan megvizsgálni. Az új amerikai javaslatnak Reagan egyetlen mozzanatát ismer­tette: Washington elképzelése szerint mindkét oldalon öt­ezerre kell korlátozni a ha­dászati rakétaerők nukleáris robbanótölteteinek számát. A robbanótöltetek számá­nak hasonlítási alapként való elfogadása — ezt a Scowcroft­­bizottság tagjai és a kong­resszus illetékesei követelték a Fehér Háztól — változás az eredeti amerikai állásponthoz képest: amikor a hadászati fegyverzetkorlátozási és csök­kentési tárgyalások Genfben megkezdődtek, Washington mindkét oldalon egyenlő pla­fonként 850 rakéta megha­gyását javasolta. Ez azt jelen­ti, hogy az Egyesült Álla­moknak szárazföldi rakétái felét, a Szovjetuniónak raké­tái kétharmadát kellett volna leszerelnie, ezért a szovjet fél ezt a javaslatot elutasította. Az a tény, hogy szerdán Reagan nem érintette a ne­­hézrakéták kérdését, csak a szerinte „leginkább destabi­lizáló” szovjet rakétákról tett említést, a kongresszus és a külügyminisztérium mérsé­kelt elemeinek pillanatnyi befolyását mutatja. Hogy mennyire új valójá­ban az új amerikai­ álláspont, az a tárgyalóasztalnál fog ki­derülni — állapítják meg Washingtonban, s hozzáteszik: az eddig ismert részletek és e tárgyalások amúgy is bo­nyolult jellege alapján vilá­gos: az „áttörés” Genfben még messze van. Heves vita a Bundestagban Heves vitára került sor csütörtökön a nyugatnémet parlamentben a williams­­burgi csúcstalálkozó megíté­lése kapcsán. Helmut Kohl kancellár kormánynyilatkozatában úgy értékelte a csúcstalálkozót, hogy a hét vezető tőkés or­szágnak sikerült ,közös stra­tégiát” kidolgoznia ami „nagy... előrelépést” jelent együttműködésükben. Kohl csak rendkívül enyhén bí­rálta az Egyesült Államok költségvetési és kamatpoliti­káját. Nyilatkozatának nagy ré­szét a fegyverkezéssel fog­lalkozó williamsburgi nyilat­kozat támogatása töltötte ki. Kohl szerint az a tény hogy ezt a nyilatkozatot Japán is aláírta azt bizonyítja hogy ,,a túlzott szovjet fegyverke­zés globális fenyegetést” je­lent. Július elejei moszkvai lá­togatása kapcsán a kancel­lár részletesen foglalkozott az NSZK és a szocialista or­szágok viszonyával hang­súlyozva hogy kormánya „új és jobb minőség” kiala­kítására törekszik ebben a viszonyban. Hans-Jochen Vogel az el­lenzéki Német Szociálde­mokrata Párt parlamenti frakciójának elnöke meg­semmisítő ítéletet mondott, a williamsburgi csúcstalálko­zóról és annak következmé­nyeiről. Éles szavakkal bírálva Kohl nyilatkozatát Vogel leszögezte: a csúcstalálkozó ne­m hozott közös stratégiát a tőkés országok 32 milliós munkanélküliségének leküz­désére. Nem sikerült elérni, hogy a Reagan-kormány kor­látozza csillagászati katonai kiadásait óriási költségveté­si deficitjét és csökkentse a nyugat-európai országok gaz­daságának súlyos károkat okozó magas dollár-kamat­lábakat. A kancellárral szemben az ellenzéki vezető úgy ítél­te meg hogy a genfi tár­gyalások sikere nemcsak a Szovjetunió de az Egyesült Államok kompromisszum­készségétől függ. A NATO-tanács párizsi ülése A NATO párizsi tanácsko­zása „a szövetség egységét és elszántságát” kell hogy tükrözze — hangoztatta Jo­seph Luns NATO-főtitkár az atlanti szövetség idei első külügyminiszteri tanácsülé­sét megnyitó beszédében. A 16 tagállam külügyminiszte­reit Pierre Mauroy francia miniszterelnök üdvözölte. 1966, Franciaországnak a NATO katonai szervezetéből történt kilépése óta először ülésezik az atlanti szövetség a francia fővárosban. A tanácskozás az utolsó az eurorakéták 1979-ben elha­tározott nyugat-európai tele­pítésének megkezdése előtt. George Shutz amerikai külügyminiszter és Luns fő­titkár egyaránt a szövetség „összetartását és egységét” kí­vánják ezért hangsúlyozni. Luns megnyitó beszédében célzott arra, hogy ez az egy­ség mégsem hiánytalan, de bízik abban, hogy az érdek­­közösség végül tudatosodik. ■ A közép-amerikai Salvadorban változatlanul igen feszült a belpolitikai helyzet. Ké­pünkön: gerillaosztagok által elpusztított egyik hírközlő állomás romjai El Pacayal kö­zelében. 2 - XI5 AI FÖLD Budapestre érkezett a csehszlovák belügyminiszter Horváth István belügymi­niszter meghívására csü­törtökön hivatalos baráti lá­togatásra Budapestre érke­zett Jaromir Obzina, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság belügyminisztere. Foga­dására a Ferihegyi repülő­téren megjelent Horváth István belügyminiszter. Zsivkov hazaérkezett Todor Zsivkov, a Bolgár Államtanács elnöke négyna­pos törökországi hivatalos lá­togatásáról csütörtökön haza­érkezett Szófiába. Ismét Thatcher- választások Nagy-Britanniában Nagy-Britanniában csütör­tök reggel 7 órakor megnyi­tották a szavazóhelyiségeket. A nap folyamán lezajló ál­talános választások tétje a parlament megújítása. A 6­1 képviselői hely megszerzésé­­­ért több, mint 2500 jelölt ver­sengtek. A nagy pártok — Konzer­vatív Párt, a Munkáspárt és a szociáldemokrata-liberális koalíció — valamennyi vá­lasztókerületben jelöltet állí­tottak. . A csütörtök reggel nyilvánosságra hozott közvé­lemény-kutatások a Margaret Thatcher vezette Konzervatív Pártnak változatlanul igen nagy, 18—20 százalék körüli előnyt jósoltak. Az első ered­mények ma hajnalra várha­tók. Portugália f új koalíciós kormány Antonio Ramalho Eanes portugál államfő csütörtökön hivatalosan beiktatta a Ma­rio Soares vezette új kor­mányt Csütörtök délután tette le a hivatali esküt Por­tugália új kormánya. A Ma­rio Soares vezette Szocialista Párt (PS) és Carlos Mota Pinto Szociáldemokrata Pártjából (PSD) létrejött koalíció az 1974-es fordulat óta az ország 16 kabinetje. Az új kormány abszolút többséggel — 176 képviselő­vel — rendelkezik a 250 fős­­parlamentben; programját tíz napon belül terjeszti a törvényhozás elé. A miniszteri tárcák meg­oszlása: szocialisták — a kormányfővel együtt — 9, szociáldemokraták 5, függet­lenek 2. Miniszterelnök: Mario Soares (PS), miniszterelnök­helyettes és hadügyminisz­ter: Carlos Mota Pinto (PSD) — A PS-PSD kormány­­koalíció — a portugál nép akarata ellenére — a jobb­oldalnak a hatalomba való visszatérését jelenti —­ hang­súlyozza az Intersindical szakszervezeti központ éj­félkor nyilvánosságra hozott közleménye. A legnagyobb portugál szakszervezet -a­­mint a közlemény megálla­pítja — minden eszközzel harcolni fog a dolgozók ér­dekeiért, az áprilisi vívmá­nyok védelméért. Megnyílt az AESZ csúcsértekezlete Mengisztu a soros elnök A következő évben Men­­gisztu Hailé Mariam etióp államfő lesz az Afrikai Egy­ségszervezet elnöke. A kon­tinentális szervezet soros el­nöki tisztét Daniel Arap Moi kenyai államfőtől szerdán késő este az AESZ 19. csúcs­­értekezletének megnyitó ülé­sén vette át. Az AESZ székhelyén, Addisz Abebában, az Africa hallban az afrikai vezetők — köztük 29 államfő — látható örömmel nyugtázták, hogy a Nyugat-Szaharával kapcsola­tos ellentétek félretételével a szervezet megmenekült az összeomlástól. Daniel Arap Moi, aki a ta­valyi, a líbiai fővárosba ösz­­szehívott csúcsértekezlet két­szeri meghiúsulása miatt két éven keresztül volt az AESZ elnöke, leköszönő beszédé­ben nyíltan beszélt a szerve­zet gyakori bizonytalanko­dásáról, határozatlanságáról. Méltatta a tagállamoknak azt a törekvését, hogy regio­nális gazdasági csoportosu­lásokba tömörüljenek. Rész­letesen elemezte a namíbiai rendezés útjában álló akadá­lyokat, majd bírálta az Egye­sült Államokat, amiért az ENSZ Biztonsági Tanácsá­ban vétójával megakadá­lyozza a pretoriai rendszer elleni gazdasági szankciók elrendelését. Szerdán este választották meg az AESZ — kilenc tag­államból álló — bizottságát. Elemzők szerint a haladó afrikai országok csoportja számára, a szaharai állam képviseletének ügyében tett engedmény ellenére, némileg kedvezőbbé vált a helyzet azzal, hogy az AESZ élére a szocialista Etiópia vezetője került. Hozzáteszik: Etiópia és személy szerint Mengisztu tekintélye nagyban emelke­dett az afrikai országok kö­rében azzal, hogy éppen Addisz Abebában sikerült megóvni az AESZ létét. Végül is Líbia volt az egyetlen ország, amely nem vett részt a megnyitón. Moamer El-Kadhafi ugyan hétfőn és kedden Addisz Abebában tartózkodott, de a megnyitás napján elutazott. Arafat diplomáciai erőfeszítései Jasszer Arafat, a Paleszti­na­ Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának el­nöke cáfolta, hogy a PFSZ a kelet-libanoni Bekaa-völgy­­ben szándékozik újraegyesí­teni a bekerített Bejrútból kivont, több arab országba széttelepített palesztin fegy­veres erőket. A Katarban élő palesztin menekültek gyűlé­sén azt mondta, hogy a PFSZ nem akadályozz­a meg a Libanonban tartózkodó ide­gen csapatok kivonását, sőt az Észak-Libanonban és a Bekaa-völgyben állomásozó saját erőinek kivonásával is kész elősegíteni e cél eléré­sét. Ugyanakkor elengedhe­tetlen feltételnek nevezte ehhez a Libanonban élő 450 ezer palesztin menekült biz­tonságának megbízható ga­rantálását. Arafat csütörtökön Katar­ból Észak-Jemenbe érkezett. Dél-Afrika A széleskörű nemzetközi, tiltakozás ellenére csütörtö­kön hajnalban a pretoriai központi börtönben — kötél által — végrehajtották a ha­lálos ítéletet a három dél­afrikai feketebőrű szabad­ságharcoson. Thelle Simon Mogoerane, Jerry Sema­w Mosololi és Marcus Thabo Motaung a fajüldöző rezsim ellen küzdő párt, az Afrikai Nemzeti Kongresszus tagja volt. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa, több ország kormá­nya, egy sor nemzetközi és nemzeti szervezet az elmúlt napokban megkísérelte rá­venni a dél-afrikai rezsimet, hogy adjon kegyelmet az el­ítélteknek. A dél-afrikai kormány szó­vivője szerdán bejelentette, hogy az ország vezető szer­vei megvizsgálták a kegyel­mi kérvényeket, és a folya­modványok, közbenjárások ellenére az ítélet végrehaj­tása mellett döntöttek. A kivégzett szabadsághar­cosokat a fajüldöző rezsim bírósága 1982. augusztusában ítélte halára, „hazaárulás, gyilkosságok, fegyveres rab­lás és terrorista akciók" vádjával. Kivégzések A végtelen háború közeledik a Rámádon, s mohamedánok böjti hónap­ja. A szent ünnep előtt Irak is­mét fegyvernyugvást java­solt Iránnak, ám az ajánla­tot Teherán azonnal vissza­utasította. Amiből logikusan következik, hogy a jó ideje elfelejtett jelzővel felruhá­zott háború reménytelenül folytatódik. Persze használ­hatunk más jelzőiket is. Kí­vülről szemlélve nemhogy értelmetlennek, hanem teljes­séggel őrültnek tekinthető ez a szomszéd háború, amelyben mindkét hadakozó csak iszo­nyatos veszteségeket szenve­dett, s a világon semmit nem nyert. Mert az majd harcon év után világos, hogy kato­nai győzelmet egyik fél sem tud kicsikarni. Irak villám­­háborús tervei a belpolitikai küzdelmei miatt meggyengült Irán legyűréséire már a há­ború első hónapjaiban szer­tefoszlottak. A lassan kicsi­kart győzelem ábrándja is a múlté, ám Irán sem képes felülkerekedni, annak elle­nére, hogy másfél esztendeje támadásban van, s a háború­zás java már iraki területen zajlik. Önmagában az még logikus lenne, hogy mint háborúra kényszerített fél, Teherán nem hajlandó megfelelő kom­penzálás nélkül békét kötni. De hát kárainak gazdasági és politikai kiegyenlítését már számtalanszor ajánlották az Irak mellett álló arab ál­lamok. Bagdad is kész lenne messzemenő engedményekre. Teherán mégsem enged, mert úgymond ragaszkodik a mai bagdadi rendszer felszámolá­sához. Ami viszont hallatlan egy béketervben, hiszen sa­ját bukájára aligha kötelez­heti el magát egy hatalom. A képtelen feltételek hát­terét sokat kutatják mosta­nában az iraki—iráni háború megfigyelői. Vannak olyan vélekedések, hogy a teherá­­ni vezetésnek otthoni ügyei­ben jó szolgálatot tesz a nem­zeti egységet erősítő háború. Csakhogy ennek ellentmond az az iszonyatos teher, ame­lyet gazdaságilag ugyancsak válságban evickélő Iránra ró ez a rétestészta-harc. Eltéré­sekkel ugyan, de nagyjából áll ez Irakra is. Politikai presztízs és számítás, vallási és ideológiai megfontolások kusza tömege teszi befeiezhe­­tetlenn£ ezt az ádáz hábo­rút, amelybe mindkét ország gazdasága lassan belerokkan. A józan észre apellálnák mindkét tusakodónak a köz­vetítőit, de annak győzelmét folyton megvátalja az ezer­nyi ellentéttől táplált politi­kai engesztelhetetlenség. Kér­­ftpm: Horffy 1983. június 10., péntek

Next