Kisalföld, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-08 / 134. szám
A nyári időjárás beálltával is szorgos munka folyik a Prométheusz Tüzeléstechnikai Vállalatnál. Az energiatakarékosság jegyében a győri üzem dolgozói az olaj és gáztüzelési berendezések hőtechnikai mérését és szabályozását ellenőrzik. Időszerű kérdés Mosonszolnokon MI LESZ AZ ISKOLÁVAL? A lakók segítenek Mosonszolnok közösségének a legnagyobb gondja az iskola. És mindaddig az lesz, amíg túl nem jutnak a nehezén. Több mint ezerhatszáz lelket számlálnak a faluban, és eljutottak odáig, hogy a százhuszonöt esztendős iskola épülete fölmondta a szolgálatot Az egész a kilengéssel kezdődött. Az iskola pedagógusai még három évvel ezelőtt egyre gyakrabban észlelték, hogy az épületnek egy része a ritmikus, egyenletes léptekre leng, imbolyog. A fizikatanárok szerint, ha a feltételezés igazolódik, akkor az épület életveszélyes. Márpedig itt több, mint kétszáznegyven gyerek és tizennyolc pedagógus életéről van szó! A tanácselnök hitte is, meg nem is ezt a felfájdító jövendölést, de azért megrendelte a statikusokat. A hipotézis igazzá lett: az épületet életveszélyesnek nyilvánították 1981. júniusában. Az iskolát fel kell újítani, statikailag meg kell erősíteni, írták a szakértők addig a lábát teremtett lélek az iskola épületébe nem teheti. Azt mindenki tudta: a búslakodásnak nincs helye, cselekedni kell az épületet fel kell újítani. Az alapok és a ..főfalak megmaradnak, így a megyei tanácstól kapott. 6,5 millió forint elég lesz, gondolták. Ha meg nem akkor a pénzt megtoldják társadalmi munkával A tervező brigád: a győri Konstrukció Építőmérnöki Gazdasági Munkaközösség tervezett, a Jánossomorjai Tóvál Építőipari Közös Vállalat mint kivitelező, a gyors anyagbeszerzésről Gondoskodott, a falu apraia-nagyja, szocialista brigádjai örezte és fiatal ia meg elkezdte társadalmi munkában az óvatos bontást. Minden cserépért és kőért megizzadtak , mire eljutottak a rémületig. Igen, a rémületig! Amikor azt hitték, hogy a dolog már egyenesben van és rövidesen kezdődhet a régi rossz, agyongombásodott épület, újjávarázsolása , a szakértők kiderítették: nem vállalhatják az eredeti terveknek megfelelően a felújítást, mert a ,,halas” majd egy méter széles falak egy része vályog. Ezért pedig sem a tervező sem a kivitelező nem vállal felelősséget nem is kezdik el az építkezést. A váratlan fordulat nem hozhatott mást mint azt a döntést, hogy a tartó pilléreknek szánt vályogfalakat le kell bontani. És most ott tátong az üresség Mosonszolnok kellős közepén szemben a templommal a Fő utca és a Szabadság utca sarkán — szűkítve az amúgy is szűkös utat. A lakók és a szocialista brigádok (az Újhelyi Imre Termelőszövetkezet tíz brigádja közül a Zalka Máté, a Radnóti Miklós a Kafka Margit és az Ady Endre brigádjai hetven emberrel, valamint a Lajta-hansági Állami Tangazdaság három szocialista brigádja: a Dobó Katica, a Petőfi Sándor I. és a Petőfi Sándor II. tagjai összesen 180-an. ugyanennek a gazdaságnak a KISZ-szervezete az Erzsébet-pusztai határőr őrs tagjai akik a 40 tagú úttörő határőr-szakaszt patronálják, az ifjúsági klub tagjai, és sorolhatnánk a falu lakóit is. a szülőket a nagyszülőket) a bontásnál sem a szabadszombatot sem a vasárnapot nem sajnálták és verejtékeztek azért hogy csak gyerünk, gyerünk — minél előbb készüljön el az iskola... Most a megváltozott helyzet megtorpanásra készteti az egész ügyet fejfájásra a tanácselnököt a népfronttitkárt, mérgelődésre a pedagógusokat és a gyerekeket. Mert a legjobb szándék ellenére is ez utóbbiak szenvednek a legtöbbet. Az egész községben szanaszét tanulnak és tanítanak, most már két esztendeje és minden (rossz) jel arra vall hogy a harmadikat is így húzzák ki. Egyelőre az vigasztalja a 243 tanulót és a 18 pedagógust, hogy rövidesen itt a vakáció és két hónapra megoldódnak a gondok. No de azután?! Azután egyelőre megint csak az elképzelésekről lehet beszélni Lesz benne hét tanterem, zsibongó szertár, tanári szoba úttörőszoba, korszerű, fénycsövek, világítás csinos mosdó és WC és központi fűtés. Csak már készen lenne a terv! Csak márlehetne nekifeszülni, mert ez a timódás, ez senkinek sem jó! A módosított terveket május 20-ra ígérték de még nem érkeztek meg. Ha a fő falak megmaradhattak volna, a felújított iskola 1983 december 31-re elkészül. Így azonban a befejezés újabbi határideje: 1984. június 30. És naponta ötvenen kérdik: mi lesz az iskola felújításával ? Mindenki ugrásra készen várja a terveket mert a falu akarása ■— szerencsére! — nem lankad. (Singular) 4 - mmipom Évtizedek óta naponta megfordulok Győrött abban az épületben, amelyre valaha ezt írták fel: törvénykezés háza. Tanúja voltam folyosóján, amikor nemrégen még a boldogító igent kimondó fiatal pár a válóperes bíró hívására várva gyűlölettel nézett egymásra. Hallottam, amikor kihirdették a halálos verdiktet a kétszeres gyilkos előtt... S mit lát, tapasztal, aki a törvénykezés házában negyven esztendőt tölt el munkában? * * * Arról a széparcú, hófehér hajú aszszonyról, aki negyven esztendőt dolgozott Győrött, a bíróságon, felettesei csak dicsérő szavakkal szólnak. Heszky Márta, asszonynevén Kruch Jenőné negyvenkét évvel ezelőtt sikeres vizsgát tett a budapesti zeneművészeti főiskolán. Rubányi Vilmos — csak az idősebb zenerajongók emlékeznek nevére — volt a korrepetitora. Heszky Márta nyílegyenesen indult el a világot jelentő deszkák felé. Azonnali ajánlatot kapott az Operaház kórusától, ahonnan tudjuk, nem kisebb egyéniségek kerültek ki, mint Házy Erzsébet... Ő nem tudott elszakadni a Rába-parttól, szüleitől. Visszajött Győrbe, de énekelt. Amikor a táncoslábú bonviván, Körössy Zoltán a győri színház igazgatója lett, valóságos kiselőadást tartott neki fényes lehetőségéről. Mások pedig azzal biztatták: „kislány, magának kincs van a torkában”. Egy-egy alkalomra vállalt is szerepet a színházban. Horváth Gyula társulatánál már többször láttuk a színpadon. Ekkor írtam kritikát Heszky Mártáról, a János vitéz francia királykisasszonyáról, majd a Cigánybáró Arzenájáról. Hallottam csodálatosan szép hangját Lehár örökbecsű daljátékában, a Vándordiákban is. Már-már azt hittük, hogy mégis a színpadon marad... Egyik napon azonban a színház helyett a törvénykezés házába lépett be. 1983. június 1-én, negyven évi makulátlan hű szolgálat után kikapcsolta a telexgépet, lefedte az írógépét, még beadta az elnöknek a járásbíróságról nemrég érkezett elsőfokú ítéletet. Kollégái és kolléganői, a bírók és a bírónők könnyes búcsúztatása után elhagyta az épületet. .. Dr. Gyepes István, a megyei bíróság elnöke mondta róla: Korrekt magatartása hosszú szolgálata alatt még csak nemtetsző észrevételre sem adott okot. Még arra sem kért soha engedélyt, hogy az ünnepek előtt, munkaidő alatt bevásárolni menjen el. A hozzám jövőkkel is mindig példásan korrekt és udvarias volt. Pedig itt, a bíróságon azért nem mindig Grál-lovagok fordulnak meg... Nincsen már meg az a cikkem, amelyet több évtizeddel ezelőtt írtam Heszky Mártáról. Arra azonban emlékszem, hogy akkor sem igényelte a dicséretet. Most is nehezen tudom szóra bírni... A szépreményű énekes hogyan lett a megyei bíróság főelőadója? — Mindig nagyon megfontoltam cselekedeteimet. Higgye el, előttem is felvillant — nem is egyszer — a színpad varázslatos világa... De fiatalon — alig múltam tizennyolc éves — rájöttem, lehet, hogy van tehetségem, de talán nem annyi, amely ahhoz szükséges, hogy nagyra vigyem ... 1942-ben gyakornokként kezdtem el itt a munkát. Rövidesen a járásbíróság elnöke mellé kerültem. Dr. Gavallér Dezső volt az első főnököm. Később dr. Mecsér József mellett dolgoztam. A leghosszabb időt dr. Csepes István mellett töltöttem el. Elmondhatom, minden ügyről futam ami a megyei bírósághoz került, mert az elnöknek én adtam be az aktákat, valamint a járásbíróságok megfellebbezett ítéleteit. Soha nem voltam kíváncsi az elítéltekre, pedig itt a szobám előtt vezették el legtöbbjüket, a nagyteremben tartandó tárgyalásra. Miért nem voltam kíváncsi rájuk? Mert annak ellenére, hogy mélységesen megvetettem és megvetem ma is a bűnözőket, azért egy kicsit mindig a szenvedő embert láttam bennük. Mit csinál most korlátlan szabad idejével? — Férjem betegeskedik. Péter fiamat és feleségét rajongva szeretem, talán még náluk is jobban kisunokámat. Tamáskát... Van kis kertünk. Gondolhatja, lesz mivel foglalatoskodnom. Otthoni munka közben bekapcsolom a rádiót. Amikor felcsendül egy-egy ismerős dallam, kicsit emlékezem, talán néha kicsit könynyezem is ... Ne értsen félre, nem bántam meg semmit. Talán kicsit az ifjúságot könnyezem ... Amikor kifelé tartok a törvénykezés házából, én arra a hindu közmondásra gondolok, amely szerint ..sírva jössz a világra és körülötted mindenki mosolyog. Igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva távozzál és körülötted mindenki sírjon... ” * ★ * Krudi Jenőnét, született Heszky Mártát nyugállományba vonulása alkalmából az igazságügyi miniszter Kiváló munkáért kitüntetésben részestette. Imre Béla Negyven év a törvénykezés házában üdülnek a gyerekek GYÖNGYFŰZÉS A BALATONNÁL Akiket ölben visznek. Ezekben a napokban hetvennégy megyénkben mozgássérült gyermek üdül a Balatonon. A nemes ám tegyük hozzá nagy felelősséggel járó vállalkozás kezdeményezője a Magyar Vöröskereszt Győr-Sopron megyei vezetősége segítője számos aktíva, azok, akik évről-évre felkutatják a rászoruló gyermekeket, szervezik, előkészítik és megvalósítják az üdülést. Ehhez élvezi a mozgalom a megye lakosságának, üzemek, vállalatok intézmények vezetőinek szocialista brigádközösségeknek, a vöröskereszt alapszórvezeti tagságának és pártolótagjainak, továbbá a SZOT hévízi Észak-dunántúli üdülési és szanatóriumi igazgatóságának és másoknak anyagi és erkölcsi támogatását. Június 1-én reggel panorámás autóbuszok és kísérők várták Győrött. Sopronban és Mosonmagyaróváron a gyermekeket. Megkezdődött a felszállás, amikor szolgálatba lépett a gondozói stáb — Mire gondolnak a szülök a búcsúzás pillanatában? — A mi Attilánk még sohasem volt üdülni, így nagyon megörültünk a lehetőségnek, legalább valami kárpótolja a gerincsérülésért — mondják Szilvásiék. Az anya az öröm és bánat könnye csillog... Várnai Krisztina szülei mondják: Nagyszerű dolog, amit értük és értünk is tesz a Vöröskereszt... Hideg Virág édesanyjának többszörös oka van az örömre: lányát felvették a mozgásjavító általános iskolába, most üdülni viszik, ugyanis ő egyedül neveli két gyermekét, és nem telik erre... A többi szülő sorsa, gondja is hasonló. A sérült, mozgásában erősen korlátozott, mosdatásra, öltöztetésre, kísérésre, szállításra szoruló gyermek üdülése az egészségesek környezetében szinte lehetetlen. Ezért is nagyszerű tett kollektív és ingyenes üdültetésük. Vidáman telik az utazás, a gyerekek beszélgetnek, tervezgetnek. Mindhárom autóbusz jó időben célhoz ér, a SZOT balatonmáriai gyermeküdülőjébe, ahol az üdülő vezetője Takács Ferencné szívesen fogadja vendégeit. A tábor orvosi ez alkalommal harmadszor dr. Horváth Katalin, a SZOT röjtökmuzsaji gyermeküdülőjének főorvosa, aki elsőként érkezett meg a táborba és már berendezkedett gyógyításra, kezelésre, szóra van szükség, szinte percek alatt hat 12— 13 tagú csoportokra osztják a gyermekeket. Minden csoportba 4—5 mozgásképtelen, vagy több segítségre szoruló gyermeket osztanak. Melléjük 2—3 felnőtt kerül. A táborvezetővel együtt 26 főből áll a gondozó—nevelő stáb, akik a 74 gyermek testi, szellemi gondozását látják el, éjjel, nappal. Legtöbbjük egészségügyi dolgozó, védőnő, ápolónő, mentős stb., de van köztük pedagógus, népművelő, népművész is. Pillanatok alatt benépesülnek a tiszta szobák, megkapják a csomagokat. A soproni fiúk — Kalmár István, Tulok Zoli, Ferenczi Attila és Szerencse Attila boldogok, mert egymás mellé kerültek. Barátságuk a múlt évben szövődött. Kalmár Pisti most fényképezőgépet, is hozott, hogy a csoportot és a feledhetetlen nyaralást megörökítse. Az elhelyezkedő gyerekek közül sokan segítségre szorulnak. Bizzer Istvánné, a Vöröskereszt Sopron városijárási titkára Brummer Gábor holmiját rakja helyére, Gábor pedig szomorúan közli: — Sajnos, én nem tudom megcsinálni. Azért engedtek el üdülni is, hogy tanuljak önállóságot. A 11 éves Nagy Valér teljesen mozgásképtelen, egy szőke vékonyka kisfiú serényen pakolja a bőröndöt. — Roland vagyok. 8 éves, Valér öccse — mutatkozik be. — Otthon is sokat segítek neki, ismerem minden kívánságát, szokását... A hálószobák előterében már tolókocsijukban ülnek a mozgásképtelenek. Szikom Szilvia, Zsiga Rózsa, Nagy Palika és mások. Mögöttük egy-egy felnőtt. Vannak olyan gyermekek, akik nem tudnak önállóan járni, de kocsijuk nincs. Őket ölbe viszik a mosdóba, a vízpartra, ebédlőbe... A táborvezető tájékoztat: holnapra már hozattunk kocsit részükre. Még ebéd előtt elkezdődik az orvosi vizsgálat. Előbb a lányok, majd a fiúk egészségi és higiénés állapotát ellenőrzi a tábor orvosa és a védőnő. A doktornő estefelé már statisztikát készít és örömmel mondja, hogy az idei csoport egészségi állapota jobb, mint a múlt évi volt. Egy csoport fia még délelőtt a partra látogatott, sokan először látták a csillogó Balatont. A rokkant gyermekek üdültetésében nélkülözhetetlen segítők a mentősök. Többségében fiatalok vállalkoztak a különleges szolgálatra: Bobály László, Boruzs Mihály, Füsi Csaba, Léber László (KISZ-titkár) és Szilágyi Kemál, aztán mások váltják őket. Egyrészt szabadságot vettek, másrészt szolgálatmentességet kaptak erre az időre, mint mások, akiket a Vöröskereszt kikért. Sok-sok elképzeléssel érkezett a táborba Hopp Erzsébet népművész, Németh György és Horváth István népművelő is. — Szívesen jöttünk a Vöröskereszt hívására — mondja Erzsébet —, és újságolja, hogy szinte kimeríthetetlenek lehetőségeik a gyermekek, szórakoztatására, foglalkoztatására. Bábkészítés, bábozás mesével, zsinórfonás, ''vönyyfűzés, papírhajtópatis, figurák készítése papírból. Németh György nád- és fűzfasíp készítésére tanítja majd a srácokat és amatőrfilmet készít az üdültetésükről. Másfél napi ottlétem alatt arról győződhettem meg, hogy mindenki mindenben igyeksziksegíteni. Szinte felülmúlhatatlan a törődés, figyelmesség, segítőkészség, ami körülveszi ezeket a gyermekeket! De ez a gyermekek és felnőttek között is megnyilvánul. Így válik első nevétől valóra mindaz, amit Gulyás János táborvezető az eligazításon így fogalmazott meg: — Kérem! Figyelmük központjában mindig a gondjainkra bízott gyermekek legyenek! Segítsék őket gazdag élményekhez, egyéni ambícióik megvalósításához, képességeik fejlesztéséhez, neveljék őket önállóságra, a környezet óvására. Ehhez minden feltétel adott, meséskönyvek, terem, és udvari játékok is bőven jutottak. Az üdülő konyhájának dolgozó jó reggelit, ebédet, vacsorát tálalnak, az uzsonnát pedig a partra viszik a gondozók. Tizenegy napon át, a zászlófelvonástól a búcsúzást jelentő tábortűzig a fürdés és játékok mellett sok-sok színes program, hajókirándulás. Ki mit tud?, disco szerepel a nyári tábor lakói részére készült programban, hogy teljes gondtalan és vidám legyen az élet sok örömétől elzárt gyermekek üdülése. Horváth Irma 1983. június 8., szerda