Kisalföld, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-08 / 134. szám

­ A nyári időjárás beálltával is szorgos munka folyik a Prométheusz Tüzeléstechni­kai Válla­latnál. Az energiatakarékosság jegyében a győri üzem dolgozói az olaj és gáz­tüzelési berendezések hőtechnikai mérését és szabályozását ellenőrzik. Időszerű kérdés Mosonszolnokon MI LESZ AZ ISKOLÁVAL? A lakók segítenek Mosonszolnok közösségének a legnagyobb gondja az iskola. És mindaddig az lesz, amíg túl nem jutnak a nehezén. Több mint ezerhatszáz lelket számlálnak a faluban, és eljutottak odáig, hogy a százhuszonöt esztendős iskola épülete fölmond­ta a szolgálatot Az egész a kilengéssel kezdődött. Az iskola pedagógusai még három évvel ezelőtt egyre gyakrabban észlelték, hogy az épületnek egy része a ritmikus, egyenletes léptekre leng, imbolyog. A fizikatanárok szerint, ha a feltételezés igazo­lódik, akkor az épület életveszélyes. Márpedig itt több, mint kétszáznegyven gyerek és tizennyolc pedagógus életéről van szó! A tanácselnök hitte is, meg nem is ezt a felfájdí­­tó jövendölést, de azért meg­rendelte a statikusokat. A hipotézis igazzá lett: az épü­letet életveszélyesnek nyilvá­nították 1981. júniusában. Az iskolát fel kell újítani, statikailag meg kell erősíte­ni, írták a szakértők addig a lábát teremtett lélek az iskola épületébe nem teheti. Azt mindenki tudta: a bús­­lakodásnak nincs helye, cse­lekedni kell az épületet fel kell újítani. Az alapok és a ..főfalak megmaradnak, így a megyei tanácstól kapott. 6,5 millió forint elég lesz, gon­dolták. Ha meg nem akkor a pénzt megtoldják társadal­mi munkával A tervező brigád­: a győri Konstrukció Építőmérnöki Gazdasági Munkaközösség tervezett, a Jánossomorjai Tóvál Építőipari Közös Vál­lalat mint kivitelező, a gyors anyagbeszerzésről Gondosko­dott, a falu apraia-nagyja, szocialista brigádjai örezte és fiatal ia meg elkezdte tár­sadalmi munkában az óvatos bontást. Minden cserépért és kőért megizzadtak , mire eljutottak a rémületig. Igen, a rémületig! Amikor azt hitték, hogy a dolog már egyenesben van és rövide­sen kezdődhet a régi rossz, agyongombásodott épület, új­­jávarázsolása , a szakértők kiderítették: nem vállalhat­ják az eredeti terveknek megfelelően a felújítást, mert a ,,halas” majd egy méter széles falak egy része vá­lyog. Ezért pedig sem a ter­vező sem a kivitelező nem vállal felelősséget nem is kezdik el az építkezést. A váratlan fordulat nem hozhatott mást mint azt a döntést, hogy a tartó pillé­reknek szánt vályogfalakat le kell bontani. És most ott tá­tong az üresség Mosonszol­nok kellős közepén szemben a templommal a Fő utca és a Szabadság utca sarkán — szűkítve az amúgy is szűkös utat. A lakók és a szocialis­ta brigádok (az Újhelyi Imre Termelőszövetkezet tíz bri­gádja közül a Zalka Máté, a Radnóti Miklós a Kafka Margit és az Ady Endre bri­gádjai hetven emberrel, va­lamint a Lajta-hansági Ál­lami Tangazdaság három szocialista brigádja: a Dobó Katica, a Petőfi Sándor I. és a Petőfi Sándor II. tagjai összesen 180-an. ugyanennek a gazdaságnak a KISZ-szer­­vezete az Erzsébet-pusztai határőr őrs tagjai akik a 40 tagú úttörő határőr-szakaszt patronálják, az ifjúsági klub tagjai, és sorolhatnánk a fa­lu lakóit is. a szülőket a nagyszülőket) a bontásnál sem a szabadszombatot sem a vasárnapot nem sajnálták és verejtékeztek azért hogy csak gyerünk, gyerünk — minél előbb készüljön el az iskola... Most a megváltozott hely­zet megtorpanásra készteti az egész ügyet fejfájásra a tanácselnököt a népfronttit­­kárt, mérgelődésre a peda­gógusokat és a gyerekeket. Mert a legjobb szándék el­lenére is ez utóbbiak szen­vednek a legtöbbet. Az egész községben szanaszét tanul­nak és tanítanak, most már két esztendeje és minden (rossz) jel arra vall hogy a harmadikat is így húzzák ki. Egyelőre az vigasztal­ja a 243 tanulót és a 18 pedagógust, hogy rövidesen itt a vakáció és két hónapra megoldód­nak­ a gondok. No de az­után?! Azután egyelőre megint csak az elképzelésekről le­het beszélni Lesz benne hét tanterem, zsibongó szertár, tanári szoba úttörőszoba, korszerű, fénycsövek, világí­tás csinos mosdó és WC és központi fűtés. Csak már készen lenne a terv! Csak már­­lehetne ne­kifeszülni, mert ez a tim­ó­­dás, ez senkinek sem jó! A módosított terveket május 20-ra ígérték de még nem érkeztek meg. Ha a fő fa­lak megmaradhattak volna, a felújított iskola 1983 decem­ber 31-re elkészül. Így azon­ban a befejezés újabbi határ­­ideje: 1984. június 30. És na­ponta ötvenen kérdik: mi lesz az iskola felújításával ? Mindenki ugrásra készen várja a terveket mert a falu akarása ■— szerencsére! — nem lankad. (Singular) 4 - mmipom Évtizedek óta naponta megfordu­lok Győrött abban az épületben, amelyre valaha ezt írták fel: tör­vénykezés háza. Tanúja voltam fo­lyosóján, amikor nemrégen még a boldogító igent kimondó fiatal pár a válóperes bíró hívására várva gyűlö­lettel nézett egymásra. Hallottam, amikor kihirdették a halálos verdik­tet a kétszeres gyilkos előtt... S mit lát, tapasztal, aki a törvénykezés há­zában negyven esztendőt tölt el mun­kában? * * * Arról a széparcú, hófehér hajú asz­­szonyról, aki negyven esztendőt dol­gozott Győrött, a bíróságon, felettesei csak dicsérő szavakkal szólnak. Heszky Márta, asszonynevén Kruch Jenőné negyvenkét évvel ezelőtt si­keres vizsgát tett a budapesti zene­­művészeti főiskolán. Rubányi Vilmos — csak az idősebb zenerajongók em­lékeznek nevére — volt a korrepeti­tora. Heszky Márta nyílegyenesen in­dult el a világot jelentő deszkák felé. Azonnali ajánlatot kapott az Opera­ház kórusától, ahonnan tudjuk, nem kisebb egyéniségek kerültek ki, mint Házy Erzsébet... Ő nem tudott el­szakadni a Rába-parttól, szüleitől. Visszajött Győrbe, de énekelt. Ami­kor a táncoslábú bonviván, Körössy Zoltán a győri színház igazgatója lett, valóságos kiselőadást tartott neki fé­nyes lehetőségéről. Mások pedig az­zal biztatták: „kislány, magának kincs van a torkában”. Egy-egy al­kalomra vállalt is szerepet a szín­házban. Horváth Gyula társulatánál már többször láttuk a színpadon. Ek­kor írtam kritikát Heszky Mártáról, a János vitéz francia királykisasszo­nyáról, majd a Cigánybáró Arzená­­járól. Hallottam csodálatosan szép hangját Lehár örökbecsű daljátéká­ban, a Vándordiákban is. Már-már azt hittük, hogy mégis a színpadon marad... Egyik napon azonban a színház helyett a törvénykezés házá­ba lépett be. 1983. június 1-én, negyven évi ma­kulátlan hű szolgálat után kikap­csolta a telexgépet, lefedte az írógé­pét, még beadta az elnöknek a járás­bíróságról nemrég érkezett elsőfokú ítéletet. Kollégái és kolléganői, a bí­­rók és a bírónők könnyes búcsúztatá­sa után elhagyta az épületet. .. Dr. Gyepes István, a megyei bíró­ság elnöke mondta róla: Korrekt ma­gatartása hosszú szolgálata alatt még csak nemtetsző észrevételre sem adott okot. Még arra sem kért soha engedélyt, hogy az ünnepek előtt, munkaidő alatt bevásárolni menjen el. A hozzám jövőkkel is mindig pél­dásan korrekt és udvarias volt. Pe­dig itt, a bíróságon azért nem mindig Grál-lovagok fordulnak meg... Nincsen már meg az a cikkem, amelyet több évtizeddel ezelőtt írtam Heszky Mártáról. Arra azonban em­lékszem, hogy akkor sem igényelte a dicséretet. Most is nehezen tudom szóra bírni... A szépreményű éne­kes hogyan lett a megyei bíróság fő­előadój­a? — Mindig nagyon megfontoltam cselekedeteimet. Higgye el, előttem is felvillant — nem is egyszer — a szín­pad varázslatos világa... De fiatalon — alig múltam tizennyolc éves — rá­jöttem, lehet, hogy van tehetségem, de talán nem annyi, amely ahhoz szükséges, hogy nagyra vigyem ... 1942-ben gyakornokként kezdtem el itt a munkát. Rövidesen a járásbíró­ság elnöke mellé kerültem. Dr. Ga­vallér Dezső volt az első főnököm. Később dr. Mecsér József mellett dolgoztam. A leghosszabb időt dr. Csepes István mellett töltöttem el. Elmondhatom, minden ügyről futam ami a megyei bírósághoz került, mert az elnöknek én adtam be az aktákat, valamint a járásbíróságok megfelleb­bezett ítéleteit. Soha nem voltam kí­váncsi az elítéltekre, pedig itt a szo­bám előtt vezették el legtöbbjüket, a nagyteremben tartandó tárgyalásra. Miért nem voltam kíváncsi rájuk? Mert annak ellenére, hogy mélysége­sen megvetettem és megvetem ma is a bűnözőket, azért egy kicsit mindig a szenvedő embert láttam bennük. Mit csinál most korlátlan szabad idejével? — Férjem betegeskedik. Péter fia­mat és feleségét rajongva szeretem, talán még náluk is jobban kisunoká­­mat. Tamáskát... Van kis kertünk. Gondolhatja, lesz mivel foglalatos­kodnom. Otthoni munka közben be­kapcsolom a rádiót. Amikor felcsen­dül egy-egy ismerős dallam, kicsit emlékezem, talán néha kicsit köny­­nyezem is ... Ne értsen félre, nem bántam meg semmit. Talán kicsit az ifjúságot könnyezem ... Amikor kifelé tartok a törvényke­­zés házából, én arra a hindu köz­mondásra gondolok, amely szerint ..sírva jössz a világra és körülötted mindenki mosolyog. Igyekezz úgy él­ni, hogy mosolyogva távozzál és kö­rülötted mindenki sírjon... ” * ★ * Krudi Jenőnét, született Heszky Mártát nyugállományba vonulása al­kalmából az igazságügyi miniszter Kiváló munkáért kitüntetésben ré­szest­ette. Imre Béla Negyven év a törvénykezés házában üdülnek a gyerekek GYÖNGYFŰZÉS A BALATONNÁL Akiket ölben visznek. Ezekben a napokban hetvennégy megyénkben mozgássé­rült gyermek üdül a Balatonon. A nemes ám tegyük hozzá nagy felelősséggel járó vállalkozás kezdeményezője a Ma­gyar Vöröskereszt Győr-Sopron megyei vezetősége segítő­je számos aktíva, azok, akik­ évről-évre felkutatják a rászo­ruló gyermekeket, szervezik, előkészítik és megvalósítják az üdülést. Ehhez élvezi a mozgalom a megye lakosságának, üzemek, vállalatok intézmények vezetőinek szocialista bri­gádközösségeknek, a vöröskereszt alapszó­rvezeti tagságának és pártolótagjainak, továbbá a SZOT hévízi Észak-dunántúli üdülési és szanatóriumi igazgatóságának és másoknak anya­gi és erkölcsi támogatását. Június 1-én reggel panorámás autóbuszok és kísérők vár­ták Győrött. Sopronban és Mosonmagyaróváron a gyermeke­ket. Megkezdődött a felszállás, amikor szolgálatba lépett a gondozói stáb — Mire gondolnak a szü­lök a búcsúzás pillanatában? — A mi Attilánk még so­hasem volt üdülni, így na­gyon megörültünk a lehető­ségnek, legalább valami kár­pótolja a gerincsérülésért — mondják Szilvásiék. Az anya az öröm és bánat könnye csillog... Várnai Krisztina szülei mondják: Nagyszerű dolog, amit értük és értünk is tesz a Vöröskereszt... Hideg Virág édesanyjának többszörös oka van az öröm­re: lányát felvették a moz­gásjavító általános iskolába, most üdülni viszik, ugyanis ő egyedül neveli két gyer­mekét, és nem telik erre... A többi szülő sorsa, gond­ja is hasonló. A sérült, moz­gásában erősen korlátozott, mosdatásra, öltöztetésre, kí­sérésre, szállításra szoruló gyermek üdülése az egészsé­gesek környezetében szinte lehetetlen. Ezért is nagysze­rű tett kollektív és ingye­nes üdültetésük. Vidáman telik az utazás, a gyerekek beszélgetnek, ter­vezgetnek. Mindhárom autó­busz jó időben célhoz ér, a SZOT balatonmáriai gyer­meküdülőjébe, ahol az üdü­lő vezetője Takács Ferencné szívesen fogadja vendégeit. A tábor orvosi ez alkalom­mal harmadszor dr. Horváth Katalin, a SZOT röjtökmu­­zsaji gyermeküdülőjének fő­orvosa, aki elsőként érkezett meg a táborba és már be­rendezkedett gyógyításra, ke­­zelésre, szóra van szükség, szinte percek alatt hat 12— 13 tagú csoportokra osztják a gyermekeket. Minden cso­portba 4—5 mozgásképtelen, vagy több segítségre szoruló gyermeket osztanak. Mellé­jük 2—3 felnőtt kerül. A tá­borvezetővel együtt 26 főből áll a gondozó—nevelő stáb, akik a 74 gyermek testi, szel­lemi gondozását látják el, éj­jel, nappal. Legtöbbjük egészségügyi dolgozó, védőnő, ápolónő, mentős stb., de van köztük pedagógus, népműve­lő, népművész is. Pillanatok alatt benépesül­nek a tiszta szobák, meg­kapják a csomagokat. A sop­roni fiúk — Kalmár István, Tulok Zoli, Ferenczi Attila és Szerencse Attila boldo­gok, mert egymás mellé ke­rültek. Barátságuk a múlt évben szövődött. Kalmár Pisti most fényképezőgépet, is hozott, hogy a csoportot és a feledhetetlen nyaralást megörökítse. Az elhelyezkedő gyerekek közül sokan segítségre szo­rulnak. Bizzer Istvánné, a Vöröskereszt Sopron városi­járási titkára Brummer Gá­bor holmiját rakja helyére, Gábor pedig szomorúan köz­li: — Sajnos, én nem tudom megcsinálni. Azért engedtek el üdülni is, hogy tanuljak önállóságot. A 11 éves Nagy Valér tel­jesen mozgásképtelen, egy szőke vékonyka kisfiú seré­nyen pakolja a bőröndöt. — Roland vagyok. 8 éves, Valér öccse — mutatkozik be. — Otthon is sokat se­gítek neki, ismerem minden kívánságát, szokását... A hálószobák előterében már tolókocsijukban ülnek a mozgásképtelenek. Szikom Szilvia, Zsiga Rózsa, Nagy Palika és mások. Mögöttük egy-egy felnőtt. Vannak olyan gyermekek, akik nem tudnak önállóan járni, de kocsijuk nincs. Őket ölbe vi­szik a mosdóba, a vízpart­ra, ebédlőbe... A táborve­zető tájékoztat: holnapra már hozattunk kocsit részük­re. Még ebéd előtt elkezdődik az orvosi vizsgálat. Előbb a lányok, majd a fiúk egész­ségi és higiénés állapotát ellenőrzi a tábor orvosa és a védőnő. A doktornő este­felé már statisztikát készít és örömmel mondja, hogy az idei csoport egészségi állapo­ta jobb, mint a múlt évi volt. Egy csoport fia még délelőtt a partra látogatott, sokan először látták a csil­logó Balatont. A rokkant gyermekek üdültetésében nélkülözhetet­len segítők a mentősök. Többségében fiatalok vállal­koztak a különleges szolgá­latra: Bobály László, Bo­ruzs Mihály, Füsi Csaba, Léber László (KISZ-titkár) és Szilágyi Kemál, aztán má­sok váltják őket. Egyrészt szabadságot vettek, másrészt szolgálatmentességet kaptak erre az időre, mint mások, akiket a Vöröskereszt ki­kért. Sok-sok elképzeléssel ér­kezett a táborba Hopp Er­zsébet népművész, Németh György és Horváth István népművelő is. — Szívesen jöttünk a Vö­röskereszt hívására — mond­ja Erzsébet —, és újságolja, hogy szinte kimeríthetetlenek lehetőségeik a gyermekek, szórakoztatására, foglalkoz­tatására. Bábkészítés, bábo­zás mesével, zsinórfonás, ''vönyyfűzés, papírhajtópatis, figurák készítése papírból. Németh György nád- és fűz­fasíp készítésére tanítja majd a srácokat és amatőrfilmet készít az üdültetésükről. Másfél napi ottlétem alatt arról győződhettem meg, hogy mindenki mindenben igyekszik­­segíteni. Szinte fe­lülmúlhatatlan a törődés, fi­gyelmesség, segítőkészség, ami körülveszi ezeket a gyer­mekeket! De ez a gyermekek és felnőttek között is meg­nyilvánul. Így válik első nevétől valóra mindaz, amit Gulyás János táborvezető az eligazításon így fogalmazott meg: — Kérem! Figyelmük köz­pontjában mindig a gondja­inkra bízott gyermekek le­gyenek! Segítsék őket gaz­dag élményekhez, egyéni ambícióik megvalósításához, képességeik fejlesztéséhez, neveljék őket önállóságra, a környezet óvására. Ehhez minden feltétel adott, meséskönyvek, terem, és udvari játékok is bőven jutottak. Az üdülő konyhá­jának dolgozó jó reggelit, ebédet, vacsorát tálalnak, az uzsonnát pedig a partra vi­szik a gondozók. Tizenegy napon át, a zászló­felvonástól a búcsúzást je­lentő tábortűzig a fürdés és játékok mellett sok-sok szí­nes program, hajókirándulás. Ki mit tud?, di­sco szerepel a nyári tábor lakói részére készült programban, hogy teljes gondtalan és vidám legyen az élet sok örömétől elzárt gyermekek üdülése. Horváth Irma 1983. június 8., szerda

Next