Kisalföld, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-04 / 183. szám
■ Kiváló szórakozás nyáron hajókázni — na de saját kezűleg hajót építeni se éppen unalmas! A modellezés egyre népszerűbb a fiatalok között, a modellépítés az iskolában is tananyag a technika órákon. Persze, nem olyan színvonalon, mint felvételünk mutatja, ez legfeljebb a vonzó cél. Az utolsó nagy élmény Citrom koncert az ifjúsági házban Kezdjük az elején, no de hol az eleje? Találomra választható? Ám legyen. Kedden este hét óra után több mint háromszáz tizenéves győri fiatal kereste fel a Petőfi Sándor Városi Művelődési Központot. Megváltották belépőjegyeiket s türelmesen várták a nyolc órát, a koncert kezdetét. Nem a Hobo Blues Band, nem az LGT, nem a KFT miatt jöttek. Hanem? Egy helyi amatőr együttes, a Citrom miatt. Kezdjük meg előbbről! A PSVMK nyara: csőd. A ház a hetek óta tartó kánikulában kong az ürességtől. Nincs előadó, nincs együttes, nincs program amely tíz-húsz érdeklődőnél többet vonzana. Hét órakor a portás nyugodt szívvel zárhatja be az intézményt hétről-hétre. A Citrommal legfeljebb a világhírű jazz-muzsikus, Burton Green vetekedhet.. Igaz, hogy Greent kétszáz, a Citromot pedig tíz forintért láthatjuk, hallhatjuk. Ám az is igaz, hogy Greenek olyan társai voltak, mint Miskolczy Szabó Gyula, Dresch Mihály, Benkő Róbert, Baló István. Ki ismeri ezeket a neveket: Boros Csaba, Boros Péter, Dávid Zoltán, Popper Péter? A Citrom-koncert bemutatkozással kezdődött. A zenekar vezéregyénisége különkülön rámutatott a Citrom tagjaira. Ám a széles gesztus mellé egy kukkot sem szólt. Külön-külön meghajoltak, fogadták a tapsot, az éljenzést ég kezdődhetett a koncert. Furán, fanyarul. Leültek kártyázni a színpad szélére s közben a hangszerek maguktól muzsikáltak. No persze, magnó volt a dologban. A négy öltönyös fiú azt csinált a közönséggel amit akart. Elhittük, hogy a hangszerek maguktól játsszák az első dalt.S hogy milyen muzsika ez? Aki ért hozzá, az is csak anynyit tud mondani, hogy ez Citrom. Fanya-rock. A közönség nem táncolt. A közönség nem kapott kólát, sört, szendvicset. Semmit se, pontosabban fedelet és széket, a zenekar pedig hangszereket és áramot. Sehol egy büfés, sehol egy népművelő, sehol egy koncertet hirdető plakát, falragasz, szórólap. Mintha magától szerveződött volna itt valami. A koncert híre szájról-szájra terjedt? Ez ma az egyetlen hiteles és hatásos propaganda az ifjúság körében? Kezdjük az elején, no de hol az eleje? A PetőfiSándor Városi Művelődési Központ népművelői Szivárvány néven tehetségkutató akciót szerveztek vagy egy évvel ezelőtt. Tucatnyi pop, rock, punk együttes tűnt fel. Úgy tűnik, közülük a Citrom az, amelyik marad. De vajon mi lehet a sikerük titka? Miről énekelnek? Nézzük! A szövegíró: Deák Tamás. Levegő az emlék, levegő a dal. Levegő az ember, levegő a hal. Levegő a végzet, levegő az ok. Ne nézz ilyen furcsán, levegő vagyok! Levegő az éjjel, levegő a hegy, levegőből lesz a robbanóelegy. Levegő a punk és a levegő a rock. Ne szoríts meg engem, légnyomást kapok! Levegő az isten, levegő az ég. Levegő a rózsa, levegő a kék. Két levegő között gyorsan elhaladsz. Jól vigyázz magadra, légüres maradsz! Levegőből lettem, levegő leszek. Sós levegő mellé levegőt eszek. Levegő a bor és levegő a deck. Légiveszély elmúlt, széjjelszéledek! Elnézést a prózai tálalásért. Deák Tamástól, aki gyaníthatóan a Citrom szellemi atyja, ötödik zenésze, díszlettervezője, rendezője, főbohóca, az „Utolsó nagy élmény” című koncert kitalálója. Illetve dehogy! Nem kérünk elnézést. Aki ott volt a koncerten, családtag. S a családtagok között minden megengedhető. Inkább egy kérdés. Ha minden levegő, semmi, robbanó semmi, akkor hogyan tovább? Hol egy biztos pont? A Citrom játszik, színházat csinál, muzsikál és bohóckodik. Humora és ritka nagy öröme van ennek a zenének. S ez a humor, öröm, látvány, az önmagát se komolyan vevő dalszöveg, ez a keménykedő, önmagát kigúnyoló muzsika, a Citrom produkciója él és hat, értő és érző közönségre talál a nézőtéren. S ami biztos: a következő koncerten még többen leszünk. Gaál József Hálós trikó és rózsaszín mini örökzöld darabja a lányok öltözékének az ingblúz mindenkor divatos, csak egy kis fodor, háló és ez-az kell rá. Pénzbe alig kerül, egy kis kézügyességgel ugyanaz a blúz akár hetente más lehet. Pöttyös vagy virágos, csak ne legyen konfekcióízű. Nem lényegtelen, hogy mi van az ingblúzok alatt. Már tudniillik hogy szoknya, halásznadrág vagy mini... A divatszakértők szerint az ingblúz előnye, hogy mindenhez, lehet hordani. Ezt teszik például az olasz tinik, akik az idei nyáron szinte kivirágoztató. Színes virágok díszlenek a szoknyákon, nadrágokon. Az idei nyár nagy divatja a rózsaszín (finom árnyalataiban), elsősorban fehérrel és pasztellzölddel kombinálva. A könnyű nyári vászonnadrágok sem utánozzák színükben a farmert. Sláger a halásznadrág — például hálószerű anyaggal kombinált trikóval. Az olasz lányok e trikó fölé többnyire nagyon könnyű, ujjatlan, mellényszerű dzsekit hordanak. Tulajdonképpen egyiket se nehéz házilag megcsinálni, idő is van rá, még tart a nyár A STRAND teraszán a korlátnak dőlve álltunk, hunyorogtunk, néztük az embereket, a fürdőruhás tömeget, a barnára sült házakat, lábakat, a lányok hasát, a pöttöm pucér gyerekeket és az elhízott, koros urakat. Sokan voltunk. Jó emberek kis helyen. Talán a nap, a fény, talán a víz, a fű vagy a fürdőruha tette: nyugalommal, békében néztük kerülgettük egymást. Valami történt, valamit csinált velünk a nyár, a kánikula. A forróság tenyerét éreztük magunkon, lassabbak, megfontoltak, bölcsebbek lettünk. Akármelyik déli kisváros piacterén, kávéházi teraszán elüldögélhettünk volna egy napot, feltűnés, az idegenség jele nélkül. Az egyesztendős kisfiú átmászott a szomszéd pokrócára, s ott a termetes, idegen aszszonyság egy sajtos rudat nyomott a kezébe. Négy ismeretlen snapszert játszott egy törülközőn, egy harmincas férfi sörrel kínálta az arra járó bomba nőt, s újságot cserélt két nagypapa. Fönt a teraszon, a pult előtt angyali türelemmel vártak sorukra az emberek. Fura dolog ez a nyár. Mi itt Közép-Európában se északiak, se déliek nem vagyunk. Egyik se, de ugyanakkor egyszerre mind a kettő. Kapcsolatok Békésen kortyolgatjuk, busás borravalóval jutalmazzuk a meleg sört, és felfortyanunk a lyukas tejeszacskók, a késő autóbuszok miatt. Köszönés nélkül elmegyünk szomszédaink mellett a lépcsőházban, aztán nyáron rájuk bízzuk a lakásunk kulcsát, hogy öntözzenek, szellőztessenek, etessék meg a macskát vagy a kanárit. A kánikula kihajt bennünket a vasbeton panelek közül a ház elé, s néhány hétig azt játsszuk, hogy egy mediterrán ország lakói, netán a régi magyar falu, eredetünk lakói vagyunk. Nyár kell, napsütés, meg egy pad, árnyékban. Még jobb a játszótér, amely kitűnő alibi: vigyázni kell a gyerekekre, s ha már itt ülünk, beszélgessünk erről-arról. No persze, csak addig, amíg nem jön az ősz meg a tél, a rövid esték, és a jó tévéműsorok ideje. Az eső, a hó, meg a hideg, amitől újra északiak, hidegek és hűvösek leszünk a zárt lakásajtók mögött. Állunk a teraszon a korlátnak dőlve és hallgatjuk a hölgyet, aki tudtunkra adja számos erősítő és hangszóró segítségével, hogy a fürdési idő lejárt, öltözzünk fel. Na jó, de mi van, ha valaki nem akar felöltözni? Mi lenne, ha a több ezer fürdőruhás ember egyszerűen és egyszerre betódulna a jólöltözött városba? Mi lenne, ha mindenféle üzleti, munkahelyi, politikai, leszerelési és béketárgyalást fürdőruhában tartanának ezentúl? Azok a koros, komoly és rettentő fontos emberek, vajon hogy festenének, és milyen döntéseket hoznának pucéran, kánikulában? Nagy korsó, aranysárga, fehér habú sörökkel előttük. Az öltönyök építménye nélkül. Kerthelyiségben. Netán a padon a ház előtt, gyerekekkel körülvéve. Természetesen zuhanyt veszünk és felöltözünk, de a varázslat még sokáig tart. Amolyan békemenet ez, kifelé a strandról a fák alatt, a hídon át a városig. Hiába mondja be a televízió minden második este, hogy vége, most már igazán vége a kánikulának, hogy gomolyfelhők, esők, hideg légáramlatok meg mifenék közelednek. G. J. Sopron város új KISZ-titkára Mit jelent a tartalmas munka... — Minden úgy van, ahogyan az elődöm itthagyta — mutatja az íróasztalán Haragovics Józsefné Hódos Amália, Sopron város KISZ Bizottságának új titkára. A felelősség teljes tisztségét az elmúlt héten vette át elődjétől, Takács Józseftől. Részt vehettem a pártbizottság legutóbbi vb-ülésén, ahol az új titkár is bemutatkozott. Mit bemutatkozott, frappáns beszédet mondott, természetesen jegyzet nélkül. Pedig a retorikát, sajnos, ma egyetlen oktatási intézményünk sem tanítja, mégsem árt, ha egy ifjúsági vezető beszélni is tud. Úgy mint Amália. Aki most ..bemutatkozik”, hiszen ezekben a napokban sorra járja a különféle intézményeket, és vállalatokat, kapcsolatot teremt. — Alföldi vagyok, a szüleim ma is Hajdúszoboszlón élnek. Ott jártam általános iskolába. A középiskolát Debrecenben végeztem, majd a győri Közlekedési és Távközlői Műszaki Főiskola hallgatója lettem. Itt erősödött meg a kapcsolatom az ifjúsági mozgalommal. Az intézmény hőskorát élhettük át, mi voltunk az első érvfolyam mi teremtettük otthonunkká a kollégiumot. Ennek köszönhető, hogy közösséggé fejlődtünk. Azóta úgy hallottam, megtöbbszöröződött a hallgatók száma és csökkent valamelyest a közösségteremtő erő talán kissé ,,megcsontosodott” a kollégiumi élet is ... — Hat évvel ezelőtt költöztem Sopronba, a postaigazgatóság postaforgalmi osztályán helyezkedtem el. Hát nem mondom, mint alföldi lánynak, nehéz volt beilleszkednem, és boldog voltam, amikor a kollégáim először mondták: gyere fel hozzánk egy kicsit! Itt az osztályon hallatlanul ,jó munkatársakra leltem. Sokat segítettek abban, hogy rövid időn belül leszoktam korábbi hibáimról, a hirtelenségről, kapkodásról, figyelmetlenségről. — Nem vagy túlzottan kemény magadhoz? — Az egyik legkárosabb emberi tulajdonságnak tartom a hirtelen véleményalkotást, az elhamarkodott döntést. Bizony sokszor én is beleestem ebbe a hibába. Többek között ezért is szeretném a kapcsolataimat kibővíteni és tájékozódni, mérlegelni, megismerni teljességében azitteni ifjúsági mozgalmat. — Mikor ide kerültél — ha szabad így kifejeznem magam — már onnan voltál ... — így igaz, hiszen a városi KISZ-bizottság tagjává választottak, majd néhány hónap múlva a moszkvai Konszomol Főiskolára küldtek. Azt hiszem, egész életemet meghatározza az ott eltöltött tíz hónap. A világ szinte minden részéből érkeztek oda fiatalok és sokukhoz ma is igaz barátság fűz. A legnagyobb élményt a marxizmus klasszikusainak tanulmányozása jelentette, de természetesen sokat foglalkoztunk az ifjúság mai problémáival is. — Most pedig már ..élesben” kell alkalmaznod mindazt, amit ott tanultál... — Való igaz, akkor kerültem vissza a mozgalmi életbe, amikor erősödtek az ifjúsággal kapcsolatos gondok. És mintha kissé az ifjúságiszövetség tekintélye is csökkent volna az utóbbi ierőben. Az előbb már említettem, hogy soha nem szeretnék elhamarkodottan nyilatkozni. Annyit azonban mondhatok, a közösségek még rejtenek magukban annyi tartalékot, hogy a mozgalom ebből új erőt meríthessen. Arról pedig nem szeretnék beszélni, hogy mit jelent a tartalmas munka, a változatos és mozgósító programok — ezeket meg kell cselekedni. Egy bizonyos, Sopronnak már vannak hagyományai, például az ifjúsági békemozgalom területén. Ez pedig ma az emberiség legfontosabb kérdése. A nemes, tiszta és értelmes célokért az ifjúság mindig hajlandó lesz kezdeni. Kuntz Zoltán Élő népművészet Élő népművészet a címe annak a kiállításnak, amelyet Darnózsaán nyitottak meg az ifjúsági klubban. A bemutatón olyan népművészek munkái láthatók, mint az idei Gránátalma-díjas csuhéfonó Sipos Anna Darnózseliből, dr. Zsolnayné Giczi Gabriella népi keramikus Mosonmagyaróvárról, Hartai József fafaragó Dunaremetéről. Mellettük látható ízelítő a Németh Alajos által vezetett kimlei fafaragó szakkör és a dr. Pongor Lászlóné által vezetett darnózseli szövő szakkör tagjainak munkáiból. A népművészeti kiállítás augusztus 8-ig tart nyitva, naponta délután fél hattól este kilencig. Stier Gábor Milyen a jó ifjúsági vezető? A táborban az iskoláról Zajlik az élet Novákpusztán, tábor tábort követ, ottjársamkor éppen az iskolai KISZ-bizottsági tagok, felkészítése tart. Karate bemutató, tábortűzt peregnek a programok. Csupa vezető, egy-egy iskola mozgalmi életének irányítói. Beszélgető partnerem Magyar Gábor, a soproni Széchenyi Gimnázium IKB-titkára. Keménykötésű, megtermett srác, búvárúszás a hobbija. — Fél éve vagyok még csak titkár, de már előjöttek a bajok. Nehéz „felrázni" a gyerekeket... — Nem lehet, hogy az elődeitek hibáztak, nem voltak eléggé rátermettek? — Valószínű ez is közrejátszik. Mi megpróbáljuk „visszahozni” a srácokat. Ha azt akarom, hogy mindig tele legyen a KISZ-klub, nem lehet rögtön vitakörökkel, politikai vetélkedőkkel kezdeni. Új, vonzó műsorral kell becsalogatni őket s akkor már a többire is eljönnek. Mi már ott tartunk, hogy a francia úttörőmozgalomról szóló előadáson sem kongott a terem. Lényeg, hogy újat kell hozni. Itt vannak az építőtáborok. Nálunk nagy az igény rá, ezért saját erőből is tervezünk egyet. Gabi sorolja tovább a terveket, duzzad a cselekvésvágytól. — Milyen segítséget nyújtanak a tanáraim? Sok helyen hallottam már, hogy rengeteg újat akaró elképzelés halt el a pedagógusok konzervatizmusán. Mi szerencsések vagyunk, mert fiatal az igazgató, és megérti a mi gondjainkat is. Sok múlik aztán a patronáló brigádon, összefogással sokat lehet elérni. Ez sajnos nem mindehol van, ahogy itt hallottam. Úgy látszik, mi jó példának számítunk. — És milyen szerinted a jó vezető? — Legyen rátermett, jó szervező. Nem feltétlenül a legjobb tanuló a legjobb vezető is. Jó néhány helyen ez az egyik oka a szürkeségnek. Mindenki oda kerüljön, amire a legjobb adottsága van. Nem utolsó azt sem, hogy ,,jó fej” legyen, hiszen sok embert kell meggyőznie. Tehát vonzza a többieket. Sok múlik a titkáron, hisz ha már ő sem aglis, akkor mit vársz a többiektől ?