Kisalföld, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-01 / 127. szám

A bársonyosság az értékelés alapja Szép borok versenye A megyei borversenynek immár hagyományos helyszí­ne a soproni KIPVDSZ üdülő. Az idei megmérettetés vi­szont annyiban különbözik az eddigiektől, hogy a legjobb helyezést elért borok indul­nak a XXI. országos borver­senyen, amelyet a szőlő és bor éve alkalmából rendez­nek meg az ősszel. Nagyüze­meknek és kistermelőknek egyaránt adva volt a lehető­ség! 155-fajta bor tulajdono­sai éltek is ezzel. Sőt mi több, az idén tizenkilenc­­féle jófajta itókával a szom­szédos Burgenland borosgaz­dái is neveztek. Természete­sen ők csak a mindenkor hasznos összehasonlítás ked­véért. Dr. Tam­ás László, az Or­szágos Borminősítő Intézet igazgatója, mint szaktekin­tély, a borbíráló csúcsbizott­ság elnöke mindig örömmel nyilatkozik történelmi borvi­dékeink jónevű, tüzes italai­ról. Elmondta, hogy a szőlő és bor éve alkalmából or­szágszerte tudományos ta­nácskozásokat, borversenye­ket rendeztek és rendeznek. Ezeken a versenyeken a sop­roni és pannonhalmi törté­nelmi borvidékek mindig jól szerepelnek, híven minőségi boraik hírnevéhez. A soproni versenyen ismét tapasztalhat­tuk a borászok komoly mes­terségbeli tudását. Nehéz dolga volt a három borbíráló bizottságnak és végül a min­dent eldöntő csúcsbizottság­nak is. A verseny péntek délutáni értékelésében dr. Tamás László kifejtette, hogy örven­detesen javult a borok ke­­zeltsége, az idén egyetlen bort sem kellett kizárni a versenyből. Mind a fehér-, mind a vörösborok színe, tisztasága jó volt. Némely esetben viszont az egyéni termelők közül néhányan ta­lán túl sokáig áztatták a mustot a törkölyön, ami nemkívánatos. Zavarta a megítélést, hogy egyes vörös­­borfajtáknál durvák voltak a csersavak. Igaz, a soproni történelmi borvidékre min­dig is a kemény borok vol­tak a jellemzők, de a nem­zetközi közvélemény ma már általában a bársonyosság alapján értékel. Ami sokat javult, az a fe­hérborok minősége, ízük, za­matuk kiváló. Szépségük az 1985-ös évjárat tükre. Az ér­lelt nagy borok között leg­alább annyi fehéret találtunk az idén, mint vöröset. Ki­emelt eredményt ért el a pannonhalmi Egyetértés ter­melőszövetkezet Traminije, a kajárpéci termelőszövetkezet Olaszrizlingje és a győrújba­­rátiak Rizlingszilvánija. Igen szép vörösborokkal is talál­koztunk. A Soproni ÁG és a Badacsonyvidéki Pincegazda­ság soproni üzeme mutatott be kiváló évjáratokat. Ezek nagyon jó alapanyagú borok, de még érlelésre szorulnak. Osztrák barátaink részvé­tele lehetőséget adott az összehasonlításra. Be kell, hogy valljuk, az ő boraik jó­val fésültebbek, kezeltségi állapotuk jobb, több munka áll mögöttük. Ami számunk­ra vigasztalódásra ad okot, hogy a magyar borok ízben, testben gazdagabbak, szebb alapanyagúak és ezt ki kell használnunk. A honi és a nemzetközi porondon ugyan­is csak minőségi borainkkal állhatjuk a versenyt. Megkérdeztük Stefan Szmolyant, a Burgenlandi Mezőgazdasági Kamara kép­viselőjét, borszakértőt, ho­gyan értékeli a soproni bor­versenyt. Szerinte nagyon szép borokkal találkozhat­tunk. Mivel a történelmi borvidék nem ér véget az or­szághatárnál, a burgenlandi borosgazdák is hasonló faj­­tajellegű fehér- és vörösbo­rokkal indultak a versenyen, mint a soproniak. Szépségük, fényük nem okozott csaló­dást. Bár igaz, az 1985-ös borbotrány óta sokat csor­bult az ausztriai borok te­kintélye, lassan-lassan meg­van a remény arra, hogy visszaálljon a régi hírnév. Ezt a jó időjárás is segítené, amire sajnos tavaly a bur­genlandiak is hiába vágya­koztak. Így történhetett meg az, hogy a három évvel ez­előtt külföldön értékesített mennyiségnek csupán tizedét tudták eladni tavaly. A bor­­osgazdák azonban csak a szőlőtermesztésből élhetnek meg és van még bőven tar­talékuk, így hát számukra is a borok minősége a legfon­tosabb. Ma pedig éppen a burgenlandi­­ Siegendorfban bírálnak el e tekintetben vagy 850-féle bort. A borbíráló bizottságok döntése alapján négy egyé­ni termelő, if­j. Bruckner Fri­gyes, Fodróczi Gábor, Gangl János Kékfrankosa és Balikó László Zweigeltje jut tovább az országos versenyre. A nagyüzemek közül a Soproni Állami Gazdaság Cabernet­­je, a Badacsonyi Pincegazda­ság Cabernetje és Traminije, a győrújbaráti Rákóczi téesz Rizlingszilvánija, a pannon­halmi Egyetértés téesz Tra­minije és a­ kajárpéci téesz Olaszrizlingje indul az ország legjobbjai között. Valameny­­nyi aranyérmet nyert. A szeptemberi díjkiosztó ün­nepségen egyébként 40 aranyérmet, 60 ezüstöt, 40 bronzot, és 15 oklevelet ve­hetnek át a borosgazdák. Az osztrák termelők 19 nevezett bora közül nyolc aranyat, hét ezüstöt és négy bronzot érde­melt. Kuntz — Dr. Tamás László: Egyetlen bort sem kellett kizárni a versenyből. Stefan Szmolyán: Re­mény van arra, hogy visszaálljon az osztrák borok tekintélye. 1987. június 1., hétfő Villamos vontatás a GYSEV-nél is (Folytatás az 1. oldalról) azért, mert Győr állomás a két különböző fenntartás alatt álló vasút találkozási pontja, s mert az utazókö­zönség által ismert személy­­szállító kocsik továbbítására vonatkozó szerződés ezt elő­írja. Mégis bizonyos: egy vil­lanymozdony vontatta szerel­vény átadás-átvétele az új helyzetben sokkal kevesebb időt igényel. Nemzetiszínű szalagot em­legettünk a győri ünnepség kapcsán, s a jószomszédi kapcsolatok továbbfejleszté­sének okán hozzá kell tenni: a Magyar Államvasutak, va­lamint a Győr—Sopron— Ebenfurti Vasút között min­dig is felhőtlen volt a kap­csolat. Csak a kimondott szó hiteléért: a GYSEV nyolc dí­zelmozdonyát a MÁV az első szóra átvette, s a nagyobb „testvér” pozíciójából adódó­an ezekért a gépekért vil­lanymozdonyokat adott cse­rébe. A vasút egy ország életé­ben mindig is meghatározó szereppel bírt, s egy, a miénkhez hasonlóan iparoso­dott megye esetében talán szerénytelenségnek hangzik: a közlekedés eme ágazatának fejlődési foka minősíti az eredményeket. Erről, s a két vasút közötti együttműködés további lehetőségeiről beszélt a soproni ünnepség során dr. Lakatos László, a megyei pártbizottság első titkára is, aki hangsúlyozta: a nemzet­közi áruforgalom szempont­jából meghatározó jelentősé­gű vasúttársaság, valamint az állami vasút között lévő viszony mások előtt is példa­ként állhat. Hozzátette: az ötszázmillió forint felhasz­nálásával most elkészült vas­útkorszerűsítés Győr-Sopron megye életében nagy jelentő­séggel bír, s igen kedvező távlatokat nyit. A GYSEV vezetői e fej­lesztés majdani hasznát is látva, a kor szellemének megfelelő módon — tudni­illik: a villamos vontatás Pil­lanatnyilag a legolcsóbb üzem — koncentrálták anya­gi eszközeiket Mint azt Me­­gyik Ferenc, a GYSEV igaz­gatója ünnepi beszédében el­mondta: a nyolcvannégy ki­lométeres magyarországi vo­nalszakasz villamosítása út­törő lépés volt, hiszen a kö­zös érdekeltségű vasút auszt­riai szakaszának villamosítá­sa az elkövetkező hónapok­ban kezdődik el. A rendkívül látványos, so­kak számára emlékezetes át­adási ünnepségen jelen vol­tak a megye, s az érintett városok párt-, állami és tár­sadalmi vezetői, valamint a szakmai kézfogás reprezen­tánsaiként dr. Várszegi Gyula a MÁV, és Oroszvári László a GYSEV vezérigazgatója. K. M. A jeles eseményen részt vett dr. Lakatos László, a megyei pártbizottság első titkára és a GYSEV számos magyar és osztrák vezetője. Az első villamos vontatású szerelvény befut a sop­roni állomásra. Kettett beszélnek . Tudja kérem mi a különbség a jó és a rossz kö­zött? Szóval nagyon sok. Nézze meg ezt a cipőt, ami a lábamon van. Milyennek találja? Ne is mondja, mert még azt találja felelni, hogy nagyszerű. Én is azt gon­doltam, azért is vettem meg. De várjon csak . .. Elő­ször veszem fel, jó benne a járás, kényelmes. Dehát milyen legyen egy cipő, amelyikért becslésem szerint négy napig dolgozik valaki. Ennyi csak elvárható tőle. De persze más is ... Na szóval, addig minden rendben is lett volna a lábbelimmel, míg a lábamon volt. De aztán, amikor le akarom venni, hát nem tudom. Azaz hát jönne vele a harisnyám is. Gondolja csak, a cipő­fűzőt vezető fém kapcsok nincsenek eldolgozva. Bele­akad ezekbe a harisnya. Ahányszor felveszem a cipőt, annyi harisnyát dobhatok el. Látom a tekintetén, azt mondja, ez semmi, ez apróság. Szerintem ettől a sem­miségtől rossz, ami egyébként jó lehetne. A végered­mény pedig ... Ember, ha én ki tudnám hegedülni a különbséget a jó és a rossz cipő között, én lennék a Yehudi Menuhin és azt se bánnám, ha mindennap el kellene dobnom egy zoknit... KI 5MPOU) 3

Next