Kisalföld, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-14 / 243. szám
1992. október 14., szerda A MEGYE GAZDASÁGA KISALFÖLD 5 A számok tükrében Előretörtek a magáncégek Győr-Moson-Sopron megye gazdaságáról nehéz hiteles képet alkotni, mivel hallani nehézségekről, vállalkozásokat akadályozó tényezőkről, ugyanakkor megindultak a kedvező strukturális átalakulási folyamatok is. Vannak olyan adatok, amelyek reményt adhatnak arra, hogy a „legfejlettebb régió" megnevezés idővel kézzelfogható tartalmat kap valamennyi itt élő számára. Jelentős változásokat tapasztalunk például, ha a gazdálkodóegységek tulajdonformák szerinti forgalmát vizsgáljuk az elmúlt három évben. Az átalakulás irányát jelzi, hogy 1988-ban az állami vállalatok adták a megye üzleti forgalmának csaknem nyolcvan százalékát, míg a szövetkezetek 15, a gazdasági társaságok és a magánvállalkozók pedig egyaránt 3-3 százalék körül teljesítettek. Ezzel szemben 1991-ben a vállalatok már alig termeltek többet, mint a másik három kategóriába tartozók összesen. Azok közül is a gazdasági társaságok 28 százalékkal részesedtek a megye forgalmából, amely összegét tekintve a három évvel korábbinak tizenkétszerese. A tulajdonváltás tehát megindult, a privát tőke részesedése a megye gazdaságában már olyan nagyságrendet ért el, amely a strukturális változások fő irányait is képes befolyásolni. Ezt érzékelteti a gazdasági társaságok számának ugrásszerű növekedése. Győr-Moson-Sopron megyében 1991 végén 101 vállalat, 2532 gazdasági társaság, 188 szövetkezet és 15 384 egyéni vállalkozó működött. Az 1988 évihez képest a vállalatok és a szövetkezetek száma alig változott, míg a gazdasági társaságok és egyéni vállalkozások száma több mint két és félszeresére nőtt. Mindezek eredményeként a privát szféra bonyolítja le jelenleg az üzleti forgalom 35,1 százalékát, a munkaerő 45 százalékának foglalkoztatása és a lekötött eszközök 30,3 százalékának használata mellett. Ebből az látszik, hogy az eszközöket hatékonyabban működtetik a magántulajdonú cégek, illetve inkább a munkát, mint az eszközt igénylő tevékenységeket űzik. A vegyes vállalatok súlya is folyamatosan növekszik a megye gazdaságában. Tavaly már az üzleti forgalom 15 százalékát adták (34 milliárd forintot), a konvertibilis exportjuk részaránya pedig 21,5 százalék, amely a vegyes vállalatok verseny- és exportképességének dinamizmusát jelzi. Jellemző rájuk a több lábon állás, amelynek segítségével a hazai piacon részesedésük nagyobb mértékben növekszik, mint a számuk. Somodi Vállalkozók fóruma A tavalyi vállalkozói nap megrendezésével hagyományt teremtett a Győri Ifjúsági Kamara. A szervezet elnökét, Döncző Zoltánt az idei, II. vállalkozói nap tapasztalatairól kérdeztük. - Elsősorban kinek szervezték az előadásokat? - Mi ezzel a nyitott rendezvényünkkel olyan fórumot kívántunk teremteni, ahol a kezdő és a már tapasztalatokkal rendelkező vállalkozó is hasznos információkat szerezhet. Egyik fő feladatunk, hogy a magunk módján működjünk közre egy vállalkozói réteg kialakításában, a piacgazdaság megteremtésében. Mi emelhető ki az egyes előadóktól? - Lengyel Károly, a Kisalföldi Vállalkozásfejlesztési Alapítvány titkára az alapítvány célkitűzéseit ismertette, köztük a november 30-ra elkészülő saját üzleti tervüket. Külön is kiemelném a régiót érintő autópálya-folyosóval összefüggő, a mosonmagyaróvári térséghez kapcsolódó és a Rábaköz agrárkultúrájára alapozott lehetőségeket. Természetesen közvetlen segítséget is nyújtanak a vállalkozóknak üzleti terv elkészítésével, vagy a piaci viszonyok és tőkeigény felmérésével. A konzultáció során javaslat hangzott el: az alapítvány kamathitellel támogasson ötletes vállalkozásokat. Induló vállalkozás képtelen a mai kamatok mellett nyereséget teremelni és hitelt visszafizetni, miközben a bankok nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel. - A konzultáció során mi érdekelte a hallgatóságot? - Természetesen a pénz. Hogy reménytelen hitelt kapni. Mert, aki kér, az azért kér, mert nincs neki. (És persze fedezete sem nagyon van, és így nem felel meg a feltételeknek.) Akinek adnának, annak meg már nem kell. Egyébként ezt fejtette ki nagyon szemléletesen Hirst-Neckerstahl Roland úr, az Unicbank vezérigazgató-helyettese is, a második előadásban. - Éspedig? - Elmondta, hogy az ő, illetve a bankja számára milyen a hitelt igénylő ideális ügyfél, akár az illető adhatna kölcsön a banknak... Levezette, hogyan gátolja a magas infláció a gazdaság élénkülését, és körülbelül az ezredfordulóra tette azt az időpontot, amikor az átalakulás után szabályos növekedési pályára állhatunk. Mindezt úgy mondta, hogy a mai magyar gazdaság állapotát Németország háború utáni, és Ausztria 1955 utáni helyzetével hasonlította össze. Az osztrák úr értékelése szerintem mégis halványan optimista. Bíznia kell a fellendülésben, hiszen már meg is találta az Unicbank bővülő hálózatának győri fiókvezetőjét... - Úgy gondolom, hogy a harmadik előadói téma, a vámjogszabályok, különösen aktuális. Mit emelne ki ebből a témakörből? - Vámos Péter, a Magyar Gazdasági Kamara vámügyi tagozatának titkára típuspéldákat adott elő. Hallgatói példa segítségével egy extrém eset elemzésére is sor került. Végül is azt szűrtem le, hogy a vámok továbbra is csökkenni fognak, az átlagos vámszint valahol 8 százalék táján fog beállni, és rövidesen nem is egy, hanem két vámtörvényünk lesz. Wirtschafts-juniorok Győrben Régiónkat ajánlják Csaknem hároméves múltja van a Győri Ifjúsági Kamara és a németországi Dél- Vesztfáliában található Siegen város ifjúsági kamarája testvérkapcsolatának. A németek nemrég 10 fős csoporttal érkeztek. Egy rövid budapesti kulturális program és dunakanyari kirándulást követően Győrött szakmai rendezvényeken vettek részt. A Wirtschafts-junioren Süd-Westfalen szervezet elnöke, Joachim Herbst elmondta, rajta kívül a többiek első alkalommal látogattak hazánkba és a régióba. Nagy várakozásssal tekintettek a tanulmányút legfontosabb rendezvénye, egy győri nagyvállalat megtekintése elé. A vendégeket a Graboplast Rt. elnök vezérigazgatója, Jancsó Péter, az elnökség tagja, Bori Tibor, a kereskedelmi igazgató Szigeti Endre és az építőanyagipari termékek szakágazatának igazgatója, Wappel Kálmán fogadta. A nagyvállalat tevékenységi köreit bemutató német nyelvű videofilm megtekintése után naprakész információkat kaptak az rt. piaci helyzetéről. A bemutatóteremben átfogó képet nyerhettek a Graboplast alapanyagaiból készülő termékekről. A vendégek élénken érdeklődtek, mindjárt a helyszínen vásárolni szerettek volna. Nagy tetszést aratott a két működő üzemrész: a tapéta- és a műpadlóüzem megtekintése. Ezután egy kötetlen beszélgetésen csak úgy záporoztak a kérdések. Jancsó Péter és a vezetői team mindenre megfelelt. Osztrák-német mutatókra, nemzetközi összehasonlításokra, a részvénypiacra alapozott válaszaik senkiben sem hagytak kétséget. A jó hangulatú beszélgetés után a vendégek biztosították a jelen lévő magyarokat, hogy a német kormánynak kiemelten ajánlják ezt a régiót a közép-kelet-európai országokba irányuló új tőkebefektetési, támogatási programban. D. Z. Kifizetik a végkielégítést - Folyamatban van a GYÁÉV privatizációja. Védi-e valami a dolgozók érdekeit?- kérdeztük Múzsár Lászlót, a GYÁÉV Szakszervezeti Szövetségének titkárát. - Mivel a privatizáció elkerülhetetlen, ezért a dolgozók védelmében elkészítettük a keret kollektív szerződést, amelyben rögzítettük a káeftékbe kerülő dolgozók munkaviszonya folyamatosságának elismertetését. Az 1991- ben hatályba lépett Munka törvénykönyv módosításait is beépítettük a keretszerződésbe, amely 1993. december 31- ig van érvényben. (A dokumentumot minden kft. képviselője és magánszemélyű tulajdonos is aláírta). Ezt a keretszerződést kiegészíti egy megállapodás, amelyet 1992 szeptember elején a vállalati szakszervezeti szövetség és az Állami Vagyonügynökség által kinevezett privatizációs biztos kötött. Ezen megállapodás többek között tartalmazza, hogy vagyonrész eladásnál a privatizációs biztos feltételül szabja a vásárlónak a keret kollektív szerződés betartását, és a tárgyalásokba bevonják a szakszervezet képviselőjét is. A megalakuló új társaságokba átkerült dolgozók munkaviszonyának folyamatosságát vagy az alapító-, vagy a munkaszerződésben kell rögzíteni. Ez azt jelenti, hogy magánkézbe jutás esetén is biztonságban érezheti magát a dolgozó munkaviszonyának elismerése szempontjából. A szerződés meggátolja a kisemmiztetést is. Komoly szociális és jóléti ingatlanokkal, létesítményekkel rendelkezik a GYÁÉV. Mi lesz ezek sorsa? - Az említett megállapodás része a létesítmények további sorsa, annál is inkább, mert törvény írja elő, hogy az eladásokba, illetve a működtetésbe a szakszervezetnek beleszólási joga van. Ezen jogunkkal éltünk is. A privatizációs biztos egyetértésünket kérte a létesítmények értékesítéséhez (6 jóléti és 10 szociális építményről van szó). A VSZT támogatja az értékesítéseket, miután eredeti célú működtetésük lehetetlen, azzal a kikötéssel, hogy az ellenérték jelentős részét vissza kell forgatni a szociális helyzetük miatt rászorulók támogatására, a tartósan vagy átmenetileg munkanélküliek segítésére, a munkanélküliek foglalkoztatási pozíciójának javítására, átképzési, képzési programok finanszírozására és a vállalati nyugdíjasok segélyezésére. (Közel 1000 nyugdíjas szakszervezeti tagja van a GYÁÉV-nak). - A GYÁÉV Rt. megalakítása milyen feladatot ró a szövetségre? - Nem szakmai szempontból válaszolok, hanem a munkavállalók oldaláról, így el kell mondanom, hogy fontos lépésnek tartom az rt. létrehozását, a megfelelő nagyságú tőkével történő feltöltését, hiszen ez az új alapokon induló, középnagyságú vállalat sok száz embernek tud majd közvetlenül munkát adni, és hatékony együttműködés esetén a GYÁEV-ból alapított többi kft. számára is munkalehetőséget nyújthat. - A vezetőktől az egészséges célok megvalósulása érdekében milyen magatartást vár a szövetség? - Ismerjék fel a jelen helyzetet. Tisztességes, korrekt együttműködést, őszinte magatartást várok tőlük, olyat, hogy a rájuk bízott dolgozók sorsa legyen a meghatározó ténykedésükkor és ne a saját boldogulásuk legyen az első. (Gondolunk itt a magas fizetések melletti saját vállalkozásokra) . - Megkapják-e végre az Otthon Kft. dolgozói a végkielégítést? - Igen. Úgy néz ki, hogy ez a régóta vajúdó ügy végre megnyugtatóan elrendeződik. A Reorg Kft. (az Otthon Kft. felszámolója) megbízottjának tájékoztatása alapján az egyik (a végkielégítés összegének előteremtésére szánt) épületet már sikerült eladni, így lehetőség adódott, hogy októberben részelőlegként a dolgozóknak járó végkielégítés negyven százalékát kifizessék. A fennmaradó összeg előteremtésére a Reorg tárgyalásokat folytat, kölcsön felvételére arra az esetre, ha a többi létesítményt a közeljövőben nem sikerül eladni. A végkielégítés teljes összegét még az idén kifizetik. Zsadányi Dezső Nemcsak az üzletrész értéke, az aránya is fontos Vagyonmegosztások előtt Még egyszer a szövetkezeti kiválásról Nem maradt visszhang nélkül a szövetkezeti és átmeneti törvényekkel foglalkozó bősárkányi tudósításunk. A leginkább vitatott kérdés a kiválási lehetőség. A fórumon ugyanis elhangzott, hogy a szövetkezetből akkor is ki lehet válni, ha a szándékot nem jelezték a vagyonnevesítő közgyűlést követő 60 napon belül. Ez így önmagában biztosan igaz, hiszen ehhez a 15 napos kézbesítési határidőt is hozzá kell számítani. Igaz lehet azonban a 75 napon túl bejelentett szándékra is. Hogyan? A Magyar Közlöny 1992/98. számában az iránymutatások között jelent meg Az Országgyűlés 1/1992. (IX. 26.) OGY elvi állásfoglalása a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény egyes rendelkezéseinek értelmezéséről. Eszerint „akivel a vagyonnevesítő határozat rávonatkozó részét - tehát szövetkezeti üzletrészének részarányát (vagy az annak megállapításához szükséges adatot) és összegét - a tizenöt napos határidőn túl közölték, vagy még nem közölték, azzal szemben a kiválás, illetőleg a szervezeti változás bejelentésére előírt két hónapos határidő a kézbesítés megtörténtét követő napon kezdődik.” Akivel tehát a vagyonnevesítő közgyűlésről szóló határozatról küldött értesítésben csak az üzletrésze értékét közölték, s a szövetkezet összvagyonát, vagy az összvagyonhoz viszonyított saját vagyoni arányát nem, annak a két hónapos bejelentési határidő attól kezdve számít, amikor közlik. Ha ez a közlés nem történik meg a vagyonmegosztó közgyűlésig - sőt, ha árverésre kerül a sor, az árverés megkezdéséig -, akkor az illető még ott a helyszínen is bejelentheti e szándékát. (Átmeneti törvény 29. paragrafus.) Dr. Farkas Gabriella Bősárkányban elmondta, azok számára sem történt semmi visszafordíthatatlan, akiknek a vagyonnevesítő határozat mindkét, rájuk vonatkozó részét kikézbesítették. Csak a tértivevényes kézbesítést kell elfogadniuk, ha akarják. Ha nem, akkor jogorvoslati lehetőséggel is élhetnek, a polgári törvénykönyv elévülésre vonatkozó szabályai alapján. A kívülállók szövetkezeti üzletrész iránti igényének bejelentési határidejével (1992. március 20. volt) szemben ugyanis, a kiválás bejelentési határideje nem jár jogvesztéssel. Dr. Farkas Gabriella szerint tehát az, aki az eddig rendelkezésére álló idő alatt - például a szükséges információk hiányában -, nem kerülhetett olyan helyzetbe, hogy döntését kellően mérlegelje, még élhet ezzel a lehetőséggel. A hivatkozott elvi állásfoglalás 2. pontja egyébként arról szól, mi történhet, ha a kiválás lebonyolítására, illetőleg az átmeneti törvény teljesítésére előírt feladatokat a szövetkezet nem hajtja végre határidőre, vagy fontos intézkedéseket mulaszt el. Ebben az esetben cégbírósági szankciók következnek. Ezek az írásbeli figyelmeztetéstől a szövetkezet működéstől való eltiltásáig, a megszűntté nyilvánításig terjedhetnek. Csudás Endre