Kisalföld, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-29 / 255. szám
A KISALFÖLD OLVASÓINK ÍRJÁK 1992. október 29., csütörtök A képviselők is kártalanítással tartoznak Elgondolkodtatott október 20-án a Létkérdések című, a parasztság felvilágosítására szánt televízióműsor. Sérelmesnek tartom Sárossy László földművelésügyi államtitkár azon fejtegetését, hogy a nagyszámú, idős, ma már nyugdíjas téesztagok eltartása komoly problémát jelent az országnak. Kilátásba helyezte azt is, hogy a jövőben a mezőgazdasági termékek dotációját is csökkentik. A kifizetett paraszti nyugdíjak ilyenforma beállítása - enyhén szólva - nem fedi a valóságot, mert a termelőszövetkezetek az elmúlt időben és most is éppúgy befizetik a munkabér utáni járulékokat, akár az ipari vállalatok, a tagok béréből levont százalékokkal együtt. Miként állíthatja akkor az államtitkár ország-világ előtt, hogy az idős parasztság eltartása az egész országra háruló teher? Ha ez teher, akkor az az ipari nyugdíjas, meg az értelmiségi öreg is. Nem különleges kegy gyakorlása a parasztság nyugdíja, még ha a befizetett járulékainkat időközben az agyondicsért iparunk fejlesztése fel is emésztette, akárcsak a 215 forintért felvásárolt búzának 800 forintért exportált árkülönbözetét. A televíziós gyűlésen részt vevő gazdatársaimat a meghívott előadók azzal igyekeztek megnyugtatni, hogy amelyik téesz, vagy ezután szövetkezet nem a rendeletek szerint gazdálkodik, vagy fizetésképtelenné válik, akkor nemcsak a szövetkezet elnöke, hanem az egész választott vezetőség is teljes magánvagyonával felel a rossz gazdálkodásért, így aztán igencsak igyekeznek, hogy jó munkát végezzenek. Ezek után csak az a kérdésem, ha mi, a vezetőség tagjai fizetség nélkül, nemcsak a bevitt, hanem a teljes magánvagyonúnkkal felelünk a szövetkezet helyes vezetéséért, akkor az 50-100 ezer forint havidíjat felmarkoló képviselők milyen kártalanítással tartoznak választóiknak a félresikeredett rendeleteikkel okozott milliárdos károkért? Amikor külföldön a magánbiztosítók nyereséggel dolgoznak, akkor nem értem, hogy a termelőszövetkezetek által kifizetett bérek 44, és a tagoktól levont 10 százalék miért nem fedezi azt a néhány nyugdíjévét, melyet 30-40 év befizetései után minden felhánytorgatás ellenére is megérdemelnek. Krascsenics Lajos Lébény, Damjanich u. 30. A változtatást gazdasági nehézségek indokolták Örömünk nem tartott sokáig címmel október 6-án közölt fogyasztói levélre az alábbiakat közöljük. A kéthavi számlázási rendszer havira történő változtatása egyrészt a lakossági elvárásokkal összhangban, másrészt az áramszolgáltatóknál jelentkező gazdasági nehézségek miatt történt. A lakossági fogyasztóknál a kéthavi számlázási rendszer mellett 90 napig hiteleztük az elfogyasztott villamos energia díját, az egyhavi rendszerben pedig 45 napig. Mint minden rendszer változtatásánál, így a számlázási rendszer átállításánál is kezdeti nehézségekkel kell megküzdeni mind a fogyasztóknak, mind pedig részvénytársaságunknak. Az átalakulással járó várható problémákról fogyasztóinkat szórólapokon időben tájékoztattuk. Ebben felhívtuk a figyelmet arra, hogy a díjbeszedés és leolvasás időpontja a megszokottól el fog térni. A lakosság tájékoztatásában a polgármesteri hivatalok segítségét is kértük. Fentiekről a levélírófogyasztót részletesen tájékoztattuk és megjegyeztük, hogy az október hónapban esedékes áramszámlára nem a levelében említett 4216, hanem 2322,90 forint. Reméljük, hogy fogyasztóink zöme az átállási nehézségeket megértéssel fogadja, hiszen a havi számlázási rendszer a családok pénzügyi terhelését is egyenletesebbé teszi. Éd. Áramszolgáltató Rt. Győri Üzemigazgatósága Elromlott az Opelem ...az autópályán, pár kilométerrel a tatai kijárat előtt. Eltört a kipufogócső egy darabon. Egy szolgálatkész autómentős az egyik tatai szervizt ajánlotta. Kissé zajosan el is pöfögtem a tatai Autóring Kft. szervizébe, ahol közölték velem, hogy azonnal megjavítják, mihelyt a fiúk befejezik a reggelit. Közel másfél órát töltöttem a műhelyben, ebből a munka 34 percig tartott. Tatabánya után azonban hangos koppanás hallatszott. Kiderült, hogy a rögzítőbilincs felétől kellett ilyen gyorsan megválnom. Apránként az érces hang is visszatért. Mindezek ellenére szerencsésen hazaértem és szerelőhöz vittem a kocsit. Útközben az Index autósboltban megkérdeztem az új alkatrész árát. Az eladó nagyon készségesen egy katalógusból kikereste a tizenöt Opel közül a nekem valót, s közölte, hogy kb. hatezer forintért tudják szállítani, ha megrendelem. Elkerékpároztam a likócsi Roncstelep Kft. bontójába. Ott közölték, hogy az általam megadott típushoz van kipufogójuk 3500 forintért. Elvittem az alkatrészt, de kiderült, hogy nem jó. A szerelővel visszamentünk a bontóba és találtunk jónak tűnő darabot, bár kopottabbnak látszott az előzőnél. Ennek az ára is 3500 forint volt. A biztonság kedvéért megkérdeztem, ha ez sem jó és visszahozzuk, a pénzemet visszakapom-e? Csak ha ma délig visszavisszük - így a főnök. Kiderült, hogy ezt a darabot sem az én Opelemhez gyártották. Visszamentünk a roncstelepre és visszakaptam a 3500 forintot. Ezután irány Abda, a California szerviz. A főnök úr készségesen segített keresgélni, de sajnos nem találtunk megfelelő darabot. Ennyi röviden Opelem javításának története. Név és cím a szerkesztőségben Érdeklődéssel olvastam az október 17-i Szivárványmellékletben Cúth János írását Magyarábok a messzeségben címmel. A tartalmas és szépen szerkesztett cikk tényleg mesébe illő történetet ismertet, miszerint Szudán és Egyiptom határvidékén magyar származású, fekete bőrű emberek élnek. Rasszizmustól terhes mai magyar valóságunkban nem kis szenzáció. Ugyanakkor eddigi ismereteim alapján, néhány aktuálpolitikai következtetésével nem tudok egyetérteni. Jelentős lépésnek könyveli el, hogy az MDF népi-nemzeti szárnyát képviselő Csoóri Sándor meghívta a magyarábok néhány tagját a Magyarok III. Világkongresszusára. Szembeállítva ezzel a nemes gesztussal azt a megkérdőjelezhető állítást, hogy „A magyarábok...időről időre komoly lépéseket tettek az őshazába való visszatérés érdekében”, azonban „az akkori Aczél-féle kultúrpolitika túszaként ügyködő szövetség" válaszra sem méltatta őket. A magyarábokról már korábban is olvastam. Előkerestem 1991-ben megjelent, Dézsi Csaba András: A XX. század rabszolgái című könyvét, amiben a szerző - többek között - egy hazánkban egyetemet végzett szudáni orvossal készített interjút. Arra a kérdésre, hogy hányan jöhettek Szudánból felsőoktatási intézményekben továbbtanulni hazánkba, a következő volt a válasz: .....van még valami, amiért a magyarok szoktak ösztöndíjat adni az észak-szudániaknak, függetlenül a szudáni államtól vagy a kommunista párttól. Észak-Szudánban van egy kisváros, amit Magyaraknak hívnak. Szóval történelmileg a magyarok úgy fogják ezt, hogy az ottani emberek magyarok. Hogy a törökök amikor jöttek Észak-Szudánba, meg Egyiptomba, akkor hurcoltak magukkal magyar katonákat, akik ott letelepedtek. A hetvenes évek elején Losonczi Pál ott járt és ilyen segítséget adott az ottani lakóknak, hogy évente jár nekik 2-3 ösztöndíj, függetlenül a szudáni meg a magyar kulturális kapcsolatoktól. Szóval ők jobban jártak”. Mi ebben az aktuálpolitika? Gondoljunk bele. A „mellőzöttség” színes bőrű féltestvéreinknek korábban azt jelentette, hogy az őshazában tanulva évente többen elsajátíthatták őseik anyanyelvét, megismerhették szokásaikat és felsőfokú tanulmányokat biztosítva segítettük egyéni, s ezáltal etnikai kisebbségük boldogulását. Ma viszont, amikor a legnagyobb kormányzó párt alelnöke meghirdeti a „Magyar Út”-at, félő, hogy azon a magyarábok a jövőben csak kéz a kézben sétáló mostohatestvérekkel találkozhatnak és fizikai értelemben győződhetnek meg arról, hogy itt most ki is a magyarabb. A felfedezés élményén azt hiszem már túl vagyunk, s csak remélhetem, hogy a jövőnket sem kell majd lesütött szemmel szégyellnünk a világ előtt. Máté Ildikó Győr, Majorok u. 1. A felfedezés élményén már túl vagyunk Csak az épület ! • • • • közös Titkolózik a tudakozó címmel az október 9-i Kisalföldben megjelent cikkel kapcsolatban az alábbiakat közlöm. A távbeszélő-szolgálat ellátásáért a Magyar Távközlési Részvénytársaság a felelős. A mosonmagyaróvári 1. Számú Postahivatallal közös épületben ugyan, de a Matáv Rt.hez tartozóan üzemel a 09-es hívószámú tudakozó, valamint a 15-111-es kapcsolási számú távbeszélő-állomás is. A 13-065-ös távbeszélő-állomás - ahol végül is a kért telefonszámot megkapta az érdeklődő - a mosonmagyaróvári 1. számú postahivatal helyi ellenőrének a telefonja, akinek kizárólag postai ügyekben kötelessége felvilágosítást adni. Az ellenőr azonban átérezve a hozzáforduló problémáját, segített és a kért telefonszámot kikereste. Szerencsére nem változott meg az előfizető telefonszáma, mert amíg a Matáv Rt. tudakozójának szinte naprakész nyilvántartása van a változásokról, addig a Posta Vállalat postahivatalai a telefonkönyvekből tudnak felvilágosítást adni. Tekintettel arra, hogy a Mosonmagyaróvár 1. Számú Postahivatalt indokolatlanul kedvezőtlen színben tüntették fel, kérem, hogy a helyreigazítást megjelentetni szíveskedjenek. Major István igazgató Soproni Postaigazgatóság A sok reklámtól infarktust kapunk Kérem, hívják fel a figyelmét azoknak, akik a televízió irányításával és szerkesztésével foglalkoznak, az alábbiakra. Töröljék el a tévéelőfizetési díjat, mert pénzünkért nem kapunk semmit. Éljenek meg a reklámból! Ez a nép anyagilag és szellemileg is ki van fosztva. Nem veszik észre, hogy nem Amerikában vagy Németországban élnek. A sok reklámtól csak infarktust kapunk. Amikor sok embernek még fedél sincs a feje felett, nem tudja kifizetni a fűtést és a lakbért, akkor nem a többmilliós gépkocsikra kíváncsi. Az ilyen reklámok miatt egy-egy műsor 10-15 percet is késik. Nem mintha a műsorok olyan jók lennének. Ne haragudjanak, hogy ilyen dolgokkal zavarom Önöket, de nekünk, öreg nyugdíjasoknak a televízió lenne az egyetlen szórakozásunk. Inkább a rádiót hallgatjuk. Rérfi István Győr, Liszt Ferenc u. 39. Jubileumi jutalom a közalkalmazottaknak A július 1-jével életbe lépett új Munka törvényköny szerint nincs olyan jogszabály, amely kötelezően előírná a jubileumi jutalom megadását. P. Andrásné és V. Ibolya óvónők viszont úgy tudják, hogy hosszabb szolgálati idő után részükre törvény rendelkezik a jubileumi jutalom kifizetéséről. A rendelet ismertetését várják tőlünk. A huszonöt, harminc-, illetve negyvenévi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottaknak jubileumi jutalom jár. Mértéke: huszonöt év közalkalmazotti jogviszony esetén kéthavi, harminc év esetén háromhavi, negyven év esetén öthavi illetménynek megfelelő összeg. A közalkalmazott nyugdíjazásának évében esedékessé váló jubileumi jutalmat nyugdíjazáskor kell kifizetni. Ha a közalkalmazott legalább harmincöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, a negyvenéves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat nyugdíjazásakor részére, közalkalmazotti jogviszonyának elhalálozása miatt történt megszűnése esetén az örökösnek kell fizetni. Egy francia katonasír Az újságok, a televízió a napokban többször is foglalkoztak a II. világháború francia hadifoglyaival, akik német táborokból átszöktek Magyarországra. A magyar hatóságok Balatonbogláron helyezték el őket és gondoskodtak ellátásukról. Menekültként és nem hadifogolyként kezelték őket, Magyarország és Franciaország között nem volt hadiállapot. A győri Repgyár a vadászgépek gyártásához minden szakmunkást felkutatott. Én utaztam el Balatonboglárra, ahol egy ezredes fogadott. A francia foglyokból tizennyolc szakmunkást válogattam ki és irányítottam Győrbe. Jancsifaluban berendezett munkásszálláson helyeztem el őket, majd a Repgyár különféle üzemeiben vették fel a munkát. Ki kell hangsúlyoznom, hogy soha semmiféle gond nem volt velük. Egy ebédszünetben a Duna-parton heverésztek és fürödtek a folyóban. Egyikük - feltételezhetően görcsöt kapott - a vízbe fulladt. A holttestet a nádorvárosi köztemetőbe szállíttattam, majd a francia nagykövetségre utaztam, ahol tájékoztattam őket a sajnálatos esetről. Egy követségi titkár, a fogoly bajtársai, a Repgyár repülőtisztjei adták meg a végtisztességet az elhunytnak, így Győrnek is van francia hadifogoly halottja. Visszaemlékezésemben szándékosan kerültem a nevet, a dátumot, mert az idevonatkozó feljegyzéseim a gyár bombázása alkalmával megsemmisültek. Feltehető, hogy a Győri Levéltár további felvilágosítást tudna adni, mert ez egy egyedi eset volt. Ha erre vonatkozó feljegyzések a levéltárban nem találhatók, akkor a további adatok beszerzése végett a köztemető gondnokságához kell fordulni. Halmi Dezső Győr